Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 22. szám

A Hazafias Népfront írócsoportjónak és a Somogyi Néplap szerkesztőségének összeállítása 90OGO©OOO©O©O©OO©OOOOG©OOGGOOOOOOOOG©G0OGG<cJ<-ta*.je* mj. tv- x-XPO PGQOOOOGOQOGX JOGGOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOGGGOGGO0O© A TEN' D ettenetes vihar dühön- ■“ f?ötí a tengeren, műkö­dik napja már, hogy a vég­telen tenger volt a látóhatá­runk. Szocsiban ezer élmény­nyel gazdagodva búcsúztunk el a szovjet országtól, s ha­jónkat Konstanza, román kikö­tőváros előtt érte el a vihar. Kedélyeskedésünk, mellyel a vihart jogadtuk, hamar el­tűnt. Kora délután volt, de éjszakai sötétség borult ránk, fekete lett a Fekete-tenger. Ügy bömbölt a vihar, mintha ezer éhes oroszlán ordított volna ijesztő közelségben. Né­hányon, a^fiatalabbak, adtuk a bátrat, pedig belül remeg­tünk a félelemtől. A zárt fe­délzeten néztük az elemek tombolását, élményt akartunk szerezni. A hajó szembefor­dult az emeletes hullámokkal, melyek a kormányfülke abla­káig felcsaptak. Felülről is ömlött a víz. A zuhogó felhő- szakadás vastag, seb 'S özöne összevegyült a pezsgő, magas­ra ugró tenger-habokkal. Éle­temben először láttam csa­tázni a tengert. Petőfi verse, mely a nép háborgását szim­bolizálja a feltámadt tenger­rel, tengeri elevenséggel tá­madt fel előttem. Időnként mintha száz ágyút sütögettek volna el: villámok csapd03- tak bele a haragos tengerbe. Néztem a biztonságos ablak mögül a szakadatlan villám­lást és bámultam az őrjöngő hullámokat, amint ölelkeztek a fekete felhőkkel és nekiro­hantak hajónknak. Rengett, dübörgőit minden. S ebben a vacogásban csak egy pont látszott szilárdnak, a Kígyók szigetén álló világító torony. Hajónk jobbra húzott el tőle, s a lázadó hullámok hiába csaptak fel egészen a fényt lövellő ablak párkányzatáig, a torony állott, mint a vezér, aki nem veszti el nyugalmát a forradalom dühös, fékevesz­tett tömegei közt. Állott ren­dületlenül és a szabályosan forgó reflektor ragyogó kévé­ket font, mintha mentőköte­let dobált volna ki a borzal­masan háborgó tengerre. Töp­rengtem az ember kicsiségén mily sok utast döntött le. Íme, átöltözök, zenét hallga­tok, s a hajó biztos fedélzeté­ről nézem megint a jó fiúvá szelídült tengert, hallgatom, mormolásába hogyan vegyül bele a Strauss-keringő hang­ja. De nemcsak én merengek Ismert író útitársam, ki na­gyon kívánta a vihart, él ményt akart szerezni, rettenő tesen szenvedett a tengeri be tegségtől, feljött a fedélzet­re, friss levegőt szívni. S ér akarnám feleleveníteni a jal­tai közős kirándulásunkat. Csehov nővérével, a Csehov múzeumban tett látogatást, s beszélni a viharral, de ő nem hallja. Mintha csak magának mondaná, suttogja a szavakat «■Mi alszik ott lenn a tenger fenekén, a víz rémítő tömege alatt? Gyászos régiók, mesés birodalom, amilyenről forr' fényes fantáziának siites fo galma. Hegyek és szakadékok, szír tek és mély utak rejlenek ott Megkövült rengetegbe só hajtva tódul az ár. A tenger szakadatlan, tompa moraja ti­tánt omladékokon törik meg. özönvíz előtti városok, örök­re megsemmisült népf'jok maradványain. Hatezer év uratlan bitangjai: fegyverek drágakövek, aranyzsákok he­vernek rakáson a tenger alat ti magányban. És a halak, amint néma karavánokban el vonulnak, fényes pikkelyeik" hozzádörzsölik a kincses lá­dákhoz. Csigák televeönok rA juk. Eltűnnek a mélységben. ő a mélybe nézett, én c magasba tekintettem, ő a múltat, én a jövőt igyekeztem meglátni... II ajókürt hangja riasz * ■* tott meg bennünket. Közeledünk Konstansához hallottuk a hangszóróból, ön zően felsóhajtottunk: Földi Is mét a világítótorony fényi lövell biztatóan felénk. M< Igen jó, hogy vannak ilver biztonságot lövellő világít'' tornyok, amelyek ingadozó nélkül állnak, világítanak a viharban! HORVATH JANOc Kalap-kaland Szelebúrcfí hónap rohan és a testén téli lepel, Si ár lelke tá,-szelleme holt. S a torka fagyot lehel ... Birkózik a hűs-iztnú szél az élet két vállra huM, Zöldru» ájú gyenge búza Dide eg és földön lapul. Hó-dunnáért sír a határ de de-ember rrt homloka esillagfénnyel csillog, sötét I.ófeli őkne* nincs még nyoma. Dacol velem a hencegő szél, mivel szépen nem köszöntem, Haragjától hát nem kiméi s a kalapom messzeröppen ... BENCZE JÓZSEF Honvágy Este less, amikor hazamegyek. Már szunnyadoznak az ereszek, Árnyékok ereje fekete gránit. Fehéren világít a házak fala. Az akácok sora nesztelen. Estike illata félve köfvet. A hold szimatolja a rögöket. A kapukban öregek ülnek. Már nem tudom a nevüket. Ferde szemüket kutatom. Vér asszonyok fogattam szája majszolja az édesgyökeret. Mihály Margit NAGYAPÁM A falu határában dolqozott veríték fénylett ráncos ha-nlokán harmat közt a könnye csillogott a réq múlt Idők emlékén talán. A fák árnya szőnyeget te-ített a hűs harmatú zöld rétek fölé, és sejtelmesen susogott a szellő Mintha szavait _ mondaná, értené. A föld mégsem fakult meg azóta mint a régi halódó öreg képzelet, emlékeit méq felidézik, íz ősi tá ak, az öreg emberek. Mert népem álma valóságra virradt övé a föld, mert öt Illette meg, í győztes munka büszke harsonája i mezőt söprő szélben benne — remeg. BAFÁTH SANDÖF A Szabadipyptem filozófiai szukán 'anuár 27-én, hétfőn este 8 óra­kor a TTIT helyiségében dr. Széky Antal egyetemi magán- anár, Ideggyógyász főorvos art előadást. Az érzékszervek működése és a megísmesrés érzéki szakasza címmel. ÖREG HARCOS Még soha nem írtam le ilyen értelemben ezt a szót. Talán azért, mert szemtől szembe "em találkoztam vele. S most, hogy otthon ;ártam, a város peremén: — egyik utca szeg- 1c*tén szembe jött velem. Egyenesen mint a szálfa, fehér, mint a dértől ezüstös táj. A ruhája rendes, mégiscsak úgy ismerem meg, hogy kísérőm figyelmeztet: — Itt jön Körtés bácsi, emlékszel még rá? Hogyne emlékeznék, fürkészem egyre és már szorongatom is a kezét. Fakult kék sze­mét rám veti. s olyan így, mintha keresne valamit a múltban. — Egyedül élek — mondja, s hangja mintha messz...m jött volna felém. — A feleségem már régen, a Gábor fiam meg októberben itt - és botjával a város felé int. Nem könnye­zik, nem csuklik el a hangja, inkább csak ri­degebb lesz kicsit. — Nyugdíjam van, aztán a gyár is gondol néha rám. Az enyém is, meg a fiamé is. így mondja, ilyen lakonikus rövidséggel. Mindig így beszélt. De én is alig többet. Mit is beszéltünk volna? .Eszembe jutott abban a pillanatban, amikor megismertem — minden. Most aztán itthon fűzögetem a találkozást, mint fényesedül kezdő apró gyöngyszemet. Kitekintek a zúzmarés tájra, s mintha va­rázslat szállna rám. Igen, egyszerre minden »szembe jutott. • * * A város szélén lakunk, s csak a túlsó utca- orra futok, ahol Körtésók laknak. Hóo°lvhek ’hegnek körülöttem, s a vékony fehér takaró d%tt konott szegénység laoul. Csak a hosszú 'óz omladozó fala. s az udvarra nyíló konott, »ama konvhaajtó takarták őszintén a valósá­got: rozoga bú/tjort, cihátlan dunyhát, beteges, dró gyermekeket, s az anró mosások 1 ússza- "ú gőzét. így maradt meg bennem, de akkor én ezt egészen másnak láttam. Körtésékhe* nentem, s ez más volt, mint a többi lakás. Az ajtón akkor jött ki két erős, durva kiné­zésű férfi. Ijedten surrantam be. Körtés bá- -sit nem láttam otthon, de hiszen ő mindig iolgozni szokott. Olajos ruhában, sötétedő arccal, amiből csak a szeme szelíd kékje csil­logott elő. Mikor a konyhába léptem, Körtés lenit sápadtalak, rémültelek láttam. — Ülj le — tolt felém egy magas konyha- izéket, aztán a kezét tördelve beszélt: — Láttad azt a két embert ügye? Az uramat keresték. A legrosszabbat Ígérték megint, ha nem adom elő. Ő szólt a többiek helyett, env- ívi volt az egész... De hát tehetek én róla, hogy napok óta tart a sztrájk, hogy nem dol­gozik senki? Csontos kezét a szívére szorította és kö- lyörgés ült vörösre erőltetett szemén. Nem sokat értettem szavaiból, csak meg­borzongtam s körülnéztem kicsit. Minden ra­gyogott, fénylett, csak a tűzhely gubbasztott "ekete hidegséggel. — «-Reggel volt egy kis nélag, magyarázta felém, dehát nem lehet. ha egyszer nincs tüzelő. Gábor fiam elment a szemét-telepre, megint majd csak kotorász elő egy kis kokszot, vagy szenet. De nagvon messze van, egészen Péteri alatt, alvómra ázik, mire haza ér. Reggel is kis kukoricamáiét ettünk, nem ad keoveret a pék. Ernák sem...-* — toldotta meg a fájdalmas panaszt. Sóhajt nyomott el, s aztán mintha ott sem lettem volna, leült a vamrógén mfifllé. A fe^ér suhogó gyolcsok között úgy ü’t törékeny kis teste, mintha odapréselődött volna. A vén meg csak berregett tompán, s furcsa, olajozott hangja mintha csak Körtés néni panaszát mondogatta volna. Hol erősen, ho] meg hóik, alig érthető suttogással. Míg elnéznem a kö­kényén kigyór' szíját, s a fénvesen csillogó kereket, a gyárra goodoV-am. amit olyan sok­szor megbámultam, különösen nyáron. Nézegettem a cakkos üvegiteteiű. hosszú tég­laépületet, ahonnét a -gépek robailó zaja dü- börgőtt, s megremegtette az utca kövét- is. R a hatalmas felhőkbe integető kémények s a* ijedten szirénázó, delet jelző hang, aminek varázsszavára végeláthatatlan fekete, olajos­ruhás tömeg kígyózott elő. Aztán ellepték a£ udvart, s az utcaszéli árkok gyepes partját, és a lábosok, csajkák fásult paoriíkáskrumpli- ját, babfőzelékét ették, ették mind megannyi Körtés bácsihoz hasonló ember. Ez a gyár, így fogalmazta meg akkor. De Körtés mondott valami mást Is. Sztrájk. Ismételtem magam­ban és emlékszem, mindig elcsúszott a fures» szón a nyelviem. De nem csődé. A lábam alig ért le a székről. Menni készültem. Körtés né­ni kezében a ropogós fehér gyolccsal olyan mozdulatot tett, minit szertartás végén aa ál­dást osztó pap. Kis madárfeje felemelkedett, aztán mély alázattal a gép fölé hajolt. Mind­ezt egy szempillantás alatt. A kontrán la mi homály látszott, majd el­bújt a kiálló, nagy csontba púk mögött. Elkö­szöntem. Kint csípősre fordult a szél és sze­szélyesebben táncoltak a pelyhek. Rossz ér­zésem volt, későre maradtam, hiszen már sö­tétedő fátylát teregette az este. Anyámnak csak hiányosan tudtam elmon­dani mindent, g visszatérve, ami különöset» szíven ütött, hogy »nem ad kenyeret a pék«. Anyám hallgatta szavaimat, aztán térült-for- drult, s eltűnt, mint lóval előbb én. Egyedül maradiam a homályos szobában, * félni kezdtem, nem tudtam volna megmon­dani, miért. Kifutottam az udvarra-, s bele­kiabáltam az alkonyodé csendbe. Semmi vá­lasz. Csak a hó zizegett, hullott felelet helyett. Benyitottam a konyhába. Az asztalon ott volt egy frissen felébe vágott szón barna bélú ke­nyér. Néztem, néztem megenyhülten a piros- ropogósra sült héj .iát, s úgy láttam, mintha beszédes mosoly táncolt Volna rapa. Olvan mint az előbb édesanyám felém tökintő szelíd, barna szemén. Kocsisáé Fekete Julianna es a termeszei óriási erején.<a^gaK80§<S4^eSc£<3»C)goící|oí3aKg08<S<3ía?c)l<30!^^ <^Qga?<8c§cí<»Cgc*<*eScí<*eSc*<*CgCíeteSaí<*<ak^^ Eszembe jutott, hogy ilyen vihar fújta Szép Fütöp spa­nyol király .legyőzhetetlen ár­’‘“4Ä Mi"A BALATONPARTON KÜLÖNLEGES KULTURÁLIS FELADATOK két adott a tenger a gőgnek,- zsarnokságnak ? S ahogy a gondolatok elka$\ ™^LyFK-E a bala- landoziak, a szív megbékélj‘?“P?rtl községek kulturális « félelemmel. Felséges, félel-téleteben olyan sajatos metes, villámló, mennykor:, Felséges, féléi-® amelyekkel Somogy más „„ , idtájain a'ig találkozunk? Be­erjen-e benned^széihetürak-e joggal különleges gyönyörködni az Eszembe jutottak a szegény­halászok, akiket talán utol­ért ez a kegyetlen vihar, s1 akik most kétségbeesetten' küzdenek a felhőkig dagadó] hullámmal. Olvasmányaim\ hajótöröttéit véltem látni amint görcsösen átkarolnak1, cgy-egy deszkadarabot és sá padi arccal várnak szabadu­lást ... Hallgatagon, gondolataink kai elfoglalva figyeltük az el­tűnő világító tornyot, s szin-i te felriadtunk, amikor a szol­gálatra jelentkező kormányor barátságosan ránkköszönt. A hogy jött, el is ment a ** v'har. Hét óra felé, már csak valami tompa, jaj gató moraj maradt men a bömbölő zúaásból. A szétté-. pett felhők alatt sirályok röp­ködtek. Vacsorára szólított a hangszóró. oa’aton-menti művelődési kér­désekről? Igen! Nem azért, mintha a bala- lonparti községeknél egészen más elérendő célok lennéne1/ kitűzve az iskolán kívüli nép­művelés számára, hanem azért mert ezen az üdülőhelyi sávor lényegesen mások a művelődé­si adottságok, mint Somogy | belsejében. E különleges körülmények minden ága a terület üdülő­hely jellegéből nő ki. Egyik döntő sajátosság: a balaton menti községek lakosságának összetétele. Az üdülőhelyek sok iparost tudnak eltartani sok üzletet, intézményt, hiva­talt összpontosítanak, s az el­múlt évtizedek során ideköltö- ^zött sok volt középosztálybeli sőt volt birtokos csa’ádnak nyújtanak tűrhető kereseti le hetőségeket. Emiatt a paraszt1 ^lakosság aránysy.áma itt fel ...tűnőén kicsiny. Gyalázatosán önző az em- e ténynek a művelődésügy bér. Jólesett éreznem, hogy felé mutatkozó oldala az. hogy én élek. hogy elmúlt a vihar, az üdülőhelyi községekben a s bennem nem tett kárt. A művelődésügy vezetőinek jn- tengeri betegség sem kínzott,-, val több iskolázott, sokat ol- amely a vacsoránál látszott,^vásott, különféle irányban kul­túrált, különböző művészke- lési ágakban már némi ru- 1 ínnal, olykor értékes tudássá1 -ende’kező »aktívákkal- kel1 számolnia, akár mint közre­működőkkel. akár mint közön­séggel. (Már itt közbevethet- ’ük, hogy ez a különleges adottság a tudatos művelődés ügyi vezető számára kincses­bányát, a gyenge felkészültsé -ű vezető részére azonbar ■sak ilyen-olyan buktatókat jelent.) A MÁSIK — még döntőbb — sajátosság: az évenként visszatérő üdülési idények zei'eroi hatása. Elsősorban a ha'atonmenti vendéglátó üze mek fejtenek ki nyári hóna­pokban szembetűnő »kulturá- ' 's« tevékenységet. Ezeknél az "(zenieknél aligha kifogásolhat­ni k. hogy a legkönnyebb faj­súlyú művészettől iparkodnak 'zórakozást nyújtani az ételt- (alt fogyasztó közönségüknek A S70T felügyelete a’att mű­ködő üdültélő intézményekben azonban fizetett kultúrosok ’annak, ami arra vall, hogy a ’zakszervezetek vezetői naev súlyt helyeztek a dolgozók kultúrált szórakozása feltété- 'érnék megteremtésére. A jó izándék azonban a gyakor'at ban valószínűleg a felületes káderkiválasztáson bukik meg: legtöbbször olyan egyé­nekre bízzák a kultúros fel­adatkört, akik képtelenek túl- j nem is lenne még hiba, hiszen épni a táncestek s a könnyű sztrád-műsorok szervezésén. Az üdülőhelyeket nyaranként “lárasztó esztrád-műsorok je­lentős részéről elmondhatjuk, hogy a fővárosi kultúráiét pe­rifériáiról leszóródó selejtbő' kerülnek ki. Túl sok az olyan műsorszám, amelynek agyon- sépelt ötleteit már 20—30 év­vel ezelőtt is csak a polgári közönség igénytelenebb rétegé­nél lehetett elsütni. Sajnos, nagyon ritkán örülhetünk a kivéte'nek. A táncestek kultú­rált légkörét is aligha biztosít- iák azok a zugénekeseik, vagy hanglemezek, amelyek hang­szóróval erősített, ízléstelenül nyavalygó hangját sokszor éj- rél után is kénytelenek élvez­ni egyes üdülők környékének ’akói. (Tó lenne, ha művelő­désügyünk megyei vezetői fel­kérnék a SZOT kulturális ve­zetőit, hogy a jövőben az üdü Tői kultúrosok kiválasztására és előkészítésére több gondol "ordítsanak.! MINDEZEKRŐL még sokat 'ehetne beszélni — kell is! — Most elegendő, ha sommá zzuk fapaszta1ata.inikait: a balaton- menti községek lakói az esz­tendő üdülési négy hónapja alatt olyan sajátos szellemi lég­körben élnek, amelyet zömmé1 a szórakoztató ipar műsorszá­mai táplálnak. Ez önmagában a szórakozás, a jókedv nyil­vánvalóan életet jelentenek, mint a kitűnő étel, vagy a csók. Az is igaz, hogy nyáron valamennyien szívesebben fe­lejtjük tekintetünket az élei napsugarasabb oldalain... A hiba csak akkor lép elő, ami­kor a nyaralási idény elmúl­tával a balatonmenti községek Sszi-té'i-tavaszi kulturális prog­ramjának összeállítására kerü1 a sor. Amíg ugyanis a távozó üdülővendégek tizezirei termé­szetesnek tartják, hogy haza­térésük után lakóhelyükön, vagy munkahelyükön általá­ban komolyabb kulturális ese­ményekkel lesz találkozásuk mint a balatoni nyaralásuk egy-két hete a’att, addig a balatonmenti lakosság zöme ragaszkodik annak a kultúr­áiét nőik az őszi-téli-tavasz1 folytatásához, amelyet az üdü- ’és négy hónapja alatt, tagad­hatatlanul rutinos előadók mu­tattak be neki. A ba'atonpart 'akóinak zöme úgy fogadja a nyári szórakoztató ipar mú- sorszámait, mintha ezek len­nének a kultúra, a művészei legmagasabb szintű megnyil­vánulásai. S utána e nyári mű sorszámok szelleméhez mér mindent. Ha komolyabb mű­vészeti alkotással találkozik, akkor úgy érzi, hogy becsap­ták, mert művészet ürügye alatt tanítást, vagy propagan­dát csempésztek eléje. Kis túl­zással azt mondhatnánk, hogjr a szórakoztató ipar nyaran­ként hatása a balatonmenti lakosság zöménél egy olyan ha­mis beállítottságot fejlesztett ki, amely szerint a kultúra,, a művészet célja — kizárólag- szórakoztatás. Rőt: csak mu­lattató szórakoztatás, vagyis ’é1 vidít ás. kacagtatás. Ezenkí­vül legfeljebb még a szent i- mentalizimus fogásaival elért mérsékelt elérzékenyítés fo­gadható el művészetnek... Minden más mű, ami ezeknél problémásabb, e'gondolkozta- tébb, tudatosítóbb, rendi- főbb, megtisztítóbb, vagy ép­pen morális elhatározásokat sugallőbb — ez már mondva­csinált, a művészetlő' idege» holmi, tehát mellőzendő, ke- rü’endő! NEM SZAR AD letagadnunk* hogy ez a hibás beá'lítöttság átcsapott sokszor azok feje fe- ’ett is, akik a balatonmenti községek kulturá’is életét ve­hették, vagy közvetlenül befo­lyásolták. így aztán a nyári hónapok egyoldalúan víg at­moszférájából hátramaradt mámorító emlék-iszap igen ne­hézzé tette egy-egy komolyabb» icrényű szellemi próbá’kozás 'dráma, e’őadássorozat. irodal­mi est, népi kórus stb.) elindí­tását. Hozzá kell tennünk, hogy e sajnálatos jelenség nemcsak « vígság-komolyság, vagy # Jiccs-mű vészét dimenzióin mérhető, hanem egy másik vo­nalon is. A megyei földműves-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom