Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-16 / 13. szám

Csütörtök, 1058, január 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP Tudósífások, hírek a népi demokratikus országokból Rövid, betekintés a csehszlovák technikába Ma már hogy a népi demokratikus Csehszlovákia ipara a felsza­badulás óta eltelt évek során világhírnévre tett szert. A csehszlovák technika, a külön­böző csehszlovák gépek a vi­lág minden táján igen jó hír­névnek örvendenek. Nem vé­letlen, hogy a III. bmoi gép­ipari kiállításon csaknem 8 ezer külföldi fordult meg. Az sem véletlen, hogy 1957-ben megkezdte működését az első csehszlovák atomreaktor és rövidesen hozzálátnak az első csehszlovák atomerőmű építé­sének munkálataihoz. A cseh­szlovák technika azonban nemcsak ilyen nagyjelentősé­gű dolgokat produkál, hanem rendszeresen figyelemmel kí­séri a nők, a férfiak, a dol­gozók életét, munkáját meg­senki sem vitatja, l könnyítő vívmányok előállítá- ' sát. Nézzük meg, mit tett a cseh­szlovák technika a nők mun­kájának megsegítésére. Csehszlovákiában ma már mindenki ismeri a hőszabályo­zóval működő villamos vasalót, amelynek ezenkívül van még egy igen fontos előnye is: au­tomatikusan nedvesíti a va- salnivaló holmit. Országszerte mindenütt kapható a villamos sütő- és főzőberendezés. Egyre több olyan mosógépet gyárta­nak, amely automatikusan ki­kapcsolódik a mosás elvégzése után. A legújabb típusú hűtő- szekrényeket, az újtípusú tele­víziós készülékeket, magneto­fonokat ugyancsak az ország minden táján beszerezhetik a dolgozók. Egy hónap sem telik bele, megindul az élet a kaposvári baromfikeltetőben A Kaposvári Baromfikeltető Állomás tavaly 330 000 napos­csirkéhez juttatta a környék lakosságát. Még jóformán tél sem volt az iáén hivatalosan, cíe az üzem gazdái máris ké­szülődnek a következő évadra. Most javítják, rendbehozzák a gépeket, karbahelyezik, csino­sítják az üzemet, hogy mire itt lesz február 12-e, a tervben lerögzített kezdési nap, addig­ra minden rendben legyen. Most egy új gépet is kaptak a tavalyi nyolchoz, s rendezked­nek, nehogy csalódás érje azokat a falusiakat, akik kora tavaszon szeretnének csirkék­hez jutni. Ez a mód mégis biztosabb, hiszen ki tudja, mi­kor kotyul el a kendermagos tyúkanyó, s kiüli-e végig a tojások melegítésére megkí­vánt három hetet. A keltető­üzem vezetői megbeszélést folytattak az üzemet tojással ellátó mintaközségekkel és bár jó előre gondoskodtak róla, hogy az inculás előtt rendel­kezésre álljon az elegendő­számú, egészséges. vértiszta állományból származó tenyész- tojás. A kijelölt községek gaz- daaszonyait bizonyára ösztönzi, hogy a keltető-üzem 40 száza­lékos felárat fizet a keltetésre átadott tenycsztojások után. Minden szándék az, hogy február 12-én berakják az el­ső tojásszállltmányt a keltető­gépekbe, s így március 5-ike körül már tud kis csirkékkel szolgálni a keltetőállomás. A márciusi csirkéből pedig, gon­dos vigyázattal aratásra olyan rántott csirke lesz, hogy min­denki megnyalhatja utána a száját. R VRSGYŰJTÉS NEM KRMPÍNYFEUIDRT A Minisztertanács felhívá­sára decemberben országszer te vasgyűjtő hónapot rendez­tek, s ha ez a vasgyűjtő hó­nap külsőségeiben nem is ér­te el az előző évek hasonlc kampányait, eredményekben nem maradt mögötte. Somogj megye igen jól szerepelt a me­gyék vasgyűjtő versenyében és mindvégig az élenjárók kö­zött volt. Bár december 31-én hivata­’osan véget ért a vasgyűjtő hó nap, maga a vasgyűjtés azon­ban nem, mert hisz az nem kampányfeladat csupán. Az elmúlt esztendőben és egész éven keresztül gyűjtöttek va­sat, fémet, papírt és egyéb az iparunk számára fontos anyagot az úttörő fiatalok és az erre hivatott vállalati szer­vek: a MÉH kirendeltségei és átvevőhelyei. Az ő együttes jr munkájuk eredményekén' gyűlt össze Somogybán csak nem 200 vagon hulladékvas amely 800 új traktor elkészíté­séhez jelent nyersanyagot f népgazdaságnak. Nem volt ba ' a papírgyűjtők lendületével sem, hisz 31 vagonnyi hulla­dékpapír gyűlt össze 1957-ben Nyersanyag a hulladék, me­lyet a kohók, a martinkemen­cék vagy az egyéb ipari fel­dolgozó üzemek folyamatosan várnak. Ezért csak köszöné jár mindazoknak, akik az el­múlt évben lelkes harcosa' voltak a vas- és fémgyűjtés­nek. Mint értesülünk, nagy sike­re volt a MÉH sorsjátéknak is annak ellenére, hogy Fortune istenasszonya nem mosolygott rá különösebben a somogyi fémgyűjtő fiatalokra. Igaz, hogy másfél száz apró nyara mény jutott Somogyba, de a nagy nyeremények közül egy tangóharmonika és egy porszí vő gép került a somogyi gyűj­tők birtokába. (Itt említjük meg, hogy az utalvány nyerte sek nyereményeiket február 20-ig válthatják be az arra kijelölt vállalatok üzleteiben.) Biztató tervek, javításra váró hibák Ha előbb nem is, de a zár­számadáskor biztosan rádöb­bentek a látrányi Alkotmány TSZ tagjai: rosszul cseleked­tek, amikor a múlt év tava­szán bérbeadták kertészetüket. Legalább hat forinttal meg­rövidítette a munkaegységen­kénti részesedést ez az »-üzlet«. De nem hiába fizették meg a több tízezres tanulópénzt, mert okultak saját kárukon. Az idén már övék lesz a 14 hol­das kertészet munkája — de jövedelme is. Az ősszel elül­tettek 700 négyszögöl hagy­mát és 200 négyszögöl salátát. Negyven ablakalja hagymát, retket és salátát pedig hajtat­nak. Az állatállomány növelése szintén helyet kapott ez évi tervükben. Tíz törzskönyve­zett üszőt akarnak vásárolni, s ezzel, és a 14 állat szaporu­latával 32-re nő szarvasmar­háik létszáma. Nagyobb gon- goskodásnak is örvendhetnek a jószágok hiszen most már hozzáértőbb, lelkiismeretesebb tehenész eteti, ápolja őket, mint a tavalyi állatgondozó. A sertésállomány is szép fejlő­désnek néz elébe. Kétszáz disznónak úgy kell lennie, mint egynek! Közülük nyolcva­nat meghízlalva eladnak, hadd jöjjön a pénz a közös kasszába. A dicséretes törekvéseket néhány hiba árnyékolja be. Higus a munkaegység! Főleg a darálós és a takarmányos fo- gatos teljesítményének jóvá­írását ajánljuk a figyelmébe a járási tsz-felügyelő nek és a termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának. Egyesek ugya­nis méltánytalanságot gyaníta­nak a dologban — jó lesz hát mielőbb mögéje nézni ennek a j el zés n ele, s ha igaz, akkor szívleljék meg és aszerint hoz­zák rendbe ,a nyilvántartást. Decemberben vettek fel egy új tagot. Róla azt beszélik a faluban, hogy szerencsés em­ber, mert sikerült bekéretőznif az Alkotmány kapuján. Töb­ben is befel^ tekingetne’» kintről, de egyre várat magá­ra a hívó szó. Pedig a 18 csa­lád 25 tagja másokkal is meg­oszthatná a közös munkát, p közösségi életet. Hiszen a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás­ra joga van minden becsületes dolgos embernek. Ennek az igazságnak a szellemében kel­lene gondolkodnia, érvelnie a veztőségnek, a tsz kommunis­táinak.' (Sipos József tsz-tag levele nyomán.) VÉGIG AZ M INT A MESSZI idegen Rómában, kit ciceróné- ja csevegve kalauzol a neve- letességék és látványosságok cözött, úgy ballagok Hencz Pál párttitkárral a Finomme- úianikai Vállalat udvarán. A kapuval szemben, olyan félig íyitott színféle áll, ahol Nagy Glyörgy, az üzem »ezermeste­re« épp az új szalagfűrésszel vesződik. Csóválja a fejét, ide­gesen húzkodja a bajuszát, hüppöget. —■ Sz’ a fene vigye el, kicsi ez a kerék, nem tudja a szala­got irányítani — fordul Hencz élvtárshoz. — Sebaj, Gyuri bácsi, fél óra ilatt csinálnak a műhelyben egy nagyobbat, csak szólni keU. Horváth János Gyuri bácsi szorgalmas segítője. A topo- nári fiú igyekszik a »fogd meg és vidd« munkán kívül vala­mit el is lesni Nagy Gyuri bá- :sl ezermesteri tudományából — Decemberben kaptuk ezt a szalagfűrészt és nagyon nagy hasznát látjuk, mivel minden apró asztalos munkát el tu­dunk végezni vele. Például, ha egy könyvtári polcra van szük­ségünk, nem kell más válla­lathoz szaladgálnunk, magunk is megcsináljuk, s a fűrész- oort, hulladékot pedig eltüzel­jük. Ha más vállalatra nem számíthatunk, elkészítjük mi is a szükséges faafkatrészeket, nehogy a munka megálljon — magyarázza Hencz elvtárs. — Aztán mióta dolgozik itt, Gyuri bácsi? — Május óta. De szeretek itt dolgozni... — Szerény ember Nagy Gyuri bácsi — fenyegeti meg Hencz elvtárs tréfásan a haj­ladozó ezermestert —, világért se beszélne arról, mit össze nem mesterkedik. A napokban adott be egy újítást a fa szá­rításának megkönnyítésére. Igaz, Gyuri bácsi? »Az öreg« mormog néhá­nyat. Lehajol és szöszmötölni kezd valamit a gépen, mintha ez most sürgős lenne. Kis szü­net után kiegyenesedik, de lát­szik, hogy nem szívesen vála­szol. Kérdő tekintetünk láttán mégis megereszt néhány szót: — Hátha könnyebb volna úgy a munka... Továhb lépdelünk. Utunk következő .állomása a festőmű­hely. Babinecz József — Mun­kácsy Mihály egyenes leszár­mazottja, ahogy Hencz elvtárs ugratásból bemutatja: a fes­tőműhely atyamestere. — Hát ezt a jó ezüst festé­ket miből keverte — csodál­kozik el Hencz elvtárs a sike­rült színkeverésen. — Rejtett tartalék — ka­csint cinkosan a párttitkár felé Babinecz bácsi. Mindenfelé tricikli, babako­csi alkatrészek várják a csino­sító flastromot. Odább a kék­re festett keretek száradnak, beezüstözött sárhányák várják az elszállítást. — Józsi bácsi még a szabad­ságát is itt töltötte a műhely­ben — közli velem kalauzom —, ami elég könnyen ment ne­ki, hisz a gyárral szemben la­Egy nap a sok közül a nagyatádi könyvtárban Fél tízre jár az idő, amikor a nagyatádi könyvtár termé­be belépünk. Tamás Lajos könyvtáros mosolyogva fogad bennünket, azt hiszi: kölcsö­nözni akarunk. — Már megörültem, hogy lendítenek a »►statisztikámon« — mondja nagykomolyan. — Tudják, ilyenkor már nem nagyon jönnek. Bár örülök is, hogy nem háborgatnak (ezt nehogy megírja!), leg­alább 7-re be tudom fejezni az adminisztrációt és bezár­hatok. A teremben apró asztalok. Rajtuk folyóiratok, újságok. Némelyiket már rongyosra olvasták. Néhány ittmaradt kisdiák a holnapi dolgozat esélyeit latolgatja, bár néha- néha másról — ne kertel­jünk, mondjuk ki bátran — a szerelemről is szó esik. Iz­gatottan susorásznak egymás fülébe, nehogy valaki egy szót is elkaphasson abból, amit beszélnek. Nehogy meg­sejthesse valaki is, hogy a Piroskának, vagy Marikának ki udvarol, — Aztán sok olvasója van naponta a könyvtárnak? — fordulok vissza Tamás La­joshoz. — Változó. Harminctól öt- venig. — Sok munkásember kuk­kant be egy kis jó olvasniva­lóért? — Sajnos, nem mondhat­nám, többnyire diákok jár­nak ide, azok is leginkább a kötelező olvasmányokat hord­ják. De ha pontos adatok ér­deklik, nézzük meg a mai nap statisztikáját — mondja kész­ségesen Tamás Lajos, s már levelez is a sok papír között. A polcokon katonás rend­ben sorakoznak a könyvek. Itt-ott foghíjas a sor. Valaki talán épp most izgul otthon a sorból hiányzó izgalmas re­gényen. — ötvenhárom olvasó volt ma — riaszt fel a könyvtá­ros han?ia —, ebből 34 tanuló és 19 egyéb. — Hát. akkor az »egyebed­et nézzük meg. — Kilenc háztartásbeli, há­rom kőműves, két földmű­ves, egy téglagyári munkás, egy tűzoltó, egy MÁV dolgo­zó, egy tanácsi dolgozó és egy ipari tanuló. — Hát bizony elég kevés a dolgozó olvasók száma, a ta­nulókhoz viszonyítva. — No, azért nem olyan vé­szes a helyzet. Nemcsak a diákok, de szüleik, ismerő­seik is elolvassák a kiköl­csönzött könyveket. — Hány könyvet vitt el a ma itt járt 53 olvasó? —• Pontosan 120 könyvet. Ez a szám így oszlik meg: 48 szépirodalmi, 56 ifjúsági, két műszaki, négy egyéb könyv. Kezembe veszem az egyik világoskék kölcsönző lapot. Tulajdonosa Belina Károly 60 éves kőműves. Olvasni kez­dem a kikölcsönzött könyvek címeit: Voltaire: »Candide«, le Sage: »A sánta ördög«, Dickens: »Pickwick club«, Maugham: »Sör és perec«, Krúdy Gyula: »A vörös pos­takocsi«, Dreiser: »Amerikai tragédia«, Hemingway: »Aki­ért a harang szól«, Doszto­jevszkij : »Feljegyzések a holtak házából«, Steinbeck: »Erik a gyümölcs«, Babits: »Gólyakalifa«. — Minden héten megjön Belina bácsi a szokott idő­ben, s elvisz három-négy könyvet. Olyan igazi könyv­moly — magyarázza Tamás Lajos. — Azt hiszem, nem sokat kell hozzáfűzni ehhez, a kartonja mindent elárul. Közben a diáitok már szét­rebbentek az asztaltól. Kap­kodják magukra a kabátot. Mindjárt 7 óra. Találkára mennek tán, s onnan bizony nem illik elkésni. Kigyúl a lámpa sárga fé­nye. Nagyot csikordul a kulcs á zárban. A mai kölcsönzési idő lejárt. Tamás Lajos hóna alatt néhány könyvvel haza­felé baktat, s elégedetten gondol arra, ma jó forgalma volt a könyvtárnak, több könyvet adott az olvasndvá- gyók kezébe, mint máskor. — le. A kik. Nem hagyta nyugodni a vére. Neki nem második, ha­nem első otthona a gyár. TEREM SARKÄBAN nagy asztal. Négy csi­nos nő festi a kerekeket és al­katrészeket. Nyakig maszato- sak a festéktől. Talán a nagy munkábafeledkezés miatt, pin- gálják orrukat és fülüket tele titokzatos ábrákkal, mint hol­mi Kongó-beli néger törzs va­rázslói. — Befestjük mi még a csil­lagokat is ... dolgozunk mi 'észt, csak munkával győzze­nek bennünket — mondja az egyik cserfes lány. — Jó brigád ez — kezdi Hencz elvtárs halálkomolyan —, főleg a munkamódszer át­adásban járnák élen. Kérdőn tekintek ciceroném- a és várom, mi lesz erűiéit a vége. —• Két asszony van a brigád­ban: Szabó Tamásné és Lan­kai Lászlóné. Hát addig ta- pasztalatcseréztek, míg, a bri­gád két lánytagja is menyasz- szony lett. Mint a bomba, úgy robbant ki a nevetés Papp Gizellából és Arany Rózsából. Alig tud­ják a kacagástól közölni, hogy nem kellett őket sokat agitál­ni, mennek ők férjhez szíve­sen, csak vigyék őket. — Mi már a stafirungra va­lóért dolgozunk! — büszkélke­dik a két menyasszonyjelölt. Mivel búcsúzhatnánk a két boldog menyasszonytól: — mi­nél előbb lakást kívánunk ne­kik és rólunk se feledkezzenek el, amikor nagykanállal esznek az esküvőn. A ; KŐVETKEZŐ TE­REMBEN fura kép fo­gadja a látogatót. A helyhiány miatt galériát emeltek a helyi­ségben. így lent is, fent is dol­goznak. Fent a kárpitozást végzik a szorgos asszonyi ke­zek. A zsúfoltság azonban (és sokszor az anyaghiány) inger­lékennyé teszí az asszonyokat. Gyorsan járnak a kezek. A babakocsik favázát pillanatok alatt fehér huzattal vonják be. Kipp-kopp, kipp-kopp zenge­nek a kalapácsok. Mit mond­hatnánk ezekről az áldozat­kész, szorgos asszonyokról, akikre munka után újra csak a munka, a »második műszak- vár, akik ennek ellenére éjjel is képesek bejönni, ha elmara­dás van, csak ennyit: köszön­jük, s így tovább! — Sokszor nem is értem ezeket az asszonyokat — mondja Hencz elvtárs —, a mi üzemünk annyira elmaradt szociális téren, nem tudunk öltözőszekrényt biztosítani, szegre akasztgatják ruháikat, nincs ebédlő, messzire kell dél­ben menni a dolgozóknak és sebesen bekapni a forró ételt, hogy időben visszajöjjenek — mégis ragaszkodnak a válla­lathoz, áldozatokat hoznak ér­te. — Nem tudnak üzemen be­lül létesíteni ebédlőt? — Foggal és köröméi, de ki­harcolja az igazgató elvtárs a lártszervezettel karöltve, hogy minél előbb legyen ebédlője a vállalatnak. Panaszkodni jön az egyik asszony Hencz elvtárshoz. Ki­fogyott az anyag, nem tud dol­gozni. — Sajnos igen gyakori a? állás. Ez azonban nem a vál­lalat hibájából történik. Nem kapunk elegendő faanyagot, ami jön, többnyire nedves, szárítónk meg nincs. Egy szek­rényszerű valamiben tudunk némi fát szárítani, de ez kevés a folyamatos munkához. Szilveszter Gábomé hat éve dolgozik a vállalatnál. Tőle kérdezzük meg, hogy mi a vé­leménye az üzemről, szeret-e itt dolgozni? — Nem ma kezd­tem a «mechani kában» a munkát. Csináltam én itt re- zsó összeszereléstől kezdve mindent. Mondhatom, hogy szeretek itt dolgozni. Amikor még a főzőket csináltuk, 2,31 forint volt az órabérem. Itt a kárpitozásnál jól keresek, 5,75 az órabér. A múlt hónapban 1168 forintot kerestem. Szőke Józsefné áldozatkész, szorgalmas dolgozó. Éjszaka is szívesen bejár egy kis túl­munkát Fégezni. Pedig nem könnyű a helyzete, messziről jár be busszal. Hajnali 4-kor kell felkelnie, mégse húzódo­zik a munkától. Igaz, a kere­setre is szüksége van, egyedül neveli kisgyermekét. — írja csak meg — biztat Hencz elvtárs —, Szőke József­né a többieknek is példát mu­tat áldozatkészségével, jó mun­kájával. M eglátogatjuk a összeszerelésén tricikli dolgo­zókat. Az egyik munkás ügyes mozdulatokkal rakja fel a ke­rekekre a gumit. ■ A másik a triciklit Élesztgeti, rakja ösa- sze. A kész tricikliket elég mos­toha körülmények között tá­rolják, de hiába, nincs hely. Pedig a kényszertárolás miatt de sokszor pereg le a festék a gyönyörű triciklik vázáról. Az előállító részlegben épp azért imádkozzák le még Szent Pétert is a mennyből, mivel a Vaskombinát — a keróklapok szállítója — szerszám elrom­lásra és egyebekre hivatkozva, csak első keréklapokat szállí­tott. Most aztán »itt állnak megfürödve«, mivel egy keré­ken nem messzire szalad a tri­cikli. A csúcsidő miatt be van osztva, ki mikor jön be az elő­állítóba. Elmondhatjuk, hogy teljesen kihasználják a kapa­citást, sohasem állnak a gépek. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy a karbantartást is foko­zottabban végzik. Szeretnénk bizonyos átszer­vezést csinálni itt — magya­rázza kísérőm. — Szalagrend­szerre akarunk átállni. Ez azt jelentené a belső elrendezésen kívül, hogy a gépeken dolgo­zók három műszakban, függet­len bérezésben, az összeszere­lést végzők pedig egy műszak­ban dolgoznának. Gyorsabban szaporázzuk lépteinket. Szinte átsuhanunk a hegesztőműhelyeken, a baba­kocsi brigád birodalmán, futó pillantást vetünk az új esőhú­zóra, amelyet 35 ezer forintért vett a vállalat. Végül a bádo­gos műhelybe toppanunk, ahol Hatsch József segítőjével a 86 literes szemetes edényeket ké­szíti az EKV-nak. Csinálnak itt dobkályhát, mosófazekakat, vödröt, teknőt is, csak legyen anyag. — Hatsch bácsi órabérben dolgozik — világosít fel Hencz elvtárs —, most tíz forintot kap óránként. Mivel a normát mindig [messze túlszárnyalta, saját kérésére időbérben dol­gozhat, de ettől függetlenül a normát így is magasan túl­teljesíti. Elmondhatjuk még róla, hogy szívesen foglalko­zik az ipari tanulókkal is. — Álljunk meg egy percre — vetem közbe — hány ipari tanuló van a vállalatnál? — Hatvan — válaszol a párt­titkár elvtárs. — Meg kell val­lani, ez a szám túlméretezett. Sem munkával, sem munka­paddal nem győzzük a tanuló­kat. Ráadásul kellő szakmai ismeretet sem tudunk tanuló­inknak nyújtani. V ISSZAFELÉ BALLA­GUNK. Végigfutottunk az üzemen, de mint a messzi idegen külföldön, csak futó­lagos, és talán sokszor nem helytálló benyomásokkal tá­voztunk. Lajos Géza ÜJ KÖNYVEK Barabás Tibor: Mozart pá­rizsi utazása. (Kossuth). Kb. 304 oldal, kötve 16 forint. Barabás • Tibor Beethoven- könyve után a zene másik gé­niuszáról, Wolfgang Amadeus 'lezártról írt életrajz-regényt. Történelmi hűséggel követi Mozart sorsfordító éveit, A kor 'égkörét feltámasztó regényét Mozart legszebb levelei és szép reprodukciói egészítik ki. * * * Balassi Bálint válogatott versei. (Móra Ferenc). (A Ma­gyar Költészet Gyöngyszemei). Kb. 160 oldal, fűzve 4,50 Ft, kötve 8,50 Ft. A mintegy félszáz verset tar­talmazó kötetet Nagy László válogatta, ő írta az előszót is, amelyben kitűnő lírai portré­ban rajzolta meg az első nagy magyar költőnek, Balassinak alakját

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom