Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-04 / 284. szám
SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1957. december 4. (Válaiz őJjiajÁinku ak Tf ÉLEMÉNYKUTATÁS CÉLTÁ- munkás, paraszt és értelmiségi levele- ' BÓL sok ezer kérdőívet jut- ző táborunkat, hogy a lapot minél ttunk el lapunk helybeli és vidéki többen írják. vasóihoz, mondják el rajta: meg- A sportrovattal a legtöbben elége- égedettek-e az újsággal, mit szeret- dettek, de ugyanakkor sok a bírá- ;k, mit hiányolnak, milyen kifogá- lat is. Sokan, különösen a vidékiek, de számos városi olvasónk is sérelmezi: ne csak a város sportjáról, a megyei csapatokról írjon a rovat, törődjék a vidékkel is. Akadnak, akik túlzottnak tartják a rovatnak a lap terjedelméhez való arányát, mások azt javasolják, külön újságot adjunk e célra (Ez persze megvalósíthatatlan.) Többen is kérik a tárgyilagos értékelést, s hogy a lap segítse a tömegsport szélesítését. A kitöltött és beküldött kérdőívek nagy többségében folytatásos történelmi, bűnügyi vagy szatirikus regény közlése mellett vannak — persze jelentkeznek ellenvélemények is, mondván, ez nem fér bele a lap jelenlegi terjedelmébe, de ez a kisebbtjük, a kérdőívekre válaszolók nagy g^g Mindenesetre a szerkesztőség bbsége nem fukarkodik a dicséret- megszívleli mindkét csoport véleméi .1.---1 „l.-—«Ali ik, javaslataik vannak a további :erkesztést illetően. Az olvasókhoz »rdultunk tanácsért, s az olvasók illatták szavukat. Jó érzés olvasni beérkezett kérdőíveket. Örömteli •zés arra gondolni, mennyire maikénak érzik a párt megyei újsáit. Szinte ott érezzük magunkat emtől szembe az újságolvasóval, aszélgetünk közös dolgainkról, mert szén a párt lapjának munkatársai :yek az olvasókkal, s nincs feleme- bb kötelesség, nagyobb megtisztel- tés számunkra; mint azt írni, amit : olvasók éreznek, ami a közös, így ügyet, a szocializmust segíti elő. Nem dicsekvésképpen, s nem ön égültségből tesszük, ha itt megem1. Egyik kadarkúti olvasónk pél- iul azt írja: »35 éve minden nap vasom a megyei lapot, de még ilyen nem volt, mint a mostani«. Ter- észetesen szívesen olvastuk, jó szív- >1 fogadtuk azokat a leveleket is, elyekben olvasóink azt írták meg: It hiányolnak az újságból. A leve- ket több csoportra is lehetne aszni, vannak tételek, amelyekben egegyeznek, s vannak, amiben elmek egymástól a vélemények. Fog Lkozá-s szerint is más-más kivánal aik vannak az olvasóknak. Az yik kaposvári vasutas olvasónk it veti szemünkre, hogy ritkán nyét, s úgy döntött, hogy a lehetőség szerint december végén, január elején hosszabb szatirikus írás folytatásos közlését kezdjük meg, de egyút tál azt is közölhetjük, hogy ez nem megy a helyi jellegű anyagok rovására, mert január 1-től enyhül a papírhiány, s a Somogyi Néplap hétköznaponként hat, vasárnap nyolc oldalon jelenik meg. A KÉRDŐÍVET beküldők szá- mottevő része elégedett a lap kézbesítésével, akadnak, akik név- szerint is megdicsérik kedves postásukat. Ám nénányan panaszkodnak Ink “a mozdonyon szolgálókról, az | ^ Több faluból - például Patca, Zi- mány, Segesd — megírják, hogy a vasárnapi újságot csak hétfőn kapják kézhez. A városban is akadnak elvétve kézbesítők, akik a lapot eldobálják. Jöttek panaszok a késedelmes kézbesítés miatt is. Nem lennénk azonban igazságosak, ha nem mondanánk meg, ebben néha nekünk, illetve a követelményekhez ma már elmaradott technikájú nyomyik falusi olvasó azt kéri: több kket a faluról, a másik arra figyel- eztet: ne csak a szövetkezetek jó dalait, eredményeit, ismertessük ititsünk fényt a botlásokra, a hiúira is. Orvos-olvasónk kérése, sets ük nevelni az embereket a kór- izi látogatási rend betartására, ne variák a gyógyulókat alkalmatlan őben. A nyugdíjas özvegy a magajta emberek problémáihoz kér se- dának is része van. Előfordul, hogy tséget. A tanácselnök, a közhiva- lok munkájáról szeretne több cik- t olvasni, az iskolai tanuló rejt- •nyt kér, a háziasszony az Ottho- inik rovat bővítését, horgolás! min- t óhajt és azt kérd, több, egysze- konyhában is elkészíthető étel ceptet adjunk közre. Más-más igé- •eik vannak a sportolóknak. Az yik, a birkózás kedvelője, termé- etesen azt kívánja, hogy a lapban előtérbe kerüljön ez a sportág. Vannak, akik több külpolitikai eket kérnek, mások ellenkezőleg, kább belföldi, megyei, helyi jelle- i hírekre kíváncsiak. Sokan az Ér- kességek című rovat bővítését ké- £. Szóval sok mindenben eltérőek a lemények, s éppen ez a sok szín- ilönhség az, ami mutatja az olva- k különböző igényeit. Mindenesetvan jó néhány tétel, amelyben pá sül az olvasók véleménye, amelyek inte mintha összebeszéltek volna, yforma kérésüket, nézetüket tol- ácsolják. Nagyon sokan hiányolják Idául, miért nem írunk többet a inbeesettekről, a társadalmi tulaj- n fosztogatóiról, a betörőkről, a I vaj okról, a rendőrség ezzel kap- olatos munkájáról, a szabálytalanul •zlekedő járművezetőkről, és az álluk akozott balesetekről, hiszen ez velő hatással lenne az emberekre. Azt hisszük, jogos az olvasók azon -rése is, hogy több riportot, színes ist közöljünk a lapban. Ezt az igé- óiket igyekszünk teljesiteni, ezt se- ti elő kéthetenként megjelenő iro- ilmi mellékletünk is. COK LEVÉLBŐL kicsendül a kívánság, hogy a szerkesztő- g szilárdítsa, mélyítse el kapcsola- t az olvasótömegekkel, cikkeivel izza közelebb a párthoz a dolgozóit. Az egyik kaposvári parasztasz- ony például az egyik kérdés alatt egemlíti »nagyon megnyugtatók ádár elvtárs beszédet, látszik, hogy nép jobblétét akarja a párt«. Azt ;ri számos olvasónk, hogy ménjeik az újságirók többet a munká- k, a parasztok közé, s intve íigyel- eztetnek bennünket: ne csak a vetőket kérdezzük meg egy-egy cikk egírása előtt. Mások azt indítvá- •ozzák, szóljon több cikk az egysze- i munkásról, a parasztról. Egy kaposvári hadirokkant és má- k is azt kérik, többet törődjünk az iúság problémáival, helytelen matartásával, erkölcsével, nevelésé- ■1, azzal, hogy tiszteljék az öregeket : utcán, boltban, mindenütt. A válaszolók közül sokan felvetik, >gy több járási, városi jellegű hírt, dósítást közöljünk, ne múljék el yetlen fontos esemény se, amely kerülné á szerkesztőség figyelmét, esi, csurgói olvasóink is javasol- k, szélesítsük vidéki tudósító hálójúnkat, s felajánlják közreműködőiket ehhez. Igyekszünk olvasóink vánságát teljesíteni, négy járásban ár állandó tudósítónk működik, s ra törekszünk, hogy kiépítsük késve készül el a lap, s emiatt nem kézbesíthetik időben a postások. Másrészről a beküldött panaszokat tételesen kiírtuk és megkértük a posta illetékes szervét, vizsgálja meg, hol, mi okozza a késedelmes kézbesítést, s tegye lehetővé, hogy az újság vasárnap is eljusson minden faluba. Azoknak, akik ez alkalommal is különböző kéréseket, panaszokat, sérelmeket juttattak el hozzánk, üzenjük, hogy bejelentéseiket egyenként, ahogy időnk engedi, megvizsgáljuk, amit tudunk, elintézünk és erről értesítjük őket. Azokat pedig, akik adóelengedéshez, nyugdíjemeléshez kérték közreműködésünket, azt írhatjuk, kérésüket ugyan tolmácsol juk, de be kell látniok, hogy az ország nehéz anyagi helyzete következtébe«, nagyobb terheket egyelőre nem vállalhat magára. Vagyis, ahogy egy jó magyar közmondás is van erre addig nyújtózkodjunk, ameddig takarónk ér. Nincs okunk elhallgatni az olvasók előtt, hogy a zömmel becsületes, jó szándékú, segíteni akaró tanácsadóinkon kívül küldtek levelet, »javaslatot« olyanok is, akik, mint tavaly októberben, most is szeretnének a zavarosban halászni, s megpróbáltak a népi rend elleni kiállásukról biztosítani bennünket. Ám hiába igyekeztek Kossuth-cimerrel és álnevek mögül pocskondiázni, szidni bennünket s a rendet, ügyet sem vetünk rájuk. Azaz, hogy segítettek fokozni éberségünket. Leveleik újból figyelmeztetnek bennünket: ne engedjünk teret az olcsó demagógiának, ne engedjünk felejteni: itt a kis magyar földön nem minden ki »magyar«, nem mindenki »testvér«. Eme, rossz szándékú - tanácsadóinknak a becsületes, tisztességes hangú levélírók adták meg a méltó választ, azok a százak, akiknek az vezérelte pennáját és ceruzáját, hogy elvtársi segítséget adjanak nekünk a színvonalasabb, jobb újság szerkesztéséhez. Nem kétséges, mi, újságírók az ő kívánságukat teljesítjük. A DICSÉRETEK nem tesznek ^ önelégültté bennünket. Szerényen bevalljuk, tudjuk, még nem olyan a lap, amilyet szeretnének az olvasók és amilyenné mi is formálni akarjuk. Szerények vagyunk, nem ígérünk sokat. A dolgozóktól kapott bizalomra legyen felelet a kezünk alól kikerülő újság. S ígérjük, a szerkesztőség minden munkatársa igyekszik hasznosítani az olvasók javaslatait, Emelni akarjuk a lap színvonalát. Igyekszünk az olvasókkal együtt jobban küzdeni a tolvajok, a közvagyon herdálói ellen, a fegyelmezetlenek ellen. Közelebb akarunk kerül.« az olvasók szivéhez. Ehhez kérjük továbbra is az olvasók segítségét, bátorító, feddő szavát. Jobb lapot akarunk írni. Egyik olvasónk ezzel fejezte be levelét: »Továbbra is jó egészséget ldvánok a lap minden dolgozójának a minél nívó&abb Somogyi Néplapért«. Köszönjük, tiszta szívből köszönjük. Hasonló jókait kívánunk mi is valamennyi kedves olvasónknak. EGY TANÁCSTITKÁR es Kadankúton jártam a »Megyei Népkönyvtár« (a tanácstitkár szavaival) szervezői ként ÜIok a vo natban, elgondolkozom, alig láttam valamit a csaknem harminc kilométeres útból, amit megtettünk. Képek peregnek előttem: Fiatal iskolás- gyerek nyitja kissé bátortalanul a könyvtár ajtaját, kezében könyveket szorongat, s ahogy féltve-sze- retve leteszi a kölcsönző asztalra, szeme már mohón a könyvespolcra rebben. Karok nyúlnak ki felénk a sorok közül, kis, földes cse1'J----v ' * a „ Megyei Népkönyvtár“ — Menjünk a helyszínre — ajánlottuk hosszú, meddő vita után. A titkár, csakúgy mint eddig, most sem ért ra egy félórát eltölteni a könyvtár proolémájanak megütő á- savai. í\l n,.io.\ vjött, de (mint kiderült) segíteni nem tud. (Aztán ízléstelen személyeskedase után kurtán-furcsán bennünket. * • • Álltunk a sötétbe könyvtarban, árnyak faienk a sár ónból. Jött otthagyott boruló kis lopakodtak ,... —> —> ^ ---------------—»» »«4.1. a mosoly gosl easzobaba vezetnek. Amint átlép- arcú, kiváncsi szemű kisfiú Amint megtanulni jük a küszöböt, szívélyes-szótlan jön elénk a család feje, s rövid, fáradt mondataiból lassan kitüze- sedik az elmúlt világ nincstelenjeinek igazságfceresése. A fiatal, ide-oda ugráló gyerekszemek mindent, mindent szeretnének látni. öreg, hosszúbajuszú bácsi topog öregesen. Ráncos szemhéjai alól szemének sokat látott kékje süt az arcunkba, mi tisztelettel nézünk vissza rá. — Valami tréfásat adjanak — szól kevésfogú szája, s a ráncos homlok, a görnyedt vállak és a kérges kezek folytatják tovább: életem legnagyobb részét az uraságnak dolgozva töltöttem; hiányzó fogalmat a csendőrök verték ki; öregségemre szeretnék örülni, mosolyogni.,. Megérkeztem. Amint gyalogolok az állomástól a könyvtár felé, még együtt lépkedek a mosolygás fiúval a hosszúbajuszú paraszt bácsi után. * * » — Nincs pénzünk — bújik a költségvetés mögé a tanácstitkár. Érvelünk: csak néhány száz forint, de lassan belátjuk: kár itt minden szóért. A falu több mint kétezer lakójának a kezébe az elmúlt negyedévben senki sem adott könyvet. Másfél hónapja sikerült a könyvtár számára egy helyiséget szerezni, de ebben nincs villany és fűteni sem lehet. Tanitás után az iskola egyik fiatal, gyakorlóéves pedagógusa vállalta a kölcsönzést. Hazulról hozott petróleumlámpánál vaikoskodva írta fel a már első alkalommal jelentkező több mint harminc kölcsönző nevét. Tovább nem hajlandó fűtetlen, sötét helyiségben dolgozni. bejepeit, arca szürke leit. Mi se- gíisegkeron néztunk egymásra, s osszfeszorult torokkal néztük, hogyan göroül száján sírásra a mo- soty. S jött az öreg bácsi görnyedte«. Nem mosolygott rank. Hosszan, szomorúan végignézett rajtunk. Alig mertünk ulana nézni, amint görnyedt válla eltűnt az ajtókeretben. Amíg öreg, remegő kezét arcához emelte, csontos ujjaival mintha írna valamit az alkonyodé ég világosára, s mi nem mertük elol- vas4ni a szavakat. * * * Teljesen besötétedett. A tanácsház felé mentünk, bent világosságot láttunk, elhatároztuk, hogy bemegyünk. Az ajtó zárva — várunk egy kicsit. Hosszas várakozás, kulcskexesés után sikerült bejutnunk. A tanácstitkár szooajaoan égett a villany, ökölbeszorul az ember keze: segíteni a könyvtárt nem tudják, nincs pénzük. Es hányszor égett feleslegesen a villany esténként? Ha feltesszük, hogy egy hónapig égett naponta egy órát, ennyi árammal a könyvtár egy évig kölcsönözhetne. • * * Mentünk a sötét utcákon, s mintha minden házból egy görnyel+v ü- lú öreg hajolna felénk. S mintha mindegyik azt mondaná, amit az az öreg, ott a könyvtárnál az égre irt: »Vigyázzatok! Nem engedjük, hogy ezek a piros arcú gyerekek — mint mi — sötétségben öregedjenek!« Már el merem olvasni a szavakat, s az öreg, csontos kezeket megszorítva fogadom nekik: — »Harcolni fogok addig, amíg lesznek, akik várakoztatnak a fényre, a tudásra!« Virányi Pál. DCu hírek ^ a nagyvilágból Szóról-szóra így történt... Az amerikai Maryland-áilamnak is van már szputnyikja Mint a Washington Post című amerikai lap jelenti, Maryland álltmbar. egy október 4-én született kislánynak a »Szputnyik« keresztnevet adták. A FURCSA ÖRÖM Az egyik észak-francia lap nyílt terében jelent meg a következő közlemény: »Az özvegyek közgyűlése a nyári szabadságok letelte után örömmel látja viszont valamennyi tagját, s remélik, hogy a számuk sok új taggal szaporodott.« Nőhiány Indiában Míg az Egyesült Nemzetek statisztikája azt mutatja, hogy a vnág legtöbb országában a nők többen vannak, mint a férfiak, Nyugat-Európá- ban és Amerikában 90 férfira 100 nő jut, addig Ázsiában hátúm as országok akadnak, ahol íer'i fölösleg van. így például száz nőre Indiában 127 férfi, Ceylonban pedig 173 férfi jut. TÖMÖR APRÓHIRDETÉS Az egyik ohiói napilapban jelent meg a következő apróhirdetés: »Végtelen fájdalommal tudatom barátaimmal és ismerőseimmel, hogy tegnap éppen abban a pillanatban vesztettem el szeretett feleségemet, amikor egy kisleánnyal ajándékozott meg. Emiatt szükségem lenne egy gyermek-gondozónőre mindaddig, amíg nem találok újabb élettársat, aki képes arra, hogy nöiruha-gyárat vezessen. Ugyanis nelcem azzal az épülőfélben lévő házzal kell foglalkoznom, amelyben az érdeklődők számára a 9. és a 12. emeleten még néhány lakás kiadó.« Tel-Avivban egy Moss Tabacsnik nevű izraeli állampolgár — dühében, hogy az illetékhivatal visszautasította adóhalasztási kérelmét — minden kezeügyébe eső aktát felgyújtott a hivatalban, végül pedig idegrohamot kapott annak láttán hogy a hivatalnok 200 elégetett akta pernyéjéből sértetlenül előhúzza az ő adóívét. Az amerikai New York államban a napokban 127 onajda-indián egy kormánymegbízottól 2 yard fahérí- íeólen lenvásznat vett át több mirr1 100 000 hektárnyi terület 163-ik évi bérének fejében. Ezt a területet az amerikai hatóságok 1794-ben sajátították ki az onajda-indiánoktóL A kanadai Victoria államban egy városi autóbusz vezetője váratlanul megállította a zsúfolt kocsit és közölte a méltatlankodó utasokkal, hogy neki mára elege volt. Ezzel nyomtalanul eltűnt. FEJÉS BEETHOVEN ÉS BACH ZENÉJÉRE Amerikai áilatszakórtők legújabb találmánya a fejés zeneszó mellett. Megfigyeléseik szerint a tehenek különösen Bach és Beethoven zenéjére adnak sok tejet. Mrs. Nelson ezt a módszert még tovább fejlesztette, vagyis a fejőkre is kiterjesztette. Fejés közben hangszalagot játszanak le, amely pokoli zenebonát csap: nők sikoltoznak, revolverlövések hangzanak el, borzalmas rikoltozás, ordítozás folyj.. Állítólag ez i3 serkentőleg hat a tehenekre, a fejők pedig igyekeznek minél előbb végezni a fejőssel, hogy a pokcli lármától megszabaduljanak. Ezzel a módszerrel sikerült a fejési időt a felére csökkenteni. AMERIKA — A HÁZIÁLLATOK PARADICSOMA? A legújabb háziállat-statisztika adatai szerint Amerikában 23 millió kutyát, 28 millió macskát, 24 millió törpepapagájt és több mint 600 millió trópusi díszhalat tartanak. UJ MAUGLI 1956-ban az északindiai dzsunge- lekben az emberek egy patak mellett két farkast, s egy különös emberfeni lényt vettek észre. A farkasok elmenekültek, de kevésbé fürge társuk fogságba került. Ez a különös ’íny harapott, horkanásszerű, tagolatlan hangokat hallatott, de kétséget kizárólag gyermek volt. Az elvadult fiút a fején lévő forradásról Ágra faluban lakó rokonai felismerték. Kiderült, hogy a Paras- ram nevű 8 éves fiúcskát 6 évvel ezelőtt rabolta el egy farkas. KÉREK EGY DARAB KISÉRTETET... Preoscotin amerikai városnak még kísértet-kölcsönző intézménye rs volt. Mr. Clerek, a tulajdonos meg’ende- lésre a kísértettől az ördögig mindent szállított, mégpedig — szerinte — elég méltányos áron. A rendőrség kevésbé volt méltányos veie szemben: a minap csalás miatt börtörbe zárta. Bevezették New York-ban az orosz nyelv tanítását London (MTI). A Daily Express New York-i tudósítója jelenti: New York iskoláiban bevezették az orosz nyelv tanítását. Az újítás indoka az orosz tudományos művek lefordításának szükséges volta. Mindeddig az összes erre vonatkozó kísérletek a maccarthyzmus ellenállásába ütköztek. PILÓTA, AKI LELŐTTE ÖNMAGÁT Egy amerikai sugárhajtásos repülőgép olyan gyorsan száguldott, hogy utolérte saját lövedékét és nekiütközött annak. Az említett F—11 kísérleti szuperszonikus vadászgép pilótája egy lábát és három csigolyáját törte el a különös szerencsétlenség alkalmával. A pilóta a repülőgép 2 cm-es ágyújának kipróbálása céljából 4000 méter magasságban óránként 1400 ki- lomótenas sebességgel repült az Atlanti-óceán fölött és közben másodperces időközben két négyes sorozatot lőtt ki. Egyszerre csak az ülés alatt szilánkokra hasadt a repülőgép fala. A pilótának fogalma sem volt, hogy mitől. Szükség-feszál- lóhely után nézett, de egyszerre kihagyott a hajtómű és kényszer- leszállást kellett végeznie egy erdőben, miközben a gép ösz- szetört. A szakértők alapos vizsgálat után három lövést találtak a gépien, a hajtóműben periig egy lövedéket, amelyet a pilóta lőtt ki. Az eseményeket a következőképpen rekonstruálták: amikor a lövedékek elhagyták az ágyúcsövet, körülbelül óránként 1600 •kilométerrel gyorsabban repültek, mint a gép. De a levegő ellenállása lefékezte a lövedéket, s a nehézségi erő folytán a tenger felé leszálló ívpályán repültek. A lökhajtásos gép sebessége nem csökkent, sőt valamennyivel fokozódott, s a kilövés helyétől négyöt kilométerre keresztezte egymást a lövedék és a gép pályája, a pilóta pedig újabb gép lelövését könyvelhette el: a sajátjáét.
