Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

Vasárnap, 1958. január 12, 3 SOMOGYI. NÉPLAP A TEKINTÉLYRŐL, melyet nem lehet megvásárolni... AZ ÖNÁLLÓ MÁR JÓVAL A PÁRTOKTATÁS meg­kezdése előtt felhívta a Megyei Pártbizottság a járási pártbizottságok és az alapszervazatek figyelmét arra, hogy nagy gonddá,! válogassák ki a különböző pártoktatási formákra jelent­kező elvtársaikat. .Különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy az önálló .tanulásra jelentke­zőket mérlegeljék körültekintően, hogy kép­zettségük, rátermettségük és szorgalmúik alap­ján eleget tudjanak majd .tenni az önálló ta­nulással járó magas követelményeknek. Mégis mi történt? Az önálló tanulás különböző formáira — filozófiai, politikai .gazdaságtan, magyar párt­történet — háromszor annyian jelentkeztek, mint az elmúlt években. Ez a szám sem lenne sok, ha minden elvtársnál tapasztalható lenne a szolgalom, amellyel hiányos előképzettsé­geiket akarnák pótolni. De sajnos, a tapaszta­latok mást mutatnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ön­álló tanulásra jelentkezett elvtársak ötven százaléka önálló mem-tanulást folytat. Mi en­nek az oka? Talán először is az, hogy a .párt alapszer­vezetek nem nézték meg eléggé az önálló ta­nulási formákra jelentkezett elvtársak képes­ségeit. A megyei tanácsnál, a cukorgyárnál, a Tatarozó Vállalatnál, az igazságügyi szervék­nél, de másutt is, sok olyan elvtárs jelentke­zett önálló tanulásra, akiket sem előképzett­ségük, sem pedig szorgalmuk nem tesz alkal­massá erre a tanulási formára. Sók elv.társ azt gondolta, hogy az előző években az alapfokú szemináriumokon szer­zett tudása elég lesz ahhoz, hogy önállóan, magasabb fokon tanuljon. Ezeknek többsége becsületes, jó szándékú elvtárs, akiik nem értet­ték meg, hogy neon lesznek 'képesek az önálló tanulásnak eleget tenni. Amikor meglátták a filozófiai, a politikai gazdaságtan, a magyar pánttörténet anyagát, s a feldolgozandó iro­dalmat, visszaijedtek. Ezek az elvtársak el sem járnak az önálló tanulók konzultációira, kon­ferenciáira, mert félnek, hogy azokon nem sok eredményről tudnának beszámolni. Az önálló tanulók másik része — külön­böző vezető beosztású elvtársak is — azt gon­dolták, hogy előzőleg szerzett ismereteik birto­kában most nyugodtan részt vehetnek majd az önálló tanulásban minden megerőltetés, vagy tanulás nélkül. Hát ezek az elvtársak is téved­tek. Az önálló tanulás egyetlen formájához sem elegendő az előző években szerzett tu­dás, most is nagyon sokat kellene tanulnia. Ezek az elvtársak is, mivel látták, hogy téved­tek, s tanulni már nem akarnak, inkább nem jelennek meg a kiküldött meghívó ellenére sem a foglalkozásokon. Pedig valamennyi elv­TANULÁSRÓL társ önként vállalta az önálló tanulással járó feladatokat. Móricz elvtárs, a filozófiai csoport vezető­je, már három esetben hívta össze az oda jelentkezett és elfogadott elvtársakat, de a foglalkozásokat nem tudta megtartani, mert mindössze 2—3 elvtárs jelent meg. A megyei tanácsnál dolgozó elvtársak mintegy 50 száza­léka jár csak el a politikai gazdaságtan kon­zultációira, konferenciáira. Az igazságügyi szerveiknél dolgozó elvtársak közül a magyar párttörténeti csoport legutóbbi foglalkozásán egyetlen hallgató sem jelent meg. S e tapasz­talatok alapján elmondhatjuk, hogy az önálló tanulásra jelentkezett elvtársaknak csak 50 százaléka készült fel megfelelően a foglalko­zásokra, s jár el azokra szorgalmasan. A Megyei Párt Végrehajtó Bizottsága nemrég tárgyalta a pártoktatás helyzetét, s határozatot hozott, hogy rendet kell teremteni az önálló tanulásnál mutatkozó zűrzavarban. Most az fog történni, hogy a különböző cso­portok vezetői újra összehívnak minden elv­társat. Azokat, akik nem tartják kötelességük­nek, hogy megjelenjenek a foglalkozásokon, kizárják az önálló tanulásból. Azok az elvtár­sak pedig, akiknek előképzettsége nem ele­gendő az önálló taiiulásra, alacsonyabb fokú oktatásiba irányítják át. Ezenkívül a Megyei Pártbizottság központi előadókat is hív le, akik különböző szakelőadásokat tartanak majd az önálló tanulóiknak. A történtekből azonban tanulniuk kell a pártszervezeteknek. Tanulni, mert ha már el­követték a hibát, hogy minden jelentkezőt válogatás nélkül elfogadtak az önálló tanulás­ra, allékor menetközben törődjenek is az elv­társikkal. Nézzék meg azt, hogy az önálló ta­nulásra jelentkezettek valóban tanulnak-e, eljámak-e a foglalkozásokra, s ott milyen eredményeket érnek el. S azoknál az elvtár- salknál, akiknél mulasztást állapítanak meg — legyen az bármilyen vezető állású is — ne mellőzzék a felelősségrevonást. MINDEN ELVTÁRSNAK nagy szüksége van a tanulásra. Nem lehet felfogadni az »én már eleget tanultam éveken keresztül« hely­telen álláspontot, mert az élet egyre újabb és újabb kérdéseket állít elénk, amelyeknek megértésére, megmagyarázására nem elegendő az előző években tanultak. A Megyei Pártbizottság említett határoza­tából a jövőre nézve is megfelelő tanulságot kell levonni pártszervezeteinknek, de a Me­gyei Pártbizottságnak is és önálló tanulónak a jövőben csak azokat az elvtársaikait fogad- Ják el, akiknek előképzettsége, rátermettsége és szorgalma biztosíték lesz arra, hogy elegei is tudjanak teruni az önálló tanulással járc magas követelményeknek. Cfiűyadalömiitel dúlt... Ha a tekintély mai, cseppet sem kialakult és kielégítőnek mondható helyzetére gondolok, rögtön eszembe jut jezsuita fő­pap-igazgatóm, aki valamikor, nem is olyan régen, vaskézzel és jéghideg szigorral bánt az üzemben velünk, de földig ha­jolva s mélyen kalaplevéve, kézcsókra járult fölötteseihez, ha azok a részvényesek, egy­házi éa világi méltóságok kö­zött megérkezteik a társulat közgyűléseire. Igaz, hogy elég mélyről, de talán éppen ezért, láttam még a z uram-bátyám világot is, ahol az öreg urak pertuban vol_ tak a rokomgyerekekkel, s lát­tam az összeköttetések, szár­mazás és vagyon következté­ben létrejött kiválasztódást, a szűk kömben mozgó és összetar­tó vezető réteget is. Egy ma- marofcnyi, a néptől elidenke- dett ember hierarchiája tele­pedett rá a verejtékező népre, anélkül, hogy valamivel is iga­zolta volna uralmának szüksé­gességét és létezését egyáltalán mással okolta volna, mint az ezeréves hódításokkal, az ősök érdemeivel, vagy később a jó szimattal, s a mindenható pénz. zel. Elgondolkodtató, hogy mi volt uralmuk titka, milyen könnyen maradhattak felül szemfényvesztéssel, praktiká­val, a látszat fenntartásával, egymás megtisztelésével, ugyanakkor lefelé mindenféle nyomással, törvényekkel, egy­más ügye iránti szolidaritással, szűk körük féltékeny és óvatos megóvásával. E kép ismeretében teljesen megértettem Féja Géza ítéletét az akkori politikai, gazdasági és társadalmi vezető réteggel szemben, amikor azt mondja rólunk a »Viharsarokban«: »A hatalom a legnagyobb rima, s csaknem minden embert megfertőz, aki bűvkörébe jut.« — Ez így igaz, ezért idegene­den el a nép is ezektől. Amikor azonban ezt olvas­tam, s elgondolkodtam rajta, majd megpróbáltam a mai helyzetre vonatkoztatni, rá kel­lett jönnöm, hogy ami a kapi­talista berendezkedésre jellem­ző lehet, a szocialista társada­lomban ebben a vonatkozás­ban ennek pontosan az ellen­kezője igaz, ment az a világ nem jöhet többé vissza, ment nálunk a többség mint osztály van uralmon, mert az új veze­tő réteg tehetségétől, osztály­hűségétől, erkölcseitől függőén kerül helyére és folyton dolgo­zik, nő vagy cserélődik, ha ép­pen nem felei meg. Ezenkívül az új vezetőtől, a népi demok­ráciában élő embereik zömétől, a régi világtól megcsömönlött dolgozó emberektől idegen a színlelés, saját vérük lebecsü­lése, de felmagasztalása is. A ma embere a tekintély kérdé­sében nem Bólogató János töb­bé, mert a demokráciához hoz­zátartozónak tudja és akarja is a tiszta közéletet, a művelt, nép iránt szolidáris magatartás sú vezetőt,, Mi van mégis amögött, hogy a tekintély éppen csak kialaku­lóban van nálunk, hogy e pilla­natban nehezen fejlődik to­vább? Hol .követtünk el hibát, melyek voltak az összetevő ©kok, amelyeket fel kell is­mernünk, hogy visszaállíthas­suk aa új államrendnek és ve­zetésének egy időben kétség­telenül és csorbítatlanul fenn­álló tekintélyét? A tekintély 13 éve Egy nyugdíjas vidéki pedagó­gus mondta az ellenforradalom után: »Nézze kérem, a paraszt tekintélytisztelő volt világéle­tében, nem szereti, ha a vezető­ket a sárba rántják ... De tud­ja, e pillanatban körülbelül azt hiszi magában, hogy a mostani vezetőket két év múlva nem látja helyükön, mert kiderül, hogy hibáztak valamiben ...« íme, egy nézőpontból majd minden megmutatkozik. (Az is persze, hogy sók paraszt csak a személyekben látja az- állam­hatalmat, s a váltogatásokban nem a szocialista rendszernek azt a jellemvonását tekinti, hogy a kollektív társadalom a kollektív vezetőtestületek ré­vén képes felismerni és menet közben — még a felelősök el­távolításával is — kijavítani a hibákat.) De van azon elgondolkodni való, hogy egy olyan ország­ban, ahol sohasem volt demok­rácia, ahol a társadalmi viszo­nyok 15 éve még Európában szinte legerősebben állították egymással szembe az uralkodó osztályt az elnyomottakkal, s ahol éppen ennek megszünte­tése miatt volt a legerősebb a bizalom az új világ és annak vezetői iránt, ily gyorsan je­lentkezik az ellenhatás és kis bizalmatlanság is. Komolyan meg kell vizsgál­nunk a dolgot, mert a tekintély ügye nálunk nem csupán egyes személyekhez kötött dolog, nem szűk réteget, hanem ma­gát a népet érinti, annak vi­szonyát saját magából vett ve­zetőihez, politikai, társadalmi szervezeteihez: a demokrácia kiszélesedését, az egymás mun­kája iránti tiszteletet és meg­becsülést, az új és régi értelmi­ségiek és vezetők, a párttagok és pártonkívüliek egymáshoz való viszonyát, egyszóval bizal­mat, amely a szocialista tár­sadalom erősödését szolgálja. • Nézzük az okokat... Miért történt ez így? Hogyan jutottunk odáig, hogy vissza kell szereznünk a bizalmat? Sok itt az összetevő: a hi­degháború a világban, annak belső politikai és gazdasági 'következménye; az idegen pro paganda beáramlása; a veze­tők lejáratására való törekvés; a belső bitangok segítségévei minden hiba elmélyítése és felnagyítása; egyes nem eléggé átgondolt gazdasági és politi­kai intézkedések; a hazai ideo­lógiai érettség nem teljesen kielégítő felmérése, mindezek következtében egységhiány néhány főkérdés módszerbeli végrehajtásában; éles fordula­tok 1953 után; a személyi ‘kul­tusz és káros következményei­nek lassú megszüntetése; egyes alsó és felső vezetők helytelen magatartása, ezzel szem­ben alapjában véve becsületes emberek indokolatlan és em­bertelen dobálása, leváltásai; velük szemben viszont sok oda nem való, megbízhatatlan kar­rierista, törtető beállítása, akik bármilyen áron »túltelje­sítették« a kiadott feladatokat, akik felismerték, hogyan .le­het szólamokkal érvényesülni, befurakodni mindenhová, ahol csak ártani tudnak, hogy mi­kor eljön a fordulat, ártsanak is... A fordulat be is következett, de az is csak azért, mert mind­ezt a párt és a nép jól látta, s úgy gondolta, e hibákon se­gíteni kell, csakhogy nem lát­ták világosan a »kijavítás baj­nokainak« igazi célját. Az ellenforradalom és következményei... Ha valamiért — sokegyéb mel­lett — azért is gyűlölöm az el­lenforradalom idejét, belső és külső szervezőit és ideológu­sait, a párt árulóit, mert sok, alapjában véve becsületes ve­zetőt, kisembert megtévesztett, sokuknak hajlott meg gerin­ce, tisztánlátásuk, családjuk védelme és egyéb lelki okok következtében, amelyeket ma hánnak, s szeretnének meg nem történtté tenni. De nem te­hetik, ami megtörtént, megtör­tént. A következmény viszont, az, hogy az ellenforradalmat csak szemlélő embereisoen maglazította sok vezető vágy egyszerű kommunista teikinté­Tatjana Nyikolajeva zon­goraművésznő december Ifi­től 22-ig nagy sikerrel ven­dégszerepeit Hollandiában. A művésznő kát hangversenyt adott Amszterdamiban és Há­gában. Repertoárjában nyuga­ti, orosz klasszikus és szovjet zeneszerzők művei szerepel­ték. Különösen nagy sikert ara­tott december 22-i amszterda­mi hangversenyén, ahol a né­zők az előadás végén még lyét, lerántotta a leplet sok emberi gyengeségről, sőt októ­ber után szem' -. állította, meg­osztotta, bizalmatlanná tette egymás iránt is a vezetőket, a párttagságot. A de.-ék embe­rekben kétséget támasztott a szocialista társadalom helyes­ségében s annak harcosaiban, vezetőiben. A mai helyzet... Az államvezetés tekintélye tulajdonképpen a bizalmon alapszik. Azon, hogy elisme­rik a képzettséget, a becsüle­tességet, az elszánt akaratot valamilyen cél következetes megvalósítása iránt. Ma dolgo­zóink túlnyomó többsége — a disszidáltak szintúgy — vi­lágosan tudják, hogy a szocia­lizmus mint cél, történelmileg nézve s a valóságban is min­den eddigi társadalomnál fej­lettebb társadalmat jelent. A kételkedés ma tulajdon­képpen a régi hibákban, azek visszatérésének félelmében, a vezetők rátermettségének, em­berségességének, képességei­nek kétségbevonásában kere­sendő. Ilyen helyzetben, ami­kor a pártvezetés és állami ve­zetés politikája helyes és reá­lis, nyugodtan lehet állítani, hogy meg lehet szerezni a bi­zalmat, a tekintélyt. Sőt a leg­jobb úton haladunk afelé. De tekintetbe kell vennünk, hogy még csak útban vagyunk, a felső vezetés helyes tevé­kenysége csak segítséget je­lent, s azt is, hogy a régi hi­bák még hatnak • jónéhány -te­rületen, csak talán nem oly éle­sen jelentkeznek, mint azelőtt. Ne tagadjuk le, hogy található R'ég a vezetés részéről sók helyen gazdasági visszaélés, értetlenség, farizeuskodás, bü­rokratikus magatartás és gya­korlat, esetleg szándékos és erőszakos »túlteljesítés« is, fő­leg azok részéről, akiknek van mitől tartaniuk, s törleszteni akarnak, hibáikat feledtetni. Ne feledjük, vannak még itt, akik félreértelmezik a vezetés demokráciáját. Felül azt hi­szik, nekik mindent szabad, alul /ízt gondolják, minden vezető anarchista. A párton belül is van még ember, aki a vezető személyétől teszi füg­gővé működését, aki visszavo­nul sérelmében, mikor harcba kellen indulnia. Hogyan tovább ?... A bizalom és tekintély nem öncél. Aki vezető — s a párt tagjai is ide tartoznak —, an­nak meg kell értenie, hogy a sikeres továbbhaladásért kell azt megszerezni. De meg kell szerezni. Szó­szerinti és a valóságban; A dolgozók társadalma nem áll külön tőlünk, várakozik és bí­zik bennünk. Csak dolgoznunk kell, jól cselekedni. Minden szervezetnek, minden ember­nek, minden vezetőnek külön- küiön kell megvívni a harcát, mindnek magának kell állami magaslaton álló testületté, ál­lamférfivá válnia. E küzdelem nem nélkülöz­heti az éberséget, de a meg­értést sem, s az egyszerűséget, szerénységet, a tanulni vá­gyást, s azt a törekvést és ki­tartást, amelynek jellemeznie kell az olyan embereket, akik nemcsak magukat ismerik, ha­nem a népet is, melyért életü­ket is áldoznák, hisz belőlük vétettek. Csák vári János hosszú ideig ünnepelték a mű­vésznőt. * * * P. Kuznyecov, a Szovjetunió ideiglenes indonéziai ügyvivő je az indonéz parlamenti kép viselők számára filmbemuta tót rendezett. A bemutatón ? pártok képviselői is részt vet tok. A filmek között levetítet tok. a Nagy Októberi Szocia lista Forradalom 40. évfordiu lója alkalmából Moszkvába» rendezett ünnepségekről szóló kisfilmet is. (Tudósítónktól.) Régen volt ilyen jól sike­rült KISZ-gyűlés Kadarkúton, mint a napokban. Az ifjúsági helyiségben 45 fiatal — raj­tuk kívül a község vezetői is — ott ültek, hallgatták Palko- vics Irénnek, a szervezet tit­kárának beszámolóját. Sok mindent elhatároztak ezen a gyűlésen. Választottak egy négytagú bizottságot, melynek a feladata lesz idő­közönként végigjárni a ven­déglőket, s ott beszélgetni a 18 éven aluli italozó fiatalok­kal ... Ezenkívül két kiszis- tát, akik gyakran részeges- kedtek, keményen megbírál­tak, s kérték őket, hogy vál­toztassanak magatartásukon. Alakítottak egy nyolctagú tánccsoportot, melyben négy leány és négy fiú van. öt taggal erősítették a szerveze­tüket. Olyan fiatalokat vettek fel soraikba, akik készek is dolgozni az ifjúsági szerve­zetben. Kettőnek a felvételét Nyilin: Kegyetlenség (Euró­pa). A húszas évek elején va­gyunk. Egy nagy vidéki lap riportere szenzációt keres és egy távoli szibériai járás bűn­ügyi osztályán reméli megta­lálni a csemegét az olvasók szá­mára. A nyomozóosztály pa­rancsnokának fiatal helyette­se, Malisev, pillanatnyilag csak »színtelen« anyagot adhat: szélhámosok, csirketolvajok, kuruzslók. Tél van, csikorgó szibériai tél és a tajgákban megbújt bandák óvatosan tar- ózkednak a nagyobb akciók­éi. Az egyik bandita árulása i bandavezér szépséges szere­lőjének féltékenysége, a bűn- igyi osztály parancsnokának becsvágya mégis kirobbantja a /érés összecsapást a holtsze­zon évadján. Ennek a tiszto­gatási műveletnek kapcsán üt­azonban elutasították, mert azok kijelentették, csak »azért jönnek a KISZ-be, mert így szeretnének állást kapni.« Ilyenekre pedig nincs szükségünk. Egy régi, sok vitát okozó problémát is sikerült ezen a gyűlésen megoldani. Mindig baj volt a zenekarral, például a szilveszteri táncmulatság­nál 1300 forintért akarták a zenét szolgáltatni a kiszisták- nak. Most elhatározták, hogy 8 taggal megalakítják a KISZ zenekarát. Arról is szó volt a gyűlésen, hogy nincs az if­júsági szervezetnek téli tü­zelője. A tanács azonnal fel­ajánlotta, hogy a legelő meg- tisztításó.val, kisebb fák kivá­gásával teremtsék azt elő. 10 fiatal vállalta is, hogy vasár­nap társadalmi munkával legalább két szekérre való tü­zelőt vágnak ki, hogy ezzel biztosítsák a téli tüzelőt. Kultúrműsort is tanulnak. Február elején műsorral egy­’yettesével, Malisevvel, »az ‘gazság mindenekelőtt« elv ha­lálig hű hívével. S a riporter megkapta a szenzációs cikk anyagát... Werner Steinberg: A fény ■zerelmase (Kossuth). Heinrich Heine, a nagy né­met költő hányatott és válsá­gokkal tele életútja szinte ön- tént ajánlkozik regényes élet- :ajzformában való tnegörökí- fésre. W. Steinberg nem a tel­jes élet kronológikus elmondá­sának módszerét választotta, hanem az emberré és harcos költővé válás egy-egy jelene­tét regényesíti meg. így fű­ződnek zsinórra a gyöngyök: a düsseldorfi gyermekkorban Napóleon látogatása, Frank­furtban az első »inaskodás«, gyakornokoskodás Hamburg-"" ban a milliomos nagybácsinál, első szerelme, majd Bonnban, Berlinben az bekötött bált rendeznek melynek bevételéből a zene kar felszerelését egészítik ki Azt is elhatározták a ka darkúti kiszisták, hogy ja­nuár 19-én ünnepélyes KISZ gyűlést tartanak, melyen va lamennyien leteszik a foga dalmat. A fogadalomtétel teadélutánnal és táncmulat sággal kötik össze, melyei bemutatkozik a KISZ új zené kara. Erre az ünnepélye ülésre szervezeten kívül áll fiatalokat is meghívnak. Ezért van hát az, hogy nag• lelkesedéssel dolgoznak a ka darkúti kiszisták. Hélénkén több alkalommal próbál a ze zenekar, tanulják a kultúr csoport tagjai a szerepükéi Különösen Papp János fiaiá pedagógus, Békés József, '..i titkár helyettese és ■ Kunic József végez jó munkát. Az akarják a kadarkúli fiatalé} hogy jól sikerüljön a fegada lomtétel és ezzel még tö'o leányt és fiút nyerjenek rae az ifjúsági szervezet számán egyetemi diákévek, melyek< már a szabadságért vívott írt küzdelem jellemez. Heine ne vés emberek társaságában érj költővé, de a reakció ü’áözi, gyakran betiltással sújtja m£ veit. Végül Franci aorszá nyújt neki menedéket, inne szákinak hazáját féltő gondc latai az elporoszosodó Néme‘ ország felé. Szmirnov: Kitárul a vili (Európa). Egy kisfiú nézi táguló szexi mel a világot. Felfedezi a szí lői házat, a kertet, a mezőt, patakot; a szülők, a pajtásé társaságában lassan ráébre saját lényére, és a világ kit; rul előtte a maga szépségébe és ellentmondásaiban. Szmirnov lírai sodrású n génye a gyermekiélek finoi rezdülésein keresztül szereit' ti meg velünk az életet s dől bent i'á az élet igazságaira. közik össze a nyomozoosztály parancsnoka, »az állam minde­nekelőtt« elv merev híve he-Göttingában, Szovjet- művészek vendégszereplése külföldön A MEQJELENT Oj KÖNYVEKRŐL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom