Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-12 / 86. szám
Szombat, 1938. április 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP NYERESEGRESZESEDKS TANULSÁCiOKKAL AAAAAAAAAAAAAAAAAJ.AAA4AAAJ>AAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAA*AAAAAAAa Képek a diósgyőri nagygyűlésről Sok vállalatnál, így a Dél- dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál is az elmúlt évi jó munka alapján nyereséget osztottak. A vállalat vezetői, hogy további eredményes munkára serkentsék a dolgozókat, a nyereségrészesedés elosztását feltételekhez kötötték. Ennek célja az volt, hogy a vállalatnál hosszabb idő óta dolgozók, akik becsületes, jó munkát végeznek, azok többet, a fegyelmezetlen, a hanyag munkát végzők, az igazolatlan mulasztók pedig kevesebbet kapjanak. Jutalmazás, büntetés Nógyszázhetvenezer forintot osztottak ki 308 dolgozó között. Egy-egy dolgozóra 20 napi fizetésének megfelelő nyereségrészesedés jutott, ami átlag 1000—1100 forint. A vállalat vezetősége, /hogy jutalmazza a hosszú évék óta becsülettel dolgozókat, a következőképp határozott: egytől öt évig a húsznapi részesedés, öttől tíz évig 10 százalék, tíztől húsz évig 15 százalék, aki pedig húsz évnél régebben dolgozik, az húsz százalékkal kapott többet a nyereségrészesedésből. A fegyelmezetleneket pedig a következőképpen büntették: az a dolgozó, aki hanyag munkájáért fegyelmi büntetést kapott, szóbeli megrovásban részesült, annak tíz százalékkal, aki írásbeli megrovásban, annak 15 százalékkal, akit pedig alacsonyabb munkakörbe helyeztek, annak 20 százalékkal csökkentették a nyereségrészesedését. Ugyanígy, aki két napot hiányzott igazolatlanul, az 10 százalékkal, aki két napon felül, az pedig húsz százalékkal kapott kevesebb részesedést. Jól jön ez a pénz... Németh György 1926 óta dolgozik a vállalatnál. 1946 óta raktárvezető. 1150 forintot kapott kézhez, mert ő is húsz százalékkal több nyereségben részesült. — Jól jön ez a Isis pénz — mondja. — Télikabátot veszek rajta magamnak... — Jövőre van e kilátás nyereségrészesedésre? — kérdezzük tőle. —■ Hát kilátás mutatkozik, de bizony még jobban és még többet kell dolgozni — hangzik válasza. És jobban kell takarékoskodni, gondosabban bánni az anyaggal. Gyakran tapasztalom, hogy az épségben kivitt csavarokat és más anyagokat is, használhatatlan állapotban hozzák vissza, mert nem ügyelnek annak megóvására ... Gondosabban kell bánni az anyaggal, mert ezzel is hozzájárulhatunk a jövő évi nyereségrészesedéshez. Papp Sándor 1936 óta dolgozik a vállalatnál, 1939 óta álektrikusi beosztásban. 1050 forintot .kapott nyereségként — Mire fordítja a pénzt? — Terven feliül, de jól jött Kiás szél fúj. A tabi Kossuth Tsz. húsz holdas kertészetének ■ iközpont- jéUan is védett helyre húzódnak az emberek. A melegágyak között is jár, meg-meglebbenti az lasszanyolc kendőjét m szél. , Esznek. Ebédidő van. Az iüvegablakok körüt ketten dolgoznak — így mondják. De most többen vannak itt. Kó- diás Ferencné,' Vidék Györgyidé, VOjrga Judit, Sza- lontai Ferencné, R iohert Kató, Weber Rózsi — az elemózsia elfogyasztása után vala- l/nennyien kimennek a földekre árvácskákat, őszi sa- ldfát kapálni. Csak iljerlekes Ferenc és Nagy) István- marad bent a palánták körül. A tsz-nek igazán megéri a kertészet. Varga, János1 irányítja itt a munkát. A sok tapasztalattal rendelkező ember jól vezeti ezt a kis, szinte különálló gazdaságot, s kamatoztatja a termelőszövetkezet pénzét. 7—8 hold fölUkt kétszer is hasznosítanak. Egy hcjd Magiban 17— 20 ezer forintot fizet. Terem itt pap- rilca, paradicsom, uborlca, karfiol, ká- 'pcszúa, karalábé, zöldség, stb. — Még málnát is ültetünk — mondja Kerekes Ferenci. — A kapolyiak már salátát is... — Üítdtik? — Vargd Ferenc ezt már nem állhatja meg szó nélkül. — Ni rríárcius 9-én 2500 fej salátái értékesítettünk, itt Tabon. Elkapkodták, »vidékre« nem tudtunk küldeni. — Itt elfogyott volna háromszor annyi is — avatkozik a beszélgetés1 bei VidiTg iGyörgy- né. —i Nem ügyeseitek1, a fxapolyfi- ak se nálunk. Én mondom, mi előbb adwnlM eí j káposztát is, mint ők. — Hogyan? Itt előbb kel a nap? — Nem, mi kelünk korábban. Idát ezért. Vidák néni kilenc a fiatfiFika év óta dolgozik a szövetleezetben. Szereti, védi, pártolja is a »mienket-«. A bejárat mellett három kosárban virágok. A kertészet vezetője nem várja meg a kérdést. — Árvácska — fordul ő is a virágok felé. — Jól jövünk ki vele — és már számol is: — 600 öl van belőle. 8000 szál 50 fillérjével 4000 forint. Utána meg paprika kerül a földbe. Kettős hasznosítás. Nem lesz itt hiba, csak munkaerő legyen. 35 év óta vagyok kertész, de ilyen korán még egyszer sem »futott be« a saláta — tér vissza az előbbi témához. — Mindig minden,bői elsőnek vinni a piacra. Aki ezt meg tudja csinálni, az nem fizet rá. Az ágyások közé ballagunk. — 560 ablak palántánk van. Ebből 300-at hajtattunk eddig. Kerekes bácsi föl- nyitja az egyik ágy tetejét. — Nézzék, ez itt a paprika. Már buff ázik. — Azt hittük~. a hóvihar miatt elkésünk. De így a legjobb. Fokozatosan tudunk majd mlbétni, <dhogy a növény éppen kívánja. Mindent idejében. Korán se, későn se. — Odébb — lép egyet előre Varga bácsi —, ott meg •karfiol, káposzta, kalarábé palánták »edződnek«. Nincsenek letakarva, hadd szokjanak az időhöz... örül, nevet a kertész szeme. Képzeletben már látja is a tömzsi fejű ka- poszta-erdőt, a harmatos paprika rendeket. Neki ez minden. Már beszélgetésünk elején ezt mondta: »Nekem szívem, lelkem a kert volt.« Talán érzik a növények is a fényen kívül feléjük áradó emberi melegséget, s azért olyan szépek. Lehet. De a gondos ápolásért hálásak, az biztos. (GÖBÖLÖS) ez az összeg.. éves kisf iam. Van egy hat- \ Neki veszünk j ruhát, cipőt, az egész összeget | őrá költjük ... Remélem, hogy i jövőre is tudok ilyen terven « felüli örömet szerezni a fiam- 3 nak... Igazságosnak tartom... Vezető elektrikusi beosztásban dolgozik Koppány Ede, az Áramszolgáltató Vállalatnál Most júliusban 25 éves jubi- 3 leumát ünnepli, mert 1933 óta dolgozik a vállalatnál... 1500 forint nyereségrészesedést kapott volna... de ott volt egy fegyelmi ügye, s ezért nyereségét 15 százalékkal csökken-3 tették... 2 — Igazságosnak tartom ezt < a döntést — mondja —■, mert« mulasztást követtem el... Ta- j nultam az esetből, de gondo-« lom, mások is tanultak, akik- 3 nek így csökkentették a nye- 3 reségrészesedését. Ez évben, 3 1e mindenkor igyekezni fo- ] gok gondosabb, alaposabb ^ nunkát végezni ... Hogy mire I 'ordítom majd ezt a pénzt? ... 2 Kislányomnak és magamnak. vásárolok rajta ruhaneműeket. Helyesen cselekedett az < Áramszolgáltató, Vállalat veze- j tősége, amikor a nyereségré-; szesedést ilyen feltételekhez _ kötötte. Hiszen az ilyen elosz- j tással nemcsak a jól dolgozó- * kát serkenti még jobb munkára, hanem az eddig fegyel- J mezetlenül dolgozókat its ar- [ ra, hogy gondosabb, alaposabb 3 munkát végezzenek. Szalai László 3 Kozlov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese beszédét mondja. Mellette dr. Münnich Ferenc elvtárs, miniszterelnök. — Tánc- és színjátszó nortot alakítottak. A csurgói 3 Napsugár Vegyesipari KTSZ 3 dolgozói tánc- és színjátszó 3 csoportot alakítottak. Népi 3 táncokkal és vígjátékkal készülnek a kisipari szövetkezetek májusban megtartandó kulturális seregszemléiéire. A több tízezres hallgatóság egy csoportja. TISZTA KAPOSVÁRÉRT Mint 1945 óta rendszeresen, úgy az idén is megrendezésre kerül megyénkben a "-tisztasági hónap«. Aki szereti otthonát, az rendiben is tartja azt, gondoskodik a lakás, az udvar, a kert tisztaságáról. Nincs vi- gasztalanaoD, de egyben egészségtelenebb látvány, mint az elhanyagolt lakás, mellékhelyiség, udvar, járda. Kérő szóval fordulunk Kaposvár asszonyaihoz, hogy minél aktívabban kapcsolódjanak a »-Tiszta Kaposvárért« mozgalomba. Szülői munkaközösségeink adjanak meg minden segítséget az iskolák, óvodák tavasa nagytakarításához. Mert eddig is igen aktívan kapcsolódott a mozgalomba a kaposvári Szabadságzászló Tsz nőtanácsa. Az étkező helyiségüket kimeszelték, az ablakra hófehér függöny került, de nem feledkeztek meg az istállók meszeléséről sem. Helyes kezdeményezés a kaposvári házfelüigyelőnók tanácsának tisztasági mozgalomba való bekapcsolódása. Meg kell dicsérnünk Király János- mét, az Ady Endre u. 1. sz. ház felügyelőnőjét, akinél a lépcsőház, az udvar ragyogóan tiszta, frissen meszelt. Szeretnénk, ha május elsejét a többi IKV-ház is ragyogó tiszta lépcsőházzal és udvarral várná, hisz erre minden lehetőség megvan. Mutassuk meg mi, asszonyok, hogy lesz tiszta Kaposvár, a járdák tiszták lesznek, az ablakokba virág kerül, a papírszematet nem dobáljuk el az utcán. A tisztaság, a rendszeretet főleg az asszonyok, édesanyák és leányok tulajdonsága. JÄRÄNYI GYULÁNÉ, a Nőtanács titkára. TJORUS VOLT AZ ÉGBOLT, s lehangoló az idő. Mint mondani szokás: a levegőben lógott a hó, viharelőtti szélcsend ült a teremben, ahol reggel kilenc óraikor elkezdődött a szócsata, ferde, hamis nézetek hordozói és az igaz eszme képviselői között. Reggel még senki sem tudta, miként dől el a vita, lesz-e elég hizonyító érv, ami elől nem lehet majd kibúvókkal, félremagyarázásokkal, őszintetlen mtekulpázással .kitérni. Emberekről kellett dönteni. Méghozzá olyan emberekről, akik kornnt unistáknak vallották magukat, de rossz útra tértek, s különösen vezetőjük kommunistákból anarchistává, pozícióvadásszá vált. Olyan ember, aki képesség híján saját boldogulását a párt érdekei fölé helyezve akart előbbrejutni. Súlyos szavak? ö 'akarta így. Az asztalnál pontosan melléje kerültem. Alkalmam volt megfigyelni arcmozdulatait. Lát» tam, éreztem, vívódik önmagával. Idegességét cigarettázással igyekezett csillapítani. Ajka száraz volt, cserepes. Mint aki szenved, akit bánat ért. Nem volt elegendő ereje, hogy bevallja: belátom, súlyosan vétettem a pártnak — vállalom értük a legsúlyosabb felelősséget. Nem, nem ezt tette, nem bírt őszinte lenni itt a plénum előtt sem, inkább a tagadást, tetteinek kisebbítését, az oktalanul szenvedő »mártír« szerepét vállalta. Balga hiedelem. Mintha a pártnak, ez esetben a pártot képviselő szűkebb körnek érdeke, célja volna érdemtelenül félreállítani akárcsak egy harcost is. Bár láttam, felkészült ő minden eshetőségre, mielőtt eljött a magasszíntű fegyelmi bizottság elé, számítva arra is, hogy a bizottság a pártból való kizárása felől dönt valódi »érdemei« szerint, mégis konok maradt. »Elismerte« a kizárásra felhozott indokok meglétét, de látszott: ebben az elismerésben nem volt köszönet. »Ha már ennek kellett jönni, hát elviselem, de... én kommunista voltam, s az maradok...« Ezt nem mondHOGY EL NE PUHULJUNK... — JEGYZETEK ta ki, de ez következett előző szavaiból: »Voltaképpen nincs is mit beismernem, kidobtak, pedig ártatlan vagyok. Mártír...« Ez volt az első nap, amikor másodszor fosztották meg a kis piros párttagsági könyvétől. Fájdalmas dolog megválni a harcostárstól, eggyel kevesedtünk — mégis erősebbek lettünk. Olyan ez a ml pártunk, mint a kohó a tisztító tűz, mely kiveti magából a salakot, az eléghetetlen anyagot, hogy feltartóztatha- tatlanabbul haladhasson előre az ügy... * * * TT\ KELL, ÉLETEMET IS FELÁLDOZ- NÄM...« Megszámlálhatatlan esetet jegyzett fel aranylapjaira a történelem, olyan emberek neveit, akik a legdrágábbat, életüket, vérüket adták a nép közös ügyéért. Nem kell messze mennünk, elég ha a Hort- hy-íasiszták által elpusztított kommunista hazafiakra emlékezünk. Hányójuk lett már- tíromságával az ifjúság legendás példaképe. Az akasztófa árnyékában talán ha egy szót szólnak, ha elárulják társaikat, elvtársaikat, megmenekülhettek volna. De ők nem választották a megfutamodást. Végigvitték, amit vállaltak. A bitófa alatt, a kivégzőhelyen is gyilkosaik vádlói lettek, Akkor, régen, ezt, ilyen nehéz próbatételt jelentett a kommunista áldozatvállalás, helytállás. Elveiket, eszméiket csak titokban hirdethették, feketelistán szerepelt a nevük, számukra zárva maradt a gyárkapu, ám éheztek és rongyoskod- tak, mégis elsők voltak azok között a munkások között, akik utolsó fillérjeikkel is a Vörös Segély révén segítették anyagilag a pártot, a iebukottakat Ma is áldozatot kell vállalniuk a kommunistáknak, enólkül nem lehet forradalmi, a népért éíni-halni kész párt a mi pártunk, mégis a körülmények mások, ezerszer köny- nyebbek, mint régen. És éppen ezért érdemes, ezért kell emlékeztetni azokra az időkre, amikor a kommunista áldozatvállalás egyet jelentett a lebukással — a halállal. Hogy el ne puhuljunk. Ne veszítsük el erényeinket, amiért a nép megtanulta becsülni, szeretni a kommunistákat. Hogy ne hagyjuk kísérteni engedni magunkat: ma proletárdiktatúra van, mi vagyunk hatalmon, eikényelmeskedhetünk. A kommunisták nem válhatnak mindenáron saját jólétüket, javukat kereső, s mással nem törődő nyárspolgárokká. 1956 októbere is intő tanulság: fel kell eleveníteni, még jobban el kell mélyíteni a párttagságban a harcos erényeket, köztük az áldozatkészség nemes vonását is. Akiben ilyen nincs meg, abban is ki kell nevelnünk ezt. Egyik járási pártitkárunk nemrégiben pártmunkások plénumán szóvátette, hogy az ő területén valóságos harcot kellett vívni, ho-nr a gazdasági rüsztön lévő elvtársak erejükhöz, fizetésükhöz mérten róják le a párttagsági díjat. Mindenki megrökönyödéssel hallgatta, hogy az egyik gazdasági igazgató — akinek háromezer forinton felül van a fizetése — jó ideig nem volt hajlandó 10 forintnál nagyobb címletű bélyeget ragasztani tagsági könyvébe. Végül már adminisztratív rendszabályokat kellett vele szemben alkalmazniuk. Bizony, szomorú ez. S hány elvtárs van, akit az utóbbi időben nem lehet rávenni, hogy munkaidő után is végezzen társadalmi munkát. B. község párttitkára nemrégen elpanaszolta, hogy a párt- szervezet csaknem harminc tagja közül, jó, ha egyharmada tevékenyen kiveszi részét a köz- és pártmunkából. Újra lehet hallani határozatképtelen taggyűlésekről, némely helyen passzivitásba vonulnak a párttagok. B, község párttitbára, Kovács elvtárs is említette, hogy a taggyűléseken ismételten előveszik olyan emberek ügyét, akiknek az ellenforradalomban ilyen-olyan szerepük volt, de tevékenységüket igazságügyi, vagy más szervek egyszer s mindenkorra tisztáznák és félretették. Másutt a párttagok egy része elégedetlen az egyes bíród ítéletekkel, s ez úgymond, passzívvá tesri őket, s elvonja a figyelmet a fő tennivalóról. T. elvtárs, aki azelőtt hosszú ideig párttitkár volt, most sértődött és félrevonul, mert régebbi hibái, fogyatékosságai miatt a párttagok nem látták jónak, hogy egy ideig vezető beosztást kapjon. Egy-, másfél éve sokkal nagyobb volt a forradalmi tűz az elvtársakban, de most alább hagyott a szenvedély — mondják, s ez itt- ott azzal a veszéllyel jár, hogy a párttagok hallgatnak, nem viszik a párt igéjét az emberek közé. Úgy vélik ezek az elvtársak, hogy most jó a pártvezetés politikája, a tömegeknek tetszik, nem szükséges külön agitálni értük, hiszen, mint mondják, önmagáért beszél ez a politika. Ti ESZÉLNI KELL EZEKRŐL A PROB- íf LÉMÁKRÓL, beszélni kell az áldozatvállalásról, a kommunista magatartás fogyatékosságairól. Éppen azért, hogy megszűnjenek. » Varga József
