Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-30 / 76. szám

Vasárnap, 1958. máreius 39. 5 SOMOGYI NÉPLAP Veszteség helyett másfélmillió tisztes bevétel Megyénk híreiből Az öreglak! Kertimag- és Qyógynövlénytermelő (Gazda­ság valamennyi dolgozója vár- ja a nyereségrészesedést. Nem is olyan régen csak ►‘-gázter­melő vállalatnak« titulálták az öraglakit. Azonban az 1956 —57-es gazdaságii éviben jól billent a mérleg: a tervezett 7Ö9 ezer forint veszteség he­lyett másfélmillió forint lett a tiszta jövedelem. Ebből :10 ezret osztanak majd ki a dol­gozóknak, ha a minisztérium is jóváhagyja, s az ellenőrző sBervek az évi mérleg felül­vizsgálásakor nem találnak különösebb hibát. A legutóbbi, s az azt meg­előző évek terméseredményei­nek összehasonlításakor meg­lepődik az ember: hogyan le­het esztendőről esztendőre ek­korát fordítani a gazdálkodás kerekén? Hogyan csinálták ezt? Ördöngösség nincs a dolog­ban. Völgyesi János, a gazda­ság vezetője nem titokról rántja le a leplet, amikor a jobb eredmények elérésiéért tett erőfeszítésekről beszél. — A nyereség egyik szülője elsősorban a jó termés. A máit évben nagyon kedvezett az időjárás. Ezt legjobban a holdankénti hozamok igazol­ják. Az összterület (1019 kh.) negyven százalékán kerti­magot termeltünk. Ez volt jövedelmünk fő forrása. — fordít egyet jegyzetfüzeté­nek lapjain Völgyesi János. — A paprika mag mázsájáért. 18 ezer forintot fizettek. A húsát külön értékesítettük. Tíz holdról 20 kiló híján 11 mázsa magot szállítottunk ed. Egy hóid paprika kereken 24 ezer forintot hozott a házhoz. Hasonlóképpen jól fizettek a többi magféleségek is. A ter­vezettnél mindenből nagyobb volt a hozam. — Egy pillanat — szakítja meg a beszéd fonalát az igaz­gató és átlép a szomszéd iro­dába. Matd János, vezetőköny­velővel tér vissza. — Nézzük csak: sárgarépa mag 33 és fél hold. Termés 136 mázsa. Az érte járó pénz 387 065 forint. Egy holdra 11 730 forint esik. J hagymamag termelése is megérte. 72 holdat vetettünk, ebből :8 holdon póré hagymát a franciáiknak. A 185 mázsa termés értéke 623114 forint, egy holdra pedig 8654 forint jut — Jó a kalászosok és a ka­pások átlaga is — veti közibe a könyvelő. — Búzából 85 holdon 15 má­zsa, kukoricából (májusi mor­zsáidra számítva) 20 mázsa 21 kiló volt az átlag, s a kenyér­gabona önköltségét a tervezett 143 forintról 122-re szorítot­ták. — Természetesen a kedvező idő még nem minden. Ha nem jó a munkaszervezés, ha a dolgozóik neon érdekeltek a termelésben, s a pártszervezet, szakszervezet és a szakmai vezetés munkájában nincs összhang, akkor nem zárhat nyereséggel egy évet sem a gazdaság — veszi vissza a szót a vezető. — Nálunk az előző években az egyetértés hiány­zott. összefogás helyett szét­húzás volt. A három fél kö­zül mindig akadt egy, akit a másik kettő gáncsolt és táma­dott. S az állandó torzsalkodás nem hagyott időt sem az el­lenőrzésre, sem a helyes és módszeres irányításra. De en­nek vége! Megszűnt a sze­mélyeskedés, jó a munkafe­gyelem. A fizikai dolgozók napi átlagkeresete — a kiosz­tott 182 ezer forint pré­miumot nem is számítva — eléri a 68 forintot. A gazdaság indulási helyze­te most sokkal jobb, mint ta­valy. A földek gondosan elő­készítve várják a tavaszi ma­gokait és több gép dolgozik majd, mint 57-Joen. Császár Lajos építésvezető alig várja a jó időt. Szeret­nének .minél előbb hozzáfogni a víztorony alapjainak leraká­sához, a villany, vízvezeték beszereléséhez. — A gépműhelyt betonosz­lopokkal kerítjük körül, kija­vítjuk a megrongálódott épü­leteket. Ezer tennivaló lesz itt, ha kisüt a nap — mondja, s nagy kört ír le kezével. Horváth Géza párttitkár szerint jövő ilyenkor még több forint is lehet a mérleg serpenyőjében, csak akar­ni keli. A feltételek meg­vannak, mert a dolgozók is magukénak érzik érzik gazdaságot... Ágoston József, Sutyor Ka­talin, Erdélyi József munka­— Uj tejtermék került ke­reskedelmi forgalomba Kapos­várott, ahol az Élelmiszerkis- j kereskedelmi Vállalat boltjai - csapata dereik as munkát vég- j ban megjelent a csomagolt zett tavaly is. Az idén talán i túró, a kimért tejfel és a pa- még szívesebben ápolják a nő- | ladkozott pasztörizált tej. vényeket, hisz jiut nekilk is a | — Megkezdték a nyenstég­310 ezerből Tiszták lesznek a! la gyártását a balatonszent- rendek, olyan tiszták, hogy a I györgyi, zákányi, csurgói, bel­gazdaságról rosszat mondóik I csapusztai és rinyaújlaki ta- irigykedve néznek a hagyma,! nácsi téglagyárakban. A Bá- paprika táblákra .. .s idejön- J nya- és Építőanyagipari Egye­nek tanácsért, mint már eddig i sülős többi téglagy árai a köze- is jópáran ... J li napokban szintén megkez­(Gőbölös) dák a tóglagyártási munkát. Kapottvári Kiskereskedelmi Vállalat ajándék-sorsolása A Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat folyó hó 29-i ajándék sorsolásán a következő nyereménytárgyakat nyerték az alábbi számok: 1 db lámpa á 90 25/29 637 1 db ébresztőóra á 86,60 13/74 719 1 db egylapos rezsó zsinórral á 74,40 13/73 050 1 db nőd csomag á 64,10 45/99 767 1 db férfi csomag á 62,30 22/07 731 1 db hőtartó á 63,50 26/29 636 2 db Gamma öngyújtó á 60 8/02 254—43/26 053 2 db női kombiné á 60 37/99 754—27/03 940 2 db női nylon nadrág á 58 37/02 253—47/09 307 3 pár ikreppnylon zokni zseb­kendővel á 54 30/09 903—19/09 907— 12/02 259 2 db Eke gömblámpa á 50 8/02 252—35/23 588 5 dib tisztaselyem nyakkendő á 50 6/06 570—39/99 793 22/09 903—36/02 253— 6/29 636 3 pár nylon harisnya á 72 21/29 636—33/09 306— 7/99 767 Kedvezményes díjú szántás A földművesszövetkezetek kötik a gépi munkára a szerződést a szakcsoportokkal, társulásokkal és egyéni termelőkkel. A szakminiszter és a SZÖVOSZ elnöke együttes utasítást adott ki a közelmúltban a szerződtetés egyes szabályainak kiegészítéséről. Eszerint, ha a traktoros legalább 12 kát. holdat fel tud szántani, s az első és utol­só földparcella között megtett út nem haladja meg a két kilométert — és a szerződött munkát előre így utal­ványozták —, akkor a szántást kecktezményes díjúnak kell minősíteni. Ebben az esetben a földmúvesszövetkezet a megrendelőtől előzetesen normálholdanként 128 forintot szedhet be. A kisüzeminek nyilvánított szántás normál- holdjáért a megrendelő 140 forintot fizet ki a szerződés megkötésekor. Ha a munka elvégzései sarául megvalósul­nak a kedvezményes díjszabás feltételei, akkor a föld- múvesszöv&tkezet 'a szántás befejezésétől számított 14 napon belül köteles 12 forintot visszaadni a termelőnek. A munka kedvezményes jellegét a gépállomás brigádve­zetője és a földszöv. megbízottja közösen állapítja meg. Vitás esetekben a traktoros is szóhoz jut: az ő részvéte­lével felmérik a területet és a távolságot. A szántógépek kormányosának anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy az említett feltételeknek megfelelő, közeleső földeken dolgozzék. Ha kifogástalanul forgatott az eke, akkor két-két forint jutalék üti a markát a felszántott föld minden normálholdja után. Jóljámak a termelők is, ha kisüzemi helyett kedvezményes díjú, kisüzemi munkát végeztetnek. Még nagyobb a hasznuk, ha úgy szerződnek, hogy a szántást nagyüzeminek minősítheti a földszöv. és a gépállomás. Egy hold szántás 120 forintba kerül, ha egy nagyüzemi műszaknorma egy táblában teljesíthető. Harcban Magyarországért Irta: N. Mihajlov, a Szovjetunió Hőse, gárdavezérőmagy Tizenhárom esztendővel ez­előtt szabadult fe! Magyaror­szág, s ezzel megva V ült a magyar nép legjobbjainak év­tizedes vágya. A magyar pro­letariátus hosszú évek során, rendkívül nehéz helyzetben küzdött szabadságáért és füg­getlenségéért. A Horthy-féle véres diktatúra a kommunis­ták ezreit vetette börtönbe, a nacionalista és soviniszta pro­paganda pedig megbénította az emberek gondolatait, éles­látását. Ezután a Ilorthy-Szá- lasi féle fasiszta csoport Ma- gyarorzságot a Szovjetunió el­leni háború szakadékéba ta­szította és alkalmat adott a hitleri Németországnak, hogy a magyar nép hazáját »Német­ország stratégiai védelmi vo­nalává« építse ki. A fasiszták a magyar nép szenvedésein keresztül akarták elodázni a pusztúlás idejét. E rendkívül súlyos időben a magyar dolgozók képtelenek voltak saját erejükből lerázni a német megszállók és horthysta bérenceik igáját. A kommunisták legjobbjai min­dent megpróbáltak, hogy az országot megmentsék a pusz­tulástól, de a kegyetlen terror minden igaz szót elnyomott. A felszabadulást tehát csak a Szovjetunió hadserege hozhat­ta meg, amely 1944 őszén kezdte meg hadműveleteit Magyarország felszabadítá­sáért. A 2. ukrán front «©.patai szétverték a 6. fasiszta német hadsereget és elfoglalták Deb­recen városát. A szovjet csa­patok hamarosan tovább in­dultak a Duna vonala felé. Ugyanakkor a 3. ukrán front, a dunai hadiflotta és a jugo­szláv népi felszabadító hadse­reg segítségével, Magyaror­szág déli területein harcolt. A két front főerői északról, ke­letről és délnyugatról közelí­tették meg a magyar fővárost, s 1944. december 26-án, a fa­siszták több mint 10 hadosz­tályából álló budapesti védő­sereget teljesen körülzárták. Parancsnokságunk meg akarta kímélni Budapest la­kóit a nagyarányú pusztulás­tól, s ezért ultimátumot inté­zett a fasiszta seregek vezér­karához. A nácik azonban, re­ménykedve Hitler által nagy­képűen hangoztatott segítség­ben, visszautasították a javas­latokat és felháborító módon meggyilkolták a szovjet par­lamentereket. Megkezdődött Budapest ost­roma. A 2. ukrán front csapa­tai egymás után számolták fel a körülvett ellenséget, s 1945. február 13-án, a magyar fővá­rost teljesen megtisztították a német-nyilas csapatoktól. Március elején a Balaton környékén csapataink erős német védelmi állásokkal ta­lálták szembe magukat. A hit­leri parancsnokság célja az volt, hogy csapataink déli szárnyának szétverésével megállítsák a Vörös Hadsereg előrenyomulását. A német hadvezetés hatalmas erőket vont össze erre a csatára. Több mint 30 hadosztály és az egész 4. német légiflotta harc­ba indult. A szovjet hadsereg ereje azonban kudarcba ful­lasztotta a németek utolsó próbálkozásait is, s március 16-án, 17-én a 2. és a 3. ukrán front feltartóztathatatlanul el­indult Bécs felé. Előrenyomu­lása során megsemmisítő csa­pásokat mert a megszállókra és 1945. április 4-én teljesen felszabadította Magyarorszá-; got. Mint a magyarországi har­cok egyiy részvevője, őszintén kijelenthetem, hogy minden magyar városban a lakosság körében igaz barátokra talál­tunk. Éppen ezért a felszaba­dulás évfordulóján mindig erre az igazg barátságra em­lékezünk. Büszkén tekintünk a magyar nép nagyszerű sike­reire a szocialista építés terü­letén. Úgy érezzük, hogy mi, szovjet katonák valóra váltot­tuk mindazt, amelyről a ma­gyar nép és az egész haladó emberiség legjobbjai álmodoz­tak. Éppen ezért a Szovjetunió kötelességének tartotta, hogy a magyar kormány kérésére segítsen leverni azokat az el­lenforradalmi erőket, amelyek 1956 októberében a népháta- lom ellen fordultak. Hiszen az ellenforradalmárok azokat a vívmányokat akarták meg- j semmisíteni, amelyeket a ma- ! gyár dolgozók 12 eszendő ál­dozatkész munkájával létre­hoztak. Április 4-én, a magyar nép nemzeti ünnepén, nemcsak azt ünnepeljük, hogy Magyar- ország elindulhatott a szocia­lista fejlődés útján, hanem azt is. hogy létrejött a magyar és szovjet nép soha el nem mú­ló barátsága. N/A QYSZAKÁCSI JEQYZETEK A „válópera villany, meg a tej szövetkezet hívatlan-váratlan lá­togató nem tudja, mi­ért van a szócsata a tanács­elnök irodájában. A másik irodában a helyi vezetők tá­jékoztatnak az eszmecsere okáról, céljáról, önállósulni akar a földművesszövetkezet. A szándék megérlelődésének története van. ötvenháromig saját szövet­kezete volt a községnek. Ak­kor »házasságot kötött« a szomszédos faluval. Az így született »gyermek« »Tapsony és Nagyszakácsi Egyesült Föidművesszövetkezet« névre hallgatott, de csalt pár évig. ötvenhatban volt a »bérmá­lás«: ezután »Tapsony és Vi­déke Körzeti Földművesszö- vetlkezet« lett a neve. — Nem elég, hogy Tapsonyban van a közpon, most már községünk nevét is lehagyták a bélyeg­zőről — méltatlankodtak a szakácsiak. Némi elégtételt nyertek azzal, hogy az egyik értekezletet itt, a másikat ott tartották. Valami nehezen belenyugodtak abba is, hogy az idén Tapsonyban lesz a vezetőségválasztó, mérlegbe­számoló közgyűlés. A hirdetett időpontban, március 16-án délután sokan meg is jelen­tek e fontosnak ígérkező ren­dezvényen. De beütött a baj ... A díszelnökség elfoglalja helyét a pódiumon. Köztük van pl. az ügyvezető, a fő­könyvelő, két járási kikül­dött és egyetlen szakácsi föld- mfívesszövetkezeti tag. Erre meggyullad a nézeteltérés tü­ze. Két ember fennhangon feleselget. A szakácsiak szó­szólója így beszél: »Annyian üljenek az elnökségbe közü- lü&k is, mint a tapsonyiak közül...« Mire az ülés tapso- nyi elnöke ezt válaszolja: »Akinek kifogása van a dísz­elnökség összetétele ellen, az hagyja el a termet.« Szinte egy pillantás alatt megmoz­dulnak a szakácsiak és tes­tületileg kivonulnak. Nincs az a békítő szó, amelynek Íratá­sa lenne. A kisebbségben maradt tapsonyiak is lassan széledezni kezdenek. A járási központ minden igyekeztével azon van, hogy március 31-ig a körzeti föld­művesszövetkezet székhelyén megtartsák a közgyűlést. Ezért vannak ma itt a mar­cali FJK képviselői és a tap- sonyi ügyvezető. A vita még tart. A »válópert« nem vonta vissza Nagyszakácsi. Hiszen a mintegy 1170 szövetkezeti taö ötvenegynéhány százaléka itt lakik. Miért is vonultak ki a múlt­kori gyűlésről? Attól tartot­tak, hogy az elnökség akarata lesz a szent az önállósulás megszavazásánál, vagy elveté­sénél. Különösen a járás egyik kiküldöttét nézték rossz szemmel a pódiumon: ő ugyanis gyakran azt hajto­gatta, hogy az egyesült szö­vetkezet az erősebb. És e szavakon nem ártana elgondolkodni. * * » falu népe nagyon várja az elekromos áramot. Meg kellene szavaztatni a vil­lamosítási hozzájárulást, de Paróczai József vb-elnök egy­szerűen nem meri összehívni a tanácsülést. Teszi ezt pedig azért, mert... A dolog úgy kezdődött, hogy tavaly ősszel behívták Paró­czai elvtársat a Megyei Ta­nács Tervosztályára. — Kap­tok villanyt, de adjatok két­százezer forintot, meg két­száz oszlopot — mondták ne­ki. ö ezt tolmácsolta a falu népének. Megszavazták a hoz­zájárulást. A villamosítási bizottság munkához látott, megszabta, ki mennyit fizes­sen. Az összegnek mintegy húsz százalékát be is küld­ték még újév előtt Kapós- varra. Később úgy határozott a megye, hogy háromszázezer forint és száz oszlop kell. Ezt is megszavazták. Újabb számvetés követke­zett. Jóformán nem is végez­tek vele, amikor a Somogyi Néplap — téves információ alapján — megírta, hogy Nagyszakácsi villamosítási költségeit az állam viseli. Ne­héz volt megmagyarázni, hogy nem így van, hogy hozzájá­rulást minden községben kell fizetni. Értettek a mondott szóból a szakácsiak. Február 14-én megint leve­let ír a megyei tervosztály: nem kell faoszlop egy darab sem, s a község külterületét is villamosítják, négyszáz- ezer forintos hozzájárulás el­lenében. Tanácsülés és határozat — ez kellene, de ennyiféle mó­dosítás szükségességének meg­értetéséhez kevés erőt érez magában Paróczai József. Már arra is ráadta fejét, hogy meghívta gyűlésre a tervosz­tály illetékesét, aki ismeri a dolog hátterét — de nem jött el... A baj attól nem szűnik meg, ha hallgatunk róla. Hi­ba csúszott a számításba. Az Országos Tervhivatal tavaly ősszel megadta a megye há­roméves villamosítási tervé­nek előzetes irányelveit. Amint a példa mutatja, azóta egyéb gondok bukkantak elő. Nem árulunk el titkot, ha megmondjuk: a faluvillamo­sítás költségeinek nagyobb hányadát az állam, a kisebb részét pedig a fényt váró köz­ség lakossága viseli. Az idei terv sorsa még nem dőlt el végérvényesen. Remélhetőleg nem várat sokáig magára az érvényesítés. Utána nem kell számolni az esetleges lénye­ges módosításokkal, s a nagy- szakácsi tanácsülés megho­zandó határozata valósággá válik. Az egymást újra meg újra keresztezett tájékoztatásokból okuljanak az érintett szervek. Egyetlen határozat, vagy biz­tató ígéret se kerüljön nyilvá­nosságra addig, amíg a vál­toztatás veszélyét el nem há­rították. * * * miikor a tejszövetkezet­re terelődik a beszéd, egymás szájából veszik ki a szót a jelenlévők. Itt van a tanácselnök és helyettese, meg a vb-titkár és mások. A rögtönzött eszmecserére át­hívják a másik irodából Ga- rai Imrét, a marcali FJK szö­vetkezetpolitikai előadóját is, minthogy neki nagy része volt a szervezésben. Iratokat nem vesznek elő, csaló emlékezetükre támasz­kodva mondják: fél évvel ez­előtt alakította meg harminc gazda a tejszövetkezetet, mi­vel a párt is, a kormány is buzdítást adott ehhez. Garai Imre magyarázólag hozzáte­szi: — Nagyszakácsi a járás egyik legjobb állattenyésztő községe. A titkár a tavalyi statiszti­kát idézi: 699 szarvasmarhát és mintegy 30 anyakocát írtak össze egy évvel ezelőtt. A te­henek száma 345-ről 550-re, a kocáké pedig legalább 80-ra nőtt. A pillangósok területe megsokszorozódott. Van te­nyésztési kedv. Soványtej kellene a mala­coknak, borjaknak. Hogyan is mondta G er gye Jenő közép­paraszt, akit a faíu legjobb gazdálkodójának tartanak? — A borjú a leválasztásig sok édestejet elpazarol. Néhány hetes kora után megelégedne a vegyes tejjel — fölözött és teljes tej keverékével is. Ol­vastam, hallottam, hogy az ál­lami gazdaságokban ilyen »italt« kapnak a borjak. (Jó jel: az okosan gazdálkodó pa­rasztember kezdi ellesni a mezőgazdasági nagyüzemek­től a kisgazdaságban is alkal­mazható módszereket.) — Sóval újjáalakultunk — veti közbe egyikük —, mert a harmincas évektől működött a tejszövetkezetümk. Kilincsel­tünk sok helyen, jártuk a hi­vatalokat, a tejipar emberei el is jöttek hozzánk, jegyző­könyvet írtak, de más nem történt. Nyílt szóval vagy írásiban nem utasították el fölözési kérelmünket, csak hallgatólagosan mondták, hogy nem. A régi szeparátor évek óta itt áll tétlenül a rak­tárban. egköszöntem a tájékoz­tatást és búcsúzni ké­szültem, amikor nekem sze­gezték a kérdést: »Működ­het-e a tejszövetkezetünk?« — Zörgessenek ismét az en­gedélyért és szerződésért. Ha a tejipar azt mondja: kell a teljes tej a sajtgyártáshoz, ak­kor válaszolják neki, amit itt őszintén elmondtak. Azt, hogy így kevesebb kanna telik meg teljes tejjel, mert a borjak nem ihatnak fölözött tejet: Invitálják meg magukhoz is­mét az érdekelteket — a szö­vetkezet életre keltésének megaikadályozóit. A látogatók bizonyára felvilágosítás nél­kül is rájönnek: mitől fehér­ük a malacok moslékja. Édes­tejtől, ami nem a disznóvályú­ba, hanem a gyermekek bög­réibe való. Pártunk agrártézisei előír­ják: »A földművesszövetkeze­tek keretében kell — a jelen­leginél sokkal kiterjedtebben — létrehozni... a tejszovet- kezeteket«. Vajon mit értenek a tejipar illetékes vezetői e módhatározón: J elterjedteb­ben? A válasz kiviláglik ab­ból, hogy a tézisek megjele­nése előtt egyetlen tejszövet­kezet sem működött a marcali járásban, utána létrejött ket­tő, de egyiknek ereiben sem keringhet az éltető tej. Kutas József

Next

/
Oldalképek
Tartalom