Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-13 / 37. szám (36. szám)

k ☆

☆ &

IFJÚ FIQYELÖ

Büsxkék vagyunk ifjúság unt* eredményeire

Olvastam az Ifjú Figyelőben áluy Lajos írását, melyet gy erzem, a magyar iljasag eveut-u aoteiesscgem szoros- ut-uorostui visszautasítanom, .int eieit laiun, az egyszerű

lUUlilUA IV^Utt, Így Ut^jUu

a ismerem gondolatvilágukat.

UjUSUgOlIl |n»U ŰZ woJ"

evezett cseraesz »mtina- jusag^-ba esett. Mi ti- taioa nagyon öüszkeü va- yuiiK arra, tiogy Ülsz- i>^uá lehetünk, és megnyugta- jui a leveliről arról is, hogy ottan oruinenek, ha a Kisí Iranian leuetueiiea. Azt uj. iveieuen, nogy nenany éwei leant Komoiy, teieiossegteljes hasban von. ügy érzem, ónét tálán azért került ki, mert cserkeszetet létrehozó rendiért különbnek tartotta, mint zt a rendszert, amely nem lunkanélküliséget, hanem enyeret, komoly fizetést ad becsületesen dolgozó tataiknak. Igaza van a levélíró- ak, hogy a cserkészekhez etn mindenkit vettek fel, ícrt mi proligyerekek, akik sak mezitláb jártunk iskolá- a, nem voltunk cserkészek, tért nem volt miből és »sza- unk volt«.

Mi a KíSZ-be a becsületes, egyelmezett és népünkhöz bü iatalokat vesszük fel. Talán íosolyog most és az ellenfor- adalomra, a sok megtévedt iatalra gondol. De ezek a fi" talok voltak az elsők, akik tunkába állottak és munka- ersenyt indítottak. Az egész ecsületes magyar fiatalság üszke arra, hogy már most ülönb fiatalságunk van, mint cserkész időben. Bátran térjük vallani, hogy van lilánk, de mi nem a gyerekszo- ás, nevelőnős selyem fiata- ikkal csinálunk államrend- lert, hanem a kemény mun- ában edződött, munkás, pa- iszt és értelmiségi fiatalokai, És úgy érzem, ez a döntő. Te aggódjon, megneveljük zeket az úgynevezett »jam- ec« fiúkat is, hisz már erre i sok példa volt. És azt is legírhatom, hogy nem is kar- icrből jönnek a fiatalok a IISZ-be, hisz legtöbbje pa- asztfiatal vagy egyszerű vas- tas. És nem a mennyiségre legyünk. Elárulja a levélíró, iOgy halvány fogalma sincs az létről, hogy »-jól informált-« eiyrői szerzi tapasztalatait, sert ha nem tudná, még ahhoz i van erőnk, hogy kizárjunk alakit a szervezetből, össze- oglalva, mi büszkék vagyunk pártra, a KISZ-re és if júsá- unkra, eredményeinkre me- yet nehéz munkával, cserké- zet nélkül értünk el,

DR. ERDÉLYI JÓZSEF, KISZ-titkár, Gyékényes.

„RÁFÉR A NEVELÉS A FIATALOKRA“

VITA

Mi, felnőttek, focjjunk Össze a fiatalok nevelése érdekében

Az Ifjú Figyelő rovatában az elmúlt hetekben nagyon sokféle címen olvastam bírálatot a mi fiataljainkról. Nagyon sokszor kritizálták a diákok és •dszisták magaviseletét, modorát, öltözetét. A cikk íróját válaszokban megcáfolták, nemtetszésüket fejezték ki, szóval amíg a felnőttek vitatkoznak, addig az ifjúságunk tovább rendetlenkedik, sőt tetszik nekik, hogy mi anyák, apák, nevelők, mennyit foglalkozunk velük és eredménytelenül. Segíteni kell az biztos, itt a legfőbb ideje, de csak úgy tudunk segíteni, ha mi felnőttek összefogunk és kell, hogy ösz- szefogjunk.

Három fiú gyermeket nevelek, a legidősebb 18 éves. Nem vagyok elfogult anya a saját gyermekeimmel sem, apai szigorral nevelem őket, »a gyeplő szárát« egyelőre még én tartom a kezemben, mégis magamévá teszem ezt a szót, hogy segítsünk gyermekeinken. De hogyan, ez a kérdés merült fel már sokszor. Tekintettel arra, hogy nekem is van egy »mai fiatal« fiam, az én elgondolásomból leírok egypá- rat.

Először is kezdem a diákságon. mivel itt vagyok érdiekéit fél.

A diáksapka viselését kötelezővé tenném.

Mi szülők ezt jobban ellenőrizhetjük. A diákságnak tiltva van este 8 után utcán tartózkodni. Nyilvános helyekre szórakozni járni tilos. Cukrászdában italt fogyasztani tilos. Tehát diáksapkás fiút, mégha kislány társaságában van, akkor sem szolgálnám ki, sőt figyelmeztetném az iskolai szabályokra. Gyakran vannak diákbálok. Ide csak osztályfőnöki engedéllyel mellessenek, ami az ellenőrzőkönyvbe legyen beírva, hogy mettől meddig tart a bál. Itt is ellenőrizhetjük, hogy mikor jön haza. Azt, hogy milyen ruhában jelenik meg a fiú, teljesen tőlünk, szülőktől függ.

Minden osztályban vannak KISZ-tagok. Az ő kötelességük legyen az, hogy a jampec viselkedésre figyeljenek és végezzenek nevelő munkát.

A szép szóval, ha nem sikerül, akkor — ifjúságunk érdekében — tegyenek jelentést az osztályfőnöknek. Egy pár intő, vagy rovó és merem remélni, hogy meglesz az eredménye. Az utcán, vonaton, moziban, színházban minden felnőtt érezze kötelességének figyelmeztetni azt a diákot, amelyik illetlenül beszél, vagy viselkedik. Szülői értekezleten ne szégyelljük gyermekeink hibáját felhozni. Velem történt meg, hogy ellenőrizni akartam fiam távolmaradását. Érdeklődtem az osztályfőnöktől,

hogy az ilyen és amolyan sportköri edzések mettől meddig vannak. Jobbról, balról is megjegyezték, hogy ennek is jól nevelt fia lehet, gyönyörű fia lehet, ha már nem bízik meg benne. Szégyelltem magam és fájt, hogy ilyen értelemben fogják fel érdeklődésemet. Az osztályfőnök valamelyik fiúról nem jó véleményt mondott, ekkor az anya a következő megjegyzést tette: »csodálkozom, pedig az én kisfiam nem olyan«. Dehogynem olyan, csak sajnos sok szülő nem akarja beismerni, hogy igenis olyan mint a többi. Pláne az olyan szülő, ahol csak egy fiú van, az biztos, hogy különb a többinél (tisztelet a kivételnek). Ennyit a diákságról.

A többi fiataljaink,

akik az iparosságot vagy a

kereskedelmet tanulják,

ők jelentik a nehezebb feladatot.

Sajnos, ők úgy gondolják, hogy van már saját keresetük, nekik nem parancsol senki, oda mennek és úgy öltözködnek, ahogy akarnak. Azért itt is lehet sorompót állítani. Ha nekünk szülőknek nem tetszik a jampec viselkedés, akkor legyünk azon, hogy saját gyermekeink me legyenek jam- pecok. A jóindulatú és a szülőt tisztelő gyermekekkel, mégha saját keresettel is bír — szép szóval meg tudjuk értetni, hogy ez nem szép, hanem ízléstelen. Ne engedjük meg, hogy 18—20 éves fiúnk hajnalban és illuminált állapotban járjon haza.

Kötelezővé tenném a KISZ-jelvény viselését a kiszistáknak.

Ismerjük meg őket mindenütt hogy ezek kiszisták és ha félrelépnek, segítsük őket vissza az egyenes útra. Tánchelyeken, vagy egyéb szórakozó helyen az igazi kiszista figyelmeztesse társát, hogy ne hozzon szégyent a jelvényre. Az egyik fiatal nevelje a másikat, de csak jó példával.

Üzemekben és más munkahelyeken a fölöttes mint apa vagy anya, úgy figyelmeztesse hibáira a fiatalt.

így képzeltem el a segítséget az ifjúságon. Tartsanak össze még azok is, akiknek nincs gyermekük. Utón útfélen szemünk a gyermekeinken legyen és neveljük, segítsük át őket az örvényen. Mi szülők a gyermekeinkre építünk, azokban Látjuk a jövőnket. Az egész ifjúságunkra épül az ország és bízik bennük társadalmunk minden rétege. Hajlítsuk a vesszőt, amíg lehet. Fogjunk össze, míg nem késő.

Bánfai Józsefné,

Kaposvár.

A fiatalokért a felnőttek is felelősek

Nincs olyan nap, hogy ne hallanánk az ifjúság neveléséről, életéről, hol megvető, gúnyos, hol aggódó hangon.

Valóban lehangoló az ifjúság egy részének könnyelmű életfelfogása, beszédmodora, viselkedése — ez kétségtelen.

De ez a modortalan ifjúság hol él?! Külön van zárva megszületése percétől egy táborba, ahol magától veszi föl az any- nyira utált jampec szokásokat? Nem! Itt élnek közöttünk, felnőttek között. Akik elkészítik nekik a »cső nácit«, az »emeletes talpú« cipőt vagy a tizenhatéven felülieknek szóló fűmre elküldik, elengedik gyermekeiket ezzel a megjegyzéssel: »Ugyan, hadd lássa az életet a maga valóságában a gyerek«. Igen, hadd lássa, de elsősorban mindent a maga idejében és semmi esetre sem úgy, íhogy az összetörMEGFORDULT A VILÁG

Lassanként az idő, hogy eljárt felettem, mint annyian mások: én is kamasz lettem.

Oly érdekes minden furcsállom a jelent, leírom, bár másnak ez újat nem jelent.

Megfordult a világ, s új szemszögből látok: rosszat, jót és szépet, ellent és barátot.

Megfordult az élet, más oldalát tárja, elragad az újnak mámorító árja.

Régein be nem menteni egy lányos szobába: képzelni sem mertem: szép a lányok lába.

Most meg, ha az utcán kettőt-hármat lépek szemezem a sok lányt, főleg hogyha szépek.

Hát azt ki mondja meg, hangommal mi történt? Tegnap még nálam volt, s ma itthagyott önként.

Gigli lágy tenorja zengett a hangomban,-—11 r* ~~

Am egyszer oly hangok törtek ki belőlem, hogy még a medve is megijedne tőlem.

Hát ez hagyján, hiszen nem fájtak e dolgok; ettől még bármelyik ember lehet boldog.

Ami aztán történt az volt a borzalom: arcom kipelyhedzett mind a két oldalon.

Neki a borotvát!... Képem vígan szántja. (Sajnos emitt-amott a bőrt is lerántja.)

Mert a penge érett már a fenőkőre, s botságát megsínyli minden kamasz bőre.

De a kamaszságom csak megszoktam lassan. (Sokat is sétálok hogy magam mutassam.)

Ma meg ismerősöm megállít egy szóra:

»Jaj, fiatalember, nem tudja hány óra?«

így tudtam meg közben, míg e versnek dűltem: bejelentés nélkül ifjúvá serdültem.

Tfl B4TOC.U rtVTTT 4

je, megfélemlítse vagy lejtőre juttassa. Fáj a szülőknek, a felnőtteknek, ha a fiatalok udvariatlanok. Hát akkor mién mondják olyan könnyen. »azért vannak a pedagógusok, hogy neveljék az ifjúságot«. Vagy fordítva: »Én vesződjek vele, nevelje meg az apja, meg az anyja«. Mert sajnos .tapasztalatból mondhatom, ilyen esetek is előfordulnak.

Sok hiba eredője, hogy a felnőttek, maguk a szülők sem gondolják meg, hogy mit beszélnek fejlődő, érdeklődő gyermekeik előtt. Néha pedig nem ártana körülnézni, ha egymás közt beszélgetünk: Vajon nincs-e

ott olyan fiatal, aki még azt nem érti vagy talán kissé érti. Kissé, és épp ezért a legszebb, a legtisztább emberi érzésekből, az életből csúfot űznek. Szerintem éppúgy keresendő a hiba, sőt sok esetben nagyobb részben a felnőttekben, az ifjúság rossz élet- felfogásáért. De még nem végzetes, s rajtunk, felnőtteken múlik, hogy azzá ne legyen.

Kiss Józsefné Kaposvár.

Majd éppen ti ulánatok takaritlatok!

Gamáson történt néhány héttel ezelőtt, amikor még híre-hamva sem volt a mostani, szinte tavaszias napoknak. A fák ágait fagy ropogtatta, s j'éggé keményedéit már alkonyat felé az út a falu utcáin. Egyszóval olyan idő volt, amikor az ember, akár fiatal, akár öreg, szeret a tűzhely közelébe húzódni.

Taggyűlésre gyülekeztek a gamási fiatalok, egyéb híj'án egy fűtetlen helyiségben, ahol még leütni is veszélyesnek látszott, ezért azidő alatt, mig várakoztak a járási KISZ bizottság kiküldöttére, álltak, topogtak, hogy valamennyire elviselhető legyen számukra a gyűlés színhelyének kijelölt helyiség hőmérséklete. Teljes létszámmal megjelent a tagság, bár nem lett volna csodálkozni való azon, ha né- itányan a gyengébbek közül hazamennek, mind ottmaradtak. Nem kellet sokáig várakozniuk. A kiküldött megérkezett, aki látva az elébe táruló képet, a didergő kiszis- tákat, azonnal azt kérdezte:

— Itt lesz a taggyűlés?

— Itt! — hagyta helyben a

községi titkár vacogva, zseb- redugott kezekkel, s így £ többiek is.

— Elvtársak, megfagytok itt hát miért nem kértétek el £ tanácselnöktől a tanácsházi tanácstermét?

— Kértük mi, de nem adta.

— Talán tanácsülés van?

— Nincs. Azt mondta az elnök elvtárs, hogy »majd éppen ti utánatok takarítta- tok!« S nem adta ide a helyiséget.

A gamási KlSZ-fiatalol megtartották a mostoha levegőjű helyiségben a taggyűlésüket, megbeszélték a feladataikat. Mondanunk sem kell hogy senki a község vezetői közül nem jelent meg körükben.

Azt ajánlanánk, nézzen szét egy kissé a gamási tanácselnök elvtárs is a környező községekben, s ha legközelebb hozzá fordulnak a fiatalok, ne utasítsa el őket. Nem hisszük el, hogy a tanácsnak problémát okoz egy gyűlés után kitakaríttatni a tanácstermet, de ha mégis nehéz, a KISZ-fiatalok bizonyára vállalták volna azt is.

Idős ember létemre én is izeretaék hozzászólni a fiatalok neveléséhez.

Az én szüleimnek hat gyermekük volt, de büszkék voltak gyermekeikre. Nekem öt élő gyermekem van. Én is büszke zagyok rájuk, szeretem őket, de ha azt kérdeznék, melyiket szeretem az öt közül a legj oboán, nem tudnék rá felelni.

Édesapám ilyen módszerrel nevelt bennünket: Pici gyerek voltam, Fodor Sándorral, velem egyidős gyerekkel elcseréltem egy szájharmonikámat, egy késsel, de ráadásul elkérte tőlem a Kanász Pista bácsitól elcsent sárgaréz pitykómet, vagyis egy mellénygombot. Evés közben meglátta apám nálam a kést, s megkérdezte, hol vettem. Őszintén elmondtam, hogy cseréltem, de kihagytam a pitykegömbot.

Evés után eltűnt apám, amikor megkerült, azt mondta: — Te gyerek, mást nem adtál azért a késért, csak a muzsikát? Meglepődtem és nem mertem tagadni, megmondtam,

SEGÍTSENEK A SZÜLŐK IS,

de a fiatalok is változzanak meg

adásnak, csak megint nem mondtam meg, hogy a Pista bácsitól kaptam. Alig vártam, hogy én előbb beszélhessek Pista bácsival, mint apám, nogy megkérjem, ne áruljon el.

Ez történt tavasszal. Télen kukoricamorzsoLás alkalmával Pista bácsi is nálunk volt, beszéd közben valahogy szóba került a tavaszi gomb-ügy. Apámmal szemközt ültem s olyan hatalmas pofont kaptam, hogy lefordultam a székről. Ekkor tudta meg édesapám, hogy loptam a gombot és eltagadtam.

Egy másik alkalommal rajta ért hogy pipából bükkfalevelet szívtam. Nem szólt semmit.

Vasárnap, amikor megebédeltünk, édesapám elővette a pipáját, rágyújtott, aztán elővett zsebéből egy vadonatúj mlskapipát. Megtömte, a kezembe adta és kényszerített

séggel volt a pipa megtömve és ón lefordultam a székről, az ebéd kijött belőlem... Lehet, hogy durva volt ez a módszer, de hasznos is volt, s hosszú évek után, csak katonakoromban szoktam rá a cigarettázás- ra. Már pedig az a fiatal, aki szülei tilalma ellenére korán elkezdi a dohányzást, az egyéb más károsat, esetleg az italozást is korán megszokja.

Az én fiam három éves korában kispajtásaival futballozott az udvaron, s valahogy kitörték az egyik ablaküveget a verandán. A majorban dolgoztam, lakásomtól 300 méterre. Eljött, megkeresett ez a három éves gyerek és azt mondta: — Apita, kijött egy üveg, nem baj? Én azt feleltem a kisfiamnak: — menj haza és játszatok tovább, ha nem mondtad volna meg, akkor baj volna.

5 FIATALOK NEVELÉSE

Napjainkban sokszor felmerül a panasz — különösen az idősebb korosztály részéről —, hogy ifjúságunk neveletlen cinikus, a munkát csak szükséges rossznak tart- jci, st b. Kétségtelen, hogy az ifjúság egyes tagjaiban vannak súlyosan negatív vonások amelyek elgondolkoztatják az embert, s önként vetődik fel bennünk a kérdés: hogyan lehetne ezen változtatni, s ugyanakkor egész ifjúságunknak a viszonyát a bennünket körülvevő valósághoz — társadalmunkhoz, államunkhoz, a munkához, az erkölcshöz, stb. — tudatosab- ba tenni?

Ifjúságunktól sem lehet megkövetelni, amit nem tud! Adjuk meg a fiataloknak azokat az ismereteket, amelyeket eddig nem volt alkalmuk megszerezni. Fejlődésük helyes irányba való haladását tehát kötelességünk segíteni. Csak az ítélkezhet ifjúságunk felett, aki dolgozott is érte!

A nagyberki pedagógusok elsőként gondoltak erre a felelősségre napjainkban. Most mar járásunkban napról-nap- ra több községben tapasztalak: oktatni, nevelni akarják ifjúságunkéit a kultúrált magatartásra. A KlSZ-szerveze- tek segítségével előadássorozatokat szerveznek. Közel áll ifjúságunkhoz az a módszer, hogy kérdéseket vetünk fel és közös megbeszéléssel érleljük valósággá a tapasztalt vezető/ és lelkes ifjúságunk új szemléletet alakító vitáját.

Milyen kérdéseket vitat járásunk ifjúsága?

r Fiatalok magatartása a családban. Szülők, öregek tisztelete. ' Szerelem és barátság. Kultúrált öltözködés a mindennapi életben és szórakozóhelyen. Kultúr szokások a társadalmi érintkezésben. Vigyázz az egészségedre. Csak fiúknak. A fiatal leány problémai. Csali lányoknak. Tegyük széppé otthonunkat. A művelt fiatal magatartása utcán, vonaton, egymással szemben. A fiatalság és az ifjúsági szervezetek. Szórakozás, művelődés a kultúrott- honban, klubhelyiségben. Községünk múltja és jelene. Hazafiság és nemzetköziség. Az 1956-os ellenforradalom. Utazás a Holdba. - Ezek a legáltalánosabban felvetődő, megtárgyalt problémák.

Hogy lesz-e ezeknek az előadásoknak eredménye? Biztosan lesz, máris látható. De lehet-e ezt a kérdést ma így felvetni? Egyszerűen nem, mert ez nem lehet vita kérdése sem. Kommunista vezetők, pedagógusok, orvosok, fogjunk össze. Életünk világos szemléltetésként mutasson utat, tapasztaltak magyarázzák a helyes ismereteket ifjúságunknak.

Nagy Károly művelődési felügyelő.

két, hogy már 'kiskorukban megmondják az igazat.

Az a javaslatom, amelyik gyerek rosszat tesz, annak szülei figyelmét, felelősségét ébresszük fel. Biztos vagyok benne, hogy így kevesebb panasz lesz a fiatalokra.

Ezen soraimat figyelmébe ajánlom a szülőknek és a társadalomnak. Ne csak a pedagógusoktól várják a gyerek nevelését, mert ők is csak szülők és a társadalom segítségével tudnak célt elérni ebben az ügyben. Kérem azokat a fiatalokat, akik eltértek a normális, becsületes viselkedéstől, hogy a viseletűket, öltözéküket engedjék át a cirkuszi bohócoknak, akiknek ez az öltözék munkájuk kelléke. A viselkedésükben pedig ne utánozzák az elmebetegeket. Ha nem így tesznek, akkor csak jampecnak hívják őket, nem pedig embernek... Ezen soraimat jószándékkal írtam mindenkinek, akiket illet