Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-19 / 92. szám

•QK&rtCl KftFhAf 3 Szombat, 1958. április 19. Takarékosság a jövő évi nyereségrészesedés alapja A tanácsi és minisztériumi iparvállalatok megyei tanácskozásáról Az ipari osztály mintegy százhúsz ember — köztük ipar vállalati igazgatók, párt titká­rok, főkönyvelők és üzemi ta­nácselnökök — részvételével tartott tanácskozást. Ezt a me­gyei nagygyűlést — ha szabad így neveznem — sokkal kedve­zőbb gazdasági körülmények között tarthatják a vállalatok, mint az előző időszak bánmelyi­két, hiszen gazdasági életünk tervszerűbb, egyre szilárdabb lesz. A tavalyi negyedik ne­gyedév termelési értéke pél­dául már 137,7 százalékos volt az előző év időszakához viszo­nyítva, azaz felülmúlta az el­leniforradalom előtti eredmé­nyeket. örvendetes, hogy a 106 százalékos ipari termelés mel­lett a munkáslétszám 100,9 szá­zalékával alatta maradt a ter­melésnövekedésnek. Mindez persze korántsem jelenti, hogy nem lehet javítani a vállalatve­zetés színvonalán, a tervfegyel­men. A tanácskozás alapgondo­lata is azt kívánja meg, hogy a következő negyedévekben ja­vulást kell elérni, ha az ipar­vállalatok a kormány takaré­kossági határozatára, felhívá­sára tettekkel és eredmények­kel akarnak válaszolni. Hol, miben és hogyan lehet legjobban takarékoskod­ni? — ez volt a tanácskozás gerince. Erről beszélt beszá­molója nagy részében László István, a megyei tanács elnö­ke is. Tihanyi Zoltán, a megyei bankfiók vezetője nagyobb pénzügyi fegyelmet és tervsze­rűbb anyaggazdálkodást sürge­tett. Az anyag indokolatlan fel­halmozása országosan is sóik problémát okozott. Az anyag­gazdálkodás kezdeti nehézségei nyomán üzemeink összevásá­roltak olyan anyagokat is, amit termelésükben egyáltalán nem használhattak. A jövőben a bank — mondotta Tihanyi Zol­tán — normán felüli készlete­ket csak 17 százalékkal, később egyáltalán nem fogja meghite­lezni. Az elfekvő hulladék­anyag értékesítésének elhanya­golásában. hibásak a felettes hatóságok is. Nem dicsekedhetnek valami nagy rugalmassággal. A Csur­gói Faipari Vállalat képviselő­je elmondta, hogy a hulladék- fát nem dolgozhatják fel par­kettnek, mert nem kapják meg egy másik minisztérium birto­kában lévő két parkettfeldol­gozó gépet. Ezt, a miniszté­riumban tapasztalható tárcakö­zi sovinizmust kellene miha­marabb megszüntetni. A takarékosság nem kam­pányfeladat: szívós, kitartó, ál­landó következetességet kíván az élet minden területén. A Cukorsyárban ez a szellem érvényesült az elmúlt hónapok folyamán, és ez érvényesül a jövőben is, Tabák Lajos, a gyár igazgatója a dolgozók önkéntes munka­versenyétől vár nagy eredmé­nyeket a takarékosságban. Ta­pasztalatai bebizonyították, hogy várakozása nem alapta­lan. A Tatarozó Vállalat felszóla­lója kifogásolta, hogy a tervek megvalósításához nem biztosí­tanak kellő anyagot. A felszólalók rnmtha szíve­sebben beszéltek volna más szervek fogyatékosságairól, a minisztériumok hibáiról, de nagyon keveset a megyében fellelhető hanyagságok felszá­molásáról és a takarékossági mozgalommal kapcsolatos ter­veikről. Mert nem titok, hogy a Vaskombinátnál 45 köbméter bükkfa áll az udva­ron fedetlenül. Ez két évi kész­let. Ugyanakkor más vállalat esetleg fahiánnyal küszködik. A Nagyatádi Konzervgyárban fedetlen hordákban tárolják a nyersanyagot, a velőt. A Tex­tilművek másfélmillió forinttal több segédanyaga károsan hat az önköltségre. És mikor fog­ják »leépíteni« az ország kü­lönböző területein foglalkozta­tott felesleges anyagbeszerző­ket, akik, ha a vállalat »csú- szót« ígér, akkor anyagot is tudnak szerezni. Az értekezlet szervezői nem értékelték pozitívnak ezt a ta­nácskozást. Mi sem mondjuk, hogy megfelelt a várakozásnak. Nem hallottunk kézzelfogható takarékossági terveikről, pedig a vállalatok tettek már vala­mit a kormány takarékossági határozata óta. A múlt év eredményei azt bizonyítják, hogy megyénk iparvállalatainak vezetői és dolgozói képesek nagyarányú takarékossági mozgalom kibon­takoztatására. Hiszen Somogy munkásai tisztában vannak az­zal — mint Kutas János, a megyei pántbizottság képvise­lője mondotta —, hogy a nép­gazdaság erősödése a világ­piacon a kapitalizmus veresé­gét is jelenti egyúttal. Győzel­münk egyik döntő alapfeltéte­le pedig a takarékosság. És eb­ből 'következik a jövő évi na­gyobb nyereségrészesedés is. ............ ............ A leningrádi Lev Tolsztoj u. 6. számú háza. Ebben nyílt meg 1917-ben a bolsevikok összoroszországi (áprilisi) 7. kon­ferenciája. Népi esi Csurgón... DER EG A ROKKA az ■* »öregek« keze alatt, vidáman csilingel a tollfosztó leányok nevetése. Az öregek, a leányok, s a legények, akik kukoricát imorzsolnak — kü- lön-killon csoportokban ül­nek. .. Hirtel -n összesúgnak a legények, s ajkukról évődő, vidám dal száll a leányok fe­lé. »-Csurgói leányok, tyúlcot ültettek...« No, persze a leá­nyokat sem kell félteni: álig csitul el a legények éneke, máris felcsendül az ő hang­juk, csúfolják, gúnyolják a legényeket: »Legényvásár volt >a héten«. Pirulnak is a legények a csújondáros ének hallatára... öreg házasember lép a szor- goskodók elé, s elpanaszolja, miként házasodott meg, s óva Inti a fiúkat, hogy nagyon vi­gyázzanak. .. Mire a felesége a leányokat oktatja ki hason­ló módon... így telik el egy falusi téli este a tollfosztóban. Arra is találnak időt, hogy az idegen­be elment szeretőjét sirató leányt megvigasztalják. Köz­ben táncra perdülnek a fia­talok; először a leányok »Aja­ki leánytánca«, majd a legé­nyek szék- és sapkatánca ra­gadtatta tapsra a nézőket... Késő éjszakára jár az idő. Hazatért az idegenbe elsza­kadt legény is, úgyhogy most már vidám, jókedvű minden­ki. .. Aztán lassan felállnak, hazafelé tartanak öregek, fia­talok, hogy legközelebb egy másik háznál újból összeülje­nek, s vidáman, tréfálkozva töltsék el estéiket. Már mesz- sze járnak, de énekük: *>Toll­fosztóban voltam az este«, mé" messzire hallatszik... REG BETYÁR ül a fo­” gadóban, s meséli hall­gatóinak életét, kalandjait, amikor kivágódik az ajtó, s egy fiatal betyár ront be pan­dúroktól üldözve... A pan­dúrok már körül is vették a fogadót, de az öreg betyárnak, s az ott lévő vendégeknek si­került megmenteni a fiatal betyárt a pandúrok elől. Köz­ben bánatos és vidám b'tyár- dalok csendülnek fel, mulat­nak, táncolnak, vigadnak, szo- morkodnak a betyárok... De nemcsak a régi szép betyár- nótálckal ismerkednek meg a hallgatók, hanem azzal is, hogy Szentgyörgy-napkor mi­ként kellett fiatal parasztgye­rekeknek béresnek elszegődni, s hogyan juttatta ez őket a betyár keserves sorsára... Ezután az énekkar követke­zik. Szomorú, vidám, szebb­nél szebb magyar nép­dalok csendülnek fel az ajka­kon. .. »Zöld erdőben, zöld mezőben sétálgató páva...« »Hej halászok, halászok...« — s ki tudná még elsorolni a sok felcsendülő éneket. Tizen­három különböző dal hangzik fel ajkukon. S mindezt: a »Tollfosztóban« és a »Betyár« című jeleneteket, az énekkar, számokat, a táncokat, a csur­gói 11. Rákóczi Ferenc általa nos iskola tanulói adják elő néhány kisebb hibával, d annál nagyobb lelkesedéssel. dator, követendő kezdeményezés ez a Csurgói 11. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói és tanárai részéről, melyhez ha­sonlót már néhány helyen tapasztalhattunk: Hiszen, szin­te naponta hallani, olvadni panaszokat, hogy a fiatalok­nak, főként az iskolás gyer­meknek nem áll rendelkezésé­be megfelelő színdarab, hogy legtöbb helyen, mintha ösz- szebeszéltck volna, a »Hófe­hérke és a hét törpe« című mesejátékot tanulják be... Nincs megfelelő színdarab? Csurgón segítettek ezen és írtak magoknak, Lehetne hi­bát találni a rövid jelenetek­ben, de mi nem ezt akarjuk, hanem azt, hogy mások is kövessék példájukat. Kövessék Kovács Zoltánné tanárnőt, aki a »Tollfosztóban« című jele­netet irta, s összeválogatta az ehhez szükséges nép­dalokat. Huszonnyolc szebbnél szebb dalt gyűjtött csokorba s írta hozzá a megfelelő ősz szekötö szöveget. A »Betyár« című jelenet Mikes György' tanárnőt dicséri, aki az efihez szükséges népdalokat, betyár­nótákat — összesen húszat —. ugyancsak maga gyűjtötte össze. Szinte az iskola vala­mennyi tanulója fáradságot nem ismerve dolgozott hetek óta, hogy ez a népi est sike­rüljön. Még szünetjüket is feláldozták, hogy a jelenete­ket, az énekszámokat, tánc­számokat jól megtanulják. A szép táncok betanításáért Molnár Zoltánné, az énekkar betanításáért pedig Peperö Gyula tanár érdemel elisme­rést. Nemcsak az a kezdeménye­zésük követendő a csurgói ál­talános iskola tanárainak, hogy ők maguk írták a jelene­teket, hanem az is, hogy témá­ikat a falvak életéből vá­logatták össze.. így akarják elérni, segíteni, hogy a nép régi kedves hagyományai, szép dalaink, táncaink ne vesszenek ki, hanem to­vább éljenek fiataljainkban. A Csurgói II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskola 130 ta­nulója, akik a jelenetekben, az énekkarokban, tánccsopor­tokban szerepeltek, valameny- nyien dicséretet érdemelnek szorgalmukért. Többségük út­törő, de vannak, akik még nem tagjai az úttörő szerve­zetnek. A népi est bevételét az út­törők nyári táborozására és az iskola pécsi kirándulásának fedezésére fordítják. Azt sze­retné az iskola valamennyi ta­nára, tanulója, hogy kezdemé­nyezésük anyagi, de megérde­melt erkölcsi sikert is aras­son. A FIATALOK játékát lát- va, s hallva a közön­ség tapsát, bátran mondhat­juk, hogy egyik sem maradt el... > SZALA1 LÁSZLÓ KOM MUNIS TA ERKÖLCS A szocializmus nemcsak új gazdaság megszületését je­lenti, hanem az új ember megszületését is magával hozza. Olyan emberét, akit új erkölcsi alkat jellemez. A kommu­nista erkölcs nem hull készen ölünkbe. Ez az erkölcs a ka­pitalista társadalom méhében kifejlődő proletár osztályer­kölcsből sarjad ki. A munkásosztály, a dolgozó tömegek új erkölcsi alkatá­nak a legfőbb sajátossága. a munkához való új viszony. Épülő társadalmi rendünkben minden állampolgárnak szent kötelessége: a munka. A szocializmus elve így hang­zik: »Aki nem dolgozik, ne is egyék«. Ez a marxista elv a nép ellenségei, a kizsákmányolok ellen, a burzsoá társada­lom ingyenélői, a herék, a semmittevők, dologtalanok, nap- lopók ellen irányul, akik másokon akarnak élősködni, gazda­godni. Rendszerünk nemcsak hirdeti, hanem biztosítja is a munkához való jogot. A tőkés kizsákmányolás, elnyomás alól felszabadult munkások, parasztok, értelmiségiek kiegyenesí­tették hátukat, tele szívták tüdejüket, s megmutatták, mit tudnak. Alkotó munkájukkal megváltoztatták országunk társadalmi, politikai, gazdasági, szociális és kulturális arcu­latát. A munkások erkölcstelennek tartják a munkanélküli életet, a kizsákmányolást és megvetik azt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nálunk ma már minden munkás a kommunista erkölcs szerint él és dolgozik. Még elég gyakori a fegyelmezetlenség, a lazaság, a közömbösség, a társadalmi tulajdon herdálása. Még kísért a múlt. Még köztünk élnek a volt kizsákmányoló osztályok képviselői, akik terjesztik saját pusztuló erkölcsüket és megfertőzik az újat, gátolják fejlő­dését. Ezért nem szabad megfeledkeznünk a dolgozók kom­munista neveléséről. E nevelés — eszmei tartalmát tekintve — elsősorban annyit jelent, hogy a marxizmus—leninizmus eszméinek szellemében kell nevelni a dolgozó tömegeket, terjeszteni kell a kommunista erkölcsöt, amely magában fog­lalja az egyén és társadalom kölcsönös viszonyát. A burzsoá ideológusok arról handabandáznak, hogy a kommunisták csak egy szűk kör érdekeit képviselik. Ezt a nézetet az élet megcáfolta, és cáfolja napjainkban is. Kinek volt érdeke a tőkés termelőeszközök magántulajdonának, a földbirtokoknak a megszüntetése? A népé! A nép érdekét képviselik a kommunisták. Ezrével és tízezrével lehetne példát említeni, amikor a kommunisták háttérbe szorították egyéni érdekeiket, s vál­laltak felelősségteljes megbízatást. Gondoljunk csak arra, hogy hány budapesti munkás hagyta ott jófizetéses állását, összkomfortos lakását, mert falura irányította a párt. A társadalmi haladásért, a kommunizmusért vívott harc egyik nagy harcosa: Julius Fucsik cseh író »Miért szeretjük népünket?« című írásában a következőket mondja: »Mi kommunisták szeretjük az életet. És ezért, mivel a valóban szabad, teljes és boldog élethez akarunk utat törni, gondol­kodás nélkül feláldozzuk magunkat, mert a térdre kényszerí- tett, bilincsbe vert, leigázott, meghunyászkodó élet — nem élet, hanem emberhez méltatlan tengődés. Mi kommunisták szeretjük az embert, és ezért habozás nélkül lemondunk sa­ját szűk, egyéni érdekeinkről, hogy a szabad, egészséges, bol­dog ember végre elnyerje az őt megillető helyet a nap alatt. Mi, kommunisták szeretjük a szabadságot. Ezért percnyi té­továzás nélkül alávetjük magunkat a legszigorúbb pártfe­gyelemnek, Lenin elvtárs hadserege magasfokú fegyelmének, hogy kivívjuk a szabadságot az egész emberiség számára. Mi, kommunisták szeretjük az alkotó munkát, az emberiség al­kotó jövőjét. Ezért habozás nélkül leromboljuk azt — es csakis azt —, ami az ember alkotó erőinek útjában áll. Mi, kommunisták szeretjük a békét, s éppen ezért harcolunk. Harcolunk a háború valamennyi oka ellen, olyan világrendért harcolunk, amely lehetetlenné teszi, hogy megjelenjék egy gonosztevő, és milliókat a háláiba küldjön. Mi, kommunisták szeretjük népünket. Tudjuk: az emberiség nem lehet szabad, amíg csak egyetlen nép is egy másiknak az igájában él. Es nem kíméljük sem erőnket, sem életünket, harcolunk népünk teljes felszabadulásáért, hogy népünk, mint egyenlő az egyenlők között, szabadon élhessen a világ szabad népei között.« E szavak értelemhez és szívhez szólóan fejezik ki a kom­munista erkölcs alapelveit és szerepét mindennapi har­cunkban. A takarékszövetkezet: valóságos kis bankja a községnek A falu érdeke, hogy minél több takarékszövetkezet alakuljon Még a múlt nyár végén in­dult meg a takarékszövetkeze- tek szervezése Somogybán a földművesszövetkezeteik kezde­ményezésére. Azóta 7 takarék- szövetkezet alakult a megyé­ben 4 még tavaly, 3 pedig az idén. Közülük 6 már megkapta a működési engedélyt is. A legkésőbben alakult nagyber­ki takarékszövetkezet engedé­lyének kiadása folyamatban van. A működő takarékszövet­kezetek többsége beváltot­ta a hozzáfűzött reménye­ket. Különösein a nagybajomi vé­gez dicséretre méltó munkát. Betétállománya csaknem 250/m Ft. Ez tette lehetővé, hogy ed­di 52 tagjának adott 135/m Ft kölcsönt. Nagybajomban a takarékszö­vetkezet együtt él, lélegzik 390 tagjával, akiik már mindnyájan befizették a 100 forintos rész­jegyet. A tagság bízik a taka­rékszövetkezetben, amely való­ságos kis bankja lett a falu­nak. Működésükkel bebizonyítot­ták, hogy az összefogásban mi­lyen nagy erő rejlik. Bajbaju­tott tagjaik kölcsön kérelmét majdnem mindig ki tudják elé­gíteni. Nem kell tehát a taka­rékszövetkezet tagjainak köl­csönért kilincselni és süvegel- ni uzsorakamatért, mert a szö­vetkezet a tagjaiért él, segít rajtuk. Jól dolgozik a balatonszeme- sd, az igali, a balatonszárszói és a somogyszili takarékszövet­kezet is. Az elsőként megalakult bö- hönyei takarékszövetkezet, saj­nos nem váltotta be a hozzáfű­zött reményeket, de a munka itt is javulóban van. Nagy jelentősége van a ta­karékszövetkezeti gondolat So­mogybán való elterjedésének különösen most, hogy megje­lent a kormány takarékossági felhívása. A takarékszövetkeze, tök működésének minden egyes mozzanata, lépése e kor­mány felhívásiban foglaltak megvalósítását segíti elő. A takarékbetétek gyűjté­se, az emberek takarékos­ságra való nevelése, a baj­bajutottak segítése, mind, mind olyan szép feladat, mellyel érdemes foglalkoz­ni, amelyért érdemes dol­gozni. A földművesszövetkezeti szervek az eddigi eredménye­ket csak kezdetieknek tekin­tik. A cél az, hogy az egész megyét behálózzák a takarék­szövetkezetek. Evégett főleg azokban a járásokban, ahol még nincs takarékszövetkezet, indultak kezdeményezések újabb szövetkezetek megalakí­tására. A barcsi járásban Lakócsán, Babócsán és Csokonyaivison- tón, a csurgói járásiban Gyé­kényesen és Zákányban, a fo~ nyódi járásban Balatonfeny- vesen és Balatonmárián, a marcali járásiban Nagyszaká­csiban és Kébhelyen, a tabi járásban Karádon készítik elő a megalakulást. Reméljük, hogy a szervező munka nyomán — melyet a járási központok irányítanak — hamarosan újabb takarék- szövetkezetek alakulásáról adhatunk hírt. Mindazok, akik a takarék- szövetkezet létrehozásán fára­doznak, jó ügyet szolgálnak, elsősorban a belépett tagok, de az egész ország érdekében. Dévai Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom