Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-14 / 62. szám

Péntek. 1938, március 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP KI A FUVAROS? ha később is — megállni. TILTAKOZÓ SZÓ át!« Könyv a magyarországi fasizmus utolsó hónapjairól A kocsin nagy iralcás fa, 7 zsák kukorica. A gépkocsi a Balatonboglári Sütőipari Vál­lalaté. Hogy kinek szállít, ha­mar kiderül. Feketén fuvarozza a fát Domokos Ferenc sofőr Lantos Jánosnak, a Fonyódi Járási Tanács egyik alkalma­zottjának — Somogyvámosról. A távolság körülbelül 70 ki­lométer! Mindéin különösebb hivatalos rendeltetés nélkül tette meg az utat odáig is. — Egyébként — szólnak le a ko­csiról egyszerre többen is — ■tetszik tudni, Lantos iránti tiszteletből végezzük ezt, tár­sadalmi munkában... A következő kérdésnél per­sze kiderül, hogy idősb. Do­mokos, a vállalat igazgatója adta ki fiának az utasítást a fuvar lebonyolítására. A ku­korica sorsát egyelőre egész kusza magyarázkodás teszi homályossá. Na mindegy. A többit majd tisztázza a rendőrség illetékes osztálya — a feljelentés után. Azt kérdeztem a címben, hogy M a fuvaros, ki az or­szág fuvarozó vállalata? Nos, a három különböző, de tipi­kus eset után is nehéz és hosz- szadalmas lenne ezt definiálni. Nem akartam leírni, hogyha tovább í^y megy, mindenki fu­varoz majd, csak a TEFU nem. Azért nem akartam leír­ni, mert hiszen mielőtt ez vég­képp bekövetkeznék, és egy vállalat gazdasági csődjét je­lentené — a sürgős intézke­dések nyomán megtörténik a változás. Szegedi Nándor az Ingatlankezelő- és Köz­vetítő Vállalat hatvanhárom dolgozója, a városi tanács hatvannégy dolgozója és a kaposvári nőtanács közpon­ti körzetéből harminchár­mán. MARX KÁROLY A GONDOLKODÓ, A FORRADALMÁR. AZ EMBEI Halulanak 75. évforduló jura Uj jelenség az, hogy 1954 óta egyre rosszabbodik az AKÖV tehergépkocsi parkjá­nak kihasználása. Ma az üzemképes gépkocsiknak mint­egy 71,4 százalékát nem tud­ják fuvanlefheííMéggel ellátni, mert... .. .Az országút kihaltnak látszik Nagyatádtól Barcsig, Balatonkaresztúrtól Boglárig. Nagynéha találkozunk csak egy-egy AKÖV gépkocsival. A sofőrök meglátják autónkban a rendőrt, Seregélyi Istvánt és a TEFU forgalmistát, Késmár­ki Józsefet, sapkájukhoz len­dül a kezük és továbbrobog­nak. Nem állítjuk meg őket, biztos valami nagy nehezen megszerzett fuvar után lohol­nak, legtöbbször üresen, ki­használatlanul suhanva végig a hosszú tízkilométereket. A segesdi faluvégen az előttünk elrobogott közlekedési járőr éppen vontatót igazoltat. Ne­künk is megálljt jelez. Ahá — gondolom —, ez lesz az el­ső áldozat, aki illegális úton szállít a saját szakállára, vagy a gépállomás helytelen utasí­tására, mert hisz a vontató az övé. A meglepetés lesz úrrá a fuvarozóikon. Feketefuvar! —hangzik itt is, ott is. A szál­lító emberek leugrálnak az épületfa tetejéről, s kézzel, lábbal hadonászva akarják bi­zonyítani, hogy nem követtek el kihágást. A nemesvLdi föld­művesszövetkezet ipari fáját szállítják a Segesdi Gépállo­más Betonjával, ide a vasút­állomásra. A csoportmeghízott elejti, hogy a szántáson kívül a gépállomás a szállításokat is teljes mértékben elvállalta a szövetkezetnél. Furcsa! Akkor, amikor a TEFU gépkocsijai üresen szelik az országutat. De, mert a menetlevél is sza­bálytalan, hiszen nem az elő­írt »TEFU fuvarlevéllel-«, ha­nem a gépállomás «csak me­zőgazdasági« áruk szállítására engedélyezett menetlevelével fuvaroznak idegen cégnek Ipa­ri anyagot, és se a honnan, se a hová nincs feltüntetve a menetlevélen, — beugrunk a gépállomás központjába. Hir­telen támadt fejetlenséggel ta­lálkozunk. A menetlevél kiál­lítója meg sem kérdezte, hogy mit fognak vele szállítaná, ho­vá, honnan és mennvi-4«1- A Zetoros akármerre is elkóbo­rolhatott volna tetszése szer mi. — Különben meg — jönnek most ellentámadásba, nem 'ki­fogásolhatja senki azt, hogy idegen cégnek fuvaroznak, mert ni csak, itt a kormányha­tározat — és mindjárt mutat­ják is az utasítást, amelyet 1957-ben hoztak —, hogy tud­niillik a gépállomás is fuva­rozhat (elsősorban mezőgazda- sági árut), de iparit is, ha er­re ideje, módja kínálkozik a saját, de a szomszédos gépállo­más körzetében. A rendelet igen csiklandósan fogalmazta­tott meg annak idején. Lehet így is érteni, úgy is magya­rázni. Legtöbbször persze úgy értik, ahogy itt is: a gépállo­más vállalja az összes kör­nyéki fuvart, alfától az óme­gáig, azaz azotkan a területe­ken, ahol gépállomások dol­goznak, az állami fuvarozási vállalatnak, tehát a TEFU- nak nincs mit keresnie és fő­ként nincs mit fuvaroznia. Azokon a területeken pedig, ahol nincs gépállomás, a szomszédos gépállomás Zetor- jai végzik ezt a munkát, hi­szen ia határozat lehetőséget ad rá nekik. — De hát akkor. minek az áiiami fuvarozási vailaiat, a TEFU, amelynek kocsijai üresen szaladgálnak, miért kell neki ráfizetéssel dolgozni és kocsiparkját hosszú százki- lométerelcre más megyébe fu- vanlehetősógért küldeni, egyál­talán minek is van, ha a gép­állomások a rendelettel (taka­rózva a legalitás színében át­veszik a fuvarozás munkáját. Ki ad erre felvilágosítást és kielégítő választ? Mert ugye ilyen pillanatokban igazán nem tudja az ember, ki is az országban a hivatásos fuva­ros? Mi az országúton nem is tudjuk ezt eldönteni addig, míg ez a rendelet érvényben marad. Csupán a menetlevél szabálytalanságát tesszük szó­vá, aztán újra nyakunkba vesszük az országútat. Gépkocsink fékez. Hatalmas pótkocsdval a já­rási székhely felé pöfög egy Zetor traktor. A vezető ráder­med az ülésre, mintha fagyos arcával alva nézné a zúzmarás tájat. — Honnan, hová? — .. .Tessék megfogódzni — mondja nekem a rendőr —, ez a vontató Tapsonyból, a gép­állomásról indult el, a községi tanácsnak fuvaroz. Marcaliba tart egy ajtóért. Távolság 25— 30 kilométer... — A teherfuvar rendszeres és sűrű darabárus járata — közli a TEFU képviselője 10— 15 forintért elvégezné ezt a szállítást. Megáll az ember esze...! A nagyatádi TEFU kiren­deltségen érdekes adatokat kapunk. Decemberben csupán 5—6 fu­var esett egy napra. Akkor az­tán a rendőrség kiállt az or­szágutakra és a napi TEFU fuvar-igénylés úgy emelke­dett . a vállalatok részéről, ahogy fokozódott a közúti el­lenőrzés. Alapos ellenőrzés kampány­ban a napi fuvar eléri a 15-öt is ... Itt tehát a matematika bizonyítja, hogy sok az ország­úti »törvényen kívüli lovag«. Elsősorban azokra gondo­lunk, akik még a Segpsden olvasott határozati paragrafu­sok közé sem sorolhatók be. És a rendőrség tanúsága sze­rint egy-egy ellenőrzéskor igen sok feketefuvarost fog­nak el. De ma mintha megérezték volna, hogy várjuk őket... Közben elérjük a bala­toni utat. De hiába várako­zunk a bogiári útelágazónál is. Ma úgylátszik mindenki be­csületes utat jár. Peches el­lenőrzési nap! Elhagyjuk Boglárt, teljes gőzzel hazafelé tartunk. Az­tán feltűnik egy tehergépko­csi. Az utolsó méternél hatá­rozunk: megállítani! Észre­vették a kiszállni készülő rendőrt. De még előttünk van­nak, amikor az »Állj!« intést megkapják. A sofőr gázt ad, gyorsan húznak el mellettünk. Éppen utánuk eredni készü­lünk, amikor észrevesszük, mégis csak jobbnak látták — Az egész világ, csatlakozva a dolgozó világ tiltakozásá­hoz, felemelte szavát Dzsa- mila Buhired, a hős algíri lány meghurcoltatása ellen. Az egyhangú kiáltás meg­rettentette a francia impe­rialistákat, s elálltak gálád tervüktől, a guillotine általi gyilkosságtól, de ez még nem jelenti azt, hogy telje­sen elmúlt a veszély Dzsá­mija Buhired felől. Kaposvár asszonyai és le­ányai is csatlakoztak a til­takozókhoz. A Szabadság- zászló Termelőszövetkezet Somogy minden tsz-ét fel­hívta: szálljon síkra a gyar­matosítók kegyetlenségei el­len. A szövetkezetben egyébként huszonhármán írták alá a tiltakozó felhí­vást. Aláírásával tett bi­zonyságot szolidaritásáról Sallai Eelemér: Utolsó napok (Zrínyi) Különös műfajú könyv ez: egy hajdani Horthy-tiszt nap­ló formájában rajzolja meg egy örökre letűnt űri világ pusztulását, a halálos bizton­sággal közeledő »vörös ko­losszus« — a szovjet hadsereg — könyörtelen csapásai alatt. A Horthy és Szálas! rémura­lom utolsó három hónapjában HETVENÖT ESZTENDŐ­VEL EZELŐTT, március 14- ón, délután háromnegyed há­romkor korunk legnagyobb gondolkodója megszűnt gon­dolkodni ... Fel sem mérhető, mit veszített ebben az ember­ben az európai és amerikai harcos proletariátus, mit vesz­ített benne a (történettudomány. Nagyon is hamar érezhető lesz az az űr, amelyet ennek az óri­ásnak halála hátrahagj'ott. — Ezekkel a szavakkal búcsúz­tatta Engels nagy barátját és harcostársát. A haladó embe­riség azóta kegyelettel őrzi Marx Károly emlékét. 1818. március 5-én született. A gimnázium elvégzése után jogot, .történelmet és filozófiát tanult és megszerezte a »filo­zófia doktora« diplomát. Ké­sőbb forradalmi tevékenysége miatt el kellett hagynia hazá­ját, és Franciaországban, majd Belgiumban élt. Az 1948-as forradalmak idején tért vissza Németországba, majd a forra­dalom leverése után London­ban telepedett le. Marx egész életében szegénysorban szen­vedett Amikor például befe­jezte a »politikai gazdaságtan bírálatához« című művének kéziratát, annyi pénze sem volt, hogy írását nyomdába küldje. Az emberiség legna­gyobb filozófiai művéért, a Tő­ke-ért, amelyet negyven éven keresztül írt, kevesebb honorá­riumot kapott, mint amennyit ezidő alatt egy egyszerű mun­kás megkeresett A Tőke-ért — bátran állíthatjuk -- még azt az összeget sem kapta meg, amelyet zseniális művének al­kotása közben cigarettára köl­tött Marxot csak Engels önfel­áldozó támogatása segítette ki a szükségből. így élt Marx ... A marxizmus, mint a prole­tariátus osztályharcának el­mélete és világnézete, a múlt évszázad negyvenes éveinek véres haláltusáját vívja a fa­siszta hadsereg a »vörösök« harapófogójában. Főszereplője Helesfay-Hirt Oszkár, magyar .királyi tüzérkapitány, az ő szemüvegén keresztül látjuk a fehér asztal mellett dorbézolni, a tömegkivégzéseknél hideg­vérrel asszisztálni és Illatos Regália Medina füstjében az elkerülhetetlen végzetről tű­nődni a tiszt urakat. Legtöbb­közepén alakult ki. Marx fe' tárta a társadalom fejlődési nek törvényeit és kijelentet« az embereknek enniük, öllöi ködniök kell, mielőtt »törté nelmet csinálnak.« Ezért, a anyagi termelést minden err bari tevékenység alapjának tai tóttá. Ezenkívül tanulmányoi la a kapitalista társadaloi termelési módját és ikimutatt hogy az osztályellentétek proletariátus forradalma fel vezetnek. Marx tevékenysége gyökere fordulatot jelentett a filozófi területén is. Mint tudóst, ki maghatározással jellemezhel jük: meg nem alikuvás és le: taiismeratesság. Marx azonba nemcsak tudós, hanem a pre letariátus harcának szervezői is volt. Ezt a Kommunista K állvány megírásán és az U. rajnai újság szerkesztésén fc vül az is bizonyítja, hogy agyi vezetője volt a kommunista szövetségének, az első nemze közi kommunista szervezetne! Forradalmi tevékenységében í érvényesítette új világnézett nek alapvető követelményé az elmélet és a (gyakorlat eg) ségét. Az emlékezés perceibe eszünkbe jutnak Marx Káról kiváló emberi tulajdonságai i Hogy milyen nagyra tartotta baráti köteléket, azt mindenn« ékesebben bizonyítja Engel: hez fűződő kapcsolata. Mar megosztotta feleségével a pol tikai harc napjainak nehézs,' geit, mert élettársában is s< gitőtársra, kommunistára talál Ennyit Marxról, a gondolta dóról, forradalmárról és a emberről. A halandó azonba gyakran műveiben haihata lan! MARX ESZMÉI győzelmi sen járják a világot. Valói válnak Engels szavai: »Neve, művei élni fognak századokc jük patkánymódra siet ment ni irháját, de akadnak szám’ san, akik új földalatti harcoi ra szövetkeznek, mikor ütő a fasizmus végórája. Érezzü ezek közül kerültek ki az ó tóberi ellenforradalom ti'jta 'inspirálói. Megdöbbentő vác irat és becses kor történein dokumentum ez a könyv, éi ügy, mint az író előbbi műv A mozgó vesztőhely. Qlhiid3í£zájQ,L Utazá Nemzetközi gyorsvonat indul Bratislava—Prága—Berlin felé az első vágányról — hangzik a Keleti pályaudvar megafonjából. Izgatottan hajolunk ki az ablakon, -mint boldog utalok szorongunk egymás mellett. S a kocsisor szinte észrevétlenül elindul. A váltók csattogása, az el­suhanó fények figyelmeztető ek, hogy elhagytuk a pálya­udvart. A külföldi utazást megelőző izgalom feloldódik, hiszen most már valóság, hogy az NDK-ba utazunk. S0 pedagógus, ifjúsági vezető — köztük 17 somogyi kapott kétheti külföldi utazást a Magyar Úttörők Szövetsége Or­szágos Elnökségétől. Gyümölcsöző jutalom ez a németor­szági utazás, jóleső megbecsülés úttörővezetői munkán­kért. S hogy merre jártak, mit láttak, mit hallottak, mi­lyen tapasztalatokat szereztek? Kisérjük el őket útju­kon. Budapest, 1958. II. 9. Drezda 1958. II. 11. Drezdában kezdtünk is­merkedni a németországi vi­szonyokkal. A közös progra­mok mellett volt időnk szét­nézni a városban, beszélget­ni az emberekkel. Sok min­den furcsa volt nekünk. Az öltözködés, a társadalmi élet, az irántunk tanúsított ma­gatartás, a szórakozás, a far­sang. Már az első napokban egész sor ellentmondásba üt­köztünk. De erről majd ké­sőbb. A „Zwiuger^-ben Csonkán égnek meredő templomtorony hívta magá­ra már érkezésünkkor a fi­gyelmünket. A háború előtt oly sokak által csodált XVI. században felépült templom most romokban 'hever. A két kormos torony úgy áll, mint vádoló csonka kéz, mely a háború pusztításaira emlé­keztet. Mindenfelé rom. Pe­dig mit felépítettek már?! Mindenütt képek mutatják, milyen pusztulás volt a vá­rosban, Városnézésünk első állomása a Zwinger, XVII. század végén épült fejedelmi palota volt. Ezt a műemléket is elpusztította a bombázás, de nagy részét már helyreál­lították. A barokk reneszánsz stílusban épült palota csodá- i latos szoborgyűjteménye, a francia pavilon mögött meg­bújó nimfa fürdője, a hozzá­fűzött mesével felejthetetlen élmény marad számunkra, A képtárban A Drezdai Képtár híre már ismert. Jó magam csak bá- mulója voltam az emberi szellem örökbecsű alkotásai­nak. Ittam, amit tárlatveze­tőnk mondott, szemem a szí­neket próbálta rögzíteni, hogy a vásárolt prospektus fekete-fehér képei eredeti színben álljanak előttem. Egy külön helyiségben áll Raffaello: Sixtusi Madonná­ja. Előtte állandóan sokan állnak. Lenyűgöző kép, me­lyet aprólékosan megnéztünk a tárlatvezető magyarázata nyomán. A kép mindenki­nek tetszik, az amerikaiak­nak is. Jellemző rájuk, hogy egymilliárd dollárért meg akarták venni. A kép persze nem eladó, az »amiknak« különösen nem. A sok alko­tásból Rubensnek, a rene­szánsz festészet nasy mes­terének »Vad:kanvadászat«-a, Tizian: »Szendergő Vénus«-a, a velencei festőiskola meste­rének műve, Rembrandt: »El­rabolt gyermek«-e, Lucas Cranach oltárképei. Lau tree »Vetkőző nők« című képe ragadt meg különös eleven­séggel emlékezetünkben, El* borzadtunk Ottó Dix: »Hábo­rú rémképei« c. hatalmas, oltárkénszerű festményétől. Reggel, délben, este és éj­szaka ábrázolja a háborút, Az ember nem tud szaba­dulni a kép okozta vízióktól, elevenek és holtak rémképei­től. Különben már itt meg­jegyzem, hogy egész utunkon mindenütt kísértett valami ilyesmi. Az örökszép emberi alkotásokra állandóan ár­nyékot vetett az örök bar­bárság rémtette. Az elvarázsolt ház A lerombolt házak helyett új, hatalmas lakástömböket építenek Drezdában. Ezek a technika minden vívmá­nyával fel vannak szerelve. Önműködően nyíló ajtók, kapuhoz szerelt hangszóró, mikrofon, mint elvarázsolt kastélyban lepik -meg az em­bert. Kedves kollégánk, Werstroh János, aki jól be­szél németül, kielégítette ikl- váncsiságunkat A kapu előtt világító névtáblák, csengőgomhok vannak. Egy szimpatikus névnél meg­nyomta a gombot Werstróh kollégánk, s mi valósággal .megrezzentünk' a hangszóró­ból hallatszó recsegő hang­ra. Majd sűrű bocsánatkérés közben magyaráztuk meg, hogy a készülék működésére voltunk kíváncsiak. A ház az »Altmarkt«-on van, oki ott jár, nézze meg. Az étkezés Drezdában ettük az első német ételt, amitől már elő­re viszolyogtunk. Nem is íz­lett, az igaz, de gyomorpana­sza két hét alatt senkinek sem volt. A »Suppe«-t csé­szébe adják, kiskanállal le­het enni, vagy nélküle in­ni. Ez nem leves, legalábbis magyar embernek nem. Egy nagy, három részes tányér­ban adják a húst, köretet, salátát. Praktikus ez a tá­nyér, jellemző a német ala­posságra. Minden alkalom­mal kaptunk, kompótot és egy pohár sört, amit saját pénzünkből mindig megtol­dottunk. Egy pohár sör 30 pfennig, kb 1,20 forint. A reszeli és vacsora tea, tej, vaj, jam és felvágott, ami mindenkinek ízlett. Érdekes megfigyelésünk volt az ét­teremben. Sok német em­bert láttunk étkezni. Az ebédjük egy csésze leves, bocsánat »Suppe« és egy po­hár sör volt. így is lehet takarékoskodni, persze, nem nekünk, gyomor-szerető ma­gyaroknak. Drezdai érdekességek Divat még a szerencse-plá- néta húzása, különösen far­sang idején. Egy fél márká­ért szerencsét próbáltunk, de csak egy cipőtörlő rongyot nyertünk. Mindenütt megvan a város címere. A villamoskalauz sapkáján, Drezda emblémá­ján, közlekedési járműveken. A kirándulóknak jó pénzért árulják. Sok az automata; cigaret­tát, cukorkát, levélpapírt le­het belőlük kapni. Szemér­mes férfiak részére óvszer- automaták vannak a Toilet- tekben. * * * Sihere dein Fahrrad! Biz­tosítsd kerékpárodat! 10 pfennigért az automa' megőrzi a kerékpárt. Ügy szerkezet, amely egy 10 nfei nigas bedobásával odalá; colja magához a kerékpárt * * * Virsli mustárral, utcán t A legforgalmasabb váró részben is hosszú sorokbs állnak az emberek a fris meleg virsliért. Egyébként szemétről nem lehet feli merni hol árulják, mert papírt itt nem dobják földre. Sz ász-Schweiz Rathen, 1958. II. 12. Három napig Drezda volt szálláshelyünk, innét k< kirándulást csináltunk. Szás Schweizbe és Meissenb Szász-Schweiz a mi Dunák: nyarunkra emlékeztet, csa annál kiépítettebb. A ném< tek kedvelt kiránduló- < üdülőhelye az Elba menté A folyó fölé emelkedő szil Iákról lenyűgözően szép táj. Lent az Elba ezüst) csíkja, fent az örökzöld f nyők birodalma, a völgybe pedig magas, piros tete; mamzardO'S házaival szász f: lucsfca nyújt festői látvány A sziklák rabló-romantik; őriznek, melyekről fantaszf kus meséket mondanak. Es kis üzleti szellemért bizor elmehetnénk a németekhez, a Dunakanyarban legalá! olyan »Magyar Schwei ze' csinálhatnánk, mint az E ba menti. Nekünk més m< sét sem kell hozzá költer történelmünk elég igaz tö: ténettel szolgál. Horváth Jám

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom