Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

SOMOGYI NÉPLAP wy«*.'1 v'-tó* . -II f Megválasztották a társadalmi bíróságot a Textilművekben ÁSársadalmi bíróság megvá- Hgsutásádi jöttek össze csütör­tök délután a Textilművek dolgozói. A tanácsterem zsúfo­lásig megtelt, még kevésnek is bizonyult a hely. A szakszer­vezet részéről Lukács elvtárs­it© nyitotta meg a gyűlést.-Az üzem vezetői kéréssel fordulnak a dolgozókhoz, se­gítsenek meggátolni a nép va­gyonának élherdálását. Ha megálljt kiáltunk a tolvajnak, ha megóvjuk a nép vagyonát, Ikétezorannyi nyereségrészese­dést oszthatunk jövőre, mint iáén. Az a célunk, hogy minél olcsóbban, nyereségesebben termeljünk, minél jobb minő­ségű fonalat állítsunk elő. Ez azonban lehetetlen akkor, ha mindenki csáki szalmájának tekinti az üzem vagyonát — mondotta Lukács elvtársnő. Megnyitóját azzal fejezte be, hogy felszólította a megjelent szaktársakat: olyanokat vá­lasszanak meg a társadalmi bí­róság tagjául, akiben megbíz­nak a dolgozók, aki a társa­dalmi tulajdonra úgy vigyáz, mint sajátjára. Ezek után Mozsgai Géza, a kaposvári járásbíróság vezető­iéi emelkedett szólásra. Beszá­molójában hangsúlyozta a tár­sadalmi bíróság megszervezé­sének jelentőségét, részletesen elemezte, milyen szempontokat kell figyelembe venni a bíró­sági ítélet meghozatalánál. Példákkal világította meg. hogy a társadalmi bíróságnak i , rendes bíróságokhoz hason­lóan töviről-hegyire meg kell vizsgálnia, ki miért, milyen bűnt követett el. . »A Textilművek dolgozói ve­gyérték példát a Cukorgyár munkásairól, akik elhatároz­ták, hogy bárki bánmit eltulaj­donít, azonnali hatállyal ed ikell bocsátani» — mondotta Mozs- gai elvtárs. A továbbiakban részletesen beszélt a társadal­mi bíróságok felépítéséről, jo­gairól. 1956. május 30-án jelent meg az a törvény, mely sze­rint a nagyléítszámú üzemek­ben társadalmi bíróságot lehet szervezni, Jelentősége, hogy kisebb súlyú bűntettek eseté­ben nem kell a rendőrséghez fordulni, a dolgozók maguk ítélkezhetnek megitévedt tár­suk ügyében. A társadalmi bí­róság döntése lehet szóbeli feddés, avagy írásbeli megro­vás. A vállalat igazgatója ter­jeszti az ügyet a bíróság elé. Ha a társadalmi bírák úgy lát­ják, hogy a gyanúsított nem véteitt a szabályok ellen, fel­menthetik, ha viszont az ügyet súlyosnak találják, javasolható ják, hogy tegyék át a rendőr­ségre. Beszédét Mozsgai elvfóms az­zal fejezte be, hogy jó mun­kát kívánt a megalakuló társa­dalmi bíróságnak. Ezután Gebhardt József, a városi-, járási ügyész szólalt fel. Ismertette, hogy a városi és járási ügyészség ügyészi fo­gadóórákat szervez a vállala­toknál. Kiemelte a társadalmi ellenőrzés hallatlan jelentősé­gét, megcáfolta azt a téves és káros nézetet, hogy ez holmi »spicli rendszer« lenne. »Borsod megyében 1957-ben 57 millió forint értékű kára volt az országnak. A kaposvári járásban másfélmillió forint kárt okoztak a társadalmi tu­lajdon meglopói. A másfélmil­lió forintból ötszázezer forínt- nvi kárt ismeretlen tettesek okoztak. A népi ellenőrzésre épp azért van szükség, hogy ezeket az »ismeretlen« tette­seket leleplezze. Az ügyészi fo­gadás elsőrendű célja, hogy a társadalmi tulajdon ellen vétő­ket bejelenthessék a dolgozók. De bátran fordulhatnak egyéni sérelmeikkel (lakásügy, mun­kaügyi problémák, házassági kérdések, gyerektartás) az ügyészi fogadóórát tartó jogi szakemberhez« — mondotta Gebhardt elvtárs. Hozzászólt még Németh Gyula, az üzem párttátkára is a gyűléshez. »Óriási méreteket öltenek a lopások, visszaélé­sek. Az ellenség visszalépett a nyílt porondról, gazdasági té­ren igyekszik kánt okozni or­szágunknak. A most megvá­lasztandó társadalmi bíróság feladata, hogy megvédje a gyár vagyonát, leleplezze a ga­rázda, tolvaj elemeket« — mondotta többek között Né­meth elvtárs. Lukács elvtársnő felkérte a megjelenteket, hogy javasolja­nak tagokat a társadalmi bí­róságba. Egymás után emel­kednek a kezek, egyre több ne­vet mondanak. A Textilművek első társadalmi bíróságának Havelka Miklósné, Kaszás Er­zsébet, Kotlóczi Margit, Petre- kanics Andrásné, Alt Júlia fo­nónő, Vránics Istvánná elő- munkás, Törő István segéd­munkás, Juhász Péter portás, Szakály Endre technikus, Ses- rer József asztalos, Szűcs Jó­zsef könyvelő, Laiterica János lógó-parancsnok. Bakonyi An­tal lakatos, Bognár Lajos mű­vezető, Balogh István villany- szerelő művezető, Tóth József portás és Rajczv Károly rak­táros lettek a tagjai. IZMOS LEGÉNYEK KÖZÖTT Ä tornateremben feszes Vigyázz-ban állnak az edzésen megjelent ejtőernyő­sök Kilián Kornél most ad ebgedélvt a későn jövő Hor­váth Ferencnek, hoey részt vehessen a foglalkozáson. Horváth Feriről el kell mon­dani, hogy fél éve jár az ed­zésekre. Ö a legfiatalabb. 13 éves. Azt szokták! mondani, ■hogy a példa ragadós. Feri a bátyjától, irigyelhette el az. ejtőernyős babérokat, s tálán azért is igyekszik anv- nyira. hogy ő is II. osztályú versenyző lehessen. Meg is látszik Feri szorgalma: sok tomaszámot különbül csinál már, mint a nagyok. — A következő gvakorlat felváltás bukfenc! — harsan Killián Kornél szájából a .vezényszó. A szőnyegen hangosan huppannak a vállak. Aztán hátrafelé bukfenc következik, futólagos kézenállással. Az ejtőernyőzés a bátrak sport­ja, de azért izom is kell ide, meg egy kis kitartás is. Nagy Dezső, a VIRÁGÉRT kifutóin olyan »vigyázz, mert a szél elfúj« gyerek. 17 éves. A foglalkozásokat nyolc hó­napja látogatja. Izmok dol­gában nem a legjobban állt. amikor először jelent meg az ejtőernyősöknél. Az se szégyen, hogy eleinte ügyet- q Ienfepdett, leverte kezéről, O lábáról a glazúrt. Messe hát- 9 rált meg. Addig, gddig is- Q rrfételte a tornaszámokat, míg $ kifogástalanul nem ment. § Fülöp Lajos először van Q itt. Most még semmi sem 9 Sikerül neki. Most még száj- © tátvá nézi Pados Józsefet, O amint a lovon kézenátbiile- g ■húst csinál. — Ne félj, Lali O neked is menni fog. Egy-.két 9 év múlva akár lepipálhatod a q Pados Jóskát. O Fülöp Lajosról azt kell el- 9 árulnunk, hogy gimnazista. A © Táncsics gimnázium I. C. O osztályának tanulója. Kívüle § még egy »gimis« van itt. a © Völgyi Laci, a II. D-ből. Úgy 9 Játszik, ők a legbátrabbak a © gimnáziumban, mivel kívülük égy diák sem mer az ejtőer­nyősök közé merészkedni. Pedig aki egyszer ugrik, nem tud megválni ettől a gyönyörű sporttól. De hát ide ügyessség, erő, bátorság kell, s akiben ez nincs, az a Jiázatája felé se jöjjön az ejtőernyősöknek. A többséget munkásfiúk alkotják. Pintér József motorszerelő, Killián Kornél bádogosibari tanuló. Vörös Ferenc autószerelő, Szombat- helyi József mozdonyvezető, Kupi Ferenc bádogos tanuló, Király Sándor a parketta- üzemben' dolgozik. S a lá­nyok: Barna Piroska fonónő a Textilművekben, Zathu- reczky Éva pénztáros. Az egyesület most eléggé bajban van. mivel hat em­ber bevonult. A létszám kis­sé megcsappant, de a lelke­sedés és kedv nem hagy alább. A kispadra kékmelegítős nyurga fiú ül mellém, Pa­dos J ózs-of szakosztályvezető helyettes. — Vannak-e országos ver­senyzők az egyesületben — kérdezzük tőle. — Kilián Kornél, Kelemen József, Cserkuti Csaba és én. — Hallottam, hogy nem­rég Kijevben is járt. — Igen, szeptember 1—15-ig tapasztalatcserén voltunk a kijevi ejtőernyős versenyen. Ugrani csak versenyen kívül ugrottunk, de elmondhatom, sok élménnyel és tapasztalat­tal tértünk haza. — Hogyan folynak a fog­lalkozások? — Jelenleg csak tornatermi edzéséket tartunk, de a jó idő beálltával megkezdődnek az ugrások is. Az elméleti okta tás is nemsokára megindul. Pados József felugrik, mert épp kézátbillenést csinálnak a többiek, ő is nekifut. annyit kiált még oda: Aztán e«vszer jöjjön el az ugráso­kat is megnézni. M indenki Vigyázzban ál! újra. Kilián Kornél ki­hirdeti a következő edzés idő­pontját. Vége a ma esti fog­lalkozásnak. LAJOS GÉZA Két és félmillió hal gazdái Mag kimondani is sok ezt a számot, pedig ez a két és félmillió hol valóban meg­van, illetve megvolt. Egy- részük méq ott él az Alsó­somogyi Halgazdaság telelői­ben. Másrészüket, pontosan 7200 mázsát pedig elszállí­tottak az ország különböző részeibe, sőt e mennyiség te­kintélyes hányadát a nyugat­európai államokba. December hónapban pl. 7 vagon ponty került ki az Alsósomogyi Halgazdaság tavaiból Ham­burgba. Ugyancsak hét va­gon hal a bécsi piacokon kelt el. De több nyugat-európai országból is keresik a jól tenyésztett és hírnévre szert tett somogyi pontyokat. Amikor az érdeklődő be­lép Nagyatádon az Alsósomo­gyi Halgazdaság szűk irodá­jába, a néhány összezsúfolt szobában helyetfoglaló vál­lalat első pillanatban nem sejteti, hogy 161 nagy halas­tó gondjai futnak össze ide. Nagykiterjedésű területen, szétszórva találnánk meg ezeket a 2000 holdnyí halas­tavakat, zömmel Somogy déli részében: Szülök, Simongát és Somogycsicsó környékén. Sőt, a vállalatnak egy kisebb része átnyúlik a szomszédos Baranya és Zala megyék be is. 170 — 180 fő körül mozog a halgazdaság dolgozóinak létszáma. S bizony nem kis gond jut egy-egy dolgozó­nak a vállalatra háruló fel­adatokból, mert Lenkei Ottó igazgató 6s Kanizsai Gyula főkönyvelő szavaiból hama­rosan az is kiderül, hogy nemcsak azzal foglalkozik ez a gazdaság, amit a cégtábla elárul. Ugyanis komplex üzem fenntartását teszi szük­ségessé a haltenyésztés. Ezért találni állandóan a gazdaság sertéshizlaldáiban 1200 —1300 db sertést, vagy a baromfitelepeken az idény­ben 2500 — 3000 db kacsát. Vége van a gazdasági év­nek. Most készül a számve­tés, formálódik a pénzügyi mérleg a gazdaságnál. Egye­lőre csak annyit látni e mér­legből, hogy pozitív lesz. Pe­dig ezek a számadatok azt nem is dokumentálják, hogy Csehszlovákiából, Ausztriá­ból, a Német Demokratikus Köztársaságból és a Német Szövetségi Köztársaságból mennyi devizát importált a népgazdaság e vállalaton ke­resztül. Ka ezt vizsgálnánk, szintén tekintélyes összeggel találnánk magunkat szemben. Lenkei Ottó igazgatónak azonban most nem ez a leg­főbb gondja. Rlmanóczi End­re foagronómussal együtt . ugyanis új védöeljárást dol­goztak ki. hogy meqakadá- lyozzák azt a nagyarányú el­hullást, amelyet a hasvízkór, ez a halak körében oly ve­szedelmes betegség okozott. Az eddigi kísérletek eredmé­nyeseknek bizonyultak. Ez- 'ideig 30 0C0 hal kapott chío- rocidos oltást. Előreláthatólag nem kell félni majd ettől a veszélyes halbetegségtől sem az idén, sem a jövő eszten­dőkben. Ha arra gondolunk, bogy a múltban egész halas­tavak pusztultak ki e kór következtében, akkor külö­nösen dicséretet érdemel az Alsósomogyi Halgazdaság ve­zetőinek nemes törekvése. Nincs tehát csend télen sem a halastavak környékén. Vagy másként úgy is mond­hatnánk: a tavak tá'át meg­ölő csend csak látszólagos. Mint az Alsósomogyi Halgaz­daság példája is mutatja, nem töltik tétlenül a telet. Előre tekintenek, hogy a jö­vő esztendei mérleg még az ideinél is kedvezőbb legyen. KOVÁCS SÁNDOR >OOOOOC 0©OOOOO©G0OOOOOOOOOOOOOeOOOOQO0QOOOe)©OOQO©0OOOO0OO©OO©OO I I 1 A beteg órák doktora Az est puhán és nesz­telen telepszik a városra. Kigyúlnak a lámpák, messze világolnak az ab­lakok. Ferencfi János nagyatádi órás boltjából hosszú $ény-pászta hull a járdára. Későre jár, de még mindig ott ül a pult mögött s az egyik vekker »szivét«, a rugót gyógyít- gatja. A falon ingaórák mutatják a mindig múló időt. A súlyos inga mél­tóságteljesen leng üveg­ajtajuk mögött. Tikk-takk, tikk-takk. Kicsi és nagy időmérő szerkezetek: pi­ros és kék vekkerek, ara­nyozott karórák ketyegnek hálásan doktoruknak. Fe­rencfi bácsi, leveszi szem­üvegét. előhúzza zsebken­dőjét és törölgetni kezdi az üvegét. — Én már csak ilyen ablakokon át nézem a vi­lágot! — mondja tréfálkoz­va. — Mióta bajlódik a rossz órákkal, Ferencfi bácsi? — 1928 óta, de elmond­hatom, hogy ha még egy­szer születnék, akkori is csak órásnak mennék. Hej, cl sem tudja kép­zelni, milyen élvezet kéz­be venni egy rossz kar­órát és addig mesterked­ni, míg újra megindul, új­ra pontosan mutatja az időt. Az igazat megvallva, vekkereket nem naivon szeretek javítani. Valahogy olyan »bádogos« munká­nak tartom. Az igazi, az a kárára. Ferencfi bácsi szeme lázasan csillog. A meg­törölt szemüveg visszake­rül előbbi helyére. Óvato­san, mintha attól félne, hog-j megsérti, kézbevesz egy karórát. — Látja, tegnap még azt hittem, nem fog többet megindulni. De sikerült az »operáció«, ma már ku­tya baja. A legfontosabb, hogy türelme legyem az embernek. A mi csalá­dunkban — mondhatnám órás-dinasztia vagyunk — alig akad olyan, aki más mesterséget választott. Míg beszél, addig sem marad tétlenül. Feláll a székre és felhúzza a fali­órákat. Beállítja a pontos időt, s gyönyörködve nézi a lomhán tovamoccanó mutatót. Szerelmese az óráknak. Nem is tudna j? nélkülük élni. G — A kuncsaftok szeret- 5 nek hozzám járni. A jó £ munka aranynál is "többet G ér. Én pedig nem adok p ki kontár-munkát a keze- G im közül. Amit én egyszer í megjavítok, annak jónak © kell lennie. G Későre jár. Ferencfi bá- Í esi komótosan magára öl- g ti kabátját. Olyan, mint g egy jó óra: nem siet. Las- 5 san az ajtóhoz lép. A vil- g lányt lekattíntja. A jár- G dáról eltűnik a fénwoász- & ta. Bezárja az üzletet. — öreg vagyok már. De G ha én meghalok, akkor is ^ kell majd órát javítani. C Most magam mellé veszem G az unokámat, hadd tanul- g ja ki a mesterséget — S mondja búcsúzóul. Elindul hazafelé. TJtköz- G ben még elmorfondírozik r azon, melyik órát is kezd- G je holnap javítani. Nrjol- < cat harangoznak. Meqslé- r gedetten bólint: pontosan Q kongattak. Aztán elnyeli > egy sötét kapualj. c — lg —i DG©©©OGOOOOe OGOO0©OOOOOOOOeXD©OOGXDOOOOGO©OOO©OO©OO©O©©OOGXDOOG©OC Vasárnap, 1958. január 12. / KI HOGY Január 20—21-én Budapesten a Vasas székházban tart­ja II. kongresszusát a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendég­látóipari Dolgozók Szakszervezete. A kongresszuson 343 kül­dött képviseli a közel kétszázezer szervezett kereskedelmi, pénzintézeti és vendéglátóipari dolgozót. Erről beszélgetnek a KPVDSZ megyei bizottságán a megjelent szakszervezeti vezetők. TIHANYI ELVTÁUS, A TE­RÜLETI INFORMÁCIÓS MEGBÍZOTT: »Komoly előlkészítő munkát végeztünk 1956 májusában az október 21-re tervezett kong­resszusra, de közbejött az el­lenforradalom s a kongresszus­ból nem lett semmi. A kor­mány a meglévő hiányosságo­kat azóta már megszüntette, a jogos sérelmeket orvosolta, a béreket rendezte. Az e hónap­ban ülésező II. kongresszus célkitűzése: a gazdaságosság és takarékosság kérdéseit megvi­tatni. Ezzel nemcsak a bizal­miaknak, a szakszervezet minden tagjának foglalkoznia kell. Jelenleg gyengén állunk a munkaversennyel a kereskede­lemben. Mi azt akarjuik, hogy eleven, hasznos versenymozga­lom bontakozzék ki. Admi­nisztratív, bürokratikus ver­senyre nincs szükségünk. Nagyon fontos a szakszerve­zeti demokrácia kiszélesítése. A vállalat vezetői hallgassák meg a szakszervezet vélemé­nyét minden fontosabb kérdés­ben. Védjük meg mindenáron a társadalmi tulajdont. Fedjék fel a kereskedelmi dolgozók a burkolt áremelést is. Ázt vár­juk, hogy a kongresszus meg­szünteti a pénzintézeti és vál­lalati dolgozók bére között meglévő aránytalanságot. A pénzintézeti dolgozók szakmai és politikai oktatását sem szabad elhanyagolni. Ké­pesített könyvelői tanfolyamo­kat kellene a pénzintézeteken belül indítani, mivel a szerve­zés alatt lévő mérlegképes könyvelői tanfolyamra csak az mehet, aki már képesített könyvelő« — mondotta Tiha­nyi elvtárs, a területi infor­mációs megbízott. TÖTH ELVTÁRS, A NÉP­BOLTOK SZAKSZERVEZETI BIZALMIJA a következőket mondotta a kongresszusi előkészületekről: »Októberben összevontuk a megyei népboltok vidéki szer­vezeteit. Megalakítottuk a szakszervezeti bizottságot. 81 új tagot szerveztünk, 60 fő rendezte tagdíjelimaradását. A dolgozók 97 százaléka szak- szervezeti tag. Sokan azon a véleményen varrnak, hogy a kereskedelemben nincs mód a versenyre. Ez nem igaz. Meg lehet találni azokat az elfogad­ható reális pontokat, amik a verseny alapját képezhetik. Azt várjuk a kongresszustól, hogy szorosabb kapcsolatot te­remt az egyes alapszervezetek között«. GARAMI ELVTÁRSNŐ, a Textilnagykereskedelmi Válla­lat társadalombiztosítási fele­lőse részletesen elmondotta, milyen eredményeket értek el 1950 óta a beteglátogatás, se­gélyezés, üdültetés, táppénzfi­zetés terén. »1957-ben 390 üdü­lőjegyet kapott vállalatunk Ebből nyolc szanatóriumi be­utaló volt. 32 gyermeket üdül- tettünk. Négy gyermeke! gyógyüdülésre küldtünk, négy dolgozó pedig külföldi üdülé­sen vett részt. 24 900 forint rendkívüli segélyt, 24 300 fo­rint temetkezési és szülési se­gélyt osztottunk szét. Szeretnénk már, ha megva­lósulna a szabad orvosválasz­tás. A betegellátást mondhatni forradalmasítaná ennek a kér­désnek a megoldása. Termé­szetesen az orvosok bérezésé­ben is szerepet játszana, hány beteg látogatja őket. így , biz­tos megjavulna az orvosi keze­lés. Valósuljon meg, hogy na­gyobb beleszólásuk legyen az egészségügyi szervek munkájá­ba a társadalombiztosítási köz- r pontoknak. Ne létezhessen, hogy kiírják betegállományba azt, aki ugyan nem beteg, de protekciója van«. BARKAS ELV TÁRS, A MÉ­SZÖV SZAKSZERVEZETI BI­ZALMIJA arról beszélt, hogy Somogy megyében zömében mezőgazdasággal foglalkozók laknak. Ezeknek ellátását a földművesszövetkezetek vég­zik. A földművesszövetkezetek­ben sokkal többen dolgoznak, mint az állami kereskedelem­ben. A mi boltjaink arculata megalakulástól fogva más volt, mint az állami kereskedéseké. Mi nemcsak kereskedünk, de részt veszünk abban is, hogy szocialista útra vezessük a fa­lu lakosságát. Meg kell mon­danunk, hogy nálunk nincse­nek olyan szakképzett eladók, mint az állami kereskedésben. Épp ezért elvárjuk, a kong­resszustól, hogy irányt mutas­son a földművesszövetkezetek boltjaiban dolgozóknak, _ lehe­tővé tegye szakmai fejlődésü­ket és olyan elvtársakkal erő­sítsenek meg bennünket, akik­nek megvan a szükséges kép­zettségük. Feltétlen emelni kell boltunk dolgozóinak kul­turális színvonalát is. Szerin­tem a kongresszus feladata, hogy megszüntesse az állami kereskedelemben és a földmű- vesszövétkezeti kereskedelem­ben dolgozók bére között fenn­álló aránytalanságokat. Tiha­nyi elvtárs azt mondta, hogy a gazdasági vezetők nem veszik eléggé figyelembe a szakszer­vezet véleményét. Úgy gondo­lom, ez egy kicsit a szakszer­vezeti bizalmitól is függ. TÖTH ELVTÁRS, A TERÜ­LETI BIZOTTSÁG TAGJA 35 éve szákszervezeti tag. Ige* * hasznos összehasonlítást tett a régi és a mostam kongresszu­si felkészü’és között. »Bőrfotelekben ülve, kényel­mesen beszélgetünk a nemso­kára elkezdődő kongresszus­ról. Régen kocsmai asztalok mellett, titkon gyűltünk össze, állandóan attól rettegve. _ mi­kor csap le ránk a rendőrség. De mások voltak a problémák is. Akkor még azért harcol- hmk, hogy 16 óra helyett tízet dolgozhassunk. Üdülés, hét és félórás munkaidő akkor még -sak álom volt, ma már való­ság. Én azt várom a KPVDSZ II. kongresszusától, hogy fokozot­tabban bevonja a réei szak- szervezeti funkcionáriusokat a munkába. Várom még azt is, hogy határozatot hozzon a nyugdíjkérdésben. Nem igazsá­gos. hogy aki negyven éve dol­gozik a kereskedelemben, majdnem olyan elbírálás alá esik, mint az a maszek, aki még csak tíz évet dolgozott le«. Blénesi Béla elvlárs meg­említette, hogy a kongresszu­si küldöttek röpgyűléseken is­mertetik a dolgozókkal a kongresszus feladatát és jelen­tőségét. BELFÖLDI HÍREK A budapesti konzervgyár húsüzeméiben 15 féle étQlkon- zerv készül. Az éfelkülönleges- ségeket elküldik Brüsszelbe, a világkiállításra. Többek kö­zött debreceni sertéskaraj, sü­lét füstölt hússal, vese velő­vel, bakonyi sertésborda, liba­comb rizottóvál, borjúpörkölt székegulvás. libamáj rtzottn. val és csikóstokány képviseli majd a magyar konyhát, A tervek szerint a gyár mint­egy százezer •d-ibb'7« készételt küld a világkiállításra. A konzerveket a hatszáz sze­mélyt befogadó magyar ven­déglőben hozzák forgalomba: külön megjelölve szerepelnek majd az étlapon, s a megren­delt ételt a vendégek számára is látható helyen melegítik fel. A tartósított ételeket feb­ruár elején szállítják Brüsz- szelbe. * * * 100 kiló, jó csírázó képessé­gű magot szedtek le egy mocsári ciprusfáról (lombhul- lató fenyő), a világhírű szarva­si arborétumban. A mississippi árterületéről származó fenyő magját — mázsája 3 »09 fo­rint — külföldre exportál­ják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom