Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-22 / 45. szám

A TTIT megyei szervezete és a Somogyi Néplap szerkesztőbizottsága összeállítása VTTTTVTT»V»TT»TTrrTTTTTrTTT?T»fT»TT'r7TTTTTTTTTTTTTTT»,rrT>TTTTTTfTTTVT»TT»r» »T»TT»»M»»¥*T»fT»»TT»*T»yTf»»»*»»TTTT»fTf T*»*?»r?T*Tf»T»*TTTTT*T*»T*»¥»l »TTTTTTTTTTfTTTTTft'r* 0 TTIT közgyűlése elé MŰANYAGOK T öbb 'mint négy esztende­je működik megyénk­ben a TTIT szervezete, amely értelmiségi dolgozókat tömörít magában azzal a kettős céllal, hogy az értelmiség marxista szellemben való fejlődését szolgálja, és hogy tagjai az egész dolgozó népet ismertes­sék meg az emberiség múltjá­nak és jelenének nagy 'kultu­rális kincseivel, haladó tudo­mányos eredményeivel. A ket­tős célkitűzésű összetett mun­kálkodás mindkét feladat el­végzését segíti: az egész nép haladó, marxista szellemben való nevelése közben, az előa­dásokra való fölkészüléssel és magukkal az előadásokkal, az írásos ismeretterjesztéssel, ki­állítások anyagának összeállí­tásával az ezekkel foglalkozó tagjaink önmagukat is nevelik, a tudományos tények és a tár­sadalmi fejlődés szükségszerű­sége csakis a tudományos szo­cializmus igazságainak elfoga­dása irányába vezethetik a gondolkozó embert. Négy esz­tendő távlata már elég ahhoz, hogy a társulat létének, műkö­désének eredményeit és hiá- nyosságjait megállapíthassuk. Néhány számadat az eredmé­nyekből: A legnagyobb taglét­szám idején, 1956-ban a tagok száma megközelítette az 500-at, tehát a szervezet megyénk ér­telmiségének már jelentős ré­szét tömörítetté. A tagság jó­része tevékenyen vett részt a társulati életben, hiszen az 1953. szeptember 20-i megalaku­lás óta 3313 előadást tartottak 232 244 hallgató előtt. Ez utób­bi számok maguk is mutatják, hogy a társulat a megye egyik jelentős kulturális tényezője lett. Emlékezetünkben vannak még a TTIT egyes ‘kiemelke­dő nagyobb rendezvényei isi a kaposvári Szabadegyetem, kaposvári és siófoki idegen- nyelvű tanfolyamok, irodalmi évfordulós emlékestek, érdekes előadások és viták a kaposvá­ri és nagyatádi TTIT klubban, ankétok az értelmiség problé­máiról, tudományos mozielőa­dások, egészségügyi kiállítá­sok Kaposváron és Nagyatá­don, műszerkiállítás Kaposvá­ron. 1955-ben megalakultak a TTIT járási szervezetei is, ezek közül különösen a nagy­atádi, siófoki, fonyódi és mar­cali járásban folyt eredményes munka. Nagyatádi járási szer­vezetünk országos viszonylat­ban is kiváló volt. Alapve­tően jelentős eredmény volt az a tény, hogy a szervezet életé­ben a társulati demokrácia ér­vényesült: a tagság által vá­lasztott társadalmi vezető­szerv, ez elnökség irányította a munkát A TTIT működése a szocia­lizmus építésének, a kulturális forradalomnak egyik része, s ezért a párt elvi politikája és gyakorlati segítsége állandóan megnyilvánult és most is meg­nyilvánul eredményeinkben a központ irányítása mellett. Kezdettől fogva törekedtünk, a tomegszervezetekkél minél szorosabb együtműködésre, hi­szen egy célért küzdünk. Ezért Szabadegyetemünket a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­val közösen rendeztük meg, a SZOT Üdülési Igazgatóságá­nak rendezésében pedig 1955 nyarától a Balaton déli part­ján üdülő dolgozóknak 300 előadást tartottunk 21 863 hall­gató előtt. Itt említjük meg azt az örvendetes tényt, hogy a Kaposvári Textilművek dol­gozói a társulat kollektív tag­jai, részükre, valamint más üzemekben is számos előadást tartottunk. A MSZT-vel 'meg­alakulásunk óta, majd most az MSZBT-vel rendszeresen voltak a szovjet népet és föl­det Ismertető előadásaink. Igen jó az együttműködésünk a megyei tanács művelődési osztályával és néhány járási tanáccsal is, mint pédául Nagyatádon. A tanáccsal kö­zös rendezésben szerveztük meg például a tabi és marcali Népfőiskolát. Állandóan elő­adókat adtunk a DISZ, majd a KISZ, a MÖHOSZ, az MNDSZ, majd Nőtamács ren­dezvényeire. A mezőgazdasá­gi előadások terén főleg a me­gyei mezőgazdasági igiazgató- sággal és a Hazafias Népfront­tal, valamint néhány községi tanáccsal működtünk együtt eredményesen, így azután az elmúlt időszakban 566 elő­adást tartottunk a megyében a mezőgazdasági termelés fel­lendítése érdekében. 1957 de­cembere óta pedig saját rende­zésünkben Mosdóson, Somogy- váron, öreglakon, Kaszópusz­tán folynak mezőgazdasági tanfolyamaink. Működésünk egyik legfontosabb területé volt a mezőgazdaság szocialis­ta szektorában. Az állami gaz­daságokban, gépállamáscxkom és termelőszövetkezetekben megalakulásunk óta 265 elő­adást tartottunk 11 830 dolgo­zó előtt, ezzel is erősítettük fa­lun a szocializmus felépítését. Munkánkban a fény mellett megtalálható az árnyék is. So­mogy elsősorban mezőgazdasá­gi jellegű megye, s nálunk ép­pen a falusi munka szorult háttérbe eddig, hiszen falusi tagjaink száma csak 3 száza­léka összes tagjaink számának. Fokoznunk kell falusi, különö­sen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás 'belterjességét elő­segítő előadásaink számát, de fokoznunk kell és rendszere­sebbé kell tennünk az ipán üzemekben megtartandó is­meretterjesztésünket is. Tag­jaink számát különösen a mű­szaki értelmiseggel, művészek­kel, falusi pedagógusokkal, or­vosokkal, gyógyszerészekkel, gépállomási mérnökökkel és erdómémökökkel kívánjuk nö­velni. Saját rendezvényeink­nél még gondosabban, ered­ményesebben igyekszünk a szervezés munkáját elvégezni, míg más szervek rendezvényei­nél az előadók minél színvona­lasabb ismeretterjesztő tévé- kenysége, szakmai és világné- zeti megnyilvánulása a köte­lességünk. Tartalmi munkánk­ban az is hiányosság, hogy nem mindig követtük elég frissen a nagy jelentőségű po­litikai ég tudományos világ- eseményeket, az irodalmi és történelmi évfordulók kitűnő nevelőalkalmait nem mindig használtuk ki. Meg kell erősí­tenünk az ellenforradalom ide­jén szétzilált járási szerveze­teinket. Falun és városon egy­aránt segítenünk kell jó haza­fi békét szerető, a haladást igenlő és népéért munkálkodó értelmiségi társaink problé­máinak megoldását, ehhez pe­dig a bizalom légkörének meg­teremtését. Ilyenformán szín­vonalasan kulturált és haladó tartalommal töltjük meg a TTIT klubok működését. Ez­zel is szolgálni fogjuk a tár­sulati és a társulaton kívülál­ló értelmiség közti termékeny kapcsolatot Szorosabb kapcso­latban kell állnunk előadó tagjainkkal, különösen falun laza a kapcsolatunk, jobban meg kell ismernünk munká­jukat. A z a tény, hogy az ellen­forradalom csak megté­pázta, de romba nem döfhette munkánkat, szervezetünket, maga is bizonyítja a TTIT szükségességét. 1957 májusától kezdve is­meretterjesztő tevékenysé­günk Ismét fellendült, újabb eredményeket mutatott fel- Most, a közgyűlés küszöbén köszönetét mondunk tagsá­gunknak, melynek nagy több­sége híven áll a társulat mel­lett, tudva és érezve, hogy ez az 6 szervezete, melynek ke­retében a közgyűlés utáni új időszakban együtt dolgozva sok szép eredményt fogunk el­érni népünk művelésében, ne­velésében, szocialista hazánk szolgálatában. Török Lehel, megyei titkár Jelen századot a tudomá­nyok összességének roham­léptekben való fejlődése jel­lemzi, s ezzel együtt a külön­böző iparágak is soha nem látott mértékben indultak fej­lődésnek. A fejlődő, illetve ki­alakuló iparágak között volt a műanyaggyártás is, mely az 1930-as évektől kezdve egyre nagyobb tért hódított először az iparban, majd a háztartásban, végül a gyó­gyászatban is. Mi a magyarázata a mű­anyagok létjogosultságának, sőt a nagymérvű fejlődésének? A más iparágak termelésének növekedése, illetve a termel- ványek felhasználásának mi­nél nagyobb körben való el- ■ terjedése a nyersanyag-bázi­sokat rendkívüli mértékben megterhelte, s a rendelkezésre álló készletek nem tudták ki­elégíteni a szükségletet. Kel­lett valamilyen megoldást ke­resni, amelynek segítségével főleg a színes-fémekben mu­tatkozó hiányt lehetett kikü­szöbölni. Uj alapanyagokat kellett keresni, amelyekkel szemben olyan követelménye­ket támaszthattak, mint az eddig használt fémektől meg­kívántunk. A kutatók olcsó, nagy mennyiségben rendelke zésre álló nyersanyagokat vet­tek vizsgálat alá, s kizárólag kémiai módszerekkel sikerült különböző, a kívánt tulaj­donságokkal rendelkező anya­gokat, a műanyagokat elő­állítani. Vannak azonban olyan ipar­ágak is, melyek egészen új alapanyagot — amilyen még nem volt — igényeltek ahhoz, hogy kiépülhessenek. Ezeknél, tehát nem a fémeknek alkal­masan megválasztott műanya­gokkal való helyettesítéséről veit szó, hanem önálló, új nyersanyagforrás kereséséről. Gondoljunk pl. a közúti köz­lekedésre, elérhetne-e nagy sebességet az autó, a motor- kerékpár, tudna-e felszállni a repülőgép, tikkor, ha a gumi­ipar nem teremti meg a futó- művekhez szükséges gumiab­roncsokat? A gumigyárak ma szinte kizárólagosan műgumit állítanak elő — kátrányból. Láthatjuk tehát, hogy meg­voltak az okok, amelyek in­dokolták a műanyagipar óriá­si fejlődését. A következő számadatokkal szemléltetem ennek a fejlődésnek a mérté­két: míg 1950-ben 1 ISO 000 köbméter műanyagot és 765 000 köbméter színes­fémet használtak fel, ad­dig 1954-ben a műanyagok alkalmazása S 075 000 köb­méterre, a színes-fémeké 820 000 köbméterre növe­kedett. Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy a műanyagok­nak kettős feladatuk van: az első: helyettesíteni féme­ket, a másik: önálló, új alap­anyagot adni az ipar számára. Helytelen nézet alakult ki az emberek egy részében a mű­anyagokkal szemben. Még­pedig az, hogy ezek az anya­gok pótolják a fémeket, nincs elég fém, s így ráfanyalodunk valami szükséges rosszra. Ezt a felfogást szeretném meg­szüntetni a következő kiraga­dott példákkal. Nézzük az elektromosság te­rületét. A műanyagok pályafu­tásukat ezen a téren kezdték meg. A távbeszélés őskorában az egész készülék fémből ké­szült, mely zavarra adott le­hetőséget a rossz szigetelés miatt. A mai készülékekben csak az áramvezető részek készülnek fémből, a többi al­katrész a kiválóan szigetelő iiuimiuiiiiuiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiuimiiniiuituHUíiiuimiiiiiiuiiiuiiui keménygumiból. A vezeté­kek szigetelése sem jelent kicsiny nehézséget, különösen olyan helyeken, ahol talaj­víztől kell tartani. Természe­tesen a P. C. U. K. jelzésű műanyag használata előtt is megoldódott a feladat, azon­ban ma kevesebb anyaggal, gyorsabban és tökéletesebben végezhető el a munka, A műanyagok leggyakrab­ban alkalmazott megmun­kálási módja az öntés. Szerkezetükben bizonyos változást idéz elő a melegítés, melynek eredménye az u. n. képlókenység, vagyis a formá­ba öntési lehetőség. Kihűlés után a darab megszilárdul, megtartva a formától nyert alakját. Ezzel a módszerre) teljesen kiküszöbölhetjük az esztergálást, marást, s az ez­zel járó anyagveszteségeket. Laboratóriumi lefolyóba erős savakat is öntenek, melyek a vezeték csövét tönkreteszik. A közelmúltban' épített kutató intézetekben saválló poli-vinil- kloridból, P. V. C.-ből készí­tik a vezetéket, melyeket a forrasztólámpa segítségével tetszőleges alakra lehet for­málni a helyszínen is. A ház­tartási vízvezeték építésénél is egyre többet használják ezt az anyagot, vagy a poli-sti- rolt, mert ezekre nem rakó­dik le vízkő, és így dugulás nem jön létre. A műanyagok tért hódí­tottak a textiliparban is. Természetes eredetű szálak közé műanyagból készült szá­lakat szőrnek. Ezzel az eljá­rással a gyengébb minőségű textiliák használhatóságát ja­vítják meg, másrészt csökken­tik azok gyűrődését A leg­több textilipari termék fel­használhatóságát erősen be­folyásolja a vízzel szemben (mutatott viselkiedése. Egyes esetekben az a követelmény, hogy mosható legyen ugyan, de gyorsam meg is száradjon. Ilyen tulajdonságokkal ren­delkezik a nylon, perion, szi- lon. Ezekből Ítészült ruházati cikkeknek víztaszító tulajdon­ságuk mellett rendkívül nagy előnyük az alak-állandóság. Vasalás nélkül kiválóan alkal­masak használatra. Rugalma­sak, kreppeléssel készült ny­lon, perion férfi harisnyák kis méretre készülnek, mert tá­gulnak, mosás után ismét visszanyerik eredeti méretü­ket Az esőkabátoknál az a kö­vetelményünk, hogy teljesen víz át nem eresztő legyen. Ezeknél a gyártmányoknál úgy járnak el, hogy nem a szála­kat, hanem lemezeket készí­tenek, melyeket azután ra­gasztással erősítenek össze. Rendkívül jelentős a szövés szempontjából a műanyagszá­laknak az a tulajdonsága, hogy tetszés szerinti vékony­ságra alakítható és ezt a ke­resztmetszetet megtartja. A gyapjú-, vagy pamut-félesé­gek vizsgálata bizonyítja, hogy ezek a szálak még akkor is egyenetlenek, ha a leggondo­sabb fonással készültek. Ez a körülmény tette lehetővé, hogy finomabb szálú, véko­nyabb selymet készítenek mű­anyagból — az acetát, vagy viszkóza műselymet —, mint a valódi selyem. A háztartásban Is egyre több műanyag holmit lát­hatunk. A fogmosó-pohártól kezdve, mely a marha vérből ké­szült albuminból áli, a tányé­rokon és poharakon keresz­tül, a polybutilénből előállított csipkéig nagyon sokféleképpen kerül felhasználásra a mű­anyag. Előnyük a tetszés sze­rinti színre való festési lehe­tőség, a megfelelő hőállósúg, alaktartás, egyes tárgyaknál a törhetetlenség. Lakberende­zés körében kiterjedten hasz­nálják a műanyag bútorszöve­tet, mely tartósságával, szín­állóságával múlja felül az át­lagos ilyen célra használatos, természetes szálból készült anyagokat. A padlózat a P. V. C.-vel való bevonása olyan helyiségekben, melyeket na­ponta többször is felmosnak, sebészeti műtő, kórtermek. Ezek kevésbé kopnak, mint a kő, egy vagy több nagy mére­tű lemezből készülve kisebb lehetőséget adnak a szennye­ződések lerakodásának. Az orvosi gyakorlatban sebvarró fonál, különleges vérzésgátló szivacsok készítésére használ­ják fel a speciális műanyago­kat, melyeknek előnyük a szervezetbe való felszívódás, káros utóhatás nélkül. Plasz­tikai, bőrpótló célokra haj­lékonyságuknál fogva alkal­masak ezek az anyagok. Ezután a nagyon szűkre sza­bott felsorolás után levonhat­juk a következtetést, mik a jellemzői a mű­anyagoknak? Három feltétel szükséges ahhoz, hogy eldönthessük va­lamilyen anj'ag műanyag vol­tát: 1. Mindig szerves vegyü- letbőí, készülnek, vagyis nö­vényi, vagy állati eredetű az alapanyaguk. 2. Kémiai mód­szerekkel állíthatók csak elő. 3. Megmunkálhatósága, öntés, formázás, igen nagy mérvű, összefoglalva az elmondotta­kat, kétségtelen tény az, hogy a műanyagkutatás terén el­ért eredmények nagy remé­nyekre jogosíthatnak, azonban csodákat a műanyagoktól sem várhatunk, bár a jelentőségük a közeljövőben még növeked­ni fog. X7 nim T.Aa+lA ill!lll!!ll!lllll!!!ll!llí!llllillllllll!llUJIÍIIlllli!lllllllllllllllll!IIUIII A tetemboncolás A mai természettudományos felfogás sze­rint, hozzávetőlegesen öt-hatszáz millió év telt el napjainkig azóta, hogy a Földön az élőlé­nyek legkezdetlegesebb formái kialakultak. A? évmilliók sűrű ködéből előretörő hosszú fejlő­dés utolsó akkordjaként pedig megjelent az ember. Mélységes igazságot fejez ki Goethe, amikor Wahlverwandschaften című regényé­ben egyik helyen ezt írja: »Habár mindenki foglalkozhatik azzal, ami vonzza, amiben örö­mét leli, amit hasznosnak vél, de az emberi­ség tanulmányainak legfőbb tárgya mégis maga az ember kell hogy legyen.« Az emberi orgánum egyre tökéletesebb megismerésének helyes útja a tetemboncolás volt és az ma is. Ezért a boncolás tilalma, majd engedélyezett gyakorlata és mértéke meghatározta e tudomány területén a fejlődés ütemét. Érdekes dolog napjainkban visszapil­lantást tenni az elmúlt századokra és tanulsá­gos az emberi testről szóló ismeretek fokoza­tos gyarapodásának áttekintése. Már az egyiptomiak felbontották a hullákat, hogy halottaikat bebalzsamozzák és így az enyészettől megóvják. Ez a tetembontás azon­ban még igen távol állt az ismeretek szerzésé­re irányuló céltudatos boncolástól. Bár az ókorban sem törvény, sem vallási dogma nem tiltotta a boncolást, mégis mellőzték a vizsgá­lódásnak ezt a formáját. Talán a babona és a kegyelet lehettek azok az érzések, amelyek visszatartották a természettudósokat. Igaz, hogy Alexandriában az egyetemen, amelyet még I. Ptolomaeus alapított, végeztek bonco­lásokat már időszámításunk kezdete előtt a III. században, és különösen herophilos és Erasistratos jeleskedtek ezen a területen, mégis ezek az esetek ritka és elszigetelt jelen­ségek voltak. Az ókor legnagyobb orvosa Ga­lenas volt. (I. u. II. század.) A rómaiak e hí­res orvosával az ókornak az emberről szerzett tudása be is tetőződött. Galenus rendszerezte az addigi boncolási eredményeket. Embert nem, kizárólag majmokat boncolt és az em­ber anatómiáját az ezekből levont következ­tetések alapján írta meg.. A középkorban a lélek kultusza lépett elő­térbe. Az emberi test boncolását egyház és ál­lam tiltotta. A középkor orvostudománya így mintegy ezer éven át a Galenus által írt ana­tómiából élt. , Másfélezer esztendő telt el az alexandriai iskola emberboncolásai után, amíg 1300 kö­rül újból kezdődtek a boncolások. II. Frigyes 1240-ben elrendelte, hogy a salernói és nápo­lyi iskolákban orvosi oktatás történjék-, E kor történetéből nagy boncolómestere volt Luzzi. Ne gondol­juk azonban, hogy ekkor már könnyű volt emberi tetemhez jutni. Nem egyszer temető­ből lopták a hullákat. Páduában 1341-ben boncoltak először embert, Párizsban 1478-ban. Érdekesek voltak a bolognai egyetem törvé­nyei, amelyek minden évben egy női és egy férfi tetemének boncolására adtak jogot. Meg­említendő, hogy e korban nemcsak orvosok, hanem híres festők és szobrászok is sokat fog­lalkoztak az ember anatómiájával. Nagyon sokat boncolt Leonardo da Vinci (1452—1519; Michelangelo (1475—1564). Leonardo da Vinci­nek 13 kötet anatómiai rajza maradt tenn. Kár, hogy nem adta ki e munkáit, mert akkor tőle számítanánk a modem anatómia korát. A XVI. században, a reneszánsz, az emberi szellem általános újjászületésének korában, az emberi szervezet is a kutatás középpont­jába került. A páduai egyetemen a huszonhá­rom éves Vesalius professzor (1515—1564) me­részen hirdette Galenus tanainak ósdiságát és hamisságát. 1543-ban kiadta híres bonctani munkáját, de a maradiak hevesen támadták Vesaliust, gúnyt űztek nevével, vesanusnak (tébolyodottnak) nevezték, pedig az idő őt iga­zolta. Műve az első tudományos bonctan. A modern anatómia megalapítása fűződött ne­véhez. Ekkor kezdődtek az állati viviszekciók (é veboncolások) is. Vesalius tanítványa, Reált Colombo írta: »Egyetlen kutyának szétbont sával egy nap alatt többet tanulhatunk, min ha mindig a pulzust tapintjuk és hónapoké át Galenus iratait tanulmányozzuk.« Tudománytörténeti érdekesség, hogy Vas lius könyvével egy esztendőben jelent m< Kopernikus híres munkája, amelyben Kope nikus kifejtette, hogy nem a Nap forog kön lőttünk, hanem Földünk és a többi bolygó keringenek a Nap körül. A naprendszerről vallott helyes felfogás t iát egy időben született meg az emberi te oonctanával, az emberi test megismerésént -'gyedüli alapjával. Mégis hosszú idő telt el addig, amíg az er oerek megbarátkoztak a tetemboncolás goi dolatával. Hosszú idő telt el, amíg a salemc bolognai, firenzei, páduai és egyéb iskolákb kiindulva általános lett a boncolás. Lasst szűntek meg a galenosi tanok, amelyek embe vonatkozásban a képzelet szüleményei volta de végül helyüket mégis elfoglalta á valósi ismerete. HORVÁTH ZOLTÁN ?imn, tanér, a TTIT ta».l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom