Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-08 / 82. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1958. április 8. 1 Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség támogatja a Szovjetuniónak az atom- és bidregínteovver kísérletek megsziintetÉsérői szóló határozatát Németország és az európai atomfegyver-mentes övezet mmm StMASYAaÁiAT texasi. JAVAStAÍ Sf'YAy'O? Pí'í. •’OCK.í'Ol.M, NATO 4TOfAfeí>YYSS, AUOMÍSHfcUífSX ír. ATOMStCYV'SRtivít 3AVASvÁf A xOtAÓi.C-í CSÁAATCÁ V«SSJAVC«ÍÁT* J&Wi.« siiísií.ft* SAV. _3­VARSÓ ' 80-f. / állásfoglalásait követőéin a tiltakozás nyomására .kiadott jelentés sem, amely szerint a Rapaczki-tervet tanulmányoz­zák. Bonnak ugyanis egyide­jűleg be kellett ismernie, hogy ez nem jelenti a terv elisme­rését A bonni kormány egész magatartása azt bizonyítja, hogy számára csupán egy a fontos, Nyugat-Németország atomfegyverekkel történő gyors felfegyverzésének bizto­sítása. Kézenfekvő, hogy az Európa szívében tervezett övezet (Lengyelország, Csehszlovák Köztársaság, NDK, NSZK) — ezen államok területe 800 000 négyzetkilométer, e terület gyakorta harci cselekményeik színtere volt és ma két kato­nai tömb közötti határ —, a legnagyobb jelentőségű meg­egyezés a béke biztosítása szempontjából. Az említettek mellett felve­tődik az az érv is, hogy nincs olyan ellenőrzési lehetőség, amely az . atomfegyveremen tes övezet rendszerét hatásossá tehetné. A szándék nagyon is átlátszó és túlságosan emlé­keztet arra a körhintára — leiszerelés — ellenőrzés — el­lenőrzés — leszerelés —, ame­lyet a nyugati hatalmak az ENSZ Leszerelési Bizottságá­ban rendeztek abból a célból, hogy semmivé tegyenek min­den eredményt a leszerelés kérdésében. Végül — hangzik Bonniból — az atomfegyver-mentes öve­zet létrehozása alapjaiban véve az NDK elismerését célozza és ezáltal megnehezíti az újra­egyesítést. A dolog pont for­dítva van. A két német állam léte realitás és csupán a kö­zöttük kialakuló megértés ve­zethet a német kérdés békés rendezéséhez. A Rapaczki- terv ily módon indokolt elveté­se, amely minden eszközzel útját akarja állni az NDK-val létrehozandó (megegyezésnek, nem tünteti el a világból az NDK realitását. A német nép nemzeti ügyének érdekében lépéseket kell tenni a Szövet­ségi Haderő atomfegyverekkel történő felszerelésének és a rakétafegyvereknek a Szövet­ségi Köztársaságban való táro­lásának 'lehetetlenné tételére. Ezért minden rendszabály, amely az európai feszültség enyhítésére irányul — és a Rapaczki-terv ezt a célt szol­gálja —, Németország békés újraegyesítése szempontjából is hasznos. Az első hozzájáru­lás, amelyet a két német ál­lam e cél érdekében tehet, a közreműködés az európai atomfegyver-mentes övezet létrehozásában Dieter Doering Berlin (TASZSZ). A Nem- tetközi Demokratikus Nő- tzüvétség két dokumentumot .lozott nyilvánosságra. Az egyik nyűi levél Nagy-Britan- jia és az Egyesült Államok asszonyaihoz és a másik kiált­vány. A nyílt levél Nagy-Britannia m az Amerikai Egyesült Államok asszonyaihoz fordul. A föld minden részében a nők százrrSlliói, akiket egyé­nt velünk a békéért, a barát­ságért és a jó életért vívott rare, örömmel és megelége­déssel üdvözliik az atom- és aidrogénfegyvtar teljes eltiltá­sának új lehetőségeit, ame- yéket a Szovjetunió Legfelső Tanácsának az atom- és bid- rogárifegyver kísérletek meg­szüntetéséről szóló március 11-i- határozata teremtett. Ez a határozat föllelkesítette az -nnbereket. Ezt a határozatot agy üdvözlík mindenütt, mint íz első gyakorlati lépést, amely után ki Lehet jutni a zsákutcából és meg lehet te­remteni a megegyezés lehető­ségeit. Minden nő és minden anya őszintén reméli, hogy az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa és Nagy-Britan- rna parlamentje most csatla­koznak ehhez az annyira fon­tos kezdeményezéshez és azo­nos döntésekkel segítenek el­hárítani a szörnyű veszélyt mindenütt és mindörökre — írják többek között. — Meg vagyunk győződve arról, hogy az Egyesült Államok és Nagy- Britarunia női megkétszerezik majd erőfeszítéseiket, s köve­telni fogják a választott kép­viselőktől. teljesítsék köte­lességüket és hozzanak hatá­rozatot minden atom- és hid- rogéntfegyver kísérlet meg­szüntetésére. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kiáltványa kifejezi: Minden ország asz- saonyai örömmel és remény­séggel fogadták a szovjet kormány határozatát, hogy megszüntetését. megszüntetik a nukleáris fegyver kísérleteket. Ugyan­akkor minden nőben mély csalódást keltett az Egye­sült Államok és Nagy-Britan­nia kormányfőinek állásfogla­lása, az a kijelentésük, hogy tovább akarják folytatni az atomfegyver kísérleteket. Rá­mutatott a kiáltvány, hogy a föld minden országában egy­re hatalmasabb erők emelik fel szavukat és követelik, ves­senek véget ennek az egész emberiséget fenyegető politi­kának, követelik, hogy a tudo­mányos vívmányok, a népek javát szolgálják. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség reméli, hogy a szóbaníorgó országok asszo­nyai minden lehetőt megtesz­nek, hogy parlamentjük hatá­rozatot hozzon az atomfegy­ver kísérletek beszüntetésé­re. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség felszólítja minden ország asszonyait, hogy köve­teljék a .kísérletek azonnali ÜNNEPELT BLDAPEST GYÖNGYHÁZSZINÜ ÉG oorul az utcákra, melyek nőst valami nagyon különös sletet élnek. Valahogy úgy érzi az ember, hogy egy pil­lanatra kinőtt a többi napok céltalan utcai nyüzsgéséből: mindenfelé zászlós, vidám ».►portok igyekeznek befelé a város szívébe, ahol emiber- folyam özönlik a Dózsa György út felé. Itt is, ott is enek csap fel a rendezetlen sorok közül, s míg a dal első sorai bátortalanul bukdácsol­lak a felcsapódó kacagás, te- fefere közt és aztán egyre tobh torok veszi át, s zengi i «-Vörös Csepel, vezesd a sarcot«, szárnyalóan, mint az »neklök virágos botjain lebe­gő sokszínű szalagocskák. .VTegy a nép a Hősök Terére, Deciig még csak reggel van, tora reggel. , .* * * A TÉR. Amerre csak nézel, ember és ember. Zsúfoltak a losszan felállított tribünök és •ele a fák 'gyerekekkel. Közé­pen' katonák és munkásőrök a najdani díszelgő alakulatok­ból. Az úttest két szélén is tatonák állnak hosszú, hosszú sorokban. Fél 10-re minden számottevő hely foglalt, bele­értve a 'kerítések alkalmi tri­bünét is. A későn jövők csak tanácstalanul lézengenek. És mindenki vár... A katonák a iiíszemelvény előtt, a kar­mesterek a dobogósaikon, s íz. emberek az úttest két ól­jaiéin, vagy a házak tetején. * * * TÍZ ÓRA, DÍSZSZEMLE. Már kékesbe csapott át a íátyolfethős, gyöngyházszínű ■sg, amikor a dísztribün előtt ülő kürtösök jelt adnak a iíszszemle kezdésére. A du­ruzsoló izgalom fegyelemmé merevül, míg Ugrai Ferenc vezérőrnagy, a díszszemle pa­rancsnoka a jelentését teszi Elévész Géza honvédelmi mi- lisztemek. Aztán a miniszter dvtárs üdvözlése után zeng a bajrá. hosszan, nagyon hosz- szan a sok ezer torokból. * * * CSIKOROG AZ ÚTTEST Í-ÖVE. pedig még nem a tán­cok, csak a nehéztüzérek jön- íek hernyótalpas autókkal vontatva nagy, hosszú csövű Ágyújaikat. Előttem e?y kis- íiú tapsikol az apja nyakában live és az ágyú részletei fe­löl vallatja azt. De az apa inkább a másik, a nagyobbik fiúval van elfoglalva, aki egy idő óta csak n-fz lefelé a kő­re. Csendesen, sírdogál. Mert kicsi, nern.látja az ágyúkat a vigyázz-menetben díszelgő ka­tonákat a sok-sok látnivalót. Többen nézik-'már, a meg- Tiegránduió kicsi vállakat és magában mindenki szánja a legénykét. De aztán odaugrik tiozzá egy szálas katona: ••Gyere, öcsém — mondja —, pattanj a nyakamba.« Néhány pillanat, s a kisfiú könnyein át mosolyog álmai netovább­jára, a térre begördülő tan­kokra. Nyugodtan mondhat­juk, hogy szebb napja volt. mint az egysége élén, délcegen elvonuló katonatisztnek. * * * FELSZÁLL a harckocsik füstje. Áttetsző kékségükkel lassan belevesznek a ragyo­gásba, mely elönti a teret, a Lobogó zászlókat, s a nagy­gyűlésre beözönlő embereket. * * * AMÍG az egyik tribü­nön kijelölt helyemre lépek, szép szál néger legénnyel kel­lene üdvözölnünk egymást, de ihat hogyan? Azért egy igen barátságos «nemzetközi mosollyal« megoldjuk ezt a problémát. És úgy látszik, hogy ezt még cigány.osan szép felesége Is megérti. Ja, régi lcelete van ennek a köszönés? módnak, s az utóbbi évtized­ben a népek békeharcának, haladásért vívott küzdelmé­nek fokozódása óta még több a gyakorlati jelentősége. Az osztrák fotóriporterrel, a kí­nai újságírónővel és a buka­resti egyetemista lánnyal, anélkül, hogy kimondanánk, tudjuk, hogy ezen a napon közös ünnepet ülünk. * * * A televíziós torony. akár egy daru emelkedik a Levegőbe. A díszamelviány előtt állították fel, hogy a te­levízió otthoni nézői is tanúi lehessenek a felszabadulási seregszemlének. A katonai díszalakulatok már felsora­koztak. Mielőtt megkezdődnék a felvonulás, a televízió ope­ratőrje — úgy látom — azt igyekszik megörökíteni, hogy mennyi budapesti lakos szo­rong a díszeméi vénnyel szem­ben lévő utca járdáján. Lát­ni, hogy ők csak a nagygyű­lésre érkezett tömeg előőrsei. Hiszen a zöm ott szorong bent az utcákon- a Gorkij-fa­sor mögött és másutt. Az ügyesebb pesti srácok a még kopasz fák ágait használják tribünnek. Hát ami azt illeti, nehéz feladatra vállalkozott a televíziós riporter, mert az előreszorult tömeg olyan hosszan kígyózik az utcán, hogy nem látni a végét,.. Még. még, még...« integet az operatőr a kezével és egy teljes körfordulato.t tesz, hogy valahogy képbe szorítsa ezt a beláthatatlan emberárada­tot. Hasztalan törekednék egy szál tollal a kezemben olva­sóim elé varázsolni a buda­pesti nép ámulatba ejtő fel­vonulását, hiszen száz es száz fotos, filmes izzad azért, hogy legalább némi ízelítőt nyújt­son belőle. Az a néhány perc azon­ban, ami ezután következett, feledhetetlen maradt... * * * A KÜRTÖK LEFÚJJÁK a díszszemlét: Árvíz hömpö Lyöghet így, ha áttöri a zsili pet, mint ahogy a pesti nép elöntötte a teret, hogy rész­vevője légyen a nagygyűlés­nek. És minél közelebb áll­jon ahhoz, aki leghűbb bará­tunk, a szovjet nép vezetője, és vendégként akarja velünk együtt ünnepelni ezt a napot, Hruscsov elvtárshoz. Pillana­tok alatt változik a kép. Az ember-folyamnak nem látni egyik oldalon sem a végét, csak a színes ballonerdő jelzi, hogy messze kilométereken túl is jönnek, jönnek még az emberek. Éppen azon gondol­kozom, hogy kiválasszak egy arcot az ezer és ezer arc kö­zül, amikor egy 12 év közüli kisfiút látok utat törve magá­nak előrenyomulni. Kis vörös zászlót tart a kezében, amely­nek zöld nyele csupa, csupa rózsa. Szeretném megszólítani, mert úgy látom, faluról jött, de -lehetetlen már megközelí­teni. Eltűnt, odafurakodik, ahol az emelvényről m^st Hruscsov elvtárs ebben a pil­lanatban meglengeti a kalap­ját. .. A többire -már csak úgy em­lékszem, hogy fülemben itt dörömböl a tapsorkán, a hur­rá, az éljen, s képzeletemben újra, meg újra látom azt pirosszalagos asszonykát, aki a hátam mögött meghatódott ságában elsírta magát. Hruscsov és Kádáa- elvtársak szavadra, amelyek ezen a gyű­lésen a béke, az emberi hala­dás érdekében hazánk felsza­badulásának megünneplése al­kalmából hangzottak el, ez a félmilliós budapesti néptömeg mondta ki az igent. A helyes lő igent, amely egyúttal nemet mond azoknak, akik új hábo­rús mesterkedésekkel és pro­vokációkkal a lét és a nemlét határára akarják taszítani az emberiséget. Ez a nép ország- világ előtt kinyilvánította ma nem akarja a háborús katasz trófát és visszaver minden külső és belső reakciós táma­dást. Ezt az igent újrázta a Hő­sök telének falai között Vörös Csepeltől, a Váci utca küldöttéig a munkások és ér­telmiségiek nagy serege egy­aránt. * * * ÉN NEM TEHETEK RÓ­LA, bár nagyon tetszett a lö­vészek új ruhája, a páncélo­sok robaja, maga a díszszem­le. Mégsem erre gondolok a nagygyűlés végén, amikor a szovjet küldöttség és a magyar kormány képviselőinek távo­zása után a nagy tömeg meg­mozdul és hazafelé indul. Szép ruhákat, félelmetes fegyvereket már láttam. Ar­ra a hűségre gondolok, amely­ről ez a félmillió ember tett tanúságot, újra meg újra az jár az eszembe, hogy alig másfél éve ezek az ágyúk, amelyek a két himnusz alatt a díszlövést dörögték, halált szórtak itt a ligeti fákra és akiket eltalálták, véres fejjel fordultaik a tóba. És ma ezen az úton félmillió ember vo­nul víágig, mintegy a nép bol­dogulásának, szabadságának igazi szimbóluma. — «Éljen a magyar—szovjet barátság« — zúg, hangzik a tér. A köd felszállt. Pesten és Budán süt a nap. Szegedi—Király Az utóbbi hetek során szün­telenül erősödik annak a szörnyű veszélynek a felisme­rése, amely a német népet a NATO atom- és rakétahábo­rús tervei és mindenekelőtt a Szövetségi Hadsereg atom- és rakéta-fegyverekkel történő felszerelése következtében fe­nyegeti. A «Neues Deutsch­land« január elején tájékoz­tatta a német közvéleményt Bonn legújabb terveiről az atomfegyverek gyártásának lá­zas előkészületeire vonatko­zóan Olaszországgal és Fran­ciaországgal együttesen abból a célból, hogy ilyen módon ke­rüljék meg a párizsi szerződé­sek megfelelő pontjait, ame­lyek azok termelését a Szövet­ségi Köztársaság számára meg­tiltják. A «Le Monde« című párizsi újság 1957. december 12-i számában megerősítette, hogy Nyugat-Németország és Olaszország már meg is egyez­tek az atombombák közös gyártásában és Franciaország azelőtt a kérdés előtt áll, hogy részt vegyen-e ebben a tervben. A nyugat-németországi keresz­tény, szociáldemokrata és kommunista munkások, tudó­sok csakúgy, mint a városi és községi képviselőtestületek tagjai, a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóihoz ha­sonlóan, tiltakoztak a bonni kormány szörnyű atomteirvei ellen. Ebben a helyzetben az atomfegyver-mentes európai övezet megteremtésére vonat­kozó -tervek, amelyeket a szo­cialista tábor országai terjesz­tettek elő, mind erősebb érdek­lődést váltanak ki Európa né­peinek széles rétegeiben és a német nép körében is. A Len­gyel Népköztársaság, a Cseh szlovák Köztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányainak javaslatát, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista országok tá­mogatnak, az atomháború megakadályozásához vezető útnak tekintik. Decemberben Otto Grote- woh-1, az NDK miniszterelnöke megismételte és szabatosan körülírta a Szövetségi Kor­mánynak és a Szövetségi Gyű­lésnek előterjesztett javasla­tot Rapaczki, a Lengyel Nép- köztársaság kezdeményezésé­nek szellemében, amely sze­rint a következő pontokban egyezzenek meg: 1. Annak megakadályozása, hogy har­madik hatalmak atombombá­kat és rákétaíegyvere-ket terü­letükön tároljanak. 2. Ne ál­lítsanak elő maguk se atom­bombákat, vagy rakétákat, és ne is szerezzenek ilyeneket más államoktól vásárlás útján va?” egyéb úton. 3. Haderői­ket ne fegyverezzék fel atom­fegyverekkel és rakétákkal, függetlenül attól, hogy e fegy­verek honnan származnak. 4. A Szövetségi Köztársaság érje el tárgyalások útján a terüle­tén állomásozó csapatokat ál- lomásoztató hatalmaknál, hogy azok távolítsák el Nyu- gat-Németországból a már ott lévő tömegpusztító fegyvere­ket. Az NDK ennek során azt a jól megalapozott álláspontot képviseli, hogy éppen a két német állam megegyezése a területükön folytatandó atom­háború előkészítésének meg­akadályozására, járulna hozzá a nemzetközi helyzet enyhülé­séhez és az európai atomfegy­ver-mentes övezet megterem­téséhez. A kormány és a Né­pi Kamara nyilatkozatának különösen az a része érdemei figyelmet, amely szerint a két német államnak arra kellene törekednie, hogy a nagyhatal­mak ismerjék el az atomfegy­ver-mentes övezetet, amelyhez az érdekelt államok, függetle­nül katonai kötöttségeiktől, csatlakozhatnának. Az európai atomfegyver- mentes övezet megteremtésé­nek terve nem csupán a né­pek körében talált nagy vissz­hangra és helyeslésre, hanem jelentős mértékben foglalkoz­tatja a kormányokat, parla­menteket, a különböző párto­kat és politikai személyisége­ket is. De a kritika és a fenn­tartás természetesen nem ma­radt el ama körök részéről, amelyek mindezideig minden, az enyhülésre és a békés együttműködésre irányuló ko­molyabb gondolattal ellensége­sen álltak szemben. Lehet-e csodálni, hogy a háború és a felfegyverzés egyik legelszán­tabb előharcosa, Adenauer, nyomban több ízben kifejezésre juttatta elutasító magatartását, ami azután megfelelő vissz­hangot kapott a bonni kor­mányhű sajtó hasábjain. Oko­kat keresve az elutasításra, Adenauer a Rapaczki-terwel kapcsolatban arra a 'kijelentés­re ragadtatta magát, hogy a tervben előirányzott övezet túlságosan kicsi ahhoz, hogy a fegyverzet mai fejlettsége mellett az enyhülés tényezője lehessen. Ezzel Adenauer újólag — ki tudja már hányadszor — bizonyította, hogy Bonn min­den békés megegyezés ellen­fele. Egyidejűleg azt is bizo­nyította, hogy Bonn a közép­európai térségben eziöő szerint az egyetlen akadály az atomfegyver-mentes övezet megteremtése terén. Ezen mit sem változtat az az Adenauer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom