Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-22 / 45. szám

SíMiHbat, 1958. február 22. 5 SOMOGYI NÉPLAP . A MÉHÉSZETI KIÁLLÍTÁS ELŐTT A Kaposvár és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezet mé- hészcsaportja a megye mé- hészbizüttságával karöltve feb­ruár 23-tól március 2-ig mé- btósseti kiállítást rendez a Dó­ssá György utca 14. szóm alatt. A kiállítással kapcsolatban feüí*ea-estüik a legillebékeseb- bet, Somlyai Gyulát, a szak­csoport elnökét: mondja el, milyen látnivalót tartogat az érdeklődő számára ez a ren­dezvény. A beszélgetés egy kis visz- .saapiüiantással kezdődött, amely bíven tükrözi, milyen nagyot fejlődött a kaposvári méhészeik társulása. — A méhész szakcsoport — keíjdte az elnök — 1951-ben 80 taggal alakult meg. Célja a iméhekkel foglalkozó embe­rek tömörítése volt, amivel a felszabadulás előtt a méhész egyesület foglalkozott, de ©gé- saea más keretek között. A csoport tagjainak az árube­szerzésnél könnyebbségeket, az áraknál pedig kedvezmé­nyeket biztosítottunk. Mégis hosszú ideig nagyon sokan ide­genkedtek a társulástól. Csak 1953-ban, amikor már többen rájöttek, milyen előnyöket is jelent a földművesszövetkezet keretén belül méhészkednd, kérték egyre nagyobb szám­ban felvételüket méhésztár- saink az első csoporttagok kö­zé. — Ez a fejlődés számszerű­iét is kimutatható? — Hogyne. Például a méz- teCTsalés növekedésében. 1951- ben hatvan tag mindössze két mázsa méz szállítására kötött szerződést az állammal, 1957- öen viszont, amikor tagságunk létszáma már 517-re növeke­dett, 1057 mázsa mézet vásá­roltak fel tökünk. 1954 óta ■egyébként nagy segítséget je­lentett munkánkban a Méhész Bolt működése, amely — ha az első időben szerényebb ke­retek között is —, a lehetősé­gekhez mérfen minden a mé­hészek számára fontos anyagot igyekezett előteremteni és árusítani. — Rendezett már kiállítást a méhésEcsoport? — Igen. Egy kiállítást már rendeztünk négy esztendővel •ezelőtt. Az azonban más célt szolgáit, mint ez, amit most nyitunk meg. A méhészek ugyanis abban az időben elég nagy anyaghiánnyal küszköd­tek, a kiállítás tehát abban igyekezett segíteni: milyen anyagokból lehet kaptárt és más szükséges eszközt előállí­tani, ha nem kapható a leg­megfelelőbb. — A mostani kiállításnak mi a célja? — Elsősorban szakmai isme­retek fejlesztése a többterme­lés érdekében, az önköltség csökkentésének fontosságát is figyelembe véve. Szeretnénk, ha a mi méhésztársaink, a meghívott állami gazdasági, termelőszövetkezeti és egyéni méhészek is sokat tanulhatná­nak belőle. —• A másik eredmény, amit a kiállítástól várunk: a közös vagyon nagyobb arányú növe­kedése. A szakcsoport műkö­dése óta már berendezett egy asztalosműhelyt, vásárolt egy viaszolvasztó berendezést, s 30 000 forint takarékbetéttel is rendelkezik. Ebből a pénzből minta méhészetet szeretnénk berendezni. Viszont újabb anyagi alapra lenne szüksé­günk a többi tervünk valóra váltásához, egy viaszolvasató beszerzéséhez, amit idővel mű- lépfeldoJgozó üzemmé szeret­nénk fejleszteni — fejezte be nyilatkozatát Somlyai Gyula, a méhószcsoport elnöke. CpMizáLlatt a fiána... Csengett, bongott a dal és a muzsika bűvös varázsá­val szinte édes álomba döntötte a marcali járási műve­lődési ház igen igényes és fejlett közönségét. Fölszállott a páva... áradt szét a dal. Ez és a többi. És szinte úgy érezte az ember, a magyar múlt édes íze, lehelete friss, üde levegőt árasztott oda. Népi est volt Marcaliban. Azelőtt egy sem. És ez­után ... szeretnénk remélni, sok, nagyon sok. A páva az általános iskola népi estje, ragyogó, fé­nyes, napszédítő tollai pedig az est műsorában elhangzó szebbnél szebb népdalok, /ve-sek, balladák, népi játékok. Szinte örömmámorban úszott a lelkem, amint egyik­egyik szám bűvös varázsából még fel sem ocsúdtam, már­is új színben ragyogott, illatozott, csengett, bongott fe­lém a msgyar népművészet egy-egy újabb illatos virága, gyöngyszeme. , Megvallom őszintén, amikor meghallottam a tervet (akkor még javában folytak a próbák), kétkedéssel fo- * gadtam. Féltem, hogy nem sikerül ezt a sokszínű, ízű, zamatú drágakincset, illatos virágot úgy csokorbafűzni, hogy egységesen áradjon belőle a magyar népi művé­szet zamatos íze. Féltem attól is, hogy a közönség a nagy- és kisoperettek lázában nem érzi meg ennek a ra­gyogóan nagyszerű kezdeményezésnek igazi leheletét. Igen kellemesen csalódtam. Telt ház volt, annak ellené­re, hogy azon az esten öt rendezvény volt Marcaliban. S akkor, amikor végigtekintettem a széksorokban ülők ra­gyogó arcain és láttam, hogy mennyire értik, szeretik és magukénak vallják a színpadról ezer és ezer színnel áradó népművészetet, kicsit elszégyelltem magamat. De végtelenül boldog vagyok, h így így történt. Nagy Mária tanár gyönyörűen felépített elöljárója igen ügyesen világított rá a népművészet mérhetetlen ér­tékére, gazdagságára. Azután felnyílott a kincsesláda és egymásután hullott ki belőle a szebbnél szebb drágakö­vek sokasága. Nem is tudom, kit dicsérjek? Pados Jó­zsef igazgatót, akinek agyában megszületett a gondolat? Tanárt, tanítványt, vagy -éppen a lelkes közönséget? Az egész kollektívát, aki ott, azon az esten irányított, nép­művészetet adott, vagy éppen gyönyörködött. A műsor tervezése és összeállítása Kolozsvári B. István énektanár és a magvarszakos tanárok munkakö­zösségének érdeme. Kivitelezése megoszlott a nevelőtes­tület tagjai között. Ki tanított, ki rendezett, ki öltözte­tett, lei felügyelt. Együtt végezték a munkát, ami ilyen tartalmú műsorok összeállításának és betanításának igen fontos feltétele. Pár nap távlatából is, amikor ezer és ezer behatás ért már, lelkes örömmel gon tolok vissza az estre még akkor is, ha egy-két heti próbát él is bírt volna a műsor. Szállj páva, szállj... ! És legyenek ezeknek röppen­téi a marcali, de minden helység' pedagógusai. Szállj páva, szállj... ! De ne csak az iskola falai kö­zül csupán. Mindenünnen, ahol kultúrmunfca folyik. Henger László-?TTTTVVTTTV»VTTVVTVWrVTVWTWT VTVVTTTVTVVTTTTTTVTTTTTTVVrTTVVTTTTTTVTTVTVTVTTTTVTV» | muT* ­TÜZET OLTOTTAM SOMBAN A tanácsházán ko­ra délután a somi egyet nem értés okai­ról tárgyalunk, ami­kor valaki szinte be­robban az ajtón. — Tűz van, tűz van ... Azonnal min­denki ... Az egész társaság, úgy ahogy van, már­is rohan kifelé. Nam messziről ide- haliatszák a kiáltozás, jajgatás, szól a kiska­raiig a toronyban. Si­ető emberek szalad­nak arra. Elrohanunk a szartár előtt, onnan éppen most tolják ki nagy erőlködéssel a tűzoltó kocsit. Nagy a sár, néhezen fordul a kenők, mégis szinte íeiröpítik a dombol­dalon álló ház elé. A zsupptetőbe már teljesen .beleharapott a láng. Magas taréja lobog a szélbein. Sűrű pernyéje száll a szom­széd házak felé. Nagy a veszély, azok is zsuppfedele- sek. Egy kislány sír a házuk előtt, a nagy­mama tördeli kezét mellette. Pillanatok alatt összeszerelik a csöveket, s már zúdul is a víz a háziak tete­jére, mert a másikat már úgy sem lehet megmenteni. Valakitől, egy öreg nénitől elveszem a vödröt és hordom én is a vizet. De hordják mindenfelől. Egymás­ra várunk, mert a kú­ton csak egy vödör van, sajnos. De nincs baj, a lajt mindig te­le van azért. — Kié a ház? — kérdezem. — Aj szegény, an­nak így is elege van. Borza Lajosék laktak benné..,. Traktoros. Hat gyerék van. S éppen tegnap vezet­tette be a villanyt is. Hordom a vizet és, ■nézem a képet: mint egy hadsereg. A szi­vattyú két fakarját a fiatalok emelgetik, a parancsnok szórja a vizet a füstben a fal alatt fölfelé, mások a túloldalon hordják ki a bútorokat, s amit csak tudnak a kis háztartásból. Arra gondolok köz­ben, de jó ez az együttműködés, min­denben így kellene itt a faluban tenniük. S aztán vízhordás közben arra is, mi lesz a házzal, mert nem. biztosították be Borzáék, hova men- nak a sok [gyerekkel, micsoda igond lesz ez a családnak. De lassan szűnik a munka. A tűz elvé­gezte a magáét, a te­tő teljesen „ leégett. Emberek és a pa­rancsnok másznak fel az alacsony fal oldalaira és onnan pásztázzák, csáká­nyozzák a még égő gócokat. Itt már nincs mit menteni. Megköszö- szönöm a vödröt, az­tán átmegyek a domboldalba. A szemben lévő ház előtt megállók. Béni­ről az ablak mögül rémülten és értetle­nül bámulnak ki a Borza gyerekek. Ide menekítették őket a szomszédok. Mire tanácshoz érek, már jön szembe az egyik tanácstag, hogy megvan a kiu­talt. lakás a család­nak, indulnak is pa- kolódni. Jó éi-zés fogott el nagyon. Egy hét múlva me­gint arra jártam. Be­szélgettünk erről-ar- rdl. Valaki emléke­zett, hogy ott voltam a tűznél és egy pa­pírt mutatott. — Mi ez? — kér­deztem, mert egy ki- imirttattás volt, szá­mok egymás alatt. — Hát ez a gyűjtés eredménye — mond­ta Kiss Lajos elvtárs és Kustra Mihály párttitkár bólintott rá. — Tudod, másnap reggel találkoztam a Borza Eajcsival, s olyan szomorú volt. Gondoltam egyet, be­jöttöm a Kustra elv­társhoz, aztán ketten átmentünk Varga ta­nácselnökhöz, behív­tuk az ifjúsági veze­tőt és megállapod­tunk, hogy önkénte­sen, ki mit akar ad­ni, . gyűjtést indítunk szegényeknek... A fiatalok megkapták az ívet és nagyon szé­pen összejött minden. Most olvasd. Néztem az ered­ményt: ezemégyszáz forint készpénzt ad­taik a felnőttek, ötszá­zat az iskolás gyere­kek. Terményből be­gyűlt: 305 kg. burgo­nya, tíz mázsa takar­mány, 420 kiló gabo­na, 6 mázsa 80 kiló tengeri, 25 kiló bab. — összeszámoltuk, mintegy hatezer fo­rint értéket szedett össze ez a kétezer lel­kes falu. Akikor nem szóltam semmit. Gondoltam, jobb megírni, hogy mindenki .ismerje a megyében: a somiak jelesre vizsgáztak em­berbaráti szeretetból. Csákvári János SPORT A volt járási bajnok az NB III. küszöbén A íabi SK labdarúgó csapata A tabiak állandó őszi együttese, ülő sor, balról jobbra^ Györke I., Csonka, Krutek. Térdelő sor, balról jobbra: Gvőrke II., Fritz, Szabó. Álló sor, balról jobbra: Gerbely, Puha. Kuti, Czabula I!., Czabula I. A cím láttán rögtön tudja min­denki, aki figyelemmel kíséri a megyei labdarúgó bajnokság I. osztályának küzdelmeit Somogy­bán, hogy csak a tabi labdarú­gókról lehet szó. A tabi labdarú­gás nem tartozott azelőtt sem_ a legrosszabbak közé, mégis 1955- bein elégtelenre vizsgázott. A csa­patban uralkodó rossz szellem végül is odáig juttatta az együt­test, hogy az visszalépett a me­gyei bajnokság további küzdői­méiből, s kiesett az I. osztályból. Miután ugyanez évben Somogy­bán megszűnt a megyei II. ősz tály is, így a tabtaknak a járás bajnokságban kellett hozzálátó csapatuk újbóli lclaUikításához Hamarosan kitűnt, hogy a tabial jól hasznosították a sikertelet 1955. esiztendö tapasztalatait. Át szervezték az együttest. Míg ko rabban a csapat gerincét a hely beli honvédség játékosai alkot tálc, s ezzel egyidejűleg a hazai tehetségek felszínre kerülését megakadályozták, addig az új csapat kizár ól ág tabi játékosokra épült. Hogy az átszervezés he­lyesnek bizonyult, azt bizonyítot­ta az 1956. évi 100 százalékos járási bajnokság. 56 őszén már-, már kivívta az osztályozókon a saipat a megyei I. osztályba való visszajutást, amikor az ellenfor­radalmi események félbeszakí­tották ezt a küzdelemsorozatot. Az 1957. évi tavasz: egyfordulós bajnokságban csak az utolsó mérkőzésen (amikor döntetlenül végzett a csapat a K. Kinizsi II- vel) úszott el az újabb száz szá- atékos bajnokság. Ez a csapat istán úgy, ahogyan volt, nekivá- ;ott a megyei I. osztálynak, ahol .osszú időn át veretlenül a táb­lázat élén haladt. A kezdeti siker aztán váratla- :ul megtört. Kikapott a csapat íöhönyén, vereséget szenvedett Barcstól, és ami még nagyobb meglepetés volt. Lengyeltótitól. Ezek a meglepő eredmények azt bizonyították, hogy a csapat fel­készülésébe hiba csúszott. -Nem volt megfelelő az alapozás. Tíz hét után mind jobban kiütköztek a fáradtság jelei, a csapat nem bírta az őszi hajrát, ezért került a bajnoki táblázat éléről a har­madik helyre. , Erre az előkelő helyezésre azonban büszkék a tabiak és jog­gal. A bajnoki rajtnál senki .sem álmodott arról, hogy első helyen vegez majd a csapat. — NB III? Nem értünk meg mi még arra — mondotta Kocsis György, a tabiak lelkes vezetője, aki olyan mindenes szerepét tölti be a 'sportkörnél. A szurkolótá­bor józanabbik része is úgy vé­lekedik, hogy ha a tabi csapat az élmezőnyben tud végezni, ak­kor nagyon jó lesz. Azt azonban elárulhatuk, hogy titokban még­is reménykednek a tabiak. Mi az együttes kitűnő szerep­lésének az oka? Könnyen választ kaphat erre bárki. Elsősorban a vezetők jó munkája, hogy össze­kovácsoltak egy kitűnő kollektí­vát. Aztán Harag Tibor szövetke­zeti agronómus, társadalmi edző jó munkája. Harag nemrég még játékosa volt a tabi csapatniuk. Éppen az bizonyítja rátermettsé­gét, hogy volt játékostársaival szemben is van tekintélye. Szak­tudását bizonyítja az egységes ta­bi csapat, ahöl sikerült kialakíta­nia mind az állandó védelmet a fedezetpárt. mind pedig a tárna- dósort. A tabi csapat jóformán alig változott az őszi idény fo­lyamán, s ők szerepeltették a leg- vevesebb játékost a bajnokság félidejéig, számszerűit 14-et. Persze akad még hiba is a ta­bi tizenegy háza táján. A szakem­berek és a szurkolók azt mosd­ják, hogy főként a védelemnek kell javulnia, mert hiába állandó a hátvédhármas, bizony itt még sokszor közbecsúszik feleslege­sen az egyénitek ed és is, nincs meg az összhang. A támadósor játéka tetszetős, de a kapunaiö- véssel már baj van. Ezeket a hi­bákat igyekszik Harag edző most lenyesegetni. Ha sikerül, akkor bizony könnyen elképzelhető, hogy a csapat nem áll meg az NB III. küszöbén. Mert igenis a Habi együttes ma még a megyei labdarúgó bajnokság ogyik leg­esélyesebbnek számító csapata. Kovács Sándor Számvetés a megyei sakkbajnokság után Veget ért az idei megyei egyé­ni sakkbajnokság, amely, úgy vélem, a maga nemében egyedül­álló volt. Még soha nem fordult elő, hogy hárem fordulóval a befejezés előtt nyolc versenyző volt esélyes a bajnoki címre, s könnyen keletkezhetett volna a vénén hatos holtverseny. Igv for­dult elő, hogy e sorok írója is le­hetett volna akár második, de végül is a nyolcadik helyen kö­tött ki. Mit bizonyít ez? Azt, hogy ma megyénkben S —10 nagyjából egyenlő iátíkerejü versenyzővel rendelkezünk, ahol rendszerint a pillanatnyi forma dönt csak. Ha számbavesszük, hogy ezekhez iönnek Franki dr., Máté dr„ Kiss foltán, Túri dr., Gál Ambrus, H. Kovács Zoltán és Nagy Miklós akik e versenyen különböző okok miatt nem indultak, akkor kitű­nik, hogy még nagyobb, még tö­mörebb a mezőny. Ha ők indul­nak, úqy véljük, még szebb, ér­dekesebb, s valószínű reálisabb is lett volna a verseny. Ez az egyik következtetés. A másik ennél fontosabb. Az egész verseny ugyanis bizonyí­totta, hogy sakkozóinknak nincs versen y gyekor !*ta. Nem bírták idegekkel a verseny idegfeszült­ségét, s ha valakinek »állt« az első hely, azonnal vesztett. E ‘ttánvosséora csak egy lehet a feleiét, több versenyzési alkal­mat kel! biztosítani sakkozóink­nak. Az évi egy nagy verseny nagyon kevés, mondhatnánk sem­mi. Meg keli találni a módot, hogy változtassunk ezen. ügy vélem, ehhez az első lépés az lenne, hogv űjiá kellene szer­veznünk a sakkozók megyei al- szövetscqét. E szövetségben ugyanis ma egyetlen fix embe­rünk van. a sakkozásnak köztisz­teletben álló mindenese. 5zabó Gvula. Melléle kellene néhónv lelkes sakkvezető (lehetőleg nem versenyző).- Olvan. aki tud áldo­zatot hozni e sportágért éppúgy, mint $sabó Gyula. Véiemfmem szerint az új iászervezett szerv­nek feladata lenne összefooni a K. Soar+aeus scortkcr vezetősé­gével. Biztosiban! kellene egv megfelelő helyiséget a sakkozók­nak. Szélesebb alapokra kellene helyezni ezt a sportot, úqy, hogy ?. iSoartacus rrvirtősógi sakkozói mögött kezdjék meg á sort alul­ról az általános Iskolás, vagy kö- zéniskolás sakkcsooortok, r le­gyenek alacsonyabb fokú verse­nyek is. Vegyük számba a verseny —ó,", vevők KöMer Sándor, bajno­kunk. lelkiismeretes felkészülé­sének, s Jó idegeinek köszönheti megérdemelt első helyezésót. Besztercsényiről az utóbbi idő­ben sokat irt a sajtó. Joggal, mert valóban megtorpant. Gyen­ge a fizikuma, bővíteni kellene megnyitási repertoárját. Bgy-két éve Besiztercsényit sokan hason­lították össze a magyar bajnok­ság mostani esélyesével, a zala­egerszegi Portischsal. Beszter- ■ csényi tanulhatna a nála fiata­labb Portischtól szorgalmat és nem utolsó sorban szerénységet. Bárány rossz kezdés és ingadoi zás után bizonyította be, hogy kitűnő versenyző. Dóbor negye­dik helye valószínű az I. osztá­lyú minősítés visszaszerzését1 je­lenti. Kár, hogy néhány játszmát csúnyán elrontott. Treer tehetsé­ges. Komoly versenyző lehet, de állandóan időzavarral. küszködik. Horváth László könnyen végez­hetett volna előrébb is. Mellette szól, hogy nincs kellő verseny- tapasztalata, s hogy napi mun­kája nagyon elfoglalja öt. Besz- terc-sényi legyőzéséért külön di­cséretet érdemel. László is végez­hetett volna jobb helyen Ö túl gyorsan játszik, s nem használ­. Vasárnap délelőtt ismét bajnoki ökölvívó viadal színhelye Icon Kaposvár. Az NB II. délnyugati csoportjának második fordulójá­ra kerül ekkor sor. amikor a K, Dózsa csapata a Dombóvári VSE együttesét látja vendégül, ököl­vívóink legutóbb a jóképességű szekszárdi csapat ellen arattak imponáló győzelmet. Ezen a ta­lálkozón is természetes a kapos­vári csapat az esélyes. De . . . És ez a de figyelmeztető kell hogy legyen valamennyi Dózsa öklöző számára. Mert az elbiza­kodottság minden sportágban, de különösen az ökölvívásban köny- nyen megbosszulja magát. A szo­SZOMBAT: Labdarúgás: KMTE—K. Honvéd barátságos mérkőzés, Dózsa-sporttelcp, 14.45 Irakor. ASÁRNAP: Labdarúgás: K. Kinizsi—Szigetvári Zrínyi, barátságos mérkőzés. Kinizsi sporttelep, 14.45 ó. KMTE—K. Hunyadi Vasutas, •Kaposvár, Dózsa-pálya, 14.30 ó. K. Dózsa:—K. Kinizsi II., Kini­zsi-pálya, 13 ó. Nagyatádi Kinizsi—Barcsi HVSC, Nagyatád, 14.30 ó. Siófoki MÁV Otajmunkás SE— Nagykanizsai VTE, Siófok, 14.30 ja fel kellőképp idejét. Sipos dr. a verseny végére roppant össze. Ö bírta legkevésbé a nagy ver­senyfeszültséget. Vodicska egy­két játszma erejéig most is ki­tett magáért. Legyőzte Bárányt és Bos7tercsényit. Le kell szok­nia felesleges inkorrekt áldoza­tairól. Péterfi egészségileg nem volt rendben. Ez gyengébb sze­replésének oka. Horváth Miklós­nak is idegeivel van baj. Emiatt rontott el több nyerő állást (pl. .Beszteijcsényi ellen). Soóki Bar­nának még sokat kell tanulnia, főként több tül elemre van szük­sége. Dicséret illeti Treer legyő­zéséért. Mindent összegezve, a verseny jól sikerült, ha a színvonala nem is volt túl magas. Vita egy eset­ben sem volt. A verseny rende­zéséért Szabó Gyulát és H. Ko­vács Zoltánt Illeti külön dicséret. Dr. Sipos Ferenc rítóban elég esetleg egy meg­gondolatlan pillanat, a másod­perc tört része és kész a baj. A dombóvári csapat, ha tudásban nem is ér fel a kaposvári együt­tessel, nyilván meg akarja majd mutatni, hogy azért őket sem lehet eltemetni. No meg tudott dolog, hogy- a sportban a bajnok­jelöltet. az első helyezettet min­denki meg akarja verni. Éppen ezért1 azt várjuk a K. Dózsa ököl­vívóitól, hogy nem okozaok majd csalódást azoknak a szurkolók­nak, akik nyilván isméi, nagy számban látogatnak ej majd a Dózsa sportcsarnokába. órakor. Most vasárnap már csaknem valamennyi megyei csapatunk Is pályára lép. ökölvívás: K. Dózsa—Dombóvári VSE NB. II. bajnoki mérkőzés. Dózsa sport- csarnok. 10.30 ó. Teke: KMTE—PVSK NB II. bajnoki. Spartacus-pálya, 8 ó. Asztalitenisz: KMTE—Bajai Vasutas TE NB. II. bajnoki, Kaposvár, Cukorgyár kultúr otthona, 9.30 ő. Röplabda; Tr-remröplabda torna hatodik fordulója, Kaposvár, Táncsics Gimnázium, 8 órától. Ökölvívóink figyelmébe: Ax elbizakodottság mindenkor megbosszulhatja magát ? Ö A szombat—vasárnap sportműsora f;'|

Next

/
Oldalképek
Tartalom