Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-12 / 86. szám

Szombat, 1938. április 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP NYERESEGRESZESEDKS TANULSÁCiOKKAL AAAAAAAAAAAAAAAAAJ.AAA4AAAJ>AAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAA*AAAAAAAa Képek a diósgyőri nagygyűlésről Sok vállalatnál, így a Dél- dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál is az elmúlt évi jó munka alapján nyereséget osz­tottak. A vállalat vezetői, hogy további eredményes munkára serkentsék a dolgo­zókat, a nyereségrészesedés elosztását feltételekhez kötöt­ték. Ennek célja az volt, hogy a vállalatnál hosszabb idő óta dolgozók, akik becsületes, jó munkát végeznek, azok többet, a fegyelmezetlen, a hanyag munkát végzők, az igazolatlan mulasztók pedig kevesebbet kapjanak. Jutalmazás, büntetés Nógyszázhetvenezer forin­tot osztottak ki 308 dolgozó között. Egy-egy dolgozóra 20 napi fizetésének megfelelő nyereségrészesedés jutott, ami átlag 1000—1100 forint. A vál­lalat vezetősége, /hogy jutal­mazza a hosszú évék óta be­csülettel dolgozókat, a követ­kezőképp határozott: egytől öt évig a húsznapi részesedés, öttől tíz évig 10 százalék, tíz­től húsz évig 15 százalék, aki pedig húsz évnél régebben dol­gozik, az húsz százalékkal ka­pott többet a nyereségrésze­sedésből. A fegyelmezetleneket pedig a következőképpen büntették: az a dolgozó, aki hanyag mun­kájáért fegyelmi büntetést ka­pott, szóbeli megrovásban ré­szesült, annak tíz százalékkal, aki írásbeli megrovásban, an­nak 15 százalékkal, akit pedig alacsonyabb munkakörbe he­lyeztek, annak 20 százalékkal csökkentették a nyereségré­szesedését. Ugyanígy, aki két napot hiányzott igazolatlanul, az 10 százalékkal, aki két na­pon felül, az pedig húsz szá­zalékkal kapott kevesebb ré­szesedést. Jól jön ez a pénz... Németh György 1926 óta dolgozik a vállalatnál. 1946 óta raktárvezető. 1150 forintot kapott kézhez, mert ő is húsz százalékkal több nyereségben részesült. — Jól jön ez a Isis pénz — mondja. — Télikabátot veszek rajta magamnak... — Jövőre van e kilátás nye­reségrészesedésre? — kérdez­zük tőle. —■ Hát kilátás mutatkozik, de bizony még jobban és még többet kell dolgozni — hang­zik válasza. És jobban kell ta­karékoskodni, gondosabban bánni az anyaggal. Gyakran tapasztalom, hogy az épségben kivitt csavarokat és más anyagokat is, használhatatlan állapotban hozzák vissza, mert nem ügyelnek annak megóvá­sára ... Gondosabban kell bánni az anyaggal, mert ez­zel is hozzájárulhatunk a jö­vő évi nyereségrészesedéshez. Papp Sándor 1936 óta dol­gozik a vállalatnál, 1939 óta álektrikusi beosztásban. 1050 forintot .kapott nyereségként — Mire fordítja a pénzt? — Terven feliül, de jól jött Kiás szél fúj. A tabi Kossuth Tsz. húsz holdas kerté­szetének ■ iközpont- jéUan is védett helyre húzódnak az emberek. A meleg­ágyak között is jár, meg-meglebbenti az lasszanyolc ken­dőjét m szél. , Esz­nek. Ebédidő van. Az iüvegablakok körüt ketten dol­goznak — így mond­ják. De most töb­ben vannak itt. Kó- diás Ferencné,' Vi­dék Györgyidé, VOjrga Judit, Sza- lontai Ferencné, R iohert Kató, We­ber Rózsi — az ele­mózsia elfogyasz­tása után vala- l/nennyien kimen­nek a földekre ár­vácskákat, őszi sa- ldfát kapálni. Csak iljerlekes Ferenc és Nagy) István- marad bent a palánták kö­rül. A tsz-nek igazán megéri a kertészet. Varga, János1 irá­nyítja itt a mun­kát. A sok tapasz­talattal rendelkező ember jól vezeti ezt a kis, szinte kü­lönálló gazdaságot, s kamatoztatja a termelőszövetkezet pénzét. 7—8 hold fölUkt kétszer is hasznosítanak. Egy hcjd Magiban 17— 20 ezer forintot fi­zet. Terem itt pap- rilca, paradicsom, uborlca, karfiol, ká- 'pcszúa, karalábé, zöldség, stb. — Még málnát is ültetünk — mondja Kerekes Ferenci. — A kapolyiak már salátát is... — Üítdtik? — Vargd Ferenc ezt már nem állhatja meg szó nélkül. — Ni rríárcius 9-én 2500 fej salá­tái értékesítettünk, itt Tabon. Elkap­kodták, »vidékre« nem tudtunk kül­deni. — Itt elfogyott volna háromszor annyi is — avatko­zik a beszélgetés­1 bei VidiTg iGyörgy- né. —i Nem ügye­seitek1, a fxapolyfi- ak se nálunk. Én mondom, mi előbb adwnlM eí j káposz­tát is, mint ők. — Hogyan? Itt előbb kel a nap? — Nem, mi ke­lünk korábban. Idát ezért. Vidák néni kilenc a fiatfiFika év óta dolgozik a szövetleezetben. Szereti, védi, pár­tolja is a »mien­ket-«. A bejárat mellett három kosárban vi­rágok. A kertészet vezetője nem vár­ja meg a kérdést. — Árvácska — fordul ő is a virá­gok felé. — Jól jö­vünk ki vele — és már számol is: — 600 öl van belőle. 8000 szál 50 fillér­jével 4000 forint. Utána meg paprika kerül a földbe. Ket­tős hasznosítás. Nem lesz itt hiba, csak munkaerő le­gyen. 35 év óta va­gyok kertész, de ilyen korán még egyszer sem »futott be« a saláta — tér vissza az előbbi té­mához. — Mindig minden,bői elsőnek vinni a piacra. Aki ezt meg tudja csi­nálni, az nem fizet rá. Az ágyások közé ballagunk. — 560 ablak pa­lántánk van. Ebből 300-at hajtattunk eddig. Kerekes bácsi föl- nyitja az egyik ágy tetejét. — Nézzék, ez itt a paprika. Már bu­ff ázik. — Azt hittük~. a hóvihar miatt el­késünk. De így a legjobb. Fokozato­san tudunk majd mlbétni, <dhogy a növény éppen kí­vánja. Mindent ide­jében. Korán se, ké­sőn se. — Odébb — lép egyet előre Varga bácsi —, ott meg •karfiol, káposzta, kalarábé palánták »edződnek«. Nin­csenek letakarva, hadd szokjanak az időhöz... örül, nevet a kertész szeme. Kép­zeletben már látja is a tömzsi fejű ka- poszta-erdőt, a har­matos paprika ren­deket. Neki ez min­den. Már beszélge­tésünk elején ezt mondta: »Nekem szívem, lelkem a kert volt.« Talán érzik a növények is a fényen kívül fe­léjük áradó embe­ri melegséget, s azért olyan szépek. Lehet. De a gondos ápolásért hálásak, az biztos. (GÖBÖLÖS) ez az összeg.. éves kisf iam. Van egy hat- \ Neki veszünk j ruhát, cipőt, az egész összeget | őrá költjük ... Remélem, hogy i jövőre is tudok ilyen terven « felüli örömet szerezni a fiam- 3 nak... Igazságosnak tartom... Vezető elektrikusi beosztás­ban dolgozik Koppány Ede, az Áramszolgáltató Vállalatnál Most júliusban 25 éves jubi- 3 leumát ünnepli, mert 1933 óta dolgozik a vállalatnál... 1500 forint nyereségrészesedést ka­pott volna... de ott volt egy fegyelmi ügye, s ezért nyere­ségét 15 százalékkal csökken-3 tették... 2 — Igazságosnak tartom ezt < a döntést — mondja —■, mert« mulasztást követtem el... Ta- j nultam az esetből, de gondo-« lom, mások is tanultak, akik- 3 nek így csökkentették a nye- 3 reségrészesedését. Ez évben, 3 1e mindenkor igyekezni fo- ] gok gondosabb, alaposabb ^ nunkát végezni ... Hogy mire I 'ordítom majd ezt a pénzt? ... 2 Kislányomnak és magamnak. vásárolok rajta ruhaneműeket. ­Helyesen cselekedett az < Áramszolgáltató, Vállalat veze- j tősége, amikor a nyereségré-; szesedést ilyen feltételekhez _ kötötte. Hiszen az ilyen elosz- j tással nemcsak a jól dolgozó- * kát serkenti még jobb mun­kára, hanem az eddig fegyel- J mezetlenül dolgozókat its ar- [ ra, hogy gondosabb, alaposabb 3 munkát végezzenek. Szalai László 3 Kozlov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese beszédét mondja. Mellette dr. Münnich Ferenc elvtárs, minisz­terelnök. — Tánc- és színjátszó nortot alakítottak. A csurgói 3 Napsugár Vegyesipari KTSZ 3 dolgozói tánc- és színjátszó 3 csoportot alakítottak. Népi 3 táncokkal és vígjátékkal ké­szülnek a kisipari szövetkeze­tek májusban megtartandó kulturális seregszemléiéire. A több tízezres hallgatóság egy csoportja. TISZTA KAPOSVÁRÉRT Mint 1945 óta rendszeresen, úgy az idén is megrendezésre kerül megyénkben a "-tiszta­sági hónap«. Aki szereti otthonát, az rendiben is tartja azt, gondos­kodik a lakás, az udvar, a kert tisztaságáról. Nincs vi- gasztalanaoD, de egyben egész­ségtelenebb látvány, mint az elhanyagolt lakás, mellékhe­lyiség, udvar, járda. Kérő szóval fordulunk Ka­posvár asszonyaihoz, hogy mi­nél aktívabban kapcsolódja­nak a »-Tiszta Kaposvárért« mozgalomba. Szülői munkakö­zösségeink adjanak meg min­den segítséget az iskolák, óvo­dák tavasa nagytakarításá­hoz. Mert eddig is igen aktí­van kapcsolódott a mozgalom­ba a kaposvári Szabadságzász­ló Tsz nőtanácsa. Az étkező helyiségüket kimeszelték, az ablakra hófehér függöny ke­rült, de nem feledkeztek meg az istállók meszeléséről sem. Helyes kezdeményezés a ka­posvári házfelüigyelőnók taná­csának tisztasági mozgalomba való bekapcsolódása. Meg kell dicsérnünk Király János- mét, az Ady Endre u. 1. sz. ház felügyelőnőjét, akinél a lépcsőház, az udvar ragyogó­an tiszta, frissen meszelt. Szeretnénk, ha május elsejét a többi IKV-ház is ragyogó tiszta lépcsőházzal és udvar­ral várná, hisz erre minden lehetőség megvan. Mutassuk meg mi, asszo­nyok, hogy lesz tiszta Kapos­vár, a járdák tiszták lesznek, az ablakokba virág kerül, a papírszematet nem dobáljuk el az utcán. A tisztaság, a rendszeretet főleg az asszo­nyok, édesanyák és leányok tulajdonsága. JÄRÄNYI GYULÁNÉ, a Nőtanács titkára. TJORUS VOLT AZ ÉGBOLT, s lehangoló az idő. Mint mondani szokás: a leve­gőben lógott a hó, viharelőtti szélcsend ült a teremben, ahol reggel kilenc óraikor elkez­dődött a szócsata, ferde, hamis nézetek hor­dozói és az igaz eszme képviselői között. Reg­gel még senki sem tudta, miként dől el a vi­ta, lesz-e elég hizonyító érv, ami elől nem lehet majd kibúvókkal, félremagyarázásokkal, őszintetlen mtekulpázással .kitérni. Emberekről kellett dönteni. Méghozzá olyan emberekről, akik kornnt unistáknak vallották magukat, de rossz útra tértek, s különösen vezetőjük kom­munistákból anarchistává, pozícióvadásszá vált. Olyan ember, aki képesség híján saját boldo­gulását a párt érdekei fölé helyezve akart előbbrejutni. Súlyos szavak? ö 'akarta így. Az asztalnál pontosan melléje kerültem. Al­kalmam volt megfigyelni arcmozdulatait. Lát» tam, éreztem, vívódik önmagával. Idegessé­gét cigarettázással igyekezett csillapítani. Aj­ka száraz volt, cserepes. Mint aki szenved, akit bánat ért. Nem volt elegendő ereje, hogy bevallja: belátom, súlyosan vétettem a párt­nak — vállalom értük a legsúlyosabb fele­lősséget. Nem, nem ezt tette, nem bírt őszinte lenni itt a plénum előtt sem, inkább a tagadást, tetteinek kisebbítését, az oktala­nul szenvedő »mártír« szerepét vállalta. Bal­ga hiedelem. Mintha a pártnak, ez esetben a pártot képviselő szűkebb körnek érdeke, cél­ja volna érdemtelenül félreállítani akárcsak egy harcost is. Bár láttam, felkészült ő min­den eshetőségre, mielőtt eljött a magasszíntű fegyelmi bizottság elé, számítva arra is, hogy a bizottság a pártból való kizárása felől dönt valódi »érdemei« szerint, mégis konok ma­radt. »Elismerte« a kizárásra felhozott indo­kok meglétét, de látszott: ebben az elismerés­ben nem volt köszönet. »Ha már ennek kel­lett jönni, hát elviselem, de... én kommu­nista voltam, s az maradok...« Ezt nem mond­HOGY EL NE PUHULJUNK... — JEGYZETEK ­ta ki, de ez következett előző szavaiból: »Voltaképpen nincs is mit beismernem, ki­dobtak, pedig ártatlan vagyok. Mártír...« Ez volt az első nap, amikor másodszor fosz­tották meg a kis piros párttagsági könyvétől. Fájdalmas dolog megválni a harcostárstól, eggyel kevesedtünk — mégis erősebbek let­tünk. Olyan ez a ml pártunk, mint a kohó a tisztító tűz, mely kiveti magából a salakot, az eléghetetlen anyagot, hogy feltartóztatha- tatlanabbul haladhasson előre az ügy... * * * TT\ KELL, ÉLETEMET IS FELÁLDOZ- NÄM...« Megszámlálhatatlan esetet jegyzett fel aranylapjaira a történelem, olyan emberek neveit, akik a legdrágábbat, életü­ket, vérüket adták a nép közös ügyéért. Nem kell messze mennünk, elég ha a Hort- hy-íasiszták által elpusztított kommunista hazafiakra emlékezünk. Hányójuk lett már- tíromságával az ifjúság legendás példaképe. Az akasztófa árnyékában talán ha egy szót szólnak, ha elárulják társaikat, elvtársaikat, megmenekülhettek volna. De ők nem válasz­tották a megfutamodást. Végigvitték, amit vállaltak. A bitófa alatt, a kivégzőhelyen is gyilkosaik vádlói lettek, Akkor, régen, ezt, ilyen nehéz próbatételt jelentett a kommu­nista áldozatvállalás, helytállás. Elveiket, esz­méiket csak titokban hirdethették, feketelis­tán szerepelt a nevük, számukra zárva ma­radt a gyárkapu, ám éheztek és rongyoskod- tak, mégis elsők voltak azok között a munká­sok között, akik utolsó fillérjeikkel is a Vö­rös Segély révén segítették anyagilag a pár­tot, a iebukottakat Ma is áldozatot kell vállalniuk a kommu­nistáknak, enólkül nem lehet forradalmi, a népért éíni-halni kész párt a mi pártunk, mégis a körülmények mások, ezerszer köny- nyebbek, mint régen. És éppen ezért érdemes, ezért kell emlékez­tetni azokra az időkre, amikor a kommunis­ta áldozatvállalás egyet jelentett a lebukás­sal — a halállal. Hogy el ne puhuljunk. Ne veszítsük el erényeinket, amiért a nép meg­tanulta becsülni, szeretni a kommunistákat. Hogy ne hagyjuk kísérteni engedni magun­kat: ma proletárdiktatúra van, mi vagyunk hatalmon, eikényelmeskedhetünk. A kommunisták nem válhatnak minden­áron saját jólétüket, javukat kereső, s más­sal nem törődő nyárspolgárokká. 1956 októ­bere is intő tanulság: fel kell eleveníteni, még jobban el kell mélyíteni a párttagságban a harcos erényeket, köztük az áldozatkészség nemes vonását is. Akiben ilyen nincs meg, ab­ban is ki kell nevelnünk ezt. Egyik járási pártitkárunk nemrégiben pártmunkások plé­numán szóvátette, hogy az ő területén valósá­gos harcot kellett vívni, ho-nr a gazdasági rüsz­tön lévő elvtársak erejükhöz, fizetésükhöz mérten róják le a párttagsági díjat. Mindenki megrökönyödéssel hallgatta, hogy az egyik gazdasági igazgató — akinek háromezer fo­rinton felül van a fizetése — jó ideig nem volt hajlandó 10 forintnál nagyobb címletű bélyeget ragasztani tagsági könyvébe. Végül már adminisztratív rendszabályokat kellett vele szemben alkalmazniuk. Bizony, szomorú ez. S hány elvtárs van, akit az utóbbi időben nem lehet rávenni, hogy munkaidő után is végezzen társadalmi munkát. B. község párt­titkára nemrégen elpanaszolta, hogy a párt- szervezet csaknem harminc tagja közül, jó, ha egyharmada tevékenyen kiveszi részét a köz- és pártmunkából. Újra lehet hallani ha­tározatképtelen taggyűlésekről, némely he­lyen passzivitásba vonulnak a párttagok. B, község párttitbára, Kovács elvtárs is említette, hogy a taggyűléseken ismételten előveszik olyan emberek ügyét, akiknek az ellenforra­dalomban ilyen-olyan szerepük volt, de te­vékenységüket igazságügyi, vagy más szer­vek egyszer s mindenkorra tisztáznák és félre­tették. Másutt a párttagok egy része elége­detlen az egyes bíród ítéletekkel, s ez úgy­mond, passzívvá tesri őket, s elvonja a figyel­met a fő tennivalóról. T. elvtárs, aki azelőtt hosszú ideig párttit­kár volt, most sértődött és félrevonul, mert régebbi hibái, fogyatékosságai miatt a párt­tagok nem látták jónak, hogy egy ideig ve­zető beosztást kapjon. Egy-, másfél éve sokkal nagyobb volt a forradalmi tűz az elvtársakban, de most alább hagyott a szenvedély — mondják, s ez itt- ott azzal a veszéllyel jár, hogy a párttagok hallgatnak, nem viszik a párt igéjét az em­berek közé. Úgy vélik ezek az elvtársak, hogy most jó a pártvezetés politikája, a tömegeknek tetszik, nem szükséges külön agitálni értük, hiszen, mint mondják, önmagáért beszél ez a politika. Ti ESZÉLNI KELL EZEKRŐL A PROB- íf LÉMÁKRÓL, beszélni kell az áldozat­vállalásról, a kommunista magatartás fogya­tékosságairól. Éppen azért, hogy megszűnje­nek. » Varga József

Next

/
Oldalképek
Tartalom