Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-19 / 66. szám
Szerda, 1958, március 19. 3 80IH0GTI KÄPS.A» Dogéi elvtárs Boronkán és a pusztakovácsi tsz-ben VASÁRNAP MELEG SZERETETTEL fogadta Boronka község népe Dögéi Imre földművelésügyi minisztert, országgyűlési képviselőt, aki azért jött, hogy beszélgessen választóival. Először a faiu egyik nagy gondját tették szóvá a helybeliek. A honvédség gyakorlótérnek használja a legelőt, emiatt lényegesen csökken a fűhozam. Dögéi elvtárs ígérte, hogy megvizsgáltatja az ügyet és ha mód van rá. akkor nem sokat kell várni a segítő intézkedésre. Ezután a falu dolgozó parasztjainak mai életéről érdeklődött a képviselő. Fábos Imre, Matti Lajos azt válaszolták: igaz, hogy most is sokat kell dolgozni, de megvan az értelme, mert ia harmincas évekhez képest, legalább 30—35 százalékkal nőtt a község lakosságának életszínvonala. A felszabadulás után épült a boronkai házak többsége. Azelőtt 'hosszú idő kellett egy-egy családi otthon elkészítéséhez. Most Tóth Aladár például (három esztendő alatt megépítteti azt a házat, amely 150—160 ezer forintot is megér majd. Lássuk, hogyan alakult a termelés. Egybehangzó az a vélemény, hogy 20 év alatt nem nőttek a hozamok. Pedig műtrágyát is kap a növény, a tőlük telhető munkát is megadják a földnek a dolgozó parasztok. Jobban élni, de csak ugyanannyit termelni, mint korábban, itt valami nem egyezik. Drágítja pl. a kisparaszti termelést az is, hogy egy tízholdas gazda két lovat is tart. Egy lófogat a gépek munkáját kiegészítve ötven hold munkáját is képes elvégezni. Erre csakis a termelőszövetkezetben van mód. Dögéi elvtárs számadatokkal bizonyította, hogy egyes népi demokratikus országok sokkal előbbre tartanak a mezőgazdaság átszervezésében, mint mi. Erre az egyik idevalósi fiatalember megjegyezte: »Mi sem akarunk elmaradni a baráti“ államok parasztjai mögött.« Érthető, hogy ezután sok szó esett a tsz-alakításról ezen a beszélgetésen. Néhány család meglátogatása után a Hazafias Népfront-bizottság ebéden látta vendégül az országgyűlési képviselőt, aki ezt követően a pusztakovácsi Dimitrov Termelőszövetkezetet látogatta meg. Megkapó látvány volt, amint egy kis iskolás lány virágcsokorral köszöntötte a tsz vendégét. A meleghangú beszélgetés végigvezette a minisztert a szövetkezet kilenc esztendős útján. Éder Pál tsz-tag büszkén mondta, hogy tavaly 45 ezer forint volt a család tiszta jövedelme. A közös gazdaság megtekintése közben elismeréssel nyilatkozott Dögéi elvtárs a látottakról, de az istállónál megjegyezte: kívánatos lenne törzsállatokat tartani. Helyeselte a tsz ez évi terveit is, s támogatást ígért ahhoz, hogy a tsz-tagok házhely-juttatásban részesüljenek. A , terepszemlét közös vacsora kövfette. A Dimitrov Tsz tagjaival egy asztalnál ült a miniszter — többen is mondták, hogy ilyen egyenjogúságra a múlt rendszerben még csak gondolni sem merhetett a paraszt, a cseléd. Akkor nemhogy országos vezető, hanem még a főjegyző sem evett-ivott együtt a falu dolgozóival. A VACSORA UTÁN a szövetkezeti veteránokhoz ment családlátogatóba a képviselő. A 73 éves Pór Feremcné — aki férjével együtt 1946 óta párttag, s mindketten alapító tag jai a tsz-nek — örömmel mutatta meg szó báját, kamráját: lám, nem szenvednek semmiben sem hiányt. Lergel Géza bácsinak szintén nagyon jólesett, hogy otthonában ke reste fel a miniszter. Későre járt már az idő, amikor Dögéi elvtárs elbúcsúzott a pusztakovácsi szövetkezeti parasztoktól. P. F. Jó hír Fonyódról Ma már mindenki művelődni, szórakozni vágyik szabadidejében. A mozi mellett néha színházban akarja kellemesen eltölteni idejét. Ahol ez nincs, ott kultúrcsoportok gondoskodnak a műveltség elhintéséről. Fonyódon sem várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Igaz, egy hónapja a Somogyi Néplap még azt irta, hogy csodálkozik, hogj’ egy csoport sem vett részt a bogiári kulturális szemlén. — Jobb későn, mint soha, és azóta megemberelték magukat. A tőzegüzem színjátszói már bemutatkoztak. A járási tanács kultúrcsoportja is működik. Van a községben két énekkar. A szövetkezeti énekkar már múltra tekinthet vissza. A községi énekkar és szinjátszöcso- port most mutatkozott be először. Az énekkar a balaton- boglári járási bemutatón, a színjátszók pedig itthon »A szabin nők elrablása« című bohózattal. Most alakult meg a KlSZ-szervezet is. Helyiség hiányában azonban félő, hogy nem tudta programját megvalósítani. Sok érdekesség szerepel műsortervükben. Több tanár vesz részt munkáinkban, hoo-v ők is megmutathassák rm'nél eUhb fejlődésüket a közönség előtt. PONT MOST? Nem hiszem, hogy akadna még az országban vállalat, amely annyi átszervezéssel dicsekedhetnék, mint a Közlekedésügyi Minisztérium útfenntartási és útfejlesztési hálózata. íme néhány a fontosabb változatokból: 1950-ben a tanácsok IX. közlekedési osztályai a legfőbb irányítók. Hozzájuk tartozik az útfenntartás. 1952. január 1-én ßlveszik tőlük a gépeket és a tehergépkocsikat és Budapest székhellyel megszületik egy új kisded, amelynek azt a nevet adják, hogy Útfenntartó Teherfuvarozási Vállalat. Az utolsó döfést 1954-ben kapják meg a tanácsok közlekedési osztályai, miután már 1952-ben a 6-os számú Mélyépítő Vállalat létrehozásával elindul egy is használt a népgazdasagna vagy hogy éppen előbbre- vit: volna az útfenntartás ügye í Igen, igen, átvészeltük azé ! valahogy az útfenntartásb: I ezt a temérdek átalakítás 1 csak hát mondhatnánk m; egyszer, hogy no végre vég és ne lenne több, legalább egynéhány éven belül. Az iszákosáéig koíásci az Ismeretes, hogy az emberiség szeszes italt már évezredek óta fogyaszt. Évezredek óta vannak is részegeskedők. Az alkoholfogyasztásnak, az alkoholos mámor keresésének ilyen ősrégi és az egész földtekére kiterjedő szokása egy belső szükségletből fakad: különösen kellemesen hat a kedélyállapotra. Már néhány pohár bor vagy pálinka elfogyasztása után úgy érezzük, megszűnt fáradtságérzésünk, szorongásunk. Kedvetlenségünknek nyoma sincs. Kellemetlenségeink is eltörpülnek. Napi gondjaink súlya nem nehezedik ránk. Mindnyájunkkal megtörténik, nem is egyszer, hogy a külső körülmények rossz kedvet, elégedetlenséget, csüggedést okoz nak. Ne meneküljünk ilyenkor a szeszes italhoz. Az egészséges, kiegyensúlyozott ember tudja, hogy gondjainak, rossz hangulatának, nyomottságának egyenesen az okát kell megszüntetnie. Csak a gyengébb idegrendszerűek választják a könnyebb utat: nehézségeiktől nem akarnak szabadulni, hanem bajaikat alkoholos mámorba fojtják. Akinek szenvedélye lesz az ivás, az már lemondott arról, hogy az őt bántó körülmények megjavításáért harcoljon. Az alkohol hatása azonban nemcsak jellemkárosítás. Az alkohol: idegrendszeri méreg. Már kismennyiségű alkohol (pl. három deci könnyű bor) is gyengíti a figyelmet, ezért legtöbb munkahelyen megengedhetetlen a fogyasztása, mert baleset előidézője is lehet! Ha az alkoholfogyasztás rendszeres, akkor az idegrendszer, az elmeműködés is súlyosan károsodik. Eleinte csak az italozó személyisége változik meg hátrányosan. Munkáját elhanyagolja. Családtagjaival ellentétbe kerül. A megvetés, a megszegett ígéretek, a szégyenérzet és bűntudat elől megint csak az alkoholba menekül: a bűvös kör egyre jobban zárul. Az erkölcsi érzések ingadozása és meglazulása, az indulatok előretörése brutális magatartást válthat ki: ugyanaz az italozó, aki »szesztestvér« között kedélyes, jó cimbora, családi körben állandóan botrányt okoz, munkatársai között összeférhetetlen, ingerlékeny. Amikor az alkoholos személyiség így kialakult, már csak egy lépés van a teljes lezüllésig, a társadalommal és az igazságszolgáltatással való összeütközésig. Az ital utáni vágy már akkor annyira elhatalmasodott, hogy minden hiába, a legközelebbi italbolt mindent semmivé tesz. A rendszeres szeszesital fogyasztás nemcsak a lelki életben okoz zavarokat, hanem ideg- vagy elmebajhoz is vezethet. Különösen töményszesz huzamosabb fogyasztása esetén kerül sor a delirium tremens nevű heveny elmezavarra. Ezzel a beteg súlyos és zavart állapotban az elmecsztályra kerül. Szív- és májbajok gyakori együttjárói a hosszan tartó alkoholfogyasztásnak. De sor kerülhet ideggyulladásokra, vagy a látóideg sorvadására is. Végül is az éveken, évtizedeken át fogyasztott alkohol az agy szövetében maradandó károsodást okozhat, az agy értékes szövete sorvadni kezd. a betegségnek ebben az utolsó szakaszában már — alkoholos i elbutulásban — az elmegyógyintézetek szomorú és állandó lakói lesznek. Az alkoholizmus elleni küzdelem leghathatósabb módja a megelőzés, a felvilágosító munka. Az idült alkoholisták kezelése sem eredménytelen, teljes gyógyuláshoz vezethet. Mindez csak hir. (Jrvendete- sebb az, hogy mindegyik csoport tarsolyában már ott vannak a további tervek. Kezdeti lépések ezek. Először is arra gondolok, hogy eddig csak beszéltünk és nem cselekedtünk. Nem volt egy kézben a különböző csoportok irányítása. A 'kulturális bizottságnak sokat keli törődnie ezzel. Keményt keltő, hogy a község és a járás vezetői napról napra több megértést és támogatást adnak. Ez serkenti a község lakóit. A pedagógusok igyekeznek minél jobb és szebb programot kidolgozni a falu művészetének fellendítésére. Kár, hogy nincs megfelelő helyiség a községben, ahol a csoportok a téli esték fáradságos munkáját kamatoztatni tudnák. Nyáron is nehéz a fellépés. Van a község szépfekvésű környezetében egy elhanyagolt szabadtéri színpad, amit - kevés költséggel átalakítva — a Bala- ton-part legszebb színpadává lehetne varázsolni. A tervek valóra váltására biztosíték a sokféleképpen megnyilvánuló érdeklődés és a kultúrcsoportok lelkesedése. Kívántuk, hogy munkájuk gyümölcsével sok mosolyt és megelégedést csaljanak az emberek arcára. nagyobb ezét- trancsírozási akció. VIDA JÁNOS liWmtlI VVVVVVV VVVVVVV7WV» » — FEBRUÁR 25-én és 26-án Igáiban a helyi földművesszö- vetkezet rendezésében tapasztalatcsere volt a legjobb fmsz-i színjátszó rendezők ré szere. Az igali kultúrcsoport Gárdonyi Géza: Fehér Anna c. drámáját mutatta be. A tapasztalatcserét Dévényi Ró bért, a Magyar Rádió rendezője vezette. 1954. tehát azt jelenti már, hogy újra közvetlenül a Közlekedésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozik az útfenntartás minden ága-boga. Időközben aztán megszüntetnek hét útfenntartó vállalatot és a fennmaradó tizenkettőt elosztják az ország különböző részében. 1955-bert egy csendes év következik az útfenntartás történetében, 1956-ban ismét átszervezést tűznek ki, amely az ellenforradalom miatt elmarad. Ami késik azonban, nem múlik: 1957-ben újra megpendíti a minisztérium az átszervezés lehetőségét. Ennek a nagyobb átszervezésnek a gondolata azonban élénk ellenkezést vált ki a vidéki szakemberekből. Még ekkor sincs azonban teljes megnyugvás^ mert minden megyében megalakítanak egy-egy KPM kirendeltséget. Ebből 19, az útfenntartó vállalatból 12 van az országban. Aztán hol így, hol úgy gyúrják át az ugyancsak hasonló munkát végző, betonút-építő, hídépítő, mélyépítő, meg mit tudom én milyen vállalatokat. De nem folytatom. Mindezt figyelemmel kísérni fárasztó. Eleve nem kívánhatom, hogy valaki is próbáljon tisztán látni ebben a szervezési dzsungelben, amely lehet, hogy egykor az oknyomozó történészek számára érdekességnek számít, és a levéltárak képesék lesznek majd sorrendi nyilvántartásra, de aligha hiszem, hogy így is elmondható lenne: ez a több évig tartó átszervezési kampány egy kicsit „Hadüzenet” az anyósoknak — Bált rendez a tanács, a nőszövetség, a KISZ, a Hazafias/ Népfront, a tűzoltók, meg mindenféle más szervezet. Nem is lehet egyszuszra elsorolni. Csak mi, vők lapuljunk? Anyós ide, anyós oda, nekünk is szabad egy évben egyszer... Darab Lajos, Sülé István és Sála Ferenc mondták ki elsőnek a gondolatot. Persze, az anyósok még mit sem tudtak a készülődő »lázadásról«. A vő-trió pedig cselekedett. S a márciusi szél szárnyára vette, kifecsegte a hírt. Három nap sem telt el, s mindenki tudta már Bolháson, hogy mit terveznek a vők. Elkészültek a meghívók és a három bátor ember szorgalmasan járta a falut. Bekopogtak minden vőtárs lakására és bátorító szavakat mellékeltek a meghívóhoz... A 16-ára hirdetett, szigorúan zártkörű vőbált már nem lehet megakadályozni. Semmi rés, sehol egy csipetnyi támadható felület. Az anyósok szótlanságba burkolóznak, a vők derülten köszöntik egymást. — Na, jössz a bálban — Megyek. — Elenged az anyós? — Senki nem tarthat visz- sza. Nagyot mulatunk. A rövid kérdések, a határozott válaszok és fogadalmak megannyi jelei a »kirúgunk a hámból« szándéknak. És elérkezett a nagy nap... A teremben nincs anyós, csak vő, meg feleség. A mai este nagy, egészséges lélegzetvételnek számít. — Hej, de jó itt! Az ember elfeledkezik keserű sorsáról — mondja két korty között Nagy János. — Ez az este a miénk. Nem igaz? — ügy van. Egyszer mi is mulathatunk — hangzik több helyről is a helyeslés. — Pszt, csönd! Halljunk szót! A prímás még egyszer végigrántja a vonóját a húrokon: a sarokban nótázók elharapják a »Deres már a határ« negyedik sorát. Csend lesz a teremben. — Kedves vőtársaim! Ez az első alkalom, hogy mi vők (kiknek az élete tele van keserűséggel), találkoztunk. Javaslom, hogy válasz- szunk vezetőséget, szavazzuk meg a ham egy forint tagdíjat. .. Csak együtt és szervezetten lehetünk erősek... Helyeslés, taps a nyugta a javaslatért. — Elnöknek — folytatja Darab Lajos — legöregebb jelenlévő sors- és vőtársunkat, Czippán Lajost, pénztárosnak Ander Tibort és a vezetőségbe harmadiknak Sülé Istvánt válasszuk meg. A jelöltek ellen, nemtetszése jeléül senki sem nyújtotta fel a kezét. — Legyen-e tagkönyvünk? — kérdezi valaki. — Nem kell. — Jelvényt? — Jelvény? — Az lehet. — De milyen? — Bronz, szép bronz jelvény. — Nem-a — emelkedik szólásra Percze János. — Nekem van egy igazi ötletem: kabátjára tűzzel minden vő az anyósa kicsinyített fényképét. Nincs ennél más, sorsunkra jobban emlékeztető jelvény. Hirtelen kirobban a nevetés, összekoccannak a poharak, erre inni kell. — Ha már vezetőség is van, lépjünk fel erélyesen, s legalább elvben szüntessük meg a »vő ki« kifejezést. Ha veszekedés támad, mindig ezt mondják legszívesebben az anyósok: — Te vő vagy, te ne beszélj — vő ki! Hát ez tűrhetetlen — tiltakozik Kó- czán János. — Most már valóban össze kell fognunk, de nemcsak az anyósok ellen, hanem a munkában is. Kultúrház épül a faluban. Mi vők — ki gyalog, ki kocsival — segítsünk az építkezésnél, meg q sportpálya rendbehozásánál. Ki van ez ellen? — kérdi Darab Lajos. — Senki, elmegyünk — mondják szinte egyszerre. — En szeretem az anyósokat, fogadják el javaslatomat — teszi odébb poharát Kelcz Mihály. — Ha meghűl egy anyós, mi vők testületileg kísérjük ki a temetőbe, de senki ne hiányozzék ám, — Nem rossz ötlet, pompás gondolat — ad hangot mélységes egyetértésének egy szomorú bariton. — No, de táncoljunk is, elalusznak az asszonyok. Valaki csárdást rendel, s tízest fűz a prímás vonójába. (Ej, ha ezt látná az anyós!) A hatvan vőnek kicsi a terem, kinyitják az előtérre nyíló ajtót is. A táncoló menyecskék arcán kinyílnak a rózsák. Ez az ő báljuk is. Húzzad csak, cigány! A szünetben süteményes tálcákat hordanak körbe az asszonyok. Közöttük ott van Fodor Sándor is. — Ebből vegyenek, ezt én sütöttem. — Ugyan, Sanyi! — De igen. A szakácskönyvből diktáltam ki az adatokat. En mondtam az asszonynak, hogy miből, mennyi kell. Na, vegyenek! — Finom? — Azt elhiszem. Az előtérben Horváth János panaszkodik Varga Józsefnek. — Baj van a borral, Jóska bátyám. — Csak nem? — De bizony. Olyan, mint a vők élete. Tegnap hallottam. hogy ennek az évnek is kitt" ték a minisztériumban a ma; kis átszervezését. Egyelőre a ról van szó, hogy lesz Közt Üzemi Vállalat és Közúti Iga gatóság. Ami azt is jelen hogy a minisztériumban a 15 és a X-es főosztály egybeolv; és marad csak X-es főosztá: Ez történik Budapesten, vid ken pedig az eddiginél is él sebb lesz a közúti ki rendelts és az útfenntartó vállalat k zott a határvonal. Az előb csak útfenntartással, az utót pedig útépítéssel foglalkozz Az eredmény: az eddigi a minisztratív létszámot az közúti igazgatóság hatáskör nek kiszélesítésével minte, ötvein fővel, a béralapot hatvan—hetvenezer forinttal kell havon ként duzzasztani. Nem akarok szólni aztán egyéb következményekről, ; ról, hogy például Kaposvár mindez az átszervezés úja irodahelyiségek biztosítását megkívánja. Azzal sem akar most különösképpen foglalk ni, hogy szakmailag egyálta1 ésszerű-e ez az újabb átsz vezés. Nem vitatkozom az( kai, akik azt állítják, he ésszerű lesz, hogy éz a fejlői iránya, és hogy mindez előbl viszi majd a magyar útfej tartást. Lehet. Mi is ezt szer .nők. Csak attól tartunk, he a Közlekedési Minlsztériu ban átesnek annak a bizon) lónak a másik oldalára, m" már csak távlatokban gond koznak, úgy látszik. Elhissz mi, hogy majd annak idej amikor az állam százmillió rimtos tervet adhat egy-t megyének az úthálózat fejle léséhez, az útfenntartó vál latok jelenlegi szervezeti í építésükkel nem tudják ezt tervet végrehajtani, és szi ségessé válhat eey esetle; átszervezés. Egyelőre azont (ameddig sokkal fontosabb lókra adjuk pénzünket és cs igen lassan emelhetjük az fenntartás költségeit) ötv esetleg hatvanmillió forint j hat csak megyénként az hálózatra. Ezt a tervet pe< két-három szakember beáll! sával ma még zökkenő néll elvégezhetik az útfennta vállalatok. Ez persze csak az anyagi megvilágítása a dolognál Keserű ? — Nem. Savanyú... — Több szóda kell bele — tanácsolja Varga bácsi. Még éjfél után két órákor is muzsikáltak a cigányok (Lehet, hogy a későn hazatérő vők nótáját is elhúzták). A vők sokat és szabadon beszéltek ezen az estén. Sok rosszat mondtak az anyósokról. Nem is merem mind leírni. Már így is kiérdemeltem leendő anyósom haragját. .. GÖBÖLÖS SÁNDOR Nálunk is jobban tudja azo ban a Közlekedésügyi Minií tórium, hogy szafcember-hián nyal küzd. Az útfenntartásb; korábban dolgozó mérnöki és műszakiak nagy része évek sorén magára hagyta útfenntartó vállalatokat. (É pen a gyakori átszervez miatt.) Igen szép volt az a fc szód. amelyet az elmúlt héti a Közlekedésügyi Míriisztéi um.ban a fiatal mérnököknek hivatásról, az útfenntar munka szépségéről tartotta De még azon a délutánon b jelentették az ezévi átszerv zési terveket. Pedig a var fí tépésével nem lehet sebet gy gyítani. Kimondjuk kereke erre az átszervezésre nín szükség és főként nincs ma még akkor sem, ha az edd: szokástól eltérően egy jó ide minden másfél évre nem j egy-egy átszervezés. Mire v lóban szükség lenne rá, mindi bizonnyal sokkal kévéséi költséggel, könnyebben és vidéki vállalatok nagyobb h lyeslésével megoldható ez probléma. A maga idejébi nem teremt majd bizonytala Ságot az útfenntartó vállal életében, és főként aktuálisai lesz. Mert ugye sokkal éssz rűbb az, hogy ha először a k bátot veszi meg az ember csak utána a gombot. És ne fordítva. Szegedi Nándi
