Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-14 / 11. szám
Kedd, 1958. január 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP MINDEN KOMMUNISTÁNAK PÁRTMEGBÍZATÁST —• A mai pártvezetőségi ülésen fontos ügyeket tárgyalunk meg — kezdte el beszédét Fe- ’ hér elvtárs. a Tejüzem párt- szervezetének titkára. S a vezetőség többi tagjai — Kovács, Csicsek és Kiss — elvtársak élénk figyelemmel kísérték szavait, mert a Tejüzem pártvezetősége ezen az ülésen hosszú időre határozta meg a kommunisták és a pár- tonkivüli dolgozók feladatát. — Talán először is arról kell beszélnünk, hogy párt- szervezetünk minden kommunistáinak adjunk pártmegbt- zatást. Jelenleg 30 kommunista van. A pártoktatásban valamennyi részt vesz, de párt- megbízatása, konkrét partmunkája csak a tagság 60—70 százalékának van. Most a nagybajomi termelőszövetkezetet fogja vállalatunk patronálni Oda is be tudunk osztani két kommunistát. Meg kell alakítani a Nőtanácsot, s oda mehetnek a kommunista asszonyok tevékenykedni. Van lehetőség arra, hogy minden kommunista tevékenykedjen, — állapítják meg a vezetőség tagjai, mert változtatni kell az előző években alkalmazott helytelen munka- módszeren is. Elkövettük azt a hibát, hogy titkolóztunk a pártonkívüli dolgozók előtt olyan kérdésekben, amelyeket inkább velük is meg kellett volna beszélni. A taggyűlésen megbeszéltünk néhány a termeléssel összefüggő fon- tos problémát, de a pártonki- vüliekkel már nem ismertettük azokat. Hogyan lehet ezen változtatni? Szabad pártnapokat tartunk és beszélgetünk a pártonki vüliekkel azokról a kérdésekről, amelyeket fontosnak tartunk, a termelés segítése érdekében. Itt van az export minőségi munka. Az elmúlt év második élében különösen jó eredményt ért el vállalatunk. De ezt meg tovább kell fokozni. A mai vezetőségi ülésen beszélnünk kell a munkatételemről is — mondja a párt- szervezet titkára. Még mindig tapasztalható, hogy a munkaidőt többen nem használják ki eléggé. - inkább arról beszéljünk, szólt közbe Kiss elvtárs —, hogy mi az oka üzemünkben a nagyarányú munkásvándorlásnak. Bizony, ez nagyon fájó pontja a _ -ejüzem kommunistáinak, bvenként több száz ember jon- megy akiket betanítani, munkaruhával ellátni, felvenni, elbocsátani kell, am'vel rengeteg felesleges adminisztrc.cio jár. Mégis mi ennek az oka, hogy az elmúlt évben is több szlf dolgozót vettek fd, vagy küldtek el a Tejüzemből? választ így szövegezők a pártvezetőség tagja1- __ A környező tejüzemeket, az^ igalit és a lengyeltótit külön- < böző okok miatt leszerelték. Most például az Igáiban osz- szegyűjtött, s azelőtt ott feldolgozott tejet Dombóvárié szállítják. Néha (bár az utóbb időben gyakran előfordult) f dombóvári üzem nem tudja feldolgozni az odaszállított tejet, s azt Kaposvárra viszik Ezt persze terven felül teszik, s mivel a kaposvári üzem nem rendelkezik megfelelő gépekkel, ilyen alkalomkor nagyobb számú munkaerőt kellett felvenni. Magyarázza meg a tejipari igazgatóság — kérte a pártvezetőség—, mi szükség volt például az igali üzem gépeinek leszereltetésére, azoknak Dombóvárra való szállítására. Az igali bolygókeverőkádak, melyekre a kaposvári üzemnek zett meg. Most magyarázzuk meg a dolgozóknak, hogy mi tette szükségessé a terv felemelését, s hogy miért éppen az utolsó pillanatban kaptuk meg. Elgondolkoztató tények. Harcolnak a Tejüzem kommunistái, helyes elgondolásaik vannak — minden kommunistának pártmegbízatást —, bevonni a pártonkívüli dolgozókat is a feladatokba, de valami hiányzik. Hiányzik felsőbb szervüknek, a tejipari igazgatóságnak segítsége. Pedig lehetne segíteni. Lehetne segíteni abban, hogy a terv felemelést nem az év lezárása előtt, hanem időben juttatnák el, s azzal, hogy a másutt használatlanul heverő gépeket átadnák a Kaposvári Tejüzemnek. Szalai László Üj nyugdíjtörvény tervezet Kínában Kína üzemeiben és intézményeiben immár egy hónapja vitára bocsátották a kcxr- rr.ájiy új nyugdíjtörvény tervezetét. Az új törvénytervezet öt évvel megrövidíti a nyugdíjjogosultság idejét. Az a munkás vagy tisztviselő, aki betöltötte 60-ik évét és húsz évig dolgozott, nyugdíjra jogosult. A nők már 50 éves korukban nyugdíjjogosultak. A nehéz testi munkát, vagy az egészségre ártalmas munkát végzők 55, illetve a nők 45 éves korukban nyugdíjjogosultak. A nyugdíj a végzett munkaévek szerint 50—70 százalék között mozog. Azoknak a nyugdíja, akik kiváló teljesítményt mutattak fel, 65—85 százalék között váltakozik. Rokkantság címén 10 évi munka után a férfiak 50 és a nők 45 éves korukban jogosultaik nyugdíjra. Nyugdíjaik az eredeti bér 40—60 százaléka között mozog. Minden nyugdíjasnak ingyenes orvosi ellátás jár. A javaslat még számos szociális jellegű intézkedést tartalmaz. Több külföldi érkezik Csehszlovákiába 1957 folyamán Csehszlovákiát a népi demokratikus országokból 49 ezren, a kapitalista országokból pedig 29 ezren látogatták meg. A csehszlovák vendéglátóipari szervek azzal számolnak, hogy ebben az évben ez a szám is jelentősen megnövekszik, mivel csupán az Amerikai Egyesült Államokból és Kanadából 10 ezer látogatót várnak. HÍREK A BARÁTI ÁLLAMOKBÓL Hogyan, hová utaznak 1958-ban Csehszlovákia dolgozói Csehszlovákiából minden évben sok1 tízezer dolgozó látogat el a szomszédos népi demokratikus országokba, a Szovjetunióba és a kapitalista országokba. A csehszlovák utazási iroda, a CEDOK rendezésében 1957-ben nem kevesebb, mint 70 ezer csehszlovák dolgozó utazott külföldre. A tervek szerint ez a szám idén tovább emelkedik. A CEDOK igazgatósága szerint már a téli hónapokban megindulnak az első külföldi utazások a Szovjetunióba és Románia tengermenti üdülőibe. A következő hónapokban pedig nagyszámú turistacsoportok indulnak a Szovjetunión kívül Lengyel- országba, Romániába, Magyar- országra, Bulgáriába és a Német Demokratikus Köztársaságba. Saját gépkocsival a Szovjetunióban A CEDOK ötletes utazási formát szervez meg. A Szovjetunióba utazó turisták tíz csoportja saját gépkocsiján teszi meg az utat. A tervek szerint hasonló utazásokat szerveznek Jugoszláviába és Olaszország legszebb vidékeire is. Csehszlovákiában rendkívül nagy az érdeklődés a brüsszeli világkiállítás iránt. A CEDOK 5 ezer érdeklődő számára teszi lehetővé a kiállítás megtekintését. A tű és a szép színek kedvelői között A meg A marcali művelődési ház kellemesen fűtött társalgójából minden kedden és csütörtökön este a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből összegyűlt leányok és asszonyok beszélgetése szűrődik ki. Ezeken a napokon a tű és a szép színek kedvelői, a kézimunka szakkör lelkes tagjai tartják, foglalkozásukat. Az asztali lámpák fényénél 19 fej hajlik a különböző színű, mintájú anyag fölé. A fürge ujjak alatt szaporán fogy a pamut és alakul át a vásznon szirommá, levéllé, virágszárrá, vagy éppen madárrá. — Mi a célja a szakkörnek? — kérdezzük Wéber Eszter óvónőt, a foglalkozások vezetőjét. — A hasznos időtöltésen kívül a művészi kézimunka megszerettetése. A ríépi hímzések eredeti mintáinak és színezéseinek megtanításával szeretnénk kiszorítani a giccses, ún. feliratos kézimunkákat, amelyek főképpen a konyhakézimunkában elterjedtek. — Eredmény? Válasz helyett munkákat mutat. Az eladó lányok közül Ősz Irma kék torockóival, Varga Mariska sárközi hímzéssel készíti jövendő konyhájának díszét, Tengerdi Sári, Arvá- né és Simonné tarka buzsáki hímzéssel párnát varrnak. Pados Józsefné tanárnő (a szakkör egyik szervezője) a színpompás ruszin hímzés mintáit öltögeti a vászonra. Pusztai Margit kék, Csécs Gyuláné és Szalainé piros írásos párnát készítenek. Németh Ilonka rábaközi, Zsuzsa húga, valamint Dr. Pusztainé piros torockói mintával színezi párnáját. Párkányiné és Lánginé a nógrádi, Jákiné pedig a sárközi hímzést kedveli. Nem illik ugyan, mégis megkérdezem: — Ki a legügyesebb? — Bátran kérdezheti, úgyis mindenki tudja — és egy távolabbi asztalhoz vezet, ahol két kislány dolgozik. Az egyik, Pusztai Magda piros-kék mezőkövesdi párnát készít, másik barna alapra torockói mintát öltögeti piros gyapjúval — balkézzel! Jobb keze ugyanis a cséplőgép dobjának áldozata lett öt évvel ezelőtt. Azóta tanult meg a balkezével kézimunkázni, mégpedig csodaszépen. Á kezéből kikerülő különféle szebbnél szebb térítők, párnák a maguk nemében szinte remekművek.. — És mit dolgozik a kör vezetője, a közismert kézimunka szakértő? — Szebeni szálán- varrott hímzéssel párnát készítek, hogy ezzel is növeljem a foglalkozásaién készülő fajták számát — feleli. — Meddig tartanak a foglalkozások? — Amíg a mező- gazdasági munkák meg nem kezdődnek. A végén aztán, kb. áprilisban az elkészített hímzésekből kiállítást rendezünk, hogy ezzel is elősegítsük a művészi kézimunkák térhódítását. Eddig 475 írásmű érkezett a tehetségkutató irodalmi pályázatra használatlanul hevernek a *j dombóvári tejüzem udvarán. Indokolja meg a tejipari igazgatóság — kérték a kommu- ^ nisták —, miért volt erre szűk- a ség, s miért szükséges az, s hogy az igali tej Dombóvárra, 3 onnan Kaposvárra, mintegy 100 km-t utazzon feleslegesen? j Kaptunk december 24-én 4 egy levelet a tejipari igazgató-4 6ágtól — mondják az üzem pártszervezetének vezetői. — 2 Ebben arról értesítettek bennünket, hogy évi tervünket 600 5 ezer forint termelési értékkel « felemelték. -3 Ez a levél december 17-én kelt, de hozzánk csak kará- 3 csony után, két-hórom nappali az év befejezése előtt ér ke-4 S űrű sötétség leplével borult az este a falura. Nappal enyhe idő volt, felengedett az utca sara. Az utakon cuppog a lábbelink. Ahova tartunk, az udvarhelyi Ady Termelőszövetkezet viharvert épülete, kívülről vaknak, üresnek látszik. Csak amint beljebb kerül a jövevény, akkor látja az ablakon kiszűrődő világosságból, hogy bent még emberek vannak. Kattan az ajtó kilincse, s dohányfüsttel tele kis teremben a középen emberek ácso- irognak. Közgyűlésre készülnek. És méghozzá nem is akármilyenre. Sorsdöntő gyülekezésre. Négy ember sorsát kell ma eldönteni. Merthogy ennyien szóltak az elnöknek: J/Ítgluicísútúj , , , ■ — közibétek jönnénk, ha beigen nagy szüksége lenne, ki-^ fogadnátok bennünket. Hogy arról vita is támadhat, azt az elnök Peti István szűkszavúan eképpen summázza a tagságnak mintegy bevezetőként. — Tudják a tagtáreak, hogy a mi községünk erősen állta magát azokban az ötvenhat őszi zavargós időikben is. Csak 9 tag látta akkor jobbnak a kilépést. De ihat már visszajött közülük, vagy más töltötte be helyüket. Azt is tudják, hogy akkoriban sok embert megtántorítottak. Taktika volt az az ellenség részéről. így akarták szétzülleszteni a szövetkezeteket. Kis szünetet tart. Talán azért, hogy lássa az arcokat, helyeslik-e azt, amit ő most elmondott. S aztán újra folytatja. — A megtántorodottak útját hozzánk kell fordítani. Mindét. Akik rendes, dolgos emberek. Mert a dologtalanak nem kellenek! Tudják, az idén nyáron is eltanácsoltunk magunk közül ilyen családot. Velük nem leszünk megbocsátok. Ha kell, fegyelmezünk. — Meg aztán azt is tudják: mi kevesebben vagyunk a kelleténél. Sok a föld. Az őszszel is munkaerő után kellett nézni. Különben belefulladtunk volna a sok munkába. Rövid csend követi a beszédet. De az elnök még nem fejezte be mondókáját. — Most négy ember adott be felvételi kérelmet. A közgyűlés elé tárom. Itt vannak, beszéljünk velük. Jó 'lesz ez. Amikor az előző napirend tárgyalása után szavazásra került a sor, nem nagyon emelkedtek magasba a karok. Az ajkak is némák maradtak. (Arról kellett dönteni: jóváhagyja-e a közgyűlés ama három családnak — nem egészen helyeselhető lépését, akik a tél fagyától félve, saját teheneiket a közös istállóba kötötték.) — Maradhatnak-e itt a jószágok? De az elnök kérdése után csak fészkelőddé hallik, hallgatnak, mintha bekötötték volna a szájukat. Kénytelen-kelletlen nem maradt más tennivaló, egyenként szó- lítgatták a tagokat, mondjanak igent vagy nemet. Még így is nehezen ment, mert akadtak, akik semleges álláspontra helyezkedtek, s csak nógatás után lehetett véleményt kicsikarni. Végül is úgy-ahogy közös nevezőre jutottak, a többség azt mondta: megférnek a tavaszig azok a tehenek a közösben is, csak aztán vigyázni kell. Most a tagfelvételnél mintha kinyíltak volna az előbb még lezárt szájak. Az első jelentkező pár felvétele aránylag simán ment. Csire Lászlót és feleségét majdnem kérdések és vita nélkül magúik közé iktatták. De a következő jelentkezőknél már nehezebben ment a dolog. — Gergely Zoltán és Gergely József adott be belépési nyilatkozatot — alig jelentette be az elnök, máris szót kért az asztallal szemközt ülő asz- szony: — A felvételűiket kérők már nem egyszer voltak közöttünk. Kétszer szavaztuk meg a felvételüket és kétszer hagytak cserben minket. Ezért jól meg kell gondolni, hogy befogadjuk-e őket. NézAz MSZMP Megyei Végrehajtó Bizottsága, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a MÉSZÖV és a Somogyi Néplap szerkesztősége tehetségkutató irodalmi pályázatot hirdetett. Megyénkben, sőt a megye határain kívül is igen nagy érdeklődéssel fogadták olvasóink a pályázatot. Naponta érkeztek hozzánk az elbeszélések, novellák, versek, s az eddigi tapasztalatok szerint most várható a végső »hajrá«. A pályázatok beküldésének határideje január 31-én lejár. S hogy olvasóink tájékozódjanak az eddigi — mennyiségi — eredményekről, közlünk néhány adatot, 1958. január 11-ig nyolcvan- hét költő összesen 409 verset küldött be szerkesztőségünkbe. Ez a szám közel százzal haladja meg legutóbbi irodalmi pályázatunk végleges eredményét. Prózai írásokat 53 pályázó küldött be. A hatvanhat pályaműből eddig hármat közöltünk a Somogyi Néplap hasábjain. Általános tapasztalatunl hogy pályázóink nem vizsgál jak meg elég önkritikusa műveiket, mielőtt beküldi szerkesztőségünkbe. Most i előfordul, hogy egy költ negyven verssel örvendezt« meg bennünket, holott a k választott legjobb hároi minden bizonnyal nagyob eséllyel vehetne részt a pály: zaton. Van olyan olvasónk i aki egymaga hét prózai »rá művet és negyvenöt versi küldött be. Ez a mods» rendkívül megnehezíti majd bíráló bizottság munkáját. Ezúttal is kérjük pályázói! kát, hogy írásaik közül vál gassák ki a legjobbakat. T vábbra sem akarjuk meghat roznl, hogy versből vagy pr zából mennyit lehet beküld ni, de kérjük, hogy ottho válogatással könnyítsék m a zsűri munkáját. Mint mo dottuk, pályázatunk határié je január 31-én lejár. Add is örömmel várjuk írók költőink legjobb alkotásait. OOOOOGGXDGOOOGOOGXDOGOOOOOOOGQOOOGOOOOOOQC Három tanácstitkár Ezt nevezik szerencsének: a balatonimáriafürdői tanácshá- zán három tanácstitkárt találtam. Ott volt a balatonberényi és a balatonkeresztúri’ is. Amint később megtudtam, igen sokszor vannak együtt, úgy nevezik őket a járásban, hogy a »nyugati övezet«. Községeik össze vannak épülve, át-átrán- dulnak egymáshoz problémáikat megbeszélni, egymáson segíteni. Most is nagy a forgalom a szobában. Ott egy elv- társ a fonyódi járási tanács igazgatási osztályától, ott egy újságíró is, aztán meg befut egy gyönyörű BMW motorkerékpáron a közlekedésrendészet két tagja. Egyelőre bizony elmarad, amiért a három tanácstitkár összejött. lehet, hogy egy kicsit bosszankodtak is, mivel az évvégi mérleg számadásainak ellenőrzése a munkaidő utánra jut. Ám a bosszúság nem látszik rajtuk. Először hagyatéki dolgokról folyik a szó. Sok munkát és sok kényelmetlenséget jelent ez a tanácsoknak. Ezután a máriai tanácstitkár a következő szomorú mesébe kezd: — van a faluban egy házaspár, két gyermekkel, kétszobás lakásban. Az apa meg az anya is iszik. Az egyik szoba istálló, a másikban szalmát szórtak a földre, azon alszanak. Piszok, bűz, szemét mindenütt. A két gyerek lop. Nem lehet egy karót vagy deszkát találni az egész környéken, mindent í szedtek és eltüzeltek már. Ni a gyerekek a hibásak, világ Voltak azok már állami g< dozásban is, de a szülők viss kérték őket, megfogadva, he többé az ital színét se látj S egy hét múlva ismét mint a régiben volt. Próbáljuk se teni is a két gyereket, de n nagy sikerrel. A cipő, ruha aj veszünk nekik, hamar vé járja. Kár, hogy nem lehet ilyen szülőket bíróság elé á tani. megérdemelnék. Ebben egyetértünk. Ezután a barényi tanács kár fog mesébe. Kevésbé s morú dolgokat mond: — Szépen fejlődik majc község a következő évek al Már 1958-ra 400 000 forintot kapunk a Balatoni Intéző Bizottság Ebből építjük fel a partv művet. Sajnos, Berénynek t nincs megfelelő vendéglátóéi üzeme, pedig nagyon hiány már az elmúlt évben is. I> mintha a kocsma, ami van, künk nem felelne meg. De üdülőknek ez kevés. Tí majd jövőre erre is sor ke hét. Örülök, hogy a parti meg tudjuk most csinálni. — Bizony nekik szeren« sebb helyzetük van — v vissza a szót a máriai tan. titkár. — Négy kilomét' partszakaszhoz négyszázi forintot kaptak. Balatonmá fürdőnek tizenegy kilom * hosszú Balatonpartja van, r BIB mindössze hatvanezer zenek ők is saját magukbaS nntot adott. Érthető, hogy alapban. Amikor kanászok t ből^cm sokat^épj'thetimk. Amikor voltak a tsz-ben, s valamin; megsértődtek, jnásnap nem hajtották ki a jószágot. Kinekj a rovására ment? A miénkre. Hosszú vihar kerekedik. — Kétszer kiléptek, most harmadszor tanultak — így a; másik. Most egy idősebb, a sarokban ülő bácsi szól: —| Igazat mondott az előttem felszólaló, de vegyük figyelembe, hogy ezek még gyerekek fiatalok. A környezetük sem volt valami nagyszerű. Talán megfojtottak volna bennün két egy kanál vízben, ha lehet, a rábeszélőik. Felheccel- ték őket. Apjuk se írni, se olvasni nem tud. Csoda-e, ha könnyen hittek? Az a véle ményem, az idő adott nekik annyi tapasztalatot, megismerkedhettek — van-e különbség a szövetkezeti nyugodt, biztonságos élet és az egyéni között. Ezért én az! javasolom, hogy ne taszítsuk el őket, fogadjuk be közénk — Én is javaslom. — Én is. — És anyátoknak mi a véleménye? ö azelőtt sokat perelt. — Az, hogy álljunk be — mondja a fiatalabb Gergely,! aki érezheti, szigorú emberek ezek a szövetkezetbeliek, de megbocsátok is. Ezekkel tény-i leg nem lehet kukoricázni. É És a közgyűlés ellen véle- j mény nélkül megszavazta fel-! vételüket. Varga József ► is mondtam Siófokon a ► elnökének, hogy úgy láts ► ők csak Fonyódig látnak, ► vább nem. Pedig kár, itt is ► szép dolgot lehetne csináln ► A keresztúri tanácséi ► nem igen szól a beszélgeti * Ö megpróbál a zaj ellenére a statisztika számoszlopai közö eligazodni. Csak néha néz és bólogat, ha egyetért az hangzottakkal. A közieke rendészetet képviselő fői nagy elvtárstól viszont x t tudjuk, hogy január 26-án, ► sárnap reggel 9 órakor a l *" tonmáriai, -keresztúri, -t nyi és -újlaki m< kerékpártulajdonosokat behívják oktatásra. El . kéri a titkárok segítségé ► már szedelőzködnek is, s * pattanva a motorra, a m< szélben sietnek tovább Főj felé. A herényi tanácsti Fmég dicsekszik egy kicsit: ► — Az adófizetési tervet ► teljesítette községünk, csa ► ember hagyott bennünket ► gyenben. Azok nem íízk ► De a lényeg az, hogy a költségvetést fedezni tudtuk. Lassan elmaradnak a »1 talos« témák, 'bekapcsolj! £ rádiót, s anekdoták röpper
