Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-16 / 13. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 13. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök, 1958. január 16. Mai számunk tartalmából: Hruscsov válaszai a Dansh Folkestyre szerkesztőjének kérdéseire Sajtóankét a Finommechanikai Vállalatnál IFJV FIQYELO Megnőtt a földforgalom az elmúlt esztendőben a csurgói járásban, erről beszél­nek a járási tanács nyilván­tartásai. Halomszámra való adás-vételi szerződés, illetve ehhez való ilyen-olyan kére­lem, bizonyítvány gyűlt össze az irattárban. Mert azért kö­töttségek most is vannak, kü­lönben ki tudná meggátolni, hogy egyesek saját családjuk munkaerejét meghaladó mér­tékben, spekulációból 40—50 holdszám vásárolják össze az elszegényedett, vagy megszo­rult parasztemberektől a föl­det. A rendelet szerint a föld­műveléssel élethivatás-szerű­in foglalkozó családok föld­birtokának felső határa a vá­sároddal .egviitt nem haladhat­ja meg a 25 holdat. A csurgói járásban tavaly 533-an fordultak eladási, il­letve vásárlási engedélyért a járási tanács mezőgazdasági osztályához. Érdemes belela­pozni a nyilvántartásba, kik adtak és kik vásároltak föl­det. Kitűnik, hogy igen sok a berzencei vásárló ember. So kan közülük vesznek, hanem házat is, még­hozzá telekkel együtt Csurgón, a járási székhelyen. Zsír Já­nos Berzencei három és fél holdas kisgazda további 3 hold 459 négyszögöl szántót és 192 négyszögöl szőlőt vásárolt az adás-vételi okiratok sze­rint ötezer forintért. Nemcsak a kisgazdák gyara­pítják földterületüket, a vá­sárlók között találni középpa­rasztokat is. Ilyen özv. Kiss Istvánná sandi lakos (Iharos­berény határában fekszik a föld) 13 és fél hold birtokához úja’bb két kataszteri parcellát ragasztott, ennyivel fogyott özv. Horváth Sándomé va­gyona, erszénye pedig hétezer forinttal dagadt. Bár tudjak, hogy a vásár kétoldalú, az egyik gazdagodik, a másik tönkremegy, a földforgalom­nak mégis van egy jellemző­je: még pedig az, hogy na­gyobb becsületet kapott a föld a parasztembertől. Új repülőgéptípust próbáltuk ki Szovjetunióban Krasznodar (TASZSZ). Ked­den a Moszkva-kömyék egyik repülőteréről újabb kísérleti útra indult az II—18 Moszkva típusú repülőgép. A gépen a személyzeten kívül laptudósí­tók, valamint filmhíradó- és televízió operatőrök is helyet foglaltak. A gép 8000 méteres magasságban tette meg a több mint 1200 kilométeres távolsá- nemcsak földet got. A repülőút két óra 13 per­cig tartott. A gép átlagsebes­sége 640 kilométer óra volt A gépet Vlagyimir Kokkinalki, az ismert szovjet berepülő-pilóta vezette. A kaukázusi és a Feke­te-tenger melléki repülőutak- kal befejeződik az II—18 Moszkva kipróbálása és az év második felében a sorozatgyár­tásban készült gépek bekap­csolódnak a Szovjetunió légi­forgalmába. Egy nap kereskedelmi statisztikája A Nagyatádi Járási Tanács ke­reskedelmi felügyelője január 10-cn k6t kereskedelmi egység­nél statisztikai felmérést tartott. A Somogy megyei Népbolt Válla­lat 37. sz. vas-műszaki üzletében ezen a napon 449 vevő fordult meg. Ebből 223 vevőt teljes mér­tékben ki tudtuk szolgálni, 52 vásárlót csak részben, és 164 vá­sárló volt olyan, aki nem kapta meg a kívánt árut. A napi for­galmuk 6000 forint volt, Mik azok a cikkféleségek, me­lyeket kerestek, de nem kaptak meg a vevők? Ezen a napon gaz- dá'a akadt volna egy Pannonja motorkerékpárnak. Sokan keres­tek fűrészlapot, csillárt, fűtőt, villany vasalót, mosógépet, motor­kerékpárköpenyt, kerékpárláncot, zsírosbödönt és több edényféle- séget Is. A 17. sz. Ruházati Boltot 300 fő kereste fel, s közülük 140 főt teljesen, 40-et csak részben szol­gáltak ki, 60 fő do Iga vég esetle­nül távozott a boltból, összes for­galmuk 24 532 forint volt ezen a napon. Felnőtt- ás gyermek-me­legítőt tízen is kerestek, gyer­meknadrág, férfi bőrkesztyű, női ballonkabát, fcrfi boxcsizma és még több rövidáruféleség hiány­zik az üzletből. Nem hiábavaló ilyen felmérést máskor is csi­nálni, különösen, ha a statiszti­kából okul is a kereskedelem és az ipar. Sajtóankét a Finommechanikai Vállalatnál Az újságíró mindig örül anaak, amikor munkájáról, írásairól véleményt mondatlak azok, akiknek ír. A kom­munista sajtó egy lépést ■ sem tehet a dolgozók vélemé­nye, javaslata segítsége nélkül. Legjobb alkalom az ilyen találkozásra a sajtóankét, ahol egy-egy gyár, vállalat, szövetkezet, vagy falu egésze bírálja a lapot. Ilyenkor nagyon sok helyes1 és megszívlelendő, ötlet hangzik el, sok bírálat talál közvetlen utat, mivel egyébként talán nem fogott volna tollat és papírt a dolgozó, hogy megírja az újságnak. Mint a vízcsap, melyben ott a víz, csak csavarni kell egyet és már zúdul is, olyan a sajtóankét is. Csak »-csavarni« kell egyet és már zúdul is a sok hozzá­szólás. bírálat, ötlet javaslat, kérelem. Ezen a héten a Finommechanikai Vállalatnál lesz nagy­szabású sajtóankét, hogy az eddig felhalmozott kérdéseket, problémákat napfényre hozzuk. S hogy lesz ezernyi kér­dés, mondanunk sem kell! »Miért ír keveset a Somogyi Néplap az üzemről? Miért nem írta meg a lap ezt és ezt...« — szegezték oda az újságírónak e héten is a kér­dést, amikor kintjárt az üzemiben. Most aztán lesz mód arra, hogy mindenki szót kapjon, mindenki elmondhassa a véleményét. Dehát addig is mindenki gyűjtse a monda­nivalót: péntek délután negyed ötkor elmondhatja a saj- tóankéton, melyet •Csákvári János, a Somogyi Néplap he­lyettes szerkesztője tart. Somogy megye kereskedelmi munkájának fejlesztéséről A belkereskedelmi minisz­térium Somogy megyében a helyszínen vizsgálta meg a ke­reskedelmi szervek és válla­latok munkáját. A vizsgálat feltárta a megye áruforgalmát maghatározó tényezőket, ame­lyekből következtetni lehet a megye 1958. évben várható áruforgalmára is. A vizsgálatról és a határo­zatokról kedden jelent meg hivatalos tájékoztatás. Ebből kiderül, hogy a megye pa­rasztságának jövedelme az el­múlt év első háromnegyed- évében növekedett, ami a be­gyűjtési rendszer megszünte­téséből is következik, a kis­kereskedelmi forgalom 1957-es első háromnegyed évben 10,2 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ezen belül is a vegyes ipar­cikkek forgalma emelkedik ki. Az élelmiszer-forgalom vissza­esett, ami a parasztság foko- zottab önellátására mutat. A vizsgálat feltárta a megye kereskedelmi életében lévő hiányosságokat és határozatot hozott ennek orvoslására. Ja­vítani kell az áruelosztást és növelni a választékot. Indo­kolt a megyében a vendéglá­tóipari hálózat fejlesztése, fő­leg a peremrészeken. Ugyan­csak javítani kell a megye ba­latoni részének kereskedelmi munkáját is. A jövőben itt is gondot fordítanak az új ke­reskedelmi módszerek beveze­tésére és a kereskedelmi dol­gozók szakképzettségének fokozására. 8 KPVDSZII. kongresszusa előtt Kedd délután 2 órakor röp- gyűlésre jöttek össze a MEZŐ­ÉRT központjának dolgozói. A hivatali helyiség, mely a gyű­lés színhelye volt, zsúfolásig megtelt. Tóth Józsefné, a szak- szervezet elnöke nyitotta meg a gyűlést. A beszámolót Vörös Lajos’, a KPVDSZ területi bi­zottságának tagja tartotta. Vörös elvtárs kiemelte a KPVDSZ január 20—21-én tartandó II. ’ kongresszusának jelentőségét, kitért arra, miért nem ülhetett össze 1956. októ­ber 24-én a kongresszus. Ele­mezte, milyen jelentősége volt a hatvan éves múlttal rendel­kező szakszervezet életében egy-egy kongresszusnak. »A mi kongresszusaink min­dig is kihatottak társadalmi, gazdasági ‘ életünkre. Emlékez­zünk vissza az 1952-es kong- esszusra, amikor a kereskedel­mi, pénzügyi, vendéglátóipari dolgozók elhatározták, hogy egy szakszervezetbe tömörül­nek, mennyire .kihatott ez szer­vezeteink életére. 1956' októbe­re válságot hozott a mi szak- szervezeti mozgalmunkban is. Szervezeteink egyideig nem találták meg helyüket az építő munkában. Most azonban már bízvást elmondhatjuk, hogy magunkra találtunk, s tavaly hatalmas fejlődésem mentünk keresztül. Az idei óv jelentő­sége számunkra, hogy ezt az esztendőt kongresszussal kezd­jük — mondta Vörös elvtárs, majd így folytatta: — Minden dolgozóban az a kérdés merül fel, mit várhatunk ettől a kongresszustól? Legelső, amit meg kell mondani: béremelés nem várható, nem is kívánha­tó a jelenlegi gazdasági hely­zetben. Azt azonban elmond­hatjuk, hogy bérfeszültségek­kel és nagyobb eltérésekkel mégis fognak a küldöttek fog­lalkozni. A mi második kong­resszusunk inkább politikai jellegű. Feladata, hogy gazda­sági és politikai munkánkat megszilárdítsa. Irányt mutat abban, uogyan dolgozzunk az elkövetkezendő időben. Elvár­juk a kongresszustól, hogy nö­velje szakszervezetünk átütő erejét, összekovácsolja, politi­kailag nevelje 180 ezres töme­geinket. Elvárjuk azt is, hogy könnyítsen a dolgozó nők hely­zetén, napirendre tűzze az ifjú­ság kérdéseit. Ezenkívül még seregnyi kérdést megtárgyal­nak a kongresszusi küldöttek — fejezte be rövid beszámoló­ját Vörös elvtárs. Tóth Józsefné, a szakszerve­zet elnöke hozzászólásában' megemlítette, 'hogy jó lenne, ha a munkaruhák kihordási idejét a szakszervezet szabná meg, mivel a műhelyek dolgod zóinak, a rakodó-, átvevő munkásoknak nem elegendő egy évre a munkaruha, egy fél év alatt leszakad róluk Szóvá tette azt is, hogy a rao- torosok, akik tudvalevőleg még decemberben is járják a me­gyét, csak egy esőköpenyt kap­nak. Legalább egy gumicsiz­mát és bekecset kellene enge­délyezni még nekik. A dolgozó nőket érintő kér­dések is helyet kaptak a gyű­lésen. Főként a háztartási gé­pek és kaposvári viszonylat­ban a gáztűzhelyek beszerzésé­nek nehézségeit említették. meg. Felvetették, az igazságo­sabb premizálás kérdését is ,a dolgozók. Egyformán kapjon mindenki prémiumot* fizetése arányában — hangzott el a ja­vaslat. A kiküldetési díjúk-. kb- füli eltérést is elmondták. Nem’, találják igazságosnak,'hogy aki egy hónapban nyolc napnál többet van kiküldetésben, kö­vesebb díjat kap. Említést nyert még az is, hogy a káló meghatározásába a szakszerve­zetei is vonják be, mivel pél­dául a burgonyánál és almánál igen alacsony. és ezt a kiren­deltségvezetők, raktárosok sa­ját zsebükön érzik meg.. KÉT RÖVID KISZ-HÍR A Textilművek kiszistái a termelés elősegítése érdekében brigádok szervezését határoz­ták el, illetve kezdték meg. * * * A város kiszistái közül ed­dig több mint negyvenen vál­lalták az úttörő csapatok se­gítését. Téli napok a falvakban 1. Az út porát magába s.... az eső. Áttetszőén tiszta a le­vegő. Az egymás mellé si­muló dombok nyugalmat, bé­kés csendet pihegnek. Tél van, de milyen tél!... Csak a naptár utal erre, a termé­szet viszont rácáfol. Itt-ott már kidugja a földből fejét a vetés. A gazdák aggodal­masan szimatolnak a levegő­be, kíváncsian kémlelik a de­rűs égboltot, hátha leesik a régen várt hótakaró. De sem­mi jel. Délután szitáló eső szemerkél, s aztán, amikor szétterül az éjszaka a Zselic- ségen, sziporkázva ég az ég alján az esthajnalcsillag is. A falvakban mindenütt nagy csend és nyugalom honol. Ez csak a látszat. A házakban, a portákon mindenütt akad, vagy akadna munka, ha a gazda utánanéz. A kocsi ro­han egyik faluból ki, a má­sikba be. Mindenütt probléma problémát ér, vagy eredmé­nyekről tanúskodnak a rövid beszélgetések. 2. A város, Kaposvár tőszom­szédságában, két domb közé ékelt völgy oldalában hosz- szan nyúlik el Kapos,szerda­hely. Ä nap delelőn jár. Jól­esik ez a kis meleg, szinte ta­vaszt érez az ember. Ennek ellenére a tanácsházán Simon Ferencné tanácstitkár _ azért jól megpakolja a mokány kis kályhát. Pattogva ég a száraz fa, enyhe meleg issza be ma­gát a szobába, ahol beszélge­tünk. — Sok mindént csinálunk mi ezekben a napokban. A legtöbb szó most a villamosí­tás körül forog. Belekerül ez — s pontosan diktálja az ösz- szeget —- 384 580 forintba, összesen 105 házban gyullad ki nemsokára az áldásos fény. Egy-egy háznál a bekapcso­lás 2500 forintba kerül. De minden gazda ezer forinttal járul hozzá ehhez. — Szóval nem mindenki él a lehetőséggel? — Nem, nem bizony — fe­leli. — Sokan kimaradtak. Olyanok például, mint Bencs Ferenc 10 holdas gazda, aki visszautasította a segítő ke­zet, Akadtak olyanok is, a|pk feliratkoztak, kérték a vil­lanyt. Viszont, amikor már fizetni kellett volna a hozzá­járulást — visszaléptek. Sum- ma-summárum 30 ház marad •ki ebből a nagyszerű dolog­ból. Épül, szépül, gazdagodik a falu. Utcái rendezettek. Csali a Petőfi utcában 8700 forin­tot költöttek járda építésére. Ehhez járul még 7100 forint értékű társadalmi munka és 2900 forint értékben adtak helyi anyagot. Uj földműves- szövetkezeti üzletház büszkél­kedik nyomban a falu elején. Több mint 200 000 forintot költöttek rá. Gyarapszik a kultúrterem is. Most vásárol­tak 5500 forintért 70 darab széket. Nem nagy, alig 700 lelkes a község, de szorgal­mas, dolgos emberek lakják. — S a tanácstitkár hogy érzi itt magát? ... Mosolyog a fiatalasszony, gondolkodik egy pillanatig, aztán kertelés nélkül rávág­ja: — Kitűnően... Jó látni, hogy a munkának eredménye van. — S a tervek? — Elsősorban új tanácshá­zát akarunk... Rá is fér a községre. A je­lenlegi épület korszerűtlen, itt-ott a falait már meg kel­lett támasztani, nehogy ki­dőljön. Az elnök és a tit!cár irodája is egész kicsi, hogy két íróasztal, meg egy szek­rény is alig fér el benne. Remélhetőleg ez a terv is hamarosan valóra válik. 3. A dombtetőről, az útról be­látni a faluba, Patcára. Egyet­len utcája is lucskos-sáros. Hát még az udvarok, a ker­tek! Két szóval lehet jelle­mezni a falut: nagy a ren­detlenség. A 28-as számú ház kerítése kidőlve — pedig kő­ből van. Akármelyik portára nézett be az ember, mindenütt széttúrt trágyadombot, szana­szét heverő gallyfát és kuko- ricakórót, a sárba beletapo­sott szalmát, az eresz alá hányavetien odadobált hán­csot látott. A közmondás azt tartja: »-Akinél rendben van a trágyadomb, az takaros, gondos gazda is«. Ez nem mondható el a patcaiakról. S hogy tovább menjünk, a nem­törődömség, az előrelátás hiá­nya kiütközik a gazdálkodás­ban is. Azt tartják, hogy azon a vidéken nem lehet mély­szántam. Régi, elavult felfo­gás ez. Papp Sándor elvtárs — vb-elnck, országgyűlési képviselő — bebizonyította, hogy lehet. De bebizonyította azt is, hogy a cukorrépa is jól megterem itt. — Mit kell tenni? — ma­gyarázta. — Hát először is el kell végezni a tarlóbuktatást. Utána jó friss trágyát a föld­nek. Ősszel következik a mélyszántás és tavasszal a si­mítózás. — így lehet — vágta rá egyikük. Persze, csak meg kell csi­nálni, mint ahogy Papp elv- táns megcsinálja. Dehát köny- nyebb csökönyösen ragasz­kodni valamihez, mint előre lépni egyet. Pedig ezt kell csi­nálniuk a patcaiaknak, hogy nagyobb legyen a föld hoza­ma. 4. Töröcskén a magasan hú­zódó út mentén tornácos, te­raszos kis ház áll. Ez a ta­nácsháza. Kicsi, de takaros. Nemhiába asszony, Tóth La- josné a vb-elnök, itt... Nagy panaszuk van, elsősorban a taxivállalatra: S meséli: — Az újév első napján sür­gős segítségre lett volna szük­ség. Herkovics József lova megbetegedett. Állatorvos vi­szont nem volt a közelben. Telefonon kértük a taxisok­tól, adjanak egy kocsit, hogy kihozzanak egy orvost a vá­rosból. Nem adtak. A ló ki is szenvedett... Vagy mi történt az egyik napon? Hajnalban Mózsi Ist- vánéktól nagysietve sürgetik: hívjanak azonnal orvost, mert beteg az öreg. Hiába csenget­tek azonban a központba, senki rá se hederített. Pedig úgy tudjuk, éjjel is van szol­gálat, s ilyen esetben kötele­sek fogadni a hívást. Csak 9 óra után tudtak intézkedni. Ugyanez történt egy szülés­nél is. Mentőket akarták hív­ni Orsós Jánosnéhoz, hogy kórházba vigyék. De ez nem sikerült a telefonközpont ké­sedelme miatt. Két javaslatot tettek. Az egyik: a taxiállomáson állan­dóan legyen benn egy-két ko­csi, amit csak ilyen sürgős eseteikre engedjenek ki. A másik: _ a telefonközpont dol­gozói pedig lelkiismereteseb­ben végezzék munkájukat. Tervek fogannak, tervek születnek Zselickislakon is, ahol Fetzer Ferenc tanácstit­kár így beszél: — Hídmérleget akarunk építeni a községfejlesztési alapból. Persze villany is kel­lene. Amíg erőnk lesz hozzád addig apróbb feladatoknak teszünk eleget. így a Dóasa György utcát kövezzük ki és a kultúrházfoan a színpadot bővítjük. 5. Erdő mögött kanyarodik az út Zselicszentpálra. A ta- nácsirodán petróleumlámpa ég. Nagy vita szűrődik ki, az ajtó mögül. A legeltetési bi­zottság új vezetősége tár­gyal. A régit le kellett cserél­ni, mert nem dolgoztak kielé­gítően. A munka sok. Hozzá kell látni a legelőkön a kutak rendbehozásához, fel kell ja­vítani az apaállatok kondí­cióját, mert elég rossz bőr­ben vannak. S még egy sor más feladat vár megoldásra, hiszen a régi vezetőség mind­ezt elhanyagolta. 6. Amerre mentünk, amerre jártunk, volt mit látni, ta­pasztalni. Most van idő a fel­készülésre, arra, hogy tavasz- szal minden gazda újult erő­vel lásson munkához. Persze az elkövetkező hónapokban ott nem lesz fennakadás a munkában, ott tudnak egye* erőteljesen előre lépni, ahol ezeket a csendes téli napokat Jól kihasználják, gyümölcsö­zően hasznosítják. Tóth Peremi

Next

/
Oldalképek
Tartalom