Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-16 / 13. szám

ft ft IFJÚ FIQYELO ft ft Miéri- ne lehetne ilyen minden fiatal ? 55 Manapság sokat hallunk az ifjúság neveléséről, viselke- ójsérol. S bizony nagyon sok munkát igényel e feladat, hisz sok fiatal viselkedésével kapcsolatosan kifogás merül­het és merül fel. Nem lehet azonban általá­nosítani és minden fiatalról azt állítani, hogy viselkedése nem megfelelő. Az alábbiak­ban egy történetet szeretnék leírni. Fiatal -barátunk a böhönyei postahivatalnál dolgozik, ahogy megérdeklődtem, mint tanuló áll jelenleg alkalma­zásban. Még akkor is mosoly ül az arcán, ha nagy a for­galom. A karácsonyi forgalom alatt pénzt adtam fel a pos­ta-hivatalnál, fiatal barátun­kat akkor láttam először. Kértem egy pénzesutalványt. A pénztárnál nem volt egyáltalán forgalom. Megkér­tem a kartársnőt, aki tudo­másom szerint a hivatalve­zető felesége, töltse ki nekem, mert szemüvegem otthon ma­radt. Szívesség helyett fleg ma feleletet kaptam, pedig kartársnő már nem az ifjúság közé tartozik. Ráért és nem volt indoka rá, hogy elutasít­sa kérésem. Mindezt az előtte ülő fiatal barátunk hallotta. Megszólí­tott, azt mondta: -Jöjjön, bá- esikám, majd én megírom, most ráérek.« Jóleső érzés volt. Ekkor jutott eszembe az a gondolat, hogy az Ifjú Fi­gyelő rovatán keresztül kö­szönetét mondok annak a fia­talnak, akiről ugyanezt na­gyon sokan elmondják. Pedig itt a munkahelyen szakmai nevelésén kívül szocialista nevelésben nem részesíti a hivatal vezetője, a felesége pláne nem. Másik ízben január 7-én elmentem a postahivatalba, hogy megnézzem, kedvezett-e a szerencse a békekölcsön sorsoláson. A fiatal elvtársat — nevezhetem így is, mert megtudtam, hogy tagja a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak — belépésemkor nem láttam, már majdnem vissza­fordultam, ugyanis azt tervez­tem, őt kérem meg, nézze meg, nyertem-e. Kénytelen voltam a hivatalban tartózko­dó kartársnőhöz fordulni, de ismét mogorva feleletre talál­tam. -Ott a lista az ablak­ban, nézze csak meg, én nem érek rá«. Persze, hogy nem ért rá, hi­szen asztalán folyóirat volt. Művelődni akar, vagy szeret­ne. Rámnézett s kiment a hi­vatalból. Egy másik ajtón -megint fiatal ismerősöm jött, aki tudomásomra hozta, hogy a csomagraktárban volt, s el­nézésemet kérte. És máris hangzott a megnézem, bácsi- kám. Már a hanglejtés is köszönetét érdemel. A szeren- ‘ cse is kedvezett, kaptam 180 forintot. Most megköszönöm fiatal ismerősömnek szívességét, mert azt akkor elfeledtem. Legyen példa ismerősöm viselkedése minden fiatal szá­mára. Egy őszülő bácsi. RÁFÉR A NEVELÉS A “ — Hozzászólás — HÍREK A KISZ-SZERVEZETEK ÉLETÉBŐL FELHÍVÁS A KISZ Somogy megyei Végrehajtó Bizottsága ezúton is felhívja a megye területén lévő KISZ alapszervezetek titkárainak figyelmét, hogy t. hó 20-tól 26-ig egyhetes tit­kárképző tanfolyamot tart az alábbi helyeken. Kaposvár városban lévő KISZ alapszervezetek titkárai részére a KISZ megyebizottság helyiségében (Sztálin u. 14. szám alatt). Kaposvári járás KISZ titkárai részére Kaposvárott, az Építők Illyés Gyula kultúratthonában (volt Munkásott­hon. (Szállás a Kaposvári Állami Gazdaságban biztosítva van, Cseri út 16.) A nők részére pedig a Béke Szállóban. A fonyódi, siófoki járások titkárai részére Balaíon- fenyvesen a Kertészeti Állami Gazdaságban, szállás ugyanott. A barcsi, csurgói és a tabi járások titkárai részére összevontan, a szakszervezeti székház termében (Volt tex­tiles kultúrotthon, Dózsa Gy. u. 1.). Szállás a Cukorgyár munkásszállásán, a nők részére pedig a Béke Szállóban. A marcali és nagyatádi járás titkárai részére a mar­cali művelődési otthonban. Szállás a Marcali Községi Ta­nács nagytermében. A tanfolyam hallgatóinak 19-én a délutáni órákban kell jelentkezniük a szálláshelyeken, illetve 20-án 7.45- kor a tanfolyam helyén. KISZ Somogy megyei Végrehajtó Bizottsága. A középiskolák. KlSZ-titká- rai háromnapos tanfolyamra Budapestre utaztak. A Kaposvári Építőipari Vál­lalat KISZ-szervezete — a párt- szervezet javaslatára — heten­ként előadást tart a vállalat­nál dolgozó ipari tanulók ré­szére. Legutóbb Bogó László elvtárs, a KISZ megyei bizott­ságának titkára élménybeszá­molót tartott szovjetunióbeli útjáról, tapasztalatairól. A Kaposvári Textilművek leányotthonában legutóbb megtartott ifjúsági nap kere­tében Inke Sándor elvtárs, a pártvezetőség szervező titká­ra tartott érdekes, személyes élményekben gazdag előadási a kommunista ifjúmunkás mozgalom útjáról. A Cukorgyárban az idősebb elvtársak segítségével és köz­reműködésével újjászervezték a KISZ keretében működő kul- túrcsoportot. A szórakozás mellett I V/W mmr _ LEGYEN POLITIKAI NEVELÉS IS Mindössze négy hónapos te­vékenységre tekint vissza a Finommechanikai Vállalat KISZ-szervezete. Ez idő alatt főleg kulturális rendezvények megtartására, a fiatalok szó­rakoztatására fordítottak nagy gondot. Rövidesen összeül azonban a KISZ-szervezet ve­zetősége, s megtárgyalja az első negyedévi ifjúsági mun- k'>, l''gf'>nt,'icebb feladatait, s ahogy Szabolcsi elvtárs, a szervezet titkára tájékoztatott bennünket, a tervben szórako­zás, színdarab tanulás, kirán­dulások mellett, a fiatalok szakmai é3 politikai nevelése is szerepel. Szeptembertől a 26 tagról ötvénre emelkedett a kiszls- ták száma. A többség ipari tanuló, akiknek igen nagy szükségük van szakmai segít ségre, de megfelelő politika' nevelésre is. Néhány fiatalt azzal bízott meg az ifjúsás' szervezet, hogy menjen a kö­zeli általános iskolába, s ott nyújtson az úttörő munkához segítséget. Azt is tervezik, hogy a vállalat dolgozóinak gyermekei részére havonta egyszer, vasárnap műsoros mesedélelőttöt rendeznek. Lehet támaszkodni a fiatalokra Babodi elvtársnak, a válla­lat igazgatójának, a pártszer­vezet titkárának, Hencz elv­társnak is az a véleménye, hogy lehet támaszkodni a dasági munkájához, vala- nennyien megadják. Talán egy a baj, hogy a szakmunkások­hoz, a vállalat adottságaihoz viszonyítva túl sok az ipari anuló. Hatvanegyen tanulnak na szakmát a vállalatnál, s van olyan idő, amikor szak­mai feladattal nem tudják alamennyl fiatalt ellátni. Ebből következik az, hogy a munkafegyelem terén van ja­vítanivaló még a kiszistáknak is. Ugyanis a tanulók, ha nem kapnak megfelelő szakma: 'eladatot, akkor nem próbál­lak önállóan valami elfoglalt- ■ágot találni, hanem lézenge aek, nézelődnek az üzemben. Ez a hiba abból is adódott, hogy a KISZ-szervezet az el núlt hónapok során a kultu ális rendezvények mellett el felejtkezett a politikai neve- ésről. Akartak ugyan egy elő- idást tartani, ás nem sikerült Igaz nincs megfelelő helyisé- Tük som, ahol összejövetelei­ket megtarthatnák. Azért 'ehet megoldást találni. Bizo­nyára szívesen rendelkezésük re bocsátják valamelyik iro- iahelyiséget, ha ilyen foglal­kozásokat akarnak tartani. Sok idősebb dolgozója van i vállalatnak, akik átélték az ’lmúlt társadalom inas-évei­nek minden szenvedését. Kér­ők meg őket a KISZ-vezetői, hogy beszélgessenek a fiata- okkal az ő ifjúságukról. Nem írt ez a Finommechanikai Vállalat fiataljainak sem, leg­alább így megismerik a múlt- - • • - ii-i.it köszönhetnek a népi hatalom nak. Nemcsak kérnek, segítenek is A Finommechanikai Válla- 'at vezetői nemcsak kérnek a fiataloktól, de segítenek is munkájukban. — Segítettünk eddig is, gondot fordítunk az ifjúsági munkára továbbra is — mondja a vállalat vezetője oárttitkára. Rövidesen talán a helyiség-kérdést is sikerül megoldani, s akkor nem lesz akadály az összejövetelek tar- 'ásában sem. Egy fiatal kom- nunistát, Péter Lajost és egy oártonkívülit. Marosi Pált az­zal bízza meg a pártszervezet, aogy segítsék az ifjúsági szer­vezet munkáját. A KISZ-vezetőség gyűlésén, amelyen az ifjúsági szervezet legfontosabb feladatait tár­hatják meg, részt vesz majd Hencz elvtárs, a pártszerve­zet titkára is. Segít az első ne­gyedévi munkaterv elkészítő­iében, abban, hogy a legfon­tosabb politikai nevelési fel adatok szerepeljenek majd a munka tervben. S ahogy ígér­ték, segítenek a kommunisták abban is, hogy e feladatokat a kiszisták végre is tudják hajtani. Azt szeretnék elérni a Fi­nommechanikai Vállalat kom­munistái, hogy a KlSZ-sze«- vezetben a szórakozás mellett megfelelő politikai nevelés is folyjon, hogy az ifjúsági mun­Az ifjúság nevelésével kap- [ csolatos vitacikküket elolvas­va egész éjjel gondolkoztam. Nem azon, hogy mit kellene tenni a fiatalok megjavítása érdekében, hanem azon, hogy őzt a levelet megírjam-e? Mi­ért? Azért, mert ezek a leve­lek mind falrahányt borsók maradnak (épp úgy, mint a rádióban elhangzó vitacikkek) mindaddig, amíg csak beszél­nek és nem cselekednek. A rádióban épp úgy, mint az újságban, jó hézagpótló, amely színesebbé, érdekesebbé teszi az adást, avagy a lapot, de az eredmény természetesen elmarad. Elmarad, mert a cik­kek nem őszinték, nem arra szolgálnak, hogy megismer­jük belőle ifjúságunk igazi helyzetét. Hanem? Hanem arra, hogy még jobban elkendőzzék az igazságot, hogy még jobban elferdítsék a valódi helyzetet! Ugye, ez sértő? Ezt rossz hal­lani? Pedig így Van! Ezt min­den nehézség nélkül be tudom bizonyítani. Például: Véletle­nül sikerült végighallgatnom nemrégiben azt a vitaindító rádiójátékot, melyben egy, az ellenforradalomban részt vett ifjú KISZ-be való felvételét tárgyalták. Őszintén tetszett a rádiójáték. De csak a játék, az előadás, mert az azt követő vitákon, az alapszervezeteknél tartott helyszíni közvetítése­ken már csak nevetni és bosz- szankodni tudtam. Nevetni, hogy változatlanul épp úgy. mint a DISZ-nél, még mindig azok érvényesülnek, akik szeb bet, nagyobbat, pártosabbat tudnak »mondani«. Bosszan­kodtam, hogy az ellenforrada­lomból nem okulva, tovább ámítják az ifjúságot, be akar ják beszélni (sikertelenül), hogy az ifjúsági szervezetbe csak isteni csoda útján lehe bejutni, s csak olyannak, aki különböző hőstettekkel szeme- fénye lett a magyar ifjúság nak. Pedig a valóságot min denki tudja. Az is, aki az el lenkezőj-ét harsogja, talán csak ízért, hogy jobb kádernek lát szódjék, nem gondolva arra hogy ez az egyik alapvető hí bája a nevelésnek. De efölött most hunyjunk szemet, nézzük a másik alap­vető hibát. Miért olyan rósz :zak a mai fiatalok? Valóban azért, mert nincsenek vallá­sosságra nevelve, mint ahogy azt a rádiónak írta egy »idős nyugdíjas«? Én is azt mondom, aem! A rádió szavát sem aka- "om ismételni, inkább magam­ról írok valamit. Szegény szülők gyermeke vagyok. Apám, anyám reggel­től estig dolgoztak, így termé­szetesen az utca nevelt. Alig lehettem 10—12 éves, amikor íz egyik vásárban sikerült riasztó pisztolyt lopnom. Azért lopnom, mert akkortájt pénz­ről álmodni se mertem. Szó­val nagyon büszke voltam a pisztolyra, amelyhez már nem volt nehéz szerezni pat­ront, s tudtam durrogtatni ve­le. Milyen jót mulattam, ha egy-egy csinosabb hölgy lá­bainál hirtelen elsütöttem, s az nagyot sikoltva megugrott. Örömöm azonban ürömmel végződött, mert rövid ilyetén- való szórakozás után nyakon- csípett egy rendőr, békásért, ott úgy elvertek, hogy míg élek, nem fogom elfelejteni. Édesapámat másnap behívták a rendőrségre, hogy mit mond­tak neki, nem tudom, de meg­mondta: ha még egyszer én- miattam hívják, jobb, ha haza sem megyek, úgyis »kinyúj­tóztat«. Amennyire ismertem, elhittem neki. Azonban ezzel nem volt vége. Az iskolában négyest kaptam magaviselet­ből, ami abban az időben majdnem a legrosszabb volt. Főleg emiatt a négyes miatt, nem vettek fel a polgáriba. főttel, amelybe csak egy rossz gyümölcsöt tettünk. Őszre már az egész üveggel el kellett dobni. Lássuk az ellenkezőjét, a lehető­felszabadult élet adta séget. Néhány éve történt az egyik községben: az iskolában kis füles kannában tartották az ivóvizet, mellette a poharat hogy a gyerekeknek ne kell­jen egyenként a kúthoz men ni, ha megszomjaznak. Történt egyszer, hogy az egyik jól nevelt fiatal, titok­ban beszennyezte a vizet, s meglapulva nevette, amikor társai fancsali ábrázattal it ták. Megtudva ezt a tanító feháborodva, oly haragra lob­bant a minősíthetetlen maga­viselet miatt (szerintem jog­gal), hogy bizony a tilalom ellenére lekent néhány nyak­levest a fiúnak. A fiú elpa­naszolta jó pártállású szülei iek az esetet. A jó szülők Eeljelentették a magáról meg feledkezett tanítót, aki pofon ütötte drága csemetéjüket A tanítót azonnali hatály lyal leváltották, s csak hosz- ;zas utánjárással sikerült má­sik községiben tanítói állást szereznie. Ez nem mese. fenti tanító él, itt tanít a kaposvári járás­ban. Önökön a sor, mondják meg, mit várnak az ilyen szel­lemben nevelt ifjúságtól. De menjünk tovább! Én fiatal koromban egy ideig cserkész voltam. Nekem na­gyon tetszett, jól éreztem ma­gam. S bármennyire vádolják, rágalmazzák a cserkészeket, bátran mondom: örülhetne a magyar társadalom, ha a KISZ (vagy bármelyik elődje) legalább csak olyan rossz if­júságot nevelne, mint a cser­készet. A kettőt én a legrövi­debben úgy tudom összehason- .ítani: a múltban, ha egy fia­tal tagja lehetett valamelyik cserkész-csapatnak, az igen büszke volt rá. Az meglátszot egész lényén. És ma? Az if­júsági szervezet büszke arra, ha sikerül egy újabb nevet beírni a tag-nyilvántartóba. Néhány évvel ezelőtt ko­moly, felelősségteljes beosz tásban dolgoztam. Volt alkal­mam a DISZ ■ életében »gyö­nyörködni«. Akkor is meg­mondtam az igazat, amely mellett ma is síkra szállók: ne a mennyiségre legyen büszke az alapszervezet, hanem a mi nőségre. Az utóbbira pedig csak úgy lehet az, ha könyörtelenül ki­közösítenek minden olyan sze mélyt, aki bármilyen formá­ban szégyent hozhat a szer­vezetre. Annak idején nekem azt mondták erre: »Nekünk minden fiatalra szükségünk van. Az a feladatunk, hogy megneveljük őket.« Csakhogy az ilyen elmélettel, mint azt az élet is bebizonyította, úgy jártunk, mint az olyan be­Kulturális hírek pár sorban E hó folyamán másodszor rendeznek baráti találkozót szovjet elvtársakkal a Kapos­vári Vas- és Fémipari Kom­binát fiataljai. A Kaposvári Élelmiszerkis­kereskedelmi Vállalatnál elő­adássorozatot rendeznek a fia­talok, -elsősorban a kereskedel­mi tanulók részére. Az elő­adások, beszélgetések leveze­tésére idősebb elv-társakat kér­nek fel. Legutóbb Takács elv- társ, a szakszervezet elnöke kommunista ifjúmunkás moz galom hagyományairól. * * * tartott előadást a fiataloknak A nemesdédi fiatalok az lg lói diákok című színdarab elő adására készülnek. A színda­rab betanítását Végh Pál pe­dagógus végzi. Eredményes sportmunkát végeztek a ne mesdédi kiszisták. Labdarúgó csapatuk a járási bajnokság ban az ötödik helyen végzett Meggyes Antal igazgató-tanító vezetésével. A tanács, hogy to­vábbi jó munkára buzdítsa e Még ha fáj is, lássák be illetékeseink, hogy nem min­denki hazáját, családját sze­rető. becsületes ember. Mióta a világ fennáll, s ameddig állni fog, voltak, vannak és lesznek szégyen- toltjai az emberiségnek. Lesz­nek olyanok, akiket nem le- aet megnevelni, akiket ki kell közösíteni. Akiknek nem sza- oad megengedni, módot adni nogy a gyengébb jellemű’ rosszra hajló egyéneket befő- vy ásol ják, tévútra vezessék. De engedjenek meg még egy összehasonlítást: Mint nár említettem, gyermekko­rom nem volt valami rózsás- naic mondható. A sok csapás megpróbáltatás között mégis van egy, amely túltett mind­egyiken, amelyet nem tud rUiornályosítani semmilyen jó­lét, jó Világ. Tizennyolc éves voltam, évek óta önálló kere­setijei. Megtanultam táncolni 'Szegeden.) Egy őszi napon azonban, amikor az iparos­-zékházba mentünk (mert ott volt a legjobb hangulat és társaság), engem nem enged­tek be, mert nem volt rajtam nagy kabát. Ott álltam az ajtóban, látva barátaimat, lányokat, fiúkat, akik kellemes zenére vígan áncoltak. Olyan keserű bánat markolt a szívembe, hogy el mellett jönnöm. Egész hazáig úrta-m. Nekem nem volt téli- kabátom. Én nem mehettem szórakozni... Ezt csak az tud­ja igazán megérteni, aki ha­sonló sorsiban nevelkedett. Távol áll tőlem az a szán­dék, az a javaslat, hogy a szegényeket, akiknek nincs télikabátjuk, azokat ne en­gedjék be a szórakozóhelyek­re. Ez lenne a betetőzése az eddig elkövetett hibáknak. De azt igenis javaslom, hogy mindazokat, akik csúfolják a táncot! — azokat, akik a »teg­nap elkészült új csövesnad­rágban az új rocsó stb. be­mutatása végett mennek a szó­rakozóhelyre, s azért, hogy »csörögjön a klassz nővel«... s »felmarkoljon« egy másikat, még csak be se engedjék! Ha ezt megteszik, merem ál­lítani, fél év múlva még kí­váncsiságból se látnánk Ka­posváron ilyen majmokat, ilyen civilizált embert kigú­nyoló ficsurokat. Persze, itt a nagy bökkenő, a nagy ellentét: ezzel erősen csökkenne (legalábbis egy időre) a belépőjegyből szárma­zó összeg mennyisége, a kapi­talizmust jellemző, megvetett, de mégis mindenekelőtt oly nélkülözhetetlen pénzszerzés lehetősége. S néhány zenészt is ki kel­lene akkor közösíteni, mert bizony vannak közismert ze­nészeink, akik élen járnak a ruházkodást majmolók között. Sőt! Néhány kultúrvezetőt, vagy saját fiát, lányát kel­lene a maga által vezetett kul- túrotthonból kitiltania. így a végén oda jutottunk, hogy ezeket a dolgokat nem lehet levezetni, ne lehet meg­valósítani. A fájdalmas foghúzás helyett inkább keressünk csodaírt, amely meggyógyítja a rossz fogat. Egyébként is, mi demokrá­ciában élünk, mindenkinek joga van szórakozni, öltözköd­ni, s beszélni, úgy, ahogy akar. Ez így van! vawoi j'-' ******------­k iszistákat 5 540 forint érték­Bocsássanak meg, amiért ilyen durván, cinikusan írtam meg azt, ami a szívemet nyom­ja, (vagy legalább annak egy részét, mert amit írtam, az még nem minden), de higy- gyék el, úgy is érzem, ahogy leírtam. Ha a kifejezésmód­ban nem, de a tényekben ne­kem kell, hogy igazat adja­nak. Olvasójuk:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom