Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-13 / 37. szám (36. szám)

fc>sä*«rtök, 1958. február 13. 5 SOMOGYI NÉPLAP HALÁSZOK, HALÁSZOK... Qjvasom a Somoqyi Néplap 1958. fabruár 8-i száma egyik cikkében, hogy »A vi­déki horgászok elszállásolá­séra Tihany és Szántód kö­zött sátortábor építését ter­vezik«. Ebbe a sátortáborba vitt el bennünket képzele­tünk ... Forró júniusi este... A nap lenyugvó sugarai vörös téscsóvákat festenek a Ba­laton kéklő vízére. Igaz, nem is kék ez a víz most már, ha­nem inkább fekete... Gép­kocsink Kaposvár felől, Kő­röshegyen keresztül érte el a Szántód—Zamárdi útka- nyárt. Gépkocsivezetőnk ta- néostalanul állítja meg a kocsiját, s így szól: — pedig jártam már ott, fát fuvaroz­tam —, de aztán felderült arccal mutatja: — íme, itt az útjelzS.téfcla,.. S válóban. Néhány mé­terre az országúitól, mintegy 80—100 méterre a balatonpart- jától hatalmas, jól szembetű­nő tábla... Rajta izmos, rö­vid nadrágot viselő, szájában pipát tartó, szemmel látható­an horgász kinézésű férfi, amint megvető mozdulattal dobja vissza a Vázbe a kezé­ben tartott alig SO—110 cm-es hosszú halat... A kép felett szöveg: Horgász sátortábor, kb. 350—400 méterre. A rö­vid távolság miatt gyalog indultunk az útnak... Most már teljesen sötét lett. Szántód és Tihany kö­zött, ahol régen ősmagyarok ütötték fel sátraikat, s a tűz Ízörül esténként rejtelmes énekeket zümmögtek, most somogyi, zalai, borsodi és ki tudja még honnan érkező horgászok ütötték fel sátrai­kat, s ülték körül a magas­ra lobogó tüzet. Az ő ajkuk­ról szállt hát szomorúan a ba­latoni halászok éneke. Hej halászok, halászok... Hát volt is miért szomor- Izodniuk. Először is kezdjük az úttal. Igazán megérdemel­né a sok száz lelkes pecázó, hogy a sátortáborhoz egy rendes utat csináljanak. Hosszú órákba telik, amíg ezt a néhány száz métert az ember megteszi az or- szágúttól a sátortáborig... Ezt mi magunk is tapasz­taltuk. Nyakig; vizesen, el­fáradva érkeztünk meg az éneklő horgászokhoz, s nyomban megígértük, hogy e panaszukat továbbítjuk a Kaposvári Útfenntartó Vál­lalathoz, mert úgy tudjuk, hogy ez a terület m.ég az 6 hatáskörükbe tartozik... Re­méljük, hoav jövőre már korszerű bekötőúton, gép­kocsival is meg lehet köze­líteni horgászaink táborát.. ■ ömlik a panasz. Elmondot­ták, hogy az Idegenforgalmi Hvtntal rosszul választotta ki a sátortábor helyét, mert igen mélyre' kell ásniok, hogy a necázáshoz kukacot talál­janak. .. Ennek ellenére »ki­csit« vizes a talaj, s hiába téglázták le minden sátor helyét, amikor lefekszenek, úgy érzik, mintha valami mosogatná testük alsó fe­lét. .. Közben elkészül a vacsora. . Rotyogva fő a tűzön az illa­tos, jószagú borjúpaprikás. Ugyanis — magyarázzák hor­gászaink — az elmúlt napok ' alatt mindig akkora halakat fogtak, hogy kénytelenek voltak őket visszadobálni, mert nem volt megfelelő nagyságú tepsi, amiben meg­süthették volna... Bennünket is megkínálnak... Jóízű, ínycsiklandó a borjúpaprikás, látszik rajta, hogy elkészítő­ik, horgászaink sok-sok nyári este kitanulták a borjúpap­rikás főzésének minden csín­ja t-binját. .. A jó étel egyszerre eltün­teti a rossz kedvet, panaszo­kat, s egyre másra kalandjai­kat, élményeiket mesélik el. »Csukás« Toncsi bácsié a szó, akit ismernek az összes balatoni horgászok, no meg a halaskereskedések eladói, akiknél halszükségletét szok- ra hazafelé tartván a pecá- zásból beszerezni... Az ala­csony, zömök, kövérkés em- , bér szavait, mint tapasztalt horgászét, megilletődve, csendben hallgatják hor- gásztársaiv* > — Már jó félórája ülök a bot mellett, semmi ered­mény nem mutatkozik. Egy­szerre csak fortyogni kezd a víz, s menekülő halak ki- sebb-nagyobb csoportokban ijedten úsznak, bizonyára va­lami rém elől. Meglepődtem, mert ilyent még nem tapasz­taltam. Alig telik el egy-két perc, amikor valami irtózatos erő megrántja a zsinóromat. Kétségbeesetten próbálom a zsinórt utána ereszteni, de hiába. Egy sötét test, egy hatalmas fej, tátott szájjal, lecsüngő bajusszal egy pilla­natra kiemelkedik a vízből, majd valami ellenállhatatlan erő letépi a horgomat, s könnyedén viszi magával. A horgászok legtöbbje szó nélkül hallgatja, hiszen ilyen, sőt ennél nagyobb kalando­kat is »átéltek«, illetve el­meséltek már valamennyien. Csak Keszege Jóska, a be- hemót, nagy darab pecás — aki mellett ott ültek fiai is — szólalt meg, igaz, csak a foga között dünnyogve: Rosszul volt megkötve a "hor­god komám, s biztosan egy öt centis sneci vitte el ma­gával emlékbe... De a többiek lehurrogták. Ne beszélj Jóska, belőled az irigység szól — mondja »Vö­rös« horgásztárs, te még most sem tudtad elfelejteni azt, hogy Fonyódon a te pénzeden ittunk előre a med­ve bőrére... Késő éjszaka van. Pecás barátainak egy része horgait készíti elő, más részük pe­dig lefeküdni indul. A fe­kete égbolton, mint szikrá­zó gyémántok ragyognak a csillagok, Tihany felől pedig vidám zenét hoz felénk a szél. Elhúz mellettünk a szántódi rév utolsó járata, s utasai sokáig integetnek. Mi is elbúcsúzunk új ba­rátainktól, sok élménnyel s még több tapasztalattal gaz­dagodva indulunk hazafelé... Meggyőződve, hogy milyen egyszerű és milyen nemes a horgász szíve, s milyen há­lásak az Idegenforgalmi Hi­vatalnak, amiért e nagyszerű sátortábort Tihany és Szán­tód között létrehozta. Már a part felé gázolunk, de gon­dolataink egyre visszaszáll­nak új barátainkhoz és szívvel, lélekkel kívánjuk ne­kik: — Jó fogást, még jobb elbeszélőképességet... A kedves olvasóhoz csak annyit: Ha nem találnák a sátortábort Tihany és Szán­tód között, úgy Földvár és Szántód, vagy Zamárdi és Szántód között bizonyára meglelik. Ugyanis a mai tech­nikai adottságok még sok kívánnivalót hagynak ma­guk után, hogy Tihany és Szántód között sátortábort tudjunk telepíteni... Eset­leg télen, ha a Balaton vize jéggé fagy. De nem szeret­nénk azoknak a pecázóknak a helyében lenni, akik arra ébrednek, hogy a lábuk a vízbe lóg, mert a rianás épp a sátortábor alatt vágta ket­té a jeget... Esetleg meg­oldás lenne az is, ha négy­öt méteres, vagy még hosz- szabb sátorkarók segítségével a Balaton aljához erősítenék nyáron a sátrakat... Hogy milyen megoldást akarnak találni, nehéz találgatni... S minderre a találgatásra mm lenne szükség, ha az Idegen- forgalmi Hivatal vezetői ha­tározottan megírták volna, hogyan képzelik el a Bala­ton vízén Tihany és Szántód között a sátortábor létreho­zását. .. De mi e nehézségeket áiug- rottuk, képzeletben elvittük olvasóinkat magunkkal, s bemutattuk, ha vázlatosan is, egy horgásztábor nyáresti éle­tét és horgásznyelven bú­csúzva büszkén elmondhat­juk, »jó fogás« volt... SZAKAI LÁSZLÓ M-l-N-D-E- N-F-É-L-E 404 EZER magyar éi Csehszlovákiában A Csahszlováik Statisztikai Hivatal 1958. január 1-i ada­tai szerint Csehszlovákia lakó­inak száma 13 millió 296 ezer 243. Csehszlovákia lakosainak száma az egyes nemzetiségek szerint a kővetkezőképpen t oszlik meg: a cseh nemzetisé- I igi lakosok száma 8 'millió 834 I ezer 324, a szlovák lakosoké 3 millió 400 ezer 85, az ukrán és orosz lakosoké 74 ezer 898, a lengyel lakosoké 78 ezer 156, a német lakosoké 163 ezer 867, a magyar lakosaké 404 ezer 280 és végül a más nemzetiségű la­kosok száma 40 ezer 633. 27 MILLIÓ PÄR CIPÓT EXPORTÁL A világszerte jó hírnév­nek örvendő csehszlovák ci­pőgyártás 1958-ban tovább öregbíti hírnevét. A gott- waldovoi cipőgyár, amely egyúttal az ország legna­gyobb cipőgyára, nemcsak a hazai, hanem a külföldi ke­resletet is mindjobban kielé­gíti. Ebben az évben a gyár 93 különböző kivitelű nyári cipőt és 107 különböző fazo­nú luxuskivitelű egyéb cipőt állít elő. A gottwaldovoi ci­pőgyár idén egymaga 27 mil­lió pár bőrcipőt exportál 80 különböző országban. KÉTMILLIÓ KORONA MŰEMLÉKVÉDELEMRE A népi demokratikus Cseh­szlovákia minden évben jelen­tős összegeket fordít az ország műemlékeinek védelmére. A csehszlovák sajtó közölte, hogy ebben az évben csupán Besz­tercebánya terület műemlékei­nek védelmére több mint 2 millió koronát fordítanak. Ez összeg csaknem egyharmadát a híres zólyomi vár újjáépíté­si munkálatainak költségeire fordítják. Besztercebánya terü­leten különösen nagy gondot fordítanak a régi bányaváro­sok, Besztercebánya, Körmöc­bánya műemlékeinek védel­mére. GYÁRKÉMÉNYEK FÜST NÉLKÜL Alexander Smuc, szlové­niai technikus két évvel ez­előtt felszerelte találmányát a kranyi IBI gyár egyik ké­ményébe. Azóta ez a ké­mény nem árasztja el a kör­nyéket sűrű füstgomolyagok- kal mint azelőtt. Sőt azt a látszatot nyújtja, mintha a gyár nem is működne. Smuc találmánya lépcső­zetes rács-sorozatból áll amely lehetővé teszi a szén tökéletes elégését. A talál­mány kitűnően bevált és Smuc szabadalmaztatta is. Az említett gyár a találmány révén évente 5—6 millió di­nár értékű tüzelőanyagot ta­karít meg. HÁROM ÉS FÉLMILLIÓ DINÁRT ÖRÖKÖLT Bozsica Anticsevics Eszék- kömyéki 72 éves ágrólszafcadt szegény asszonyt a napokban beidézték a tanácsházára és hivatalosan közölték vele, hogy 3 600 000 dinárt örökölt * az Amerikában nemrég elhunyt bátyjától. Az idős asszonyt rendkívül meglepte az örökség s az a hír, hogy 50 esztendővel ezelőtt kivándorolt bátyja most halt meg. Elmondta ugyanis, hogy már évtizedek­kel ezelőtt elsiratta, miután sohasem adott magáról hírt. Az idős asszony a hatalmas örökség egy részét szétosztja gyermekei és unokái között, a többiből pedig gondtalan éle­tet akar magának biztosítani haláláig. Szokvány minőségű cirokseprű kapható hivatalos áron, viszonteladóiknak 9 szá­zalék árengedményt biztosítunk. Lakócsa és Környéke Földművesszövetkezet. Címzett: A­MAGYAR ÖKÖLVÍVÓ SZÖVETSÉG BUDAPEST Azt hihetné valaki, hogy nincs annál jobb érzés, mint amikor egy sportszurkoló kedvenc csa­patáról tudja, hogy az fölényes, biztos győzelmet arat ellenfele felett. Eddig én is azt hittem, hogy ez így van. Vasárnap azon­ban rájöttem, hogy mindez té­vedés. Mi, kaposváriak, akik so­kan szeretjük az ökölvívó spor­tot, örültünk annak, hogy a ke­mény öklű somogyi fiúk szép győzelmet arattak a Szekszárdi SC igen lelkes ökölvívói felett. De örömünkbe egy kis üröm is vegyült. Nem, ne essék tévedés, nem a szorítóban küzdő versenyzők okoztak nekünk csalódást. Mind a K. Dózsa, mind a Szekszárdi SC csapata tudása legjavát nyúj­totta. Nem volt baj a felkészülés­sel sem. Csakhogy valahogy ir­reális volt ez a küzdelem. Hiába volt a szekszárdi fiúk lelkesedé­se. ez kevésnek bizonyult azok­kal a K. Dózsa öklözökkel szem­ben, akik az NB I-ben meg az NB II-ben jutottak el tudásuk jelenlegi fokára. De hisz ez is NB Il-es mérkő­zés — mondhatná valaki. Való igaz! A Magyar ökölvívó Szövet­ség versenykiírása »NB II-nek« minősíti a kerületi bajnokságo­kat. Hogy miért? Lehet, hogy a szebb hangzás kedvéért. Vagy ki tudja, mi okból? Tény az. hogy az a versenyrend, amely ma ér­vényben' áll a MÖSZ-mél, szerin­tünk teljesen csődbe jutott. Éke­sen bizonyította ezt ez a 18:2-es eredmény, valámint az is, hogy a tíz mérkőzés közül végered­ményben három tartott háromszor három percig. A többi kiütéssel, törülköző bedobással, feladással, vagy leléptetéssel ért véget. Azért, mert bizony nem egyenlő képességű ellenfelek küzdöttek a szorftóhan. Olyian volt ez a harc, mintha nem egy súlycsopcrtbelí öklözök találkoztak volna, hanem az egyik, mondjuk féjnehézsúlyú versenyző a harmatsúlyúval ke­rült volna szembe. Kendben van ez így? Ugyebár nem. Mert az ilyen 18:2-es ered­mények nem szolgálják sem a vesztes, sem a győztes csapat ja­vát. A szekszárdi öklözök képes­ségeit nem akiarjuk lebecsülni. Tudjuk, hogy Szekszárdon kezdett Takács, Füzesi. Ott nőtt fel a ki­tűnő ifjúsági öklöző, Kálmán, aki Dőrlnek is komoly ellenfele volt. továbbá Dorogi. De a szekszárdi együttes, mint csapat, legfeljebb a kerület színvonalán mozog, s nem egy szinten azokkal, akik — állítjuk — jelenleg a magyar ökölvívás élvonalához tartoznak. A K. Dózsa éppen a csapatbaj­nokságon bizonyította be az NB I-ben, hogy a legjobb hat csapat között van az országban. Ilyen csapatot összeereszteni a kerü­letiekkel, úgy érezzük, bűn. Fej­lődik-e az ilyen súlyos vereségek után az a csapat', amelyik alul­marad? Úgy vélem, erre könnyű válaszolni. Nemi Sőt könnyen kedvét szegheti az ilyen balsiker sokaknak. De nem fejlődik ilyen ellenfelek ellen a magyar ököl­vívás egyik vidéki bázisának szá­mító kaposvári ökölvívósport sem. Az ilyen mérkőzések csak arra jók, hogy könnyelművé te­gyék .az öklözeket, s azok idővel a könnyű sikerek láttán lebecsül­jék ellenfelüket. Mi a tennivaló? Úgy véljük, felül kell vizsgálni a jelenlegi bajnoki remdet. Azt a bajnoki rendszert, amely egész évem át tétlenségre kárhoztatja négy legjobb csapatunkat. Amely egy hónap alatt akarja lebonyolítani az ökölvívó NB I. csapatbajnok­ságot, azt is az év végén, decem­berben, egyfordulós alapon. Meg kell teremteni az NB I. egésiz évi foglalkoztatását, tavaszi. őszi. vagy őszi-tavaszi alapon. Kmö- gött az ország területét kőt rész­re osztva, két NB Il-es csoportot kell felállítani B azután jöhet a területi bajnokság. Igaz, hogy ez esetben aligha örülhet majd bármelyik csapat szurkolótábora ilyen elsöprő győ­zelmeiknek, mint mi, kapós/áriak vasárnap. De örvendezhetünk majd annak, hogy a magyar ökölvívósport biztos alapokra ke­rül. Hogy végre valóságban is elmozdult a mélypontról, mert jelenleg, higgyék el. kedves MöSZ-vezetők, még mindig mély­ponton vagyunk. Kovács Sándor Látogatás a bajnokesélyes Barcsi Vasutas HSC labdarúgóinál A bajnoki táblázatot vizsgálva, a megyei bajnokság I. osztályá­ban kitűnik, hogy az őszi fordu­lóban legsikeresebben Barcs lab­darúgó csapata szerepelt. Pedig náluk valóságos sáralomház han­gulat uralkodott az őszi rajt előtt. Hogyisne. Sokan eltemették a drávamenti járási székhelyen már a labdarúgó sportot tízért, mert a tavaszi osztályozókon ez a csapat bizony a vártnál sokkal gyengébben szerepelt. Nem célunk most e balsiker részletes vizsgálata. Egy bizo­nyos, a klubsovinizmus, az erők szétforgácsolása, a vezetőit és játékosok közötti széthúzás döntő szerepet nyerr abban, hogy az osztályozókon Barcs csapata az utolsó helyen ^végzett. Amikor az őszi rajt előtt Szó­vári György edző, Göndöcs Jenő és Kapocsi Kliroly sportvezetők nagy akarással munkához láttak, bizony senki sem merte volna ál­modni, hogy a tavaszi utolsókból őszi elsők lesznek. Ha a szurko­lok és vezetők maguk nem is, de Göndöcsék hittek a csapatban. Tudták, hogy az újjászervezett vezetőség nagyobb erőt képvisel, mint a korábbi. Helyes utat vá­lasztottak, amikor széleskörű tag­toborzást rendeztek. S így rázták fel a szurkolókat, akik közül so­kan már-már hitüket vesztették. Szóvári edző megtalálta a he­lyes csapat-kialakítás módszerét. Fiatalok és idősebbek szerencsés vegyülete a jelenlegi barcsi cso- pat, amelynek fő erőssége, hogy lassan kialakul valamennyi ál­landó csapa tj’ész. Pedig kezdetben még döcögött •a csapat. De talán szerencse is ez — emlékeznek visszia Barcson, mert így nem vette senki sem komolyan, hogy későbbiek során a barcsi csapat sorra szerezte pontjait. Evés közben jön meg az ét­vágy és ez így volt Barcson isi. A 100 — 150 főnyi szurkolótábor helyett az utolsó mérkőzéseken már ismét félezres tömeg biztat­ta. lelkesítette a csapatot. Vissza­tért a csapat önbizalma, kiala­kult a jó kollektív szellem, meg­volt1 az összhang a vezetőség és a sportolók között. E három té­nyező játszott döntő szerepet ab­ban, hogy Barcson ma bizakodás­sal tekintenek a tavaszi idény elé. András, Szentgyörgyi, Kiss. Ta­kács és a többiek nevével eset­leg hamarosan találkozunk majd fiz első csapatban is. Ha valaki boldog, embereket akar látni, az látogasson be, ha Barcson jár, a barcsi sportolók központjába, a vasútállomásra vagy a fütőházfcoz. Idézzük azo­kat a szavakat, amelyeket Gön­döcs Jenőtől, a szakosztályveze­tőtől hallottunk: »örül a szívünk, mert a zöld pályán elért ered­ményekkel lettünk elsők, de leg­főképpen annak örülünk, hogy a múlté már a széthúzás, a mag- nemértés«. íme, itt a barcsi siker titka, amelyet az erre legiUetékesebb barcsi sportvezetők mondottak el nekünk. Aztán még egy idézettel zárjuk a tavaszra készülő barcsiakról szóló beszámolónkat Barcson manapság a következő nóta járja: — Mi barcsiak vagyunk, keményen harcolunk ... Hát ilyenek ezek a barcsi lab­darúgók. — ács Máris munkához látott a kerékpáros alszövetség új vezetősége C.s.ak a minap adtuk hírül, hogy új vezetőség került a me­gyei kerékpáros alszövetség élé­re. Nos, az új vezetőség máris munkához látott. Az ideiglenesen megbízott vezetők tanácskozásán szétosztották a feladatokat. El­nök Gazdig Gyula lett. Az elnök- helyettesi teendőket Szabó József látja majd el. .az alszövetség tit­kári feladatainak ellátása Kiss Jánosra hárul. Horváth József az Edző Tanács elnöke lett. A kerékpáros alszövetség ve­zetői most készítik el az idei ver­senyprogramot. Annyi máris bi­zonyosra vehető, hogy teljesen új alapokra helyezik megyénkben Területi ÖkÖlVÉVÓ Vasárnap . került sor az ököl­vívó területi csapatbajnokság első fordulójára. Máj’ beszámoltunk a K. Dózsa ökölvívóinak szép sike­réről, a K. Dózsa—Szekszárd mérkőzésen kívül lebonyolítottak a Pécsi VSK—Dombóvár és a Komló—Baja találkozókat. Az 1. K. Dózsa 1 2. Pécsi VSK 1 3. Komló 1 4. Baja 1 5. Dombóvár 1 6. Szekszárd 1 a kerékpár sportot. A tervek sze­rint sok társas kerékpáros kirán­dulás szerepel a műsoron, ezen túlmenően egy országos, s ha megoldható lesz, egy nemzetközi kerékpáros túra is (Romániába). Mint Kiss János, az új titkár mondotta, azért szükségesek e túrák beiktatása, mert a még nem versenyszerűen sportoló fiatalok ezeken a túrákon isme­rik s szeretik meg valójában a versenykerí-kpár ozást. Szakkörökben ,de a kerékpár sport minden barátja nagy ér­deklődéssel tekint .a nagy lelke­sedéssel munkához látó kerékpá­ros alszövetség tevékenysége elé. csapatbajnokság állása előbbi találkozón a pécsi csapat győzött 14:6 arányban. A komlói együttes 13:7-es győzelme bizo­nyítja, hogy jobb, mint a bajai gárda. A bajnoksáq állása az f. for­duló után: 1 — — 18 2 2 1 — — 14 6 2 1 — — 13 7 o-- -­1 * 7 11 —-- -­1 6 14 —-- — 1 2 18 — Mi a bizakodás alapja? Az, hogy együtt van a gárda. Gálra lehet számítani a kapuban, a Kiss— Kövesl—Papp hátvédhármas sok gondot okoz valamennyi megyei csapatnak majd. Kapónál, Pandur és Semsi közül nem nehéz kivá­lasztani a mindenkori két fede­zetet. A tám,adósort <iz »elpusz­títhatatlan« Kimpf irányítja, aki a csanatbajnokság mellé az egyé­ni góllövő elsőséget is szeretné megszerezni. Aztán a fiatal csa­tártársak, Rózsavölgyi, Mayer, Banokonyi, Szili, Sinkó, Otartics, Zsibrek csak olyan gondot akoz­nak az edzőnek, hogy a legjobb formában lévők közül ki legyen az a négy, aki szóhoz jut, A leg­szebb reményekre jogosít a bar­csi ifjúsági csapat is. amely szin­tén az első helyen végzett az ősszel Dezső Göncz, Tucsek. így tippelnek a különböző lapok A —Népsport, B —Népszabadság, C — Népakarat. D—Magyar Nem­zet, E—Somogyi Néplap. A B c D E 1. Alessandria«—Verona X 1 1 X 1 X 1 X X 2 2. Bologna—Genoa 1 1 1 1 1 3. Tr.ternaztonale—Padova 1 1 1 X t X 2 X 4. Roma—Torino 1 X 1 1 X 1 V x 5. Sampder'n—Milan X 1 1 X 2 1 x 2 1 X X o 6. Udinese—Fiorentina 1 X 1 X 2 1 :< 2 1 X 7. Valenciennes—Toulouse 1 o 2 1 2 1 X 1 8. RC Paris—Reims X 1 2 2 1 2 1 X l 2 9. Marseille— St. Etienne X 1 1 2 X 2 2 X 10. Lille—Angers 1 1 1 1 1 X 11. Ales—Lens X 1 X 1 x 2 l x 2 1 '2 ' 12. Socbaux— Nimes 1 X 1 X 2 1 1 X 1 Pót mérkőzések: 13. Lanerossi—Lazio 1 x 1 1 X X 1 1 14. Napoli — Atalanta 1 1 1 1 X 1 15. Lyon—Nice 1 2­1 1 2 __16. Sedan—Veziers 1 2 1 1 1 l

Next

/
Oldalképek
Tartalom