Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-19 / 92. szám
Tib AG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!- ’ "' " ■ n ^PűSNN'*'’ Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP3A XV. évfolyam, 92. szám. ÁRA 50 FILLÉR Szombat, 1958. április 19. Mai számunk tartalmából i Tudomány, technika Kommunista erkölcs VASÁRON Rádióműsor r ,4z ertelmiseffg1©! alkotott viszonyunkban előre akarunk lialatliia a szocializmus felé** Befejeződött az országgyűlés áprilisi ülésszaka Az országgyűlés harmadik napján több hozzászóló után Kállai Gyula elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának; titkára emelkedett szólásra. KÁLLAI GYULA BESZÉDE Kállai Gyula óllaimminisz- ter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja bevezetőben megállapította, hogy az _ elmúlt 16 hónap alatt begyógyítottuk azokat a sebeket, amelyeket a nyugati imperialisták és a hazai reakciósok szervezte ellenforradalom ütött hazánk testén. Költségvetésünk biztosítja az államhatalmunk további erősödését és a szocializmus építésének folytatását. A költségvetés szociális és kultúrális célokra 14 235 millió forintot irányoz élő, ez az összeg kereken 1300 millió forinttal több mint a tavalyi előirányzat. A feladatok megvalósításához a legszigorúbb tervszerűség, takarékosság, s a helyes gazdálkodás mellett elsősorban az szükséges — folytatta —, hogy tovább haladjunk előre a politikai konszolidáció útján, tovább erősítsük a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai és társadalmi vezetőszerepét. Erősítsük tovább a párt és a tömegek kapcsolatát és mozgósítsuk munkás- osztályunkat, parasztságunkat és a néphez hű értelmiséget terveink megvalósítására. A terv a mi tervünk, munkásokon, parasztokon és értelmiségieken múlik, hogy valósággá váljék. A népfront nem lehet csak a partonkíviiliek mozgalma A közelmúltban hazánk egész területén befejeződött a Hazafias Népfront-bizottságok és elnökségek újjászervezése. Jelenleg az ország területén háromezernégyszáznegyvenegy népfront-bizottság működik, s ezek 127 555 tagot foglalkoztatnak. A népirontnbizo ttsár- gokban a munkások, az egyéni és termelőszövetkezeti parasztok, az értelmiségiek, a kisiparosok, a háziassEonyok, a néphez hű papok egységesen vesznek részt a szocializmus építése helyi és központi feladatainak megoldásában. Pártunk továbbra is feltétlenül széles, a szocializmust építő társadalmunk minden dolgozó rétegét felölelő .tömeg- mozgalom kibontakoztatása mellett van. A népfront-mozgalomnak segíteni kell a Magyar Népköztársaság államát, ália- mi szerveit a szocializmus építésének nagy feladataiban, a népet foglalkoztató problémák feltárásában és orvosláséban, s a népgazdaság és a kultúra feladatainak megoldásában. A népfront továbbfejlesztésének egyik lgfontosabb feltétele az, hogy véglegesen le- küzdjük azokat a helytelen elképzeléseket és félreértéseket, amelyek sok esetben még ma is gátolják munkáját. A népfront nem lehet csak a pártonkívüliek mozgalma. A népfront-mozgalom a párt irányításával dolgozó harci szervezet, amelynek munkájában egyaránt részt vesznek a párttag és a pártonkívüli hazafiak. Ha a népfront-mozgalom most fellendülőben van, az elsősorban annak tulajdonítható, hogy a párt foglalkozik vele, s a népfront-mozgalomról kialakított politikája a marxizmus— leninizmus szilárd eszmei alapjára támaszkodik. Ebből adódik a válasz arra g másik — tévesen feltett — kérdésre is; amelyet leginkább a régi koalíciós pártok egyes, a népfront- mozgalomban részvevő tagjai még ma is hangoztatnak. Ez a kérdés így hangzik: játszhat-e a népfront ellenzéki szerepet? Ezeknek a barátainknak is meg kell végre érteniök, hogy a népfront nem a párt és a kormány ellenzéke, hanem támasza és segítője. És mindjárt hozzá kell tenni, hogy a népfrontnak nemcsak «■fent« kell segítenie a pártot és az államot, hanem «lent« is. A helyi, megyei, járási és falusi népfront-bizottságoknak is a helyi párt- és tanácsszervekkel egyetértésben, egymást segítve és támogatva kell működésüket kifejtem, ellenkező esetben nem lenne helyük a mi államunkban. Van olyan nézet is, hogy a népfrontnak egészében, vagy legalábbis kezdetben, amíg bizottságai megerősödnek és befolyásra tesznek szert — csak az úgynevezett «népszerű« feladatok megoldását kell vállalnia. Azok a barátaink, akik ilyen nézetet hangoztatnak, valamiféle munkamegosztást képzelnek el, amely szerint a ►»népszerűtlennek« tűnő feladatokat az állami és pártszervek, a «népszerűeket« pedig a Hazafias Népfront bizottságai hajtsák végre. Az ilyen fajta nézetek teljesen helytelenek és akadályozzák a népfront-mozgalom további erősítését. A szocializmus építésének minden feladata a tömegek érdekeit szolgálja, akkor is, ha egyes esetekben bizonyos feladatok végrehajtása ellentétesnek látszik egyes rétegek pillanatnyi igényeivel. A népfront a szocialista Magyarország megteremtésének harci szervezete, s mint ilyen, akkor lesz igazán népszerű, ha a tömegek érdekében vállalja az úgynevezett »népszerűtlen« feladatok megoldását is. A Hazafias Népfront további erősítésének feladatait vizsgálva, szólni kell arról a viszonyról is, amelyet ellenségeink szeretnének a népfronttal kapcsolatban kialakítani. Bizonyos körülmények miatt, 1956 novemberéig, a népfrontmozgalom egyik rákfenéje az volt, hogy az osztályellenség ott volt a népfrontokban és sok esetben sikerült a népfrontot a saját, népellenes céljaira felhasználni. Az ellenség természetesen most is örömmel venné, ha a népfrontot a saját politikai fórumának tekintené. Erre határozott kísérleteket is tesz. Ma azonban már más a helyzet! Ma széles pártonfcívüli tömegek együtt tevékenykednek a népfront-mozgalomban a kommunistákkal. Tízezrével számlálhatok azok a lelkes pártonkívüliek, akiknek kedves a népfront, akik számára a népfront helyiségei, bizottságai második otthonná kezdenek válni, akik számára a népfrontban végzett munka is alapvető hozzájárulást jelent a szocialista Magyarország megteremtéséhez. Mégis azt hiszem: nem felesleges a figyelmeztetés, hogy a népfront-mozgalom erősítéséért, a téves és helytelen nézetek eloszlatásáért, az ellenséges erők kirekesztéséért nemcsak a népfrontban dolgozó párttagoknak, hanem minden demokratának és hazafinak harcolnia kell. öhoz- zájuk szólunk: fejlesszék, erősítsék a népfrontot, őrizzék meg annak tisztaságát és védjék meg azt az ellenség mindennemű próbálkozásaival szemben. Tovább akarjuk fejleszteni a jó viszonyt az egyház és az állam között dolog, amelyhez ne tudna kaknazkodni. a)Kállai Gyula ezután szólott arról a viszonyról is, amely a Magyar Népköztársaság állama és a hazánk területén működő egyházak, különösen a római katolikus egyház között kialakult. Az országgyűlés januári ülésszakán Kádár elvtárs említette, hogy általában jó a gyakorlati együttműködés az állam és az egyház, a püspöki kar között — mondotta. Az állam biztosítja az egyházak működésének feltételeit, biztosítja a lelkiismereti szabadság érvényre juttatását, a szabad vallásgyakorlást. Támogatja az egyházakat anyagilag is, sőt ezen a téren messzemenő figyelmességgel jár el: a régebben kötött megállapodásokban rögzített összegeknél nagyobb anyagi támogatásban részesíti az egyházakat. Az idei költség- vetés 86 millió forintot irányoz elő az egyházak támogatására. Az állam iránt lojálisak az egyházak is: a katolikus püspöki kar több alkalommal nyilvánította lojalitását a forradalmi munkás-paraszt kormány iránt, többek között eredményesen támogatta népünket és a kormányt abban a harcban, amelyet az ENSZ rossz emlékű ötösbizottságának jelentése kapcsán folytatott az amerikai imperialisták beavatkozási kísérletei ellen. Az állam és az egyház viszonyát szilárd elvi alapokra kell helyezni úgy, hogy az ne csak valamiféle pasz- szív, úgynevezett békés egymás mellett élés legyen, hanem olyan aktív együttműködés, amelynek kereteit és tartalmát a szocializmus építésének szükségletei határozzák meg. Ebből a szempontból együttműködésiünk, különösen a katolikus evvházzal, ma több — véleményünk szerint természetesen megoldható — ellentmondást rejt magáiban. Úgy landoljuk, hogy a püspöki kar, amely több ízben kinyilvánította lojalitását a kormány iránt, — nem lehet lojális az egyházmegyék területén garázdálkodó, egyes reakciós papokkal szemben. Ezeket az ellenforradalom idején Mirnd- szenty hercegprímás ültette az elűzött béfcepapok helyére. Reméljük, hogy a püspöki kar megérti: ilyen kétféle lojalitás — a kormány iránt is, valamint a kormány és a nép ellen harcoló reakciós papok iránt is — lehetetlen. Támogatjuk és segítjük a püspöki kar által kezdeményezett Opus Pacis- roozgalmat. Véleményünk szerint azonban az Opus Pacis csak akkor lehet szilárd és eredményes papi békemozgalom, ha nemcsak a felsőpapság szűk körére, hanem a demokratikusan érző papság minél szélesebb tömegeire támaszkodik. Az Opus Pacis-t nem lehet szembeállítani a néppel egy- gyóforrt demokratikus papok tömegmozgalmával. A püspöki karnak, ha őszintén óhajtja az együttműködést az állammal, tevékenységében támaszkodnia kell azokra a papokra, aloik hosszú évek alatt tevékenységükkel bizonyították be, hogy képesek a békéért és a szocializmus építéséért együtt harcolni a tömegekkel és ezen az alapon segítenek kialaWtani az egyház és az állam közötti jó együttműködést. Éppen ezért nehezen érthető, hogy a római katolikus egyház magyar vezetői miért nem nyújtanak több támogatást, elegendő védelmet azoknak a papoknak, kiknek a tevékenysége a béke megvédésére, a szocialista Magyarország felépítésére irányul? Ezután arról beszélt Kállai Gyula, hogy a papság előtt is az első helyen kell állniok a magyar nép érdekeinek. Az egyháznak is számolnia kell azzal a megdönthetetlen ténynyel, hogy a magyar nép megszabadult a kapitalizmus rabságától és a szocialista társadalmi rendet építi. A társadalmi rendszerek változása az egyház számára nem olyan új Ha a papság valóban a dolgozó nép boldogulását« jólétét, kulturális felemelkedését akarja segíteni« miért ne találhatná meg a közös hangot a szocializmus rendszerével, miért ne alkalmazkodhatnék a szocializmushoz? A mi rendszerünk, a szocialista társadalmi rend felszámolta a múlt átkos örökségéi és a béke, a jólét, az ember! szabadság magasztos jelszavaii írta zászlajára. Mély meggyőződésünk: ha az egyház a feni említett kérdésiekben a nép iránt érzett felelőssége tudatában foglal álást, olyan termékeny viszony alakulhat ki az egyház és az állam között, amelyet a legszélesebb dolgozó tömegek — köztük az egyháa ■hívei is — helyeselnek, mert az a szocializmus építését, tehát a tömegek jólétét, boldogságát és békés jövőjét szolgál' ja. (Taps.) A pórt értelmiségi politikájáról Tisztelt országgyűlés! Az a hatalmas előrehaladás, amelyet pártunk vezetésével egész népünk az ellenforradalom leverése óta tett, érezhető és jelentős a kulturális életben is, termékenyítő hatással volt az értelmiségiek gondolkodására és munkájára is. A népi demokrácia államrendje ellen indított ellenforradalmi támadás eszmei és politikai gócpontjai 1956 nyarán nálunk a 'kulturális élet területén alakultak ki: az ellenforradalmi ideológia propagandistái az értéLmiság egyes elemei és csoportjai voltak. Érmek következtében az eszmei«politiJ, kai zűrzavar az értelmiség fejében volt a legnagyobb. Hosz- szú ideig, még az ellenforradalom fegyveres erőinek szétzúzása után is, a revizionizmus- nak a pártellenes, a szovjetellenes nézetéknek hazánkban nyílt, legális fórumai voltak, amelyek a »Szabad Európa« rádióval és a reakciós emigráns körökkel teljes összhangban folytatták támadásukat a szocialista Magyarország ellen. Ez a tény — ha nem is akadályozhatta meg — de rendkívül mértékben megnehezítette a szocializmushoz hű erők Kibontakozását s ellen- támadását a kulturális életben. A nyílt ellenforradalmárokat eltávolítottuk a tudományos és 'kulturális életből, az egyetemekből és az iskolákból. Pártunk értelmiségi politikájának helyességét mutatja, hogy az értelmiség ellenforradalom alatt tanúsított magatartásának megítélésében sohasem általánosítottunk. Amikor fegyelmi elé állítottuk, állásából elbocsátottuk, vagy éppen bírósági eljárás alá vontuk a bűnösöket, az alaptalan gyanúsításokkal és általánosításokkal szemben következetesen védelmeztük az értelmiség túlnyomó többségét. Felléptünk az értelmiség soraiban működő maroknyi nyílt ellenforradalmárokkal szemben, de ugyanakkor határozottan védelmeztük az értelmiség nagy részét az alaptalan támadásokkal., szemben és segítettük őket alkotó munkájukban. E helyes politika eredményeként, most a szoci- és politikai felvilágosítássá* alizmus erői széles fronton | őszinte és nyílt véleménycse- bontakoztatják ‘ki előrenyo- | re útján a ma még nem marmúlásukat, további térnyere- j xista értelmiséget is időve’ ségüket a tudományos és kul- marxistává, leninistává nevei.-turális életben. Értelmiségünk túlnyomó többsége ma becsületes munkájával támogatja a népi demokráciát, a szocializmus építését. Pártunk értelmiségi politikája továbbra is arra irányul, hogy a kommunista szakemberekre, pedagógusokra, tudósokra, írókara és művészekre támaszkodva a szocializmus építésének érdekében baráti- lag együttműködjön az értelmiséggel, az idősebbekkel és a fiatalafo- bakkal egyaránt: hogy az együttműködés során türelmes és meggyőző munkával, eszmei jük. Értelmiségi politikánk lényegét fontos kifejteni azért is, mert az értelmiségiek közül sokan a jelenlegi baráti együttműködés lényéből arra a helytelen következtetés« jutnak, hogy minden jól vas úgy, ahogy most van, s nekik a szakmai feladatok ellátásán kívül semmi tennivaló-' juk nincs. Véleményünk szerint a nem marxista értelmiség perspektívában is képes együtt élni a marxista párttal,, a marxista munkásosztállyal« úgy mint — mondjuk — kéí őszinte, lojalitást óhajtó társ* bérlő. Ez a felfogás helytele® és értelmiségi politikánk félreértésén alapszik. Mi türelmesek vagyunk az értelmiség iránt, türelmesek voltunk eddig is, türelmesek leszünk a jövőben is. A türelem azonban nem arra irányul, hogy a polgári értelmiség megrekedjen a mai világnézetnél, jelenlegi hibáinál, eszmei és politikai zűrzavarnál, hanem arra, hogy belső meggyőződéstől hajtva előre lépjen, megértse korunk feladatait, felemelkedjék a szocializmus sizínvonalára, s előbb-utóbb eljusson a marxizmus—leninizmus vdlágné-1 zetéhez. Együtműködésünk tehát nem valami statusquo fenntartására irányul, hinein arra, hogy az értelmiség eszmeileg és politikailag is a népi demokrácia szilárd bázisává _ váljon, hogy a magyar értelmiség belátható időn belül kommunista értelmiséggé váljék. A magyar értelmiség képviselőinek és a szovjet párt- és kormányküldöttségnek a találkozóján a Hruscsov elvtárs áj- tál említett Paton akadémikus életútja nemcsak a kommunisták türelmes nevelő munkáját, hanem elsősorban azt példázza, hogyan lesz egy nem kommunista tudós szovjet emberré, népét szolgáló kommunista értelmiségivé. Vagy ná* lünk nincsenek és nem lehetségeseié ilyen Patonok? Szekfü Gyula, az ellenforradalmi rendszer hivatalos történetírója a második világháború alatt eljutott a kommunistákkal való nyílt politikai szövetségig, a felszabadulás után pedig min» a szovjet—magyar barátság őszinte híve, boldogan vállalta a moszkvai magyar nagykövetség vezetését is. Ehhez a fejlődéshez mi a magyar értelmiségnek minden politika« eszmei és erkölcsi segítséget megadunk. Az értelmiségiek közül igen sokan még nem értik az együttműködésnek ezt a jellegét. Sokan nem értik például a népi írók táborában sem. Ök értelmiségi. politikánknak — hogy úgy mondjam — »első felét« — tudniillik azt, hogy megvédjük az értelmiséget az alaptalan rágalmazásokkal szemben, hogv serit lük munkájukat*. (Folytatás a 2. oldalon.)
