Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-14 / 38. szám

Péntek, 1958. február 14.

SOMOGYI NÉPLAP

Előtérben a műszaki

fejlesztés

A Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés 1958-as tervében főleg a téglagyárak, műkőüzemek fejlesztése szerepel. A téglagyáraik között még olyan is akad, ahol az ősi kézivetéssel készül a tégla, nem a korszerű présgép ontja magából a téglát. Pedig egyre több családi ház épül, egyre fokozódik a lakás- és iskolaépítés. Ehhez pedig három dolog kell: tégla tégla és megint tégla! Ezért fordít idén még nagyobb gondot a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés a műszaki fejlesztésre, mint eddig.

Három téglagyárban dolgoznak még kézivetéssel: Böhö- nyén, Osztopánban, Balaton- bogláron.

A tervek szerint Böhünye idén már megkapja a szükséges gépeket és előbbre lép egyet a termelés emelésében.

Baiatonbogláron sajnos nincs elegendő földje a gyárnak, ami van, az meg homokos. Azért, ha a keret engedi, itt is bevezetik a kísérleti gépgyártást, s ha beválik, teljesen áttérnek a gépi termelésre. Osztopánban ellenkező a helyzet. Föld bőven van, de ez nem megfelelő a téglagyártáshoz. Az osztopá- ni téglagyár termelése ráadásul még elenyészően kevés is. Az Egyesülés már le is akarta állítani a gyárat, de a felsőbb hatóságok ehhez nem já rultak hozzá.

Idén korszerű 450-es prés! kap Juta és Kadarkút. Az ú. prés teljesítménye 30 száza Iákkal magasabb, mint az eddigi préseké. Juta ezenkívül kap egy teknős keverőt és egy sima hengert is. A jutái gyár korszerű sínhálózatának építése nemrég fejeződött be.

Uj megmunkáló gépeket kap Kéthely, Marcali, Ri- nyaújlak.

Az új gépek segítségével sokkal finomabb anyagot tudnak előáll tani, s így javul a tégla minősége is. Főleg teknőskeve- rőt és sima hengert kapnak az utóbb említett gyárak. Kapos- szerdahelyen a primitív gőzgépet végre korszerű villany- motorok váltják fel, mivel az idei tervben már szerepel a kaposszerdahelyi gyár villamosítása.

Az építkezések ugrásszerű növekedésével jár az is, hogy egyre több cserépre van szükség. A tetőfedő anyagokkal pedig, valljuk meg, nem a legjobban állunk. Ezért határozta el a Bánya- és Építőanyag- ipari Egyesülés, hogy

az 1958-as évben megkezdi a kísérleti cserépgyártást.

Először Kéthelyen, Balaton- szentgyörgyön, Jután és Ka- darkúton indul meg, ha primitív műszaki felkészültséggel is, a cserépgyártás. Ha a kísérletek sikerrel járnak, akkor nagyobb beruházást eszközöl az Egyesülés, új gépeket

szerez be, szárító-színeket épít, és megindítja most már teljes műszaki felkészültséggel a gyártást.

A Téglagyári Egyesülés üzemei városrendezési okokból előbb-utóbb kiszorulnak Kaposvárról, ezért a felsőbb szerveknek nagyobb figyelmet kell szentelniük arra, hogy sokkal erősebb ütemben fejlesszék a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés téglagyárait. Például a jutái telepet sokkal jobban kellene fejleszteni. Legalább háromszorosára kellene smelni a kapacitását, új égető kemencéket kellene építeni.

A téglagyári dolgozók tisztálkodását könnyíti meg, hogy az Egyesülés több helyen épít fürdőket.

Kaposszerdahelyen, Kadarkú- ton, Jután már megépült a fürdő épülete, s ez év első negyedében pedig be is rendezik. Az Egyesülés központi javító- műhelye tavaly kapott, Belcsa- puszta' idén kap egy boyler- kazános férfi és női fürdőt.

Nagy tervei vannak az Egyesülésnek műkőüzemeivel is \ zákányi telepen szeretnének olyan épületeket emelni, ahol a téli-nyári üzemeltetés egyaránt biztosítva lenne. A tervek szerint olyan épületelemeket gyártanának főként, amiben országos viszonylatban hiány van. Az előregyártott épületelemek gyártásának fokozásával a családi ház építést ikarják elősegíteni.

A műkőüzem fejlesztési tervében szerepel a szénsalakból előállított blokktégla próbagyártása.

Nagy előnye a blokktéglának, hogy az építkezés helyszínén állítható elő, így a szállítási

Szerény asztalkája behúzódik a templom oldalához, s a barna, festett fán csalogatóan fekszenek el a könyvek. A könyvárus maga — zömök, kurta karú ember — topogva várja a vásárlókat. Van is kit várnia, nincs is. Nem sokan zavarják meg a várakozást, csak néha torlódik ösz- sze nézelődésre öt-hat ember. S ilyenkor mindig akad legalább egy, aki már nem tud megválni a kézbe vett könyvtől: fizet és becsusztatja táskájába az új barátot. Asszonyok szakácskönyvet, gyermekek meséskönyvet kutatnak, két őszbe vegyülci férfi pedig — szemre is látszik rajtuk, hogy vérbeli futballszur- kolók — a Labdarúgás című szakkönyv lapjait forgatják. Aztán ismét nyugalom jön, a siető emberek észre sem veszik a félrehúzódó könyvárust. Az égen szétszaladnak a reggeli felhők, a nap első

költségek minimálisra csökkenthetők, az alapanyag, a szénsalak pedig könnyen beszerezhető. Az országban már csinálnak blokktéglát szénsalakból, mégpedig Zagyvapálfal- ván. Valamelyik szövetkezet itt Kaposvárott is próbálkozott már blokktégla készítéssel, de mivel kézipréssel dolgoztak, nem volt olyan tökéletes, így abbahagyták. A műkőüzem gépi berendezéssel akarja előállítani a blokktéglát. Sok kísérlet, próbálkozás kell azonban addig, amíg a próbagyártástól eljut a műkőüzem odáig hogy közvetlen az építtetőknek készítheti a blokktéglát. A szénsalakból készített tégla tízszer akkora mint a normál, eddig használt tégla. Természetes, hogy sokkal hamarabb épül fel a családi ház, ha az új építőanyagot használják építéséhez.

A Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés szívén viseli a hozzátartozó üzemek gépesítését, műszaki fejlesztését. Ennek, azt hisszük, meg is lesz az eredménye!

Lajos Géza

Könyvismertetés

Kántor Zsuzsa: Práter utca (Móra Ferenc). Kb. 96 oldal, fűzve 5 forint.

Megtévesztett 14—17 éves fiúk belekeverednek az ellen- forradalomba, s fegyverrel a kézben harcolnak egy Práter utcai ház tetején. Végül felismerik a valóságot a hazug jelszavak mögött.

sugarait engedi rá a templom fakósárga oldalára. Parasztnéni lép az asztalkához, s ahogy megszokta a piacon, alkudozni kezd. Nem adná olcsóbban? Bizony nem. S mégis egy-kettőre kész a vásár.

Nicsak: az embereiknek nemcsak krumpli kell, hús, hogy egynek. Nemcsak cipő és kabát, hogy ruházkodja- nak. Nemcsak saját ház, főbérleti lakás, hogy lakjanak, Könyv is kell. A zömök kurta karú ember a bolt után összedörzsöli a kezét, akárcsak ez lenne a véleménye. S a pillanatra megálló két diáklány sem ellenkezne vele: ők már igazán tadják, hogy mi is a könyv. Talán ezért mondja társának a szőkébb: legalább egy sátra lenne a könyvárus bácsinak, hogy ha az eső elered, ne kelljen a kapu alá menekednie.-ér

CTÁxcai köiiifoáEiLs

X>OG0OGC«./XX»i>ü'->3CŰ<-X-iOQQGOO'30'2COOOOeC'ÓOOGOC<:)eGOOe0E’hvi>OOO)OOOGQeí:

EMBERI SORSOK

A MUNKAKERÜLŐ

Kimustrált katonaköpeny feszül rajta. Lábán hetek óta a kefétől kímélt cipő. Sarka félre taposva. Az egyiknek a széle is kifeslett. Zokniján tenyérnyi lyuk. Al- lán borostás, vöröses szakáll. Akkora, hogy fonni lehetne. Ha hideg van, keze, orra vörös a csípős széltől. Ha napsütéses, meleg az idő, hanyagul lóbálja munkára nagyonis alkalmas végtagját.

Naphosszat a Kossuth téri központi büfében tanyázik. Nekidől a pultnak, vagy ablakpárkánynak, s pohár sör mellett, tétlenül fogyasztja az időt is. Ha több pénze akad, a pénztárhoz megy:

— Ké-ké-kérek egy féldecit. — Még nem részeg. Talán beszédhibás. Ha van a fejében, ömlik belőle

O c 7A Pflrí+Alr íp

jobban öltözött és magabiztosabb. A másik hozzá hasonló. Jellegzetes figura.

Enni nagyon tud. Olcsó étel vándorol a gyomrába nap mint nap. De tápláló. Babfőzelék, krumplifőzelék, káposzta, ami többnyire az árjegyzék elején áll. Hogy rendszeresen kosztol-e, nem tudom. De olyan pufókarcú, jól megtermett, hogy

majd kicsattan az egészségől.

A rendszeres' munka talán embert faragna belőle.

Dupla fekete párolog előtte. A tálcán ott egy stampedli rum is. Reszkető kézzel nyúl utána. Gondolkodik: hova öntse? A szájába-e, vagy a feketébe? A feketébe öntötte.

Magas, szikár ember. Törzsvendég a

Park-vendéglőben.---XI----k

özelében érzi jól magát. Dirigál is, mint egy karmester. A nagy hévtol szemüvege is az orra hegyére csúszik. Aztán mikor betelt, a székre huppan s rendel:

— Egy fröccsöt! Nekem — bök a mellére.

Ha ül és felnéz valakire, ráncba szalad a homloka. Erősen kopaszodik. De a homlokrészen megmaradt haja azért a szemébe lóg. S amikor már nagyon reszket kezében a kiskanál, asztaltársa keveri meg a feketét. Dalol, mégpedig hogyan?! Mulatni, azt tud.

Örákhosszat áll, sétál és imbolyog az asztalok között. Sohasem találja a helyét. Ugyan milyen bánatot öl az italba?!

Ül az asztalnál maga elé meredten,

a sok éjszakázástól, na meg... egyébtől.* Üres pohár árválkodik előtte. Talán sör volt benne. A kendő alól előbukkan gondozatlan haja. Két öklét úgy fekteti az asztalra, mint aki nagyon fáradt. Talán az is. Mozdulatai darabosak, de ha telik egy fröccsre, tekintete egyszeriben eleven lesz. Kutatva, keresve, gyakorlottan néz körül. Feláll. Egy- szer-kétszer végigsétál a teremben, aztán kiválaszt egy alkalmas helyet.

S partner mindig akad. Az ismeretség tapogatózva indul. Amikor a mozdulatokból, szemjátékból, egy-egy elejtett mosolyból közös nevezőre jutnak, megered a beszéd is.. S aztán senki észre nem veszi talán, mikor tűntek el az éiszakáhnn

Több mint kétmillió forintos

üzérkedés

földmű vessző vetkezeti cégér alatt, maszek alapon

Horváth Imre lebukott. A megyei rendőrkapitányság társadalmi tulajdon védelmi osztálya által lefolytatott széleskörű és alapos nyomozati munka során bebizonyosodott, hogy Horváth Imre somogy- szo'bt aprószerfai készítésre jogosító iparengedéllyel rendelkező kisiparos az egész országra kiterjedő nagykereskedői tevékenységet folytatott, s csupán 1957-ben, egy esztendő leforgása alatt — még kimondani is sok! — 2 147 668 forintos forgalmat bonyolított le. Cselekménye teljes mértékben kimeríti az üzérkedés fogalmát.

Ezt a Horváth Imrét azok segítették hozta a kétmilliós garázdálkodáshoz, akikre a nép saját javainak védelmét, a nép pénzének kamatoztatását, az okos gazdálkodást bízta. Igen. Horváth Imre azért tudott üzérkedni, azért tudott a Balaton mellett villát Venni, motort vásárolni, mert hozzásegítették. Kik és hogyan? Erről később essék szó.

Horváth arca

Ki volt Horváth Imre? Kezdjük azzal, hogy már kétszer volt büntetve. Egyszer a Iközellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt hat hónapi börtönt szabtak ki rá. Cipész volt a mestersége, s akkori bőrrel üzérkedett. Majd (a népi hatalom meg- bocsájtó volt hozzá, elengedte büntetését. Bízott benne. Más embernek ez életre szóló tanulságul szolgált volna. Nem így Horváthnak. Önem okult a büntetésből. Iparengedélyt kért a Nagyatádi Járási Tanácstól aprószerfa (értsd: háziipari cikkek) készítésére. Az engedélyt megkapta, s ez nem is lett volna baj, ha becsületesen dolgozik. De Horváthnak nem füllött a foga a tisztességes munkához. Neki olyan pénz kellett, amiért nem ő, hanem mások dolgoztak meg. Ám hiába akart volna ilyen eszközhöz folyamodni, ha nincsenek pártfogói, segítői. De akadtak. Elment a csurgói földműves- szövetkezet akkori ügyvezetőjéhez, Berkes Sándorhoz, megmutatta iparigazolványát és megegyezett vele. Elmondta neki, hogy ő — mármint Horváth — megnöveli a szövetkezet forgalmát. Apró- szerfát, különböző, háztartásban és másutt szükséges áruikat készített, ami után, tekintve, hogy az állami vállalatok nem gyártják, kap a nagykereskedelem, a fogyasztóközönség is. Több oka is volt annak, hogy a földmű- vesszövetfcezetheZ folyamodott. Elsősorban is pénz kellett a meginduláshoz. A második kérdőjel:

hogyan adjon túl az áruin?

Tudvalévőén az állam pénzével gazdálkodó vállalatok 500 forintnál nagyobb összeget csak MNB egyszámlán folyósítanak. Horváth pedig ilyennel nem rendelkezett és nem is rendelkezhetett.

Ehhez is kellett a földművesszövetkezet segédkeze. Á szövetkezet akkori ügyvezetője nem kérette magát, köny- nyen belement az üzletbe. Horváthnak megengedték, hogy az ő nevükben lépjen fel az üzletkötésnél, neki adták a földszöv. egyszámláját. Azért is belementek ebbe, mert Horváth gondolta, a Krisztus koporsóját ‘sem őrizték ingyen, ő is felajánlotta: a forgalmi érték 10 százalékát a földművesszövetkezetnek adja. Most már tehát a földművesszövetkezet cégére alatt vihette végbe özeiméit.

Összefog a galéria

Működési területe lett az egész ország. Mezőkovácshá- tatól Miskolcig, Mískoletól Tatabányáig, Tatabányától Pécsig. Sokhelyütt megfordult és üzletelt. Az újsütettű kismaros országszerte ismert nagviparengedéllyel bíró kisiparosokkal, s megrendeléseket adott nekik — a csurgói földművesszövetkezet nevében. Megbeszélték az elkészítési határidőt, s ugyanakkor ő, majd a később felfogadott 3 ügynökkel járták a különböző budapesti és vidéki vállalatokat, nagykereskedelmi cégeket, intézményeket, árajánlatokat tettek, helyet készítettek a megrendelt kész árunak — természetesen ismét a csurgói, majd később a csö- kölyi földművesszövetkezetre hivatkoztak. Ahol megjelentek az árajánlattal — övék volt az országban a legborsosabb — egyben meghagyták: a

megrendelést küldjék a csurgói földművesszövetkezetnek. És itt következik a csoda. Amikor az áru elkészült, s a megrendelés is befutott a

földművessszövetkezethez, Horváth az ország bármely részén lakó kisiparostól közvetlenül a megrendelőnek szállította vasúton az árut. A vlasúti szállítólevél másod- példányával pedig elindult haza és azt elvitte a csurgói földműviessszövetkezet szabadfelvásárlójához.

Az akkori felvásárló, Szmo- dics József ennek alapján kiállította a vételi jegyet, noha az árut sohsem látta, mintha azokat Horváth Imre kisiparos készítette volna. (Persze neki érdeke fűződött hozta, hiszen miinél több volt a felvásárolt áruk értéke, annál több prémium ütötte a markát.)

Szmodicsnak is viszketett a tenyere.

Ezért csinált minden lelki- ismeretfurdalás nélkül eladót Horváth Imréből. Sőt, igazolásokat is adott neki. Ámbár a bolondnak is szemet szúrhatott, mire fel ez a nagy »-termelékenység-«, mert Horváth aztán, mint a gyár, úgy ontotta a terméket. És most Berkes is, Szmodics is, a főkönyvelő is, meg a később váltó ügyvezető és felvásárló is úgy tesz, mint akik nagyon «-feledékenyek«: azt mondják, nem tudták, hogy Horváth nem maga, hanem másokkal készítteti a temérdek ciirok- és nyírfaseprűt és más aprószentét.

Hát nekik nem szúrt szemet az ilyen egymás után

ismétlődő vételi jegy, amelyek közül egyik 10 200 nyí- rokseprű (46 512 Ft), a másik 12 248 nyírrőzséből (36 835 Ft), a harmadik 2862 MÁV-nak szükséges kocsifogó ék (51 516 Ft), a negyedik 2830 feszítőfa (58 554 Ft), az ötödik 2500 kocsifogó ék és 1934 darab feszítőfa (87 895 Ft), a hatodik négyezer kocsifogó ék (72 000 Ft) értékesítéséről szól? Mind Horváth Imre nevén. Pedig ez a hat vételi jegy csak töredék az esztendőben készült temérdek közül. Vajon nem jutott eszükbe, hogy erre egy ember fizikailag is képtelen, vagy nem sokallták a neki kifizetett pénzt? Lehet-e hinni, hogy az efféle üzelmeket nem vették észre? Tagadásukat megcáfolja Küher János elvtárs, az FJK akkori elnöke is, aki a napokban elmondta, hogy ő már 1957 májusában figyelmeztette a csurgói földművesszövet- kezet vezetőit, szüntessék be ezt a gyanús kereskedelmi tevékenységet. (Megjegyezzük, hogy a földművesszövetkezetnek is csak a MÉSZÖV külön engedélyével és csak Somogy megye határain belül lehetett volna kisiparosoktól árut vásárolni.

Újabb segítők játszanak kézre

Horváth Imre felelősségét súlyosbítja az a körülmény is, hogy amikor illetékes szer- veknék gyanússá vált a forgalom és a szövetkezeti berkekben is kezdtek körülnézni, milyen módon fizethettek ki Horváth Imre nevére közel kétmillió forintot, Horváth új gazda után nézett. És taIáit ic; A r^ölVöltri /ív-<-»<■«

tusban megegyezett Horváti tál és nemcsak megbízóiévá lel látta el, noha itt sem a semmiféle alkalmazásban, h nem a szövetkezet MNB eg. számláját is rendelkezésé bocsátotta és esetenként 3C 40 ezer forintos hitelt is nyú tott neki, s lehetővé tett hogy a földművesszövetkez nevében 344 052 forintos üzé kedést folytasson. Itt ugya: csak Horvláth Imre nevére á ■lították ki a vételjegyet, bi az árut itt sem látták, s i érte járó pénzt Horváth b zeihez fizették ki az egyezk dóskor kikötött jutalom né kül.

A gavallér

Horváth Imrére igazán ne mondhatták, hogy szűkmark kitett ő magáért, kivált, 1 gavallérságát akarta fi to,

tatai. Nagylábon élt, bárhol ment, útja először a vidé vendéglőkbe, városi eszpres szókba vezetett. Ide hivat előzőleg távirati úton hel; megbízottait, itt kötötték m< az üzletet, itt fizetett. Taxi jártak Vidékre. Mint a Szegi di Építőipari Vállalat anya; beszerzője emlékezik, Horvál egyik ügynöke azt mondta ni ki: »»Nálunk a pénz nem sz: mit, mi ezreket keresünk Békéscsabára 80 000 forr készpénzzel! utazott /Horváti Somogyszobon pedig mű den kocsmában tartózkodj megvendégelt gavallér módr Volt miből. A kocsifogó ék< két például 12 forintos dar; borukénti áron vette és í forintért adta tovább. Ebbi két forint lett a szövetkezet' a többi Horváth zsebébe vái dorolt, illetve ebből fizeti ügynökeit, különböző költs' geit és a forgalmi adót. Csi pán a kocsifogó ékeken ho; tavetőlegesen 95 ezer forinti keresett.

A vádlottak padján a felelőtlen felelősöket is!

Horváth Imre az elmúlt é’ ben a csurgói és a csököl; földművesszövetkezetek v< zetőinek segedelmével teh; több mint kétmillió forii összegű üzérkedést bonyolító le. Jelenleg előzetes letartó: tatásban várja a tárgyalás Mert hamarosan számot ke adnia a bíróság előtt is üze! merről, s minden valószínűsé szerint jó időre elveszik a ked vét az üzérkedéstől, a szabai élettől.

De ez nem elég. A vádlottá! padjára kell ültetni azokat ű •ajkaik módot adtak, sőt elő%e gítették Horváth Imre ga rázdálkodását, s ezzel bűi* segédekké lettek. Hogyan nem izgatta sem Berkes Sán dort, sem a későbbi ügyvezetőt, Nagy Istvánt, sem Szmodics Józsefet, sem utódjál Kubu Gézát a nyilvánvaló többszörös törvénysértés? Miért nem állt ki a porondra Sótonyi Imre főkönyvelő, hogy a vezetőknek megmondja: amit tesztek Horváthtal, az nemcsak erkölcstelen, hanem törvénytelen is, ellenkezik a pénzügyi szabályokkal. Ha pedig a vezetők nem hajlottak szavára, miért nem jelentette azt, Boleszka Lajos, a csökölyi földművesszövetkezet ügyvezetője nemcsak kapva kapott Horváth Imre ajánlatán, sőt még maga korábban fel is szólította, jöjjön hozzájuk, ők is hajlandók azt megtenni, amit a csurgóiak. E perben a felelőtlenség szégyenoszlopához kell szegezni mindazokat, akik visszaéltek hivatali hatalmukkal, a bizalommal. A bíróság előtt Horváth Imre bizo- nvára csak a? olsfovármUj/óri-