Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-15 / 63. szám

Szombat« löő8„ március 15, 3 BOMOOTI NÉPLAP BESZÉLQETÉS Obrazcov szovjet bábművésszel Első ismeretségre is van. ami állandó nyomot haigy az emberben, ha Obrazcowal be­szél. S ha eleinte a külsőségek, a folyton fürkésző szemeik, az őszen hátrasimuló haj hívja magára a figyelmet, később mindez eltfűnik, hoigy átadja helyét a nagyszerű művész sokoldalú tapasztalatából és művészegyéniségének talajá­ból eredő ‘ szavaiknak. Obraz­cov nem ismeretlen Magyaror­szágon, és neki sem ismeretlen Magyarország. Elmondta, hogy bár harmadszor van hazánk­ban, az első — 9 évvel ezelőtti — út képe .mindmáig él benne: akkor tavasz volt nálunk, vi­rágos, madárdalos tavasz, s amerre vidéket járó útján el­haladt, a falvak mindenütt ró­zsaszín és fehér fátyolban vol­taik, feldíszítették .Őket a vi­rágzó gyümölcsfák. így .ismer­kedett Budapesten is; vidéken is az emberekkel, mert az az elve, hogy nem lehet semmi­féle barátságot kötni, ha az emberek nem barátkoznak ösz- sze. Elmondja Obrazcov elviárs, hogy bábszínháza a világhírig igen hosszú utat tett mag. 27 évvel ezelőtt ajánlották neki, hogy szervezzen bábszínházát. Az akkori nyolc főnyi társulat, melynek állandó színháza sem volt, ma 250 emberrel dolgozik, s olyan színházterem­mel .rendelkezik, mely drámai színház méreteit tekintve is nagy. ■ Húszezer előadás a Szov­jetunió 300 városában, sok külföldi út — ez fém­jelzi Gbrazcovék értékét. De mégsem ez a döntő a szovjet bábművészek prog­ramjában, hanem az a szerve­zési, illetve pedagógiai elv, melyet Obrazcov követ. S ez pedig a gyermekléiek alapos ismeretére vall. Azt mondja, hoigy a gyermekek 5 éves ko­rukig semmiféle színházba ne járjanak, mert a színpad túl­ságosan nagy benyomást gya­korol az érzékeny gyermeki lélekre, s az azt felfogni nem képes. Hat-, hétéves kor az az idő, amikor a gyermekek elő­ször léphetik át a színház ka­puját. De akkor is csak az ő részükre rendezett előadásokat látogathatják. Nagyon sajná­latos — mondja Obrazcov —, hogy a felnőttek semmibe ve­szik ezeknek a gyermekeknek a lekávilágát. A nézni- és ol­vasnivalóik megválogatásáiban sepamiféle szempont nem ve­zérli őket. Például félelmetes iolgokat mutogatnák nekik. Egy egyszerű példa: a Piroska és a farkas című mese veszé­lyesebb a gyermekeknek, mint a felnőtteknek a Lear király; vagy: a felnőtt tudja, hogy a színpadon Othello nem fojtja meg Desdemonát (ha könnye­zik is az előadás alatt), de a gyermek másként látja maga előtt a vérengző farkast. Ezért ők más mfisorí adnak a ki­sebbeknek, és mást a 12— 13 éveseknek. Magyarországra is az egyik, serdülők számára írt darabot hozták, melynek címe: Bura«® tinó. “ A felnőttek számára készí­tett műsoroknál két szem­pont vezérli őket: szatiri­kus, vagy komódi ázó jel­legű legyen a darab. Nálunk két műsort mutat­nak be. Az egyiket, a Szempil­lád zizzenésére címűt le.gu-r<§ többi útjuk 'alkalmával már? játszották Magyarországon, a 1 másikat, mely tulajdonképpen^ eszirádparódia, Különös kon-? cert címen játsszák majd Bu-t dapesten és az ország 10 vldié-| ki városában április 6-ig, amíg!] az Obrazcov együttes nálunk t tartózkodik. Sajnos Kaposvár nem tartó-í zik a 10 város közé, ahol Ob-i razeovék játszanak, pedig a| kaposvári 'bábszínház közönség gét is bizonyára érdekelte vol-S na a híres Obrazcov báb-együt-J tes művészete. K. E. 00 ünnepeltek a márciusi ifjak késői unokái A Szabadságparki általános iskolások meghitt, ünnepi csendben gyülekeztek megün­nepelni március 15-ét. A ter­met zsúfolásig töltötték meg a pirosnyakkendős úttörők, a kéknyakkendős kispajtások. De eljöttek a szülők is nagy szómban, s ott volt a Hazafias Népfront, meg a nőtanács kül­dötte is. Megkezdődött az ünnepség, felcsendült a Himnusz. Oly méltóságteljesen szárnyaltak a dallamok, miként 110 eszten­dővel ezelőtt Budapesten, a március] ifjak ajkáról. Baksai Ferenc, nyolcadik osztályos ta­nuló is olyan kipirult arccal szavalta a Nemzeti dalt, mint a hajdani márciusi ifjak. Egy úttörő ki,silány, Jeges! Andrea lépett a színpadra, öt érte a kitüntetés, hogy felolvashatta március 15-e című dolgozatát, amely a tanulók nemhivatalos versenyében első lett. Joggal. A kerekded dolgozat eredeti valóságában regisztrálta 1848. március 14—15-ének esemé­nyeit. De nemcsak ‘regisztrált, hanem előre is tekintett. Hogy mit tegyenek a ma úttörői azért, hogy legyen béke, sza­badság, testvériség. Az ünnepi 'beszédnek beillő dolgozat elhangzása után nem volt könnyű dolga Szili Ferenc tanárnak egy újabb ünnepi be­szédet mondani. A fiatal pe­dagógus azonban újra, meg új-t) ra elvezetett bennünket Pető­fi, Jókai, Kossuth és Táncsicsí közé. Megmutatta, miként ha-S misították meg a kiegyezés,| majd a Horthy-fasizmus ide­jén március arculatát, hogyq vonták azt be hamis mázzal. \ Rávilágított arra is, hogy 1945° óta viszont az igazi márciust ünnepeljük minden március £ 15-én. Az, hogy az úttörők a 5 vörös nyakkendő mellé tűzikjs ki a nemzeti színű kokárdát, £ azzal megismétlik a történel­met, mert Petőfiék is a nem-J zeti színű és a vörös zászlóval s kezükben harcoltak és haltak J meg a szabadságért. Nekünk: nem meghalni, hanem élni kell]? a most már kivívott szabadsá-g ígért E , gondolatok jegyében í fejezte be beszédét az iskola]] ünnepi szónoka. Még néhány szavalat, aztán J a két szólama énekkar elének- 2 U Kossuth Huszártáneát, s vé-4 get ért az ünnepség, mely tel-® ve volt szívvel, tűzzel, lelke-:] sertéssel, hazaszeretettel. így] ünnepeltek Kaposvárott a Szabadságparki általános isko-t lások, de a többi iskolák fiatal-5 jai is megyeszerte. ök a már-s ciusl ifjak késői unokái, akik-] nek most már valóban csak él­ni kell azzal a szabadsággal,^ amely a H0 év előtti ősök ide-j jén még csalt álom volt, vágy-l álom, ma pedig valóság. K. S.§ rTTTrT'n'T'TVTTTTS'TT» lYTTTirf TTTTTTTZTTTTTYTTTTTTTTTTTTZTTTTTTTYTTTTTTTTTYTTTfTTTV'rZTTTrTTVTTTT Próbálják meg még1 eg*y®2E*íi»! HOMOKSZENTGYÖR- VÖN, ebben a nem nagy Lekszámú, de eléggé szét- órt településű községben 56 októbere előtt három rmelőszövetkezet is műkö- (tt; a Kossuth, Petőfi és a 5zsa. Közülük a legjobb a assuth Tsz volt. — Ezer holdon* gazdálkod- nk, kereken ezer holdon — ondja csizmáját nézve Ber­József, a volt elnök. — ; nem is álltunk rosszul, d nemcsak én mondom, idja, mindenki. Eh, késő mat — és a földre vet ety nUamtást, majd fejét fölszegve lytatja: — De nem én va- ■ok az oka. November 11-lg yütt volt a szövetkezet. Se- tség nem jött, kevesen vol­tuk, nem tudtuk tartani a ’onalate, és szétugrott a z. Halk, szomorú szavak buk­ik ki a régi elnök száján: — Elfáradtam. Nincs sok dvom az emberek köze enni, 56-ban mindenért en- sm okoltak, elfeledtek, hogy i a tagság érdekeinek és itározatának szereztem ér- inyt, amit én akartam, ők Is tárták... Többet nem le­ek kezdeményező, bár tű­im, hogy ha ma nem, ak- >r holnap, de egyszer újra iszefogunk. A többiek is dják. Olvasnak újságot, illgatják a rádiót, a jelen­ni élnek ők is! — A volt tagok közül sokan ár bánják a hebehurgyasá- it. »De kár volt kilépni!«, lói tartanánk most, ha imá­dunk akkor!« Ilyeneket ondogatnsk. És van is mit jnálni. Majd megslrattuk M- pés után a szövetkezetét. Ez im túlzás szívja meg ©i- írettáját Berki József —, ért már túljutottunk a ne­szén. Táblákban volt a föl­mesztés, ez az üzemág hozott step hasznot. — Meg kell próbálni még egyszer. — Még egyszer? Én nem kezdem, de tagnak elmegyek, bár nem egykönnyen lehet visszahozni, ami elmúlt. Az ötvenhatos október előtti ter­veink, a lehetőségek és adott­ságok, a 3004-es rendelet, a beszolgáltatás eltörlése, ha ezekre gondolunk, bizony üt­hetjük a fejűnket, * * « — A KOSSUTHBAN? Bent voltam én is. — Mi a tapasztalat? — A szövetkezés nem rossz. csak az emberok... némely ember... Köztünk is voltak ilyenek... S marták egymást, mint rozsda a vasat. A szét­húzásból nem születik jó. H* még egyszer kezdünk, ha szö­vetkezet alakul a faluban, er­re gondolni kell. Csak ^gy- vágású, egymást megértő, a közöst magukénak érző és szorgalmas emberek szövet­kezzenek.. Különben nem ér semmit az egész. Nem Igaz? - hallgat pár pillanatig válasz­ra váróan Bojtot János, tíz- holdas gazda. — Van szó alakulásról? — Érik a gondolat. A gaz­datársadalom tudja, de vár­nait még a szövetkezéssel. Ta- »ogatolóznak, töprengenek az emberek, mielőtt rákanyarod­nának erre az útra. — Kár a várakozás, az jár jobban, aki előbb kezd. — Ezt is tudják, de senki nem akar első lenni. Pedig nem baj, ha tsz is a neve a »vállalatnak«, csak a számí­tásukat találják meg az em­berek. Tagja vagyok az egyik szakcsoportnak. Megy a mun­ka, mint a karikacsapás, mert megértjük egymást és össze­ha úgy hozza az idő — átalaűj kulunk. Jó előiskola a szak­csoport, szokik a közöshöz az? ember. És könnyebb egyet, lépni, mint kettőt. A paraszti is tud számolni, lemond aj jóról a jobbért — sűríti össze| véleményét Bojtor János. * * * A FALUBAN általában a7? »új gazdák« kevesebbet be- 7 szélnek a nagyüzemi gaz-i dálkodásról, mint a régebb parasztok. Mindkét réteg elis meri ugyan a termelőszövet kezet előnvét, de se a Pist- &e a Jóska nem akar ajtó]] nyitó lenni. Félnek? De mitől? — top reng Simon József vb-elnök. — Mitől, miért félnek? Ez kérdezzük mi is. Különösen a kisföldűek, fí felesföldön dolgozó és 'har­madából kapáló a grárprol­tárok anyagi bizonytalanságé ■ nak vetne véget a szövetke 'As. Tanácsüléseken, utcán, min- denütt beszélnek róla. Az < érdekükben, a jobb paraszt' sors, a felemelkedés érdeké ben, és nem ellenükre szól nak. Nekik kellene hitet tér ni elsősorban, nekik, az ag-] rárproletároknak, a má‘ földjében küszködőknék... A homokszentgyörgyiek fi'* lébe is eljutott már a jöv üzenete. Hallják és értik is a* holnap parancsát. De miér nem cselekednek? A Kossuth a Petőfi és a Dózsa tsz »né pe« csak a rosszra emlékezi' vissza? Eredmény nem is volt semmi ezekben a szövet-' kezetekben? Igenis volt. Bér-' ki József, Bojtor János, meg 1 a többiek is tudják. Csak] ki kell mondani hangosan a bizonytalanságot eloszlató igent. • — — r Petőfi Sándor: RESPUBLIKA Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ .jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákóczink, Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy. Midőn még rémes átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni Kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én. Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz, Ka a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz. Kit meg nem térít szép, szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos vésznek kardja villog. Te léssz a győző; a diadal-ív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár a virágos tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében! Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet, s ott lenn tart a sírba mélyen? Mert győzni fogsz, dicső respublika, Bár vessen ég és föld eledbe gátot, Miként egy új, de szent Napóleon, Elfoglalod majd a kerek világot. Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam... Republikánus vagyok, s az leszek A föld alatt is, ott a koporsóban! Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublikára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. 1848. augusztus 1848. MÁRCIUS li írta: Bogó László, a KISZ megyei bizottságának titkára •j 848-ban forradalom vihara száguldott ' végig Európán. E vihar alaposan meg­rázta a magyar feudalizmus korhadt fáját és lerázta a magyar nép testéről a Habsburg ura­lom béklyóit. Száztíz év távlata sem tudta csorbítani a dicső tettek emlékét. Büszkén emlékezünk ma is a márciusi fiatalokra, akik tetteikkel lán­goló betűkkel jegyezték a világtörténelem könyvébe nevüket, s azt, hogy élt a Kárpátok medencéjében a magyar nép, amelynek létét, nemzeti önérzetét nem tudta megtörni a 150 évig tartó török uralom és a 170 éves néme­tesítést politika sem. A forradalomnak azonban nemcsak lelkes támogatói, hanem ádáz ellenségei is voltak az országon belül és az országon kívül is. A sötét árnyak a főpapi palást mögé húzódva szórták rágalmaikat a márciusi fiatalokra, szervez­kedtek a forradalom vívmányainak letörésére. A császári udvar gyors támadást indított a ma­gyar nép ellen, de a nép megfelelően válaszolt erre. Kossuth hívására tízezrével lépett a nép a nemzeti hadsereg kötelékébe, és csodák cso­dájára, a rosszul felfegyverzett, gyengén kép­zett, de az igazi ügyért harcoló forradalmi hadsereg a dicsőséges tavaszi hadjárat idején sorra aratja győzelmeit a jól felfegyverzett császári hadsereg felett. Büszkén emlékezhe­tünk Noszlopy Gáspárra és azokra a Somogy megyei paraszti'atalokra. akik 1849. ápHós 30 án felszabadították Kaposvárt, és a világosi fegyverletétel után sem adták meg magukat. A császári sereget a teljes vereségtől csak a cári csapatok mentették meg. A cári csapa­tok az angol kormány biztatására az osztrákok segítségére siettek. Hiába volt a kisebb ellen­állás egyes orosz tisztek és közlegények részé­ről, hiába volt a hősi ellenállás a magyar nép részéről, a sokszoros külső erő és a belső bi­tangok árulása elbuktatta a szent ügyet. A magyar nép azonban sohasem nyugodott bele a vereségbe, s a szabadságharc dicsősé­ges emléke történelmünk legnehezebb óráiban is erőt, bátorságot öntött belé. A magyar ural­kodó osztály is felismerte a 48-as eszmék nagy hatóerejét és hol több, hol kevesebb sikerrel használta fel azokat saját érdekében a magyar nép ellen. A nép előtt olyan látszatot keltett, mintha a 48-as eszmék igazi örököse a bur­zsoázia volna. Pedig a burzsoá uralkodó osz­tály 100 év alatt több esetben is nyílt árulást követett el. Az első nyílt árulást még a forradalom ide­jén követte el, amikor a békés kiegyezés lehe­tőségeit keresve, szervezkedett a forradalom ellen, és a forradalom fegyveres leverése után a szégyenteljes kiegyezéssel kézjegyüket adták ahhoz, hogy Magyarország továbbra is oszt­rák gyarmat maradjon. A második nyílt árulásukat azzal követték el, hogy népünket az osztrák fegyveresek ol­dalán az első világháborúban való részvétel­re kényszerítették. Olaszországban, Orosz­országban és Szerbiában is folyt a drága, ma­gyar vér. A magyar búza, bor, hús idegen tá­bornokokat hizlalt, míg a magyar nép idehaza éhezett. A harmadik nyílt árulást a magyar uralko­dó osztály a dicsőséges Tanácsköztársaság le­verésével, a proletárdiktatúra vívmányainak megsemmisítésével és a világ első fasiszta ál­lamának megteremtésével követte el. A Horthy vezette úgynevezett »nemzeti hadsereg« végiggyilkolta a Dunántúlt, hütta- hegyek jelezték a külföldi csapatokat ügye­sen kikerülő gyászlovagok útját. Siófok, Or- govány, a Nádasdi erdő széle, örökké hirdetni fogja a fasiszta barbárok kegyetlenkedéseit. A negyedik nagy árulást azzal követte el a magyar uralkodó osztály, hogy a 25 éves fa­siszta uralom koronájaként a második világ­háborúba sodorta országunkat és végsőkig ki­tartottak a fasiszta Németország oldalán. Ez­zel a tettükkel olyan eszmét szolgáltak ki, amely nyíltan hirdette, hogy népünk másod­rendű fajhoz tartozik és az esetleges győztes háború esetén kitelepítés és fizikai megsem­misítés várt volna rá. A magyar uralkodó osztály tehát soha, egyetlen percre sem volt a 48-as eszmék iga­zi örököse, mert tettei mindig a nép és haza érdekével ellentétes tettek voltak, külföldi és belföldi emigrációja azonban még ma is 48. igazi örökösének vallja magát. Ez a konkoly­hintés már megszokott tőlük. 1956 októberé­ben ugyancsak 48-as jelszavakkal és jelme­zekkel léptek a magyar nép elé, szemforgató óvatosságukkal sajnos sikerült a magyar fiatalok, főleg a diákifjúság bizonyos rétegét ideiglenesen félrevezetni. A mi tragédiánk, hogy fiataljaink nem ismerték fel a március szelleme és az októberi véres valóság közötti ellentétet. A márciusi fiatalok a királyok ellen Léptek fel, Petőfi a királyok felakasztását kö­vetelte és ha sor került volna az akasztósra, tán Petőfi lett volna az első, aki a kői elet húzta volna. Az októberi fiatalok pedig azokat segítették, akik Ottó királyt akarták vissza­hozni népünk nyakára. A márciusi fiatalok Táncsicsot és más forradalmár társaikat sza­badították ki a börtönből, az októberi fiatalok -\edig leszterhd ziakat, mindszentieket és több mint 10 000 rablót és gyilkost szabadítottak ki a börtönből. A márciusi fiatalok vörös zászlók alatt áldozták fiatal életüket a világ­szabadságért, az októberi fiatalok pedig éget­ték a vörös zászlókat és a világszabadság ellen léptek fel. Nagyon jól tudjuk, hogy fiataljaink nagy része megtévesztve követte el szégyenteljes tettét, de a tények azok tényék maradnak és míg a tények alapján a márciusi fiatalokat örökké dicsőíteni fogjuk, addig a tények alap­ján az »októberi ifjúság« miatt mindig szé­gyenkeznünk kell. Büszkén valljuk, hogy a 48-as eszmék megvalósításáért és továbbfej­lesztéséért a magyar mnkó,sosztaly és forra­dalmi pártja tette a legtöbbet. Ezért méltán tartja magát 48. örökösének. Megvalósítottuk Táncsics álmát: a nagybirtokokat szétosztot­tuk jogos tulajdonosaik között. Kossuth fél­karú óriásából, az iparilag elmaradott Ma­gyarországból rövid idő alatt iparilag fejlett Magyarországot teremtettünk. A Duna-völgyi államok szövetségének gondolatát egy erősebb gazdasági és katonai szövetségben valósítot­tuk meg. E szövetség végérvényesen biztosítja íüggetlen, szabad hazánk továbbfejlődését, a magyar nép felemelkedését. Ma nyugodtan állíthatjuk, hogy a Szovjetunió és a népi de­mokratikus államok segítségével örök időre elhárítottuk azt a veszélyt, hogy hazánk vala­mely ország gyarmatává válion. De nemcsak Táncsics és Kossuth hagyatékát teljesítettük hanem Petőfi álmának valóra váltása útján i: jelentősen előre haladtunk. De Petőfi olyan tár­sadalmi rendszerről álmodozott, ahol ». .. A bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán...« Petőfi ezzel a művével művészien rajzoltc meg a kommunista társadalmi rendszer célki­tűzéseit. Mi e társadalmi rendszer megvalósí­tásán dolgozunk, a magyar munkásosztál\ forradalmi pártjának, a Magyar Szociálist( Munkáspártnak a vezetése alatt. A bőség ko­sarát ugyan még nem teremtettük meg, di nagyobb darab kenyeret, több húst biztosítunk minden dolgozó asztalára, mint az előző társa dalmi rendszer. A jogegyenlőséget maradék­talanul megvalósítottuk az élet minden terű létén. S hogy a szellem napvilága ragvogíoi minden háznak ablakán, iskolát és egyéb kul turális intézményeket létesítettünk a legeldu gottabb községeinkben is. Felsőbb iskoWnkbi pedig azok a munkás és paraszt szülők gyér mekei járnak, akik elől a továbbtanulás e volt zárva. A bőség, egyenlőség és a nagyobb mű­' ' veltség magasztos rendjét építjük. Ak 48. örökösének akarja magát vallani, anral tettekkel kell segítenie társadalmi rendűn1 erősítését, a szocialista társadalmi revdsze- felépítését. Aki nem tart velünk és tetteivé nem segíti a szocializmus építését, az a 48-a eszme árulója még akkor is, ha egész úaj a Nemzeti dalt szavalja és kokárdákkal tűzdel tele a mellét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom