Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-13 / 292. szám

Péntek, 1951. december 13. SOMOGYI NÉPLAP 3 Gyarapítsák ismereteiket a tanácsok vesetői A szocializmus építésének jelenle­gi szakaszán az államigazgatás fel­adatai kibővültek és ha figyelembe vesszük az Országos Pártértekez­letnek a tanácsokkal . foglalkozó megállapításait — a gazdasági szer­vező munka területét tekintve — a feladatok még bővülni fognak. Ez a helyzet szükségképpen előírja, hogy a tanácsoknál magas szakmai és politikai képzettségű vezetők dolgozzanak. E téren a tanácsok megalakulása óta komoly eredményeket értünk el. Figyelembe 'kell venni azt, hogy a hatalom átvétele, majd a tanácsok megalakulása után még nem voltak minden területen jól képzett, politi­kailag és szakmailag széleslátókörű vezetők. A munkásosztály és a dol­gozó parasztság legjobbjainak, akik az államigazgatásba bekerültek, ko­moly munkát jelentett, hogy a min­dennapi feladatok mellett ismereteiket fokozatosan bővítették és kifejlesztették azokat a készsé­geket, amelyek alkalmassá teszik őket egy-egy igazgatási terület ve­zetésére, a párt és kormány politi­kájának, határozatainak végrehaj­tására. A kormányzat is elősegítette e célkitűzések megvalósítását azzal, hogy különböző iskolák szervezésén, továbbá az állami oktatásba való bekapcsolódás lehetőségén keresztül igyekezett az államigazgatásba be­került vezetők ismereteinek bővíté­sét biztosítani. Ezek az iskolák a megyénkben dolgozó államigazgatási vezetők jó részének segítettek szak­mai és politikai tudása gyarapításá­ban. Vezetőink többsége vállalta és becsülettel elvégezte a rövidebb- hosszabb ideig tartó tanfolyamot. A tanácsi vezetők többsége osztalyhű- sége és politikai, szakmai kulturált­sága alapján megállta a helyét ak­kor is, amikor a néphatalom veszé­lyeztetve volt. A 12 év tapasztalatait figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy az ál­lamigazgatás tevékenységére igen rányomta a 'bélyegét a centrális irá­nyítás és ez bizonyos mértékben egyoldalúvá tette a tanácsok mun­káját. Ebből következően a taná­csok vezetői csak a legszükségesebb tudnivalók elsajátítására, töreked­hettek, szervező tevékenységük egy- egy előtérbe helyezett, legfontosabb feladatként előírt szakfeladat meg­oldására irányult. Mindezek ellenére azonban meg­állapíthatjuk az elmúlt évek tapasz­talatai alapján, hogy a munkásosztály káderei képesek voltak az államigazgatás bonyolult és sokoldalú területének megismerésére és a dolgozó nép ér­dekeinek szemszögéből az államigaz­gatás feladatait ellátni, az állami munkát irányítani. Mivel a tanácsok a múltban főleg egy-egy szakterü­lettel foglalkoztak, emiatt más, a la­kosság szükségleteinek kielégítését érintő kulturális és szociális fel­adatok bizonyos mértékben háttérbe szorultak. Az Országos Pártértekezlet, a for­radalmi munkás-paraszt kormány intézkedései az előbbi időkhöz vi­szonyítva új irányt szabtak az álla­mi munkának. A tanácsok állami munkájának alapja: a legszélesebb tömegkapcsolat kiépítése. A taná­csoknak a tömegek állami munkába való bevonásával kell felsorakoztat­ni megyénk dolgozóit is a párt he­lyes és a dolgozók érdekeit leg­messzebbmenőkig figyelembevevő célkitűzéseinek végrehajtása érdeké­ben. Ez a feladat szükségszerűen megkívánja, hogy a tanácsok veze­tői a politikai felkészültség mellett szakismereteiket is állandóan éi minden irányban bővítsék. A taná­csi vezetőknek feladataik ellátásá­hoz az osztályhűségen túl elenged­hetetlen feltétel, hogy megfelelő lá­tókörrel, általános tájékozottsággal rendelkezzenek, tehát kulturált em­berek legyenek. A tanácsi vezetőket az igazgatásuk alá tartozó terület lakói mint jól képzett vezetőket is­merjék, akikihez minden kérdésben, legyen az gazdasági, kulturális, vagy bármely természetű kérdés, a dol­gozók bizalommal fordulhassanak. Ez fontos feltétel ahhoz, hogy az Or­szágos Pártértekezlet határozata alapján tanácsaink munkamódszere is megjavuljon. A tanácsi vezetők­nek meg kell szerezni azt a képes­séget, amely megteremti a feltételt ahhoz, hogy az igazgatási terület minden gondját megtalálják, felis­merjék és a dolgozók bevonásával a problémák megoldásának kezdemé­nyezői legyenek. A tanácsvezetők munkamódszerének jellemzője az kell legyen; hogyan tudnánk minél többet, minél jobbat nyújtani a dolgozóknak, s hogyan tudják bizto­sítani a város mellett a falu kultu­rális felemelkedését. Ez fontos köve­telmény a tömegkapcsolat megjaví­tása szempontjából is. Az ellenforradalom okozta károk következtében az ország anyagi lehetőségei korlátozottak. A rendelkezésre álló anyagiakkal nagyon takarékosan bánjunk. Az anyagi lehetőségek jó kihasználása mellett tanácsaink tö­rekedjenek a község bevételi forrá­sainak növelésére, új gazdasági léte­sítmények révén. Ehhez receptet nem lehet adni. Jól képzett és jó szervező képességgel rendelkező ve­zető ezt felismeri és megtalálja a megoldási lehetőségeket. Ezt egy- egy község politikai és gazdasági arculata, adottságai határozzák meg. A nagyüzemi gazdálkodás meg­valósítása a párt és kormány prog­ramjának alapvető része. Amellett, hogy a szervezés helytelen módsze­reit mellőzzük, nem mondunk le a feladat megvalósításáról. Taná­csaink vezetői az általuk vezetett te­rület helyzetének megfelelően tai- lálják meg annak a módját, hogy a kisárutermelő mezőgazdaságot a szövetkezeti vágányra vezessék. Az említett problémák és célkitű­zések megoldása kötelezően előírja, hogy a tanácsi vezetést megerősít­sük politikailag szilárd, szakmai fel- készültség és általános műveltség te­kintetében magas színvonalon álló káderekkel. Ez a megállapítás azon-. IR szákszervezetek ma már sokkal hn w m r rirtTT rvrr 'fii i. __i X CJJ.. «A 1 .^1 ú b an nem azt jelenti, hogy az e té­ren mutatkozó mulasztásokat egyik napról a másikra fel lehet számolni, hanem érzékeltetni akarjuk vele, hogy a jó vezetésnek előfeltétele a politikai és szakmai képzettség ál­landó növelése. Azt szeretnénk el­érni, hogy tanácsi vezetőink ismer­jék fel a folytonos politikai és szak­mai ismeretgyarapítás fontosságát. A tanulásra, művelődésre megvan a mód. E lehetőségek kihasználásával azonban baj van: a mintegy 490 köz­ségi vezetőből 115 vesz részt állami oktatásban, ami nem kielégítő ered­mény. Lehetőség nyílik arra, hogy tanácsaink vezetői mind az állami oktatásban — alsó-, közép- és fel­sőfokon — vagy tanácsi szakiskolák­ra és politikai • oktatásba is bekap­csolódhassanak. A lehetőségek azon­ban egymagukban nem segítenek. Kívánatos, hogy azok a vezetők, akik még megfelelő ismerettel nem rendelkeznek, tanuljanak, tanulja­nak és harmadszor is tanuljanak. Csakis így tudnak helytállni poszt­jukon. Katona Sándor, a megyei tanács csoport- vezetője ITY7Y7Y7Y7YYYYYV7YY7YY7YYYYYY7Y7YYYYYY7Y7YY7777Y7Y7YYYY7VYYYY7777YY7YYY7YYYY 7777777777777777777777777777777777 SZERGEJ LVOV: cÁ e s a /ó G rí ff ári j barátom és én németet tanítottunk az egyetemen és heten­ként egyszer egy bizo­nyos klubba jártunk külföldi filmeket fordí­tani. s A filmek többnyire rosszak voltak. Ami a fordítást illeti, be kell vallanom, hogy sokkal könnyebb egy regényt lefordítani, mint filmet tolmácsolni. Az ember még csak magában mo­tyogja: »Angelika, kö­nyörgöm, ne hagyj el!«, amikor már Angelika szerelmesével együtt rég el is tűnt a Vászonról. Helyette egy álmosképű alkoholista jelenik meg, aki Angelika életében végzetes szerepet fog játszani. Ezt bizony itták rövid mondatai, melyek­nek fordításával az em­ber szintén nem sokat kukorícázhat, mert egy báli jelenetbe úszik át a kép, s az alkoholista át­kai nem igen kapcsolha­tók ide... Lassan azonban bele­jöttem, mint kell előre kiötleni a szöveget, a cselekmény menetét ki­találni és azonnal a szereplők szájába adni a fordítást. Egyetlen baj az volt, hogy ezek a ve­títések késő este zajlot­tak le, amikor módfelett álmos voltam. Egyszer elaludtam a széken az előadás kez­dete előtt. Csak akkor ébresztettek fel, amikor a film megkezdődött. Nagy kínosan kinyitot­tam a szemem és olvas­ni kezdtem a rendező, a forgatókönyvíró, szerep­lőgárda névsorát. Ekkor vettem észre, hogy a német film francia fel­írással megy. No, de ez máskor is előfordult már. Az epizódszereplők felsorolása közben ismét elszunnyadtam. Egy lö­vésre ébredtem fel. Ijedten , bámultam a Vásznon látható holt­testre. A film végéig sem tudtam aztán meg, ki veit ez az ember, mi­ért ölték meg, s főképp mennyi ideig aludtam, mi történt az alatt a filmen. A tapasztalatlan for­dító eljárását követve, a szöveg fordítása helyett a sport riporter szerepé­ben tetszelegtem. »El­esett és mozdulatlanul fekszik« t- magyaráz­tam a nézőknek, majd hosszú szünetet tartot­tam, hogy közben tájé­kozódni tudjak aZ ese­ményekről. Minthogy a holttest körül többen tolongtak és siránkoztak, már mondtam is a rög­tönzött szöveget: »Oh, borzalom! Szerencsét­len! Megölték! Szegény ember!« A vásznon új személy jelent meg premier plánban, kinyitotta a száját és hosszú mono­lógba kezdett. Ekkor döbbentem rá, hogy ne­héz helyzetemből sem­miképp sem tudok ki­kecmeregni, mert fran­ciára szinkronizált fil­met vetítenek... Szól­jak, hogy nem értem azt a nyelvet, amin a szereplők beszélnek? Egyből azt kérdeznék, hát eddig hogy fordí­tottam. Érteni valójában még egyetlen mondatot sem értettem, csak úgy találomra mondtam va­lamit. Lesz, ahogy lesz! Majd csak rájövök va­lahogy, miről beszél­hetnek a színészek és akkor majd mondok va­lami cselekményhez il­lő szöveget. Lázasan kérdéseket, párbeszéde­ket, sőt monológokat kezdtem kiagyalni. Köz­ben azonban állandóan az motoszkált fejemben, hogy nekem meg kell magyaráznom, ki volt az az ember a film ele­jén és miért ölték meg. Csuda tudja miért, ar­ra a következtetésre ju­tottam, hogy amit lá­tunk, vígjáték, amiben a ponyvaregényeket teszik nevetségessé. A szöveg- mondást ennek szelle­mében folytattam. Minden simán ment. Igaz, hogy az a fiatal lány, akit én csökönyö­sen a főhős testvérének mondtam, váratlanul férjhez ment saját »testvéréhez«, amiért is utólagos és hosszadal­mas indoklásba kezdtem a film közepén. Alig ve­zettem ki ebből a tartal­mi káoszból az ifjú fér­jet, akit én eleinte a fő­hősnőd bátyjaként köny­veltem el, amikor a magyarázat tetőpontján, mondhatnám, a kezeim közt, holtan esett össze. Hirtelen halálát ördögi erőfliszkéssel préseltem a- könnyed vígjáték ke­rekei közé. A közönség agyon kac igta magát, olyan nevetséges volt a színészek baljós arca és a színészek nevében mondott vidám tréfál­kozásom közti ellent­mondás. Másfélórás verejtékes munka után megjelent a »Vége« felírás és én megkönyebbülten ej­tettem ki számon az egyetlen valóban helye­sen fordított szót. Következő héten Gri­ff őrij barátom volt a so­ros. Előadás után össze­találkoztam vele. — Hogy ment a for­dítás? Mit vetítettek? — Az »Arany út«-at — mondta sötéten. — Hogy, hogy az »Arany út«-at? Hisz azt a múlt héten én fordí­tottam. — Elhatároztfik, hogy mégegyszer megnézik, mert rég nem láttak ilyen sikeres Vígjátékot. Ha megölsz sem értem, mit nevethettek ezen a fűmen: tipikus melodrá­ma borzalmakkal és gyilkossággal megspé­kelve. — Na és? — kérdem én. — Kikergettek. Azt mondták, hogy nem tu­dok fordítani. Csalónak neveztek. Megvallom, nem volt lelkierőm, hogy megma­gyarázzam, hogy mi is történt az »Arany út« előző előadásán. Grigo- rij perfekt beszél fran­ciául és szóról szóra fordította a szöveget. Fordítota: LAJOS GÉZA Küldöttközgyűlés a MEDOSZ-ban A MEDOSZ megalakulása ótalászati Vállalat küldötte javasolta, harmadik esetben ültek össze me­gyénk mezőgazdasági üzemeinek küldöttei a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában, hogy megvi­tassák a két küldöttgyűlés ideje alatt kifejtett szakszervezeti tevé­kenységet, s meghatározzák az elkö­vetkezendő időszak feladatait. Az értekezleten Fekécs Lajos elv­társ, a MEDOSZ megyei elnöke tar­tott beszámolót. Beszámolójában foglalkozott az ellenforradalom ha­tásával a szakszervezeti mozgalom­ra, valamint a szakszervezeti mun­kában megmutatkozó eredmények­kel, fogyatékosságokkal és felada­tokkal. A szervezettségről szólva hangsú­lyozta, hogy jelenleg az összdolgo- zók 85 százaléka tag.ia a MEPOSZ- nak, ezenbelül egyes ágak, mint az állami gazdaságok dolgozóinak 40, az erdőgazdaság 87, míg a gépállo­másoknál, amely most van fejlődő­ben, megközelíti a 70 százalékot a munkások szervezettsége. Ezzel pár­huzamosan javult a MEDOSZ gaz­dasági helyzete is: míg a januári összbevétel 32 000 forint Volt, egy főre 4,— forint átlag jutott, addig augusztusban és szeptemberben 95,—, 102 000 forint volt a havi bevétel, s az egy főre eső átlag 8,57 forint. Fekécs elvtárs elmondotta, hegy többet törődnek a termelési kérdé­sekkel, a dolgozók anyagi és kul­turális helyzetének javításával. Bí­rálta a szakszervezeti munkában megmutatkozó fogyatékosságokat. Elmondotta, hogy ma még hibák vannak a kollektív vezetés, a szak- szervezeti bizalmiak tájékoztatása, a termelés kérdéseivel, valamint a dolgozók anyagi és kulturális hely­zetének javításában. A Nagyatádi Gépállomáson pl. eb­ben az évben több mint tíz esetben lett volna szükség a szakszervezeti tagok törvényben biztosított segé­lyezésére, azonban a szakszervezeti bizottság annyi fáradságot sem vett, hogy a javaslatát felterjessze a MEDOSZ megyei bizottságának. Ebből kifolyólag a dolgozók elestek a jogos támogatástól. A beszámolóban részletesen szere­pelt a szakszervezet feladatai is. A feladatokról szólva hangsúlyozta az előadó, hogy a szervező munkának nem szabad öncélúvá válni és elő kell segtíeni a szákszervezet egész munkájának megjavítását. A munka megjavítását a tervezésben való részvétellel, megfelelő javaslatok ki-* dolgozásával kell kezdenünk. To­vább kell fokozni a termelési ta­nácskozások jelentőségét, hogy ezzel elősegítsük a dolgozók helyes ja­vaslatainak figyelembe vételét. A továbbiakban, hangsúlyozta az előadó, hogy igen fontos feladata a szakszervezeteknek a. dolgozókról való gondoskodás, érezzék azt, hogy a hatalom részesei, fokozott figyel­met kell fordítani arra, hogy a ter­melési munkához biztosítva legyen a jó munkakörülmény, megfelelő ellá­tás, érvényesüljön a dolgozók jog­védelme és biztosítva legyen a dol­gozókat érintő egyéb más problé­mák megoldása. A továbbiakban Fekécs eivtárs az üzemi tanácsok létrehozásának fon­tosságáról, jelentőségéről beszélt. Befejezésül a párt vezetőszerepének biztosításáról és a szakszervezet, va­lamint a gazdasági vezetés közötti kapcsolat javításának szükségességé­ről beszélt. A beszámoló, valamint a határozat feletti vita következett. A vitában 17 felszólaló vett részt, akik észre­vételeikkel, helyes javaslataikkal se­gítették a tanácskozás eredményes­ségiét. Szörényi János, az Állami Gazda­ságok Megyei Igazgatósága részéről elmondotta, hogy ahol jól dolgozik az üzemi bizottság, mint pl. a Nagy­baráti Állami Gazdaságban, ott job­bak a termelési tervek teljesítése, a dolgozóik anyagi és kulturális hely­zete. Az Alsóbogán Állami Gazda­ság üzemi bizottsága viszont nem foglalkozik termelési kérdésekkel, lemaradás van a termelési tervek teljesítésével, de lemaradás mutat­kozik a dolgozók munka- és é'etkö- rülményeinék alakulásában is. Befe­jezésül arra hívta fel a figyelmet, hogy javítani kell a MEDOSZ Me­gyei Bizottságának és az állami gazdaságok igazgatóságának kapcso­latát. A Gépállomások Megyei Igaz­gatósága részéről javasolta, hogy a MEDOSZ új vezetősége szervezzen tapasztalatcserét a dolgozók részére. Róth Sándor, a Felsőbogátpusztai Állami Gazdaság küldötte javasolta, hogy módosítsák a határozati javas­latot annyiban, hogy a határozat ne csak az aktivistákra, hanem a szak- szervezeti tagokra is legyen kötelező. Antal János, a Kaposvári Középso­mogyi Erdőgazdaság küldötte arra hívta fel a küldöttközgyűlés figyel­mét, hogy a jövőben a családos üdültetés megszervezését jobban szorgalmazzák. Harustyik Mihály, a Siófoki He­hogy a határozat mondja ki a bizal­mi tapasztalatcserék megszervezé­sét. ^ Szabó Sándor elvtárs, a KISZ me­gyei bizottságának szervező titkára arra hívta fel a szakszervzeti veze­tők figyelmét, hogy az adott lehető­ségek határain belül minden terüle­ten segítsék a KISZ munkáját. Amennyiben lehetséges, szervezze­nek ifjúsági brigádokat. Az üzemi bi­zottságok a közeljövőben fordítsanak nagyobb gondot az ifjúság érdekvé­delmére. Több helyen tisztasági brigádokat alakítottak, ilyen jellegű brigádokat másutt is lehetne szer­vezni. A felszólaló a továbbiakban a fiatalok szakmai nevelésének fon­tosságát hangsúlyozta. A vitában felszólalt Szirmai Jenő elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára is. Szirmai elvtárs értékelve a szakszervezet tevékenységét, meg­állapította, hogy az utóbbi időben javult a MEDOSZ munkája. Az üze­mi bizottságok, szakszervezeti bizott­ságok már többet foglalkoznak a termelés kérdésével, a dolgozók érdekvédelmével. Az őszinteségről is szólott. Felhívta a küldöttgyűlés részvevőinek figyelmét, hogy legye­nek őszinték a munkásokhoz. Mer­jenek bátran igent vagy nemet mondani. A vezetők, aktivisták él­jenek a dolgozók, között, törődjenek a dolgozókkal, dicsérjék jó munká­jukat, ha valami bajuk van a dol­gozóknak, erezzenek velük együtt. Végül azdkról a feladatokról szólt Szirmai elvtárs, amelyek a MEDOSZ előtt állnak a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése során. A vitában felszólalt Varga János elvtárs, a MEDOSZ országos elnök­ségének tagja. A szakszervezeti bi­zalmiak munkájával kapcsolatban javasolta, hogy a munka középpont­jába kell állítani a bizalmiak neve­lését, a velük való foglalkozást. De nemcsak a bizalmiakat kell nevelni, hanem nevelni kell a szakszervezeti bizottság tagjait is. A vezetők neve­lése az alapja a további jó felvilá­gosító, nevelő munkának. Fekécs elvtárs válasza után került sor a választásra. A küldöttközgyű­lés megválasztotta a választmányi tagokat, póttagokat, számvizsgáló bizottsági tagokat és póttagokat, s megválasztotta a kongresszusi kül­dötteket. A küldöttközgyűlés 17 kül­döttet választott a MEDOSZ máso­dik kongresszusára. Kongresszusi küldött: Fekécs Lajos, Nagy Árpád, Barta Elek, Péter Oszkár, Szekeres Lajos, Horváth Mátyás, Zöld János, Abonyi Pál, Mózes Márton, Horváth Zoltán, Szobo.nyai János, Dergecz Fe­renc, Antal János, Zsgirica _ Ilona, Szabó János, Nógrádi Vera és Ha­rustyik Mihály. A küldöttközgyűlés után a me­gyei választmány megtartotta első ülését és megválasztotta az elnök­séget. Az elnökség tagjai a követke­zők: Kovács' József, a Somogy tarnó- cai ÁG, Tóth György, a MEDOSZ munkatársa, Pusztai Ferenc, a MEDOSZ muynikatáirsa, Péter Oszkár marcali erdészet, Puska Ferenc se- gesdi erdészet, Fekécs Lajos . MEDOSZ megyei elnöke, Széli And­rás Balatonboglári ÁG, Horváth Zoltán MEDOSZ elnökhelyettes, Abonyi Pál Állami Gazdasági Me­gyei igazgatója, Zöld János Balaton- nagybereki ÁG, Nagy Árpád, a Gép­állomások megyei igazgatója, Antal János Középsomogyi Erdészeti Gaz­daság és Harustyik Mihály Siófoki Halászati Vállalat. Az elnökség pót­tagjai: Kiss József ÁG megyei igaz­gatóságának osztályvezetője, Székely Elemér Lengyeléit Gépállomás és Cseh Gyula, a Középsomogyi Erdő- gazdaság igazgatója. s álvásár Import tiszta gyapjú 33 forint Minden színben 40 forint Tiszta gyapjú 87 forint Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom