Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-21 / 68. szám

****«<> *♦♦♦'**•**♦ ***** ,1 LAKÁS GONDOZÁSA A lakás és otthon fogalma sorosan egybekapcsolódik. Dtt pihenjük ki a munka fára- lalmait, a gyermeknevelés lágy része az otthoniban fo­lyik. Családtagjainknak csalt tikkor jelent békés, nyugalmas íelyet a lakás, ha az mindig ■agyogó tiszta és rendes. Ezt negkivánja egészségünk és izépérzókünk. Lakásunkat a mindennapi heti és évszak! lágy takarítással tartjuk .iszlán. Minden Ids munkát ;ervszerűen és rendszeresen /ógezzünk. A mindennapi takarítást először altban a helyiség­ben kezdjük, amely hasz­nálata leghamarább szük­séges. Először is az estéről ottmaradt holmikat, ruhadarabokat. Könyveket rakjuk helyre. Bár ügyes gazdasszony úgy szok­tatja a családtagokat, hogy le­fekvés előtt minden használat­ban lévő tárgyat, munkaeszkö­zöket, könyvet, játékot min­denki a helyére tegye, mert így reggel a lakás rendbehozá­sa sokkal gyorsabban megy. A takarítást szellőztetéssel kezdjük. Egészségünk egyik alapfelté­tele a jó levegő, a jól szellőz­tetett lakás. Zárt helyiségben a levegő hamar megromlik a kilégzés, a fűtőtestek működé­se, a konyhából beáramló gő­zök és ételszag által. Laká­sunkat naponta többször is szellőztessük, takarítás alatt pedig huzamosabb ideig. Az ágynemű szellőztetése is éppen olyan fontos. A test ki­párolgása belerögződik a2 ágyneműbe, annak szaga a ki- 'jzellőztetett szoba levegőjét rontja. Ha belépünk egy rosz- szul szellőztetett hálóhelyiség­be, az orrunkat megüti a szennyes ruhára emlékeztető szag, amely a lakás tisztátalan- ságának jele. Ne tartsunk semmi olyan dolgot a szobában, ami a levegőt rontja, így ételmaradékot, szennyes ruhát Ne szárítsunk ruhát a szobában. A konyhát is több­ször szellőztessük naponta. A főzés és étkezés után ne ma­radjon vízgőz, ételszag a he­lyiségben. Szellőztetésnél tárjuk ki az összes ablakokat, mert így gyorsabb a friss levegő be­áramlása A kereszthuzat cse­réli ki leggyorsabban a leve­gőt. Tökéletesen csak ott lehet szellőztetni, ahol már a lakó­ház megépítésénél erre tekin­tettel voltak. Természetesen a kereszthuzatban óvakodjunk a meghűléstől. Télen 3—4 per­cig tartó kereszthuzat többet ér, mint egy fél óráig tartó egyoldalú szellőztetés. Ezáltal a falak nem hűlnek ki, csak a levegő cserélődik ki gyorsan. Sok helyen azért idegenked­nek a szellőztetéstől, mert ki­megy a meleg, pedig a friss le­vegő fűtés által hamarabb fel- melegszik. Vigyázzunk a szénffitéses kályhák, valamint a petró­leumlámpák és petrólenm- főző helyes kezelésére, mert ezek is erősen ront­ják a levegőt, ha rosszul működnek. A petróleumfőzőt is, mint a petróleumlámpát, naponta tisztítani kell, akkor nincsen szaga. Télen a kályha tisztítását még seprés előtt végezzük el, utána gyújtunk be, vagy ké­szítsük elő a begyújtást. A ké­zimunkákat szedjük le, a kár­pitozott bútorokat takarjuk le. Utána felszedjük a kis szőnye­geket, kint a szabadban kiráz­zuk és leseperjük. A nagy sző­nyeget kisseprűvel seperjük le, utána a négy sarkát és széleit felhajtjuk. Felseperjük cirok vagy kefeseprűvel az egész szo­bát. A seprést mindig a szoba legtávolabbi sarkában kezd­jük, mert az a legtisztább. Mindig a padlódeszka hosszá­ban seperjünk, mert a port így gyűjthetjiik össze legjob­ban. A szemetet nem seperjük végig az egész szobában, ha­nem több kis csomóba gyűjt­sük össze. A fényezett padlót kefeseprűvel seperjük. Ha a padló nagyon poros, a seprűt vonjuk be jól ki­csavart nedves ruhával. Seperjük ki mindennap a bú­torok, szekrények, ágyak al­ját Seprés után várjunk né­hány percig, amíg leszáll a por és csak azután torölges­sünk le. Portörlésre puha flanell- rongyot használjunk. Először a tárgyak legmagasabb részét, aztán töröljük az olda­lait és a legalját. Időnként a portörlőt rázzuk ki az abla­kon. Ne felejtsük el letörölni a képeket, tükröt, lámpát, az ajtók, ablakok kereteit, a kályhát, valamint a kívül el­helyezett dísztárgyakat, vázát, szobrot, stb. Végül a padlót töröljük fel, úgyszintén a bú­torok alját. A fényezett padlót felkeféljük. Helyre • rakjuk a szőnyegeket, a kézimunkákat. A hálószoba takarítást az ágynemű szellőztetésével kezdjük. Lehetőleg min­dennap, legalább 5—10 percig szellőztessük az ágyneműt. Rakjuk ki a gondosan megtö- rölgetett ablakba, tornácra, vagy az udvarra. Forgassuk meg mindennap a matracokat és a szalmazsákot. Hosszabb Ideig azonban a tollpámákat, dunnát ne tartsuk a napon, mert a toli nagyon kiszárad és hamar törik. Az ágyvetés előtt mindig mossunk kezet, tegyünk magunk elé tiszta kö­tényt. A kő vagy cement padoza­tú előszobát, fürdőszobát naponta mossuk fel és tö­röljük szárazra, ne feledkezzünk meg & WC napa takarításáról sem. Legyen különös gondunk a lakás bejáratának ragyogó tisztántartására. Előszoba aj­tó, ablak, kilincs, tükör, füg­göny mindig kifogástalan tisz­ta legyen, mert ez teszi a belé­pőre az első benyomást és ez tükörképe az egész lakás tisz­taságának. A bejáratot napon­ta annyiszor takarítjuk, ahányszor bepiszkolódott. A hetenkénti takarításnál ugyanolyan sorrendben já­runk el, mint a mindenna­pinál, csak a tisztításokat nagyobb részletességgel végezzük, A szőnyegeket nem csak ki­rázzuk, hanem jól kiporoljuk. Legcélszerűbb a nádporoló, ez nem rontja a szőnyeget. Télen rakjuk ki a szőnyeget színére lefektetve a hóra és azon po­roljuk ki. A por mind a hóba távozik. Utána seperjük le mindkét oldalát és göngyöl­jük feL A falat kefeseprűvel leseperjük és a könnyebben mozgatható bútorok mögött is. A kárpitozott bútorokat ki­hordjuk, kiporoljuk, utána le­keféljük. Az ágyakat szétszed­jük és ahol kellemetlen élősdi rovarok vannak, ilyenkor vé­dekezzünk. A paplanokat 'a varrásoknál kikeféljük. Po­rolni nem szabad a paplant, mert könnyen elszakad s a vat­ta, vagy gyapjú összecsomó­sodik benne. A paplant nagyon védjük .a portól. Takarítás alatt takarjuk le A pokróco­kat a négy sarkánál megfogva rázzuk és keféljük ki. Az ab­lakokat, tükröket nyáron he­tenként egyszer megmossuk. Tegyünk a mosóvízbe egy kis petróleumot, vagy ecetet, így nem szállnak rá a legyek. A virágvázákat kimossuk. A por­törlésnél nagyobb gonddal tö­röljük le a magasabban fek­vő tárgyakat, a szekrény tete­jét. A viaszos padlót bekenjük és felkeféljük. A súrolt padlót szükség szerint egy-kót heten­ként felsúroljuk. A rézklllncseket és fém­tárgyakat hetenként leg­Nyilamlás boszorkánylövés alább egyszer Sldol-lal tisztítsuk ki fényesre. Ne feledkezzünk el a bádogle­mezből készült ablakpárká­nyok takarításáról, amelyet hetenként szitált hamuval fé­nyesre tisztítunk. A fehér hím­zés kézimunkákat egy-két he­tenként váltsuk. Az évszaki, vagy nagyta­karítást ősszel és tavasszal rendezzük a lakásban. Ezt sohasem egyszerre végez­zük az egész házban, mert a családnak nem lesz egy nyu­godt, békés helye. Vegyük sor­ra az egyes helyiségeket, kü­lön a konyhában és éléskamrá­ban, és külön végezzük a szo­bákban a nagytakarítást. Ilyenkor minden elmozdít­ható tárgyat kiviszünk a he­lyiségekből, vagy a nagy da­rab bútorokat a szoba köze­pére húzzuk ás letakarjuk. Minden helyet alapos tisztítás­nak vetünk alá. A falat alapo­san leseperjük és a meszelt fa­lat újra meszeljük. Az ajtókat, ablakokat a rámákkal együtt megtisztítjuk, a farészeket hi­deg korpafőzettel lemossuk. A világos, lakkozott ajtókat -he- gyikrétával« (háztartási bolt­ban kapható) bedörzsöljük és puha ronggyal kifényesítjük. A porcelán és üveg dísztárgyakat langyos szappanos vízzel meg­mossuk és szárazra töröljük. Nagytakarításkor a fényezett padlót újra beeresztjük és fel­keféljük. Beeresztő anyagot házilag is készíthetünk: 12 de­ka mosószappant 1 liter víz­ben felfőzünk, apránként hoz­záadunk 50 deka sárga viaszt. Ezzel jól elkeverjük és 4 liter víz hozzáadásával felhígítjuk. Ezzel a padlót vékonyan be­kenjük és ha megszáradt, fé­nyesre keféljük. A festett pad­lót nem súroljuk fel, mert a színét elveszti. Azért, ha piszkos a padló, mossuk le szappanos vízzel, amibe néhány csepp ammóniákot is teszünk. A következő folyadék nagyon jól tisztítja a festett padlót: 1 liter denaturált szeszben fel­olvasztunk 20 deka apróra tört gyantát és azzal a tisztára mo­sott és szárazra törölt padlót bekenjük. A súrolt padlót ala­posan felmossuk trisós vízzel és ízlés szerint sárgítjuk. A földes padlót, ha megrongáló­dott, újra sározzuk. Béggel még semmi bajom nem volt - így szokta kezdeni beszá­molóját a beteg, aki szenvedő arckifejezéssel, jellegzetes kény- szertartásban, a legkisebb moz­gástól Is óvakodva kerül az or­vos elé. Nem csináltam semmit, csak lehajoltam a szemetes la­pátért - mondja a háziasszony. Anyagért nyúltam a földre — magyarázza a munkás. Csak hir­telen megfordultam a szomszéd- asszony után - panaszolja az öreg néni - s már nem tudtam felegyenesedni, megfordulni erős fájdalmam miatt. Úgy belehasi- tott a hátamba, mintha késsel szúrták volna meg. Minderről az SZTK kezelőlapon azt olvashat­juk: myalgia lumbalis, lumbago acuta. Csak a betegség elszenve­dői tudják elmondani, milyen kínzó fájdalmakkal, mozgáskép- telenséggef és tehetetlenségérzés­sel járó állapotot takarnak ezek a szavalt. Mi is bát az a myalgia? Szószerlnt Izomfájdalmat jelent. A lumbago, az ágyéktáj izom- zatának a myalgíáját, azaz fáj­dalmas állapotát jelzi. Népiesen ezt a betegséget -nyilamlásnak«, »hexenschussnak«, »boszorkány­lövésnek« nevezik. Egyes vidéke­ken a legnagyobb haragosnak azt kívánják: álljon belé a nyi­lamlás. Igaz is, a népi elnevezés telibetalál: ez a betegség sokszor szinte vlllámcsapásszerűen, hirte­len alakul ki, egyike a legkln­zóbb, legfájdalmasabb állapotok­nak. Do hogy Is keletkezhet egyik pillanatról a másikra ez a fájdal­mas betegség? Mik a tünetei, gyógyitható-s, megrövidítheti ük-C a kínlódás idejét? A myalgia lumbalis, vagy az ágyék, gerinc tartóizomzatának fájdalmas állapota sokszor ki­mutatható előzmény nélkül, hajo­lás, rossz mozdulat miatt birte- lenül támad. Máskor váratlan le­hűlés, megfázás, huzatártalom következménye. Okozhatja szo­katlan vagy megerőltető munka, főleg, ha a munka végzése bi­zonyos kényszertartást igények Ml történik az izomzatban a »nyilamlásnak«, »hcxenschuss» r.ak« keletkezésekor. A helyi iz­mokat tápláló kis erek összehű- zódnak, az izomzat vér és oxi­gén ellátottsága hiányossá válik. Sőt: az izomműködés során fel- szaporodó anyagcseretermékek elszállítása Is bajos. Az izomzat az első mozdulatnál görcsbe áll, s képtelen feladatát teljesíteni, hi­szen munkavégzéskor fokozott vérellátásra lenne szükség, de a* erek összehúzódott állapota miatt ez lehetetlen. A görcs tovább rontja a vérellátást, a olyan kör­folyamat alakul ki, amely meg­felelő orvosi beavatkozás nélkül nem Is rendeződhet. A tünetek közül szembeszökően kiemelke­dik az éles, hasító deréktáji fáj­dalom, a beteg kényszer tartása, mellyel minden mozgást, ami a fájdalmas terület izomzatát érin­ti, kerülni akar. A beteg arcki­fejezése szenvedő, az ágyéktáj izomzatú keménnyé válik, a ge­rinc ferde. A betegség keletkezé­sének mechanizmusa máris a gyógyítás útját mutatja. Ha ér- összehúzódás és ezen keresztül vérellátás elégtelensége okozza a betegséget, magától kínálkozóan helyi értágulatót Idézünk elő, mert ez a görcsbe merevedett Iz­mokat fellazítja. Meleg só, meleg vasald derékra helyezése: népi orvoslás. Tanácsolom, a beteg forduljon orvoshoz, amint fájdalmakat érez. Ha a házi eljárások átmenetileg Jól hatnak is, később visszaesés jöhet. Az orvosi kezelések is az érösszehú- zódások megszüntetésére töreked­nek. Am a betegséget kezeljük komolyan és körültekintőbben, megfelelő mértéktartással. A legfontosabb: eldönteni, va­jon valóban önálló megbetege­désről van-e sző, vagy valamely egyéb szerv, vagy szervrendszer megbetegedése vezetett-e ehhez az állapothoz? Ilyenkor termé­szetesen az alapbetegséget kell kezelni. Ha Időben orvoshoz for­dulunk, hamarosan, esetleg na­pok alatt megjavul. Ha elhanya­goljuk, vagy házi kezelésekkel próbáljuk megszüntetni, sokszo­rosan visszatér, s esetleg hóna­pokig elszenvedhetünk miatta. Vászonmaradékok összehorgolása Gyakran előfordul, hogy szabásnál olyan darabok ma­radnak, amiket eldobni saj­nálunk. Egy kis ügyességgel és le­'eményességgel viszont na- tyon csinos térítőkét készíthe­tünk ezekből a darabok­ból, amit konyhában, elő­szobában, varrógépen, kerti asztalon, sőt terítésnél is fel­használhatunk. A.AAAAAA + AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Türelmetlen rügyecske Kugdalózlk már a rügy, Ki szeretne bújni:- Engedj már ki, fa-mamám Eletet tanulni! Langy a lég, Kék az ég, Miért nem pattan tsz ágra még? - 3úg a hangja — szól a fa:- Adta, kis bohója! Ülj nyugodtan, légy szerény, Hallgass a bölcs szóra! Jó a fagy. Mérge vad És a napfény elszalad! Elszalad most, mint a nyúl. Hogyha puska dörren. Visszanyargal még a tél, Lépte Jégre zörren! Kelyhedet Fojtja meg, Meggy a nyáron nem nevet! - Mozgolódik még a rügy, Majd elalszik mégis. Hinta-ága lengeti, Dalt dúdol a szél Is .., Elhever, Nem neszei, Míg tavasz nem énekel. TOROK ZSÖFI Ha a darabunk vastagszálú lenvászon, vagy színes ruha­vászon, úgy az összehorgolás- hoz gyöngyfonalat használ­junk. Lehet saját színével és lehet elütő színnel is dolgoz­ni, akkor az már magában is díszítő. Ha pedig vékonyszálű sifondarabjaink vannak, úgy 60—80-as horgolócémát hasz­nálhatunk. Lehet egy színből és lehet két különböző szín­ből is összeállítani a térítőt. Rendszerint az adott dara­bok szabják meg a formát. Még szebb és üdébb, ha el szórtan egy pár ízléses min­tát is hímezünk bele. Az összehorgolás mintái I. n., III szám alatt láthatók. A leírást is ugyanezekkel a számokkal jelöljük., Az összehorgolandó anya­got 4—5 mm szélességbe’* visszahajtjuk és leférceljük (ha nagyon foszlós az anyag úgy még az összedolgozás előtt tanácsos eltisztázni.) I. 1 KP az egyik anyagba, 2 L után KP a másik anyagba 2 L után ismét az előbbi anyagba, így végig. Közben annyi helyet hagyunk a KP között, hogy a munkánk szép sima; legyen. (Tehát sem összehúzni nem szabad, de bodxos se legyen.) II. Minden darab anyagot kü- lön-külön körülhorgolunk 1 KP, 3 L, 1 KP, 2 L váltakoz- tatásával. Utána összefogjuk a darabokat oly módon, hogy minden lyukba 1 KP-t .te­szünk közben 1 L-mel. IIL Minden darab anyagot kű- lön-külön körülhorgolunk 1 KP, 2 L, 1 KP 2 L. váltakoz- tatásávaí. A . darabok össze- horgolásánál, minden máso­dik KP fölé 1 KP-t teszünk, közben 4 L-et készítünk. ' f ' > ­*?**&*!* ■*'*.<■* %'s ia * i ' í V /, r TÍ Obi volt, hol nem volt, volt egyszer egy sze­gény ember. Földje annyi volt csak, mint a többi hozzá hasonló szegénynek. Éjjel- nappal küszködött, dolgozott, nem ismerte hírből sem a tétlenséget. Egyszer, tavasz elején, amikor épp szántani kezdett, látja, hogy az égen egy gyö­nyörűséges fehér gólya re­pül. Épp a földje fölé ért, amikor furcsa hang tört elő a csőréből, s zuhanni kezdett, mint a kő. A paraszt oda­futott. A gólyának a szárnya törött el. Felemelte, ölében óvatosan hazavitte. — Meg kell gyógyítani ezt a jóságos madarat — mondta. Otthon megvizsgálta a to­rait szátntjit, összeillesztet­te. Sokáig ápolgatta a beteg madarat. Amikor meggyó­gyult, elrepült más tájakra. Nézte, nézte a szegény em­ber a tovaszálló gólyát, s így szólt: — Élj sokáig, drága ma­dár, ne ismerd meg soha a bajt, bánatot! Eltelt egy év, újra be­köszöntött a tavasz. A pa­raszt bevégezte ,a szántást, nekifogott a vetésnek. Egy­szer csak a gólya jelent meg a feje felett, s három szem dinnyemagot ejtett csőréből a földre. A paraszt, megkereste, el­ültette a magokat. Néhány nap múlva kidugták fejüket tt görögdinnye méregzöld le­velei, az indák kinyújtózkod­tak, kivirultak a tányérnyi virágok, 'Tőár&ni difutyem-ag­(Uzbég népmese) A szegény ember nem saj­nálta az erejét, szorgalmasan gondozta a dinnyéket: ide­jében gyomlálta, idejében öntözte. Észrevétlen eljött a dinnye-szüret ideje. A diny- nyék megértek, olyakkorára nőttek, hogy a környéken csodájára jártak az emberek. A paraszt levágta, hazavitte. — Vétek lenne egyedül el­fogyasztani — morfondírozott. Gondolatát tett követte, meghívta vendégségbe a ro­konait, ismerőseit, akik hoz­zá hasonlóan földhöz ragadt szegények voltak, össze is gyűltek szép számmal, s szájtátva bámulták az óriá­sira nőtt dinnyélcet. A házigazda fogja az egyi­ket és akarja szeletelni, de a kés nem vágja. Veszi a másikat, azt se fogja. A har­madikat se. Elcsodálkozott a házigazda, elámultak a ven­dégek. összeszedte minden erejét a szegény ember, be­levágta a kést a dinnyébe. Erre mér szétnyílott, de cso­dák csodája, a bele is, a magja is színaranyból volt Nagyot csendültek az ara­nyak, amint a padlóra hul­lattak. Színaranyból volt a i másik két dinnye is. ti’ Megörvendezett a szegény ember, kiszórta a dinnyehé­jakból az összes aranyat, s szétosztotta a vendégeinek. Boldogan és elégedetten osz­lott szét o vendégsereg. Mindegyik indán tíz diny- nye termett. A paraszt ösz- szeszedte a dinnyéket, a ben­ne talált aranyakat a ládafiá­ba rakta, s azontúl bőségben élt. J akott a szomszédban egy ^ dúsgazdag ember, aki hallva a suttogásokat, min­denképpen szerette volna megtudni, hogyan gazdago­dott meg a szegény. Át­ment hát a szomszédba. — Mondd csak, szomszéd, hogyan gazdagodtál te meg? A szegény ember mindent elmesélt töviről-hegyire, semmit se titkolt el. — Hej, ha nékem ennyi aranyam lehetne! — gondol­ta a gazdag, s kiment a me­zőre azzal, hátha nyomára bukkan a gólyának. A fehér gólya éppen ott sétálgatott nagy lomhát\ a mezőn. A gazdag odalopako­dott, kivárta a kedvező pil­lanatot, s nagyot húzott bot­jával a gólya lábára. Fájdalmasat rikoltott a madár, s a földre zuhant. A gazdag ember megragadta, hazavitte. Otthon sínbe tet­te a lábát, gyógyltgatta. Né­hány nap múlva a madárnak kutya baja se volt, vidá­man repült tova. A gazdag türelmetlenül várta tavasszal a gólyát, hozza-e a csodálatos ma­gokat. Nap mint nap at sget kémlelte, majd kificamodott a nyaka a nagy gólyaváráé­tól. i De a madárnak nyoma ve­szett. .. A kapzsi ember a gazda­ságát is elhanyagolta. Haj­naltól éjfélig a mezőn ba­rangolt, leste a gólyát, s köz­ben szidta, mint a bokrot a késésért. Végül csak megérkezett a madár, csőrében tartva a három szem dinnyemagot. Még a teste is remegett a gazdagnak a mohóságtól. Megmarkolta a földre hul­lajtott magokat, s elvetette. Nemsokára megjelentek az első levelek, szerte kúsztak az indák, nekigömbölyödtek a dinnyék is. JLJikor beértek,, a gazdag írj- ember meghívta ven­dégségbe a rokonait, ismerő­seit, akik hozzá hasonlóan módos emberek voltak. A házigazda fogta a kést, bele­vágta a dinnyébe. Reccsenve nyílt ketté, belsejéből — 6, rémület — mérges darázs­had röppent ki. A tengernyi darázstól (akkorák voltak, mint egy jól megnőtt dió) sötét lett egyszerre a szobá­ban. Veszettül döngtek a darazsak, s ahol érték, ott szúrták meg fullánkjukkal a vendégeket. Mindenkinek kétezresre nőtt az arca, be­dagadt a szeme, felpuffadt az ajlea. Jajgatva, káromkod­va menekültek a vendégek, M merre látott Fordítottá! LAJOS GÉZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom