Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-01 / 282. szám
IBODAlOm-rn<2«jy*zeí-ntPmŰVUC A Hazafias Népfront írócsoportjának és a Somogyi Néplap szerkesztőbizottságának összeállítása «UUI!l!ll!lllinUIIIIU!!ltll!l!ll!IIIIIIUilll!IIIIIIIIiilKllllll!IIH!lilUIIIIIII!lllinifl<1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIU!IIUIitllU!Unilll!lltlll!IIUIIIIIll!IIIIIIIIIIlll!!nillUIIUI!!il!l!i;iililllllilt »iUíIlllUiUtUIimtlUtiainmillilttUli;iliIill!IIIUUIi:UI!IIIIUniUllllllllHHUilRlin]limiiUllUUIimi!llllIiil)llllItE4ilUHniliHllHitm;il!l!;iII ÍIiailllliHllllllUilllllllllllllllllllUIIiillllllllllilllitlIUllllilül BESZÉLQETÉS Jtled.qijes.uj Q-erene s zó brászmaohszti RIPPL-RÓNAIRÓL A lá-fog.itő, aki a Rippl-Rónaiva! "»•ló találkozás céljából felkeresi a rornahegyi villát azért, hogy évtizedek múltán is, de visszahozza maga elé azt a levegőt, melyben a Mester képei születtek, ilyenkor ősszel már messziről látja a csupasz fák közt lévő házat és « kertben elhelyezett szobrocskákat. Látszik a nagy atztal, A műterembe lépéskor Móricz Zsigmond szobra fogadja az embert, az életet nyitott szemekkel figyelő íróé, s aztán, ha körülpillantunk a falaikon, az asztal fölött Rippl-Rónai József fejszobrát láthatjuk. Közel hozzá egy kép függ, mely pasztell színeivel egy festő alakot ábrázol. — Az a kép Rippi-Rónait ábrázolja festés közben. Teljesen az ő stílusa szerint csináltam, amikor egy nyarat a vendégeként töltöttem Kaposváron. Bár a kép csak kis részletet mutat: a n,agy figyelemmel dolgozó Ripp’-Rónait, de az idős mester szavai látható közelségbe hozzák az »öreganyám«, a »Vöröskalapos önarckép« és a többi remek kép festőjét ... — Én két ízben vendégeskedtem Rippl-Rónai Józsefnél Kaposváron. Egy nyarat és egy telet töltöttem ott, és a ház fö’dszintjén laktam. Azt hiszem 1913-ban volt ez... Egy pillanat, van egy rajzom, amit akkor készítettem róla. Ez dátumos. tehát pontosabb is, mint az én emlékezetem ... Igen, 1913-ban jártam ott, mely körül pesti művészvendégek • üldögéltek egykor. Közülük igen kedves verv'cg volt Medgyes-y Ferenc I szobrászművész, akinek nem egy, a Róma-villé’ vm készített szobi«1. áll most a kert kígyózó útjai mentén. Medgyessy Ferenc Kossuth-dljas szobrászművészhez látogattunk el emlékeztető végett Rippl-Rónai Józsefről... akkor ez a Rippl-Rónai fogadott, aki itt látható: kövéren, telt arccal. A Párizst járt festő, aki, valahányszor visszagondolok rá, mindig így jelenik meg előttem. — Milyen alkalomból hívta meg önt Rippi-Rónai? — Semmi különleges alkalom nem volt. hanem ez a meghívás az ő igazi művészegyéniségéből fakadt. ő ugyanis rendszeresen meghívott magához fiatalabb művészeket, akik aztán egy ideig ott éltek az ő rezidenciáján. — Az. ön számára mit jelentett Rippl-Rónai mellett dolgozni? — Mint fiatal művészre — hiszen 20 évvel voltam fiatalabb nála — igen serkentőleg hatott az ő munkássága, s azonkívül rendkívül nagy szakértelmével bizonyos esetekben a segítségemre volt. És kölcsönösen korrigáltuk egymást. — De hiszen ön szobrász volt, Rippl-Rónai pedig festő. — Ez igaz, de nem jelenti azt, hogy ő, aki München és Párizs művészetét ismerte, nem értett volna a szobrászathoz. Másodszor pedig ma1 gam sem vagyok csupán szobrász — , amint itt látja, jó néhány képet is őrzök művészpályámról. — Ki volt még az akkori fiatal művészek közül a rómahegyi villa vendége? — Márffy Ödönre pontosan emlékszem ... több névre nem ... — És az Adyval való kapcsolatról van-e valami emléke? — Igen, Adyt nagyon szerette Rippl-Rónai. Sokszor előfordult, hogy a kertben ülve — akár többen voltunk, akár kettesben — Ady verseiből olvastatott fel, vagy ő saját maga ,olvasta fel a verseket. Emlékszem, hogy igen bensőséges barátság fűzte Móricz Zsigmondhoz is. Hogy járt-e Móricz Rippl-Rónainál Kaposváron, nem tudom. De Adyról biztosan tudom, hogy őt a kaposvári szerzői estje alkalmából vendégül látta a Mester. — Milyennek látja Rippl-Rónait, visszatekintve a Kaposváron eltöltött napokra? — Bennem mindig kedves emlékként élnek a kaposvári napok, s vele a nagyon közvetlen, tréfás Rippl- Rónai József... Emlékszem, bármilyen komoly dologról is beszélgettünk, a tréfa mindig helyet kapott. Nem szerette & túlzott komolyságot.,. S ez a jó kedélyű ember maradt meg bennem, és ezt őrzöm most is a közel 77 évemmel __ K. E. T ÖRÖK ZSÓFI: FARKAS ZSUZSANNA: ALTATÓ Csend-zene röpköd Pihe-puha szárnyon. Nyargal az éjjel Fire-fura árnyon. Mélyszínű égnek Sok a kicsi fénye, Lásd — nekem egy jut! Te vagy egem éke! Lebben a lomb kint, Szele löki, rázza, Bókol a pázsit. Csupa sima szála. Kisfiam, szunnyadj, Vigyen szilaj ä’om, Járj mese-földön, Csoda színű tájon! Játszik a lepke Üde lehű széllel, Kuncog a hold fönt Suta-sunyi képpel. Járj örök nyárban, Teli csupa jókkal, S térj ide, hozzám Öröm ízű csókkal! Retteg a ház most, Bebújik az éjbe, Hű fala rejti Kicsi fiam féltve. Majd, ha. mint férfit Tova csal az élet, Akkor is várlak Haza, ide téged. Ringatom lágyan, Kezem sose fárad, Dúdol az ajkam, Szívem szava árad: Várlak én nappal, Arany hajú fényben, Váriak a fáradt, Szelíd szemű éjben ... « »Gyermekem, látod? Beszalad az éjjel, Csillagot tűzkőd Ide-oda, széjjel. így sír a dal, míg Elapad a számon ... Alszik a drágám, öleli az álom. HEINE HATÁSÁRA A hegytetőn, az erdőben büszke fenyőfa áll; karcsú törzsét, zöld ágait a hó borítja már. A sűrű erdőn átszáguld a zúgó fergeteg, harsog, bömböl, s beleremeg a fenyőrengeteg. Hiába dúl a vad vihar, üvölt, tombol a szél, állnak bátran a fenyőfák, mint eleven acél. A nagy fenyő ágait a szél hóval fújja be, s gondolatát messze viszi a folyó völgyibe. Oda, hol egy göndörlombú cédrusfa éldegél, s boldogságot nem találva — szebb holnapot remél. TAKÁTS GYULA: SZÍNHÁZ AZ „EZÜST KANCSÓ-BAN* HÉT VERSESKÖTET UTÄN harmadik regényével örvendeztette meg a magyar irodalmat Takáts Gyula. A Vágják a berket c. nagy- bereki kisregénye és a nagyobb lé- lekzetű kaposvári regénve: a Polgárjelöltek után most a dél-somogyi táj egvik »metropolisáról«: Áfádról. szó játékos névvé!: Bakádról szóló kisregényével: a Színház az Ezüst Kancsóban-nal jelentkezett irodalmunkban. A kisregény a »világvégi t-ái« kisvárosában: Bakádon játszódik le, ahol »ha valaki kiállt a fürdő partjának szélére, egy kurta óra alatt mindenkit megismerhetett«. A ió- izű írás sorait agv — a kisvárosba érkező — méhész indítia el., aki a város agvefleu szállodáidban: az Ezüst Kanoséban keresett magának éjszakai szállást. A betoppanó vándor — talán az író j— éoo akkor érkezett a szállóba, amikor ott tartotta. előadásait Zöldvölgvi direktor vezetése »alatt« egy vándor színi társulat. A kisváros ebeménv+*>lénül petyhüdt életét rh'>s fantáziakerin- gésr° insnirálta Károlvi Anikó ko- lorati'tr-primadonna személve és a templomi orgonistából színházi zongoristává ved1 ott LadÜJa József reménytelen szerelme. M’int éjféli lepkék a vakí+ó lámpa körül, úgy zsongtak a kisváros »férfiai« a •»művésznő« körül. Bendv Iván hadnagy »Vardcspttet/S hani^aban- dá-óoo« vö,tü1 is párbajt provokált * Megjelent a Magvető kiadásúban. az »enyhe párájú drávai síkság kisvárosában«, s így a párbajhoz vezető szerelem a kisváros közügye lett. Az Ezüst Kancsó kisebb színházának helyét a bakádi nagyobb színház foglalta el a társadalmi körkép teljes hitelességével. Kitűnő írói invencióval megrajzolt szereplők lépnek a kisváros nagyobb színpadára, amelyen a »bőgatyás betyárok és fehérkesztyűs gavallérok között őrlődő iparosok«, a gróf — bérlő — intéző — kupec társadalmi subordinációján kívül megjelennek a város »fél- szeg« alakjai: Passavszky de Cas- sanó. a volt császár rokkant uláwu- sa. akinek hazája sohase volt, csak császára, a »balkánszéli elvadult táj« trafiko^a (mi is tudtunk minden rokkant dalmát ulánusnak trafikot adni. csak a mieinknek nem!), Bakád »önérzetének kertésze«, az einvűtt párbajkódexek ceremóniamestere, a mérhetetlen lustasága Bárány úr, aki »városkán belül is csak kocsin járkál«, a »kaucsuk ember«: a hivatali szobája ablakából naponta a primadonnát leső járásbírósági elnök. Csuliag úr, az Ezüst Kancsó főpincére, Jáczint atya, a Bakádi Nőegylet pásztora, Piacsek fürdőmester, és Szilva Elvin színházi titkár. A méhész — aki a kisebb színház előadásáról a nagyobb színház pár- bajfináléjára érkezik — döbbenten áll meg a »becsület mezején« agyonlőtt zongorista holtteste felett dermedt megrökönyödéssel tette fel a lakiismeretfurdaló kérdést — nyilván az író ítéletét is: miért kellett meghalnia Ladilla Józsefnek? Felelősségre lehet-e vonná haláláért valakit? Az író talán az utolsó somogyi párbajt írta .meg Átádról, a han- dabandázó kardesörtetősről, amelynek anakronizmusát halálba kergette az új világ. Bendy Iván hadnagy halálos golyója nemcsak Ladilla József életének, hanem saját világának a végére is pontot tett. TAKÄTS GYULA legújabb kisregényében állandóan érezzük a költő birkózását a prózaíróval. Még a címadás is költői. Talán teljesebb lenne a cím így: Színház Bakádon. De így, hogy Színház az Ezüst Kan- csóban feltétlenül köütőibb. Takáts Gyula új kisregénye ismét igazolta régi tételem: ez a táj az eposzok földje, közte is a víg- eposzé. A múlt társadalmának ösz- szekuszáltságában vergődő típusokról: difficile est satiram nőm seri- foendi. Ez alkalommal is arra buzdítom Takáts Gyulát, írjon új életükről is minél több ízes-tónusú s nevelő tendenciájú prózát. Az ízléses kisregény a Magvető Kiadó dicséretére válik Kas János találó rajzaival. A kiadót csali abban marasztalnám el: miért adott kétféle címet (a belső címlap ugyanis idézőjel nélküli) a kisregénynek? Kanyar Józsei Levél távoli barátnomhöz AR KEDVESEM, azt írod messze idegenből, hogy magyar könyvek, után sóvárogsz. Játszani kezdtem a gondolattal, milyen érdekes lenne összeállítani egy listát olyan magyar könyvekből, ami éppen kielégít egy több mint tíz éve idegenbe szakadt, már gyökeret vert, de hazavágyódó lelket. Mit tartalmazna ez a gyűjtemény, ha felölelné az értékálló és igazán magyar alkotások színe- javát? Amit én is magammal vinnék, mint feltétlenül szükséges útipoggyászt, ha véletlenül egész korszerűen egy holdrakétán az űrbe kívánnék hosszabb kirándulást tenni? Rajtad és ezen tűnődtem, s közben elém ugrott egy hazai irodai- mi esemény: Nagykőrösön és országszerte október 22-én ünnepelték Arany János halálának 75-: k évfordulóját. Vajon mit jeleni neked ez a hír? Nem sokat. A holdbébihez és a szíriai eseményekhez képest poros, unalmas dátum. ■ Talán eszedbe jut az érettségi, derengő ifjúkori emlék... az eredményhirdetés lázas izgalma ... együtt sorakoztunk fehérgalléros sötétkék mastrózUlúzban... utána nagy felszabadulás, sittba vágni az agyongyúrt tételeket és velük Arany Jánost.. Talán kezedbe sem vetted többé? Most Hemingwayt olvasol, Thomas Mannt... Mondd, elolvastad-e a Családi kört fiaidnak, vagy elmondtad-e, hiszen már részleteiben szállóigévé kopott. A teljes egész mégis él, lüktető frissen és halhatatlanul. Elevenbe találja a mesevágyó gyermeki lelket!, de nemcsak őket, akik kipirult arccal, csillogó szemmel és tátott szájjal hallgatták, én magam is túl Baudelaire, Verlaine és Villon verseken, megborzongtam Arany klasszikus szépségétől. Egyetlen verse csak, mennyi íz, mennyi mélység és egyszerűségében milyen tökéletes! És mert tökéletes, romolhatatlan is! Nincs az a mélyhűtési technika, ami az enyészettől jobban megóvna, mint a lángész bélyege. Egyszerűen nem fogja az idő. A múltkor társaságban vitáztunk, mi a remekmű ismertető jele. Lehet sokféle elmélet, felfogás erről, én azt hiszem az időpróba a legbiztosabb. Képzeld el. ez a vers több mint 100 éves, 1851-ben született és egyformán lenyűgöz ártatlan, szépségre fogékony, de mkiden kultúr előítélettől mentes gyermeket és modern eszmeáramlatokat kóstolgató, hétköznapok nyűgétől fáradt felnőttet egyformán. ízlelgetjük lefordíthatatlan nemes zamatát. Tragikus, hogy ő, akiről Gyulai Pál jogosan állam t tóttá meg, hogy a ballada költészet Shakespeareja, Toldija pedig az utolsó kötőszóig páratlan remekmű, nem alkalmas arra, hogy a nemzetközi kultúra közkincse legyen. Mert le lehet-e fordítani például ezt a csodálatos négy sort: »Vessző a növése, szellő a menése Uállhatóbb szíve, mint lába döbbenése, Suhog a ruhája, párta-pántlilcája, Hosszú sor mosolygás húzódik /utána ...« Ha még emlékszel, ez Rozgonyi Piroska jellemzése a Toldi szerelméből. Vagy lefordítható-e Toldi haragja az I. énekből, a balladákról nem is beszélve! Ma, amikor már nemzetközi kongresszusokon a technika segítségével mindenki saját nyelvén hallgatja a szónokot, Arany, áld messze kimagaslik nemzetéből (V. ö.: »Mintha pásztor tűz ég őszi éjszakákon, messziről lobogva tenger pusztaságon«), ala. mindörökre túlnőtt a korán, éppen ő nem lépheti át az ország határait. Tudod, én úgy érzem, ebben 'van valami vigasztaló is. így maradéktalanul a miénk. A\ miénk elsősorban, akik itthon vagyunk, ahagy miénk a Balaton, a Bükk, a Mátra vagy a Mecsek. Talán a Te fiaid, akikről fájdalmasan írod, hogy egymás között már idegen nyelven beszélnek, a magyar csak szülői parancsra megy, talán már nem is pirulnának bele a »Családi körbe«, mint az enyémnek? ötéves korukban olvastam nekik először. Ritka kis gyerek nem hallgat szívesen mesét és a Családi leör egyszerű képei a szelíden lejtő verssorokból úgy bontakoznak ki, mént egy varázslat. Olvasd el hangosan, a fíinyek, hogy iillanjak, mint egy foto kiállítás remekművű darabjai.: Az eperfa fekete sziluettje, a konyhaajtón kivágódó fény, az opálosan csillogó, habos, frissen fejt tej, a tűzre rakó lány mozdulata, a fellobbanó vörhenyes fényben. az üszliöt csóváló gyerek és a pipára gyújtó gazda képe. A ■pillanatfelvételek között, mint tömör, de mégis légies összekötő anyag a szállongó derű és meghitt meleg összhangja. Próbáld filmrendező szemüvegen nézni, milyen mozgalmas! Az éji bogártól a küszöbön hasaló kutyáig, a tejet hör- pintő gyerektől a tarisznya körüli zsivajgásig, milyen tökéletes! Vagy nézd a jellemüket, az összes szereplő tiszta, világos wrcél, pár odavetett vonással: a fáradhatatlan anya, nyájasan világító szelíd alakja, a sudár eladó lány szemérmes érdeklődése a »testvérbátyja« után, a munkában megfáradt családapa gyengédsége az asszony iránt, nemes családfői méltósága és ösztönös vendégszerető szívessége a vándorral, s a nagyobbik fiú, a miniatűr önarckép lázas könyv és mese éhsége. Folytathatnám még, de inkább Te próbáld második olvasásra megkeresni a pillanatképek, film- mozzanatok és jellemrajzok, csodálatos sorozatát. Hidd el, megéri a fáradságot. Ahogy szé'hintik e zizegő szalmát, s átveszi egy tücsök csendes birodalmát, szinte arra gondolok lélegzetfojtva a ciripelő csendben, ahol béke és szeretet virraszt a napvon egyszerű és szerény hajlék felett — űrien tökéletes boldogság talán nines is. »Nem a való hát, annak égi masa Lesz amitől f ügg az ének varázsa' Ez Arany kökéi hitmllá-a. tükrözni a megszóoített valóságot, ahogy a Duna zöld vize tükrözi a túlsó partot a »Vojtina Ars Poeticájáéban. »Felszíne tükör és abban mikén Tündéri álom az előbbi, kép Tisztára mosdva felfordítva ring, Mint l nge kárpit a merő fal ing.« Tükröz: nemesek ezt a családi i ": Itt, d? a néni hagyományok egész skálájúd. a magyar máit, egészséges gyökereit, sói a jövő ígéretét is. Ezért, nem poros dátum a 75-ik évforduló, ezért küldök Neked egy láda könyv helyeit csak egyetlen verset és kérlek fogadd levelemet és a mellékelt Családi kört úgy, mint egy levélkéjét annak a khaez- ■szikm bonosíyánkoszorúnák, amelyet olyan jól ismerünk Petőfi verséből: »Más csak levelenként kanja a. borostyánt S neked rögtön egész koszorút kell adni.« Szeretettéi csókol: Aratásié Agnes BALOGH LÁSZLÓ: POGÁNY Pogány vagyok, de igaz isten papja, ös napkeletnek romlatlan fia. Uráli tájnak szabad, büszke vadja, Ki kebledre tér vissza, Hunnia. Jöttem a vihar bömbölő szavával, Jöttem, hogy romba döntselek, viiág! S a teke fölött új eszmék hadával Győzzenek végre munkás-daliák! VAGYOK Pogány vagyok, a szívetekbe hintem E szabad eszme termő magvait: A U a na lián m: agyunk az isten, A mi hitünk a legigazabb hit! Ki rontva tör ránk ármámycs hatíávat. Ki fegyvert fog, fegyvertől pusztul itt): Vért izzadó föld nyöszörgő jajával Szórjuk pokolra széttört cscnfjaiS Hunnia szép ma, s romlatlan, mint régen. Termő szent földjén kivirul a mag, Uj nap ragyog fent a felhőtlen égen, Mert szent az eszme, éo a nép szabadj
