Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-13 / 292. szám

FÉLTÉKENYSÉG Részlet dr. Naményi Gyula: »Eljegyzés­től — a válóperiq« c. sa.íó alatt lévő _ könyvéből. IBaK' TV válóperek sarán igen sokszor előfordul, hogy í*"'- a bíróságnak mérlegelni kell, hogy a félté­kenység mennyiben volt okozója az együttélés fel­bomlásának. A féltékenység a kizárólagos birtoklási vágy ferde kinövése, a szerelem mostoha-testvérének is nevezhető. Tudvalévő, hogy a szerelem a teljes bizalmon alapszik ugyan, de az is köztudomású, hogy a szerelemmel rendszerint együtt jár a féltékenység is, mint fénnyel az árnyék. a n szükségszerű velejárója ugyan, de sokan úgy gondolják, hogy féltékenység nél­kül nem szerelem a szerelem. Azt hiszik, hogy minél féltékenyebbek, annál jobban bizonyítják ezzel szerel­mük nagyságát és szerelmükkel egyenes arányban nő a féltékenység is. A féltékeny ember — legtöbbször minden alap nélkül — igen sok szenvedést zúdíthat házastársára: megalázással, durvasággal, megszégyenítő gyanúsítga- tásokkal pokollá teheti az életét, feldúlhatja a legszeb­ben induló házaséletet is. A féltékenység a szerelem bizonysága ugyan, de az alaptalan gyanakvás gyűlö­letté változtatja társában a legnagyobb szerelmet is. Az egészséges ösztönű, a kiegyensúlyozott lelki ember­re mindenesetre elriasztóan, sértően, kiábrándítóan hat a féltékenység, és önkénytelen ellenkezést, dacot, meg­vetést, felháborodást vált ki. A féltékenység nem új­keletű szerelmi betegség. Az Aquincumi helytartói pa­lota udvar felőli részén van egy felirat, amely közel 2000 éves történetet elevenít föl. Féltékeny és bosszú­álló férfi írhatta a helytartói palota falára azt a máig is megmaradt figyelmeztetést, amely megfenyegeti a helytartó Gratus nevű fiát, hogy meglakol, ha továbbra is magánál tartja az egyik századparancsnok rabszol­ganőjét. Az is ismeretes, hogy a középkorban barbár, kínzó eszköz volt az erényöv. A hadbavonuló férj emésztő féltékenységében vasabroncsot készített fele­ségének és a különleges lakatjának a kulcsát magával vitte. A szerencsétlen asszony hónapokig is éjjel-nap­pal kénytelen volt viselni a kényelmetlen, a megalázó,’ a sokszor fájdalmat Okozó, a bőrt és húst is kisebző kínzóeszközt. Ma már borzalommal' tekintünk e meg­alázó kínzóeszköz múzeumokban még látható példá­nyaira. Ne gondoljuk azonban, hogy a féltékenység­nek ez az emberi méltóságot megalázó formája ma már teljesen letűnt. Sokkal több a féltékenységi dráma, mint elképzeljük. A tragédiák a házaséletben húzód­nak meg, belőlük kevés kerül a nyilvánosságra. Sok­szor még a válóper nyilvánossága elé sem hozzák azokat. Néha humoros formában veszünk róluk tudo­mást: pl. egy asszony eldugta a már nem egészen fiatal férje műfogsorát, hogy gyengélkedése idején a férje a társaságban ne udvarolhasson. Sokkal megdöbbentőbb, fantasztikusabb az a múlt évben Hajdú-Bihar megyében lefolyt válóperben nap­fényre került féltékenységi dráma, amelyben a szinte féltékenységi tébolyban szenvedő férj rá tudta kény­szeríteni fiatal feleségét arra, hogy a távollétében ál­landóan egybeszabott kezeslábast viseljen, amely felül, a nyaknál egy fémgyűrűvel volt összefogva. E fémgyű­rű egy jelszavas forgatható lakattal volt ellátva és a 4 betűs jelszót csak a férj tudta. Az eltávozáskor, a hivatalba indulásakor lezárta a fémgyűrűt és csak este, a hazatérésekor nyitotta azt ki. A szerencsétlen asz- szony télen-nyáron kénytelen volt viselni ezt az emberi méltóságában megalázó, szörnyen kényelmetlen, férje nélkül ki nem nyitható, le nem vethető rabruhát, amely a legelemibb életszükségletében is akadályozta. Tehát még a középkori vasabroncsnál is barbárabb volt ez a beteg fantáziával (kiagyalt »erény kezeslábas«, amellyel a nemi rabszolgaság legvisszataszítóhb for­mája kelt életre napjainkban. A féltékenység rengeteg családi tragédiának vált már okozójává. A féltékeny ember ideg­betegsége — mint a debreceni példa is igazolja — a beszámíthatatlanságig fokozódhat és a féltékeny em­ber elveszítheti uralmát cselekedetei, érzései, gondola­tai fölött, zúzni, tömi, gyilkolni is képes. A féltékeny embert éppen ezért mint súlyos idegbeteg embert kell kezelni és a féltékenység legjobban úgy gyógyítható, ihogy a házastárs gyöngédséggel, megértéssel, részvéttel és szeretettel arra törekszik, hogy a gyanúnak még a gondolatát is elhessegesse maga körül. A csillapítha- | tatlan féltékenység lassan elcsitul, ha nem kap tápot. | A féltékenység nem gyógyíthatatlan betegség. Téli szépségápolás Egyik napról a másikra szokott ránkköszönteni a jeges lehelletű tél. A téltől bizony szívesen mene­külnének az emberek, különösen azok a lányok és asszonyok, akik­nek arcbőre érzékeny. A téli hideg levegő, de még inkább a hó vakító fénye, a hideg szél valóban okoz­hat szépséghibákat, sőt előidézhe­ti a bőr megbetegedését is. Különö­sen akkor, ha hidegből — melegbe, vagy melegből — hidegbe minden átmenet nélkül megyünk és nem gondolunk a bajok megelőzésére. A hó vakító fénye szemgyulla­dást okozhat, de gyulladás kelet­kezhet általa a bőrön is. A hó vakí­tó fénye következtében az érzé­keny arcbőr megduzzadhat, a szemhéjak, az ajkak mesdagadhat- inak, a bőr húzódhat, fájhat, egy­szóval bekövetkezhet a bőr gyulla­dása. Az ilyen bőrgyulladásnak a gyógyítása betekig is eltarthat. Ezt megelőzhetjük úgy, hogy csak ala­posan bekrémezett arccal megyünk ki hosszabb időre a hideg levegő­re, lehetőleg fényvédő anyagot tartalmazó krémet használjunk. En­nek hiányában megfelelő az olaj, vagy vaj is, ezzel kenjük be ar­cunkat. Az ajak gyulladása is gyakori a téli időben. Rendszerint a szeles, hidegben való kinttartózkodáskor következik ibe. Ha hosszabb ideig tartózkodunk kint a hidegben, ne használjunk rúzst. Sokkal célsze­rűbb fehér szőlőzsírral bekenni aj­kunkat. A szem védelmére zöld szemüveget szoktak rendelni. A szem kötchártyája a legérzékenyebb az erős fénnyel szemben. A gyulla­dás a szemhéjak alatti duzzadással és viszketéssel kezdődik. A szem­gyulladás bekövetkezésekor már ne kísérletezzünk házi gyógyszerek­kel, hanem mielőbb forduljunk szakorvoshoz. Tób — szürke bőr béri városi bunda, KARÁCSONYI AJÁNDÉK: A KESZTYŰ Az utóbbi időkben alig akad olyan ház, ahol a lányok és az asszonyok ne kötnének, ne horgolnának, ne kézimunkáménak. Igen kedves karácsonyi meglepe­téssel szolgálhatnak azok, akik kötni szeretnek, ha kesztyűt kötnek: a fér­fiaknak és a fiatalabb és idősebb lá­nyoknak, asszonyoknak. A férfi kesztyű kötéséhez 10 deka kettőzött szálú zafír-fonal, vagy kár­tolt gyajú szükséges. A kesztyűt 64 szemre kezdjük és kötőtűvel körbe­haladva két sima, és ikét fordított váltakozásával kötünk, 8 cm után egy sima és egy fordított váltakozá­sával folytatjuk a munkát, 3 soron keresztül, a negyedik sorban sima szemre fordítottat, a fordítottra si­mát kötünk. Ezután újabb három sor után ismét cseréljük a szeme­ket. Az egy tűn minden négy sor­ban az első két szemtől jobbra és Italra egy négy szemet szaporítunk, mégpedig hüvelykujjnak, összesen 5—5 szaporítás után biztosítótűre vesszük a 12 szaporított szemet és még 6 szemet. A leemelt szem fölött 6 új szemet készítünk, az így nyert 64 szemes bőséggel kötünk tovább az ujjak kezdetéig. Itt a hüvelykujj nyílása fölött lévő 20 szemre és a két ujj közé készített 3 új szemre, tehát 23 szemre megkötjük a muta­tóujjat a megfelelő hosszúságúra. Végül a szemeket tűre vesszük és összehúzva elvarrjuk. A középső uj­jat a kézfej 9, a tenyér rész 8 sze­mére, azonkívül a mutatóujj 3 oldal­szemére és 3 ujj oldalszemre, vagyis 23 szemre kötjük az előző leírás sze­rint. A gyűrűsujj hasonlóan készül. A kisujjat a fennmaradó 20 szemre és gyűrűsujj 3 oldalszeméből köt­jük. Végül pedig a hüvelykujjat a többihez hasonlóan készítjük el. A női kesztyűt hasonlóképpen kötjük, természetesen kevesebb szemmel. A női kesztyűt 56 szemre kezdjük és ennek arányában osztjuk el az uj­jak szemeit. A nők egymás kedvéért csinosítják magukat Harold W. Semmens. a »Fodrászok és parókia-készítők .szövetségének« el­nöke kijelentette, hogy a nők nem any- nyira azért csináltatnak pompás fri­zurákat, hogy a férfiak utánuk for­duljanak, hanem hogy iriggyé tíegyék a többi nőket. Semmens szerint vannak, akik azt hiszik, hogy ,a nők azért szé­piáik magukat, hogy vonzzák a férfia­kat. A helyzet azonban nem így áll. »A modern nő nem azért megy fodrász­hoz. kozmetikushoz és nem azért csi­náltat elegáns ruhákat magának, hogy meghódítsa a férfit. Mindezt azért te­szi. hogy elhomályosítsa n többi nő­két« — mondotta. »A nőnek nem az a célja, hogy el­ismerő füttyentést váltson ki abból a férfiből, akit meg akar hódítani, mert a jól nevelt nőnek nem tetszenek az ilyen nyilvános elismerések. Igaz, azt akarja, hogy utána forduljanak, még­pedig a többi nők«. Semmens a továbbiakban megjósolta, hogy visszatér a parókadtvat. »A nő. akinek mindig olyan sietős a dolga, egy pillanat alatt fejére Igazíthatja az egyé­niségének megfelelő parókát. Manapság ininden hölgy viselhet parókát«. Neuraszténia F.zzel az orvosi meghatározással ki­adósán vissza szoktak élni. Ha valaki durva és neveletlen a környezetéivel szemben, ha megbízhatatlan és lusta, akkor rendszerint ezzel szokta a lelki­ismeretét megnyugtatni: — Jaj Istenem, olyan neuraszténiás vagyokl Borzasztó, dehát — betegség, nem lehet rajta se­gíteni. Ha azonban az Ilyen ember komo­lyan számot vet magával, összeszedi akaratát, önfegyelmét, és némi rend­szert vezet be életmódjába, akkor több­nyire más szemmel nézi majd a vilá­got (de a világ is őt) és »neuraszté- niás« tünetei egyszeriben megszűnnek. Ne essünk azonban a másik végletbe se és ne kételkedjünk benne, hogy igen­is vannak emberek, akik idegrendsze­rüknek sajátos gyengesége és túlérzé­kenysége következtében (a neuraszté­nia betüszerinti értelmében ideggyen­geséget Jelent) olyan panaszokkal áll­nak elő, amelyek valóban súlyosak és kínzóak, de a betegségek hosszú lánc- sorának egyik szemébe sem Illeszthe­tők bele, annál kevésbé, mert alig, vagy egyáltalában nem mutatnak kóros testi elváltozást, tehát köznapi értelemben vett »betegséget«. Az ilyen ember pa­naszait mellőzni, vagy ‘öt éppenséggel leszidni és kinevetni nemcsak céltalan, de egyenesen káros is. Különösen a szülők vegyék ezt fontolóra, mert bi­zony sok neuraszténlás g 'érmék szen­ved a felnőttek értetlensége és niag- ibántásal miatt. De nemcsak szenved, hanem elkeseredettségből és dacból még lobban beveszi magát betegsége úgyszólván kimeríthetetlen sincai mö- gé. ITT A TÉL Az első hó Csiling-csiling, itt a tél, Hópillangók szállnak, Piros arcú kisgyermekek Kacagva szánkóznak. Vasas talpú kis szán elé »Bodri« kerül »lónak«, Együtt örül a gyermekekkel 0 is a friss hónak. Csiling-csiling, fut a szán, Fel a meredekre, És zsibongó gyerekhaddal, Siklik le a völgybe. »Bodri« a csahos »lovacska« Virágos a kedve Felborítja utasait S gurulnak nevetve. üdvözlése Csiling-csiling, ajtó nyílik, A nagyapó pipázva Megnézni az unokáit Lép ki a tornácra. Ajkán inosőly, szeme fénylik Nedves lett pillája A pipája nem parázslik Hogy kihűlt, nem bánja. Csiling-csiling, szél süvít, Sötét az ég alja Elcsitult már odakint A gyermekek zsivaja Ilyenkor már ágyban fekszik Minden fiú, lányka Az első hó gyönyörétől Lesz még szebb az álma. A vörös orr kezelése, gyógyítása azonos színű panofix béléssel. SZŰCS FERENC OOGGOOOOOOOOOOOOGOOOOGOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGiOGOOOGOOOGO'-'y^OGOe Igen kellemetlen szépséghibának számit az orrvörösség, az is igaz, hogy aránylag nehezen kezelhető, de az is, hogy rengeteg nő szenved miatta. Hogy mi okozza az orrvö­rösséget? Énnek több oka lehet. Vérszegénység is előidézhet orrvö­rösséget. meg a vérkeringés zava­rai. Aztán az étkezés is kihozhat! a az orrvörösséget. Van, aki azért szenved orrvörösségbsn, mert túl fűszeres ételeket eszik és gyakorta fogyaszt szeszesitalokat. Egyesek szerint a túlzott feketekávé fogyasz­tása is előidézheti ezt a kellemetlen szépséghibát. Persze az esetek azt bizonyítják, hogy orrvörösségber, azok szenvednek inkább, akiknek a bőre érzékenyebb. A kozmetikusok már megállapították, hogy a rosszul választott krém, szappan is hozzájá­rulhat az orrvörcsség jelentkezésé­hez. Ebből az következik, hogy a különböző krémek és szappanok ál­landó használata előtt helyes, ha kozmetikustól, szakorvostól kérünk tanácsot, hogy elkerüljük az esetle­ges szépséghibákat. Az is előfordul hogy a faggyumirigyek betegen mű­ködnek és pattanások éktel enítik el az arcot. Ez az állapot máris fi­gyelmeztető, mert ebből a helyzetből könnyen alakul orrvörösség. Persze a pattanások jelentkezése bakfís- korban más okból történik és akkor nem vezet orrvörösséghez. Az orrvörösség jól bevált házisze­re a következő: vegyünk elő 2 kis tálkát és az egyikbe forró vizet, a másikba hideg vizet öntsünk. Boro­gassuk az orrunkat előbb forró, majd hideg vízbe mártott vattával. 10 percig, mégpedig 2 héten át na­ponta egyszer-egyszer. Természete­sen óvakodjunk attól, hogy olyan kenőcsöt használjunk, amelyet nem a szakorvos ajánlott, hiszen más kenőcs használható a zsíros, ás más a száraz arcbőrüeknél. lllllllllllllll!llllllllllll!ll!lllll!llll!lllll!llllllll!l!ÍIII!llll!llíl!ll!!IIII!ll!llllllll Hóesés (Olasz gyermekvecre.) Mező és úí fehéredik, a hó könnyen és csendesen, szállingózva szépen esik. A pelyhecskék oly bohémek, táncolgatnak égből-jövet, míg fáradtan földet érnek Ezer csillag így havazik — majd tetőn és kéményeken, kövön s kertben mélyen alszik. Sok szomorú régi gondból dobban a szív emlékekre, s árva gyermekekre gondol. Fordította: Szabó Ibolya M nem 4A3 Hogyan keresett társat a kutya? (Burját mese.) Régesrégen — így me­sélik — egyedül élt a kutya az erdőben. A magányt azonban ha­mar megunta, elment hát egy olyan társat ke­resni, akivel örökre együtt élhet. Elhatároz­ta, hogy csak az lehet társa, aki senkitől se fél és a világon a leg­erősebb. Elment farkashoz, mert azt hitte, ő a leg­erősebb az egész vilá­gon. — Éljünk együtt, far­kas koma! — mondta a kutya. A farkas nem ellenez­te, így hát ettől fogva együtt éltek. Egyszer ám, ugatni kezdett a kutya éjszaka, mert zajt hallott az erdőben. — Jaj, ne ugass úgy, kis kutyácska - csití­totta a farkas — ide ta­lál jönni a medve és mindkettőnket felfal. »Ahá — gondolta a kutya — tehát a medve a legerősebb a világon, ha még a farkas is ret­teg tőle.« Otthagyta a farkast és elment megkeresni_ a medvét az erdő sűrűjé­ben. — Medve koma, él­jünk együtt! — mondta a kutya. A medve nem ellenez­te, így hát ettől fogva együtt éltek. Zajt hall­óm egyik éjjel a kutya, s éktelen ugatásba tör ki. Fogvacogva kérleli a medve: — Kis kutyácskám hallgass rögvest, az oroszlán idejöhet. »Ha a medve megijed az oroszlántól, nem is lehet a legerősebb a vi­lágon« — morfondíro­zott a -kutya. Addig ment, mende- gélt, míg az oroszlánra rá nem talált. — Jó oroszlán, éljünk együtt! — mondta a ku­tya. Az oroszlán nem elle­nezte, így hát ettől fog­va együtt éltek. Egyszer ám ugatni kezd a kutya éjjel. Kérvtö kérleli az oroszlán: — Jaj, ne ugass £is kutyácskám, idetalál té­vedni az ember, szörnyű vassal a kezében, s meg­lásd, mindkettőnket megöl. »Akkor az ember min­denkinél erősebb, hal még az oroszlán is ret­teg tőle« — gondolta a kutya. Addig kóborolt, mig az embert meg nem ta­lálta. — Ember, éljünk együtt — mondta neki. Az ember nem ellenez­te, így hát ettől fogva együtt éltek. Egyszer éjjel zajt hall a kutya és ugatni kezd. Felébred az ember, de ahelyett, hogy csitítaná, még biztatja: — Csak hangosabban kis kutyácskám, hango­sabban! Megörült a kutya, lát­ta, hogy az ember min­denkinél erősebb a vilá­gon, senkitől se fél. Azóta él együtt az emberrel a kutya, s mind a mai napig hűsé­gesen szolgálja. Fordította: LAJOS GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom