Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-21 / 68. szám

\

Félitek, 1958, március 24,

3

SOMOOVI NÉPLAP

„Ä szabadság napsugarat

világosságot terjesztettek 1"

Cikkrészlet az 1919-es megyei sajtóból

A dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után Somogy megyében az országon és a világon elsőként jöttek létre a paraszti termelőszövetkezetek. A somogyi termelőszövetkezeteket meglátogatta Móricz Zsigmond is, s lelkesedéssel írt a somogyi kezdeményezésről. Képünkön Móricz Zsigmond 1919-es somogyi termelőszövetkezeti parasztok között.

Párttagságának kelte:

1919

EZEHKILENCSZÁZTIZENKILENCBEN korán köszöntött be a tavasz. A tiszta égboltról ragyogóan íénylett a nap, sugaraival simogatta az utcán járó békességre, kenyérre vágyó embereket. Az arcokon valamilyen változást váró hevület látszott. A közelgő forradalom előszele a levegőben lógott.

1919. március 19-e, .vasárnap. Ezen a napon tartotta küldött-közgyűlését a Szociáldemokrata Párt. Nem mindenki tudja, hogy itt Somogy megye az egész országnak újat csinált: itt döntötték el a direktórium létrehozását, amely hivatott a vármegye teljhatalmú irányítására. S még kevesebben tudják, hogy az erre szóló indítványt Kun Béla elvtárs küldte le a ma is élő Győrfi Antal elvtárssal.

— Távozóban voltam a párt Visegrádi utcai házából, amikor Kun Béla elvtárs visz- szahívott — emlékszik Győrfi elvtárs. — Mintha tegnap történt volna, úgy eszemben van a Kun Béla elvtárssal folytatott párbeszédünk.

— Győrfi elvtárs, maga Kaposváron ismerős, odautazik, részt vesz a Szociáldemokrata Párt küldött-küzgyűlésén, s elfogadtatja ezt a határozati javaslatot. A módszerről maga gondoskodjon. S kezembe adta a direktórium megalakításáról szóló pártirányelvet.

Itt Kaposváron akkor is forradalmi hangulat volt, a Szociáldemokrata Párt nagy befolyással rendelkezett. Az általam hozott határozati javaslatot a mellettem ülő nagybajomi küldött, Kovács Pál szabómester terjesztette elő, s a küldöttek egyhangúlag meg is szavazták egy háromtagú direktórium megalakítását. A direktórium tagjai lettek Tóth Lajos nyomdász, Latinka Sándor és Peinhof- fer Lajos. Másnap, márcus 10-én, hétfőn a szociáldemokratáik általános sztrájkot rendeztek, s a megszervezett munkások a Munkásotthonba sereglettek, ahol Kovács Miksa párttitkár a munkások egetverő éljenzése közepette tudatta a pártvezetőség határozatát, a direktórium létrejöttét.

A forradalmi hangulat olyan volt, hogy a tömeg követelte, vonuljanak a vármegyeházára, a direktórium nyomban vegye át a hatalmat.

A vármegyeházának kapujában ekkor már karhatalmi kirendeltség teljesített szolgálatot,

s a kapu fölött transzparens hirdette, hogy a vármegyeház szocialista direktórium alá került, az erkélyről pedig hatalmas vörös lobogó üdvözölte az egybesereglett munkásságot. A Szociáldemokrata Párt vezetősége az alispán-helyettes, a vármegyei főjegyző, Tallián Andor hivatalába ment, .ahol elmondták a munkásság határozatát, s átvették a vármegye vezetését

Győrfi elvtárs ezután a kommunista párt megszervezésén fáradozott itt a városban, amit azonban megakadályozott az a körülmény, hogy a pártvezetók Kun Béla elvtársat és harcostársait börtönbe vetették, majd pár nap múlva pedig, amikor a két párt vezetői a börtönben megegyeztek, a két párt Magyar Szocialista Párt néven egyesül t, s kikiáltották a proletárdiktatúrát.

Március 21-én a kormányzótanács Somogy megyei biztosává Zónig Istvánt nevezték ki, Zónig azonban közismert jobboldali, s meglehetősen kommunistaellenes vonalat képviselt, a munkásság tiltakozott kinevezése ellen. Ekkor Róth Imre nevű egyetemi hallgató és én felmentünk Budapestre, s közöltük, hogy Zóniggal nem vagyunk megelégedve. Utunk sikerrel járt, mert zsebünkben hoztuk Zómg leváltására, s Latinka Sándor kormányzótanácsi népbiztos kinevezésére szóló hivatalos okmányt.

Győrfi elvtársat' ezután megválasztották a Forradalmi Törvényszék egyik tagjává, később pedig a Latinka század politikai biztosi tisztét ruházták rá. Bár a pro'etárdiktatúra leverése után őt is bebörtönözték, ám rokoni és egyéb kapcsolatai révén sikerült megúsznia aránylag rövid, egyéves börtönbüntetéssel. Életének legszebb lapjaira az 1919-es időt írta fel.

Börtönbüntetésének letöltése után egv napra sem szakítja meg kapcsolatait a földalatti munkásmozgalommal, s ma Is az elsők között van. Mint mondja,

OROSZORSZÁGBAN a hadifogsága alatt nyílott módja a marxizmus olvasására, s ezt az eszmét örökre szivébe zárta. Kicsiny piros könyve ezt így hirdeti: párttagságának kelte: 1919. v. J.

O©OOOPX3G0OOOCDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG)OOOOOQC

TERMELŐSZÖVETKEZET

Termelőszövetkezet... az újabb forradalmi időknek lobogó fáklyája, harcos úttörője. Gyorsvonat! sebességgel robogott előre a proletárdiktatúra Magyarországon, amelynek első feltétlen bolseviki jelensége volt az, amit a Somogy megyei proletárok a földkérdésben csináltak. Színtiszta kommunizmus volt az, amit Itten a munkások csináltak és ba a történetíró az objektivitás szemüvegén keresztül fogja megvizsgálni a jelen idők eseményeit, meg kell hogy állapítsa, hogy a magyar proletariátus nagy felszabadulásának első forradalmi etapeja a Somogy megyei termelőszövetkezetek megalakítása volt.

ML akik ott a fővárosban benne éltünk a munkásság minden forradalmi mozgalmában, akikbe beidegződőtt mindaz, ami a felszabadulás felé visz, sokszor úgy látjuk, hogy a somogyi elv- társak elhullanak a nagy munkában, láttuk, hogy az utolso óráit élő, halálvergődésben gyötrődő kapitalizmus hogy próbálja az élethez görcsösen ragaszkodó. fuldokló minden erejével elgáncsolni a somogyiak munkáÍ

át, A kapkodó grófok, szolgá- atukba állított hatóságok, miniszter, államtitkár és minden oszlopa a régi társadalmi rendnek fogott össze, hogy gátat vessenek a ml felszabadulásunknak. Imponáló és a proletár öntudatot teljesen jellemző az a szívósság, az az elszántság, mivel megküzdött az Itteni munkásság, minden akadály ellenére.

El kellett ezt mondanom elöljárón! ahhoz, hogy alkalma»

volt az itten Járt külföldi újságírókkal gyakorlatban látni mindazt, amiről annyit hallottam. (T. L Hamburger elvtárssal dolgozom együtt, aki emberfeletti munkájában bárhonnan is Indul ki, mindig a termelőszövetkezetekhez ér.) Az a tervszerű, Intenzív munka, amely kint a földeken és bent a szövetkezet boréiban folyik, meglepett még engem is, aki hónapok óta annyit hallok a termelőszövetkezetekről. | A földmlves szegénység öntudat- * ra ébresztése, a eselédsorból szövetkezeti taggá avanzsált földmíves proletárok beilleszkedése az új rendbe örömmel és lelkesedéssel kell hogy eltöltse mindnyájunk szívét. Ebben a megváltozott új harcban, amikor a proletariátus a maga osztályküzdelmét felülről, a hatalom birtokában vívja meg, csak ügy küzdhet meg sikeresen a magyar munkásosztály, ha a nagy tömegű földmivesség velünk van és nem ellenünk. A forradalom vívmányának biztosításánál is olyan szerepet vállaltak a termelőszövetkezetek, amelyek a forradalom gerincét képező főváros 1 proletariátusnak harci kedvét csak fokozni fogja. Mert a falu szegényeinek a városi szegénységgel való összekapcsolódása lehetővé teszi azt, hogy a városi munkásság a legnagyobb ellenforradalmártól, az éhségtől megszabaduljon.

Vörösbe fordul rövid Időn belül az egész Európa. Eltűnnek az országhatárok, rövidesen kezet nyújt az orosz proletár a magyarnak és amikor az építő forradalmi »unkához az összes

népek hozzáfognak, nagy útmutatás lesz számukra az, amit Itten csináltak és aminek elvégzésénél n-.indig azt tartottuk szem előtt, hogy -Világ proletárjai. egyesüljetek!«

(A Somogyi Vörös Újság 1919. április 18-i cikke.)

Proletár induló

A proletár áldozata vér,

Rúgják, hogyha enni kér,

Mint a barom, szenved ez a népi Nyúzzák mindenféleképp.

Fel harcra, bátran a zászló alá, Dönts p >rba mindent, ami burzsoá. Gyáva, aki tűr ezután még,

S félti a rongyot életét.

Rongyaiban éhezik e nép,

S rá a gőg tiporva lép, Asszonyaink, gyermekeink mind Régen szenvedik e kint.

Fegyverre hát, éhezd proletár, Tombolva zúg messziről már az ár, Vér özönre, könny ezrével buli, Ádáz harc dühöng vadul,

(1910)

M

egyénk dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták a Tanácsköztársaság létrejöttének hírét. «-Az alispán helyét elfoglalta az új megyei vezető. A főispáni lakás is gazdát cserélt. ■ Oda vonult be a termelőszövetkezetek központja és a direktórium s,egédszemélv2fete.i« Ezután a Somogyvármegye (továbbiakban SVJ így ír a változásról, a perspektíváról:

«Tűnjenek el az elűzött osztályuralom erkölcsi posványái fölött táncoló, imbolygó lidércfények. Hiába pislákolnak! A szabadság napsugarai világosságot ter-> fesztettek, a nép nem megy többé a lidércfények után.« (1919. márc. 25.)

A direktórium rendeletet hozott, hogy minden községben a községi elöljáróságok helyét a községi parasztmunkástanácsok foglalják ed. Ebben csak nincstelen, vagy öt holdig terjedő birtokkal rendelkező szegényparasztok vehettek részt.

A direktórium vezetésével március utolsó napjaiban megalakult a forradalmi törvényszék, kézbe vette a hadsereg és a rendőrség irányítását.

Megszületett a direktórium határozata: «Negyvennyolc

órán belül össze kell Írni a 200 holdon felüli birtokokat.« Hamarosan megjelent a kaposvári munkástanács felhívása-: »Munkások és földművesek! Mindazok a föld- igényjogosultak, akik teljesen földnélküliek, ha családtagjaikkal együtt még ebben a termelési évben öt ka- tasztrális hold földet, megmunkálni leépesek, teljesen ingyen, , minden ellenérteik nélkül, rövid időn belül öt katasztrális hold földet és egy hold rétet kapnak. (SV 1919. márc. 29.)

A nép most már maga eszi meg azt a kenyeret, amit megkeres. Most már majd az eszik, aki dolgozik. A heréket kidobja magából a dolgos társadalom, ott fognak elmúlni éhenveszve, a munka kaptára előtt.« (SV 1919. ápr. 2.) A korabeli lap két nappal később, a következőket írta: «... Nem igaz, hogy a proletárdiktatúra pusztít és öldököl. Itt rend van, itt nyugalom van, itt munka folyik.«

A «Hazaáruló, aki nem termel« című cikkben olvashatjuk a következőt: Vannak még kötélre érettek, vannak még porszemnyi énjükre büszkék, vannak még politikai rongyokkal bekötött szeműek, akik azzal akarják útját állni Magyarország feléledésének, új életének, hogy nem vetik be a termőföldeket, hogy már előre kéjesen mosolyognak azon, miként fognak városokban lakó gyermekeink, asszonyaink éhen összeesni az utcákon.« (SV 1919. márc. 27.)

Az említett cikk kiadja a jelszót: »az idén jobban kell művelni a földeket.«

A megyei vezetők sokat tettek azért, hogy javuljon a dolgozók helyzete, s a köz- igazgatási dolgozók figyelmesen bánjanak a néppel. A direktórium egyik vezetője utasította a vármegyei előadókat, hogy a családi pótlékok, ruha és minden személyi járandóságra vonatkozó ügyeket soron kívül intézzék el. «Egy óráig se késsenek ezek az ügyek, nem akarom, hogy az emberek jogos járandóságaikra várakozzanak.«

A dolgozók érezték, hogy más emberek vannak a megyén és a városházán. Erről így ír a korabeli megyei lap: «A városházán a város szegényei a jótékonysági alapból pénzt kapnak. 'Régen, ezelőtt pár hónappal az ilyen földhöz vert szegény már kora reggel oda bátor- talankodott a vórásházára, s miután délig hullatta a nyomorúság sajtolta könnyeivel a torony alatt uralkodó He- ródesek küszöbeit, kapott négy-öt koronákat, amiért, csak azért nem csókolhatott kezei, mert a Heródesek undorodtak tőle. Most egészen másként, vagyis úgy megy a segélyezés, ahogyan mennie kellett volna. Emberi és testvéri jó érzéssel. Ma a szegényt felismerik azonnal, nem kell felhányni irattárát. Felismerik, mert akik az ügyet intézik, maguk is szegények. Hát ilyenek a proletárok proletár vezetői.« (SV. 1919. április 6.)

»Kaposváron eddig egyetlen csepp vér sem hullott az új forradalom óta. A vérontást azért lehetett elkerülni, mert a proletariátus egységes és fegyelmezett

volt. Aki az egységet kockára teszi, az proletár vért

akar ontani és ellensége a proletariátusnak. Csak egységes és fegyelmezett proletariátussal szemben nincs ellenállás, csak az egységes

proletariátus tarthat rendet és nyugalmat befelé és csinálhat eredményes politikát kifelé... Egységet és fegyelmet magunk között, mert ez az uralmunk alapja, jövőnk záloga, a győzelem, vagy

pusztulás kérdése. Ezt követeljük mindenütt, és az önfegyelmezés legyen az a messzire világító erény,

amelyről megismerjük egymást. (1919. április 4.)

A megyei direktórium •nagy gondot fordított a proletárállam hadseregének megteremtésére. Élelmet, ruhaneműt, felszerelést, igaerőt szereztek a Vöröshadsereg részére. A hadseregbe hívták a munkásokat. -A Vöröshadseregbe jelentkezzék életkorra való tekintet nélkül minden kiképzett proletár katona!« (SV 1919. április 6.) Megalakult a Latinka század, mely áldozatkészen védelmezte a munkások, parasztok hatalmát.

Mit tettek ekkor a levitéz- lett uralkodó osztályok? Szabotálták a termelést, ki- játszották a proletárállam törvényeit, rémhíreket terjesztettek, készülődtek a hatalom visszavételére.

A jegyzőkről olvashatnak a «Kutyából nem lesz szalonna« című vezércikkben. «Eljöttek szalonnás kenyerük féltésében Kaposvárra, letették a fogadalmat a Magyar Tanácsköztársaságra, s aztán hazamentek, s kevés kivétellel ott akarták folytatni, ahol a tengelye tört, korrupcióval, a dísznósággal megrakott közigazgatási szekerük megrekedt. Ezek a maguk ásta verembe csúszott «urak«, akik cinikusan kegyelmet, irgalmat nem ismerő brutalitással fosztogatták a szegény népet, a proletárokat, akik dús balc- sísokért otthon lopatták a napot, és mocskoltatták be a tisztességes családok tűzhelyeit a gazdag polgárokkal, akik öt-hat gyermekes családapáka-t fagyos, számító önzésből küldtek a világháború vágóhídjára, akik a betevő falat megszerzésére szükséges rongy papírokat megszolgáltatták a harctéren samjargó katonák hitveseivel, ezek a sokkarú proletárvért szívó polipok azt Úszik, hogy a proletárdiktatúra exponense tréfál, vagy ijeszt, amikor megfenyegeti őket: söprés, nagytakarítás lesz a vármegyében« — jelzi a lap..

A megyei lap leleplezte azokat a néptől távol álló személyeket, alak befurakodtak a földosztók közé. «Ezek a szocialisták (vigyázat, frissen mázolva) igen kedélyesen fogták fel hivatásukat. Összeverődtek öten-hatan, kimentek, de nem a falukfbc:, hanem a járási székhelyekre. Itt aztán megállapították, kipuhatolták, hogy hol van a közelben valami jobb kastély, amibe behúzódhassanak. De kastélyt sem használtak akármilyent. Csak az felelt meg Konjunktúráéinak, amelyik nem volt nagyon messze. Az ilyenbe aztán kiszálltak, bevették magukat, mint moly a ruhába, s hozzáfogtak a «dologhoz«.

Igenis, dolgoztak. Pezsgőztek, mint a néhai való hadimilliomosok, s kártyáztak, persze nem szende szűz máriást, hanem parázs ferblit, lobogó bakkot S hogy valamit mégis tegyenek, hát körleveleket adtak ki, amelybe belesajtóhibázták, hogy ők a Somogy megyei direktóriummal egyetértve, megállapodva járnak el.

Szépen levizsgáztak a földbirtokok ügyeinek intézésével megbízottak. Az egyik somogyi grófnak éppen három birtoka van Somogybán. Ezen birtokok élére a szocializálás következtében vezetőket, intézőket kellett állítani. A volt gróf úr különösen szerencsés ember, mert egészen véletlenül az egyik birtoknak 6 lehet az intézője, a másik kettőnek az após és a sógor. Igazán ssxrencsések némelyek, de a pünkösdi intézőség, a családi szocializálás pár nap múlva felborul, elkergetik őket a birtokok vezetésétől.« (§V 1919. ápr. 6.)

A szocializmus építésének belső és külső ellenségei sajnos megdöntötték a Magyar Tanácsköztársaságot. Ellenségeink mindent elkövettek, hogy bemocskol.ják a dicsőséges 1919 emlékét. Nagyot fordult a világ. Nálunk ismét a munkásosztály, a dolgozó nép van hatalmon. S a MaTvar Tanácsköztársaság emléke egyre tisztábban ragyog.- S. K. 3©GOOOOOQOGOOGOO©OOOOOOGGGGGOGOOOGG©OGt<3G

Amikor a proletárhatalom léte veszélybe került, a somogyi munkások, parasztok, diákok és kisemberek százszámra jelentkeztek fegyveres szolgálatra. Képünk az egyik ilyen 19-«s munkásszázadot örökít meg.