Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-26 / 72. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szerda, ISfS. njÁrcius 2í. 3 McquáiAdttLó téli Ezüst kalászos tanfolyam vizsgája Balatonborényben MÉG A MÚLT ÉV DECEM­BERÉBEN. a fonyódi járási könyvtár szervezésében, Je- szenszky Árpád, a keszthelyi Akadémia tanára ’ BaIa<tobbe>~ íénybén tartott előadást, a leg­újabban megjelent mezőgaz­dasági i^itíckönjrveiiitoöl. Ismerve a falu szorgalmas, iamdékony és könyvszerető gazdáit, bírtunk abban,. hogy. órdeidődés-scil fogadják a ne­ves mezőgazdasági szakember előadását. Nem is csalódtunk, az előadást mintegy 100 pa­rasztember hallgatta' meg. ^ A könyveket, melyekről előadási hallottak, azonnal kölcSönvest- ték a könyvtárból. A' könyv­árustól pedig ugyanezeket és több más szőlő- és gymölcs- termcdési szakkönyvet vásárol­tak Az ezüstkalászos -tanío­szorgalmas olvasója. Egy al­kalommal azt mondta, hogy azért olvassa a szakikönyveket, 'mert akkor tudja, hogy mit miért csinál. A könyvek nyúj­totta ismeretek birtokában a tei-meiésbcn nincs tévedés. Varga Sz. József felelésekorf valóságos kiselőadást tartott lessed ik Sámuel munkásságá­ról,“ Nyers István beszámolt árról, hogyan ért el 1400 oégy- sísögöl főidőit 16 mázsás búza­termést, Tanújclét adta, hogy az ag­rotechnika igen jó ismerője. Nein tagadja, hogy szakisme­reteit az állandó olvasás útján szerezte meg. Kovács Béla, a kertészet valóságos tudósa. De rnóg többet akar tanulni, ezért szervezte fáradhatatlanul a tanfolyamot. Sajnos, helyszűke miatt neon lehet minden hall­gatót külön megdicsérni, ha- Dár mindannyian megérdemel­nék. A VIZSGA ÉS A TANÉO­LVAM eredményét a járási fő- agronomus értékelte, majd a Községi tanács ajándékaként Vilisics Gyula, Sifter Kálmán, Garai Géza fiatal hallgatónak 1—1 mezőgazdasági szakköny­vet adott át és a következő év­folyam sikere reményében a vizsgát bezárta. Vártam, hogy búcsúznak ta­náraiktól, de nem az történt, Boszorkányos ügyességei sora- Koztatták fel az asztaliakat, 'röp­pentek a fehér asztalterítők, ágaskodtak a pimtesüvegék, borkorcsolyának való ételek kínálták magukat. üsszecsendültek a poharak, felhangzottak a pohánköszön- tök. ízlelgettük az arany és 'Pi­ros színű borokat Mindenki borából kellett inni, mert min­denki borában van valami, ami jobbá teszi a másikénál. Mindenki elmondta, hogyan adta meg borának azt a gyö­nyörű színt és azt a különös ízt. Ment is a borok dicsérete, az üvegek közben apadtak, míg végre az öregedni nem akaró 71 éves Hajós Gyula bá­csi, mert akikor már nem ta­nár úr, hanem. Gyula bácsi lett, hangos nótaszóval a -fe­kete szárú cseresznyére« és a “Szép menyecskére« terelte a szót. ÍGY VÉGZŐDÖTT a bala­tonberényi ezüstkalászos tan­folyam. Hazafelé menet arra gondoltam, ha könyvtár, nem lenne, akkor itt ezüstkalászos tanfolyam alig lett volna, de talán még ilyen jó borok sem termettek volna. Érdemes dolgoznunk! Rigó Lajos fonyódi járási könyvtáros lyam, akkor még csak születő­ben volt, de az előadást köve­tő héten 30 taggal állandósult. A hallgatók, .kiknek á legfia­talabb tagja .16 éves, a legidő­sebb 60-on felül van, három hónapon keresztül, minden hét­főn és szerdán este szorgal­masan megjelentek az elöadá-. sokon. A mag, melyet Hajós Gyula nyug. tanár a szóló- és gyü­mölcstermelés. Zöld István nyug. tanár az állattenyésztés és, növénytermesztés térért, Cserszegi Ferenc ált, isk. igazr gató a számtan, mértan terén elvetett, gazdagon beérett. A hallgatók március 16-án este, adtak számot a tanultakról. Mint könyvtárost, az a, meg­tiszteltetés ért, hagy meghív­tok . a tanfolyam , vizsgájára; örömmel menteni, hisz könyv­tári munkánknak is tevékeny része volt a. tanfolyam megin- dí;ásában. Látni és hallani akartam, hogy a könyv és az ember összefogása milyen gyümölcsöt terem. Este 6 órára benépesedett a községi tanács kisterme. A vizsgáztató bizottságot virág­gal díszített asztal fogadta. Eljött Páivalvi Gyula, a járási tanács föagronómusa, ott vol­tak a községi tanács vezetői és én egyedül vendég. Hajós tanár kezdte meg a vizsgáztatást, Zöld tanár foly­tatta, Patfalvi főagronómus el­lenőrző kérdéseket tett fel, de a feleletek nem akadtak el. Kereken, szabatosan, az anyag biztos tudatában feleltek min­den kérdésre. Ekkor eszembe jutott egyik beszélgetésem Zöld István tanárral,;'aki azt mondta, hogy a balatonberé- nyi ezüstkalászos tanfolyam­nak olyan olvasott hallgató) vannak, hegy egy gyengébb felkészültségű agronómus meg­bukna előttük. Ez a megálla­pítás fedi is a valóságot, mert ott van Gergye István hallgató, akinek saját mezőgazdasági szakköáyv'tára van és amellett a községi népkönyvtár mező- gazdasági szakköny veinek is Jelesre vizsgáztak! C send lesz a teremben. S a kerek asztal­nál helyet foglal a vizsgabizottság. El­nök Tóka Lajos, a megyei tanács mezőgaz­dasági osztályának dolgozója. Bizottsági ta­gok: Feigii József, a járási tanács mezőgazda- sági osztályának vezetője és Virovecz Ferenc községi párttitkár. Utolsót csosszannak a lá­bak, s a hallgatók becsukják jegyzetfüzetei­ket. — .Jaj, hátha nem tudok felelni! — ML lesz, ha engem kérdeznek először? — drukkolnak a kikérdezésre várók. Az arcok szokatlanul ünnepélyesek. Az ekeszarvát oly biztosan tartó kezek kissé megremegnek, ami­kor Harmath Pál, a bolhói ezüstkalászos tan­folyam vezetője felteszi az első kérdést. — A növénytermelés feltételeiről és a nö­vények táplálkozásáról beszéljen... — min­denki visszatartja a lélegzetét — ...Malterics Imre. A szólított feláll, tenyerével egyet simít a kékfedeiű füzeten: — Kis ráfordítással több terményt, óvni a talajt a pusztítástól, pótolni a talajerőt — a növénytermelésnek ez a három előfeltétele. A táplálkozásról meg annyit, hogy a növény­nek a levelek és a gyökérzet biztosítja a fejlődéshez szükséges tápanyagot. A jég megtört. Biesár László, ifjú Jádi Fe­renc, Vidék József, Petrovics Ferenc és az utánuk következők már nyugodtabban vála­szolnak a kérdésekre. A húsz vizsgázó és az - anyagot számon kérők« szinte észre sem ve­szik, hogy kizökkennek a hivatalos mederből. Berkics Ferenc, a tanfolyam legidősebb hallgatója alig végez a műtrágyafajták felso­rolásával, máris hangzik az újabb kérdés: — Mitől függ az istállótrágya minősége? — Az alomtól, a megetetett takarmánytól — sorolja. — Hasznos-e a trágyatelep alatti talajvíz? — Nem, mert kilúgozza a trágyát — elégíti ki az elnök kíváncsiságát Berkics bácsi. Hogyan szántanak Bolhón? Erre a kér­désre Gerdelics Károly ad pontos választ: — Nálunk a középmély szántás a legmeg­felelőbb, mert vékony a termőréteg s ha mé­lyén jár az eke, vastag rétegben kerül felülre a nyers talaj. A hetente kétszeri három órás előadás nem elegendő idő a modern mezőgazdaság (nö­vénytermelés, állattenyésztés, gyümölcsterme­lés stb.) minden csinja-binjának elsajátításá­hoz, még ha novembertől március derekáig tart is az »iskolaév«, de az alapok lerakására igen. A kétéves ezüstkalászos tanfolyam első évének záróvizsgáján jól feleltek a bolhói hallgatók. Van mire építeni a második évben. Az állattenyésztés témaköréhez tartozó kérdésekre is biztonsággal válaszolnak. Akár Jandricza Ferencre, Pássá Rudolfra, vagy Zsifkó Lászlóra kerül a sor. Gombaszegi Jenő szinte szakelőadást tart az állatok takarmányozásáról. Elmondja, hogy a fejlődés egyes szakaszaiban például a szarvas- marhának milyen összetételű, mennyi fehér­jét, keményítőt tartalmazó takarmányra van szüksége. A sertés egy mázsa kukoricából ?.0 kilogrammot vesz fel, stb. — Helyes, hogy ezt tudják — vág közbe Toka Lajos —. de ki eteti az állatokat az itt tanultak szerint? — Én is. 17 literes tehenem van. Több lesz a tej, ha a tanfolyamon megismert táblázatok szerint állítom össze a takarmány-szabványt — mondja Gombaszegi Jenő. — Várjanak egy pillanatra! — emeli fel ke­zét dr. Kemény Ervin körzeti állatorvos. — Megfelelő takarmányszabványból kapja meg a napi adagot és mégsem hízik, erősödik az állat. Mi a hiba? — Beteg — érvel a középső padsorból va­laki. — Lehet, hogy foszfor, vagy mész hiányzik. — Úgy van. És mit kell tenni? — Adjunk neki korpát és más, ezt a szük­ségletet kielégítő takarmányt. A vizsga átalakul önképzőkörré.. Az előadó ifjú Jádi Ferenc. Mintha »bírák« nem is len­nének a teremben, úgy beszél. Ezt is tudják, Harmath Pál arra is oktatta a hallgatókat, hogyan kell a tanfolyamon tanultakat monda­tokká formálva visszaadni, s elhinteni az em­berek között. Az önképző kör fiatul hallgató-előadója, de a többiek is, valamennyien jelesre vizsgáztak. A jó eredménynél nincs nagyobb dicséret Harmath Pál, Kis-Süle János, dr. Kemény Ervin körállatorvos áldozatos munkájára. A tanfolyamon részvevők letették az el- méieti vizsgát. A másik, a gyakorlati nehezebb lesz. De ha felhasználják mindazt, amiről most számot adtak, akkor nemcsak jó bizonyítványt kapnak, hanem búzából, kuko­ricából is több lesz a padláson. GÖBÖLÖS SÁNDOR-<h. -íö- ^ Elvi engedmények nélkül Az elmúlt napokban értekez­letre gyűltek össze a városi KISZ szervezetek küldöttei, hogy meghallgassák a szervező bizottság beszámolóját, meg­vitassák az ifjúsági munka idő­szerű kérdéseit, s megválász- szák a városi bizottságot. A városi KISZ értekezletet Kubacska András nyitotta meg, ezután Virányi István elvtárs terjesztette elő a szervező bi­zottság beszámolóját. A beszámolói megállapítot­ta, hogy az ifjúsági szövetség szervezeti kiépítése befejezett­nek tekinthető. De bírálta a hibákat. Több helyen furcsa je­lenségek tapasztalhatók. »Ele­gen vagyunk már, miért ve­gyünk fel új tagokat« — mond­ják egyesek. Másutt azt kérde­zik a belépni szándékozóktól, hogy miért csak most akarnak belépni, miért nem jöttek előbb? Ennek ellenkezője is tapasztalható. Több helyen ala­csony követelményeket állí­tanak fel, s baráti alapon bí­rálják el a felvételt. Feladat­ként szabta meg a beszámoló az . ifjúsági szervezetek taglét­számának gyarapítását. Ezután arról beszélt az elő­adó, hogy a KISZ szervezetek milyen eredményeket értek el a termelő munkában. Megálla­pította, hogy a legtöbb kezde­ményezés a Textilművekben tapasztalható, ahol a fiatalok mindig az adott helyzetnek megfelelően foglalkoznak a termelési kérdésekkel. Ma pél­dául a gazdaságosságért küz­denek. A MÁV fiataljai felajánlot­téig. hogy ez évben 75 000 fo­rintot takarítanak meg. (A MÁV egyik küldötte elmon­dotta, hogy az év első két hó­napjának eredménye 16 000 fo­rint megtakarítás.) Elvi engedmény nélkül kell a fiatalokat megnyerni a szo­cializmus építésének. A vitában tizenöten szólalt; fel s érintették az ifjúsági mu ka összes kérdéseit. Bátran t rálták a hibákat, s konikrét j vasiatokat tettek a munl megjavítására. Több küldc sürgette, hogy a leendő várc bizottság építsen ki alctivah lózatot, s ezen keresztül nyújtson segítséget az ala szervezettéinek. A Táncsi Gimnázium küldötte az előad sog propaganda megjavításé, kórt. előadót a városi, bizottsá tói. A küldöttek kérték a leei dó város; bizottságot, hof munkája során nagyobb goi dot fordítson az üzemekre < a gyengén működő szervezete, re. A vitában felszólalt Szál András elvtárs, a városi pár bizottság tagja. Elmondott hogy számára megnyugtatóa voltak a felszólalások, me azokból kicsendült az ifjúsáj munka iránti felelősség. Rí mutatott arra, hogy a párt < kormány, a társadalom mir den rétege foglalkozik az ifji Sággal. Mi azt akarjuk, hog több lakás épüljön, hogy a fit falok családot alapíthassanak hogy béke legyen, s ne pusztú jón a csatatereken a fiatalsá; 'Befejezésül arról szólott, hog a felnőtt nemzedék egyet-más vár is az ifjúságtól. Azt várjí hogy a fiata'ság pé'damuta tóan dolgozzák, óvja és gyára pítsa a társadalmi tulajdont; KISZ-szervezetek is harcolja nak a marxizmus-leninizmu tisztaságáért, őrizzék a ma gyár nyelvet, neveljék szocia lista szellemben az ifjúságot. A vita után a küldöttel megválasztották a városi bi zottságot. Az újonnan megvá lasztott városi bizottság a ta nácskozás után azonnal össze ült és az operatív munka vég zésére megválasztotta a . végre hajtó bizottságot és a város titkárt, Virányi István elvtár személyében. ; hOtóT 9OO0GOOOOOOOOGOOOOQO©GCG3O©GO0OG0OC: Könyvismertetés VALENTIN OVECSKIN: TAVASZI SZÉL (Kossuth) Ez a mű Ovecsktn Magyar- országon már jól ismert mű­vének, a Falusi hétköznapok folytatása. Az író hű króniká­sa annak a nagyszerű erjedés­nek, amely néhány évvel ez­előtt a szovjet mezőgazdaság­ban megindult és amely igyek­szik kivetni a falu életéből a múlt terhes különceit: a dog- matizmust, bürokráciát, tehet- ségtelenséget, rosszakaratot és karrierizmust. Munkás falusi hétköznapokról szól a regény, egyszerű, becsületes, néha bot­ladozó, de lelkes, céltudatos emberekről, akiknek sikerei és kudarcai sok-sok tanulsággal szolgálnak a magyar falu új élete építőinek is. Itt említjük meg, hogy Ovecskin március folyamán Magyarországra lá­togat, hogy itt ikapcsolatot te­remtsen magyar olvasóival. PONGRÁCZ ZSUZSA: MIÉRT NEM SZÜLETETT MEG? (Kossuth) Régi, de ma is meglévő prob lémával foglalkozik az írónő a születésszabályozás kérdései­vel. Érdekes, izgalmas, irodal­mi formában megírt művéber állást foglal a mai gyakorla mellett: az anyára kell bízn a döntés jogát arról, világra akarja-e hozni gyermekét vágj sem. Asszonyok, lányok élet­sorsának, gondjainak érdekes színes felvázolásával együtt megszólaltatja a szerző az or­vosokat, bírákat, statisztikuso­kat is. Megállapítja, hogy a gazdasági, szociális, lakás és egyéb problémák megoldása teszi majd lehetővé, hogy mi­nimálisra csökkenjem a meg nem született gyermekeik szá­ma. C $ ALÓDÁ A váróteremben sötét volt, így nem lehetett megállapí­tani a várakozók létszámát. A hideg, áporodolt dohány­füst szagú helyiségben ma­gas, kissé erős testalkatú nő lépett be. Nem ment beljebb, hanem megállt a bejárat mellett és érdeklődéssel néz­te az ajtó jégvirágokkal bo­rított üvegtábláit. A beszű­rődő fény megvilágította üde, hosszúkás arcát. Orra kissé nyerges, jobb szeme alatt parányi barna folt sö- tótlett. Keskeny ajkait lehe­letnyi 1 rúzzsal élénkítette, ami még inkább kiemelte bőre fehérségét. Órájára nézett. A vonat­nak, amely a férjét hozza, most kellene érkeznie. Nem nyugtalankodott a késés miatt. Várt türelmesen, az olyan várakozók nyugalmá­val, akik biztosan tudják, hogy az utas megérkezik. — Biztosan?1 —• ötlik fel kérdés. — De miért ne?, — hessegeti el magától a kétséges gondolatokat. íve­kor hétfőn hajnalban, ez­előtt. öt nannal ' elváltak. hogy a hét elején- »igazán« tél-lett, amolyan februárnak megfelelő kemény, szélviha­ros hideg, az ifjú, alig egy­hónapos asszony aggódni kezdett: hátha külön kell -tölteniük a hét végét. De ezt a. gondolatot nem vette soha komolyan, bár rette­gett a postástól, aki a rossz híreket tartalmazó levele­ket, .táviratokat hozhatja. ... Á .'szombat telt el legnehe­zebben. Egész héten át jó­kedvű volt, de ma különö­sen az. A barátságos meleg helyiségben, ahol a ktsz női szabó részlege dolgozott, vi­dáman benregtette a gépét és társai pajzán csipkelődéseit is nevetve tűrte. Az esze azonban már akkor is itt volt aZ állomáson: milyen jó lesz férjéhez simúlva haza­térni a jó meleg szobába, a szépen megterített asztalnál vacsorázni, elbeszélgetni az elmúlt,hét' apró-cseprő ese­ményéiről no, meg arról, mikor jön már meg az áthe­lyezési papírja férjének. Fél kettőkor ért haza. AhnffV s* TrrvrvxrVi dHo 1 Ar-uvM­anyja az érkező leveleiket ■szokta tenni. Nem volt ott semmi. .Szinte felujjomgjotit, mert így legalább biztosra vette, hogy este megjön az annyira várt, oly forrón sze­retett férje, akivel három évig vártak a házasságra. Délután segített anyjának a házi munka elvégzésében, majd a szobában tett rendet, letörölgette az új bútorokat, a képek üvegjeit és végig­simította. Közben »segített« énekelni a rádió műsorán szereplő Szabó 'Miklósnak, aztán együtt fújta az isme­rős dalokat az egyik művész- együttessel. Egész testét át­járta a várakozás, a készü­lődés boldog izgalma. Még meghallgatta az Esti Híra­dót, aztán felöltözött... Mi­előtt elindult volna az állo­másra, átszaladt a szomszéd- ua egy liter vörösborért. Mi­re hazaérnek, éppen meg­forr. .. Most itt áll, és türelmesen várja a vonatot. Közben ki­gyullad a villany, jobban szemügyre veheti várótársa­it. Egy ismerős nő mellett katonatiszt ül és élénken magyaráz valamit társának. netet mesélhetett, mert az elbeszélés végén hangos ha­hotába törnek ki. Utána pil­lanatnyi csend lett és tisz­tán hallatszott a rádióbe­mondó hangja: 21 óra 45 perc a pontos idő. — Most már igazán jöhet­ne — fészkelődik a kályha mellett egy bundasapkás pa- rasztbácsi. És mintha csak erre az óhajtó mondatra várt volna, lassan, pöfögve begör­dült a gőzös a harmadik vá­gányra. — Ott. van ni! — és már indul is egy leszálló férfi fe­lé. Mikor közelebb ér, akkor látja, hogy bizony tévedett. De akkor hol van? Kevés volt a leszálló, mindenkit alaposan megnézett, de fér­jét nem látta sehol. Csak állt, amíg a kalauzok lám­páikkal jelt nem adtak az indulásra. Nem akart hinni a rideg valóságnak. Hogy nem jött volna meg? Mi lehet vele? Rettenetes keserűség fogta el, amitől szinte remegni kezdett. Hirtelen megfordult és a sínpár mentén hazafelé indult. Ä vonat közvetlenül mellette dübörgött el, de ő ült a kályha mellé és mere­ven nézett maga elé. így ült sokáig, amikor egy­szer csak agyába villant: de, hisz megjöhet a későbbivel Is! Talán valami értekezle­ten kellett részt vennie. Et­től a gondolattól egy kissé megnyugodott. Újságot vett kezébe, de a megkezdett cik­ket sem tudta végigolvasni. Még fél óra ... várt egy 'ki­csit. aztán kínos lassúsággal öltözködni kezdett. Jófor­mán alig hitt a megérkezés­ben, de a parányi remény­ség, amely az imént befész­kelte magát a kétségek kö­zé, nem engedte otthon ma­radni ,.. A váróteremben megtudta, hogy a vonat háromnegyed órát késik. Reménye újra ■kezdett visszatérni. Arra még gondolni sem akart, ho­gyan tölti el a vasárnapot egyedül, amit öt hete csak a férjével töltöttek el nagyon boldogan. Mikor erre az es­hetőségre gortdolt, kiment a szélcsendes, metsző hideg éj­szakába, hogy ne tudjon nyugodtan gondolkozni... Egy órai sétálás, töpren­gés után megjelent a móló­ban amikor az öreg magyar tanár »bökött« a noteszébe. Akkor azért izgult, nem c lesz-e a felelő. A tét azon­ban közel sem volt olyan nagy, mint most. Akikor leg­feljebb egy rosszab jegyeit szerezhetett, most pedig egy kimondhatatlan rossz napot. Sőt hetet. Úgy nézte a lassan megálló vonatot, mint bű­nös a bíráját: vajon lesz-e, kegyelem? — Nem volt... Alig szálltak le néhányon és ő újra ott maradt egye­dül. Ellenségesen, kemény gyűlölettel nézve a motoros első kocsiját... Aztán meg­fordult és sietett, szinte fu­tott hazáig. Torkát fojtogat­ta a sírás, alsó ajkát össze­harapta. Szeretett volna fut­ni sokáig, el, el, meszire, legalább egy hétre, hogy el­felejtse ezt a szörnyű estét, azt a napot és hetet, ami vár rá... Somsa elől azonban nem lehetett elfutni. Hazaérve vadul kezdte dobálni magá­ról a ruhát és egy csomóra szórta. Elkattintotta a vil­lanyt, belevetette magát az ágyba, fejére húzta a taka­rót és férje vetett ágya fe­M r. . ’ i- - — -- '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom