Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-13 / 87. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1958. április 1*. Kifoghatunk az időjáráson is A tavaszba nyúló téli időjárás meggátolta a vetések máskor szokásos időbeni megkezdését. Emiatt most torlódik a munka, hiszen egyidőre esik a korai és középkorai vetések végrehajtása. Érthető, hogy állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és az egyéni parasztok kihasználják a dologra alkalmas idő minden percét. Hogy mennyire elengedhetetlen kellék különösen most a jó irányítás és szervezés, azt megannyi példa bizonyítja. Miért tudta az osztopáni Győzelem, a sávolyi Uj Élet, a termelőszövetkezetek többsége több ezer holdon elvetni az árpát, zabot, vörösherét, lucernát és cukorrépát? Miért tudta a Marcali Gépállomás a körzetében iévő valamennyi termelőszövetkezetnél elmunkálmd az őszi mélyszántást? Mert jól, szervezetten, tervszerűen fogtak a dologhoz. Ha itt vagy ott rá lehetett menni a talajra, azonnal megkezdték a munkát, előbbrevalónak tartották a szántás-vetést minden más tennivalónál. A Lábodi Állami Gazdaság már a burgonyájának ogv részét is földbe tette és élenjár más növények vetésében is. Igaz. hogy a ló- bodiak nagyrészt könnyebben felmeder'odő homoktalajon gazdálkodnak, de van több ilyen állami gazdaságunk, ahol a talajviszonyok. valamint a gépi kapacitás is a lábodi- val megegyező, mégsem értek el hasonló eredményt. , Általános és évről évre visszatérő hiba, hogy az őszi mélyszántásokat megkésne munkálják el. Pedig minden termelő tudja, hogy az őszi mélyszántásnak termésfokozó hatása csak abban az esetben érvényesülhet, ha azt tavasszal megfelelő időben porbanvítjók. Csak így lehet megőrizni a kultúrnövény számára az őszi és téli csanadékot. így lehet biztosítani a roegfélelő talajszerkezetet, a mowalékos magágyat. Erre a célra alkalmas eszköz teb^t a tárcsa, fogas, küllős kapa és egyéb szerszám; a talaj tfousának és tömódöttségének megfelelően azt kell alkalmazni, amelyik a legjobb munkát végzi. A töí'ökkopoányi Rákóczi Tsz nem kanott tárcsát a Karádi Gépállomástól, küllős kapának és fogasnak a kombinálásával méris jól megoldotta az őszi mélyszántás elmunkálását. A legsürgősebb feladatok egyike — ahol még nem történt meg — a szántás azonnali elmun- kálása, a korai és középkorai vetésű növények földbetétele. A későbben vetendő növények alá is'el kell munkálni az őszi mélyszántást, mert különben a talaj annyira kiszárad, hogy csak újabb szántással lehet a vetőágyat elkészíteni. Márpedig a talaj újabb fordítása helytelen, de emellett költséges is. Melyek a gépállomások tennivalói? Úgy csoportosítsák az erőgépeket, hogy a vállalt és szerződésileg lekötött területen az időszerű talajmunikákat idejében el tudják végezni. Megengedhetetlen, hogy a kadarkúti Szabadság Tsz közel 500 holdas gazdaságában mindössze egy traktor dolgozzon, mert ez érthetően nem győzi a talajelőkészítést. Annál in kább is furcsa ez az intézkedés, mert a Nagy- bajomi Gépállomás kapacitása távolról sincs kihasználva. Ez a helyzet a többi gépállomáson is. Sohasem volt nagyobb szükség, mint most az erősen váltakozó téli időjárás miatt megsanyargatott és nagyon sok helyen felfagyott őszi gabonák hengerezásére. Az eddigi gya korlattól eltérően jóval nagyobb adagú műtrágyát használjunk fel ezek fejtrágyázásához Az őszi gabonaára az előveteményektől függően 40—100 kg nitrogén műtrágyát szórjunk ki kát. holdamként, hogy ezzel kész tápanyagot adjunk a növények erőteljesebb fejlődéséhez. Több helyein vitatkoznak azon, hogy szükséges-e nitrogénnal fejtrágyázni azokat az őszi gabonákat, amelyekre lóhere, vagy lucerna felülvetése történik. Egyesek véleménye szerint a műtrágyázás következtében erőtől je- soh’->en fejlődő őszi gabona elnyomja a felülve tett lóherét, vagy lucernát. Én nem osztom ezekkel a véleményemet. Szerintem feltétlen kívánatos, hogy ezeket a vetéseket is fej+rá- gvázzuk, mert ezáltal .nemcsak a gabona fejlődését segítjük elő, hanem a felülvetett lóheréét, vagy lucernáét is. Igaz, hogy ezek a pillangós viráiúak nitrogéngyűjtő növények, fejlődésük első szakaszában mégis szükségük van nitrogénre és azt gyorsabb fejlődésükkel meg is hálálják. Már szóltam arról, hogy a burgonya és a kukorica kivételével valamennyi, tavasszá' főidbe kerülő növényünk vetése erősen megkésett. Jó termésre tehát csak abban az esetben számíthatunk — természetesen egyéb tényezők is befolyásolják ezt —. ha a növények kezdeti fejlődését meggyorsítjuk. Erre minden lehetőség megvan. Nitrogénműtrágya megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll a fóldművesszövetkezeteknél, csak élni kell a lehetőséggel. Gazdálkodásunk jövedelmezőségét a több1' között az mutatja meg, milyen hozamokat tudunk elérni a növénytermelésben. A megfe lelő takarmáinyalapot is csak a magasabb terméshozamok révén tudjuk megteremteni. Az ország -népének a kenyérellátását a csökken* vetésterületen még az elmúlt év eredményei riél is magasabb hozamokkal biztosítani tudjuk. A kulcs tehát a kezünkben van. Most arra van szükség, hogy minden józan parasztember, mezőgazdaságunk minden dolgozója adja tudásának, szorgalmának legjavát. Vegyük igénybe az államtól is, amit adn! tud — gépi segítség, műtrágya, stb. Szorgos munkával,, közös erőfeszítéssel helyrehozhatjuk azt, amit a rossz időjárás, a kényszerű ké'|,flelem esetleg elrabolna magtárainkból, erszényünkből és népünk asztaláról. MOLNÁR IMRE Lelepleződött a volt penziótulajdonos és bűntársainak hónapokig tartó üzérkedése Néhány hete levelet vitt a Somogybabodra és Jazvina posta a Népszabadság szer- pusztára is elmentek felvásárK észülőd és az üdülési idényre (Tudósítónktól.) Egyre jobban közeledik az üdülési idény megnyitása. A szolgáltató vállalatok, üzemek intézmények lázasan készülődnek a leül- és belföldi vendégek fogadására. A Siófoki Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága nemrégiben tárgyalta íz előkészületek jelenlegi állását. A munkák előbbrevftele érdekében számos határozatot s hoztak. Ebben a gazdasági évben a tavalyi felújítási keret több mint kétszeresét használják fel. 5ok üdülőt korszerűsítenek és «taroznak. Például Siófokon íz Egyenáramú Kismotor idülőjét kívül-belül tataroznák, a Goldberger-üdülőben iővítik és korszerűsítik a conyhát, a Csepel Vas- és Fémművek üdülőjében 400 ezer forintos költséggel modern étterem és konyha építését kezdték meg. Samaráiban a VIII. kerületi KÖZÉRT üdülőjében konyha- jővítést, külső-belső tatarozást végeznek, Balatonföldváron a fővárosi Vízművek üdülőjét dvül-belül tatarozzák. A felkészülés ilyen eredrné- íyeiröl azonban nem lehet beszélni az Országos Üdülőven- iéglátó Vállalat esetében. A iárási tanács vb. által kiktíl- iött bizottság szomorú dolgck- -ól számolt be. A járás terüle- :én számos olyan üzem van, melyeknek megnyitása a jelenlegi körülmények között nem engedhető meg. Ezek közé tartozik a siófoki -Sirály-«, a balatonszamesi -Fasora panzió, a »Mókus« és a »Vigadó«, de nem sokkal jobb a helyzet a siófoki »Fogas« és a földvári »Balatongyöngye« esetében sem. Most lenne itt az ideje annak, hogy teljes erővel hozzá lássanak ezen üzemek rendbehozásához, de a vállalatnak felújításra mindössze 70 000 forint áll rendelkezésre. Ez pedig nem elegendő még a »jó« üzemeik felújítására sem. A vállalat képviselőjétől, Sinkendes elvtársitól azt is megtudtuk, hogy külön problémát jelent a szakemberek biztosítása is üzemeikben, mert a legkiválóbbakat a brüsszeli világkiállításra küldték ki. Tehát ezen a téren sem várhatunk javulást a tavalyi évhez viszonyítva. Sőt! És ilyen nehézségek közepette vállalkozott a vállalat arra, hoigy átvegye az Utasellátó Vállalattól a siófoki Matróz csárdát, mely kétségkívül a Balaton környékének egyik legjobban felszerelt és vezetett üzeme volt. A végrehajtó bizottság és Siófok egész lakossága is aggodalommal tekint ez elé. Mindnyájan szeretnénk azonban, ha kellemes csalódás érne bennünket, és a Matróz csárda ez évi üzemelése során a megszokott színvonalait nyújtaná a vendégeknek. Mindezen hiányosságok mellett. megnyugtatóan hangzott, hogy italok, élelmiszerek és általában nyersanyag tekintetében gondosan felkészültek és bőségesen biztosították a nyári szükségletet A földművesszövetkezet üzemeiben is megindultak az előkészületek. Több üzemet létesítenek és korszerűsítenek. Kiemelkedik ezekből a Zamér- diban épülő Halászcsárda, mely 100 személy ellátását tudja majd egyidőben biztosítani és a tervek szerint június 15-re készül el. Régi problémát kívánnak megoldani; amikor a szántódi üzembeállítását Révcsárda tervezik. Most folytatják ez ügyben a tárgyalásokat és reméljük, hogy a MESZÖV-mek sikerül ezt is megoldania. A műemlékké nyilvánított épület így jó kezekbe kerülne és berendezése is korhűen lenne összeállítva. A végrehajtó bizottság foglalkozott még a társadalmi ellenőrzéssel, az áruellátással, az üdülőhelyi díjak beszedésével és a helyi tanácsok feladataival az üdülési idény megindulása előtt. Határozatot hozott a jól dolgozó társadalmi ellenőrök munkájának elismerésére, a kereskedelmi állandó bizottság rendszeresebb ülésezésére és az Országos Udülővendég- 'átó Vállalat munkájának elősegítése érdekében közös intézkedések megtételére. kesztőségéhez. Ebben a levél-1 író Gergely István, balatoniéi- j lei gyümölcs- és zöldség kiskereskedő üzelmeire hívta fel a figyelmet. A fonyódi rendőr- J kapitányság által megindított í és nemrégen befejezett nyo- | mozás azt állapította meg, hogy a levélíró közlése helyes volt. Nagyrészt ennek a figyelmeztetésnek köszönhető, hogy az üzérkedő banda tevékenységének sikerült véget vetni. A penziótulajdonos úr „szakmát“ változtat Gergely Istvánt Balatoniéi lén, de a környéken is jól ismerik. Hiszen 1933-tól egészen az államosításig 36 szobás penziónak volt a tulajdonosa. Ez a penzió, s az oda érkező vendégek ontották számára a könnyű, gondtalan élethez szükséges pénzt. Meg is szokta ezt az életet. Az államosítás után nehezen tudott beleilleszkedni az új helyzetbe. Dolgozni? Ahhoz soha nem érzett kedvet, ezért inkább arra felé tekingetett, ahol köny- nyen lehetett sok pénzt szerezni. Talált is magának, előző foglalkozásához hasonló »szakmát«. összeköttetésbe került Kozáki Géza, volt gazdatiszttel, aki egy építőipari vállalatnál konyhavezetőként működött. Mivel a vállalat sertéseket is hizlalt, Gergely vállalta a hizlaláshoz szükséges termények beszerzését, persze »megfelelő jutalék« ellenében. Keresett is minden mázsa, a vállalatnak felvásárolt terményen száz forintot, amit aztán Kozákivai megfelezett. Később rájött, hogy ez egészen jövedelmező üzlet. Most- már Pestre is szállított kofáknak, kiskereskedőknek különböző terményeket, főleg mákot és diót. A rendőrség 1953-ban eljárásit indított ellene üzérkedés miatt, de bizonyítékok hiányában akkor nem tudták leleplezni, azonban, mint üzért, nyilvántartottak. Mégis 1954- ben kiskereskedői iparengedélyt kapott, hogy még nagyobb lehetősége legyen az üzérkedésre. „Nem tudtunk megélni.. Abból a jövedelemből Gergely István, amit a gyümölcskiskereskedés nyújtott számára, nem tudott megélni. Hiszen Lellén nyáron »alig van néhány ember, s bizony gyenge volt bódéjának forgalma«. Legalábbis ő ezt szeretné bizonygatni. Ezért nézett aztán olyan üzlet után, ami »valamennyivel« emeli jövedelmét. Ismerte a környéket, tudta, hogy mák, dió van elegendő, s megkezdte már 1956-ban a mák és dió felvásárlását. így került kapcsolatba Kóhn Ottó Gézával, aki hozzá hasonlóan »nélkülözött«, s ezért könnyen ráállt Gergely ajánlatára, hogy segítsen neki a' felvásárlásban. Járták a környéket, húsz-harmincezer forint értékű árut is felvásároltak egy-egy alkalommal. Bár a kiskereskedői iparengedélyük csak Balatonlellére szólt, ők még Gamásra, Somogyvárra, ló körútra. Érdekes, hogy a Balaton környékén milyen »nehéz« a megélhetés, főleg a kiskereskedők számára. Szőke István lellai és Szalaá József balatonboglári kiskereskedők sem _ ______________________ t ud tak«^ annyit ^ keresni, hogy ezért őstermelőket kellett " *' ' jg szép , _______ ____ Egyikük S arolták a mákot, diót, s azt I ultázgatás ’közben a kocsmáhamisításokat kövessenek el a vételi jegyek kiállításánál. Alkalmi „őstermelők“ Gergely és Kóhn, mint ‘kiskereskedők a felvásárolt mákot és dióbelet nem adhatták át a Kiskereskedelmi Vállalatabból becsülettel eltartsák | szerezni. családjukat. Ezért ők is felvá- számmai Akadtak ilyenek. átadták a Gergely és Kóhn cégnek. Dehogy is tudták ők, hogy nevezettek üzérkednek, még csak nem is sejtették, hogy a felvásárolt terményeket nem Lellén adják el. Bizonyára azt gondolták, hogy a lelleiek étvágyat kaptak a mákos- és diós tészta és kalácsok fokozottabb evésére, s ezért szükséges, hogy mindkettőből olyan sokat felvásároljanak. »Nem tudtunk megélni ■— mondják ezek a kiskereskedőik —, s ezért választottuk az ilyen jövedelemszerzést. De ha tudjuk, hogy Gergely és Kóhn üzérkednek, dehogyis segítjük...« Kereskedők és mégis ilyen naivak? Talán azt gondolják, akad olyan ember, aki elhiszi, hogy épp a Balaton partján nem tud egy kiskereskedő megélni, s hogy akad olyan ember, aki elhiszi, hogy ők nem is sejtették, hogy az általuk is felvásárolt sok mázsa dióbél nem Leilén, hanem másutt kerül eladásra. És tegyük hozzá még azt is, hogy államunk joggal elvárja minden becsületes kiskereskedőtől, ha azt látják, hogy valamelyik társuk megsérti a törvényeket, üzérkedik, ne segítsék, hanem leplezzék le {izéiméit. Mert ugye ez nemcsak államunknak, de minden becsületes kiskereskedőnek is érdeke! Kilónként 1 forint „nyereségrészesedés“ Mázsaszámra állott már a dióbél*, a mák a raktárokon, most már csak vevőt kellett keresni. Ez is akadt hamarosan, Barall Nándor, a budapesti 1- es sz. Kiskereskedelmi Vállalat felvásárlója személyében. Gergely István vallomása szerint megegyezett Barallal, hogy amint összegyűlik egy teherautó áru, akkor értesíti, hogy jöhetnek érte. Azt is vallotta, hogy Barallmak az átvett termény után kilónként 1 forint »nyereségrészesedést« iáért, s át is adott számára 3500 forintot. Ezt ugyan Barall tagadja, mondván, semmiféle megegyezést nem kötött Gergelyekkel, s tőlük egy fillért sem fogadott el. így tehát »önzetlenül« vette át tőlük a sok mázsa dióbelet, mákot, s még az sem tűnt fel neki, hogv vajon menny; földje és diófája lehet Gergelynek és Kóhnnak, hogy ennyi mákot és diót tudnak szállítani. Könnyű belátni, hogy Barall Nándor nem egészen önzetlenül cselekedhetett. Hiszen elfogadta a kiskereskedők által kínált vacsorákat, borozgatással egybekötve, s szó nélkül tűrte, hogy szeme láttára több esetben csalásokat, Úttörőink levelezéssel is ápolják a szovjet-magyar barátságot A baráti államokat testvéri szálak fűzik össze. A magyar és szovjei úttörők leveleznek egymással. Ezen levelezésekből később igazi barátság lesz. Ennek a célnak tudatában csapatunk is hozzá kívánt járulni a barátság elmélyítéséhez. Csapatunkban már sok pajtás levelez szovjet pajtással. Az úttörők legtöbbet csapatunk életéről, a mindennapos úttörőmunkáról írnak. Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából levelet küldött csapatunk a szovjet pajtásoknak. Az őrsi össze jöveteleken is sokat beszélgetünk az úttörő-élet törvényének 2. pontjáról. Tervem, hogy őrsömmel több más népek dalait is megtanuljuk Ebben nagysegítségünkre van Csordás elvtárs, a járás titkára, aki már sok orosz népdalt tanított meg velünk. Pl. »Zitg a Volga, sír a Volga« c. dalt Ez nkívül tő'e tanultuk a Bé esi munkásindulót, a Vörös Csepelt és még sok munkás- mozgalmi dalt, indulót. Sok külföldi könyvet olvastunk, melyben tükröződik azoknak a gyermekeknek a sorsa, akiknek a jövője a gazdagok, a tőkések kezében van. A »Tamás bátya kunyhója«, vagy a »Robinsonok igazsága« a Föld. sok helyén ma is fájó valóság. S büszkén zeng ajkunkon a világ ifjúságának indulója: »Egy a jelszónk a béke«. Ezért küzd a békéért fáradságot nem ismerve népünk és a békét szerető emberek mill’ói. KOLICS PÁL őrsvezető, Bolhó ban írta alá a vételi jegyet, a másikért pedig Kóhn felesége szaladt el és hívta az aláíráshoz. így segített Németh László, Szijjártó János, Bognár Gábor, Fekete József, Baricsa Ferencné, Barta János, hogy e két kiskereskedő zavartalanul folytathassa üzérkedését. Egyikük sem »sejtette*, hogy Gergely és Kóhn üzérkednek, hogy törvénytelen dolgot művelnék. Aláírták a vételi jegyeket, mint őstermelők, átvették a terményért járópénzt, majd átadták Kóhnnak, vagy Gergelynek, sőt még azt is megengedték, hogy a Kiskereskedelmi Vállalat, az ő nevükre, címükre küldje az üzéreknek járó pénzt. Hogy némelyiküknek éppen akkor adott a két kiskereskedő 50—50 forintot? Ezt csupán azért, mert valamikor régen valamilyen munkát végeztek számukra, s ezt most fizették meg. A vásárlási jegyet is csak azért írták alá, mert régebben ők is adtak el mákot, s diót. Jóhiszeműen cselekedtek — mondják vallomásukban. Aláírták a vételi jegyeket, meg sem nézve, hogy azok sóik mázsa dióbélről, mákról és sok tízezer forintról szólnak. 110 000 forint tis íta nyereseg A rendőrségi nyomozás szerint kilenc hónapig folytatta Gergely István és Kóhn Ottó Géza a bűntársak, s az alkalmi őstermelők segítségével az üzérkedést. Ez idő alatt 400 000 forintos forgalmat bonyolítottak le. Felvásároltak és továbbadtak 76 mázsa mákot, 40 mázsa dióbelet. A mák kilóját 18—22 forintért vették és 26—27 forintért adták tovább. Előfordult, hogy Kálmán Ferenc somogy- vári őstermelőktől egy tételben megvettek 10 mázsa rosszminőségű mákot, 18 forintjával. Ezt összekeverték jobbminőségűvel, s 28—27 forintért adták tovább. A diót leginkább héjastul vették, 10—12 forintért kilóját, s egy-egy kilón 17 forintot kerestek. A beszerzett bizonyítékok és a szakértői vélemény alapján az üzérkedés folytán Í10 ezer forint tiszta nyereségre tettek szert. Ezen, Gergely vallomása szerint osztozkodtak, bár Kóhn, vallomásában ezt tagadja. S j Megakadályozni az üzérkedést Ennek eldöntése már a bíróság dolga. Gergely és Kóhn mások segédletével hónapokig üzérkedtek, megkárosították a népgazdaságot, tisztességtelen nyereséget vágtak zsebre. El kell azon gondolkodnunk, hogy miképp akadályozzuk meg hasonló esetek előfordulását. Ehhez nemcsak a rendőri, tanácsa szerveink, s a népi ellenőrző közegek ébersége szükséges, hanem szükséges a felvásárló szervek és az Őstermelők felelősségérzete is: ne vegyenek, s ne adjanak el terményt üzéreknek. Gergely Istvánnak, Kóhn Ottó Gézának és bűntársaiknak »-megélhetési« gondjaik voltak. Reméljük, hogy a bíróság ítélete segít majd rajtuk, hogy ilyen gondjaik hosszú ideáig ne legyenek. Sz. L.
