Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-14 / 62. szám

somogyi nerLAP 2 Péntek, 1958. máreius 111 9z angol alsóliáz vitája a hidrogénbomba terheléssel cirkáló repülőjáratok veszélyéről l ondon (MTI)'. Az angol al-! sóházban Frank; Allaun mun­káspárti képviselő megkérdez­ne a légügyi minisztert, meg­győződött-e afelől, hogy a hid- rögéntoomba szállítása Angliá­ban nem ofcbzhat komoly bal­esetet, Orr-Ewing légügyi ál­lamtitkár így válaszolt; — A miniszternők és nekem meg­győződésem, hogy az óvó intéz­kedések kielégítőek. Aliban további kérdést tett fék - Biztosan tudja-e a mi­niszter, hogy baleset következ­téiben. nem állhat elő rádióak­tív fertőzés? Csak véletlenül derűit ki, hogy hidrogénbom- bákat szállító repülőgépek cir­kálnak felettünk, s most vé­letlenül tudódott ki, hogy eze­ket a bombákat országutakon szállítják. Mit fogunk még hallani? Vajon ennek a titko­lózásnak az az oka, hogy a kormány tudja: az angol nép ellenzi a súlyos kockázatok vállalását? '. Orr-Ewing válaszában kije­lentette: — Szakképzett személyzet Kíséri' mindezeket a fegyver- szállítmányokat. Ellenkeznék a közérdekkel, ha ezeket a szál- ütóoszlopofcaf íelismerhetőkké Sennénk és így a valószínű el­lenség nyomára juthatnia e fegyverek szállításának. Roy Mason munkáspárti képviselő rámutatott: — Ez rendkívül komoly ügy és súlyos aggodalmakat okoz,. Megmondhatja-e az ál'amtit- kár, milyen egyéb közönséges szállító eszközökkel szállítják ezeket a bombákat? Talán még az angol áHamvasutakon is.- Az államtitkár nem felelt. * * * London (MTI). Az angol saj- :o a legnagyobb részletesség­gel ismerteti az amerikai atom­bomba dél-karolinái lezuhaná­sát. A reggeli lapok még nőm nyilvánítanak véleményt, de a szélsőjobboldali Evening News a kővetkezőket írja vezércik­kében;: A baleset nem okozhatott súlyosabb károkat, mert a bomba nem volt élesítve, de borzalmas az a kilátás, rai tör- yérthetett volna az ellenkező esetben. Főként Anglia szá­mára — ahol áUaaidóan kerin­genek az amerikai atombom­bákkal megrakott repülőgé­pek — 'nagyon font«», hogy a legalaposabb vizsgálatot foly­tassák le s minden lehető óv- miézkedédt megtegy éneik. ! A Star írja: Angliában, ahol állandóan röpködnek az atombombákkal megterhelt amerikai repülő­gépek, mindenki azt kérdi, mi a bennünket fenyegető ve­szély. Atomrobbanás nem le­hetséges, ha a bomba »élesí- tetlen«, de a kisugárzás, min­den borzalmas következményé­vel együtt, igenis lehetséges. Angliának minden oka meg­van az aggodalomra. Az itteni támaszpontokról felszálló ame­rikai repülőgépek hidrogén­Sukarno, Indonézia elnöke szerdán este az egyik katonai iskola növendékei előtt beszé­det mondott. Emlékeztetett ar­ra, hogy amikor 1954-ben In­donézia felmondotta a holland —indonéziai államszövetséget, akkor hitet tett az egyenlőség, a függetlenség és a szabadság eszméje mellett. Az indonéz nép célkitűzései ellentétesek a nyugati hatalmak terjeszkedé­si vágyaival. Éppen ezért most a nyugati hatalmak zsoldjá- ban álló, elszakadásra törekvő szuanátrai felkelők kísérletei súlyos feladat elé állítják a szafoadságszerető indonéz né­pet. Nehéz napok .következnek Indonéziára, azonban az indo­néz nép és az indonéz hadse­reg diadalra juttatja a szabad­ság eszméjét. A legutóbbi napok esemé­nyei az érdeklődés homlökte- rébe állítják Indonéziát, ezt a Gsendas-óceán számos szigeté­ből összetevődő országot, mely­nek területe közel 2 millió négyzetkilométer és lakosai­nak száma 79 millió. A sziget­világból a legismertebbek Já­va, Saumátra, Borneo. Celebes. Bali, Nyugat-Irian (Uj-Gui- nea) és ezenkívül ide sorako­zik a sok ismert és ismeretlen, körülbelül háromezer kiisefob- niagvobb sziget. A holland vál­lalatok alkalmazottadnak egy része az utóbbi időben, elhagy­ta a szigetvilágot, de még tá­vozásuk előtt sem érte el In­donézia holland lakossága ^ a 150 ezret. A szumátrai lázadók a kommunistaelienesség szo­kott jelszavába burkolózva szolgálják az imperializmus ér­dekest. Elsősorban az észak-1 bombákat is visznek. Az az egyik legsúlyosabb veszély, hogy a lezuhant gép kigyul­lad, benzintartálya lángtenger­ré változtatja a gépet, a bom­ba is elég ás a plutónium, azaz a bomba egyik fő alkat­része gyilkos fehér füstöt fej­leszt, amely ugyanolyan ve­szedelmes, mint maga a bom­ba. Halált okozó rádióaktív hamu szóródnék szét igen nagy területen s azt nem le­hetne egykönnyen elmosni. amerikai monopolistákat, akik­nek hatalmas érdekeltségeik vannak, különösen Szumátrán. Éppen ezért nem véletlen, hogy a SEATO most zajló ülé­sén az Egyesült Államok oly hevesen szorgalmazza az indo­néz kérdés felvetését és ezzel az Indonézia belügyeibe való beavatkozást. Ugyancsak nem véletlen az, hogy miközben a SEATO ülésszakán az indoné­ziai helyzetet vitatják meg, Manilába érkezett Pantou őr- na<r,r az indonéziai lázadó klikk képviselője. Az Egyesült Államok mono­polistái különösen féltik szu­mátrai olajmezőiket. Ebből a szempontból, is jelentős a dja- kartai rádió szerda esti beje­lentése, mely szerint az indo­néz kormány ejtőernyősei meg­szállták a közép-szumátrai Ba- kanbaru repülőterét. Bakan- baru közelében van az ameri­kai olajközpont, amely hírügy­nökségi jelentések szerint há­romezer néeyzetmérföld terü­leten fekszik, 75 millió dollár értéket képvisel és amelynek napi termelése 15 000 barell. Katonai szempontból is jelen­tős ez a haditény, amely a kormánycsapatok előtt meg­nyitja a Pedang felé vezető fő­útvonalad A washingtoni indonéz nagy­követ szerdán kijelentette, hogy a központi kormánycsa- patok gyorsan haladnak előre és a helyi szemek képviselői ellenállás nélkül engedelmes­kednek a kormány intézkedé­sednek. Szumátra népe lelke­sen fogadja a kormány csapato­kat. A harcok tovább folynak I az indonéz szigetvilágban. A% indáméig nép fegyverben a lázadó klikk ellen A Csehszlovák Köztársaság elnöke a csúcsértekezletről és u Raparki-tervről Prága (MTI). Antonin No­votny köztársasági elnök, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára fogadta a Cseh­szlovák Távirati Iroda és a Rudé Právó munkatársát, akinek kifejtette a Csehszlo­vák Köztársaság álláspontját a tervezett legfelső szintű ér­tekezletről. Novotny kijelentette: A csehszlovák kormány min­dig fenntartás nélkül támogat­ta azt a gondolatot, hogy va- latmismnyi vitás' nemzetközi kérdést, tárgyalások útján kell megoldani. Kijelentette, hogy a külügyminiszterek eset­leges előzetes meg­beszélésének a tárgyalás na­pirendjének megállapítására és más szervezeti kérdésekre kell szorítkoznia. Nem lenne helyes, ha a megbeszélésen a kormányfői! értekezlet napi­rendjén szereplő kérdések eredményéről tárgyalnának. Az atomfegyvermentes öve­zet lengyel javaslatának euró­pai visszhangjáról szólva hangsúlyozta, hogy a Cseh­szlovák Köztársaság már kez­dettől teljes egészében támo­gatta ezt az elképzelést. Ezután hangsúlyozta: bár a nagyhatalmak közül egyelőre csak a Szovjetunió kész a tervből fakadó kötelezettsé­gek vállalására, mégis derű­látóan ítélhetők meg a javas­lat kilátásai. Az Egyesült Államoknak azt a törekvését érintve, hogy a kormányfői értekezlet na­pirendjén az úgynevezett ke­let-európai kérdés is helyet kapjon, A, Novotny rámuta­tott arra, hogy az amerikai kormány a jelek szerint nem a világ jelenlegi fő kérdései­nek megoldását szorgalmazza, hanem olyan problémákat vet fel, mint például »a biztonsá­gi tanács állandó tagjainak ©gyhangúsági elve«, vagy »a nemzetközi kommunizmus tö­rekvései« című kérdés. A mesterségesen teremtett kérdések csoportjába tarto­zik az úgynevezett [kelet­európai kérdés is — mondotta a továbbiakban. New York (TASZSZ). Mint már jelentettük,, március 11-én este a dél-karolinai Firenze város közelében rendkívül ve­szélyes incidens történt. Egy B—47-es mintájú amerikai lök- hajtáscs bombázógépről leoldó­dott egy atombomba, amely Gregg vasúti munkás lakóhá­zától kilencven méternyire zu­hant le. Noha a katonai hatóságok mindenképpen igyekeznek meg­nyugtatni a közvéleményt, az Egyesült Államokban nyugta­lanságot kelt a dél-karolina! eset. Ch. Porter képviselő (de- mokratapárti, Oregon állam) kijelentette: ez az eset feltár­ja mindazt a veszélyt, amelyet atomfegyver rejt mhgában és »•Tekintettel arra, hogy Ke­let-Európábán nem létezik semmiféle »-senki földje«, ha­nem csak szuverén államok, az amerikai javaslatot álla­maink belügyeibe történő leplezetlen beavatkozási kí­sérletnek kell minősíteni. Nem tudom elképzelni, hogy bármelyik kelet-európai ál­lam hozzájárulna ilyen kér­dés napirendre tűzéséhez. A Csehszlovák Köztársaság nyo­matékosan visszautasítja az ilyen kísérleteket. Rólunk Münchenben Hitlerrel tár­gyaltak nélkülünk. De 1958, nem 1938.« megerősíti azt az érvet, hogy növekszik a véletlen atomrob­banás veszélye. Kilday képviselő (Texas ál­lam) aggodalmát fejezi ki az incidens miatt és hangsúlyoz­za: neki nem volt tudomása, hogy az ország fölött köröző repülőgépek bőm baterfhe csak­úgy tartalmaz trinitrotoluol gyutacsot, mint atomtöltetet. Kilday kijelentette, hogy »-lé­nyegesen többet szeretne meg­tudni erről«. Holifield, a radioaktív szeny- nyeződés okozta veszélyeket tanulmányozó kongresszusi bi­zottság elnöke követelte, hogy a hadügyminisztérium számol­jon be a bizottságnak a dél- karolinai incidensről. A TASZSZ a kioldódott atombombáról 11 vásárlási jeavzéke^ okvetlen őri?z8 inea! J Figyelem! Március 15-től április 3-ig bezárólag a vállalatunk boltjaiban (bútor-, műszaki bolt kivételével) esz­közölt 1000— Ft-on felüli (egyedi) vásárlók között hetenként 25 drb értékes használati tárgyat SORSOLUNK Ki A sorsolás folyó hó 22-én, 29-én és április 8-án 10 órakor lesz a Kossuth téri ÁRUHÁZUNKBAN Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat Ä vásárlási Jegyzéket okvetlen őrizze meg! A1 HALHATATLANSÁGIG ♦ SÍ. Szilva, ha megérik... — Legyen világosság — kiáltott Kovács Bertalan, S ím világosság lón a félig Jelrakott falak felett, az állványok, az emelőgépek, daruk, téglarakások, homokkupac-ok és' kavicshal­mok felett. Ez az elrendeli világosság ragyo­gott az építkezés minden zegén-zugán. S míg i kőművesbrigádok hangos énekszóval meg­kezdték az éjjeli műszakét, berregve muzsi­kált a filmfelvevő masina, kattogtak a fény­képező gépek, hat újságtrnok sercegve véste a. betűbarázdákat töltőtollával a fehér papír­ra: Éjjeli műszakon az ORLAK harcali épít­kezésén. — Lakatos szaki, filmre vesszük. Tessék mosolyogni. De nem jó, maga nincs megborot- oálkozva. Bertalan fenemód fáradt és álmos volt. Két napig látott-futott, mint a bolond, hogy ezt íz éjszakai munkát előkészítse. Mennyi baj nőit a dekorációval. Először is nem volt elég 100-as villanyégő a városban, az a két csillag is, mely már most hála az istennek, ott ra­gyog a bejárat elé szerkesztett székelykapun, znak az utolsó pillanatban készült el. A ba­ráti országok közül Albánja címerét nem si­került beszereznie s az adminisztrációs épület desskafalán szemeiszúr ez a címerhiány. A riporterek fogadása, is teljesen a nyakába sza­kadt. Nem tudott gépsonkát szereztetni, így ssak téli szalámit szerviroztathatott retekkel. A munkásokkal is baj volt, habár ez teljes ■tgészében a főmérnök reszortjába tartozott, nem voltak hajlandók ünnepélyesen kiöltöz­ködni, pedig 50 százalékos rápénzért dolgoz­tak. AZ igazgató magatartása is igazán elke­serítő volt. Jól vasalt szürke ruhában, selyem ingben és kék nyakkendőben jelent meg, ami­kor leszögezték a szombati megbeszélésen, hogy operáiban kell megjelennie, kockás ing­ben. Jó, jó, azért vállalja ő a felelősséget. — Németh szaki, filmre kerül. De serényeb­ben kérem, serényebben. Amikor a téglákat egymás mellé illeszti, nevessen.. No, nevessen, az ég áldja meg. Igen, így. A felvevőgép lencséje megcélozta Németh kőművest, aki a villanyégők szikrázó fényé­ben fehér fogait villogtatva rakta a falat. A képbe most belépett két segédmunkás, egyik a maltert lottyantotta a téglasorra, míg a másik a téglákat adogatta tüneményes ütem­ben. Majdnem két percig tartott ez a jelenet, amikor a gép fordult és az állványok között bukdácsoló főmérnököt vette célba. Limpergel Ferenc felgyűrt ingujjban közeledett. Kezében vízszintező, mérőón,,logarléc, míg nadrágzse« béből a Népszava legújabb száma lógott ki. Amikor közel ért Némethék brigádjához, sza­bad tenyerével ernyőt formált két szeme fö­lé, az állványok alatt sürgő-forgó talicskások felé fordult: — Ne csüggedjünk, emberek! Megnyerjük a versenyt. — Hujj, hujj, hajrá — hangzott lentről, de ezt nem a talicskások ordították, hanem Ber­talan előrelátása folytán, külön erre az alka­lomra felfogadott szavalókórus. Igen hatásos, filmszerű jelenet volt. A mérnök most megtörölte izzadó homlo­kát, s továbbindult az állványokra feszített deszkapallón. Németh mellé lépett. A felvevő­gép lencséjében most négyen voltak. Limper­gel mérte a falat, tologatta logarlécét, Németh eszeveszett gyorsasággal rakta a téglát, két segédmunkás is úgy dolgozott, mintha a cir­kusz poroydjáról szerződtetett akrobaták len­nének. Nagyszerű lesz ez a kép. A mérnök most elismerően megrázta a kőműves kezét: — Nagyszerű, szocialista munkát végez, Né­meth szaktárs! — A dolgozó népet szolgálom — súgta Ber­talan. — A. dolgozó népet szolgálom — ordította a kitűnő mester. — Hogy áll tervével, elvtársam? — így a mérnök. — 267 százalék, mérnök elvtárs — szólt a kőműves, amikor Bertalan újabb súgása után bemondta a számot. A filmezés ezzel tulajdonképpen be is feje­ződött. A riporterek kicsit mészporosan mász­tak le a falakról. Bertalan fáradtan baktatott a nyomukban. Az ő tevékenysége ezzel tu­lajdonképpen véget ért, de csupa udvarias­ságból kénytelen volt a mérnök és kísérete ‘ nyomában baktatni. Végigjárták az egész te­lepet. Limpergel beszélője úgy kerepelt, mint a salamoni szélmalom négyméteres vitorlája: — Az éjszakai műszak tulajdonképpen az én szocialista újításom. Legyőztük a termé­szetet, amelyhez a szovjet szaktársaink dicső példamutatása igen nagy mértékben hozzá­járult. De felírhatják kérem, lesz még néhány korszakalkotó újításunk ezenkívül is, amely- lyel hamarosan meg fogjuk lepni a világot. — Azt kérdezi elvtársam, hogy itt mit épí­tünk? Hát kérem, az a három épület, mely­nek falait az előbb megmásztuk, az a három épület lesz a kórház belgyógyász, ideggyógyász és gyermekgyógyász pavilonja. Itt, ahol most állunk, nagyméretű kultúrterem körvonalait láthatják. A földszinten lesz a bálterem, az első emeleten a könyvtár és a szemináriumi termek. A második emeleten lesz a személy­ügyi előadó háromszobás irodája, ott kap majd helyet a szakszervezeti bizalmi, két szobában, a sportfelelős, szintén két szobában s egy szo­' ha jut a versenyfelelősnek és a kórházi disz­pécsernek. A harmadik emelet érdekes kikép­zést nyer egy tízméteres, hagyma alakú kupola formájában, ebben kap majd elhelyezést a víztartály. — Kicsit túl komplikált — jegyezte meg egy süvölvény újságíró. — Mondja csak barátom, mi volt maga az­előtt? — pattant a mérnök hangja, s vá­gyott rúgott egy kavicson. — Az agrártudományi egyetemet végez­tem, a tavalyi tanévben — felelt nyíltan és engedelmesen a kérdezett. — No, látja kérem, akkor maga ehhez nem érthet. Talán azt tudja, hogy mikor és miért kunkorodik a malac farka, hogyan kell vetni a kukoricát, milyen növény alkalmas má­sodvetésre, mikor kell elválasztani a szopós borjúkat. Hagyja csak nekünk, szakmabeliek­nek az építkezést. Az ifjú újságcsináló elnémult, s most már hang nélkül ment a társaság nyomá­ban. ‘ A kompániától elég távol, az igazgató és Kovács Bertalan sétálgatott. Mind a ketten unták az egész cirkuszt, csak éppen nem beszéltek erről — Szereti a halat, igazgató elvtárs? — Nagyon. Frissen rántva. — Én is. — Igen? ‘ — Igen. Bertalan beszéd közben az ágy nyugtató fészkéről álmodott. Kápolna Péter igazgató menyasszonyára gondolt, aki bizonyosan várja a mozi előtt, Fene se lesz a mai film megnézéséből. Giziké sírni fog, holnap me­gint visszaadja a jegygyűrűt. — Nem tetszik tudni a Keopsz piramis mé­reteit? — Nem tudom. Az igazgató esze még mindig a mozi körül kalandozott, azon törte a fejét, hogy legjobb lenne meglépnie, hisz itt úgy sines rá semmi "zükség. Bertalannak az járt a kobakjában, ha normális körülmények lennének, ő most nem itt ténferegne a tégla- és kavicsrakások között, hanem unokájával játszhatna, s gyö­nyörű meséket mondhatna az ifjú csemeté­nek. — Ismét összeült a Béke Világtanács. — Igen. — A vállalat nevében feladtam egy üdvöz­lő táviratot. — Tudom. A kényszertársalgás ilyen szép meder­ben tolydogált. Limpergelt már nem is lát­ták. Kitelik tőle, hogy a kíváncsi vendégeket még a kubikgödörbe is eltessékeli, pedig ott már nem veri el a sötétséget a villanypano­ráma. A falakról és az állványok közül ki­csit lassúbb tempóban hangzik a munka za­ja. De az építkezés telepén túl csendes a világ. Augusztusi este van. Az égbolton mil­liónyi csillag. Valahol tücsök ciripel.. — Ne hülyéskedjünk, Kovács szaktárs. Mondja, olyan tökkelütött baromnak nézek én ki? — Becsületszavamra nem! — Én is becsületszavamat adom, hogy min­den látszat ellenére, magát tisztességes és normális embernek tartom. — Köszönöm. — Üljünk le arra a homokhalomra, azután beszéljünk őszintén. A lámpák fénykorén kívül letelepedtek a puha, bársonyos homokra. Kápolna cigaret­tával kínálta a dekorációk nagymesterét. — Gyújtson rá! Ég? Na, most figyeljen de. Nagy butaság tőlem, hogy az ilyen színház­ba belemegyek, amit ma is csináltunk. — Vállalatunk hírneve, a versenymozga­lom érdeke, amit tettünk. Meg tetszik látni.. * (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom