Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-03 / 2. szám

Péntek, 1658. január 3. SOMOGYI NÉPLAP Előbbre serkentő visszapillantás 'TUfVffVTVVfvwvvmvm mvfmfvvvvv VYfvvvwffvvmmn A nágocsi Űj Hajnal Tsz az új esztendő küszöbén rmm»mTmmrtw7mT»nnrf»mTm»»TTT»f/»mTTmTT»yiTi Megannyi gondot, bajt vitt magá­val, sok örömet, bizakodást, de nem kevés tennivalóit is hagyott maga után az ó-esztendó a nágocsi Uj Hajnalban, ötvenhatban a 'szövetkie­setek felszámoláséinak nyomasztó gondolata vendégeskedett a szilvesz- t erczők között; az új év az újjáala­kulás szándékát szülte meg és ne­velte tetté; az esztendők mostani fordulása pedig szebb, gazdagabb jövő 'kapuzárjába illeszti a nyitókul­csot. Visszafelé vetnek egy pillan­tást a szövetkezetbeliek, hogy a múlt tanulságai könnyedén átlendítsék őket az ötvenhetes és ötvennyolcas esztendő válaszfalán. Nézzük, mit világít meg az emlékezés fénysugara. Fagyos tálidőben hullott szét a két szövetkezőt: a Petőfi és a Szabad­ság. Ám ugyanaz a nap felszámolást & újjáalakulást is látott. A komor éjszaka vaksötétjébe elemi erővel hasított bele az élet pirkadarta: meg­született az Uj Hajnal Termelőszö­vetkezet. Tizenegy család vállalko­zott arra, hogy a szocializmus meg­épített frontvonalának rájutó szaka­szán őrséget áll, elhatározta, hogy művelője, jó gazdája lesz a korábbi kétezer haldnyi szövetkezeti föld egy részének. A friss levegő alig kapta szárnyra az új hint, az elksnszél a faluból máris hozta a becsmérlő sza­vakat: »Miben mesterkednek ezek a gyámoltalanok; azt hiszik, hogy az állam majd eltartja őket?« A szó- far /Lányok maradékát nemcsak a tavaszi fuvalom űzi, ♦óva, hanem se­gített ebben az a látvány is, ami a nágocsiak szeme elé tárult, ha az Uj Hajinai határa mellett vitt az út­juk: erőt megfeszítő munka, hallat­lan igyekezet színhelye volt a há­romszáz hold egész évben. A maroknyi ember fáradhatatlan munkájának dicsérete ez a néhány írott sor. A legszavahihetőbb elis­merést viszont maga az élet mond­ta ki: a mintegy öt ven holdnyi ka­pásnövényük rendjében, sorában nem éktelenkedett gyom. Négyszer kérte, annyiszor kapta meg a kapát a harmincöt holdas kukoricatábla — termett is több mint harminc mázsa cső minden holdon. A négy és fél hold cukorrépa csaknem nyolc va­gi nnyi terméssel hálálta meg a gya- , ápolást Gabonájuk, szénájuk — minden növényük — gontííos kezek­re vallott. Nem vol* baj a munkafe­gyelemmel sem — oldalgó, másfelé húzó szövetkezett taggal nem talál­kozhatott senki a faluban, sőt gyak­ran a tagok rokonai is dolgoztak. Ma melegebb a nyolcvan férőhe lyos istálló is, mint tavaly ilyenkor. Tavasszal csak lene tehén tartó fogalomba: közö: öt ló, 21 tejelő üsző áll a jászlai ihány ló, meg ki­jött ebbe a gyűjtő- ; állatállomány. Ma marha, vagy hasas mái, meg 14 kisbor- jú ficánkol a ketrecben. Müller Kál- másj nőm Ls bír egyedül elégséget térni a szarva'jóvégoknál — két se- gftő társának is akad dolga. A mar- hav.isár'ú- Vu>ott mintegy száz­ezer fi-i mtn állami pénzt okosain, rendeltetésének megfelelően költöt­té1' el. Bármennyire késhet is a kita- vnszodás, nem marad éhesen az Uj Hajnal egyetlen állata sem. Hiszen Nagy Dénes gazdasági felügyelő szá­mítása s: mint kukoricából, szénából, silóból és 1 .1 armányrépából a szük­séglettel. triói hét vagonnyi szerénél a tartalékok között! Ha az új gazda- sávi évben minden hely elkel az is­tállóban, akkor sem lesz megoldha­tatlan gönci a takarmányozás: 63 holdra nő a pillangósok vetésterü­lete, árpáé zabot pedig mezei föld­jüknek csakht m egyharmadán ter­melnek. Kell a sok állati elesés, hadd legyen minél több jószág, s hadd hízzanak a földek. 47 hold bú­zájuknak mintegy a felét feltört lu- cemaföldbe vetették, a többi pedig holdanként két mázsa szuperfoszfá­tot és ötven kiló pétisót kapott. Nincs tehát baj a talajerővel — ám mégis jó, ha lesz elég szervestrágya. Az elmúlt esztendő tapasztalata meggyőzően bizonyítja: nem az or­szág eltartottjai, hanem a maguk munkájából élnek az Uj Hajnal tag­jai. Természetesen kiegészítésül Jól jön az állami segítség, a hasznos be­ruházásra fordított hitel. Ez a tá­mogatás erősítette a szövetkezetei — az pedig becsülettel teljesítette ál­lam iránti kötelezettségét. Kifizette a 32 000 forintos zöldleltári tarto­zását (nem késlekedett ügy. mint a kilépettek zöme). Harminchatezret esedékes hitelének visszatérítésére, csaknem ezerha’százat pedig kamat­ra fordított. Adó címén 86 mázsa bú­zát vitt a terményraktárba. 210 má­zsát szabadon adott át az államnak A tagok gabonarészesedésükből egv vagonnyi búzát küldtek a városnak Volt miből, hisz 7,86 kiló kenyérnek- való jutott minden munkaegységre. Elégedettek a szövetkezeti parasz­tok mindannyian a 102,55 forintos egységenkénti osztalékkal. A már­ciustól novemberig teljesített 3751 munkaegységük után 384 666 forint értékben részesedtek a közös jövede­lemből. Ha ehhez hozzávesszük a háztájiból származó bevételt, nyu­godtan állíthatjuk: az Uj Hajnalban szövetkezett 11 család egyikének haj­lékába sem kopogtat be a nélkülö­zés. Müller Jánosok dolgoztak leg­többet a közösben: nyolc hónap alatt 366 munkaegységet szerezték, amire mintegy harminchét és félezer forint értékű osztalékot kaptak. Havi 4700 forintos bevétel nem mondható ke­vésnek még akkor sem, ha azért három ember izmai feszültek meg. Az átlagosnál jóval magasabb, elég tisztességes osztalék ellenére sem állíthatjuk, hogy csak a mának élnek a nágocsi tsz-tagok. Megala­pozták holnapjukat is. Az ötvenhetes esztendő jövedelméből családonként 25 ezer forintnyi értéken nyugszik a termelés. Szociális célra 10 mázsa búzát, későbbi beruházásra, üzemvi­telre, kulturális alapokra és tartalé­kolásra összesen mintegy huszonhá­romezer forintot tettek félre. Ha megszorulnának pénz dolgában — ott a fölösleges termény, meg az er­dőből kitermelt fa, könnyén lehet azt forintos! tani. Elég a múlt mérlegelése, a jelen számbavétele — lássuk, mit tartogat számukra a jövő. — Milyen terveket szőnek az új esztendőre? — A szarvasmarhatenyésztést fő üzemággá akarjuk fejleszteni — mondja Paska Ferenc, a tsz elnöke. — Az a célunk, hogy megteljen az istálló, hogy legyen legalább 70 szarvasjószágunk. Annak egy cso­portja tejeljen, a másik meg hízzék a harmadik pedig növekedjen. — A baromfifarmot is benépesít­jük — folytatja az elnök. — Veszünk a tavasszal ezer naposcsibét. Egy asszony gondjukat tudja viselni. Tíz anyakoca is kellene, hogy legyen sertésállományuhk. Ól van, abrak van, pénz is kerülne valahonnan, de ember nincs az állatok mellé. Szó­val itt a bökkenő, a munkaerőnél. A szétrombolt szövetkezetek rom­jain egy évvel ezelőtt új közös gaz­daságokat építettek a nágocsi sze­gényparasztok: az Uj Hajnalt és a Rákóczi Tsz-t. Lesz-e zászlóvivője a tsz-mozgalorruiak a községben? — erre a kérdésre igennel felelt az élet. Harminc család a két szövetkezet hatszáz holdján csinálja a szocializ­must. Mikor foglalhatják vissza az ötvenhat őszén feladott 1400 holdat? Ez mindkét termelőszövetkezet tag­ságán — így az Uj Hajnal-belieken is áll. Okos, emberi szóval is szé­lesítsék azt a mozgalmat, amely el­kergette fejük felől az anyagi gon­dok felhőjét, Kutas József A társadalom lelkiismerete HÁNYSZOR BESZÉLTÜNK már róla! Késő este, ha munkából tér­tünk haza, magányos gyermek tén- fergett az utcán... Hajnalban ér­keztünk a pályaudvarra, s szánalmas külsejű gyermek aludt összekupo­rodva a pályaudvar várótermi pad­ján. .. Olvasítuk, hogy 14 éves gyerme­keinknek csak 50 százaléka végzi el az általános iskola nyolc osztályát. Olvastuk, hogy fiatalok a züllés mélypontjára kerültek, a kérdés: vissza tudjuk-e hozni őket. Hányszor fájdult bele a szerető apai-anyai szívbe otthontalan gyermekek, fia­talok sorsa, hányszor kérdeztük hogy hát ezeknek nincsenek seü- 'elk?! Miféle ember az, aki gyerme­kével nem törődik? Aztán halljuk egyszer K. F. történetét: »Gyűlölöm az anyámat, mert eldobott magától.« »Apám a Donnál esett el, anyám ud- vairlójánaik mteg útban voltunk...« »Nem ismertem sem édesanyámat, sem apámat. 8 éve tanyán, nevelő­szülőiknél állatokat őriztem, istálló­ban aludtam« — mondja el Sz. L. — egy a Gyermekváros lakói közül. Ezzel voltam tele a közelmúltban, amikor az Országos Nőtanács meg­hívására a megyei titkárok értekez­letére elmentem. Nem akartam, de kiömlött belőlem sok éves élményem, amit családi otthonát elvesztett ál­lami gondozottak nevelése közben átéltem. Azt hittem, arra a kérdésre kell választ adnom, minek a Gyer­mekváros, de aztán csak hallgattam mosolyogva a társadalom kitárult szívének szavát. Valamennyi megye asszonyai részt kémek a sorstragé- diák következtében otthonukat vesztett gyermekek — fiatalokról va­ló gondoskodásból. Gyermekvárost épít fel, igazi otthont teremt a tár sadalom. Soha ilyen szép, ilyen ne­mes kezdeményezés még nem indult ebben az országban. Elmondták az asszonyok, hogy abban a Gyermekvárosban, ahol 3 évestől szinte az önállósodásig, 18 éves korig gondoskodnak majd a családi otthont elvesztett gyermek­ről, ők az óvodás korúak házait akarják felépíteni. Minden megye egy-egy óvodás házat épít. Becsü­letes, igazi szülők, a rosszak helvett is otthont akarnak teremteni a leg- kissebbeknek. Nem is kis házakról, 20 óvodás gyermek és a szülők szerepét betöltő gondozók, nevelők házáról van saó! Téglák tízezreit téglagyárak dol­gozói terven felül készítik, az ajtót egyik, az ablakot a másik, a bútor­zatot a harmadik iparos-csoport vál­lalta. Anyai kezek fügönyt, térítő­két, az ágyneműt. Egy marék toll és telik a sok kispárna, amire hálás, boldog gyermekek könnye pottyan. Ezt hallottam a nőtanács édes­anya! beszámolóiban. Ezután csak köszönnünk lehetett, s meghajolni azok előtt, akik a maguk kis csa­ládja ezer gondja mellett áldozni tudnak anyagilag és munkával a másik, a sok ezer családi otthonát vesztett gyermekért, akik »örökbe- fogaditák« sok ezres, milliós szívük közepébe a más gyerekét is. Ezzel a hatalmas méretű megmozdulással a társadalom lelkiismerete ébredt fel. százezrek vállalták a szülők szere­pét az elveszett kettő helyett. Ki* Jánoskák és Marikák édesapai ke­zet kerestek, amit meg lehet simo­gatni, édesanya szoknyáját keresték, ahová olyan jó odadörgölődni és ezt olyan hamar elhozták a Gyer­mekváros megalapozói, a felébredt lelkiismeretű dolgozó társadalom, az áldozatra kész édesanyák. CSAK AZT KELL MÉG elmonda­ni — azért, hogy a tégla jegyet áru­sító asszonyok is elmondhassák — mi lesz a gyermekvárosban. Először is: otthon az elha<Tvottá nyilvánított gyermekek számára. És méghozzá olyan, mint az igazi. Pici kortól a felnőtt ifjúvá érésig gon­doskodunk itt a gyermekről. Lesz­nek óvodások, 6—14 év közötti álta­lános iskolások, majd 14—18 éves fiatalok is. És méghozzá úgy, mint a családban, fiúk és lányok is. Külön elhelyezésben, de együtt az iskolá­ban, a vidám játékban. Testvérin nő fel az is, aki testvért sohse mert volna. Ha az általános iskr elvégezte a gyermek a Gyermek rosban, mint az édes szülő tovább mi gondoskodunk gyermekeinkr Mi ruházzuk, mi iskoláztatjuk, kérjük számon magatartását, ide haza vakáció idején. Itt egyesítjü szülő és nevelő feladatát, mert dünkön, műhelyeinkben azokból embert faragunk, akit a középisk vagy iparitanuló intézet nem vehei fel. 10—12 éven át idegyökerezik gyermek, s őszinte lehet hozzá mint az édes szülőkhöz. A MEGYÉK területéről is kér­nék kicsiny óvodások, saját meg: házaikba. Látogató és ajándék, »mamáikat« is kapnak, s vaká< idején egy kis visznek kis akarják adni ♦ölük. Érméi murikban még ni, várni azt. megyei ó'-odáS száz szomorú gyermekarcot te majd az otthonra találás boldog;, gától ragyogóvá. Köszönjük áldozatot hoz» éde anyák és édesapák, hogy ? n,agate édes gyermekei mellé felen íelita emberré teszitek a fészekből k esett emberpalántíkat is. s csal’ ídj házba el« gyem lekeket. Vis~ amit a scars eirab szebb a mi társad nem született ”ö tu bögy a tavas xtfil í haza k sora s.'.iá". a Cv xk4<*csaK»ci> 3ARNA LAJOS I mekváros igazgató üfOgcKHOSciKlaaacM Az írócHoporl közleménye A Hazafias Népfi második megbeszéli ár 7-én, kedden es TTIT helyiségében (Baj u). A találkozáson d gimnáziumi tanár megvitatjuk a Sí eddig megjelent Irodalmi tek írásait. nt Tr ’OCí isitort st ta Tífcjr i jai í 6 ón •kor ajc-Zs. lii uz Ir. B a Gé öac láí alapi gyi Né] plf pb melléit! Nagyatádon a számú házban két család lakik: Deák Lajos bérlő most sem engedik meg, hogy a tu­és Rácz József tulajdonos. Az utóbbi 1957 tavaszáig Szentlászló pusztán élt tíztagú családjával. Nyakukra szakadt az ottani rozoga épület s ezért az 1954-ben vásárolt Kápolna utcai házukba költöztek, Nagyatádra. A bérlő azit ígérte, hogy 57 őszén el­költözik saját, nemrég épült tulaj- ionába. Ráczék meg is nyugodtak, bár a család fele az épülő istálló padlásán, kazlak tövében aludt egész nyáron. A ház szobájára, konyhájára ugyanis a bérlő továbbra is igényt ártott. Ráczéknak csak az épület északi részén lévő kamra jutott Deákék még azt sem engedték és lajdonos és gyermekei használhas­sák a folyosót, s azon járjanak be a kamrába. Ráczék szeretnék befa lazni az északi ajtót — amit szűk- égből vágtak ideköltözésük idején s a folyosóra nyílót pedig kibontani. Most már téL van s a szél, eső, hó szabadon vágódik észak felől az ácsolt deszkaajtóinak. A réseken és a küszöbön beszivárog a víz — hiába pűtenek, a kamra nedves falai fel­szívják a meleget. Az újonnan épült istálló végében szintén van egy kam­ra. Ebben tartják Rácz Józsefék a bútort s itt van két ágy. A négy fal egyikén parányi ablak. Ez sem igazi v&mcyp eb — Karcolat — Becsületszavamra mondom: az itt következő történetet úgy szoptam az ujjamból. A szereplő személyek költöttek. Még csak nem is típusok, ne­hogy valaki azt hihesse, hogy most őróla van szó... Ha valaki ennek ellenére magára ismerne: úgy ’ kell néki...! A levél már napokkal azelőtt megérkezett. A »nek­tek is tiszta szívből kívánom« (ez egészségi állapotra vonatkozó) jókívánságon túl jelzi, hogy postára adták a Csomagot. Feladója: kint élő testvér, aki a negyvennégy őszi népvándorlás idején hordta el innen az irháját (nem az oroszoktól féltében, hanem csak a nácikkal tar­tott...). Idehaza banktisztviselő vala, majd vezérré avanzsált a megyeszékhelyi harmadrendű pénzinté­zetnél és egyben volksbund főatyaistene volt három vármegyének. Odakint mi lett belőle: a jófene tudja, kétséget kizáróan lehet azonban egy kisebb gyára, vagy legalábbis egy sarokháza... De egy négyüléses személykocsija mindenképpen... Az itt maradt testvér — aki anno dacumál, könyv­ügynök és szürke volksbund tag volt, később inség- munkában zsldóvagyon leltározó a Sztójay korszakban •— jelenleg a népi demokrácia egyik földművesszövet­kezetének városszéli italbolt vezetője. S mint ilyen, arca verejtékével és eredeti kúti vízzel keresztezett bor és egyéb égetett szeszesitalok árusítása útján ke­resi meg a maga mindennapi betevő’ falat féltfehér ke­nyerét. Felesége (a Madame) kisegítő háztáji gazdálko­dásként varrással foglalkozik, megbízható ügyfelek ré­szére, akik hű csodáiéi bámulatos ügyességének és elvből megvetői az állami ruházati ipar mindennemű termékének. Kettejük összvagyona egy jókarban .tartott, több­szobás, modemül berendezett családi ház a városszélen és 600 négyszögöles telekingatlan kis szőlővel, Balaton- lelle és BaJatonszemes között a vízparton. A városszéli kis ház amolyan »falusi összkomfor­tos«, villannyal, vödörcsatlakozású fürdőkáddal és egy rádióval, amelyen azonban — sajna! — Budapest nem fogható, lévén egyszerű, háromhullámsávos zenegép. (Néprádióra nem tellett.) ... Útban van tehát a Csomag, a gazdag, külföldi rokontól, a szegény ágrólszakadt, belföldi hozzátarto­zók részére. A levél szerint szép ruhanemű érkezik: a főúrnak egy teljes ancug, ing és egyéb fehérnemű, Madamenak telikabát, blúz és még alsóbb holmik, az­tán többek között egy pár harisnya. Nagy az izgalom, még nagyobb az öröm. Akkora az öröm, hogy ki is buggyant: elárasztja a szomszéd házakat és az utca túlsó oldalán lakókat is. Van, aki ámul, akad aki irigykedik: mert hát Spitzbubékhoz csomag érkezik Nyugatról. Azóta a Madame éjjelenként nyugtalanul hánykolódik az ágyban. A Főúr a korsó söröket fél habbal és a házhoz álló szerencsére utaló célzással szolgálja ki az ámuló vendégeket. Egy napsütéses téli délelőttön végre megérkezik a Csomag. A Főúmak küldött zakó bizony kopottas már, a nadrág foltos, méghozzá meglehetősen komplikáltan, akár egy káposztafej. Madame télikabátja a tizenöt év előtti pesti divat jellegzetes ruhadarabja, öt pengő nagyságú zsírfoltokkal, a régi idők jólétértek kiáltó emlékjeleként, a blúz nyakban kissé kirojtosodott. De hol a harisnya? Madame rettenetes izgalommal válogatja a holmit ide-oda, vissza a csomagba, ki a csomagból, aztán egyenként a székre, ágyra, asztalra, rádióra és újra megint bele a csomagba. A harisnya sehol! Mire két­ségbeesett dühvei odavágja a parkettás padlóhoz, a perzsaszőnyeg kellős közepére. — Az a nagyságos úris­ten pofozza fel az ilyen demokráciát. Hát nem kilop­ták a csomagból a nylonharisnyát...!!!? — Hm, ebben lehet is valami... Alighanem az a pesti küldött lehetett a tettes, aki a múltkoriban erre járt. Amikor a tanács előtt kiszállt az autóból, megfi­gyeltem, hogy nylonzokni volt a lábán. A szárát bizto­san levágta, hogy ne legyen gyanús. De a mafla sofőr nem volt egészen óvatos, egész nyíltan lóbálita a nylon­harisnyaszárból készült dohányzacskót. Különben ho­gyan jutottak volna hozzá? ... Hacsak nincs nekik is va­lami rokonuk — odaát... Vértes György szoba, nem emberhez méltó haji Az istállóból áthallik az állatok i römbölése, a zaj zavarja az embei álmát. Az orvos is egészségtelenr találta a szobákat. Ráczék el is kü ték az igazolást a tanácshoz (> mánybélyeggel ellátva); s kért hogy tartsanak helyszíni vizsgála De nem jött senki. Rajtunk n segítenek, hiába megyünk panas — mondja csüggedten Rácz Józ; — Pedig nekünk tízünknek is ke! ne a lakás. Deák beköltözhetett v na már rég a magáéba, de csak h ♦a az időt. Ha már nem megy legalább azt engedné meg, hogy bonthassuk a folyosó régi fa mindjárt nem szenvednénk anny a hidegtől. Deák-szomszédot kért< egyezzünk meg veszekedés nélkül, ő nem engedett. Lehet, hogy van olyan rendelke; amely szerint mindkét fél (bérlő tulajdonos) beleegyezésével haszr hatják csak a folyosót, és ezért n lehet kötelezni Deák Lajost e c kély engedmény megadására, szent a tél kénve-kelve szerint tálhat Ráczék kamrájában?! Int kedjenek az illetékes szervek. h< a szoba egyetlen ablakán olvadjon a jégvirág. Vagy másik lakást . janak valamelyik családnak, v; engedjék kibontani a folyosó régi ’aját! Deákék igyekezhetnének li hatóvá tenni saját hajlékukat. C lekvést a tétlenség helyett! A gy mekek anyja beteg. Nemcsak a r ■ja, de övéi égé zségét is félti egykori cselédasszony. A kamrái hálnak, mosdanak, főznek és étk nők. Hányszor jönnek ki és be : ponta a belülről karóval be ám a ♦ott ajtón? Hányszor?... S mine alkalommal hideg, ha esik, aki meg eső vagy hó csapódik be a k pő után. A Rácz-fiúk (8 testvér közül -r egy leány) szinte egymásnak a. az egyenruhát. 1956-ban szerelt legidősebb, de most is van egy k rájuk, jövőre is lesz. aztán p ketten vonulnak be. Ha szabadsá jön valamelyik, nem tud egy éjs kát nyugodtan pihenni. Nemcsak deg, de szűk is a kamra. A té tett káposztát az istállóban kén lenek tartani. A kérdéses folyo bicikliváz, néhány lim-lom. Dt bérlő nem enged. Nem beszéltünk Deák Lajos nem voltunk a tanácsnál, de lát a Kápolna utca 51. számú ház ka ráit, s kérjük, hogy nézzék mej segíteni tudó illetékesek is. G,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom