Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-11 / 290. szám

Szerda, 1957. december 11. SOMOGYI NÉPLAP I A KIOSZ terveiből Saerte a világon, a föld legeldu­gottabb sarkában is ismerik a ma gyár kisiparosok kifogástalan mun­káit. Keresett cikk külföldön a ma­gyar kisipari cipő, bútor és egyéb -aranykéz« remekelte áru. Kormá­nyunk megbecsüli a kisiparosságot, támogatja, segíti. A jobb munkalkö rüknények, megjavult kereseti lehe­tőségek is ezt bizonyítják. Hasonlítsuk azonban össze a len­gyel, vagy a keletnémet kisiparosok életét, a mi kisiparosaink életével. Szembetűnő különbségeket látha­tunk. Az említett két országban a miénkhez nem fogható, jól meg­szervezett szakmai továbbképzés fo­lyik, a pihenésre vágyó kisiparoson kitűnően felszerelt üdülőkben töl­tik szabadságukat, a fővárosban sa­ját szállodájukban szállhatnak meg, székhazaik sokkal szebbek, kívül is, beliül is, mint a mieink. A tapasztalatok alapján a KIOSZ elhatározta, hogy jövő évtől sóikkal többet nyújt tagjainak, mint eddig. Elsősorban szeretné megoldani . a szakmai továbbképzés lehetőségét. Budapesten egy központi kísérleti laboratóriumot, Miskolcon, Pécsett, Szegedem, Debrecenben és a főváros­ban egy-egy szakmai továbbképző műhelyt, rendeznek , be. A kisiparo­sok között sok az ellátatlan ötreg. Az állam a szociális segély folyósí­tásával segített már ezen a fáié seben, de csak részben. A KIOSZ az eddigi háromezer szociális segé­lyezett számát négyezerre emeli fel. Az eddiginél szélesebb körben nyúj­tanak a rászoruló tagoknak segítséget a helvi csoportok is. Egymás után jelentkeznek a magukra maradt üreg, otthonra vágyó kisiparosok, de a soroksári szere tet-otthonban csak 35 férőhely van. s nem tudnak min­den rászorulót elhelyezni. A tervek között szerepel ennek az otthonnak a kibővítése, modem énítkezésű, na­gyobb befogadóképességű szeretet­otthonná való fejlesztése. A tmeséoí- tondő kisipari gyógyüdülő a pihe­nésre, gyógyulásra áhítozó iparosok megvalósult kívánsága lesz. Nem lehet közömbös a kisiparos székhazak sorsa sem. Sok ' székház vár renoválásra, bővítésre, moderni­zálásra. Meg kell valósítani, hogy mindenhol, még a legkisebb helyen is, kényelmes, megfelelő helyiségek álljanak a KIOSZ tagságának ren­delkezésére. Biztosítani kell a ki kapcsolódást, a szórakozást is. A létreb-zsrr’ö szakkönyvtárak a kis­iparosaik; művelődését, tanulását biz­tosítják. A kisiparos klubokban pe­dig munka után kellemes környezet­ben. szaktársai és családja társasá­gában töltheti szabad idejét minden tag. Melyik kisiparos nem örül an­nak, hoigy a klubban biliárd ózhat, tekézhet? Ha meg épp az énekkar­ban, zenekarban, vagy színjátszó csoportban akarná képességét kibon­takoztatni, ennek sem lenne semmi akadálya. Most kanyarodjunk vissza cikkünk elejére, mondjuk egészen a címig. Tervek, egyelőre csak tervek a fel­sorolt szép gondolatok, melyeknek megvalósítása egyes-egyedül a KIOSZ tagságon múlik. Említettük, -hogy a lengyel és keletnémet kis­ipari szakszervezetek sokkal többet nyújtanak tagjaiknak <s mi is ezt szeretnénk megvalósítani), azt azon­ban még nem, hogy ezt állami tá­mogatás nélkül, saját, a mieinknél magasabb tagsági díjból adódó be­vételeikből fedezik. Lengyelország­ban az átlag tagdíj 80 forint körül van, tíe nem ritka a 200—300 forintos díj sem. Ezzel szemben nálunk 3—20 forintig terjedő tagsági díjakat sze­dünk. Fedezni lehet-e ebből a Kí­sérleti laboratórium, szakmai to­vábbképző műhely, gyógyüdülő, sze- retet-otthon, székházak, klubok költségeit? Biztosítani tudjuk-e a szociális segélyezettek számának emelését? Nem! Aa egyre növekvő kívánalmakat nem lehet kislégite a jelenlegi tagdíjakból. Ahhoz, hogy anyagilag szilárd, jól megalapozott kisipari szervezetet hozhassunk lét­re, feltétlen változtatni kell tagdíj- fizetési rendszerünkön. Csak így valósulhatnak meg a szép tervek, első betűtől az utolsóig. Nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem. hogy a befolyt tagdíj 50 százaléka a helyi csoportnál marad. A tagdíj- rendezés nagyobb gazdasági önálló­ságot biztosít a helyi csoportoknak is: helyiségek rendbehozása, szék­házak karbantartása, gyorssegélyek kiutalása, kultúr- és sportmunka tá­mogatása. A tagdíjrendezés időszerű ,és szükséges, a kisiparosok érdekeit szolgálja, s egyedül tőlük függ, megvalósulhatnak-e a KIOSZ szép tervei. ÓVJUK A NÉP VAGYONÁT! Három vállalat — három hiba „Mesterséges" malacok Feketeakolban Merész dologra vállalkozott a Balatonnagybereki Állami Gazda­ság Féketeakoli üzemegységének vezetője, Gotháx István. Bevezette nagyüzemi módszerekkel a sertések mesterséges megtermékenyítését. Európában egyedül a svédek próbálkoztak ezzel, gyenge, húsz százalé- kos eredménnyel, hazánkban az Országos Szaporodásbiológiai Inté­zetben Pásztor Lajos foglalkozott vele Herceghalmon. Az ő segítségé­vel próbálkozott a dologgal Feketeakoi. S a kísérlet nem várt sikert hozott: úgynevezett steril kocákkal negyven százalékos eredményt ér­tek el. Hogy mire jó a mesterséges megtermékenyítés? Gotháx István így foglalta össze: — Először is olcsó. A berendezés mindössze tízezer forintba ke­rült, s a 32 kan leépítése magában véve körülbelül 250 ezres haszon. Azután olcsóbb azért is, mert egy tenyészállattól és 15 kocától mint­egy száz malac nyerhető. Másodszor ez a legtökéletesebb módja a nemesítésnek. Harmadszor pedig minden fertőzés veszélye kn van zárva. Egyszóval az eredmények ki sem fejezhetők forintösszegben. Feketeakolban ötszáz anyakoca van. Azt szeretnénk, hogy vala­mennyinél mesterséges megtermékenyítéssel hozzák létre az utódokat. S ebből a nagy munkából derekasan veszi ki részét Gelencsér Imre brigádvezető és az általa betanított Zakariás István. Az ember kétkedő lény, nehezen hiszi, hogy ezek a »-mesterséges« malacok tényleg olyanok, mint a »-valódiak«. Gelencsér Imre kissé neheztel is a kételkedésért, de aztán a legnyomósabb érvvel válaszol Elvisz a kismalacokhoz. Tengernyi apró jószág, fiatalja alig egy hetes. Egymásra dőlve fekszenek az ólban, vagy hancúrozniak a kifutóban. Vizsgálgatom őket, de bizony nem találni semmi különöset rajtuk. Ha­csak! Olyan furcsa cakk van mindegyik fülén. — Ez még nem jelent semmit — mondja a szakértő —, így jelöl­jük meg, hogy melyik kocától való. Tehát igaz, ami igaz: valódibbak ezek a »mesterségesek« a »való­diaknál«! Februárban lesz azután az igazi vizsga. Akkorra jönnek a világ­ra azok a malacok, melyek születését most segítik elő nagy igyeke­zettel. Akkor ismét ellátogatunk Feketeakolba, hogv tanúi tehessünk ennek a kétségtelenül jelentős sikernek. A mesterséges megtermé­kenyítés lovaknál, szarvasmarhánál, sőt már a juhoknál is általános, hiszen a célszerűség megköveteld. A sertésnél nagy újság és a nagy­üzemi mesterséges megtermékenyítésben élért eddigi eredmények növelik majd a Nagybereki Állami Gazdaság szakembereinek híme- v# De ez mév kevés: népgazdasági jelentősége talán még az ország határain is túlterjed. — fehér — Számtalan jelét látjuk annak, hogy a dolgozók jó része úgy vigyáz a nép vagyonára, mint a sajátjára. Többségük megérti, ha több, jobb terméket gyárt, ha vigyáz a gépek­re, ha takarékoskodik a nyersanyag­gal, ha óvja a közösség vagyonát, altkor saját érdekeit védi, saját élet­színvonalának emelését segíti elő. Sajnos, még nem gondolkozik min­dönki így és nem bánik jó gazda módjára a közvagyonnal. Akadnak nemtörődöm, felelőtlen munkéeok, akik pazarolják és nem egyszer fosztogatják a társadalmi tulajdont. Az ellenforradalom idején, amikor a jobboldali, kispolgári nézetek erő­södtek meg, Jáibrafcapott a libksra- lizmus, amely a munka- és állam­polgári fagyelem meglazulásához ve­zetett. Ekkor különösen megszaporo­dott a felelőtlen Nemrég az dolgozók ^szórna. Alsóbogáti Állami Gazdaságban jártunk azzal a céllal, hogy meg­nézzük, vajon hogyan gondoskodnak a dolgozók munka- és egészségüyvi igényeinek kielégítéséiről? Hát ezzel nem is volt különösebb baj a mun­kásszálláson, amelyet kimeszeltek, hogy téten tiszta, egészséges körül­mények között tölthessék szabad ide­jüket a munkások. De mit ért mind­ez, amikor néhány nap múlva a me­szelés után Varga Sándor már pisz­kos vizet öntözött a folyosó meny- nyezetére és oldalfalára. Mit ért a tíszita ágyhuzat, amikor Sánta Já­nos rakodómunkás sáros, olajos ru­hájával és csizmájával feküdt fel az ágyakra? Azóta a nemrég eépült munkásszállásinak nincs egyetlen ép ajtaja, kilincseit szinte hetemként Merik le és a tisztálkodásra kiadott szappanok egyik napról a másikra tűnnek feL Másik, de ugyancsak kevésbé épü­letes fajtáját láttuk a szocialista tu­lajdon védelmének a Nagyatádi Gépállomáson. Az újonnan épült gépállomáson előbb lépték mag a másodák lé­pést, -mint az elsőt, azaz nem ké­szítették el a motor aLipokat akkor, amikor azok beépítésére sor került volna, hanem utólag, amikor már a kész betont kellett feltörni, kezd­tek neki a motor alapok elkészítésé­hez. Úgy véljük, hegy az ezzel járó költségekhez nem kell külön kom­mentár. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál egy ellenőrzés folyamán kiderült, hogy egész csomó karbid vált hasz­navehetetlenné azért, mert felelőtle­nül az udvaron hagyták. Ezek a példák azt mutatják, hogy sok helyen hiányzik még az öntudat Nem akarunk részletes érvelésbe bo­csátkozni, csak annyit kérdezünk meg a hanyagságok előidézőitől: mi­ként fogja kielégíteni növekvő igé­nyeinket az állaim, orvosolni a bajo­kat, ha kevesebb és rosszabb mun­kát kap tőlünk és felelőtlenül her­dáljuk el a közvagyont? Persze akad­nak társadalmi etetünk különböző te­rületein. akik nem fetelőttenségbői. vagy öntudatlanul, hanem nagyon is tudatosan okoznak kárt. Nem egy nagykereskedő, földbirtokos, bérház­i.ulajdonos. horthysta katonatiszt van, aki mindjobban és elkeseredet­ten igyekszik bennünket megakadá­lyozni előrehaladásunkban, ök azt hazudjak, hogy nem érdemes tisztes­ségesnek lenni, mert abból nem le­het megélni. Naivnak tartják a be­csületes munkásokat és fütyülnek a közérdekre. Kihasználják a laza el­lenőrzést, rongálják és meglopják a társadalmi tulajdont. Baj az is, hogy a helyi vezetők legtöbb esetben fe­lülről várják ilyen és hasonló ese­tekben az intézkedéseket. A fent em­lített egyik helyen megkérdeztük a vállalat vezetőjét, milyen intézkedé­seket tettek a mulasztókkal szem­ben. Azt a választ kaptuk, hogy eddig még semmit. (?!) Hiány zik az ellenőrzés, a megfelelő nevelőmun­ka. Pedig a társadalmi tulajdon vé­delmében a kettő együtt vezethet eredményhez. Ezen a területen sür­gősen tettekre v)in szükség. SUHAJDA JÁNOS, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavéiJefipni felügyelője. RIPORT HELYETT Múlt hó végén történt Marcaliban. Menetközben arra gondoltam, hogy TTTTTVyWTVWTWWTVTTVWTWTTTVTVyTTTVTTVyTTyWTVTy▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼ TTVTWyTTTYVTVTTI rtTTTT»»»T»TfTT?T»TTTTT?TmTTTTTmT^rmTTVTT7TWTTyVTTVTTTTTTT». Péterhidai keserűségek a szerződéses bnrgoiya miatt Péterhidára beköszöntött az este. A községi tanácsháza sötét ablakai fordítják meg lépéseinket. Nincs itt már senki. — A tanácselnök az italboltba ment, mert most jött haza Barcsról — mondja a kisbíró, aki most tért vissza a dobclásból. — Talán most ott kezdődik a hi­vatalos idő? — tréfálkoznánk, de komoly arccal tiltakozik: — Nem, dehogy! Krumpli-ügy­ben voltak Barcson — aztán lemon­dóan intve hozzáteszi: — becsaptak' minket a szerződéses burgonyával. No, ha így van, gyerünk csak sza­porán! Ahol a bekötőút befut a faluba, balról az iskola, jobbról a kultúrház épülete sötétedik, mellette az ital­bolt. Az utcán csak gyerekek sza- 1 adóznak az egyre sűrűsödő estében. — Itt vagyunk — köszön- el a kis­báb. — Itt megtalálják az elnököt. Jó éjszakát! Benézünk. Három férfi ül kabát­ban a kályha körül. Elmélyülten beszélgetnek Amikor belépünk és arcukat felénk fordítják, nem lát­szik azon öröm. Csak a bemutatko­zás után enyhülnek meg. — Hajt, soha jobbkor nem jöhet­tek volna — nyújtják sorba a kezü­ket Varga János tanácselnökkel az élen. — Mi baj van azzal a burgonyá­val? — érdeklődünk melegiben. — Ejnye, hogy az a ... — kanya- rit egy cifra-magyaros fohászt az idős Balogh György bácsi, hiába is csillapítják a többiek. — Már min­denki tud róla? — Jól becsapták a tsz-t — csap az öreg ki lak adásába Laczkó Ká­roly, aki esténként italbolt-vezető, napközben a termelőszövetkezet el­nöke. El vannak keseredve mindhár­man. S most, hogy hallgatójuk akadt, egyszerre akarnák elmondani a szövetkezetét ért sérelmet. Ho­gyan is járt a péterhidai Dráva- menti első típusú Termelőszövetke­zet a kaposvári Magtermeltető Vál­lalattal? Varga János tanácselnök csen­det int: — Majd én mondom, emberek, hogy szót is értsünk — szól komo­lyan. Aztán beszélni kezd, mintha csak mesélne. De arcán látni, hogy igaz ez a »mese« és nagyon fájlalja. — Szerződést kötött a péterhidai Dolgozó Nép Alkotmánya Tsz a Magtermeltető Vállalattal az el­múlt évben. De az ellenforradalom szétvitte a tagságot. A tavasz fo­lyamán új tsz-t alakítottunk, meg­alakult a Drávamenti első típusú Termelőszövetkezet, kezdetben ki­lenc családdal. Most tizenhárom család a tagja és van 93 katasztrá- lis holdunk. Mi lettünk a feloszlott termelőszövetkezet jogutóda. Vállal­tuk, egész csekély megbeszélés után, hogy eleget teszünk a jogelődünk kötötte szerződésnek. Kaptunk 130 mázsa vetőgumót, amit 13 holdon ültettünk el. A Vetőmagfelügyelő- ség háromszor megszemlélte a ve­tésünket és mind a háromszor azt állapította meg, hogy a burgonyánk »A minőségű, továbbszaporitásra al­kalmas«, tehát mázsánként kapunk érte szállítás után százhatvan fo­rintot. Örömmel dolgoztunk vele, mert láttuk, lesz eredmény, most megmutathatjuk az egyénieknek, hogy mennyivel jobb közösben ter­melni. Egy tagban könnyebben vé­delmezhettük burgonyánkat a kolo- rádó bogár ellen, mint az egyéniek a kis parcellákon. Lett is eredmé­nye a munkánknak szépen. Holdan­ként 130 mázsa átlagtermésünk volt az első osztályú burgonyából. —• Aztán csak vízben maradtunk — szól közbe belevörösödve Ba­logh Gyuri bácsi haragosan, meg is cifrázva a közbeszólóst. — Gyuri bácsi, Gyuri bácsi! — csóválja a fejét a fiatal tsz-elnök. — Igazam van, fiam. Bánt en­gem nagyon, hogy mindig akad va­lami városi korékakasztó, enné meg a... — Na, lépjünk csak tovább — ve­szi vissza a szót a tanácselnök. — Szeptember másodikén a gépállo­más kombájnjával egy-kettőre be­takarítottuk a burgonyát, örültünk, mert láttuk, hogy amit kitűztünk magunk elé colnak, azt elértük. Él­teit egy nap, eltelt egy hét, a Mag- termeltető nem jelentkezett a szer­ződésben lekötött 371 mázsa 90 kiló burgonyáért. Naponta telefonálgat­tunk be Kaposvárra: mi lesz már? Nyugtalanított bennünket a termé­nyünk sorsa, amit kénytelenek vol­tunk megfelelő helyiség hiányában a földeken hagyni, gazzal letakar­va. A telefonszámlánk felment 258 forintra. November 11-én aztán végre sikerült kitelefonálni a Mag­termeltetőtől a diszpozíciót, elszál­lítottuk a burgonyát a Homokszent- györgyi Sertéstenyésztő Vállalat gazdaságába. Aztán vártuk a szer­ződésben kötött ár, a mázsánkéntá 160 forint átutalását az egyszám­lánkra. Átutalták... — Alikor jött aztán a meglepetés — fortyan fel Laczkó Károtp is er­re. — Minden megokolá.s és magya­rázat nélkül megszegte a szerződést a Magtermeltető és »B« minőségű burgonya árat, mázsánként 112 fo­rintot fizetett, A tanácselnök elv­társ bent járt november vége felé Kaposvárott tisztázni a helyzetet, mi történt tulajdonképpen. A Mag­termeltető igazgatója tévedésre hi­vatkozott és megígérte, hogy a kü- lönbözetet megkapjuk, mert nekünk az megjár a szerződés értelmében De... Eddig még nem történt lé­pés ti ^ballépés- helyrehozására pedig a tsz kellemetlen helyzetben van. Ha kifizetjük a szerződéses burgonya termelésével kapcsolatos adósságainkat, a gépállomást, úgy­szólván semmink sem marad. — Esetleg adósság! Az marad keseredik megint kifakadásra Gyu­ri bácsi. — Pereskedni kell a szö­vetkezetnek az állammal? így segí­tik a vállalatok a tsz-mozgalmat? Nem jól van ez így... Most vol­tunk a járásbíróságon, meg a járási tanácson. Talán segítenek rendet csinálni. — Na... nem olyan nagy azért a veszély, Gyuri bátyám! — teszi az öreg vállára a kezét nevetve a fiatal tsz-elnök. — Nem hagyjuk mi magunkat! A vállalat megígérte, hogy megadja a különbözetet. Kü lönben már az is szép eredmény hogy holdanként 130 mázsa első osztályú burgonyát hoztunk ki a 130 mázsa vetőgumóból! Ezt egyéni gazda, alapos gép: munka nélkül, megfelelő porozás nélkül nem tud­ja utánunk csinálni! — Az igaz! — bólint helybenha- gyólag az öreg. — De azért én még egyelőre csak haragszom! Becsület­tel vállaltuk, teljesítettük a jogelőd szerződését. Erre becsap bennünket a Magtermeltető! Hát ott a város­ban nem gondolkodnak? A péterhidai tsz-vezetők elkese­redett elbeszélését végighallgatva, valahogy mi sem tudunk mást kér­dezni. Nem gondolkodik a Magter­meltető? Ha időben, elhamarkodot­tan intézkedett, most utólag tegye jóvá! Fizesse meg a péterhidai ter­melőszövetkezetnek a különbözetet! Gondolkodjanak, mielőtt cseleksze­nek. S az elkövetkező szerződési év­ben gondosabban járjanak el szer­ződő feleikkel szemben, mert ha megismétlődik a péterhidai eset, el­megy a kedv a szerződéses burgo­nyatermeléstől! Érvényesítsenek munkájukban több gondot, több fe­lelősséget az újonnan alakult ter­melőszövetkezetek iránt. — U — milyen is lehet a marcali könyves­bolt forgalma, milyen könyveket vá­sárolnak legszívesebben az emberek, mit hiányolnak, mik a kívánságaik, milyen a vevőik kiszolgálása, stb. Már a túlsó sorról láttam, hogy két diáklány áll a könyvesbolt kira­kata előtt. Be akartam nyitni, de az ajtó zárva volt. A két diáklány — Ihászi Gizella és Gáspár Margit —, a marcali gimná­zium tanulói beszélgettek egymással. Szintén vártak. Könyvet szeretitek volna vásárolni. Én pedig riportot szerettem volna ír­ni a könyvesbolt munkájáról. Ámde a tervünkben mindhármun­kat gátolt a zárt ajtó. Vártunk türelmesen. — Miért nincs kiírva az üzlet nyit­vatartási ideje — kérdi az egyik diáklány. Keresni kezdtük a nyitvatartási időt feltüntető kis táblácskát. Már azt hittük, meg se találjuk. Végre észrevettük a kirakat felett az egyszerű kis táblácskát: »Boltveze­tőt- Zavagyil Géza... Nyitva: fél 9— 17.30-ig. Szombaton: 8—12-ig.« De hátha rossz a felírás és valóban ebéd­idő van — vetődik fel bennünk a gondolat. Ha valóban ebédidő van, akkor pe­dig véleményünk szerint helytelenül van közölve a nyitvatartási időpont. — Nem várunk — mondja az egyik diáklány. Mit fognak tenni, hiszen nem tudták tervüket megvalósítani. — Mit tehetünk. Legfeljebb visz- szajövünk. — És beérik ezzel? Nem fognak panaszt tenni illetékes helyen? Nem panaszkodunk, mert talán el sem hiszik, hogy itt voltunk. Las­san megindultunk. Menetközben még visszanéztem, s láttam, hogy egy középkorú házaspár érkezett oda. Tehát több vevőnek nem sikerült a terve. Mit üzennek a könyvesbolt veze­tőjének? — kérdeztem a lányokat. Ihászi Gizella válaszolt: — Azt üzenem, hogy a nyitvatartá­si időt tartsák be, ne várakoztassák meg a vevőket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom