Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-27 / 73. szám

Wir,An PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 73. szám. ÁRA 50 FILLÉR Csütörtök, 1958. március 27. Mai «zárnunk tartalmából ? 1 Kétféle pedagógia — két világ Válasz az olvasó kérdésére Úttörő híradó Q három cimbora Hazaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség ti Német Demokratikus Köztársaságból A magyar párt- és kormányküldöttség, amely Né­metország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságá­nak és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására látogatást tett a Német Demokratikus Köz­társaságban, szerdán visszaérkezett Budapestre. A kül­döttséget dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke vezette. A delegáció tagjai voltak: Maro­sán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ál­lamminiszter, Fehér Bajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, dr. Sik Endre külügyminiszter, Antos István, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, pénzügy- miniszter. A delegáció tagja volt még Rostás István, a Magyar Népköztársaság berlini nagykövete. A küldöttséggel együtt visszaérkezett Budapestre Ru­dolf Helmer, a Német Demokratikus Köztársaság bu­dapesti nagykövete is. A magyar párt- és leorm ányküldöttség elé a határra utazott Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, belügyminiszter, Sándor József, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, Sebes István külügyminiszter­helyettes. A visszaérkező küldöttséget a Keleti pályaudvaron ünnepélyesen fogadták. Megjelent a fogadáson Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Ap­ró Antal, Fock Jenő, Kiss Károly, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, a Minisztertanácsnak, az Elnöki Ta­nácsnak számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja. A Keleti pályaudvar előtti téren több száz budapesti dolgozó gyűlt össze a küldöttség fogadására. Apró Antal elvtárs üdvözlő beszéde Ezután Apró Antal, a Mi­nisztertanács elnökének első helyettese, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja kö­szöntötte a visszaérkezett párt- és kormányküldöttséget, majd beszédében a többi közt a következőket mondotta: Idehaza nagy érdeklődéssel figyeltük azokat a tárgyaláso­kat, amelyeket Németország Szocialista Egységpártja, a Német Demokratikus Köztár­saság kormányának vezetői­vel folytattak. Szívünkből szóltak, amikor a német mun­kásokkal, parasztokkal, ér­telmiségiekkel való találkozá­sokon tolmácsolták köszöne- tünket a német dolgozóknak azért a testvéri szolidaritá­sért és segítségért, amelyben bennünket az ellenforradalom elleni harcban részesítettek. A szocialista országok né­pei és az egész nemzetközi munkásmozgalom is nagy megelégedéssel látja, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság erősödik, napról napra szilárdul, kitart a béke ügye mellett és küzd a nem­zetközi feszültség enyhítésé­ért. Ml, magyar kommunisták mindig nagyra becsültük a német munkásmozgalmat, hi­szen olyan nagy forradalmá­rokat adott az emberiségnek, mint Marx, Engels, akik már száz évvel ezelőtt megmutat­ták a felszabadulás útját az elnyomott proletariátusnak — mondotta. Majd megállapítot­ta: — nálunk a múltban, a felszabadulás előtt, sokat és szívesen fecsegtek magyar— német sorsközösségről, test­vériségről, Az akkori sors­közösség azonban természete sen az urak, a tőkések és a fasiszták sorsközössége volt, amelynek alapja a népek el­nyomása és kizsákmányolása volt. Mi valóban beszélhetünk testvéri közösségről, sors­közösségről: a dolgozók, a né­pek testvériségéről, egymást segítve, támogatva haladnak a szocialista, építés útján a közös cél felé. Az üdvözlésre dr. Münnich Ferenc, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetője válaszolt: Dr. Münnich Ferenc (ívtárs válaszbeszéde Kedves Kádár elvtárs! Ked­ves Apró elvtárs! Kedves elv­társak, barátaim! — Teljesítettük azt a nagy — nem túlzás, ha azt mondom — történelmi feladatot, hogy országunk fejlődésének egy ú.i korszakában szorosabbra, mé­lyebbre fűzzük barátságunkat a német néppel, a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóival. Az NDK vezetői még az ellenforradalmi har­cok idején jöttek hozzánk, hogy kifejezést adjanak szoli­daritásuknak, s képviseljék azokat a német proletárokat, akik a magyar eseményeket hallva, ezrével jelentkeztek és követeljék, hogy nemzet­közi dandárokba szervezve jöhessenek segíteni a magyar munkássásnak és dolgozó pa­rasztságnak. A Német Demokratikus Köztársaság a szocialista vi- lágfrcnt, a szocialista tábor előretolt állásában van, köz­vetlen közelben, szemtől szembe a legaktívabb, a leg­ádázabb ellenséggel, a német militarizmussal. Két Német­ország van egymás mellett: a Német Demokratikus Köztár­saság. amely a haladás, a szo­cializmus országa, Marx. En­gels, Liebknecht, Thälmann és Wilhelm Pieck országa és a másik Németország, ahol ha nem is fizikailag, de szellemi­leg Hitlert akarják életre kel­teni és amely ország életében egyre befolyásosabb szerepel játszanak a fasiszta gyilkosok. Ez határozza meg a helyzetet, ezt kell látni annak a megér­téséhez, hogy milyen nehéz, milyen bonyolult a Németor­szág Szocialista Esységpártja, a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának a fe! adata, hogy milyen nehéz küz­delmeket kell megvívnia en­nek az országnak ilyen hatal­mas, az egész nemzetközi im perializmus által eszmeileg és pénzzel, kémekkel, s diver zánsokkal is támogatott sötél ereiével szemben. Mindennek ellenére az üze­mekben, a gyárakban, a mező- gazdasági egységekben, ahol csak jártunk, s városi nagy­gyűléseken, amelyeken részt vettünk, egyaránt szembeötlő a nép optimizmusa, lelkesedé­se, önbizalma és saját sze­münkkel győződhettünk meg arról is, milyen számottevően javult a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak élete, emelkedik az életszínvonala. Nagy kultúrát, nagy rendet és nálunk is követendő tisztasá­got -találtunk minden intézmé­nyükben. A dolgozó nép pedig ezernyi formában -adta -tanú- jelét népünk iránti szeretőié­nek, barátságának és az őszin­te ragaszkodásának a proletár- ínteimacionalizmus eszméjéhez. Ezután a következőket mondotta dr. Münnich Ferenc: első útunik ahhoz a gyönyörű emlékműhöz vezetett, amelyet a Német Demokratikus Köz­társaság népe állított a világ népeinek szabadságáért, az em­beriség jogaiért és kultúrájá­ért elesett szovjet hősöknek. Elhelyeztük a hála koszorúját a német munkásmozgalom ha­lottainak síremlékére is: Thaimannéra, Liebknechtére és a itöbbiekére. A haladó né­met 'kultúra iránti megbecsü­lésünk és tiszteletünk jeléül megkoszorúztuk Goethe és Schiller síremlékét. Számtalan formában igye­keztünk kifejezni: tudjuk, hogy Marx és Engels országá­ban vagvunk, olyan országban, amely klasszikus földje volt az osztályharc tudománya kiala­kulásának. Láttuk azt — folytatta —, hogy a német elvtársak biza­lommal vannak a jövő iránt, erősnek érzik magukat és kü­lönösen erősíti őket, növeli bi­zalmukat a többi szocialista ország barátsága, s az ilyen látogatások, mint amilyen a miénk is volt. Tárgyalásaink a legteljesebb elvi egységben és egyetértés­ben folytak le. Minden ellen- vélemény nélkül egyeztünk meg egymással. Ezt politikai deklarációnk is tükrözi, ezen­kívül gazdasági megegyezést is kötöttünk, amely messzeme­nően kivilágítja horizontunkat és elősegíti kapcsolataink to­vábbi erősítését. A német elv­társak, munkások, parasztok, vezetők, mindenütt a legna­gyobb szeretettel beszéltek pártunkról és mindenkiről, aki akár vezető, akár egyszerű dolgozó ebben az országiban, de harcol, becsületesen dolgo­zik a szocializmusért. Megkér­tek bennünket, hogy adjuk át forró, baráti, testvéri üdvözle­tüket a magyar dolgozó nép­nek és tolmácsoljuk azt a meggyőződést, hogy baráti vi­szonyunknak még jobban, még erőteljesebben kell szélesednie, még őszintébbé kell válnia, hogy ezzel erősítsük egymást és erősítjük az imperialnsta- ellenes harc közös frontját. Nagyon örülünk, hogy a jól végzett munka után hazatérve láthatjuk i:tt az elvtársakat, Budapest dolgozóinak képvise­lőit, az újjáalakuló, erősödő néphadseregünk fiait. Az a közös akarat töltsön el mind­nyájunkat, hogy ezt az orszá­got boldoggá, erőssé, szocialis­tává tegyük, amely hűségesen áll a maga őrhelyén a nemzet­közi békeharc Szovjetunió ve­zette táborában, együtt mind­azokkal az országokkal és a kapitalista világnak azokkal a dolgozó tömegeivel, amelyek harcolnak a háborús veszély, a fasizmus újraéledése ellen és azt akarják, hogy ezen a világon békés munka, kultú­ra legyen, és hogy a dolgozó emberiség nyugodtan halad­hasson tovább, a maga útján, a szocializmus felé. Köszöntőm az elvtérsakat, köszönjük ezt a szép fogadta­tást, amellyel megtiszteltek bennünket — fejezte be be­szédét dr. Münnitíh Ferenc. Közlemény a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság párt- és' ...1.! tárgyalásairól i . A tárgyalások során mindkét fél a kommunista és munkás­pártok 1951 novemberi moszk­vai tanácskozásainak történel­mi jelentőségű határozataiból indult ki, amelyek a nemzet­közi erőviszonyokban a szo­cializmus javára történt nagy változásokat, a szocialista tá­bor és annak marxista—leni­nista pártjai megingathatatlan egységét és összeforrottságát bizonyították. Az MSZMP és az NSZEP mint országaik ve­zető erői, feladataik végrehaj­tásában tantor it hatatlanul kö­vetik a moszkvai tanácskozá­sok határozatait. A marxizmus—leninizmus győzelmes tanításaitól áthatva az MSZMP és az .NSZEP — országaik dolgozóinak élén kö­vetkezetesen újabb sikerekre vezetik a békés szocialista épí­tés politikáját, fokozzák éber­ségüket, hogy a szocialista vív­mányokat az imperialista re­akció minden mesterkedése el­len megvédjék. Tanulnak az SZKP és más országok test­vérpártjainak tapasztalataiból. A szocialista építés általános érvényű törvényszerűségeit al­kotó módon alkalmazzák or­szágaik adott viszonyaira. Az NSZEP örömmel üdvözli az MSZMP-t azokért a kimagasló eredményekért, amelyeket a magyar dolgozók az ellenfor­radalom által okozott károk leküzdésében és a szocializmus építésének sikeres folytatásá­ban elértek. A magyar küldött­ség a magyar dolgozó nép ne­vében köszönetét fejezte ki az NDK dolgozóinak és a német dolgozók vezető erejének, az NSZEP-nek azért az anyagi, erkölcsi és politikai segítségért, amelyet az MNK-nak nyújtot­tak. Mindkét fél méltatta azt a nagy segítséget, amelyet a Szovjetunió a proletár inter­nacionalizmus szellemében az ellenforradalom leveréséhez a magyar munkásosztálynak nyújtott és hangsúlyozta e tény jelentőségét a szocializ­mus ügye és a béke fenntartá­sa szempontjából. Az MSZMP a szocialista tá­bor országainak közös ügye szempontjából különösen nagy- jelentőségűnek tartja az NSZEP sikereit, amelyeket a szocializmus építése során az NDK-ban, a szocialista világ- rendszer e nyugati előőrsében, Európa békéjének ezen fontos tényezőjében elért. Az NSZEP következetes marxi—lenini po­litikájával és a magyar elvtár­sak tapasztalatainak figyelem- bevételével meg lehetett sem­misíteni a reakciós erők azon kísérleteit, hogy ideológiai di- verzióval és más szervezett el­lenséges tevékenységgel az NDK-ban is támadást indítsa­nak a munkás-paraszt hata­lom ellen. Mindkét párt különösen fon­tos feladatának tekinti, hogy gondosan óvja a marxi—lenini elmélet tisztaságát, azt meg­alkuvás nélkül védelmezze és alkotó módon alkalmazza. Mindkét párt megerősíti a szo­cialista országok kommunista és munkáspártjai moszkvai nyilatkozata megállapításának helyességét, hogy a jelenlegi szakaszban a revizionizmus képezi a fő veszélyt. A két párt a szocializmus győzelme fontos előfeltételének tekinti a revizionista elméletek kímélet­len leküzdését és felszámolá­sát, amelyek a többi között a szocialista építés ütemének las­sítására, a mezőgazdaság szo­cialista átalakításának feladá­sára, az államhatalom gyen­gítésére irányulnak, valamint a kulturális élet különböző te­rületein jelentkeznek. Erélye­sen fellépnek a burzsoá ideoló­gia minden befolyása, a nacio­nalizmus és a sovinizmus min­denfajta megnyilvánulása el­len. Ezzel egyidőben ugyancsak a kommunista és munkáspár­tok moszkvai tanácskozásainak szenemében mindkét párt el­szántan harcol a dogmatizmus és a szektarianizmus, a mar­xizmus—leninizmustóí való el­hajlás ellen. Nem fogja azon­ban megengedni, hogy a dog­matizmus jogos elítélését arra használják fel, hogy revizionis­ta irányzatokat vigyenek be a munkásmozgalomba. Az MSZMP és az NSZEP a proletár internacionalizmus szellemében és híven a kom­munista és munkáspártok moszkvai tanácskozásainak ha­tározataihoz, fáradhatatlanul erősítik testvéri kapcsolataikat egymással, valamint minden más marxista—leninista párt­tal, különösen a Szovjetunió vezető Kommunista Pártjával. Minden erejükkel tovább erő­sítik az össze» országok kom­munista és munkáspártjainak egységét és összeforrottságát. Az MSZMP helyesli és tá­mogatja az NSZEP-nek a Ne­met Szociáldemokrata Párthoz, valamint a Szabad Német Szakszervezeti Szövetségnek a Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetséghez a német munkás- osztály akcióegységének lét­rehozására tett javaslatait. A N yugat-N émetország atom­fegyverekkel való felszerelése elleni egyre erősödő népmoz­galom és a munkásosztály nö­vekvő tömegharca is bizonyít­ja, hogy az NSZEP helyes po­litikája mindinkább tért hódít a Német Szövetségi Köztársa­ságban. Mindkét párt megállapodott abban, hogy az együttműködés elmélyítése érdekében a köl­csönös tapasztalatok tanulmá­nyozására küldöttségeket cse­rél, közös tanácskozásokat, il­letve konzultációkat folytat a szocialista építés, a közös bé­kepolitika, a pártoknak a mar­xizmus—leninizmus alapján álló egysége és összeforrottsá- ga, valamint más, mindkét fe­let érdeklő kérdésekben. II. A jelenlegi nemzetközi hely­zet megítélésénél a küldöttsé­gek különösen figyelembe vet­ték azt a tényt, hogy a német imperialisták és militaristák, szövetségben az amerikai mo­nopoltőke uralkodó köreivel, N yugat-N émetországot az Észak-Atlanti Szövetség atom­fegyverraktárává változtatják és az atomháború előkészítésé- nek politikájával komolyan ve­szélyeztetik a békét Európában. A Német Szövetségi Köztársa­ságnak és más nyugat-európai NATO-államoknak atomfegy­verekkel és rakétakilövő-állo- másokkal való felszerelése — az Amerikai Egyesült Államok katonai támaszpont-rendszeré­nek állandó építése a szocia­lista országok körül — a leg­súlyosabb veszélyt jelenti a bé­keszerető népek számára. A Német Szövetségi Köztársaság által a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság ellen folytatott fék­telen uszító propaganda ag­resszív célokat szolgál. Ez lep­lezetlenül megnyilvánult külö­nösen az 1956. évi magyaror­szági ellenforradalom aktív tá­mogatásában. A szocialista tá­bor országai ellen tovább fo­lyó uszító propaganda, amely a lélektani háborús előkészítést szolgálja, ugyancsak a helyzet kiéleződéséhez járul hozzá. A Magyar Népköztársaság éf a Német Demokratikus Köz­társaság küldöttségei kijelen­tik: mindkét ország fokozni fogja erőfeszítéseit, hogy még hatékonyabban hozzájáruljon » nemzetközi feszültség enyhü­léséhez, egy pusztító atomhá­ború megakadályozásához és i béke megszilárdításához. Tá­mogatják az atomháború ve­szélye ellen egyre növekve népmozgalmat, hasonlóképpen a szovjet kormánynak egy kor-; mányfői értekezlet összehívá­sára irányuló javaslatait. Ezen az értekezleten megvitathatnál, a nemzetközi helyzet enyhíté­sét szolgáló intézkedéseket s megállapodásokat köthetnének* Mindkét félnek az a vélemé­nye, hogy a Lengyel Népköz- társaság kormánya által java­solt atomfegyvermentes övezet létesítése Európa szívében mind a magyar, mind a német nép számára igen nagyjelen­tőségű lenne. Egy ilyen övez« létesítése csökkentené a pusz­tító atomháború fenyegető ve­szélyét és megteremtené as összes európai országok békét együttélésének döntő előfelté. teleit. Ez jelentősen elősegíte­né Németország békés újra­egyesítését is. A Szovjetunió kormánya ki­fejezte készségét, hogy egy atomfegyvermentes övezet tisz­teletben tartásához a szüksé­ges biztosítékot a maga részé­ről megadja. A békeszerető né­pek ugyanezt a készséget kö­vetelik az Egyesült Államok és Anglia kormányától is. Egy atomí'egyvermentes övezet lét­rejötte, amelyhez a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mánya már hozzájárult, eddig kizárólag a Német Szövetségi Köztársaság kormányának el­lenállásán hiúsult meg. Ezzel nyílt ellentétbe került a nép­tömegek akaratával. A Német Demokratikus Köztársaság! kormánya által javasolt, mind­két német államban rendezen­dő népszavazás megerősítené* német népnek egy atomfegy­vermentes övezet létesítésére- vonatkozó döntő egyetértését* A magyar nép mind saját nem* zeli érdeke, mind a béke meg­tartása érdekében a Német Demokratikus Köztársaság né­pével együtt a leghatározot­tabban szembefordul a Német Szövetségi Köztársaság ob* strukciós politikájával, amely a nemzetközi helyzet enyhülé­se ellen irányuk A Magyar Népköztársaság é§ a Német Demokratikus Köz­társaság küldöttségei egyönte­tűen azon a véleményen van­nak, hogy atomfegyvermentes övezetek létesítése Európa és Ázsia más részeiben is, hozzá­járulna a nemzetközi feszült­ség csökkentéséhez és az ál­talános leszereléshez további nagyjelentőségű lépés lenne. A nemzetközi feszültség eny­hítése és a bizalom légkörének helyreállítására irányuló őszin­te törekvésükben a Magyal Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság 3 maguk részérői erejükhöz mér­ten támogatják a kormányfői értekezlet létrehozását és an­nak eredményes lefolyását. Tá­mogatják a szovjet kormány­javaslatait az atomfegyverkí- sérletek beszüntetésére, áss atomfegyverek gyártásának és felhasználásának betiltására és a külföldi csapatoknak az eu­rópai országokból való kivo­nására, valamint a szakaszon­kénti leszerelésre irányuló más intézkedéseket. Mindkét fél határozottan elítéli az impe­rialista körök, különösen pe* (Folytatás a 2. oldalon) 01010001020101310102

Next

/
Oldalképek
Tartalom