Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-08 / 82. szám
^OőfőJ ejlLLuiős, rfeejgnerea munkás'évök csapatáról.. »ELLENSÉG« FOGLALTA EL a csurgónagymartomi útvonalon lévő gépállomási épületeiket. (Hetasi Imre főhad- nagvv elv társ, a csurgói munkásőrség századparancsnoka ismerteti a helyzetet az al- parancsn okokkal. .• A í óladat: az »ellenség« megsemmisítése, a gépállomás épületeinek birtokbavétele. Az épületek elfoglalása után védelemre kell berendezkedni. Szabó György, Cseh Jenő, Bútor József és Tamás József munkás alparancsnokok a parancs vétele után egységeikhez távoznak, hogy kiadják a további parancsot a raj- paracsn okoknak. A kemény vonású munkás-- űrök komolyan veszik a harci feladatot, s hogyha nem tudnánk, hogy gyakorlatról van szó, azt hihetnénk, hogy valóban az ellenség megsemmisítésére készülnek. # * * A GYAKORLAT ELSŐ MOZZANATA: a fellőjlődós — miután a támadó fel parancsnoka, Brabecz Alajos elvtárs, két felderítőt bíz meg azzal, hogy állapítsák meg az »ellenség« helyzetét, és fegyvereiknek az elhelyezését Amíg a támadás előkészületeit lebonyolítják, vessünk egy pillantást az »ellenség« táborába is, melynek feladata a gyakorlat során a védelem taktikájának és technikájának elsajátítása. A támadók megfigyelése Keszericze János, Dara György elvtársak feladata. Keményen szorítják fegyverüket. Minden idegszálukat a feladat végrehajtására összpontosítják. A műhely padlását is megszállták a védők, onnan tartják szemmel a környéket, feszülten figyelnek és így bizony nehéz lesz észrevétlenül felfejlődniük a támadóknak. A védelem szervezett, és felkészült a támadás elhárítására. A támadók már közel járnak a gépállomás vonalához, 15 óra 30 perckor tompa dörrenés jelzi, hogy a védők észrevették a támadók közeledését. A támadás célját képező épület környékén a sorozat- lövő fegyver számára megfelelő tüzelőállást keresnek, hogy majd erős géppuska- tűzzel biztosítsák az előnyomulást. Szabó György nehézfegyveres rajparancsnok, Balogh József, Somogyi István, Márfi István géppuskások az országút mellett helyezkedtek el, tüzelőállásuk helyét jól választják meg, szinte nincs egy talpalatnyi hely sem az »ellenség« által megszállt épület udvarán, ahova ne érhetne el fegyverük tüze. Főleg az épület homlokzati részét veszik célba, hisz ott nagyobb ellenállás várható. Sűrűén hallani a karabélyok egyes lövéseit, a védők szaporán, de izgalmukban vaktán viszonozzák a tüzet. A támadók egyre közelebb férkőznek céljaikhoz. A cséplőszínt már Qjz p£Pe (Tudósítónktól.) — Tessék mondani, a Csutak színre lép című könyv benn van? — kérdezi egy szőke fiú. — Sajnos, nincs, kisfiam — hangzik a felelet. A kérdés és a válasz naponta többször elhangzik a marcali járási könyvtár kölcsönzőjében. Van úgy, hogy más a kérdés, de a válasz bizony sok esetben a fentihez hasonló. — Hisz ez örvendetes jelenség, ami arra vall, hogy sokat olvasnak a községben — mondhatná valaki. Igen, valóban így lenne, ha a keresett könyveket nem egy, azaz egyetlenegy, esetleg két olvasó forgatná, hanem legalább 8—10. Ehhez azonban természetesen ugyanennyi példányra lenne szükség. — Higgye el, nekem a les- fájóbb a nincs szót kimondani — panaszolja a könyvtárvezető, miközben más if-‘ júsági könyveket tesz a kisfiú elé, ezek is csaknem kivétel nélkül erősen megrongált állapotban vannak. — Én azt szeretném, ha mindenki elvihetné a számára legmegfelelőbb könyvet. Addig azonban, amíg a fenti könyvből, vagy Andersen legszebb meséiből egy-egy, a Nyomorultakból és a Svejkből két- két példányunk van — hogy sikerült elfoglalniuk, itt találkoznak az udvart támadókkal. A főépületben már közelharcot folytatnak az »ellenséggel«. Helyiségről helyiségre, emeletről emeletre folyik a harc, míg végül a támadók teljesen birtokukba veszik az épületet. « • • VÉGE A GYAKORLATNAK, a harc hevében megizzadt homlokai munkásőrök rendbeszedik magukat, felszerelésüket, 'úgy vonulnak az »elfoglalt« épület udvarára, megbeszélni a gyakorlat tapasztalatait. A gyakorlat jól sikerült, tetszik a civileknek is. csak a legkeresettebbeket említsem —, naponta sokszor kell használni a tagadó szócskát. — Mennyi támogatást kap a könyvtár? — Helyi kölcsönzésre központi keretből évi nyolcezret kapunk. Ebből kell fedezni az időközben használhatatlanná vált példányokat is. Uj kiadású műveket vásárolni, az un. kötelező irodalmat, szótárakat, politikai kiadványokat, egyetemi tankönyveket, stb. beszerezni. Sajnos, mivel az igényeket sok esetben nem tudjuk kielégíteni, nemigen áll módunkban bővíteni az olvasók körét. Sőt, az utóbbi időben többek között ez az ok is közrejátszott a? ifjúsági olvasók számának csökkenésében. — Hogyan támogatják a községi tanácsok a könyvtár munkáját? — E téren jelentős javuAprílisban 14 országból huszonhét fetoklub tart kiállítást a Fotóművészek Szövetségének rendezésében. A népi demokUgyanis a gépállomás területét — a gyakorlat színhelyét — sokan fogták körül, úgy szemlélték a »-harcot«. »Olyan, mintha igazi lenne«. »Nézd, milyen gyorsan rohamoznak!« »Nem szeretnék az ellenség! 'bőiében lenni, ha valódi harc volna« — hangzottak az elismerő felkiáltások. Mikor a munkásőrök elvonultak a gyakorlat színhelyéről, a járókelők közül sokan megálltak, úgy nézik csillogó szemmel, megnyugvással, a biztonságot keltő vörös csillagos, fegyveres munkások csapatát. Vass Lajos lás mutatkozik a tavalyihoz képest. A járás községei 16 ezer forintot szavaztak meg e célra, a községfejlesztési alapból. Több község igyekezett is már eleget tenni kötelezettségének. így Somogy- sámson 2500, Tapsony 1000, Nagyszakácsi, Csákány és Horvátkút pedig 500—500 forintot fizetett erre az évre. A marcali községi tanács azonban eddig még nem járult hozzá könyvtárunk fejlesztéséhez — hivatkozva intézményünk járási jellegére. Pedig kölcsönző részlegünk éppúgy a helyi olvasókat szolgálja, mint a járás többi községének könyvtárai. Sok a gond, sok a probléma. A jobb munka legfőbb akadályozója a nem könyvtárnak való helyiség is. Ezen azonban nem valószínű, hogy a közeljövőben segíteni lehet. de a könyvhiányon feltétlenül kell. ratikus országokon kívül részt vesznek a francia, olasz, portugál és nyugatnémet 'klubok is. Huszonhét európai fotoklub kiállítása Budapesten a Marcali Járási Könyvtárban KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL Kukorica betakarítás a Voronyezs-teriileti Zsdanov kolhozban. A maroknyi nép Az igazság, hogy mi kis nép vagyunk, maroknyi a népek tengerében. De vannak pillanatok, amikor mégis hatalmasoknak érezzük magunkat. Ilyen lehetett a kortársak érzete egy évszázad előtt, amikor a magyar szabadságharcot vigyázta egész Európa szeme, ezt érezhették 1919 hősei is, mikor a szovjetekkel vállvetve harcolták ki a magyar tanácsuralmat. S most, fel- szabadulásunk 13. évfordulójának napjaiban is joggal büszkélkedhetünk. Olyan emberek, olyan nép küldöttei jöttek el hozzánk, akik nélkül a mi korunk már el sem képzelhető: a világ legerősebb szellemének, a kommunizmusnak küldötteit, a világ legerősebb szocialista államának küldötteit láthatjuk vendégül mi, a maroknyi nép. Az ilyen napok a történelem legszebb napjai. A FÖLD Mihók János tanácselnök álmosan ébredt. A tegnapi éjjelbe nyúló ülésezés miatt csak későn került ágyba, de azért pontosan nyolc ómkor már benn volt a tanácsházán. Asztalán már várta a napi posta, az újságok. Beleszeretett volna) lapozni az újságokba, de gyorsan eszébe ötlött az esti ülés, a feljegyzések. Megannyi intézkedésre váró ügy. A Molnár Jóskáéknál kidőlt a ház fala, régi tömésfal volt, téglára lenne sürgősen szüksége. A TÜZÉP-telep meg üres. A Csapóportán látott vagy tizenöt oszlop téglát, de azok inkább az ujjaikat lerágnák, mintsem máson segítenének. Pedig egy darabig úgysem használják fel, hiszen már évek óta ott áll csutaszárral letakarva, hátul az udvarban. Kocsmát akarták nyitni, azt akartak építeni, de aztán füstbe ment a tervük. Mégis el kellene menni hozzájuk, talán az ő szavának több foganatja lesz. Mégsem fújhat be a szél Molnárékhoz. Aztán volna más intéznivaló is. A Hege- düsék földjét állítólag elszántotta a szomszéd, a Vámosi, majdcsak hajbakaptek, villával rontottak egymásra miatta. Az ő dolgukban is rendet kellene teremteni. Feltétlen kimegyek velük a mezőre, a helyszínre — döntötte el magában és egy x-et írt jegyzetfüzetébe. Bodosiék lovának eltörött a lába, az asszony már tegnap egész nap itt sírt-rítt a nyakán, hogy most hogyan végzik el a szántást, vetést a kilenc holdon, hát itt is kellene valamit csinálni. Társadalmi összefogás kellene a bajba jutott család megsegítésére. — Eh, csupa gonddal jár ez a tanácselnökség — mondta csak magának —, de kellett ez nekem, mi bajom volna, a hat hold földön. További morfondírozását félbeszakította az ajtó robajos fellárulása. Se kopogás, se Hiedelem, csak bevágódik rajta egy szárig sáros csizmája parasztember. Falubeli. De hiszen ez Fehér Jani a felvégről. Valaha együtt hajtottuk az urasági lovakat. A cselédházban egy konyháról nyílt az ajtajuk. Még a lovaik is egymás mellett álltak az istállóban. Egyszerre keltek hajnalonként, s ha csak lehetett, jó cimbora módjára segítettek egymáson. Testvérként megértették egymást, s jólesett elmondani a másiknak a szívetbántó panaszt. Maguk között szidták az ispánt, az intézőt, és az uraságot, s reménykedtek, hogy köszönt majd egyszer a szegénységre is jobb Világ. Csak egy kis földre valót tudnák összespórolni, hogy itt hagyhatnám ezt a szolgaságot — szokta emlegetni legnagyobb vágyálmát pajtásának Fehér Jani. Spórolhatott is. Amikor gyönyörű üszőborjúval lepte meg egyetlen tehénkéje, legdrágább vagyona, mondogatta is: pajtás, ha felnevelődik ez a borjú, anyjával együtt eladom, s az árukból kitelik egy-két magyar holdra való összeg. Mihók csak nézte, úgy istenigazában szerette, becsülte ezt a törekvő embert, tudta róla, hogy képes mindenre, látta m kkora hatalmas akarat feszíti. Mondta is neki: Jani. te tönkremégy, hiszen már csak a csontod és a bőröd van, lefogysz, mert napjában kétszer eszel, sajnálod a szádtól még azt a kis kenyeret is. S mivel szomszédok voltak, szinte látta, milyen nyomorúságosán él, a szó szoros értelmében koplal a család. Közös volt a konyhájuk, így volt alkalma látni, milyen zsírtalan eledelt tartalmaztak a fazekak, mert a zsír árát félretették. Kell a földre. A tehenük a pusztaiaké közül a legjobb fejős volt, de odahaza a gyerekeknek egy-egy csepp nem sok, annyit sem engedett hagyni. Nem, dehogy sajnálta tőlük a tejet, dehát a föld ára nagyobb volt minden emberi érzésnél. Meg akart szabadulni a cselédélettől, bármi áron is. Mihók értette ezt a földszerzés iránti szent mohóságot Fehér Janiban, de nem merte neki mondani: hiába rágod magad, úgy sem boldogulsz, nem akarta lerombolni legjobb barátjában a legszebb vágyat, nem akarta kedvét szegni. Úgysem hiszi el, annyira makacsul bevette a fejébe, hogy & gazda lesz, a maga gazdája. A sajátjához vesz még bérbe pár holdat, fogad harmados kukoricát is, meg répát is; majd csak elboldogulnak valahogy. Sajátjában mégiscsak szívesebben dot- gozik az ember és csak lesz valamilyen látszatja. Konok, szent elhatározás fűtötte ezt az embert és az olyan tiszteletet váltott ki cselédtársaiban és ha akadtak is, akik irigykedve néztek rá, mint olyanra, aki nemsokára búcsút mond a cselédéletnek, azért szerették. Szerették, mert konok volt, mert soha nem alázkodott meg sem az ispánnak, sem az intézőnek, hogy ezáltal jusson előbbre, nem akart semmiféle előnyhöz jutni. S ha szerét ejthette, kisebb körben szidta, a pokolba kívánta az urakat, intézőstől, ispánostól, egész pereputtyostól. Szívből haragudott' a legkisebbre is, akik kiszolgálták az uraságot. Talán ezért a konokságáért, vad gyűlöletéért adták rá a nevet is: Haragos János. A borjú szépen nődögéit, kezdett beteljesedni a remény, amikor a pusztán maradt férfiak közül többnek is megjött a SAS-behívó. Köztük volt Fehér Janié is. Akkor volt ez, amikor már három éve dúlt a háború, s hallatszottak hírek, hogy a német csapatok megrekedtek Sztálingrádnál. Valami olytfhról is hallottak, hogy ott temérdek németet kerítettek be és egy német tábornok is megadta magát. Fehér Jani kókadt fejjel hagyta ott a családot, azzal búcsúzott, hogy utoljára látta a szép hazai tájat, 6 a fronton el fog vérezni. Hiába papolták neki, hogy ez a háború a magyarok érdekében is folyik »a bolsevizmus leveréséért«, nem értette ő még akkor, mi fán is terem az a bolsevizmus, de azt tudta, nem ártottak őneki az oroszok, hát miért kell neki az orosz harcmezőre menni. Szóval cseppet sem lelkesedett, amikor elment. Kiváltképp bántotta, hogy a szép terveiből, a földvételből semmi sem lesz. Mert az asszony, a család örülhet, ha éhen nem vesz, nemhogy földről álmodjon. Csak most ötlött eszébe, hogy nincs egyedül, itt van előtte ez a nagy darab ember,'aki ugyan nem veszett oda a háborúba, az első harcba vetésnél orosz fogságba került és negyvenhétben haza is jött, de a konoksága ott látszott mélyen ülő fekete szemében, redőzött homlokán, szája szögletében, Pedig a régi vágya teljesült. Feleségének nyolc hold földet mértek ki negyvenötben. Ingyen. Két tagban van a nyolc hold. S melléje a németek által el nem hurcolt urasági jószágból a földigénylő bizottság adott egy lovat is. Meg hozzá való kocsit. Ekét meg úgy vett az asz- szony valamelyik falubeli gazdaembertől. — Hadd legyen boldog a Jani, ha hazajön, úgyis mindig a föld után sóvárgott, most gazdálkodhat esze, s kedve szerint — biztatták a földigénylő bizottság tagjai a tétovázó asz- szonyt. Mihók János élvezettel figyelte ezt az embert, milyen nagy igyekezettel vágta bele magát a munkába, a gazdálkodásba. Hamarosan még egy lovat vett, házat épített a kiosztott házhelyen, szép háromszobás lakást, fürdőszobával, speizzel. Egy év múlva állt az istálló is, s rövidesen Fehér Janit a község legjobb gazdái között emlegették. Terméssel, gazdálkodással, [móddal vetekedett 'tősgyökeres, híres régi középparasztokkal. Lassan- lassan kezdte elfelejteni, honnan és kinek a segedelmével emelkedett oda, ahol van. Jobbára a legmódosabbakkal tartott és volt rá eset, amikor egy követ fújt a kulákokkal, becsmérelt mindent, szidta azokat, akik kitalálták a beadást, az adót, stb. Szóval a helyi emberek nem tudták felfogni, mi történt Fehér Janival. Mihók János, aki közben a falusi tanácselnöki tisztségig vitte, többször elment Fehér Jani lakására, próbált szívére beszélni, eszébe juttatta a keserves múltat. Fehér Jani azonban nem a régi volt, állandóan azt hajtogatta: »amink van, á?t saját magamnak köszönhetem. Dolgoztam és spóroltam.« Dehát Jani, a múltban miért nem tudtál szerezni... Hiába volt minden erő, megtört Jani kemény fején. Most azonban nagyon fájt Jani viselked’ése, se szó, se beszéd, fedett fővel jött a tanácshivatalba, s útszéli hangon próbált követelőzni. Mihóknak égett a szíve, az arca a szégyentől, de azért kedvesen, mintha legjobban érezné magát, leültette maga elé. Egy pillanat alatt jutott eszébe a két évtized története, s arról kezdett beszélni egykori barátjával, milyen feledékenyek és hálátlanok tudnak lenni az emberek... ILI. VARGA JÓZSEF
