Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-21 / 17. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Kedd, 1058, január HL AZ ÚTFENNTARTÓ VÁLLALAT GONDJAI Az Útfenntartó Vállalat problémáiról beszélgetünk Cel- lár László elvtárssal, a válla­lat Igazgatójával, Németh Mi­hály főkönyvelővel, Horváth Kálmán főmérnökkel. — Hogyan zárult az 1957-09 év a vállalat élatébon? — tesszük fel a kérdést Cellár elvtársnak. Az előtte fekvő nagy pipír- csomókból alőhorgássza a szükséges iratot. — Útfenntartásból 101,8 szá­zalékra teljesítettük a tervet. Hídfenntartásból sokkal jobb eredményt tudunk felmutatni: 118,3 százalékot értünk el. Az előirányzat útfenntartásból 102 százalék, hídfenntartásból pe­dig 100 százalék volt. A válla­lat szabad kapacitással is ren­delkezett. Az egyéb építkezése­ket 248 százalékra teljesítettük. Büszkén mondhatjuk, hogy minden munkát elvégeztünk, ami a múlt évi költségveté­sünkben benne vo; f. — Mik a terveik ez évben? — Tervünk bőven van, csak sikerüljön maradéktalanul megvalósítani. Legnagyobb munkánk a Füred—Memye közt létesítendő 6 méter széles manadám út. Tovább folytat­juk a Kaposvár—Balatonbog- lár közti út korszerűsítését. — Milyen munkákat végez­nek a tanácsnak? — Balatonbogláron, Siófo­kon, Balatonberényben, Szár­szón, Földváron, Szemesen, Lellén fogunk utakat korsze­rűsíteni. A Tolna megyei Ta­másiban hat és félmillió fo­rintos költségen nagyszabású korszerűsítést végzünk. Célja, hogy megkönnyítsük a tol­naiak közlekedését a Balaton­ra. Nagyatádon, Csurgón, Ta- bon kisebb jelentőségű vizes makadám hengerlési munká­kat készítünk. — V.an-e fejlődés az eddi­giekhez képest a vállalat munkájában? — Feltétlen, ha azt nézzük, mit csináltunk ezelőtt. Telje­sen elapróztuk a munkánkat. Itt csináltunk két kilométer utat, amott csináltunk másfél kilométert. A felvonulási költ­ség, rezsi — gépmozgatási —, levonulási költség tetemesen megnövelte kiadásainkat. Idén a felsőbb szervek hozzájárulá­sával kevesebb helyen, de hosszabb szakaszon dolgozunk., — Mik a távolabbi céljaik? — A Kaposvár—Memye út-! len vagyok ezt mondani, a be­harangozott Füred—Memye közti útból semmi sem lesz, ha nem jön elegendő anyag. — Ml az, ami fájó pontja a vállalatnak? — A helyprobléma. Nem hi­szem, hogy még valahol ilyen zsúfoltan dolgoznának, mint nálunk. Egy pici szobácskábán van az SZTK ügyintéző, mun­kakönyv kezelő, iktató, normás, bérellenőr, itt van még a szám­fejtés, s ráadásul a szobán ke­resztül járnak be a könyvelés­re, tervosztályra, munkaügyi osztályra. Nem a legszerencsé­sebb a főmérnök és főkönyvelő egybeköltöztetése sem. Mi a véleménye erről Németh elv­társnak? — szól oda Cellár László a főkönyvelőnek. — Hát ami azt illeti, amikor nagyon összejönnek »ügyfele­ink«, zúg a fejünk a hangza­vartól, legszívesebben elmene­külnénk valami lakatlan szi­getre — mondja nevetve Né­meth elvtárs. — Aztán a mérnökeinkről se feledkezzünk meg — folytatja a panaszokat Cellár elvtárs. — öten szorongnak egy helyiség­ben, s amikor a munkavezetők megjönnek, elkezdődik a má­sodik bábéi. — Úgy hallottuk, ezen segít a most épülő Irodaház. — Igen. Ha kész lesz idén. De az építőipari vállalat nem igen igyekszik a határidőket betartani. Horváth Kálmán főmérnök is megszólal: — Mondjuk már el azt a szolgálati lakás históriánkat is. — Na jó, hogy eszembe jut­tattad — kap az ötleten az igazgató elvtárs. — Ez csak a fura dolog. 1954-ben vállala­tunk kapott egy lakást a Ker­tész u. 2/b. alatti házban, amit 65 ezer forintos költséggel szolgálati lakássá alakított át. Hoigy, hogy nem. a Kaposvári Városi Tanács VB VKG osztá­lyának hibájából elfelejtették a szolgálati lakások listájára felvenni. így aztán elvették tő­lünk a lakást. Közben az új rendelkezések értelmében a tu­lajdonos visszakapta a hazat. A vállalat fűhöz, fához futko­sott, de hiába. Végül most kap­tak egy írást a tanácstól, mely­ben ígéretet adnak, hogy ki­utalnak kárpótlásul egy másik szolgálati lakást. Ezzel azon­ban a kérdés nincs megoldva, hisz a 65 ezer forint még min­dig úszik, senki sem téríti me? a vállalatnak. Pedig világos, hogy a tulajdonos köteles a be­építési összeget visszafizetni. — Az előbb már szó esett az anyaghiányról — veszi át a szót Németh elvtárs. — En most szeretném kiegészíteni, j vagy inkább más oldalról meg­világítani az ezzel járó hátrá­nyokat. Vállalatunk szerződést köt az autóközlekedési válla­latokkal januárban tizenöt ko- | csira, márciusban azonban már 30—35 kocsira kötöttünk szer­ződést. Mi következik abból, ha a megrendelt anyagoknak csak a felét vagy negyedét utalják ki nekünk? A gépko­csikat nem tudjuk foglalkoz­tatni, a rakodók bérét és a ko­csi díját mégis fizetni kell. — Ha már az autóknál tar­tunk — kapcsolódik be Hor­váth elvtárs, a főmérnök — kénytelenek vagyunk megint sírni. Autószükségletünket nem fedezik. Pedig nekünk a legtávolabbi helyekre kell el­jutni, s vonattal nem mehe­tünk, mivel az út minőségét vizsgáljuk. Ami gépkocsi van, az meg majdnem mindig rossz, ezek az »áldott« somogyi utak eszik a gumit, szétrázzák a karosszériát. A múltkor megje­lent egy cikk az »Autó-motor« című lapban. Az újságíró ki­számította, mennyi kárt okoz­nak a rossz utak a népgazda­ságnak. Ehhez én még hozzá­tenném azt is, a makadámutak helyett is inkább betonutat kellene építeni, mivel az előb­binek tízszer drágább a fenn­tartása és előbb-utóbb tönkre-£ teszi a kocsikat is. — Hogy folytassam a pa-a nosznapot — szólal meg újraJ Cellár elvtárs —, bajunk van:* a tamási ktsz-szel, mivel meg­ígért nekünk 550 pár csizmát^ (kiselejtezett katonai csizma-ri kát pofoz helyre) november 15-á re, de még háromszáz párnál i nem. szállított egy darabbal séf többet. — Igaz-e, hogy élüzem le a vállalat? — Hát ami azt illeti, a fel-j tételeket teljesítettük, de állí—S tólag (ez még nem biztos) csaks két vállalat lehet élüzem, s bi-t zony a sok pesti -pályázó kö-I zött nem állíthatnám, hogy| észrevesznek bennünket. — Ml a kifogásuk a tervezési ellen? — Kifogásunk bőven van.? Nem veszik figyelembe a vál-í lalat sajátosságát a tervEzá- \ mok kiszámításakor. Első és\ negyedik negyedévben foko-| zottabban függünk az időjárás-? tói, mint máskor. Ilyenkor ke-? vesebb anyagigényes munkát? tudunk végezni. Az első és ne-? gyedlk negyedév mindig vesz-? teséges, a második és harma-í dik negyedév pedig magasan1? nyereséges. Ezen lehetne segí­teni. Aztán itt van az is, nem)* tudjuk, hova tartozunk. Egy­szer szolgáltató, másszor ter-í meló vállalat néven szerepe-t lünk. Amikor nyereségrészese-í désről van szó, akkor szolgál-í tatók vagyunk. De ha esetleg? a szolgáltató vállalatok kapnak? valamit, tüstént termelő vál-í lalatnak neveznek ki bennün-£ két. L. G. Látogatás a mo&zkvahörnyéki Egyesült Atomkutató Intézetben Moszkva környéki Dubna vá­rosában lévő Egyesült Atom- v utaló Intézetet pénteken neglátogatták a szovjet—ma­gyar tudományos és technikai tgyüttműködés kérdéseivel 'oglalkozó bizottság magyar agjai, Vay Péternek, a Ma­gyar Állami Tervhivatal el- íökhelyettesének vezetésével. A vendégeket Vaclav Vot- mba (Csehszlovákia) és Ma­rian Danyasz (Lengyelország)S az intézet igazgatóhelyettesei j fogadták. A vendégek megtekintették)! a laboratóriumot, ahol a pro­tonokat 680 millió elektronvolt^ energiára felgyorsító szinkron- ciklotron működik, valamint? azt a másik laboratóriumot,5 ahol a világ Legnagyobb telje-^ sítő képességű gyorsítója, a? tíz milliárd elektron voltos * szinkrofazotron áll. fi Honnan fenyegetik a békét, a népek biztonságát ? MÉG VALAMENNYIEN frissen emlékezünk a máso­dik világháború kegyetlenségeire és szenvedéseinkre. Még nem tűntek el egészen a háború véres nyomai, de békében élni akaró emberek feje felett máris ott lebeg egy új, naízr szorta rombolóbb háború vésztjósló kísértet». Nincs ma a világon olyan ország, amelyben aa áj há­ború nem veszélyeztetné a családi otthonokat, nem keserí­tené meg az élet örömeit, nem vetne fel aggódó kérdéseket. Mi lesa holnap, vagy holnapután, vagy egy év múlva? Ta­lán újra a háború tüae pusztítja el cs&ládainkat, gyerme­keinket? A két világiháborúban a népek már keserű tapasztala­tokra tettek szert. Az egyszerű emberek, akik a háború viharában a legnagyobb áldozatokat hozták, tudják, hogy minden újabb háború még nagyobb szenvedésekkel jár, egyre több családot és országot tesz tönkre, mind több és több embert pusztít el, egyre veszélyesebb és hossaantar­tó bb következményeket hagy hátra. Az első világháborúban, amelyet aa Imperialista nagy­hatalmak Idéztek elő, s a német militarizmussal rcfoban- tottak ki, tízmillió ember pusztult ed. Tíz- és tízmillié ember vesztette el egészségét, illetve vált nyomorékká. Os a háború egésa népeket kárhoztatott éhségre és nélkülö­zésre. A második világháborúban, amelynek fő kezdeménye­zője a német fasizmus volt, a repülőkön hozott bombák védtelen városokat pusztítottak el. A hitlerista börtönök­ben, gázkamrákban pedig férfiak, nők és gyermek ok mil­lióit pusztítatták el. A pusztítás, a halál szolgálatára óriási anyagi eszközöket használtak fel, amelyeket viruló városok építésére, az egész népek élelmezésére és felruházására lőhetett volna fordítani. A második világháború több mint 30 millió ember életébe került, a sebesültek és hadirokkantak száma több millió. Az a két atombomba, amelyet a háború utolsó nap­jaiban Hirosimára dobtak, megmutatta, hogy a tömeges embergyilkolás milyen kézzelfogható veszély. A világ dolgozó emberei, függetlenül nemzetiségüktől, politikai nézeteiktől, és bőrük színétől, békében akarna« élni. A világ egyszerű emberei felteszik a kérdést: az em­ber, aki diadalmaskodó józanságával kifürkészi a természet műiden titkát és mind nagyobb mértékben uralkodik rajta, az ember, aki a szovjet mesterséges holdak kilövése révén hamar elérheti a csillagokat, ez az ember nem tudná elke­rülni a háborút, nem tudná megakadályozni a pusztulást? Mi kommunisták azt mondjuk, hogy a háborút el kell hárítani, meg lehet a békét őrizni, mert mások az erőviszo­nyok. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szülöttje, a Szovjetunió, ma már nem áll egyedül. A fasizmus fölött aratott győzelme után létrejött a hatalmas szocialista vi­lágrendszer, amelyhez csaknem egy milliárd ember tartozik. A világporondon egy további új erő jelent meg: az októberi forradalom felébresztette a gyarmati népeket, akik már lerázták, illetve lerázzák az évszázadok igáit, akik békében akarnak élni és nem tűrik, hogy impe­rialista erők beavatkozzanak belügyeikbe. Ezek a népe« az elmaradottság és a nyomor felszámolása érdekében a béke és a semlegesség poEtikáját folytatják. MI MAGYAR DOLGOZÓK támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáját. Békében akarunk élni, nem akarunk látni elbombázott városokat, házakat, árva gyerekeket, özvegy asszonyokat és hadirokkantakat. Mi békében akarjuk építeni a szocializmust 1 Csonka István, a Kaposvári Ruhaüzem párttitkára. szakaszt szeretnénk burkolni. aszfalttal! — Milyen arányban tik a munkákat? gépesi­1957. december 7-én Pálos Hát ez fájó pontja válla-#György színművésszel (a Nép latunknak. Az útépítés és út-#hadsereg Színház tagja) kébhe- fenntartás gépesítése igen el-#tes tanulmányútra a Szovjet­maradott nálunk. Említettem # unióba utaztunk. Nagyon lzga- már, hogy Füred—Memye kö-#tott, milyen lehet az az ország, zött makadám út épül. Csak amelyik formálja, alakítja a vi­lit 50 ezer köbméter földet kell-jág képét a szocializmus jegyé­megmozgatnunk. Szükségünk Jj>en. Mielőtt elindultam, a kol- ienne földtoló gépekre, viszont - Jégák, a város polgárai közül ebből egy fia nem sok, annyi' többen megkértek, hogy jól sincs a vállalatnak. Föid-tömö- nézzek körül, aztán referáljak, nto gepekkel is nagyot tud- kedves barátaim, ismerő- nánk lendíteni a munkánkon, én jól szétnéztem, mert de nincs ez sem. Szívesen bé-#a szovjet elvtársak eme még relnénk de erre nm« leheto-Jkülön lehetőséget lsadtak. glpesíátevZáUaieagty de mi ««^ét-tagú au­tóipari minisztérium vállalata, J !efácl° ^°Hunk“ azt mond- míg mi a közlekedésügyi ml-^. h?^ ™ mondjuk meg, nisztériumhoz tartozunk Mint íhw^karunk menni, nut aka- alvállalat megcsinálná a mun-*runk ,látni’ E16Kszo1; 18 M°szk- kát. de nem kockáztathatjuk ^ara es. f emberekre voltunk meg azt, mert esetleg nem {Wvtocsiak. tartják be a határidőt, s ezzel lemaradunk. Legjobb megoldás * az lenne mégis, ha pénzért bé-' relhetne a vállalat földgépe-. ..... ket 1 tyonyöru város, metropolis, dt 1' tern a szó füstös, sikátoros — Milyen hátrányok S2ár- értelmében, hanem egy rend- lafnak nlnc“k£ °qépe I ? "* '!tívÜl egészséges építkezésű^ l57intp fiicr TTiPn.tnc r ri cnrncfn — Nincs biztosítékunk arra Jfiú izkvíi—CAiiliszi—Szk fi f tHI( írta: Sallós Gábor, a Csiky Gergely Színház főrendezője MOSZKVA nézve, hogy képes lesz-e a vál-< lalat biztosítani termelékeny­ségben a tervszámokat. — Van-o m«g, ami tatja a vállalatot? hátrál-. — Hogyne. Az anyagellátás­sal kapcsolatos zavarok. Janu­szinte füst mentes, ragyogó széles utcákkal megépített vi­lágváros. Az első, ami meglepő, a 25— 30 méter széles utcák. 20—30 emeletes felhőkarcolók rendkí­vül impozáns elhelyezésbal, mintha őrséget állnának 8—10 emeletes kollégáik mellett. A árban rendeltünk háromezer forgalom szédületesen nagy, tonna túlfolyó ikövet az út ala-!,^e me&is precíz, hisztéria men- pozáshoz, erre kiutalnak ne-1'^. A pesti ember örömére, künk ötszáz tonnát. így jár-1 bárhol át lehet menni az út­iunk a hengerkaviccsal is. öt-1 testen, sem a rendőrök, sem a ezer tonna helyett kétezer ton-''sofőrök nem kiabálnak a gya- nát kaptunk Szükségünk lett#logosra. volna kilencszáz köbméter bá- # Az utcák tisztaságát látva, nyasavicsra, küldtek 2uu köb-/elpirul az ember, ha egyes ha- métert. Éves viszonylatban ki- / zai fő-, vagy mellék utcára lencvenháromezer tonna hen-/gondol. Meg is jegyeztem Pá- gerkavicsot használna el válla-1 los barátomnak, hogy a szovjet latunk, de előreláthatólag nem elvtársak valószínűleg még az kapunk ennyit. Pedig, kényte-1 utcákat is parkettkefélő és por­szívógépekkel takarítják. (Ezen nem is csodálkoznék, mert olyan olcsók.) Az első, ami döbbenetes mély hatást gyakorolt rám, a Lenin és Sztálin mauzóleum. Az em­berek tízezrével állnak sorba a hét bizonyos napjain, csak azért, hogy láthasák a XX. szá­zad két legnagyobb emberét, aikik egymás mellett pihennek. Szinte úgy látja a szemlélő, hogy lélegeznek. Valóban, ha kijön az ember a Vörös térre, és látja a város lüktetését, a Bazilíusz templom aranyozott hagymakupoláiról a modem felhőkarcolókra tekint., érzi a két nagy halott alkotó nagy­ságát. A KREML csodálatos műemlékeit nem egykönnyen felejti el az em­ber. Az arany lemezekkel ta­pétázott falak, szebbnél szebb ikonok egész sora, a 200 tonnás harang a Rettegett Iván temp­loma mellett a földön, mert előbb megcsináltatta a haran­got, amikor rájött, hogy képte­lenek felemelni a toronyba. Ez mind mind felejthetetlen. De van-e nagyszerűbb él­mény, mint órákat tölteni a Tretyakov galéria képei között, ahol a kis pioníroktól kezdve az öreg szakállas kirgiz pa­rasztig, mindenkivel találkoz­tam. A klasszikus orosz festők képeitől bizony nem könnyű elszakadni. Persze nem kisebb, mint Scsedrin, Kozlavszkij, Lebegyev, Fedotov, Ivanov, Siskin, Verescsagin, Szorokin é3 így tovább sorolhatnám vég­nélkül e nagyszerű névsort. A moszkvai emberekben rendkívül nagy a kuitúrszomj, a képtárak, múzeumok állan­dóan »telt házakkal« dolgoz­nak. Szeretik a könyveket. Utón, útfélen, szállodákban, éttermekben hatalmas köny­vespultok roskadoznak a jobb­nál jobb könyvek alatt. Heine. Schiller, Goethe, Poe, Byron. Puskin, Petőfi mind megtalál­hatók itt. A moziműsorban játszanak indiai, kínai, angol, olasz, francia, német, szovjet és népi demokratikus filmeket, jelenleg a »Két vallomás« c. magyar filmet játsszák nagy sikerrel. Három legnagyobb SZÍNHÁZI ÉLMÉNYEM az Anyegin, Hamlet, és az Ob- razeov színházának »Ördög malma« c. előadás. Az Anyegint éneklő V. K. Otdelenov és Lenszkijt alakító A. D. Masszlennikov az ének­művészet magasiskoláját nyúj­tották az előadáson és mindez párosult az elmélyült színész­mesterség munkával. Ez. ná­lunk elég ritka, mert vagy ki­tűnő énekeseink vannak, de gyönge színészek, vagy fordít­va. Itt minden művésznél mindkét tulajdonság és képes­ség remek összhangban talál­kozott. A Majakovszkij Színház Hamlet előadása mélyen bevé­sődött az emlékezetembe. El­sősorban A. V. Kaskin rende­zése az, ami magával ragadott. Forgószínpad nélkül, nyíltszíni változásokkal, szinte filmhez hasonló pergéssel oldotta mes a sok képes Shakespeare drá­mát. Rendkívül merész és bá­tor rendezői fantáziára vall az, hogy a hagyományos Shakes­peare-! színpad elemeit kever­te modem megoldású ferzeces, fekete körfüggönyös kép- beálHtásokkaL Ezáltal a darab feszültségét sokkal magasabb fokra emelte, mint az összes, általában eddig látott Hamlet $ előadásoké volt. Természete­in a kitűnő előadás fő motor­ja a Hamletet alakító fiatal M. M. Kozakov. <A »Gyilkosság a Dante utcában« c. film főszo-i1 replője.) Rendkívül szuggesz-l* ív színészegyéniség, feltűnően <1 >zép mozgáskultúrájával meg-*1 érdemelten hívták tizenhétszer1' függöny elé az előadás végén. '[ Másnap este nagyszerű báb-(> színházelőadásban gyönyör- j i ködtem, a moszkvai Kukol|> Színházban. Jan Drda és J. Stok »Az ördög malma« című szatíráját játszották. Az elő­adásról és a művészi játékról i1 úgy hiszem, elég ha annyit mondok, hogy az élettelen, merev bábok hús-vér figu­rákká alakultak át. Tele szív­vel és humorral éltek a pici színpadon. A figurákat mozga­tó művészek rendkívül tehet- J ségesek, ami meg is mutatko- ’ zott mind az előadás összhatá­sában, mind egyes alakítások- ^ oan külön-külön is. Vélemé-J nyem szerint a moszkvai szín-# házak rendkívül magas művé-# ;zi színvonallal büszkélkedhet­nek. Természetesen ahhoz, hogy egy-egy színháznak kiala­kuljon bizonyos játék-stílusa, elsősorban összeszokott, tehet :éges művészekből álló együt­tesre van szükség. Természe­tesen az is nagy segítség, ha agy társulaton belül nincsenek ényegesebb világnézeti különb­ségek. A moszkvai színházak nűvészei a béke és szocializ-. nus megvalósulását akarják,^ ez a tudat és az ebbe vetett hit hatja át munkájukat. így születnek aztán a ragyogóbb­nál ragyogóbb előadások és rgy válik minden moszkvai színház a művészi munka templomává. (Folytatjuk.) ; ti! Nádasa József: Emberi szó Kicsit elbúsitó, majdnem restellni való, hogy ha költői pályámat számbaveszem, im­már évtizedekben kell szá­molnom. Jóval elmúlt har­minc esztendeje, hogy Osvát Ernő közölte verseimet a Nyugat-ban. Hogy ilyen hosszú idő után újból jelentkezhetem, a fiata­labb és nem fiatalabb olva­sók mint valami újonnan fel­tűnt költőt vesznek szemügy­re. Azok meg, akik régebbről ismernek, azt bizonygatják, hogy újjászülettem. Tudom is én kinek van igaza? Ifjú éveimben egy kicsit pózosan öregnek éreztem magam, most pedig (talán szintén pó­zosan) suhancos fiatalnak. Mostani kötetemben főleg újabb verseimet vettem fel, a régiekből, a már megjelent köteteimből, a termésnek csupán egy töredékét, mind­össze néhány tucatnak kegyel­meztem meg. S ha bírálóim egy része, igen szavahihető, komoly ítészek, szememre vetik, hogy túl szigorú voltam és többet vehettem volna be a kötetbe, mint éppen azt a százat, ennek sem mondok ellent, de talán még mindig jobb, ha túl magas volt a mér­ce, mintha túl alacsony lett volna. Verskötetemmel egyidóben mesekönyvvel is megörven­deztetem magamat. Ebben is, abban is magamról beszélek, és a világról. Mert miről be­szélnek a költők, ha nem er­ről a kettőről. Akár fiatal, akár idős. Akár felnőtteknek szól, akár gyermekeknek. Akár harsonás hangon hirdet, akár szerény pásztorfurulyán. Bevallom: ón inkább az utób­bi módon próbálkozom im» már közel négy évtizede.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom