Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-17 / 270. szám
Hazafias Népfront írócsoportjának és a Somogyi Néplap szerkesztőbizottságának összeállítása „De tán jő Oly idő, Melyben nekünk A vidékünk Új Helikon lesz.* >SOMOGYI PÁL. (Csokonai) BÖRTÖNEMLÉKEK Köszöntő É’ ' veken át tartó huzavona és ez év szeptemberében hosszas vita előzte meg a Somogy megyei Irócsoport megalakulását. A feltételes mondatokban folyó vitáknak vége. A mai napon az olvasó kezébe adjuk irócsopcrtunk első megnyilvánulását, a Somogyi Néplap vasárnapi irodalmi mellékletét. Amikor az első szám elhagyja a sajtót, a beküldött és lektorált írások hosszú sora várja már a közlést. Levelek igazolják, hogy megyénkben itt is, ott is új alkotásokon dolgoznak tehetséges tollforgató- ink. Az írócsoport puszta létezése is már új ösztönzést adott a somogyiaknak. És akik még hitetlenkednek és további biztatásra várnak, azoknak ezúton üzenjük, hogy mielőbb küldjék be írásaikat. Vagyunk és egyelőre úgy tervezzük, hogy a Somogyi Néplap vasárnapi irodalmi mellékletét kéthetenként jelentetjük meg. További terveink is vannak. De ezekről majd máskor. Köszöntjük kedves olvasóinkat és arra kérjük, hogy szeretettel és megértéssel fogadják írásainkat, melyekkel a szocialista kultúra helyi gazdagodását kívánjuk segíteni és bizonyítani. Köszöntjük megyénk irodalommal foglalkozó tehetségeit s kívánjuk, mind nagyobb fejlődésüket. Ez úton köszönjük a Megyei Pártbizottság, a Hazafias Népfront és a Megyei Tanács, a Somogyi Néplap megértő támogatását, mellyel lehetővé vált gyakorlati tevékenységünk. Meggyőződésünk, hogy a somogyi szellemi élet talajában kincsek rejtőznek. Ki kell azokat bányászni! A Somogy megyei írócsoport elnöksége Csupa rózsaszín-lila lett a rét. »Lélekben erősek, törhetetlen álltak, A vihar edzi a szilárd sziklákat.« Az utcán Fagyos örömmel verték rám a bilincset, a csörömpölő vas bántó ze- Jméje kísért végig az utcán. Gödrös arcokról vetődött rám me- í-leg sugár. Urak gyáva pribékszemei őszinte szúrtak, amint mentem a fénylő szuronyok között. Fáradt tekintetem a magas végtelenbe tévedt. Az ég tiszta kék volt, Jtavasziasan reménytkeltő, a nap ^aranyában anyám könnye csillogott. Beszélgetés a börtönágyammal Cellám sötét és csendes. Ágyamon lülötk és gondolatban e vastákolmány- |nyal beszélgetek: álomba szépült só- Vhajok, meleg gondolatok kegyeletkárpitot aranyzanak föléd börtönágyam, mint isteni kerevetre emel éhítatos kezekkel a balga képzelet. Szeretnélek én is ragyogó nagynak látni, rozsdás ágy, érezni ringató csónaknak itt e szomorú sóhajtengeren, hogy hadd álmodjak új pirkadású víg reggelt, szeplőtelen, szabad emberekkel ... Álmodjak álmot, dús hitem sugaras valójából és hő hittel hadd higgyem, hogy holnap valóság lesz lázas óhajom, mint aminő Te vagy rideg, kegyetlen ágy, testvére a kín padnak, vasmunka, apám alkotása, mert kovácsoló kezek sujtása teremti a nagy valót. Te vén vas, csikorgó tömlöcágy, sírt könnyelmek, balga vérnek légy zord temetője mindaddig, míg alkotód fegyverré nem tör. Rabséta Cseng a csengő, kinyílnak sorban a zárkák, s a börtönudvar négy fala közt rójjuk a sétát, roggyant inakkal, körbe-körbe, ki tudja meddig ős mióta? ... Felettünk a mindenség egy te»yér- nyi szürkeség. Szó nem szállhat szomorú szánkról, 'csak arcunk rándul, szemünk villáin, ezt nem tilthatja el tőlünk senki, de így is érezzük, értjük a szótlanszavú testvérszót. Nap csillan az őrök fegyverén, nézésük mint szurony bántó, kemény, tán a dédapjuk is itt volt porkoláb, itt volt önvére korbácsa, itt szolgálta az urak rendjét, őrizte vakon önt este- bilincsét. Zaklat engem egy gondolat, vajo» melyőnk nagyobb rab, én-e, ki itt járok mártírjaink nyomdokaiban, avagy ti, kik künn a na-gysétáa járjátok a rabsétát? ... Tapossuk a köveket, fordítjuk a kereket, a világ kerekét, fordítjuk és hisszük, holnap nem járjuk a rab- sétát, Körbe-körbe, körbe. (Sopronkőhidai fegyház, >920.". ÍTAKÁTS GYULA: SZERETET, VIDÁMSÁG Terv!... Vidám csicsergés, te maradjál BALOG GYULA: P ROLÓ Q A somogyi írókör megalakulására Még nem folyó, csak csermely, kis patak, Mely most szakadt el ősi, álmatag Forrás Anyjától. Tükre fennragyog: Koppány hazája, jól figyelj! Vagyok! S míg tétovázva, jó utat kutat, Iránya inár a cél felé mutat. Hulláma még csak halk, szelid fodor, Haragvó kedve partot nem sodor, S mélyében, hogy mi rejlik hangtalan: Iszap? Igazgyöngy? Sár? Vagy nyers arany? Ki tudja? Ámde egyre táruló Sodrának gátat vetni áruló Kezekkel most már többé nem szabad! Somogy lankáin fuss csak kis patak! A célt te is elérheted. Hogyan? Dagadj merészen, légy folyó, folyam, Mely hömpölyögve gátakat sodor, — Ledőlve régi bálvány és szobor! — Konok sziklákkal víjj győztes tusát, S harsogva zengd a holnap Himnuszát! Ki verset ír, már költő is talán? »Teremhet« mű írónak asztalán? Ó, nem! Hiába szárnyaló rimek, Ha nem mond semmit s nem szól senkinek. Írói stílus csak meddő — remek, A szív, ha tőle s véle nem remeg. Üres szavakkal százezernyi lap Még nem remekmű... csak üres szavak. Lehetsz költő is, itt az alkalom. Ezernyi rím s igaz, sok tartalom: Csak ennyi kell — mert ez már így való — S ki másként versel, nem költő: csaló. Somogy írója így indulj ma el, Az ország szíve, meglásd, ráfelel. De jól vigyázz — szavad ha égre csap — Al eszmekoncért el ne add magad. S míg mával írsz be sok fehér lapot, Eszmélve nézd a tiszta holnapot. Olimposzod még messze, mint az ég, Nézd, itt is van magasztos cél: a nép! Tollad nyomán majd sok-sok szín fakad, Somogyi szívvel fuss hát kis patak! Bencze József versei Őszi vers a betegágyon Ablakomban nincsen virág Hervadt szívem ágyban fonnyad, a mellem is szélként liheg Nyár, csak, ami meggyógyíthat. Sovány, csontos, sápadt a lomb, őszi röntgen tájképe ez, hallgatózik vizsgál a fény domb között a vad szél zizeg. Ködhullámok égi taván levélcsónak ringatózik, lehorgonyoz az ökörnyál s nyári árboc selyme foszlik. Varjú sírja: kár, kár, kár, Gyászruhája szál az égen. Rojtos felhő rongya tépett. Lucskos eső érik délen. Homályos az ablaküveg s mint a gyermek két ujjommal ráírom, hogy itt van az ősz. Játszik a táj bús vonóval. ÚJ BOR A nyár kialudt. Csak pernyéje fut. Mint mikor anyám megkínálta Az őszt szánk közé vesszük hetykén... a melléből folyó parázs Jóízű sors, mint tejfeles erőt, éltet, hogy nőjek nagyra, hajnali, pirosra sült lángos. ősi ösztön egy dallamát És a hajunk deres. koccintja most a pohár. S édesapánk büszkénk kínálja nagy köcsöggel vígan az új nohat, s áldja hosszan a borbogarakat. A természet víg napsugarának köszöni dalos mámorát. Kökörcsin-láng ragyog a csorda tőgyén s a füst hasal, akár a vizsla. Hidegség ül a nyárfasorba. Már nem hűvöst, de odvas fát keres a pásztor s ott giz-gazba gyújtva, hátát a langyos fa-barlangba nyomva, taplós zugával kelne útra. Fenyerből nádba csap a seregély. Fecsegve száll a füsti-fecske. Utaznak... Csupa terv s vidám csicsergés. Szívem, e dalt hát vedd lemezre. Tedd gépre ... Forgasd naponta! Vidám, kedvük zengése kell a szívnek, mert villan bár, de hull a lomb s ködök, szelek ki tudja merre visznek? Csicsergő, frissen cserregő lemez tavaszt idéz... Hogy jön megint csak! S hol bükk levél, tavaszrá gólya-szárnyak köröznek és a tollúk csillan. köszvényre, gondra, nyavalyára víg lemez... S hogy nem megyünk, reménység, ringass a mindig kedves nyárba. — S d halhatatlanság?... Száz vagy ezer évnek borostyánja, hogy mit ér? — Jelképe, nézd, e rönkre fut, amelyen ülsz. így ép az ülepedig ér! És rét, és rönk, és ősz fölött, ki ül, — időnk, — szétfolyva tágul s titka napon és holdon túl-terülve, tenger. Hiú sziget rajt irka-firka. De itt alant a kökörcsin-lángban borját piros tehénke nyalja. Szeretet! Vidámság! Frissen cserregő! A szárnyatok ringasson partra. Mint csónakban, a fa odvábán ül a pásztor ... Bunkóján álla. Két horgász les odébb a parti sásba, jelezget nádjuk antennája. YKgc§öK^cöa!<§cgöK§0göK«a}csaí<>'SQ§oí<3?c8aK§CÉ?cs<^ogaK§^^ % fNzvegy Fehér Flóriánná már re- X O gén tudta, hogy egyedül makrád. & Harminchárom éves volt, amikor Gaz embere a Harsányi-cégnél letette Sa kőműves kalapácsot meg a maitaros Skanalat és bevonult a 14-es háborúdba. R Mielőtt elment volna, lefényképez- Ijtették magukat a Grábner úr műteremében. Uj Az asszony zárt, szürke, testhezálló, hosszú ruhában állt az ura mel- xlett. Arcában nem volt felesleges vo- Snás, az élet még nem varrt ráncokat £a feszes, párnátlan húsba. A barna 2 ezernek sem árulkodtak arról, hogy Segy négygyermekes anya néz szem- ®kózt a lencsével. A fényes hajú, ma- £gas homlokú kis ember keresztbetett »lábakkal ült a széken, katonanad- sfcrágján piros színű huszársujtás ka- Snyargott. ® Mosolytalanul, tűnődve néztek élőikre, mintha gondolkoznának, mit hoz 2a sorsuk. » Az pedig nem sok jót ígért. Az Easszony küszködött, ahogy tudott. A Skis tartalék lassan elfogyott, a gye- grekok cseperedtek, élniök kellett. © Fehér Flóriánná ettől kezdve mosatni, vasalni járt a jobb úriházakhoz. ^Reggel ment, este jött haza. Már »nem csodálkozott semmin, a halá- Alon sem, hisz azt úgy osztogatták ak- §koriban. & Aztán négy, év múlva hazajött az ■gember, befeküdt az agyba, hogy c.n- Änan többé fel se keljen. Légnyomást ^kapott, amitől szíve tönkrement, éá Egy évig voltak így. Fehér Flórián aélni akart. A város összes orvosai Mjártak ott, de mind ugyanazt az orvosságot írták fel, s kicsit megcsó- Sválták fejüket, mikor a szívverését Mnézegették. «3 Egyszer aztán a Török doktor fél- Srehívta a hálálkodó asszonykát: M — Nézze, kedves Fehérné asszo- ®nyom ... Ne hívjanak maguk ide fetöbb orvost... Sajnos, szembe kell Mnéznie a valósággal: a maga ura ^menthetetlen ... Gondoljon, kedves, @a gyermekekre, hisz maga okos asz- Mszony.. . Fehér Flóriánná dióbarna szemei ^kicsit megfényesedtek, de megkemé- Anyítette magát és megköszönte a figyelmeztetést. A gyógyításra .azért még ráment a Rimanóczy utcai háztelek. Néha, ritka ráérő idejében, a vasárnapi csendes délutánokon leült az ember ágya mellé és elbeszélgettek. Flórián altikor már sápadt-cson- tcssá változott, csak a szemei maradtak a régi melegek, meg a hangja: — Tudo-d, a gyerekek miatt, meg érted is, én élni akarok, szükségetek van még nagyon énrám... S Fehér Flóriánné segített neki remélni. Tervezgettek. Még építenek, hegy nagyobb legyen a ház, férjhez- adják a lányokat, taníttatják a Jancsit, s mily szép lesz az életük... Az asszony betakargatta az urát, aztán megfogta a hűlő kezeket. így hallgatták a gyerekek hancúrozását, amíg beesteledett. Aztán eljött az ősz, hulltak a sárga falevelek és Fehér Flórián mégis elbúcsúzott az élők világától. A búcsú szófián volt és könny télén. Amit akartak, már elmondták egymásnak. A zon az estén, amikor megértette, hogy végleg egyedül marad, mindennel számot vetett. Megnézegette a közös fényképeiket, visszagondolt az egy évtizedes boldogságra, s emlékezett a fénytelen szemek utolsó üzenetére... A tükörből egy harminchét éves, fáradt arcú, karikás szemű asszony nézett vissza rá, s az ágyakban ott négyen, szorongva szuszogtak közös boldogságuk gyümölcsei. összeszorította ajkait. Azok közé az emberek közé tartozott, akiket egy gondolat képes életükön át vezérelni. A gyerekek — ez volt az ő egyetlen gondolata. S ezután úgy is éltek. Még aludt a város, amikor özvegy Fehér Flóriánné útnak indult. Becsöngetett a Kertész kalaposékhoz, a .Bakonyi ügyvédekhez, Földi tanárékhoz, a Krainer boltosékhoz, vagy Horvá- thíáfcnál, a vasúton. Már várták a fehérnemű halmok, vagy a széngá- zas, tüzesszemű vasalók. Délben ebéddel kínálták, de a jó falatokat elrakta és este sem akart ott vacsorázni sehol. — Inkább legyenek szívesek bepakolni, amit nekem szánnak — kérte a háziasszonyokat — majd hazaviszem ... S otthon boldogan nézte, amint jó- étvággyal eszik a gömbölyödő Margit, a Rózsa, az Anna, meg a Jancsi. S ez ^gy ment évről-évre. A városban mindenki ismerte, sokan előre köszöntek neki, páran kezitcéókolo— mot is. Néha megérezte, melegebbe» nézi egy-egy férfi, ilyenkor elpirult,, melege lett kis időre, de legközelebb- már nem nézett az illető szemébe. Ugyan miért, ugyan minek? Egyszer aztán mindnyájuknak, szembe kellett állni a valósággal. A gyerekek már nagyobbak voltak, a Rózsa tanítónő akart lenni. A sötétedő, süppedő régi szobában ültek. — Nézzétek gyerekek — -mondta Fehér Flóriánné — ez a két karom van. Talán egyikőtöket kitaníttathat— nám, kinyögném valahogy a tandíjat ... De a többivel mi lenne? Rózsa, édes, egymásra is gondoljatok, ne csak magatokra ... És mindenik kezébe ipart adott. A Mairfgit Kótrónéináll, aAnna Kuttaie- réknál varrónő lett, a Rózsi kiszolgált a Roják-féle kézimú-nkaboltban. A Jani mozdonyvezetőiskolába járt. A lányokat szépen járatta, Hiedelemre tanította a főnökök iránt és oktatta a becsületre, amely a szegény lányok legnagyobb kincse. így aztán nem csoda, ha a komoly- szándékú fiatalemberek — akiknek rendszerint jó az ösztönük a párválasztásban — hamar felismerték jellemüket. és hamar ki röpültek a kis fészekből... Ö zvegy Fehér Flóriánné kettesben maradt Janival. Jani akkor már csinos fiú volt. A magas homlokot, keskeny szájat és kevésszálú haját az apjától, kemény elhatározását az anyjától örökölte, ívelt szemöldöke alól merész és vidor tekintet pillantott a világra és mindig mosolygott, mint aki tisztában van, merre indul és hova akar érni, még ha nem is akar messzire szállni.
