Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-15 / 39. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1958, február 15. Ä tuniszi ügy fejleményei Párizs (MTI). Pineau kül­ügyminiszter — mint már je­lentettük — csütörtökön este a nemzetgyűlésben hangoztat­ta, hogy a francia kormány ja­vaslatot tett, amely állítólag alkalmas a francia—tuniszi fe­szültség enyhítésére. Pineau nemzetgyűlési beszé­dében kijelentette: »Elképzel­hetetlen, hogy lemondjunk Tu- íúszíban állomásozó csapataink utánpótlásáról. Ezt olyan kö­rülmények között kell -végre­hajtani, amelyek nem jelente­nek semminemű beavatkozást a tuniszi hatóságok részéről. Reméljük, hogy nem lesznek újabb komolyabb incidensek. Mi mindent elkövetünk — tet­te hozzá — azok elhárítása ér­dekében«. Pineau szerint »most a tuniszi kormányon a sor be­bizonyítaná, hogy ez így lesz-e, vagy sem«. A külügyminiszter bejelen­tette, hogy a kormány jegyzé­ket . intézett Tuniszhoz és ab­Moszkva (MTI). A szovjet főváros politikád köreiben ál­talában derűlátóan ítélik meg , a csúcstalálkozó megrendezé­sének lehetőségét. Bár mindez- deig nem ismeretes még a szovjet kormány álláspontja •• Macmillan angol miniszterel­nök válaszát illetően, a szovjet fővárosban működő újságírók •véleménye szerint szovjet rész­ről. igen behatóan tanulmá­nyozzák Macmillan álláspont­ját, s valószínűleg már egé­szen. rövid időn belül válaszol­nak üzenetére. Moszkvában hangsúlyozzák, -•..■hogy a nemzetközi közvéle- ^mény sürgetően követeli a ’csúcstalálkozó megrendezését. Emlékeztetnek arra, hogy Dul­les« amerikai külügyminiszter, »ki eddig időnyerés céljából ra­gaszkodott a külügyminiszteri előkészítő értekezlet megtartá­sához, most a közvélemény nyomására kénytelen volt vál- -oztatni álláspontján. Bár az nnerikai kormány — amint ez Dullesnek sajtóértekezletén el­mondott szavaiból kiderült — az alapvető kérdésekben még mindig nem hajlandó elismer­ni, hogy politikája nem járhat ban kifejtette, »a jelenlegi ne­hézségek ellenére« is el van tökélve arra, hogy tárgyaláso­kat kezd a két ország fonto­sabb problémáinak általános rendezésére. »A tárgyalások — mondotta a (külügyminiszter — nem ter­jedhetnek ki az algériai bel­politikai kérdésre. A tárgyalá­sokon a közös francia—tuniszi védelemről lenne szó«. * * * Tunisz (AFP). A tuniszi ha­tóságok csütörtök reggel óta teljesen zár alatt tartják Gam- biez tábornok, a Tuniszban lé­vő francia csapatok főparancs­noka salamból főhadiszállását. A főhadiszállás körül létesített zárral lehetetlenné vált min­denféle be- és kijárás. Csü­törtökig a polgári személyek-, nek megvolt a joguk a közle­kedésre és Gambiez tábornok eljuthatott a szomszédos Mar­sába, a francia nagykövet tar­tózkodási -helyére. eredménnyel a nemzetközi fe­szültség enyhítése tekinteté­ben, Dullesnek ez a megválto­zott álláspontja már önmagá­ban is igazolja, hogy a Szov­jetunió békás javaslatai mi­lyen mély visszhangra találtak nyugaton, s hogy a hideghábo­rús politika újabb vereséget szenvedett. A szovjet főváros politikai köreiben egyébként igen nagy figyelmet szentelnek annak, hogy mind Európában, mind pedig a Közel-Keleten szélese­dik az atommentes övezet meg­teremtését követelő mozgalom. Megfigyelők véleménye sze­rint az atommentes övezet megteremtését a Szovjetunió a csúcstalálkozón a legelső kér­dések egyikeként kívánja meg­vitatni. — Február 20-án megalakul a Magyar Szovjet Baráti Tár­saság műszaki szakosztálya. Célja a szovjet műszaki tudo­mány iás technika vívmányai­nak, eredményeinek ismerte­tése. Párizs (MTI). A francia fő­városban lázas diplomáciai te­vékenység folyik, ugyanakkor a belpolitikában is egymást követik a különböző megbeszé­lések és megnyilatkozások a tuniszi falu bombázásának kö­vetkezményeivel kapcsolatban. Gaillard miniszterelnök, aki erős influenzával ágynak dőlt, lakásán tartott megbeszélést a kormány több tagjával a fran­cia—tuniszi helyzetről. René Coty köztársasági elnök ki­hallgatáson fogadta Sir Glad- wyn Jebb brit nagykövetet. A NATO állandó tanácsa csütörtökön ismét ülést tartott és ezen Crouy-Chanel, Francia- ország állandó küldötte újból kifejezte a kormány álláspont­ját a francia—tuniszi feszült­ségről. A francia közvéleményben ugyanakkor egyre növekszik a Szakiet-Szidi-Jusszef-i bombá­zást elítélő állásfoglalások szá­ma. Amman (Reuter). Abdullah, iraki trónörökös csütörtökön Ammaaba érkezett ugyanak­kor, amikor Husszein Jordánia és Fejszal, Irak királya végső megbeszéléseit folytatta a két királyság föderatív unióban való egyesítéséről A két uralkodó a múlt szombaton hír szerint meg­egyezésre jutott a két ország Gyorshír a lottó ez évi 7. sorsolásának nyerőszámairól A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság pénteken dél­előtt tíz órakor tartotta meg Székesfehérvárott a városi művelődési ház nagytermében a lottó ötvenedik jubileumi sorsolását. A hetedik sorsolásra 3 537 512 szelvény érkezett be, ami rekord az ötven hét alatt. E héten ötös találat ese­tében mintegy. 1 400 000 forint nyereményt kap a szerencsés nyerő. A lottó ez évi hetedik sorsolásának nyerőszámai: 1. 7, 16, 41, 60. Kikiáltották Irak és Jordánia föderációját Amman (AP). Pénteken haj­nalban kikiáltották a máso­dik arab föderációt. Jordánia és Irak új államszövetségének államfőjévé a 22 éves Fejszal iraki királyt tették meg. Az államszövetség meg­alakulására vonatkozó ok­mányt Fejszal király és Husszein király, valamint Jordánia és Irak magasrangú miniszterei, nagyköveted és vezérkari főnökei írták alá. Az egyezmény kikötötte, hogy a föderáció három hó­napon belül részleteiben is megvalósul. Az arab föderá­ciónak közös hadserege, kö­zös külügyminisztériuma^ és közös gazdasága lesz — hang­sak az egyezmény. A két or­szág külföldi diplomáciai ki­rendeltségeit egyesítik. Az államszövetségi egyez­mény aláírását hét órán át tartó tárgyalás előzte meg. egyesítéséről szóló lényegesebb javaslatokban. Csütörtökön kiadott hivata­los közlemény bejelenti, hogy megszűnik az Ammanba mű­ködött iraki és a Bagdadiban működött jordániai követség, mindegyik királyság fenn­tartja azonban ENSZ-képvise- letét és saját diplomáciai itaisszióját5 külföldi országok­ban. Hivatalos körök szerint az ■unióról szóló záróközleményt szombaton adják ki. — Orvosi hír. Hr. Kárpáti Kálmán körzeti orvos, nőgyó­gyász szakorvos, rendelőjét megnyitotta Szántó Imre u. 23. sz. alatt. Rendel 12—2-ig. (x) — A lengyel—magyar kultu­rális egyezmény tíz éves jubi­leuma alkalmából a Hazafias Népfront a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat és a TTIT filmankétot rendezett a bala- tonboglári moziban. Lengyel- országról, a lengyel filmművé­szetről Hock János, a járási művelődési ház igazgatója tar­tott előadást. Ezt követően az Ember a vágányon című fil­met mutatták be. — A Déldunántúli Áramszol­gáltató Vállalat értesíti a la­kosságot, hogy február 16-án, vasárnap reggel 8 órától 11 óráig áramszünet lesz. KÖZELEDIK A FÉLÉV... Közeledik a félév, nagy az izgalom, tanulmányi eredményünk hányas lesz vajon? Szorgalmasan jártunk az iskolába, akár a méhecskék kinyílt virágra. Szívtuk a tudás csodajó mézét, így értük el a tanévünk felét. Jó tanáraink tanító szavára figyeltünk a félév minden órájában. Most számoljuk a napokat, bizonyítványunk egyes lesz-e, vagy ötös. mind ötöst várunk... PAUNCZ MÁRIA, Petőfi Sándor ált. isk. V/b. o. — Ma este jelmezes karne­vált rendez a csurgói területi KlSZ-szervezet. a járási szék­hely művelődési házában. Ugyanezen a napon a zákány! KISZ-fiatalok is vidám műso­ros estet rendeznek. ^Művelődés / Csiky Gergely Színház: Le­hár: Víg özvegy. Este 7 óna- ;kor. Vörös Csillag: Akinek meg kell halnia. Fél 5, fél 7, fél 9 órakor. Szabad Ifjúság: Külön uta­kon. 4, 6, 8 órakor. A Nagyatádi Járási Művelődés! Ház filmszínházának műsora; * j 15-én: Ádám bordája. Bol- ; { gar film. Elaődáa kezdete ; » 5, 7 óraikor. Rippl-Rónai Múzeum: Ös­régészeti, várostörténeti, nép­rajzi, természettudományi és a Rippl-Rónai emlékkiállítás. Nyitva 15—19 óráig. Megyei Könyvtár: Könyvköl­csönzés és olvasótermi szolgá­lat 13—19 óráig. Ifjúsági Könyvtár: Könyv- kölcsönzés 13—18 óráig. Időj ár ásj elentés Enyhe, párás idő Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet szombaton 12—15 fok között, helyenként L2 folk alatt. Távolabbi kilátá­sok: az enyhe idő tovább tart. Értesítjük kedves vevőinket, hogy a MOTOR-MŰSZAKI BOLTUNK Kaposvár, Ady Endre utca 2, február 18-tól febr. 22-ig LELTÁRFELVÉTEL MIÄTT ZÁRVA KAPOSVÁRI KISKER VÁLLALAT Derűlátás Moszkvában a csúcstalálkozó lehetőségeit illetően Az iraki trónörökös Jordániába érkezett r rTT?mTTTTTfTfVTVTTTTfvrrTfTT 1*1° *1 ” HALHATATLANSÁGIG Nagymosás Nálunk, amikor nagymosás van, rendsze­rint bableves az ebéd, valami szalonnabőr­kével, meg mákostészta. Van, aid szereti. Ez a nagymosás, mely itt ennek a fejezetnek címeréül tétetett, tulajdonképpen nem eme fojntös házi ceremóniának a leírására szolgál, más ennek a hivatása. A nagymosás szó jel­kép, annak bizonyítására, hogy 1945. május elejétől kezdve, hányán kezdték meg szennyes micsodájuk mosogatását, bizonyítva, hogy mócskáiktól megszabadulva, fehér bárányként akarnak tündökölni a nagyvilág előtt. Kovács Bertalan és az a díszes kompánia, melybe még az osztrák fővárosban akaratom ellenére belepottyantam, itt Neuburg városá­ban kezdte meg a nagymosást, türelemmel és fatalizmussal, mint Ágnes asszony cselekede­te, Arany János állítása szerint. De, hogy érthetőbb legyen, lássuk egy szempillantásra az előzményeket is. A kibujdosott hajók Passauig bírtak szusz- szál a szállítási nehézségeket. Itt eléggé ben­sőséges hazafias fogadtatásban volt részük, két tábori püspök áldásra rezdülő keze alatt szállottak partra az utasok, hogy a templomok és a középkor tornyos házainak tavaszi ár­nyékában megtartsák emlékezetes bevonulá­sukat a főgimnázium épületébe, mely háborús hivatásában a kórházi tisztséget tölti be. Itt is magyar kórház működött, hivatalosan kiadott jelentései szerint áldásosán. Azt el kell árul­nunk, nem valami nagy lelkesedéssel fogad­ták az érkezőket. A hozzátartozóknak és a kórházi személyzetnek jutott még hely az összezsúfolt kórtermekben, de a törzstisztek például már csak a pincékben kaptak szál­lást, s a mutatóba hozott néhány hadfi csak az udvar bokrai között húzódhatott meg. Bertalan is. Két napig valahogy bírták, ki­állva három légitámadást, de a harmadik napon betelt a pohár,.; Elsősorban Beeh orvosezredes felesége, másodsorban Diósy al­ezredes úr, harmadsorban a főrendiházi or­vosőrnagy lelkét marta a honvágy, minek eredményeként a negyedik napon egy kis együttes kerekedett, hogy megkezdje ván­dordíját, hazafias honvágyában nyugat felé. Kovács Bertalan is köztük volt. Ott volt, mert hívták. Nem volt viszont ott a Varg’ny Armand esperes úr egyházi brigádja, mert 6k horgonyt eresztettek a két tábori püspök * 10. szentséges oltalmában, a világhírű orgonájá­ról csodált székesegyház tőszomszédságában, számukra kiutalt ódon ház boltívei alatt. Mondom, a kis együttes felkerekedett, s hivatalos okmányokkal is igazoltan megkezd­te kálváriás vándordíját vonaton, kocsin, autóbuszon, gyalog, Regensburgon, Inigol- stadton át, míg végre Neuburgba érkezének. Erről az útról igen sokat lehetne beszélni, ha az ember időt szánna rá. Külön regény­téma Bechné háromnyomásos szerelme, Ber­talannal, Diósyval, és a Németországban te­kergő bábolnai ménes egyik délceg csikósá­val. Lehetne csevegni arról is, hogy a jobb körökhöz tartozó gentlemanok hogyan szerez­tek olyan kitűnő jártasságot apróbb tolvajlá- sokban, ami még a kedélytelen német pa­rasztok szívét is elkeserítette. Szó eshetne arról, hogy Spartacus leverése után a rab­szolgák keresztjeivel díszített capuai út volt-e borzalmasabb, vagy Regensburg— Indolstadti útszakasz, melyet minden tíz lépésre csíkos darócba öltöztetett, tarkólö- véses zsidó hullák tarkítottak. (Meg kell jegyeznünk, Bechnének vagy tíz fényképe ta­núskodik erről, melyeken őnagysága külön­böző pózban látható, az aktuális s emberi tetemek társaságában.) Aztán arról is lehet­ne szó, hogy a főrendiházi orvosőrnagy orrát hogyan és miért verte laposra egy magyar baka, éppen május elsején. Úgy gondolom, most ne beszéljünk erről, mert sohasem jutnánk a végére. Neuburgban vagyunk, mely most félig magyar város, az itt tekergő sokféle magyar­tól, meg attói is, hogy itt folyik a mi Dunánk is, persze gyermekdeden, szerényen és csen­desen az árva. Neuburgban vagyunk, s ismét a magyar kórházban. Bertalanunk átesett az operáción, most ébredt az altatás kábulatából, gyomra kavarog az étertől, fejét a vankosba fúrva csendesen piheg. Vakbéllel operálták. Még két műtétre van kilátása, mégpedig; ki­dobatja a manduláját és eltávolítják a jobb combján lévő anyajegyet, melyet a többivel együtt ugyan már igen megszokott, de mit csináljon, ha mások így rendeztél: el he­lyette. —■ így kívánja a haza, kedves főhadnagyom — mondta neki Diósy, aki már napok óta fehér köpenyben mászkál a kórtermekben, s azok a jámborok, alkik miiltját nem ismerik, szentül azt hiszik róla, hogy valami főorvos a köbön, s nem a nyilascsillagzatból kiröppent alezredesi meteor. — Nekem soha semmi bajom nem volt a mandulámmal, a vakbelemmel — nyögi Ber­talan. Az any a jegyemmel sem volt, sőt a fe­leségem mindig azt szokta mondani: »ez a te szekszepiled, fiam!« — Ne idétlenkedj, mordult rá a főnyilas. Láthatod, mindenki feltfeküdt már a műtőasz­talra. Ha a diplomáciában kicsit járatos lennél, meg is értenéd. De a magadfajta elszabadult harcos csak a kézigránátokhoz, a géppuskához ért, a magas politikához édeskeveset. Bízd ezt csak ránk, fiam. Ez a beszélgetés két napja zajlott le, s íme Kovács Bertalan már át is esett a műtéten, méghozzá szerencsésen. Persze, csak az első műtéten, a jövő héten jön a másik kettő. De lehet, hogy hamarabb lesz erre szükség. Miért? Hadd magyarázzam el. Április utolsó hetében vetődtek Neuburg városába. Elekor már nemcsak a barkák hul­latták el sárga virágporukat, hanem dicsőséges Hitler is összes katonáit, s politikája összes hazugságait. A csodálatosan csodáitatott csoda- fegyverek is csúfosan a csodába csúsztak. De most hová a csudába csusszantsa magát az a sok magyar, aki eleink példája nyomán a kék Duna mentében idáig portyázta magét, annyi zűrzavaron át? Mi lesz most? Hátha az egyre közeledő angolszász haderő éppen félreértés és meg nem értés miatt valami ostobaságot tesz velük? Ugye, az ilyen, háborúban sohse lehet mindent előre tudni. Még szerencse, hogy nem az oroszokról Van szó, hála az egeknek, azok valahol a porosz földet dögönyözik. Minden gordiuszi csomót ki lehet csomómi, csak ember kell hozzá, aki érti a módját. Diósy Diós nyilas alezredes, miután meg­hitt társaságban elmondta köranyeztető élet- történetét, melyből világosan kiderült, hogyan sikerült nyilaskeresztes törzstisztnek álcázva, megmentenie tizenhárom zsidó gyárost Dachautól; Kőszegen és környékén hogyan sze­dett össze ezerkétszáz leventét, hogy kiragad­va őket a német etetőgépezetből, itt nyuga­ton szervírozza őket Trumarm és Churchill uraknak, hogyan csempészte ki a magyar ve­zérkar titkos aktáit Svájcba, a nyugati ha­talmak ügynökeinek (háromezer dollárt ka­pott érte); tmá volt a véleménye Szálasi ész­beli képességeiről, egy késő októberben le­játszott kártyaparti közben; meg így, meg úgy... Tehát amikor mindezt háromórás elő­adásban leadta, zokogva és levegő után kap­kodva, a nyilaskeresztes karszalagját egy vacak öngyújtó lángocskájának hevében ün­nepélyesen elégette, katonás rövidséggel így fejezte be mondanivalóit; — Most pedig, uraim, egy hazájából kivert, üldözött magyar áll Önök előtt. Amit szen­vedtem, a fajtámért, önökért, s nem _ ma­gamért tűrtem el. Nincs olyan krematóriuma Németországnak, ahol az én tetememnek már kerek esztendeje nem fűtenék az égetőke­mencéket. De nincs idő tovább személyes dol­gokkal foglalkozni. Nagy idők, nagy embere­ket kívánnak és itt állok a nemzet^ színe előtt, hogy vezessem népemet, mint Mózes a választott népét Egyiptomból Kánaán felé. — üljön le! — nyikkant bele Kovács Berta­lan (hangja a zengő beszédbe. Nehogy azt 'higgye valaki, hogy illetlenségből. Vagy más szándékból tette ezt a kijelentést, hanem csu­pán csak azért, mert az alezredesi szózat igen emlékeztette Kossuth egyik országgyűlési be­szédére, s úgy emlékezett, amikor Kossuth a nemzet színe előtti állásról beszélt, a.z^ ösz- szegyűlt (honatyák valami hasonlót kiabáltak. Egyszóval, valahogy szájára jött ez a két szó. Istenem,, mással is megeshet. Más lapra tartozik, hogy Diósy ettől a cse­kélységtől elfehéredett, s az ötven egynéhány fők számláló kompánia ijedten sütötte le a szemét. Kínos és igen csendes pillanatok száladtak így el, mely alatt Diósy megtalálta kibillent egyensúlyát, Bertalan pedig azt a szerencsét­len cigarettát, melyet eddig összes zsebeiben hiába keresett. — Magáról azt hittem edefig és mindenki, édes barátom, hogy egy fcipányvázott barom — dördült fel az alezredesi bariton, s kisül, hogy egy háborús főbűnös. Maga a magyar parasztok millióit vezényelte még február­ban is a halálba, amikor mi már a magyar életek megmentésén fáradoztunk. Maga fog­ja be a pofáját. Maga egy koszos nyilas. Kö- pödelem a rendes emberek között. En már Bécsben is éreztem, hogy bűzlik maga körül valami. Rvangli! Úgy fújt már a derék ember, mint egy -fel- ingereit bika. A társaság egy szemnyitási idő alatt elhúzódott tőle, s Bertalan itt a neubur- gi Duna hídja alatt olyan kicsire aszott, mint a 'kemencéből kikapart aszalt szilva. — Kiközösítjük, és leköpjük a hazaárulót — szólt komoiy hangon Bech orvosezredes apósa, az építész. — Dobjuk a Dunába és! kész — indítványoz­ta KöVeskály Illés őrnagy úr. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom