Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-04 / 284. szám

Szerda, 1951. december 4. SOMOGYI NÉPLAP 8 Pénz vagy fonál —- gyapjúért Május, június hónapokban legna­gyobb a forgalom a Gyapjú- és Téx- tilamyagforgalmi Vállalat kaposvári kirendeltségénél, de a megye más átvevőhelyein: Böhönyén, Marcali­ban, Balatonbogláron, Somogyváron, Siófokon, Lábodon, Tabán, Karádon, Felsómocsoládon és Igáiban is. Ek­kor van a nyírás és ilyenkor jön be a gyapjú zöme, az évi »-termés« mintegy háromnegyed része. Aztán még augusztus elején hoznak na­gyobb mennyiségben báránygyapjút. Jelenleg is van átvétel ezeken a he­lyeken a hét valamelyik napján. Kaposvárott pedig szombat kivételé­vel minden nap. Vidéken a földmű- vtss s zövetkezet segítségével történik a felvásárlás. A minősítést a kiren­deltség szakemberei végzik. — Az áruért pénzt vagy fonalat adunk — mondja Matlcs Pál, a ka­posvári kirendeltség vezetője és gyapjúszakártője. Hogy mennvi fo­rintot, hány deka fonalat kap a ter­melő, az mindkét esetben a gyapjú szálhosszúságától, finomságától és tisztasági fokától függ. Kilogramm­jáért középért számítva 38 forintot fizetnek. (Nem a mosott, szennyező anyag nélküli gyapjúért!) Ha az elő­adónak nem pénzre, hanem fonálra van szüksége, azt is ad a vállalat a nyersanyag kilogrammjáért átlago­san 19—20 dekát. Ha jobb a gyapjú, akkor többet, ha rosszabb, akkor en­nél kevesebbet. Az az állami gazda­ság, termelőszövetkezet vagy egyéni gazda, aki tisztítottan .(mosottan) viszi be az árut, 19—20 helyett — egy kiló gyapjú ellenértéké képpen — 38—40 deka fonalat is haza vihet. Matics Pál szerint nem előnyös a termelőnek mosottan behozni az árut, mert a tisztításra fordított idő és munka nem fizetődik ki. Egv kiló zsíros gyapjúért az eladó 20 deka fonalat kap. Ha megtisztítva adja át, akkor sem jár jobban, mert egy ki­lóból 20 deka fonal ellenértékének megfelelő tisztított gyapjúnál nem lesz több. A termelőnek nem jelent hasznot, ha mosottan- értékesíti, az államnak viszont jó, ha zsírosán vá­sárolja fel, mert a gyapjúban lévő lanolint alapanyagként rúzs, szap­pan és egyéb piperecikkek készíté­sénél fel tudja használni. A gyapjúszázalék megállanítása iégszáraz állapotban, szakember ál­tal történik. Nem műszerek segítsé­gével, hanem szemmel. Előfordul, hogy a 32—34 százalékosnak mon­dott gyapjúról a gyárban kitűnik, hogy nem annyi, hanem három szá­zalékkal több. akkor a különbözet után járó pénzösszeget az eladó oót- lólag megkapja. Volt már erre példa. A parasztok először nem is akarták elfogadni, azt hitték tévedés tör­tént és utólag majd keresni fogják. Az ilyen dolog bizalmat, megbecsü­lést vált ki a termelőkből a vállalat iránt. A felvásárolt gyapjú elszállításá­ról központilag intézkednek. Ha Bu­dapesten, Bajén, Győrött és az or­szág más tisztító és finomító gyárai­ban van hely, akkor közvetlenül oda küldik Tabról, Siófokról Barcsról stb. is a--gyapjút. Kaposvárról a na­pokban szalmazsáknagyságú bálák­ban a szekszárdi raktárba szállítot­ták az árut. Helyszűke miatt nem tárolhatták a megyeszékhelyen, a gyárakban meg van nyersanyag, ezért szállították Szekszárdra. A cse­réhez szükséges fonál mennyiségét is a közDon-t -küldi ki az igényeknek megfelelően. »Ma délután 5 órakor ifjúsági nap lesz.« Ez a felirat fogadott, amint beléptem a Textilművek Leányott­honának előcsarnokába. Meglepőd­tem, hiszen amikor engem meghív­tak, úgy értesítettek, hogy az ifjú­sági nap fél hatkor kezdődik. Mikor megkérdeztem a Leányotthon veze­tőjét, lakóit, -hogy tulajdonképpen mikor kezdődik az ifjúsági nap, újabb időpontot közöltek: este hat órakor. Azt, hogy 5 órakor kezdődik, csak azért írták ki, hogy hatra össze­gyűljenek a fiatalok. Fényei ■>mr° n»"cln> A KISZ-szer vezet egyik feladata, hogy fegyelemre nevelje a fiatalo­kat. Ez a módszer azonban nem erő­síti, hanem gyengíti a fegyelmet. Hi­szen jgy jogosan mondják a fiatalok: »Ha 5 órára hirdetik, akkor ráérünk, hiszen úgyis csak hat órakor kezdő­dik«. Ezért érthető, hogy 6 órakor alig egy-két leány üldögélt az ebéd­lőben, ahol az ifjúsági .napot tartot­ták. 7 óra lett, mire az ifjúsági na­pot meg lehetett kezdem. Az sem éppen a fegyelmezett ma­gatartást bizonyltja, -ho.mr az egyik KISZ vezetőségi tag az ifjúsági nap -helyett a városba ment, egy másik vezetőségi- tag pedig álmosságára hivatkozva fel sem akart kelni. H cin znos v7.7 •> 'ft lnfr>ic. Ez arra kell hogy figyelmeztesse a Textilművek KISZ vezetőit, törőd­ni kell a fiatalok fegyelemre való nevelésével is. Ezt pedig csak úgy tudják: elérni, ha az előadásokat, rendezvényeket pontosan akkor kez­dik, amikorra hirdették. Neveljék arra a fiatalokat, hogy valamennyi­en pontos időben jelenjenek meg az előadásokon. Hét órakor mégiscsak megkezdő­1958. január 1-től az újnyírású gyapjú középára már nem 36, hanem 43 forint lesz. Ez azt jelenti, hogy csak a 36 forintos árnak megfelelő minőségű gyapjú kilogrammjáért fi­zetnek 48 forintot. A medvéből ta­valy kereken 192 000 kg gyapjúi szál­lítottak el. Talán az idei termés sem lesz kevesebb. Eddig 185 605 <kg- ot vásároltak fel. Százalékban kife­jezve ez a mennyiség 103 százalékot jelent. Még egy fontos dolgot tud­tunk -meg Matics Páltól. 1957. de­cember 15-től 1958. január 1-ig lel­tározás miatt sem pénz, sem fonal- cserés gyapjúbeváltás nem lesz. Az eladni szándékozók még december 15-ig keressék fel az átvevőhelyeket. dött az ifjúsági nap. Az otthon ve­zetője ismertette, milyen előadáso­kat szándékoznak tartani és kérte a leányo-kat, mondják el kéréseiket, véleményeiket, A leányok hasznos és megszívlelendő javaslatokat mon­dottak el. Kérték, hogy a házasság­ról, szerelemről, arról, hogyan visel­kedjenek egymással, társaságban — tartsanak előadásokat Egyik fiatal azt is kérte, tartsanak olyan elő­adást, mely keresete gondos beosz­tásában segíti majd. Abban állapod­tak mag a Leányotthon lakói, hogy minden csütörtökön rendeznek ifjú­sági napoal egybekötött előadásokat. Legközelebb a táncról, arról, hogyan és miként táncoljanak, tartanak elő­adást, s ezt majd: a gyakorlatban is bemutatják. Nagyobb gondot (IZ Wofy.pS'yí+ÓQvp Az első alkalommal nem tarto+ tak előadást. A megnyitó és a javas­latok után mindjárt tánc követke­zett. Zenekart is hozattak, mely rö­videsen igen jó hangulatot teremtett. Csak az volt a baj, hogy kevés volt a fiú. A lányok legnagyobb része ült, vagy pedig egymással táncolt Ugyanis, bár meghívták a Textilmű­vek KISZ vezetői a közeli honvéd­ség és néhány üzem fiatalságát — ez késve történt meg — és ezért a meghívottak nem jöttek el. Az üzem KISZ vezetőit arra kér­jük, hogy nagyobb gonddal készítsék elő az ifjúsági napokat és időben hívjanak meg fiúkat is. A lányok szívesen vesznek részt az ifjúsági napokon, ha ott tanulhatnak és szó­rakozhatnak is. Ezért készítsék elő időben az ifjúsági napokat és gon­doskodjanak arról, hogy azokon le­gyen elegendő fiú is, hogy mindéi leány megtalálja ott szórakozását. EGY IFJÚSÁGI NAP TANULSÁGAI »Fékez a siető sebességmérő óra«, első olvasásra talán hihetetlen ez a megállapítás, mégis szó szerint igaz. Hogy miért? Tüstént kiderül. Nem­régiben a gépállomási igazgatóság Tátraplanjával utaztunk. Nyílt úton a műszer 80—90 kilométeres sebes­séget mutatott. (Az árokmenti fá­kat mégsem néztük szorosan egymás mellé állftott kerítés-oszlopoknak.) Az időmérés és fejszámolás ered­ményeként láttuk, hogy hetvenes, hetvmötös tempóban haladunk. — Csal a sebességóra felfelé — mond­tuk a vezetőnek. Ő meg gyors iram­ban rávágta: »Tudom«. Jobb, ha többet mutat a tényleges sebesség­nél, mert ha ránéz a sofőr, akkor kevesebb gázt ad a motornak«. Va­lóban, türhetőbb így, mint megfor­dítva. Mert képzeljük csak el, mi nyi látogatás nélkül a vidéken élő rokonok, ismerősök háza előtt. Igazat adtam, igazat kellett ad­nom e szavaknak. * * * Esti szürkületbe hajlott a fényes délután, amikor benyitottam a ba- bóesai tanácsházára. Asztalnál ülve találtam Papp elvtársat, az elnököt. Olvasott és írt. Nem a rendeleteket böngészte és nem hivatalos kimuta­tásokkal foglalatoskodott. Iskolai tankönyvbe temetkezett, belőle jegyzetelte Vörösmarty Mihály éle­tének főbb eseményeit, költői mon­danivalójának lényegét. Mert nemcsak a törvények parag­rafusait kell ismernie a tanácsel­lenme, ha százzal szagul dan a a ko­csi, s az óra mutatója pedig csupán a harminc körül játszana. Viszont nőknek, hanem a falu kulturális arculata átformálásához is szakér­tőén kell hozzájárulnia. Az úri vi­azellen sem emel szót az emberi lág nem adott könyvet Papp elvtárs értelem, ha történetesen pontos a sebességóra. * * * Egy ismerősöm személyes tapasz­talatát mesélte el a minap. így be­szélt: »Tudod, hogy évek óla járom a megyét. Kiszállásaimat nem szok­tam rokonlátogatással egybekötni. Egyik hozzátartozóm nemrég sze­mélyesen meghívott magához. Ígér­tem, hogy rövidesen felkeresem. A napokban arra vitt az utam, s este, hazafelé jövet, bekopogtam hozzá. Csak hallottad volna, mit mondott meglepetésében. — Nem hitfem el, öcsém, hogy valóban állód a szava­dat. Hiszen városi ember lettél, s mit keresnél te parasztháznál.« — És ha nem mentél volna be a rokonodhoz, mit gondolna rólad? — kérdeztem ismerősömtől. — Azt, hogy a városi munkahely lélekben is elszakított a falutól, a fajtámtól — válaszolta, majd hozzá­tette: — A régi világ tapasztalatai mélyen beleivódtak az emberek vé­rébe. Azok a falusiak, akik ükkor felsőbb iskolába kerültek, jobban tették, az uralkodó osztály szemszö­géből nézve, ha széttépték a pa­rasztsághoz fűződő kapcsolataikat. Ma arra kell törekednünk, hogy a múltra emlékeztető e káros gyakor­latnak még a látszatát is elkerül­jük. Ezért, ha sietős is a dolgunk, akkor se robogjunk el néhány perc­kezébe, így most pótolja a hiányt. Munkája végzése mellett, hivatalos idő után, bizony öreg diákként ta­nulgatja a leckét. De tanul, mert módjában áii, s érzi, hogy csakis gyarapodó tudással jut előbbre az egyes ember is, meg a közösség is. * * * A múlt hét végén azt tudakoltam egy bolhási parasztembertől: ban- ná-e, ha leesne a hó. — Felőlem akár ma is beköszönthetme a havas időszak, nyugodtan nézek a tél elé mondta. Aztán szinte leltári pontos­sággal elsorolta, hogyan várja tíz holdas gazdasága a hótakarót. Őszi gabonavetései megerősödtek, mert korán földbe szórta a magot. A be­takarítás gondját is rég letette. Másfél hold kukoricájának nemcsak a csőtermése került a góréba, ha­nem a csutaszár is a szérűskertben várja további sorsát. A földet meg­szántotta, őszi-mélyen. — Mindig azt tartottam az őszi szántásról, hogy ha jut rá idő, ak­kor elvégzem, ha meg nem, akkor elmarad a tavaszra. Persze, kita­pasztaltam, hogy mégis jobb a hó­esés előtt, mint az olvadás után szántani. Most iparkodtam ezzel a munkával, legalább kevesebb dol­gom lesz jövőre és korábban el tu­dom vetni a tavasziakat. — Mindenki így serénykedik a faluban? — Nálunk igen. Aki ezen az őszön nem fejezte be az összes mezei munkát, az sohasem tud elvégezni.- kj ­IGGGOGGOGGGGGGGGOCriCx.OOGGGGOGOGGOOGGGGGGGGCGGOGGGOflOOGOGOGGOOOOGOO QOGGOOOOGOOQOOOOOOOÖOOOOOOOOOOOOOGOOOOO0OGOOOG0OOOGOGOOQ Kellemes meleg, barátságosan világító lámpa fogad bennünket a kis konyhában, amikor belépünk. Hama­rosan bor kerül az asztalra. Szívélyesen invitál ben­nünket a házigazda, hogy kóstoljuk meg saját termésű borát, összecsendiülnek a poharak, egymás egészségére kívánjuk az italt. A bor feloldja a kezdeti feszültséget, barátságosabbá, közvetlenebbé teszi a hangulatot. Megered a beszéd, s Bernét Károly háromfai tanító beszélni kezd 31 éves pedagógusi pályafutásáról. Ott álltam a tanítóképző kapujában, kezemben szorongatva a pár perccel előbb kapott tanítói okleve­let. Fülemben még csengtek igazgatóm szavai, amint elbúcsúztatott bennünket: Menjenek — mondotta —, hasznosítsák azt, amit itt éveken át tanultak... Ne­veljék a népet... Legyenek a nép hű tanítói, vezetői... S indultam volna, mert tele voltam lelkesedéssel, csak azt nem tudtam, hová, merre menjek ... Mindez 1925-ben történt. Valamennyien, akik ek­kor végeztük a tanítóképzőt, tele voltunk álmodozás­sal, világot, vagy legalábbis országot formáló eszmék­kel! De a sors, a kegyetlen valóság közbeszólt. Apám egyszerű vasúti fékező lévén, nem rendelkezett jó ösz- szeköttetésekkel, s én, bár nem egy meghirdetett taní­tói állást megpályáztam, mindig lemaradtam. Kellettek azok a jó összeköttetéssel rendelkezőknek ... Több mint egy esztendeig szaladgáltam állás után. Minisztérium, igazgatói irodák, s más hivatalok ajtajai csukódtak be mögöttem eredménytelenül. Mindenütt az egyforma, sajnálkozó, elutasító válasz: Hagyja itt a címét, majd értesítjük. De ezt csak azért mondták, hogy legyen mivel elutasítaniuk, mert soha nem érte­sítettek ... Egy esztendő után, amikor már csüggedt voltam a sok hiábavaló szaladgálástól, kaptam értesí­tést a Veszprém megyei rk. egyházpüspökségtől, hogy elfogadták kérelmemet, s a háromfai római katolikus iskolába helyeznek egyházi tanítónak ... Más közlekedési eszköz nem lévén, szekéren érkez­tem meg 1926-ban Nagyatádról Háromfára, s jelent­keztem a plébánosnál, az egyházközség vezetőjénél. A fogadtatás nem a legbarátságosabb volt,' ma is visz- sza emlékezem rá. — Itt minden úgy történik, ahogy mi akarjuk — mondotta a plébános, s kezembe nyomta a díj levelet, melynek értelmében kötelességem volt: ellátni a tanítói feladatokat, díjtalanul helyettesíteni a kántortanítót, minden nap, ünnep- és vasárnap is, templomba vezetni az iskolás gyermekeket., valamint elvégezni az egyházközség feje által kijelölt egyéb fel­adatokat is. Mást a kis sáros falu, a barátságtalan fo­gadtatás, a rengeteg kötelesség talán elrémített volna, de én álmaim beteljesülésének láttam mindezt. Tanítói jussul egy kis kamrának beillő szobát is kaptam az TANÍTÓ ÉS CSELÉD iskolában. Ott hajtottam esténként álomra holtfáradt fejemet Szabad időm még vasárnap sem volt, a szó­rakozás pedig akkor elérhetetlen volt egy falusi tanító számára... Később megnősültem. Feleségem is tanítónő volt. Hárman voltunk az iskolában tanítók. Kettőszázhúsz gyereket oktatgattunk, nevelgettünk. A kántortanítót néha napokig nem láttuk az iskolában, annak felada­tát is mi láttuk el. Persze, mindezt díjtalanul. Túlóra, helyettesítési pótlék, ilyesmi akkor nem létezett. He­tenként néha negyvennél is több órát tanítottunk. Ennek ellenére kettőnknek nem tett ki a fizetése any- nyit, mint amennyi jövedelme a kántortana'tónak egye­dül volt... 1937-ben, vagy 38-ban új vezető jegyzőt kapott a falu. Bárdosa Emil jegyző — ahogy a falubeliek is visz- szaemlékeznek rá —, inkább szeretett sétálgatni, va­dászhatni, mint az irodában dolgozni. Persze, a hivatali munkát Valakinek el kellett végezni. S az egyházköz­ség vezetőjéhez, a plébánoshoz egyre sűrűbben érke­zett az elöljáróságtól ilven felszólítás: »Kérem az es­peres urat, hogy egy fő tanerőt a községi hivatalos munkák kisegítésére hivatalunkhoz szíveskedjék ki­rendelni. Tanítási napokon délután három órától .hatig, tanítási szünetben pedig egész napon át. — A kántor- tanítót ilyen munkára nem lehetett igénybe venni, s így az »egy fő tanerő« minden esetben Bernát Károly volt. Később a jegyző, amikor a községi jegyzői lakás épült, már szinte naponként rendeltette ki a tanítót a közellátási munkák kisegítésére. S amikor Bernát Ká­roly tanító felemelte szavát ez ellen, akkor a jegyző elhatározta, hogy móresre tanítja a szemtelen tanítót. Egyik napon, amikor Bemótné tanított az iskolában, beállított oda és ott nagy hangon a gyerekek előtt ki­oktatta a sírással küzdő tanítónőt, amiért az tél lévén, szellőztetés céljából ki merte nyitni az iskola ablakait. Este értesült Bernát Károly az esetről, s reggel azonnal az elöljáróságra ment a jegyző felelősségre vo­náséra. Szó-szót követett, s a tanító, igazságának tuda­tában azt a kijelentést tette: »hogyha ezt vele teszi meg a jegyző, akkor ő kiutasítja az iskolából«. Ezzel azonban még nem elégedett meg. A Megyei Alispáni Hivatalhoz bejelentette Bárdosi Emil vezetőjegyzőt, s kérte annak felelősségre vonását. Hamarosan jött is vá­lasz, Stephaics alispán aláírásával: »Megállapítottam, hogy Bernát Károly háromfai tanító panasza Bárdosi Emil vezető jegyzővel szemben nem felel meg a való- j ságnak. Egyben megállapítottam azt is, hogy nevezettf tanító fegyelmezetlen ember, aki nem teljesíti hazafias kötelezettségeit. Ezért ügyét, intézkedés végett, átteszem a Veszprém megyei rk. egyházpüspökséghez«. Tárgyalás ... Komédia. De szükség volt rá, hogy megbüntessék a vasúti fékező gyerekét, a »cselédet«, aki fel merte emelni szavát, s igazságot akart a vezető jegyzővel, az államhatalom helyi képviselőjével szem­ben. S felvonultatták a háromfai elöljáróságnál dol­gozókat, Bárdosi Emil közvetlen beosztottait, akik ta­núvallomásukban elmondották, hogy a tanító sértő ki­jelentéseket- hangoztatott a vezető jegyzővel szemben... ítélet... Bűnösnek mondotta ki a bíróság Bernát Ká­roly tanítót, az összes költségek megtérítésére, s egy időre a tanítói állásától való felfüggesztésre ítélték. 17 esztendővel ezelőtt, 1940-ben történt ez az eset, de a szégyentől még most is ég Bernát Károly arca. Bűnösnek mondották ki azért, mert igazságot, emberi szót, emberi bánásmódot követelt magának. 31 esztendeje tanít Háromfán Bernát Károly bácsi. Ismeri, tiszteli őt az egész község. Azok a gyermekek, akiket először oktatott a betűvetés mesterségére, ma már komoly családapák. Az iskola is nagyot változott. 195 gyerek tanul ma az iskolában, s nevelésükhöz öt pedagógus van. Egy tanítói állás még gazdára vár, je­lenleg nincs betöltve. Bernát bácsi ma két osztályt ta­nít, mintegy 40—45 gyerekkel. Heti 25 a kötelező taní­tási óraszám. S ha ennél többet tanít, vagy valakit helyettesít, akkor megjár a túlóra, megjár a helyette­sítési díj. Azt is el kell mondanunk, hogy Bernát bácsi 1943 óta, az államosítástól 1954-ig az iskola igazgatója volt. Akkor új igazgató került az iskola élére, aki a tanító­képzőben már többet tanult, mint annak idején Ber­nát bácsi. S Bernát Károly nem sértődött meg, mert látta, hogy ez így van rendjén, így helyes. Melléje állt és áll ma is a fiától igazgatónak, segíti, átadja 31 esz­tendő alatt szerzett rengeteg tapasztalatát. S ezek a fiatalok visszajönnek hozzá megköszönni segítségét, s úgy tisztelik őt, mint tulajdon édesapjukat. S végül, hogy mindezt miért írtuk le? Azért, hogy fiatal pedagógusaink soha ne felejtsék el, volt olyan idő, amikor a falusi tanító »cseléd« is volt. Cseléd, aki­nek azt kellett tenni, amit urai parancsoltak. S ha ez a cseléd igazságot, emberi szót követelt magának, akkor megbüntették. így történt, így mondta el ezt Bernát Károly háromfai tanító, aki ma nyugodt, bol­dog és megelégedett életével... SZALAI LÁSZLÓ © O O O 0 ■ j O o G O wC-XDOOOOOOGGSa^OOeGOOGOOOOOOGGGOGO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom