Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-05 / 54. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1958. március 5. Éles bírál n tok érik Jobboldali burzsoá elem leleplezése Kínában a nyugati politikusokat * í,Eaton amerikai gyáros televíziós beszéde Az ilyesfajta követeléseik is­mét csak azt bizonyítják, hogy Dulles a Szovjetunióval szem­beni elvakult gyűlöletében képtelen reálisan értékelni a As Observer támadja az angol hadügyminisztert London (MTI). Az Observer vezércikke éles hangon ítéli el Duncan Sandvs hadügyminisz­ter atomelrettentési politikáját. Kifejti a lap: 1. Nincs semmi lehetősége annak, hogy Anglia a maga külön elrettentő esz­közét olyan módon használhat­ná a Szovjetunió ellen, amely ne vezetne saját megsemmisí­tasehez még akkor is, ha a Veszély fenyegeti az Egyesült Államok marokkói támaszpontjait helyzetet, nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban rend­kívül elégedetlenek Dulles po­litikájával. Igen befolyásos la­pok követelik lemondását. vonakodó Egyesült államokat Anglia megsegítésére bírná. Maga Sandys is beismerte, hogy az atomelrettentő prog­ram 300 millió fontba kerül és a legközelebbi szakasz költsé­gei kiszámíthatatlanok, Sandys okoskodása menthetetlenül a nyugati szövetség felbomlásá­ra vezet. Ottawa (TASZSZ). S. Eaton amerikai gyáros kanadai tele­víziós beszédében kijelentette, hogy meg kell szüntetni a hi­degháborút és leszerelést kér­désben el kell érni a megegye­zést a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között. A világ legkiválóbb tudósai — mondatta Eaton — egyhan­gúan úgy vélik, hogy az atom­háború katasztrófával fenyege­ti az emberiséget. Az atomfegy. verkezési verseny túlságosan előrehaladt s ezért a leszerelés kérdése a jelen kor legfonto­sabb, tegodázhatatlanabb prob­lémájává vált. Az oroszok nem akarnak háborút és nem akar­ják a kommunizmust az Egye­sült Államokra erőszakolni a fegyver ereiével. Az egyetlen ésszerű politika, elismerni a jelenlegi status ctaot, helyreállítani az orszá­gok viszonyában a bizalmat és ezen az alapon keresni a kompromisszumos megegye­zést. Nincs ostobább dolog, mint Dullesnek az a kísérlete, hogy teljesen elfogadhatatlan követeléseket támaszt a Szov­jetunióval szemben, valamint olyasmit, hogy mondjon le ál­lamrendszeréről és fogadja el a mienket. FOGADÁST adott i LIPCSÉBEN TARTÓZKODÓ MAGYAR Rabat (MTI). Az AP tudósí­tójának jelentése szerint a ma­rokkói kormányhoz közel álló körökben azt mondják, hogy a kormány fő gondja természete­sen a hetvenezer francia és öt­venháromezer spanyol katona, aki Marokkóban állomásozik. De ezek után sor kerülhet ar­ra a 15 009 amerikai repülőre és tengerészre, aki az Egye­sült Államok négy marokkó. renülőtámaszpontján és egy haditengerészeti támaszponton vannak. Ezt a kérdést az Isztiklai párt vezetői vetették fel vasár­nap Tangerben tartott értekez­letükön. amelynek határozata felszólítja a kormányt, hogy foglaljon határozottan állást ebben a kérdésben, mert a kül­földi csapatok jelenléte »csak ■7. imperializmus célját szol­gálja«. Mit és mennyit vásárolhat állami szerv kisiparostól? KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG Lipcse (ADN). Hétfőn a lip­csei vásáron részvevő magyar kormányküldöttség fogadást adott ‘a magyar kiállítás csar­nokában. A fogadáson a Szovjetunió, a népi demokra­tikus országok, a kapitalista államok és az NDK kereske­delmi küldöttségeinek kép­viselői, valamint újságírók vettek részt. Incze Jenő magyar kül­kereskedelmi miniszter rövid megnyitó beszédében elsősor­ban arra mutatott rá, hogy a Magyar Népköztársaságnak a vásáron való tevékeny rész­vétele a magyar gazdasági élet gyors megszilárdulásának ki­fejezője, annak a jele, hogy a magyar nép egyre jobban bízik kormányában. A belkereskedelmi miniszter és a SZÖVOSZ elnöke eqyüttes utasítást adott ki. amely sza­bályozza a kisiparosoktól és magánszemélyektől történő áruvásárlásokat. Az utasítás értelmében a kiskereskedelem az árut elő­állító kisiparostól, háziiparos­tól, magánszemélytől és — a falusi iakosság által a kézmű­ipar keretei között előállí­tott iparcikket — az előállító­tól csak közvetlenül — közve­títők kizárásával — vásárol­hat. A kiskereskedelem az el­adóktól természetesen csak olyan árut vehet meg, amelyet az állami vagy szövetkezeti ipar egyáltalán nem, vagy nem a szükséges mennyiségben és választékban állít elő, vagy amelynek jobb a minősége. A szolgáltatást is csak akkor ve­heti igénybe a kiskereskede­lem, illetve csak akkor végez­tetheti el a munkát kisiparos­nál, ha ezt a szövetkezeti vagy az állami ipar egyáltalán nem, vagy időben, illetve a szüksé­ges minőségben nem vállalja. A vásárolható árukat a vál­lalat igazgatója jelöli ki. Be köteles meggyőződni arról, hogy ezeket az állami ipar nem állítja elő. Az utasítás a to­vábbiakban kimondja, hogy a vásárolható áru mennyisége a 60 napos szükségletnek meg­felelő készletet nem haladhat­ja meg. Egy kisiparostól egy ízben 20 000 forint végösszeget meg­haladó mennyiségű árut még a 60 napos szükségleten belül Is csak az irányító szerv elő­zetes engedélye alapján szerez­het be a vállalat. Peking (MTI). A Zsenmin- zsipao, a Kínai Kommunista Párt központi lapja beszámol arról, hogy a kínai népi fel­szabadító hadsereg általános politikai osztályának pártbi­zottsága megvitatta a népi fel­szabadító hadsereg kulturális osztálya volt igazgatójának ügyét és a volt igazgatót bur­zsoá, jobboldali elemnek nyil­vánította. Csen Hin író, akit a napokban záriak ki a kínai országos irodalmi és művésze­ti szövetség elnökségéből, ar­ra használta fel igazgatói tisztségét, hogy egyrészt mi­nél nagyobb kárt okozzon a párt és a szocializmus ügyé­nek, másrészt, hogy valóra- váltsa egyéni karrierista ambí­cióit. Mint közismert jobb­oldali, jelentős segítséget biz­tosított a jobboldalnak az­zal, hogy maga is beállt a pártot és a szocializmus rend­jét támadók sorába. Egyik ve­zérelve az volt, hogy semmi szükség nincs Kínában a pro­letárdiktatúrára, mert a re­akciós elemek kis száma ezt nem indokolja, mert száz­ezer ember közül, legfeljebb egy reakciós. Az irodalom te­rén Csen Kin író mindenkor hangsúlyozta az irodalom spe­ciális jellegét, ami nála azt jelentette, hogy mint író nyu­godtan árthat politikailag, mert az írót más mértékkel kell mérni, mint a többi ha­landót. A tényeken nyugvó A nyugati országokban az ellenséges propaganda azzal ijeszti az ottlévő magyar gyer­mekeket, hogy itthon börtön és javítóintézet várja őket. Az igazság: a kiskorúak — akár­csak a büntetlen felnőttek — minden következmény nélkül hazatérhetnek. A Magyar Vöröskereszt tá­jékoztatása szerint a repatriá­lás szempontjából kiskorúnak számítanak mindazok, akik 1938. október 1. után születtek. Tehát a fiatalok csaknem 20 éves korig a magyar követsé­gektől gyorsan megkaphatják hazatérési engedélyüket. A Vöröskereszt segítségével ed­dig már 750 kiskorút telepítet­tek haza. Sokszor azonban a Vöröskereszt nem tud ered­ményt elérni, mert nem juttat­tdfcneges bírálatok hatásé»» maga is beismerte, hogy al­jas játékot folytatott, bűnt követett el a kommunista párt, a kínai nép és a szocia­lizmus ügye ellen. ják el a Vöröskereszt kereső szolgálatához a hazatérési szándékot igazoló okmányt. A kiskorúak hazatérését gyakran késlelteti, hogy nincs elegendő pénzük az útiköltség­re. Ezért a magyar hatóságok lehetővé tették, hogy a jegy­kiegészítést hazai pénzben itt­hon az IBUSZ útján is kifizet­hetik a hozzátartozóik. Indo­kolt esetben — megfelelő iga­zolás mellett — a Magyar Vö­röskereszt kölcsönt, illetve se­gélyt ad a jegy árának kiegé­szítéséhez. A Vöröskereszt kéri a kisko­rúak szüleit, hogy hazahoza­tali ügyben forduljanak min­den esetben az illetékes Vö­röskereszt szervezetekhez vagy közvetlenül a Vöröskereszt ke­reső szolgálatához. Hogyan lehet külföldre szökött kiskorúakat hazahozatni? Az egyipfomi^szudáni hafárvifa A közelmúltban a világsaj­tót bejárta a hír, hogy az új Egyesült Arab Köztársaság egyik szövetségi része, Egyip­tom és déli szomszédja, Szu­dán között határvita keletke­zett. A szóbanforgó vitás terü­letek (térképünkön fejketén) az északi szélesség 22. foká­tól északra, Vádi Halfától a Nílus két partján mintegy 30 km mélységű beszögelés, va­lamint a Vörös-tenger parti Halaib térség. ipr Asszuk ^ Vádi Hali Khartijm íl SZUDÁN' Pori Síürió' 500 Km 500 IQflO 1500 km iAKf/a tjesütt Arat Köztársasa, ' 5Z.A iSraiO Arabia / h'dSli/ MARCALITÓL A HALHATATLANSAGIG IRTa : CSER PÁL 24. Aztán beszéltek az időjárásról, baromfi­‘enyésztésre felhasznált teniszpályákról, meg, hogy a Marsban laknak-e emberek. r~ Hát én ott szeretnék élni, Kovács kol­léga. Nekem már elegem <van. Torkig va­gyok. Érti? Bertalan megnyugtatta, hogy nagyon is ér­ti, mert mostanában mindenki azt mondja, ‘orkAg van, mert jegyre van a kenyér, a cu­kor, a zsír, a hús és így tovább. Ja, még azért is, mert állítólag nem sok reményünk lehet majd a londoni olimpián. Bibike erre azt mondta, hogy mindez apróság, mert itt tokkal többről van szó. — Én érzem, már tavasz óta érzem, hogy egyszer a takarék alatt megnyílik a föld. Az a nagyfejü svihák annyira bent van minden mocsokban, hogy bűzlik körülötte minden. Maga még nem tudja, hogy miről van szó. Pedig maga sejthetne egyet mást, ha nem lenne olyan mulya, de hát maga ilyen. Egy éve már én végzek nála minden levelezést, í nekem nyitva mind a két szemem. Bár ne lenne. Mit látok én, mit tudok én? De hiába, mert levett lábamról a disznó. Ebbe úgyis beleőrülök. Meg fogja látni. Bertalan kérte, hogy ne őrüljön meg, hisz még előtte van az élet és ami a fő. hamarosan a választóumák elé is járulhat. Mivel Bibikét ezzel nem tudta megvigasztalni, a Fő téren há­rom szál piros szegfűt vett gavallér módra a derék hajadonnak, aki erre aztán olyan na­gyon elérzékenyült, hogy nyakába borult Ber­talannak és kérte, leheljen mind a két orcájára rqy-egy csókát, amit Bertalan hősiesen meg is cselekedett. Aztán csak úgy szakadt belőle a szó: — Azt ígérte a piszok, hogy elválik és fele­ségül vesz. Mit ígért összevissza? Istenem, is­tenem. «■Svájcba megyünk Bibikém«, -ma­gunknak, gyűjt jük a nászajándékot Bibikém«. Maga tudja, hogy én ki vagyok? Urilány va­gyok, az angolkisasszonyok neveltek. Törékeny vagyok, csupa lélek, ezt maga is tudja, meg mindenki. Még a háború alatt is megőriztem ártatlanságomat, pedig ezt kevés lány mond­hatja el magáról. Nem, nem az alkalmon múlt. Tudja, hány férfi fetrengett a szobám ajtaja előtt? Fogalma sincs. S milyen férfiak? De én úrilány voltam akkor is, kedves Kovács, a szó legszorosabb értelmében, aki mindig eminens volt az intézetben. S ez a liétpróbás gazember elvette féltve őrzött becsületemet, azt mondva, hogy »-egy kis előleg a házasságra, gyöngyvi­rágom«. Mit mondhat egy ilyen vallomás hallatán egy négy gyerekes családapa? Nem sokat. Min­denesetre bátorságra és kitartásra biztatta a megriadt leányzót, sereg történelmi példát so­rakoztatott fel buzdításul. Beszélt arról, hogy annak idején Emese ősanyánk is így járt egy turulmadárral s mégis van rá reménye, hogy egyszer még szentté avatják. A takarék kapuján kívülhagyták Bibike ke­serveit s pompásan fegyelmezett ábrázattal vonultak a főnöki szoba felé. A főnöki irodában meglepő kép fogadta az érkezőket. Hegyi Tivadar széthasogatott ing­ben, piros és kék tintával összemázolt ábrá­zattal, összeborzolt üstökkel ült a széken. De nem csak úgy ült. Két keze harangkötél vas­tagságú madzaggal volt összekötözve. Mögöt­te puskát tartva állt János bácsi, a hivatal- segéd, német katonai uniformisban. Mellette lovagló korbáccsal hadonászva Lőrinc Péter, a segédpénztáros terpeszkedett nyakig nyilas­nak öltözködve. Oldalt az egyik gépíró kis­asszony, jegyzetfüzettel. Szemben Fias Fé­lix, a fényképész, feketekendős masinájával. — írja Izabella — adja ki az utasítást He­gyi úr. írja: 85. kép. Hegyi Tivadar szeretett képviselőnk, a náci vérbíróság előtt. Izabella írta és a fényképész elkattintotta masináját. Kétszer kattintottá el, dupla fel­vétel készült. Aztán Bertalan előtt egy röpke félóra alatt megvilágosodott a dolog. A választási hadjá­ratra készültek a felvételek. Vagy tíz felvitel­re 5 maga is rákerült. Ilyen címek alatt: He­gyi Tivadar, hőn szeretett képviselőnk fogad­ja a takarékpénztár deportálásból hazaérkező tisztviselőjét. Hegyi Tivadar a munkatársai között. Hegyi képviselő és a falujárók. Leg­érdekesebb az a kép volt, melyet Izabella ilyen címmel jegyzett fel: engedjétek hozzám a kisdedeket. Ez a felvétel nem a hivatalban, hanem a terepen készült, úgy a délután de­rekán, a téglagyár kubikgödreiben tanyázó cigány állampolgárok között. Hegyi úr egy meztelen fenekű cigánypurdét ta: .ott az egyik karján, a szabadon maradt kezével kecsesen intve Kovács Bertalan felé, aki egy nyeszlet fűzfabokor árnyából bibliai ábrázattal masí­rozott a gödörlakók összes csemetéivel. Minden elmúlik egyszer, ezt mondja a nó­ta is és a fényképezés is befejezést nyert. Míg az egész expedíció befelé ballagott a vá­rosba, Hegyi Bertalannal a többiektől kissé hátramaradva bizalmas beszélgetésbe kez­dett. — Ismét nehéz idők következnek, Berci- kém. Most lesz szükség a legnagyobb nem­zeti összefogásra, mert ha pártom magbukik, perszé- ez lehetetlen, de ha mégis úgy adná az Isten, akkor vége a világnak. Bertalan elég szamár volt azt hajtogtani, hogy a világ vége nem olyan egyszerű dolog, ezzel a prófétálással már elég sokan felsül­tek, így semmi értelme sincs annak, hogy az ördögöt, a falra fessük. — Ki kell építeni hadállásainkat, Bercikém, ne legyél hülye. Tudod mi készül ellenem a városban? Háború, az istennyiláját. A kom­munisták még kötelet is ígérgetnek. Nekem, érted te ezt? Istenem, hányszor van úgy az életben, hogy egész sereg dolgot nem értünk, és mégis rábólogatunk, értjük, fenemód értjük. Ber­talan is ezt tette, annál is inkább, hogy ezzel kis derűt lopjon a főnöki homlok redői közé. Mivel tehát értette a dolgokat, ebből nyilván következett, hogy ellenállás és ellenvetés nél­kül kellett elfogadnia Hegyi ama hadállás­tervezetét, melyet a nagyhatalmú úr ’migyen fogalmazott meg: — Ki kell ismerni az ellenséget. Te, aki aktív katona is voltál, tudod, mit jpient ez? Be kell fészkelődnünk az ellenfél sorai közé. Ez a feladat rád vár. Csak ne szerénykedj, értesz te ehhez, tudom én. Tehát még ma, vagy holnap felvételre jelentkezel a szociál­demokrata pártba. Majd ott kitalálsz valamit, miért szántad magad erre a lépésre. Előre megsúgom, örömmel fognak fogadni. Nahát. Ezzel a küldetéssel a nyakában, Bertalan a nyálaira gondolt, mezőgazdasági lelkiismere­tét elfogta a nyugtalanság. Ezek a lelkiisme- retfurdalások azonban nem■ segítettek már rajta, mert ha valaki elkezdi a csúszkálást a lejtőn, a statisztika tanúsága szerint, úgy sincs már megállás. Csak így érthető meg, hogy a Világ közepe vendéglő előtt megtorpantak tétova léptei, betért egy pohár sörre. Aztán jöttek a dolgok, a vendéglő lá­togatók szokása szerint. Ismerős akad, nem is egy, hanem három, forog a pohár, rohan­nak a percek, s várhatnak a nyúlok. A kerthelyiségben nagy teke-vierseny folyt. Részvevői: Siket Imre telekkönyvvezető, Müller Ignác városi levéltáros, Bende Ferenc főgimnáziumi tanár voltak. A nyárvégi meleg lehúzta kabátjaikat, s konyákig felgyűrt ing­ujjban dobálták a bábuk felé a rücskös fa- golyókat. Bertalan odahúzta székét a pálya mellé és a hozzá nem értők tudatlanságával kibicelt. Derűs dolog volt ez, kicsit olyan békebeli, hangulatot sugárzó. Míg a golyók durrogtak a babák mögötti palánkon, s ?ief- venkedve dicsekedtek a nekirugaszkodott ver­senyzők két-három feldőlt figurával, Bertalan kérés nélkül osztogatta a dicséreteket: — Fenomenális volt, Imre! — A stílusa külön élmény, levéltáros úr! — Ferikém, ezzel a lábmunkával nyugodtan mehetnél az olimpiára is. Míg ezeket mondogatta, megelégedetten ál­lapította meg, hogy háború ide, vagy oda, az élet sokféle cifrasága, a közelgő válasz­tások kergekórjának ellenére is, ha a nyulak éheznek is, ha gyereket fog is szülni Bibike, ha a Marsban laknak is emberek: a fákon zöld a levél, kék az ég és zöld a fű, a kocsi- úton száll a por, s hetyke a járása annak a taréjos kakasnak, amelyik a kert végiben öt tyúk között méltóságoskodik. így morfondí­rozott magában, közben három korsó sör le­szalad kiszáradt torkán. Lám, lám, mondo­gatja befelé, mily örök a kies természet, s harmóniája is mennyire megkapó. Derült Bertalan és naggyá terült a széken, mint aki igen, igen jól érzi magát. — Kilenc! Ez felharsant három férfi torokból. — Kilenc! Ezt ordította a babákat állogató gyerek, nagyot vigyorogva hozzá a tekepálya vé­giben. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom