Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-19 / 16. szám
Vasárnap, 1958. január 19. 3 > • MÍ)J SOMOGYI NÉPLAP Néhány gondolat az időszerű kérdések tanfolyama vezetési módszereihez Egyik üzem pártszervezete időszerű tanfolyamának foglalkozásán vettünk részt a napokban. Valamennyi hallgató már előbb megkapta a megtárgyalásra kerülő kérdéseket. így mindnyájan tudták, hogy a moszkvai békekiáltványt, valamint a népi ellenőrzésről, az erkölcsi bizonyítvány bevezetéséről szóló kormányhatározatot beszélik meg. A foglalkozás jó volt. Vitáztak egymással a jelenlévők, többen hozzászóltak a kérdésekhez. Mégis ha a foglalkozás vezetője jobban kezében tartja, irányítja a vitát, akkor az még eredményesebb lett volna. Mindenki ahhoz a kérdéshez szól, ameiyikhez akar! A foglalkozás elején a tanfolyam vezetője röviden — 11 perc alatt — ismertette a három kérdés lényegét. Aki ezután felszólalásra jelentkezett, arról beszélt, amiről akart. Amikor ezt a tanfolyam vezetőjének kifogásoltuk, ő azt felelte: Mindenki ahhoz a kérdéshez szól, amelyikhez akar. Ezért megtörtént aztán az is, hogy egyik elvtárs, amikor a békekiáltvány jelentőségéről beszélt, visszament egészsen az első világháborúig, annak előzményéig, következményéig. De a mai nyugati törekvésekről, s a Szovjetuniónak a béke biztosítása érdekében, tett legutóbbi nagyjelentőségű lépéséről már nem beszélt. Másik elvtárs az erkölcsi bizonyítvány bevezetésének helyességét hangoztatta. irányítani, vezetni keli a vitát E foglalkozás tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy nem elég, ha a foglalkozásvezető csak ismerteti a megbeszélésre kerülő kérdések lényegét, szólási jogot ad a jelentkezőknek. bezárja a vitát, hanem irányítania, vezetnie is kell. Felvetődik az a kérdés, hogyan irányítsa az időszerű kérdések tanfolyamának vezetője a Vitát, amikor azon kötetlen beszélgetés folyik, s a hallgatók ezért ahhoz a kérdéshez szólnak hozzá, ame- ! lyikhez akarnak. Ennek legelső feltétele, hogy maga a foglalkozás vezetője is alaposan készüljön fel a vita levezetésére. Tanulmányozza a megbeszélésre kerülő anyagot, s csoportosítva a lényegesebb kérdéseket, készítsen égy vázlatot. A vita során a kérdéseket egyenként tegye fel. mert ha valamennyit egyszerre ismerteti, s azokat egyszerre is beszélik meg, az eredmény nem lesz kielégítő. Azért sem, mert így a foglalkozásvezető, de maguk a hallgatók sem tudják eléggé figyelemmel kísérni a vitát s nem jegyzik meg, mi hangzott mór el a kérdésekről. így gyakori ismételgetés is előfordulhat. Igaz, hogy az időszerű kérdések tanfolyamán kötetlen beszélgetés folyik. De azért az nem helyes, hogy az oda nem való kérdések tárgyalása miatt a tanfolyam elhúzódik, a fontos anyag pedig mégsem kerül megbeszélésre. Ezért a foglalkozás vezetője már előzőleg nézze meg azt, melyik kérdé" milyen fontosságú, s aszerint szabja meg, hogy annak megbeszélésére mennyi időt tudnak fordítani. Ennek alapján aztán lehetőleg úgy irányítsa a foglalkozást, ahogy annak időbeosztását már előzőleg elhatározta. (Ehhez nem lehet azonban mereven ragaszkod1 nunk, mert a vita alakulását az esetleg felvetődő problémák az egy-egy kérdésre megszabott időpontot megváltoztathatják, de ezt a foglalkozásvezető menetközben döntse el hogv szüks-áges-e.) Az is előfordulhat, hogy a megbeszélésre kerülő kérdések közül egv- kettő azonos témájú, vagy kapcsolódik egymáshoz. live" esetben ezeket vonják össze, s így vitassák meg. Az iskolás módszerekről Nem az említett foglalkozáson, másutt történt. A foglalkozás vezetője a vitát e szavakkal nyitotta meg: Nem vagyok híve az iskolás módsze raknék, az szól hozzá a kérdésekhez, aki akar. Mi történt? Az egyik pártvezetőségi tag öt-hatszor felszólalt, a tanfolyam többi 11 hallgatója közül heten pedig e ' megy alkalommal sem mondták el véle menyüket. Mi is ellenezzük az iskolás módszert, de azt sem tartjuk helyesnek — amit a két emlí tett foglalkozáson is tapasztal tunk —, hogy egyesek több al kálómmal és hosszan beszél nek, míg mások csak hallgat iák a beszélő elvtársakat Ezek főleg fiatal, tapasztalatlan emberek, olyanok, kevés szókinccsel rendelkeznek, s félnek, hogy helytele" véleményt mondanának, ezé"1 nem mernek beszélni. Ezeke+ az elvtársakat a foglalkozásé1' vezetői anélkül, hogy iskolás módszereket alkalmaznának egy-egy kérdés megválaszolt" ‘ásával vonják be a beszélgetésbe, vitába. A félénk hallva tókat bátorítsák a foglalkozás vezetők, hogy szokjanak hozzá a beszédhez, véleménvük — akár helyes, akár helytelen — elmondásához. Persze, arra is ügyeljenek a foglalkozások vezetői, hogy a beszélők szorosan a tárgvh"" tartozó kérdésekről szóljanak és ne forduljon elő — mint a? előbb említett foglalkozáson — hogy a felszólalók másról be szélnek, mint amiről érmen szó volt, s emiatt fontos kérdő sek megbeszélésére már csat- néhány perc jutott. Ilyenkor a foglalkozás vezetője szó] ion közbe, mondja meg bátran hogy ez nem tartozik a tárgyhoz és egy odavaló kérdés felvetésével vezesse a helyei irányba a vitát. Persze, nem könnyű a feladatuk a foglalkozások vezetőinek. hiszen sokan nemrégen kezdték e munkát É cikk is azért íródott, hogy segítséget adjon az időszerű kérdése1' tanfolyama vezetőinek. Azt kérjük azoktól az elvtársakiól akik már évek óta propaganda munkát végeznek, hogy írták le és juttassák el szerkesztőségünkhöz tapasztalataikat módszereiket írják le, hogyan készülnek fel a foglalkozásokra, milyen módszereket alkalmaznak a vita vezetésére, irányítására, s miiven módszerrel vonják be a vitába a bátortalan hallgatókat. A Haza fia* Népfront megyei elnökeinek, titkárainak országos értekezlete után 1958. január 10—11-én kétnapos tanácskozásra ültek ösz>ze a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárai részvételével a népfront megyei elnökei és titkárát Ez a tanácskozás hű tükörképe volt a fokozatosan erősödő — szé- 'eskörű népfront mozgalomnak. Egyben a nagyon tanul- ü'os. a valóságos helyzetet elemző előadások és hozzászó- :ásck újabb előrehaladás, sikerek lehetőségét teremtették meg. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának megnyitó beszéde után Vass Istvánná, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára értékeké a béke megvédéséért eddig végzett munkát. Majd megállapította, hogy legalapvetőbb feladat: népünket ráébreszteni arra, hogy bennünk, s a világ összes népeiben van az az erő, amely képes a háborút elhárítani. Ezért feltétlenül szükséges, hogy rendszeresen tájékoztassuk dolgozóinkat a nemzetközi helyzetről, a béke- tarc erodménveiről. Minden dolgozóhoz jusson el a moszkvai békekiáltvány személyes beszélgetések, gyűlések út- ’án. Ismét álljon csatasorba a békemozgalom több tízezres, 'elkes aktíva hálózata. A Hazafias Népfront, a tömegszervezetek és állami szervek egyesült erővel, egybehangolt munkával, a Magyar Szocia- lista Munkáspárt vezetésével végezzenek rendszeres tájékoztatót, meggyőző, szervező PARTHÍR Január 21-én, kedden délután 5 órakor a városi tanáé: nagytermében az 1957. évi decemberi országgyűlés anyagából tájékoztató előadást tart Kisdeák József elvtárs, a SoSikerrel zárult a kaposvári eszperantó továbbképző tanfolyam Hírül adtuk, hogy Kapósmunkát a háború erői leleplezésére, a béke erőinek tömörítésére. Harmati Sándor, a Hazafias Nőofront Országos Tanácsának titkára a népfront-mozgalom célját, szükségességét, lehetőségeit, feladatait ismertette. Megállapította, hogy a társadalom anyagi élete megelőzi a gondolkodás előrehaladását. Ezen elmaradás megszüntetése most fontos feladatként áll előttünk. A Hazafias Népfront mozgalomnak, hogy nagy feladatait meg tudja oldani, mindenütt meg kell alakítani a bizottságait, a régihez képest 30—50 százalékkal felemelt létszámmal. A munkásosztály, az MSZMP vezetésével tömöríteni kell — az ellenséges elemeken kívül ■— társadalmunk minden rétegét. Keserű János, az MS7MP Központi Bizottsága falusi osztályának helyettes vezetője értékes ismertetést tartott a mezőgazdaság helyzetéről, a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi gazdasággá való átalakításának feladatairól. Helye sen mutatott utat a népfront- mozgalom számára, az e téren lévő feladatok megoldására. Feltárta a nehézségeket, téves, helytelen opportunista és szektás-dogmatikus elméleteket, melyek gátolják a mező- gazdasági nagyüzemek számának növelését. Fő feladatként jelölte me« az opportunista és szektás nézetek elleni elméleti harcot, a nagyüzemi gazdálkodás szükségszerűségének rendszeTiogyi Néplap szerkesztőbizottságának vezetője. A tájékoztató a megyei és járási, valamint a kaposvári pártnapi előadók számára fog a felkészüléshez segítséget nyújtani. várott a MÁV nevelőintézetek eszperantó szakkör vezetői továbbképző ’tanfolyamon vettek részt. Az ország minden részéből egybegyűlt vasutasok három napon át tartó tanácskozása keretében megvitatta az eszperantó nyelv tanulásának problémáit. Különösen nagy sikere volt a magnetofon szalagra felvett és visszapörgetett eszperantó irodalmi és zenei előadásnak. Ezek keretében nemcsak a magyar, hanem a külföldi eszperantisták is szerepet kaptak. ree ismertetését. Csakis éííen az úton lehet a termelési biztonságot megtartani, a dolgozó parasztságot a teljes önkéntesség útján átvinni a nagyüzemi gazdálkodás útjára Csakis így lehet a mezőgaz’- daság előtt álló kettős feladatot: a mezőgazdasági szocialista nagyüzemi gazdálkodást és egyúttal a mezőgazdasági termelés növelését megvalósítani. A Hazafias Népfront mozgalom legfontosabb feladata a párt és a kormány célkitűzését rendszeresen ismertetni, végrehajtására mozgósítani társadalmunk minden rétegét. A helyi népfront bizottságok rendszeresen tartsanak a rendeleteket, határozatokat, köz» érdekű kérdéseket ismertető előadásokat, vitákat. Ismertessék részleteiben is a párt agrártéziseit, a tsz tagok nyugdíjára vonatkozó rendeletet, a mezőgazdasági termékek árrendszerét stb. Nagy jelentősége van a gazda és olvasóköröknek a dolgozó parasztság társadalmi összefoeásában, műveltségük emelésében. Szervezzék népfront bizottságaink a mezőgazdasági ismeretek iskolán kívüli oktatását, ezüst- kalászos tanfolyam előadás- sorozatok, bemutatók, filmvetítések, tapasztalatcserék, stb. formájában. Aktívan segítsék a termelést gátló Akadályok elhárítását, szervezzenek társadalmi akciót a belvizek levezetésére, rétek, legelők iavítására, burgonyabogár elf leni védekezésre, stb. Lelket sítsék dolgozó parasztságunkat termelési versenyekre, értékeljék: ki a legjobb gabonatermelő, á1 lattenyésztő, gyümölcstermelő, stb. Hirdessék a nagyüzemek előnyeit, ismertessék a jó termelőszövetkezetek termelési, gazdasági' eredményeit. A népfront bizottságok fordítsanak nagy gondét a falusi fiatalok prob'énjiáiuak meeodására. Olvan közben gilt latot kell kialakítani, melyben a fiatalok is látják, hogy hivatásuk, életcéljuk a mezőr gazdaságban maradni és „-.Otj eredményes munkát végezni.., Sok hasznos tapasztalatot adó véleménycsere, viták után zárult a kétnapos tanába* kozás, mely új eredmények, a népfront munka további szélesedését fogja maga1 ufáh vonni. Szántó József. ______1 'fu V ASÁRNAPI TÁRCA--------------------------------------------*-------------------------------------—---É letünk dialektikája Egy kicsit késve, egy kicsit fáradtan érkeztem a városi tanácsháza patinás dísztermébe. Már nem kap' tam helyet, az ajtókat is eláll ták az érdeklődők. Fönt a zsúfolt erkélyen aztán neki- támaszkodtem az ablakdeszkának, pár század magammal állva hallgattam végig Dezséry László előadását a ma egyik problémájáról, az fjúságról. A terem meleg volt, mondhatnám forró és feszült hangulatú, a figyelem és érdeklődés feszültsége ült az arcokon. Ez a figyelem nemcsak az előadónak szólt, hanem az ismert gondolatoknak, a kendőzetlen és őszinte előadásnak, s nemcsak azért, mert az ifjúságot érintette, hanem a korról is fel- lebbentette a fátylat, amelyben élünk. Álltam és hagyd am elragadni magam, a logika és őszinte érzések hulláma megérintett engem is. De miért ne engedtem volna, hogy a gondolatok meghódítsanak? Az előadó azt mondta ki, amit én is éreztem, tudtam, mondtam és írtam is, —csak más megvilágításban, csomóra fogva, sok dolgot minden oldaláról felvillantva és érzékeltetve, rendkívül választékosam, plasztikusan, érdekfeszítő módon kifejezve. Azt mondta ki, hogy a szoeializmus, sok egyéb mellett, felszabadítja, demokratizálja a nevelést is, az ifjúságot is, soli béklyó alól. Abban az átmeneti korban amelyben mi élünk, a nemzedékváltás oly rohamos hogy az idősebb generáció nagy része nem tud teljesen új emberré válni. Mégis nekik jut a fiatalság nevelése rájuk nehezedik az egész harc az új társadalom győzelme érdekében. A fejlődést a fiatalok gyorsabban értik meg, s eközben látják a tár sadalom minden ellentétét fonákját is. Végtére is a felnőtt generációnak kell belátni, hogy ők a felelősek mind az élet konfliktusainak csökkenéséért, mind gyerekeik kényeztetéséért, félrene- veléséért, azért, hogy nem ismerik a múltat, és a jövőnek túlságosan ferde elképzelésekkel, saját maguk iránti felelőtlenséggel indulnak neki, hogy a kollektív társadalomban nem érzik közösségi szervezetekbe valónak magukat, hogy nincsenek ideáljaik, hiányzik sokukból a mumkaerkölcs, s csak a szórakozást tekintik fontosnak a művelődés egész területén. Végül kimondta azt is, hogy a mi fiataljaink, ha ideált, célt keresnek, ha hazafiak akarnak lenni, legyenek büszkék, hogy a haladás országút ján kis országuk az élen menetel; kimondta, hogy a felnőttek értsék: az emberiségnek nincs más ajánlata a történelemtől, mint olyan közösségi társadalom, mint a mienk, e társadalmi forradalmaknak mindenütt végbe kell menniük az egész világon, s mindenütt követni kel! a kommunistákat, akik e harc élvonalában küzdenek. Azután egymást követve álltak fel a hozzászólók. Egy asszony a fizikai munka megbecsültetéséről, egy másik a gyermek iránti türelem fontosságáról szólt. Egy férfi arról a jelenségről beszélt, hogy a gyermekbarátságok 12 éves kor után a szülők értelmiségi, vagy munkás foglalkozásai szerint válnak el, ami nem helyes. Hallgattam őket, s lenéztem a terembe, ahol a legkülönbözőbb foglalkozású, származású és korú emberek ültek egymás .mellett, s tapsoltak, mosolyogtak, bólogattak minden megállapításra. Az első és második generáció tárgyalt a harmadik sorsáról. Igen, és hogyan, milyen szenvedéllyel!... Mi történik itt? — kérdeztem magamban — és mi történik az országban, ahol egy éve még másféle indulatok töltötték meg villamossággal a levegőt? Először arra gondoltam, hogy akik itt vannak, érzik a felelősséget valamiért, nemcsak a gyermekekért, hanem a társadalomért is, meri a kettő sorsát nem lehet elválasztani egymástól. Az., is felötlött bennem, hogy ma az emberek mindenre őszinte és egyenes választ várnak, többek között a társadalmi együttélés tisztázására is, hisz a kollektivitás körülményei új szabályokat, magatartást és felfogást követelnek mindenkitől. Együttélést gondoltam, mert ez a mi valóságunk. Amíg a világon az egymásmelleit élés megvalósítása a fő kérdés. náhirk az c-vmá®- ért való együttélést kell megoldani, mert milliónyi szállal vagyunk összekötve és nemcsak azért, mert egy ország szülöttei vagyunk, nem csupán gazdasági követelményebónoro P7 mindenoldalú felemelkedéséért, a béklyók nélküli haladásért, sőt túlnézve ezen, az egész világ sorsa miatt is. Kollektív társadalomban élni kollektí" együttdolgozást jelent, de kollektív érzéseket is. Itt nemcsak a termelés hat vissza a ma még meglévő osztályokra, hanem a visz- szabúzás, a kételkedés, a szellemi bizonytalanság és meg nem értés is. Egymásra utaltságunk nem a vademberek kényszere, hanem az anyag, a természet és a társadalom harmóniáié megteremtésének vágya szüli azt, mint törvényt, mint a legmagasabb rendű gondolkodási és cselekvési folyamatot, ahol az egyén legyőzi önzését, s alárendeli magát a közösség érdekének, azzal a tudattal, hogy a saját boldogulásának is elsősorban ez a feltétele. Körülbelül itt tarthattam gondolataimban, mikor feláll egy idősebb ember és ízes, jóhumorú hozzászólás közben egyszer csak kijelenti: — ... Én megkérem Dezséry elvtánsat, hogy vasárnapi rádióelőaidásadt ismételjék meg hétköznap is, ho®r jobban megjegyezzük. A \ _ Nagyon megtapsolták. Engem azonban nemcsak ez fogott meg, hanem hogy úgy mondta: elvtársat... Megfogott, mert tudtam, hogy Dezséry László nem kommunista, s azt is sejtettem, hogy a felszólaló sem az. Mégis elvtársat mondott. S most itt ülök a papír előtt, hogy megírjam, miért mutatta meg nekem ez a nap életünk dialektikáját, nemcsak az eseményekben, a szavakban, melyeket hallottam, hanem azt is, amely ezek mögött található, az irányt, amerre tartunk és az utat, amelyen járunk. Még fülemben vannak a megengedet megjegyzések, hogy »■ilyen előadásokat szívesen hallgatunk«, emlékszem aznap délelőttre, a katolikus papok békét és szociális haladást igenlő kijelentéseire, délután az írócsoport elnökségi ülésére, ahol sok tehetség — .parasztgyerek, értelmiség, munkásból lett alkalmazott — írásait olvastuk a máról, amelyet helyeselnek. Mi történik itt? Gondolkodom. Nem volt csodálatos, amit azon az estén mondtak, és mégis az volt. A társadalomról szóltak, melyet elfogadtak, amelyet jobbá akarnak tenni, magán a társadalmon, egyénein, intézményein, szellemén keresztül, annak ellenére, sőt éppen azért, hogy a két Idősebb generáció sem mentes a múlt maradványaitól és a mai hibáktól. A tizenhárom év nem tűnt el nyomtalanul. Ha valaki azt hitte közülünk,, hogy október előtt és után is egyedül voltunk és vagyunk hirdetői a szocializmusnak, lassan rá kell jönnie, téved. Ma nemesik a külföldi sajtónak kell beismernie, hogy »ebben az országban legrosszabb esetben is szocialista demokrácia lehetséges-«, hanem meg kell tudnunk, hogy a legjobb értelmiségiek, a becsületes tömegek is a szocializmus irányában haladnak. Nemcsak mi, ök is kimondják a mi igazságainkat, mások is el is r érik. hogy. ifj^ zunk van, látiák, hogy , a szociális igazságosság csak itt alakulhat, ki igazán. Akikről eddig azt hittük, kívülállók, most egyszerre felmutatják azt, amire vártunk,. ,ha egyelőre erkölcsi értelemben nem függetlenítheti korától, melybe bért, nem lehet előkelő nt élni ott, ahol a jó larcolnök, kifürkésa- dni belőle a csak k jó dolgokat, meg- míg eldől a kocka, hogy a családnál és maradjunk — nem :özömbösen eltűrni r család kihullását, isát közülünk, vagy1 izásokat gyilkolnak ünk, a gyaiTnatokqn. több a haladást meg- >er közöttünk, s még nünk, hogy ezért ma a egyedül mi, kom- : harcolunk. A kí- tömegei is haladnak, nak ellenállni az ob- : örvényeknek és J $ V egymásra hatás- nemesak mi vesszük óv pavre több az ősz(Folytatás a 4. oldalon.)
