Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-21 / 17. szám

Kedd, 1958. január 21. 5 SOMOGYI NÉPLAP Szakadék ö A VALAKI a cím láttán arra gondolna, hogy Darvas József háramfelvonásos drámájának falusi előadása csak középszerű, vagy inkább színvonalon aluli lehet — téved. SBaaabaton este egy olyan produkciót láttunk, mely után derűlátóbban nézhet az ember a jövőbe, s megerősödhet benne az elhatározás: igenis, mindig többet, jobbat kell vámunk színjátszóinktól, mert képesek rá. A játék- és rendeaésbeli hibákat figyelembe véve is drámt játszódott az ötvöskónyi kultúrház színpadán, dráma, mely társadalmi, eszmei mondanivaló­jával végre átszakította a korlátokat, betört 1 alvóinkba és gondolkodóba ejti az embereket. Szén az estén vendégegyüttes, a Felsőbogáti Állami Gazdaság kultúrcsoportja kényszerí­tette tapsra a tenyereket, s helyenként köny- nyet csalt a szemekbe. Ha semmi mást nem mondanánk az előadásról, csak a témaválasz­tást említenénk, az is elég lenne, hogy dicsé­rettel adózzunk a gárdának, vezetőinek. Di­csérettel, mert vállalkozásuk — bár óriási — útmutatást jelent, példát és buzdítást. Azt hi­szem, nem talált volna nagyobb elismerésre a Mágnás (Miska, vagy bármely gügye operett, tarka-eist, vagy ízléstelenségig humorizálgató vígjáték sem, melyeket oly nagy előszeretet­tel tartanak magukénak színjátszócsoportja­ink. A harmincas évek drámája a mához szól, s oly meggyőző erővel küzd az igaz ügyért, hogy lehetetlen nem megérteni, magunkévá lesni mondanivalóját. A csoport sokkal többet nyújtott, mint vár­tuk, s megérdemelten aratott nagy sikert. De éppé« azért, mert nem kezdő együttesről van síé, mert színjátszói előtt jövőt látunk, mert csiszolni, javítani akarjuk játékukat, kissé kritikusabb szemmel néztük az előadást, mint az általában szokásos. A rendezésben (Ständer Imre) több olyan javítani valót észleltünk, mely értékesebbé tehetné a produkciót, s kiemelné az íróilag kisebb lehetőséget nyújtó jeleneteket is. Kü­lönösen az első felvonás képeire gondolunk. Itt még nincs drámai összeütközés, csak elő­készítése. Élőbbé, mozgalmasabbá lehetne ten­ni a pletykázó asszonyok jeleneteit, mert ők csak szöveget mondanak, s mozgásiban, játék­ban nem ismertetnek meg a falusi asszonyok jellemző vonásaival. A cselekmény akadozik, meg-megáll, hogy újra nekilendüljön, de ez elég ahhoz, hogy a szereplők kiessenek szere­pükből, s a közönség az események menetéből. A második felvonás drámai fokozása nagysze­rű. (Ez sikerült a legjobban.) Csakhogy a har­madik felvonásra kifogynak az erőből és en­nek következményeként — sajnos — vissza­esik a darab, összevetve tehát: hullámzást lá­tunk, és nem felfelé ívelő kiteljesedést, ahogy azt a műfaj, a cselekmény is megkövetelné. A tanító, Stander Imre különösen a máso­dik felvonásban nyújt hiteles,, meggyőző ala­kítást. Helyenként azonban (amikor a mun­kásemberek szeretetéről beszéi) szövegmondá­sa szavanként hat, s ezáltal nincs elég súlya szavainak. Mozgásából, gesztikulációiból is a megfontolt embert szeretnénk érezni. És in­kább a fojtott szenvedély előtörése jellemzi ezt az alakot, mint harsány hangerővel tol­mácsolt indulat. Általában fő erénye az előadásnak, hogy úgyszólván minden figurához megtalálták a megfelelő egyéniségű szereplőt. Mikus alakí­tójára (Rácz Jenő), Mari nénire (Bognár Irén) és Horváth Lajosra (Róth Sándor) vonatkozik, akiknek játékában semmi kivetnivalót sem ta­láltunk. Talán csak Róth Sándort érezzük — városi öltözéke miatt — inkább gyárigazgató­nak, mint száz holdas parasztnak. Klári (Bácsai Erzsébet) játéka jó, talán egy kicsit jobban bele kéne élnie magát szerepébe. Hor­váth Lajos Beksics alakításával, egyszerűsége, természetes mozgása és beszéde alapján vált az előadás egyik legjobb szereplőjévé. Mikus Imre (Szőke János) figurájától több nyeglesé­get, fennhéjázást kíván a darab. Hiteles alakí­tás volt Kovácsné (Lukács Zsuzsanna) különö­sen jó arcjátékát, némajátékát emelnénk ki. Beszéde azonban túlságosan egysíkú, pedig a szenvedély, elkeseredés okozta hullámzás hi­hetőbbé tenné játékát is. Szervesen kapcso­lódtak a cselekményhez a mellékszereplők: Gál Mária, Szőke Jánosné, Vucskics Jánosné, Vucskics János, Pető József és a gyermeksze­replők: Bakter Lacika, Bosnyák Jancsi, Tóth Misiké is. Tarabó Zsuzsika Erzsi alakítása (mert ez alakításnak nevezhető!) őszinte együttérzést váltott ki a nézőkből. 1TINT MONDOTTÜK, kisebb hibái eUe- nére is jó előadást láttunk a felsőbogá- tiak tolmácsolásában. Hisszük, hogy a vidéki csereműscrok alkalmával még sokat fejlődik, élettelibbé, tökéletesebbé lesz a produkció­jávori Béla MOZAIKOK üj üzletek 1957-ben 10 000 új üzlet nyíl' a Szovjetunióban. A lakosság 74 milMrd rubellel vásárolt többet, mint 1056-ban. Ilyen nagyarányú árukeresletet most tapasztaltak először. Hatvanhét nyelven A moszkvai külföldi és nem­zetiségi szótárkiadó vállalat, fennállásának 20 esztendeje alatt, a világ 67 nyelvén 45: szótárt adott ki. A kötetek ösz- szes példányszáma meghaladja a 26 milliót. A szovjet mozik — 1957-ben Tavaly több mint 70 mű­fűmet mutattak be a szovjet filmszínházak. A műsort 23 or­szág legkiválóbb alkotásaiból állították össze. Vasbetonhíd A világ első nagyméretű vasbet-onhídját Moszkvában építik fel. A híd a Lenin-he- gyeknél íveli át a folyót. Hosz- sza mintegy 7 kilométer, szé­lessége pedig 24 méter lesz. Ezideig ilyen nagy hidakat acélszerkezetekből szerelték össze. Az új híd emeletes lesz. A földszinten a Metro, az eme­leten pedig a városi közlekedés halad majd. Tangazdaság keres azonnali belépésre KERTÉSZET! SZAKMUNKÁST, BOLGÁR-KERTÉSZT, fizetés megállapodás alapján. Más esxköx eélsserűbk volna Amerikai művészek egy cso­portja január 6-án megnevezte Amerika »legaranyosabb« höl­gyeinek koszorúját, amely tíz nőből áll, nevezetesen a követ­kezőkből: Ava Gardner, Kim Novak, Jayne Mansfield, Mari­lyn Monroe, Marie McDonald, Debra Paget, Susanne Hay­ward, Abbe Lane, Jean Mar­tin, Cyd Charisse. Russel Patterson rajzoló, a művészcsoport szóvivője kije­lentette, hogy az Egyesült Ál­lamoknak ki kellene használ­nia a tíz csinos nő szépségét a hidegháború befejezése érde­kében: »Oroszországba kellene küldeni őket békekövetek gya­nánt«. FÉLIDŐBEN... 16. Kaposvári MTE 18 5 2 11 36:46 12 Kezdjük azzal, ami hozzá tar­tozik az igazsághoz. Amikor ta­valy felütötte fejét a háromcso­portos NB II. gondolata, szinte az egész Kaposvár egy ember­ként állt az MTE mögé, s min­denütt a »sizerzel't jogokról« be­széltek, mely szerint a Kaposvári Munkás Testedző Egyesület lab­darúgóinak igenis az NB II-ben von a helyük. Amikor biztossá vált. hogy háromcsoportos lesz az NB IX., okkor aztán sokan visszatáncol­tak azzal, hogy sok baj és kel­lemetlenség előidézője lehet az, ha két NB Il-es csapata lesz Ka­posvárnak. Megfér-e két dudás egy csárdában? Sikerül-e megcá­folni a közmondást? Ezen töp­rengtek a laoaarugás kaposvári hívei, akik bizony nem nagy örömmel látták, hogy kezdetben a KMTE és a Kinizsi között igen kiélesedett a harc. Gondoljunk csak a Tóth Tiborért folytatott versenyfutásra. Ha a Kinizsinél optimista volt a hangulat az NB li. rajtjánál, akkor mondhatjuk, hogy annál sötétebben látták Káposvárott, mindenütt a KMTE helyzetet az NB II-ben. Az igazolásoknál az MTB-nél nem szereztek egyetlen »nagynevű« játékost sem. uarvos Fonyódról, Egres Balatonboglár- rol, Jutási, Zsoldos a Kinizsiből. Kovács a K. Dózsából került az MTE-hez. Azaz egy »menőt« si­került »szerezni«. Szabó Ottót, a Nagykanizsai Bányászból, aki az­tán. mint igazi vándormadárhoz illik, éppen a bajnoki rajt előtt szökött meg a szó szoros értel­mében Kaposvárról, s hagyta cserben a csapatot. Voltak azért KMTE-vezetők, akik azt hajtogatták, hogy lehet eopöl a csapaioól valami. Bízott az együttesben Zádori László, a KMTE szaktanácsadó edzője is. aki jól készítette fel a rajtra csa­patát. Amikor az idénynyitó mér­kőzésén az MTE biztosan győzte le a Nagykanizsai Bányászt, majd amikor a későbbiek során is a KMTE-csatárok gólképesebbeknek bizonyultak hosszú időn át, mint a Kinizsi ötösfogata, egyre töb­ben voltak, akik azt hajtogatták, hogy lehet az MTE-ből vajami. A nagyon heves és vérmes KMTE- hívők már arra fogadkoztak, hogy a KMTE előbbre vegez majd. mint a Kinizsii. E bizakodókat csak az a vereségsorozat törte le. amely jórészt azért követke­zett be, mert a KMTE-játékosok házatáján is jelentkezeit valami elbizakodottságféle. Túlzott önbi­zalom lett úrrá, s nagyon bíztak a támadósorban, amely kezdet­ben valóban jól működött. Nem számoltak azonban azzoJ, hogy a kezdeti felfutás után szinte tör­vényszerű. hogy jönni kell a le­törésnek. Ez a letörés leginkább a védőknél mutatkozott meg. a Kovács kapus miotit bizony nem egy olyan mérkőzés veszett el. ahol nyerhetett volna az MTE (Láng Gépgyár elleni 3:5). De talán nem is egyes játékoso­kon múlt a sorozatos balsiker. A vereségek legfőbb oka a ta­pasztalathiány volt. Ezért vesz­tette el az MTE a Sztálinváros mecoset is. ahol már 3:1 arány­ban vezetett. Aztán nem tett jót, hogy Zádori dr. elfoglaltságára hivatkozva nem vállalta tovább az edzések vezetését', s csak szaktanácsadói minőségben vett részt a munkában. Radnai Ist­ván, az új edző, egyik ígérete a kaposvári edző utánpótlásnak. Fiatal kora ellenére is vannak ki­tűnő erényei, de vannak hibái is. Tapasztalatlan még az NB II-ben, másrészt nem elég erélyes. Már­pedig a KMTE jó néhány »fene­gyereke« között bizony vaskézre iett volna szükség. Úgy mondják futballberkelcben, hogy a kis Zsoli akkor élte fénykorát, ami­kor Morvái Guszti bácsi néha meg tettlegessiégre is rászánta magát vele szemben. Bár ez utóbbi »nevelési módszerrel« nem értünk egyet, de tény az, hogy a KMTE-nél erélyesebb kézre lett volna szükseq. Nyilván maga Radnai edző is látta ezt, mert hisz az idény végén bejelentette, hogy miután szerződése lejárt, s csak ideiglenes jelleggel vállalta aa NB Il-es csapat edzéseinek ve­zetését, tovább nem hajlandó e minőségben dolgozni, s megvált az egyesülettől. Mi volt hát valójában a baj a KMTEknél? Véleményünk sízerint az, hogy a játékosok között sok volt a »császár«. Kovács olykor- olykor gyengébb szereplését nagy hanggal igyekezett ellensúlyoz­ni. A hátvédhármasban egyedül Darvas volt az. aki meg tudta állni szó nélkül a vereséget, időnként Pammemek is fejébe szállt a dicsőség, különösen, hogy sorozatosan a jók között szere­pelt. Zsoldost mindenki ismeri, éppúgy, mint az idény közben nyugatról hazatért Morváit. Egyi­kük sem megy a szomszédba egy kis »megjegyzésért«, olyanért, ami nemigen bírja a nyomdafes­téket. A kölcsönös sértegetések­ből aztán veszekedés, civakodás, majd kiállítás lett. Mert ha a KMTE 16. is a bajnokságban, egy valamiben első. Az MTE-ből állí­tották ki a legtöbb játékost az NB II-ben. Számszerint ötöt. Helytelen volna azonban csak a dolgok sötét oldalát nézni. Ezek a hibák azért fordulhattak elő, mert a KMTE-vezetők nem állí­tottak időben ezeknek gátat. A kiállítások is a tapasztalathiány­ra mutatnak. Olyan dolgok ezek, amelyeken — véleményünk sze­rint — könnyűszerrel lehet — és tegyük hozzá — kell is segí­teni. Hogy a KMTE-ben több van, mint -amennyit Jelenlegi helyezé­se mutat, azt az idény végén lát­tuk. A csapat vidéki szereplése (győzelem Szombathelyen, Pé­csett. döntetlen Pesten a Délbu- d-al Spartacus ellen. Oroszlány­ban) válasz azoknak, akik tagad­ják az előbbi állításunkat. Ezek az eredmények teszik szinte kö­telezővé a KMTE-vezetők számá­ra, hogy a csapatot ne hagyják sorsára, hanem mentsék meg a kieséstől. Igen. a kiesés elkerülése, ez szerepelt a KMTE-vezetők legfőbb célkitűzéseként az idény elején. Enné! többet nem is várhat sen­ki sem újonc NB Il-es csapatunk­tól az idén. Viszont e követelés­nek megvan a reális alapja, mert a KMTE játékosállománya., állít­juk nem rossz. A kapuban négy jó (kapus közül kell az edzőnek válogatni. Közülük Kovács és Boldog jutottak szóhoz. Szerin­tünk Kovácsot korábban pihen­tetni kellett volna, akkor nem­csak az idény végén talált1 volna magára. Képességeit ismerjük. Jó kapus lehet. Boldog, közel a négy x-hez, csak dicséretet ér­demel önfeláldozó védéseiért, melynek következtében Pécsett meg is sérült. A hátvédh ár más­ban Darvas nyújtotta a legegyen­letesebb teljesítményt, bálán azért, mert idegileg jobban rend­ben volt, mint a bravúrokra is képes, de sokszor elemi hibát vető és kö-nnyelmüsködő Egres és a fejlődésben megállt Takács. A fedezetpár a Vajda—Pammer összeállításban látszik a legjobb megoldásnak. Vajda »hajt«, Pam- mernek »esze« van. Pammer egyébként a csapat egyik leg­jobbja volt az ősszel. A fiatal Németh elpuhult, ellustult, pedig tehetséges. Szvathot sérülése aka­dályozta meg, hogy állandó tag­ja legyen a csapatnak. A támadósorban Jutás! a várt­nál jobb teljesítményt nyújtott. Gyorsasága nagy erénye, néhány pompás gólt Is láttunk tőle. Papp erőnlétével volt baj egész ősszel. Emiatt nem tudta kifejteni azt. amit valójában tud. Tiszaqátinak le kellene higgadni ahhoz, hogy hasznos tagja legyen a csapat­nak. Kérdés, hogy ilyen koroan. mint az övé, le tud-e már valaki higgadni. Zsoldos nuilajnzá telje­sítménye mögött sokszor ragyo­gót láttunk, sok szép gólt szer­zett, néha viszont teljesen el­tűnt. Nála la erőnléti bajok vtan- nak. éppúgy, mint Morváinál. Azt helytelennek tartottuk, hogy Mor-vait minden edzés nélkül dob­ták be. Emiatt következett be nála olyan letörés, amelyből oaak az idény végén lábalt ki úgy- ahogy. Szóhoz jutott még Trisch- ler-1 ural ea Tárók. muidkjoWan katonák, újoncok. Renadszarllele- nül tudtak edzeni, s emiatt aem tudták azt nyújtani, amit valójá­ban tudnak. Mit várhatunk a tavasztól? Joggal lehetünk a KMTE-vezetök- kel együtt optimisták. Mert igaz ugyan, hogy jelenlegi helyezésé­vel kiesett volna a KMTE, viszont az is igaz, hogy a 13. Veszprém mindössze egy ponttal áll a KMTE előtt. Ha számbaveaazük. hogy a kieaöjelölt ellenlábasok: Szombathely. Pécsbányatoleip. Sopron, Zalaegerszegi Dózsa és Szekszárd mind-mind Kaposvárra jönnek, akkor ugye nem is re­ménytelen a KMTE helyzete? Szóljunk befejezésül a KMTE vezetőségéről is. Sok hibája mel­lett ez a vezetőség sok eredményt is ért el. Az a határtalan szívós­ság. amely a vehetőket, s főként a csapat mindenesét, Androsits Imrét jellemzi. határozottan erény, ök akkor sem vesztették el hitüket, amikor már minden­ki lemondott az MTE-ről, s ami­kor városszerte fogadásokat kö­töttek, hogy az MTE a hátralévő •nyolc mérkőzésén egy pontot sem szerez. Andfositsók bíztak a csapatban. Nekik volt igazuk. Az idény kezdetén elkövetett hibái­kért azonban el kell marasztalni mindazokat, aJcik abban részesek voltak. Az idény közepén éppen ez a vezetőség mutatott példát, hogy meg tudja teremteni az együttműködés alapjait is. Az együttműködés további biz­tosítását, valamint a csapat edző- problémájának megoldását ajánl­juk a KMTE-vezetők figyelmébe. Ez esetben a KMTE csapatával jövőre Is az NB II-ben találkoz­hatunk. Ezt is várja egyébként mind a vezetőktől, mind a játé­kosoktól mindenki Kaposvárott, aki az egyesületi sovinizmuson túlteszi magát, a megye és a vá­ros sportját tartja szem előtt. Kovács Sándor Bajnokveréssel kezdődött az 1958. évi megyei sakkbajnokság *^mTn'mTVTfTffTTTffTTTTTTTTfTffmfWTfTTflTflfTTTTWfffmTfffTmT TTIfflfftTTTflffttTI cAki a. népért (tivad, SOSEM FÁRADr egy itt üdülő üzemi együttest Ez a mondás áll dr. Kollosi Bélára, a balaUmszabadi kör­zeti orvosra. Szerencsém volt, mert alig félórát kellett vára­kozni rá, amikor is hazaért. Este fél hatot mutatott már az óramutató, amikor sáros bakancsokban, egész napi nvmlcától fáradtan átlépte ott- Iwnának küszöbét. Természe­tesen betegtől jött. Beszélgetésünk a vártnál itönnyebben indult. Csak eppen más mederben, mint gondoltam volna. Kolossi doktor igen művelt ember, a politika berkeiben is jára­tos. Erről beszél. — Éppen nemrég olvastam Iloosewelt fiának könyvét. Sok turpiságról lerántja a leplet, amit Amerika legszí­vesebben megtartott volna a második világháború kulissza- titkaként. Megpróbálom, hogy róla kérdezősködjek. — Hat éve vagyok Szaba­diban, előtte hellén voltam. Tudjat amikor ide jöttünk lakni, nem volt sportélet egyáltalán a községben. Még á propaganda-meccsre is úgy kellett meghívni két csapatot, es a siójutiakat. Ma már más a helyzet, a megyei III. osz­tályban játszik a csapat, és van amikor 30 drukker kíséri el az autóbusszal. Már számlálgatok magam­ban: gyógyítás, politika, sport. Egyre nő az érdeklődé­sem. Fél hétre jár az idő. Köz­ben dr. Kolossihoz receptért jöttek, azután indultunk. Hogy hová? A kultúrotthon- ba. Ugyanis a körorvos — feleségével együtt — a színját­szó csoport egyik legizmosabb támasza. Néhány perc műim a színpadon van. A Sevillai borbélyt játsszák. Hangja meg­változik, s bár ez az első színpadi próba, alig ismer­hetni a nyugodt, kedves em­berre — kapzsi, ravasz vénné változott — amint azt szere­pe megkívánja. Gyógyítás, politika, sport, kultúrmunka. Végre ismét jut idő a kér- dezösködésre. Orvosi körze­te? — Maros, Marositanyák, J óreménypuszta, Csárdama­jor, Fürdőtelep, Gamásza. E két utóbbi hely télvíz idején 24 lálométert jelent, mivel csak Siófokon keresztül lehet megközelíteni. Közlekedési eszköz? — Van egy öreg autóm, de nem bírja az iramot. Sokszor rossz.*No meg nem is neki való a sártenger. S akkor? — Szekér, de leginkább gyalog. Reggeltől estig'. S ki ne felejtsük: Szabadiban van a járás egyetlen egészséghá­za. Nagyon szép rendelő, na­gyon szeretem. — Ott mikor van? — Minden szerdán délután. Doktor Kolossit mindenki szereti a faluban. Nem is egy­szeresen, többszörösen. Sze­retik benne a kiváló, lelkiis­meretes falusi orvost, a sport drukkert, s a kultúra odaadó hívét. Nem csoda, ha ilyen példa láttán szívesen dolgozik ki-ki a faluban, s megy fin­den, mint a karikacsapás. A kultúra az élet, a hiva­tás szeretete. Megkérdezhet­nénk még, hogy 6 sohsem fá­rad el? De felesleges, hiszen aki a népért fárad, sohsem fárad. — FK Elöljáróban annyit, elég von­tatottan indult, különböző okok miatt el is halasztották a mái korábban kitűzött versenyt. 3 tegyünk hozzá még annyit, hogy a huzavona után sem a legna­gyobb körültekintéssel lett a ver­seny megszervezve. Egy év alatt lett velna idő arra, hogy vala­mennyi járásban megrendezzék a bajnokságokat, s minden járás legjobbja ott legyen a megyei döntőn. Szeretnénk remélni azt, hogy Somogybán nemcsak Nagy­atád, Tab és Csurgó jelenti Ka­posváron kívül a sakkozást. Biz­tosan tudjuk, hogy Fonyódon. Siófokon, de a többi járásokban is van némi sakkélet. Ha gyenge, akkor sakk megyei alszövetsé- günk feladata legyen az, hogy ezek megerősödjenek, megizmo­sodjanak. Az eredetileg 16 főre terve­zett megyei sakkbajnokság me­zőnye végül is 12 főre olvadt. Dr. Franki, dr. Máté, Gál és dr. Túri elfoglaltságukra hivatkozva lemondották szereplésüket. Szom­baton este a megyei tanáesazék- háa könyvtártermében H. Kovács Zoltán versenybíró elnökletével megejtették a sorsolást. Az egyes versenyzők a kővetkező sorszá­mokat kapták: 1. Besztercsényi, 2. Vodicska (Tab), 3. Sipos dr., 4. Horváth Miklós (Nagyatád), 5. Treer, 6. Köhler, 7. László, 8. Bárány. 9. Dobcr. 10. Soóki B., 11. Péterii, 12. Horváth László. A versenybíróság és a verseny­zők megállapodtak abban, hogy miután kicsi a mezőny, a vidéki versenyzőkre való tekintettel a versenyeket minden héten szom­bat-vasárnap rendezik meg. A szombat meglepetése: a fiatal Treer legyőzte Bárányt Az első forduló szombati ver­senynapján a »küzdelem« azzal kezdődött, hogy Horváth László elfoglaltsága miatt el kellett ha­lasztani a Besztercsényi—Horváth L. találkozót, öt táblán folyt te­hát a verseny, ahol akadt egy vaskos .meglepetés is. Az egyre jobban fejlődó fiatal Treer a fe­hér bábukkal játszva, matt-holy- zetét teremtett Báránnyal szem­ben. A többi játszmákban a várt eredmények születtek. I. forduló: Vodicska —Péterfi 0:1, Sípos—Soóki 1:0, Horváth M. — Dobor 1:0, Treer —Bárány 1:0, Köhler —László 1:0. Vasárnap : Vodicska legyőzte Besztercsényit! BUDAPEST —POZNAN 16:6 A nem- hivetialos magyar—len­gyel ifjúsági válogatott ökölvívó viadalt Budapest—Poznan váro­sok közötti mérkőzés formájában bonyolították le vasárnap este Budapesten a Sportcsarnokban. A visszavágó jellegű mérkőzésen a budapesti ifik nem várt nagy fölénnyel győzték le azt a len­gyel csapatot, amely Póznámban diadalmaskodott a magyar ifi vá­logatottal szemben. Budapest csapatában helyet ka­pott a kaposvári Papp is, aki a kisváltósúlyban indult. Papp bal- .-zerencsés mérkőzést vívott. Mi­korra ugyanis sor került Koni- eczny elleni versenyére, a ma­gyar csapat mái’ 10:0 arányban vezetett. A lengyel, vezetők ép­pen Papp mérkőzése előtt pro­testállak, 9 kifogásolták a pan- tozóblrák működését. Való igaa, akkor méginkább a meglepetés erejével hat a tahi Vodicska szép győzelme a már évek óta baj­nokságot nyerő BesEtercséoyi fe­ien. Besztercsényi fölényeske­dett, s erre fizetett rá. Igaz. hagiy Vodicska mindig »mumusa« volt fiatal bajnokunknak. E napon meg egy meglepetés született. Horváth M. a végjátékban elné­zett egy lépést, ezzel bástyát vesztett és feladta Soókival sown ben. Az igen szoros versenye­ken Köhler is legyőzte Bárányt. A Horváth L.—László mérkőzést elhalasztották. II. forduló: Bárány—Köhler 0:1, Dobor—Treer 1:0, Soóki— Horváth M. 1:0. Pétenfi—Sipos 0:1, Besztercsényi —Vodicska 0:1. A versenyeket szombaton dél­után 5 órakor és vasárnap reg­gel fél 9-kor folytatják. hogy Nyírbátori és Határközi mérkőzésein a pontozók a lengyel versenyzőket sújtották. Papp Bé­la ellen aztán »egyenlítettek« a bírák. A fiataj K. Dózsa-vérseny- 7. ■ ■ 7. első írenellben ugyan szo­kásához híven nem bontakozott ki. A második menetben már ő irányított, a harmadik menetben azt csinált ellenfelével, amit akart. A lengyel fiú fogott, fe­jelt, ezért meg is intették. Papp- nak győznie kellett volna. A bí- i ák nem így látták. A közönség és a szakemberek elégedettek voltak Papp szerep­lésével. A magyar versenyzők közül egyébként Jezernlczky, Baranyai. Határközi, ötvös. Nyírbátori, Bé­kési, Szénásd és Budai győzött, Papp, Bdőcs és Bánhegyi vere­séget szenvedett. így alakult ki a mérkőzés végeredménye, a 16:6 arányú győzelem. Ha meglepetésnek tartjuk Treer győzelmét Bárány felett, Nagy fölénnyel győzött Budapest ifjúsági ökölvívó csapata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom