Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-31 / 26. szám
Péntek. 1058. január 31. ' 3 SOMOGYI Ntmr Helyes úton A siker alapja az üzemi pártszervezet vezető szerepének érvényesülése A Somogy megyei Faipari Vállalat szakszervezete sokoldalú munkát végez. Mindig a legfontosabb feladat megvalósítására hívja fel a dolgozók figyelmét. Az elmúlt év kezdetén fontos feladat volt a szak- szervezet megvédése az ellen forradalom támadásaival szem ben. A szakszervezet azóta je len tűsen megerősödött. Tagdíj- fizetési tervüket 3 százalékká túlteljesítették. Hat dolgozó ki vételével valamennyi szerve zett munkás. Az üzemi bizottság és a szakszervezeti akt’ visták körültekintően, az adót helyzetet figyelembe véve fog lalkoztak a dolgozók egyén prob'émáival. A vállalat es' munkást vett fel, kit az előz/ munkahelyéről fegyelmileg be csatoltak el. A munkás a vá1 lalatnál hangoztatta, hogy jog tálán volt az elbocsátása, éf segítséget leért az üzemi bízott ságtóL Az üzemi bizottság fe1 vette a kapcsolatot az illetékesekkel és orvosolták a dől gozó sérelmét. A szakszervezeti vezetők, aktivisták figyelemmel kísérték a dolgozói anyagi helyzetét. Indokolt esetekben vállalati segélyre tér jesztették fel a dolgozókat. Ja vasiatokra húsz dolgozó töbl mint ötezer forint vállalati se gélyben részesült. A szakszer vezet pedig mintegy 2200 forintot fizetett ki különböző segélyekre és szociális célokra. A szakszervezet az elmúl időszakban rendszeresen foglalkozott a munka védelem helyzetének további javításé val. Az előírásoknak megfe lelően megtartották a havi biztonsági szemléket. Feltárták ; hibákat és gondoskodtak azol kijavításáról. Ezen túlmenőer időközben is szóvá tették a hí bákat és harcoltak a jobb, biz tonságosabb munkafeltételekért A vállalat 106 százalékra teljesítette április 1-tól december 31-ig szóló termelési tervét. Kedvezően alakult a termelékenység és a jövedelmezőség. A termelési sikerekhez hozzájárult, hogy a szak- szervezet segítette a gazdasági vezetést a termelési feladatok megoldásában. \z üzemi bizottság bizalmi értekezleteken, szakszervezeti agsryűléseken, termelési tanácskozásokon, a mindennapi Vetben állandóan foglalkozott a termelés, termelékenyséz, jö- /ede'mezőség növelésével, a ninőség javításával, a mun&a- ’ egyelem megszilárdításával. A 'Zaks7erve7et vezetői következtésen harcoltak az új gyártmányok, új eljárások bevezetőért. Konkrét javaslatokat ' tttek a munkafegyelem mee- vúárdftáeára, a társadalmi tu- 'ajdon fokozottabb védelmére a gazdasági vezetőségnek. MI a titka a Faipari Vállalat szakszervezeti bizottsága sikerfes munkajánkk? Mert munkájában érvénye- ■ült az üzemi pártszervezet irá iyító ereje. Mert jó a szak- • tervezetben dolgozó párttagok t pártonkívüli dolgozók kap -solata. Mert a szakszervezet tervszerűen, előrelátóan dolgozik. , Az üzemi bizottság e'nöke és -vvik üb-tag egyben pártveze- ’őségi tag is. Rendszeresen -észt vesznek a pártvezetésé" lésein, taggyűléseken, isméik a párt, a kormány és felsőbb szakszervezeti határoza- okat. Munkájuk során helyes iöntéseket hoznak, A pártta- <ok nem becsülik le a szak- tervezetben végzett politika munkát. A pártvezetőség segít’ \ szakszervezetben dolgozr' communisták munkáját. Beszámoltatták őket a végzett munkáról, tanácsot adnak a munka megszervezéséhez. A párttitkár legtöbb esetben rész’ vesz az üzemi bizottság ülésein. Felszólal, javaslatokat tesz, vitatkozik, érvel és meggyőz, ha indokolt: dicsér vagy bírál. A szakszervezetben dolgozó kommunisták pártsze- rűen elfogadják a pártvezetőség által javasolt politikai és szervezeti elveket és harcolnak azok megvalósításáért. Persze ók is kritikusan fogad iák a javaslatokat. Nem eg> szer más nézeteket vállánál mint a párttitkár. De a vit; során együttesen kialakít jé álláspontjukat. A szakszervi zetben dolgozó kommunistá közül aktívan tevékenykedi Sáfrány Ernő munkavédelrr felelős és Somogyi József. A szakszervezeti munka sikeréhez hozzájárul az is, hogy a szakszervezetben a párttagok mellett ott dolgoznak a pártonkívüliek Is. \ pártonkívüli szakszerveze aktivisták zöme megállja : helyét. Becsülettel harcolnak oárt, a kormány szakszerveze "élkitűzéseinek valóra váltás/ árt. így dolgozik .Tárfás Ján< ás Baltics József pártortkívü ■szakszervezeti bizalmi. Az eredményeket elősegítette az üzemi bizottság tervszerű munkája is. Az üzemi bizottság munkatér űapján fejtette ki működésé Slőttünk van az üzemi bízott ;ág első félévi munkatervi Tanulmányozása közben kitű nik, hogy a Faipari Vállal; izem! bizottsága az elkövetke- , zendő fél év során csak a leg- ényegesebb szakszervezeti kérdésekkel kíván foglalkozni. A Faipari Vállalat szakszervezete jó úton jár. Ez termé- zetesen nem azt jelenti, hogy munkájában nincsenek problémák. Hibák is akadnak. E hibákat látják is a szakszervezet vezetői, de munkálkodnak azok megszüntetéséért. 8úri Károly 1952-ben alakult a Balaton- boglári Vegyesipari KTSE. Ma nár 59 tag dolgozik a szövetkezet női és férfi fodrász, cipész, fényképész, hűtőgépszerelő, lakatos, motorszerelő, vizes villanyszerelő, ngdazó részlegében. S hogy a távlati terveket is megemlítsük, idén szeretnék a szövetkezetei egy kovács és egy kozmetikai részeggel bővíteni. 1957-bon jól dolgozott a szövetkezet, 132 százalékra teljesítette tervét, 113 ezer forint a KTSZ tiszta nyeresége, ebből 45 ezer kerül kiosztásra. Nézzük meg, mennyit ter- neltek forint értékben a kü- önbönő részlegek. A hűtőgépszerelő rásHleg Szerdán délelőtt zsúfolásig negtelt az SZMT székházénak előadói nagyterme. Jegjelant mintegy 200 orvos és gyógyszerész, hogy meghallgassák dr. Farádi László, a budapesti honvéd kórház orvosának előadását. Újházi Ilona, az Orvos és Egészségügyi Dolgozók Szak- ■zervezetének megyei titkára üdvözölte a megjelenteket Ezután dr. Farádi László honvédezredes emelkedett tolásra, hogy megtartsa »-Elmélet és módszer az orvostudományban-“ című előadását Az előadó előadásának első részében vázlatosan ismertette a filozófia történetét. Elemezte az ókori és újkori filozófia pozitív vonásait. Határozottan szembeállította az idealista és materialista vonalat. Aláhúzta a marxista filozófia létrejöttének történelmi jelentőségét, szerepét dolgozik a legjobban. Alig győzik kielégíteni az igényeket. Még az ország más részéről is felkeresik kiváló szakembereiket javítanivalóval. Ma már csak a Dunántúl ellátását végzik, de ez is nehezen megy. 1957-ben 1 200 000 forintot termelt a hűtőgépsae- elő részleg. Remélhetőleg .dón nemhogy csökkenne, de emelkedik ez az összeg. A nádazó részleg szintén nagy forgalmat bonyolít le. 3alatonbogláron és Balaton- márián készítik a keresett nádpadlókat. Nem tudnak mnyit gyártani, hogy el ne gyjon. A nádfeldolgozó rész 'eg 406 000 forint értékű pad ' 6t gyártott az elmúlt esztendőben. Nem sokkal maradnak le a A továbbiakban az orvostu domány fejlődésével foglal kozott Sokoldalúan, gazda gon illusztrálta az orvostu domány felfelé ívelő szaka szát Befejezésül meggyőző erő vei bírálta az orvostudományban jelentkező idealista né Zeiteket Az előadás után több kér dés hangzott el, majd a válasz adás után Újházi Ilona záítta le a hasznos összejövetelt Lassan kiürült a szakszer vezetek székházának terme. A távozók dicsérték az előadót Egyik középkorú, vidéki körzeti orvos megjegyezte: érdemes volt az előadást meghallgatni. Megérte a fáradságot A következő , előadásokon is örömmel veszek részt. Igaza van. lakatosok, akik 320 000 fori tat termeltek. A motor- és g mijavító részleg 258 000 fori tat, a víz- és villanyszer; részleg szintén 258 000 fori tot, a cipész részleg 140 0 forintot, a női és férfi fodra részleg 130 000 forintot termi az 1957-es esztendőben. A ktsz állandóan fejlődik. A jövőről Is gondoskodnak, bőséges utánpótlási nevelnek. Három motorszerelő, két 3 katas, két villanyszerelő, V vizvezetékszerelő, két hűi gépszerelő, egy női és egy f< fi fodrász tanuló dolgozik szövetkezetben. A lakat részleg sodronyfonai gyárts -ial is foglalkozik. A Vasnag ereskedelmi Vállalattal k öttek szerződést a sodronyt nal szállítására. Az anya hány sajnos gyakran gátéi i munkát. Idén fejleszteni szeretnék a motorszerelő részleget, áj esztergapaddal akarják bővíteni a műhely gépállományát. A Balatonboglári Vegye pari Ktsz a lakosságot szí íálja. A ktsz tarsolyában : ró tervek is ezt bizonyltja Ha megindul az idény, ha 1 le lesz bel- és külföldi fűre vendégekkel, nyaralókkal Be 'ár, sokan keresik majd fel szövetkezet különféle részi gélt, de talán legtöbben méi a legújabb, idén megindi kozmetikai szalont látogatj majd. Helyes úton jir a ss vetkezet, ha ilyen h'ztos i pésekkel halad tovább, mei nak eredményeképpen r gyobb nyereséggel, m’/ gazc gabban zárhatja majd az i< esztendőt. Lajos Géz ÉRDEMES VOLT imftTffTffTVff Ttr7TmTmvfyy?fmmffyvmymfTyynmyfyffmyyyvyTmTfvyyT?yfTffTyyi VATÁR ■UUUmiim, :;iuiuiiimumiinnm:iiuiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinuni)ii|i| Pufók felhők bámulnak a perzselt határra. De az égvilágért sem eredne meg eső. Forró a levegő és szinte állandó a szürke izzás. — Azt a büdös!... Hát nincs menekvés sehová! Meddig tart még ez a rekkenő hőség, meddig? — fortyan ki Miskából az indulat. — Ne, te dög! — rántja föl a lassan ballagó lovak fejét. — Adok én nektek tángálódni! — S széles ívet ír le feje fölött a szíjostor... Nekilódul a szekér, Klára alig győz kapaszkodni a lőcsben. Por száll s rátapad Miska arcára, izzadt mellére. — Az istenért, ne verd azokat a lovakat, úgyis fáradtak — rebegi halkan az asszony. — Na és ha ütöm?! Nem az apádét ütöm. Mit lefetyelsz annyit? — Hát csak verdd — mondja sírásra görbülő ajakkal Klári —, csak verdd! Két dűlőhosszon robog a kocsi, csattog a lovak hátán az ostor s az asszony mélyen- ülő szemében egyre több lesz a könny, nagy- nagy fájdalom fojtogatja. — Istenem. Pedig de szeretem! Legalább ő lenne jó hozzám, csak ó ne bántana, Miska, az Imádott Miska. Miért, hogy nekem csak könny jutott? Miért?!... — Már a lakodalmi étel Is keserű ízt hagyott... Tudják azt a faluban is, hogy Boda Miskáék házánál panaszos kenyeret eszik Sajgóék lánya. Már az esküvőn megjöttek a bajok: a menyasszony családja csak amolyan megtűrt vendég volt a háznál. Az öreg Sajgó még a hangját sem merte kiereszteni, pedig muzsikáltak a cigányok, majd két nap s két éjjel. Lakodalom után?... Bodáék sároskapcája lett az új asszony. Még egy év sem múlt el s csak úgy lötyög a ruha az egykori széptestű Klárin. Az anyós csak éppen megfőz és semmi több. Ennyi az ő dolga. Az Idősebb Boda még tesz-vesz valamit, de ebben sincs köszönet. A többi? A tizenöt holdas gazdaság gondja? Az a fiataloké. Szinte úgy eszi Klára erejét az erős munka, meg a bánat. Mikor összekerült Miskával, azt mondta a szekszó- niás, mindig komorképű anyós: »-Megszűnt ám az alvégre járás, a DISZ, meg az egyéb gyű- léskezés, Itt dolgozni kell. A gyerekkel is ráértek és elég lesz egy is.« KI is jutott neki a dologból. Egyszerre Indulnak, ő mégis előbb ér haza a mezőről, mint ffUl' bHíh* iriría a <SOííf éhes baromfi, meg a disznó. Utolsónak fekszik, elsőnek ébred. Mind-mind bírná, csak ne sze- kíroznák állandóan. £s Miska se védi, bár tudja, hogy neki van igaza. Inkább hümmög, kifordul az ajtón. Ö meg csak tűr, nem mer visszaszólni, mert szegény, koldus famíliából való. • * • — Miska! — fordul az ura felé Klári. — Miért nem szeretsz engem? Hát nem érdemiem én meg, hogy legalább szépen szólj hozzám? — Ej, most nem érünk rá ilyenekre, mit duruzsolsz mindég? Nem látod a Vadas felől hogyan komorul az ég? Nem érünk haza a szénával. — Gyű, te pokaifajzat! — s hosszú csík marad a ló farán. Klára nem szól többet. Csak nyeli a forró, sós könnyeket, nyeli, de nem bir minddel. Mintha oldalra dőlnének, hajladoznának a csapás nyárfái — fátyol van a szeme előtt... Kábulatából éles fájdalom riasztja föl: térde nekiütődik a vendégoldal fájának, mikor megáll a kocsi. — Na itt vagyunk. Ugorj le gyorsan... Itt a villa — mondja Miska, közben egyetlen mozdulattal lelöki a nyomórudat. — Gyühet a széna! — s beleköp széles tenyerébe, mielőtt megmarkolná villája nyelét. — Add már, na! Mit keringsz a boglya körül?! • • ■ — Hát hol kezdjem? Nem érem föl a tetejét — Ej, azt a tehetetlen istenét!... — káromkodik a mindent egyszerre akaró ember haragjával Miska. — Majd én felérem. — Es nagy dühvei leugrik a kocsiról. Emberölő indulatában nekifeszfti a villát a boglya hasának és felborítja. Egyet dörren Vadas felől azé* s g lábra- kapó szél finoman megrázza a nyárfák koronáit. Klára nem lát mást, csak férje erős, szapora mozgású karját. Miska hányja, szórja a kocsiderékba a szénát. Hirtelen megáll kezében a villa, s egy nagyot fújva epésen fordul tétlenül álldogáló feleségéhez. — Na, mit állsz ott, még kigyökerezik a lábad. Add, most már eléred a tetejét, nincs magasan. — Hát csak eredj föl a kocsira. — Ennyit szól az asszony, s időnként, mikor Miska nem látja, letörli patakzó könnyeit. Fogy a boglya, magasodik a szakér, s léhán megbillen, ha Miska a szélére merészkedik. Már az utolsó boglyát villázza Klári, mikor nagy csöppökben megered az eső. Néha-n“na nagyot dörren, s több helyen hosszan, szalagvékonyságban mintha megnyílt volna az ég: villámlik. Miska szívja a fogát, mintha kőbe harapott volna. — Te, Klára! Mit pepecselsz, fejbekd- lintlak evvel a négyágúval, mindjárt. Klára, te! Nem hallod? Az asszony már nem törődik semmivel. Odatántorog a szekérhez és arcát az illatos szénába temeti. A vékony ruha rátnnnd +«*tóre K úev ránaatózifc. mint akit a görcs bánt. Kipattan leikéből a keserűség, minden gát szétszakad. Jó a könny, jó a sírás. Eddig ezt sem tehette, csak egyszer. A múltkor, vasárnap éjjel, mikor mindenki aludt a házban, akkor úgy három óra felé szandálba dugta a lábát és kilapózatt a temetőbe apja sírjához. És sírt az egyszerű fejfára barultan, mindent, mindent elpanaszolva a háromhónapos sírhalomnak. Az élőknek nem mer szólni. Anyja nem tudja, csak sejti leánya szenvedéseit. ö már csak ilyen. Tűrésre nevelték. Hiába van nyár, neki mindig felhősek még a vasárnapok is. Úgy fáj, úgy a szívébe markol a szó, mikor lány- és asszonybarátai bekiáltanak az udvarba: -Klári, hagyd a munkát, gyere te Is a moziba, ma vasárnap van«. Még jó, ha Miska szülei nem hallják meg a csalogató szavakat. Bár úgyse menne, de a fejéhez vágják: -Mit fülelődsz az utcára! Azok ráérnek! Nem azért jöttél ide, hogy egész nap csavarogj«. Klárit rázza, fullaszt ja a zokogás. Nem bánja, hogy egy merő víz a ruhája és talán nem is érzi. Azt sem veszi észre, hogy Miska szitkozódva leugrik a kocsiról s dühében egyedül próbálkozik a rudalással. — Nem megy, nem megy, a keserves istenét — szakad ki belőle. Két erős kar ragadja vállon Klárit — Elhallgass, te! Nem érzed? Nem látod? Ránk szakad az ég, te meg itt pityeregsz? Nem használ semmit a szó. Miska maga felé fordítja asszonyát, hosszan, s döbbenten nézi a könnyes arcot. — Na, te buta. Nem kell mindent annyira szívre venni — lágyul el a nagydarab férfi, s vastag ujjaival felesége hajában megbújt Bzénaszálakkal babrál. — Gyerünk, gyerünk! Tedd föl a láncot a rúdra, s aztán jöhet a kötél is. De siessünk, mert úgy elpáhol az eső! — s egy erőltetett hevetéssel fejezi be a mondatot... — Ne húzd szorosabbra a csigát hó! — Gyere, kapaszkodj föl. — Nem megyek — szól vissza Klári. —• Tartani kell úgyis több helyen a kocsit. — Igazad van. — Aztán egyszerre mozdítsatok Am. Na, Csillag, Betyár — szólítja a lovakat Miska. A baj a pusztai dűlőnél történt, mikor fordultak ki a csapásra. Klára minden erejével igyekezett egyensúlyban tartani az erősen jobbra billent kocsit. Talán sikerült volna, ha a hajszás ló meg nem ijed a villámlástól. s nem ránt nagyot a szekéren. Mikor a kocsi eleje balra lódult, már borult Is. Klára nem tudott elugrani. Miska az útmenti bokrokból kászálódott elő, arca csupa karcolás volt. — Klári, Klári, hol vagy! — tőrt ki belőle fájdalmasan a hívó kiáltás. Semmi hang, csak az eső suhog, s mintha dob peregne nagy messziről szomorú indulót. Miska nekíiramodik a határnak. Tarlón, kukoricáson keresztül az állomásra, ott vann emberek, csak néhány száz méter. Klára szekér alatt... talán már nem is él... — Segítség, emberek, segítség! Vass István kocsirendező hallotta meg el szőr Miska hangját. Az állomás ezer zaját elnyomta a fájdalmas kiáltás. — Pista, Ferkó! Szóljatok be a raktárba ott lévőknek és siessetek segíteni Boda Mih. lyon. Nézzétek, hogy szalad a mező felől, zeit égre tartva. Na, menjetek gyorsan! — a ta ki az utasítást az öreg Vass bácsi. — Na baj van ott. —• A dűlőhöz! A feleségem... a kocsi... csak ennyit mondott Miska a feléje futókn és megfordult, rohant vissza. Alighogy Miska ott hagyta a szénásszek ret, a szomszédék legényfia, Solti Béla u rótt le kocsijáról a szerencsétlenség szính lyén. — Kötelesség segíteni a bajbajutotté ha akárhogy esik is az eső — forgatta fejéb a gondolatokat Béla. S töprengve körüljár a szekeret, majd az oldal hátsó végét marok fogva nagyot emelt. — Mi ez? Cipőtalp? — Te úristen! — S szívét hirtelen a te kában érezte. — Ez csak a Klári lehet. De 1 a Miska? O is?... Mind a ketten? — ta a rudazó kötelet és tépte, húzta a szén/ A nagy igyekezetben nem is vette észre, ho egy másik ember is liheg mellette. Miska ve Kicsit csöndesedett a zápor, talán csak szél fut nagyobb irammal keresztül a kuko: cáson. Nyolcán—tízen állnak levett kalapf a holttest mellett. Klára szája szögletén m szivárog a vér. Egy ember lehajol, s a hali hab-mellén összehúzta a kibomlott ruh; Miska szeme a távoli ég alját fürkészi. Vá tneg-megrándul s nem bírva tovább a nér zokogást, halott asszonyára borul. — Bocsáss meg, Klára, bocsáss meg! 1 szerettelek. Messzire elhallik az erős férfi-zokogás. * * Valaki rendbehozta a lovakat. S a több bo lyányi szénából néhány villával a kocsif nékbe hintett. Ez volt az első ravatal... A faluban, a házak ablakai mögül részve és kíváncsi arcok figyelték Sajgó Klári sz morú útját... Az öreg Boda Mihály nyitott kaput ♦gyászkocsinak«. Megvitték neki is már hírt. Szívós tekintete szinte egy pillanat ah végigtapogatta a kocsit s krákogva ezt ké dezte: -a lovaknak nincs bajuk?« Miskát mintha tű érte volna, odapattant apja elé s öklével arcába sújtott. Az ör jajszó nélkül összerogyott. — Neki mindig a pénz, a jószág, meg a fő kellett és én soha nem mertem ellent mo dani — buggyant ki Miska ajkán a kese megállapítás. — Előbb kellett volna Miska, meat m késő — mondja ki Solti Béla az ájultan fék öregre nézve az Igazságot. Gőbölös Sándo
