Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-17 / 270. szám
Vasárnap, 1957. november 17. SOMOGYI NÉPLAP BELLVEI LÁSZLÓ: THOMAS MANN OLVASÁSAKOR Napnyugta előtt megnőnek az árnyak, Hanyatló korszak adhat óriást. Árnyék a földön, biborszín az égen, Halála előtt a napfény kiált. Jelző oszlopnak mezsgyéken kelnek így, Kik a változás taktusát kiverik. Szigeten vagyunk, — szűkreszabott, törpe, - De mint lencsén át mélyen belelátsz, , Mi az, mi ember és mi állat bennünk... Kultúrált élet, s finom cizellált! Ily magas fokról nincs emberi rejtély S zegzúgos lélek: boncol a mű s mesél. Mégis az ember, úgy látod, kérdőjel, Valami avagy semmi sincs rendjén, Talán romlottság rejtőzik mögötte, A cél tévesztett, sötét a remény. Ember s természet, ember és az élet, Mindenütt bajok, harcok, ellentétek. Egy-egy félmondat moraja zavar meg, Óceán hangja körülharsogja A kis szigetet: a polgár élete Homokra épüli, titkon nő gondja. Demagóg jelszó, — volt rá véres példa! — Méreg a népnek, mely így könnyű préda. Merre visz az út, lesz-e megújhodás? Onzsírjába\ vész?..., »-Vigyázz, Európa!« Készül valami, ami új, sose volt, Ezt várják ők is századok óta. Polgári válság? — nagy elmék megírják, Új kollektív rend hozza meg az írját. LÁSZLÓ IBOLYA: MEDÁLIÁK Reggel: Hanyatt feküdt a cifra szél az árokparton papsajtok között. Szemét a naptükörbe vetve kerítés mögött meggyfa öltözött. Fehér ruhába, amint illik kényeske, karcsú, ifjú lánynak... Vőlegény jött, hajába lehelt: szirom-lepkécskék szálltak. Este: Göröngyök ülnek, mint a békák és forgolódnak most-nyílt nárciszok. A holdas éj tántorogva lépdel, — tavaszi mámor kútjából ivott. Kertek tövén, hol (kis határvonal) megyen az út a fűzesek felé, térdünkig ér a zsenge búza már, bár szárban alszik még arany szeme. Az érlelő nyár — nékem is anyám — szavától szavam teltebb, ízesebb lesz, mikor kalászok zizzenő haját kévébe kötni jövök én, s a kedves. Éjszaka: SzénaiEatú a szél, rétről érkezett. Fellegszínbe tolja a GöncöLszekcret. Majd meg, lovagol a fák, bokrok tetején, s olyan gyorsan tűnik el, mint selyma legény, ki megleste a folyón fürdő kedvesét, amint az, térdét csókoló hűs habokba lép. Hol van még a virradat tűzszőrű lova! ... Az éj roppant csigaként vánszorog tova... ADY ENDRE (Született 1877. november 22-én) NYOLCVAN ÉVE született, negyven éve halott, s ötven esztendeje, hogy egyre élőbbé válik a magyar szívekben. <5 volt Hunniában a leg- átkozottabb költő, de fényküllőzte az •egész magyar eget, mert milliókért élt: Dózsa György kósza népéért, a Jövendő fehéreiért, nekik írta az utca énekét, velük ujjongott, száguldott a lelke emberibb, szebb jövendő felé. Terhes, vajúdó világ volt, amelyben élt. A mélyben, a csillogó felszín alatt érlelődött, formálódott az Ember új élete. Hol itt, hol ott mo- rajlotí egyet a kitörni készülő nép. Nálunk Bécs, babona, gróf-gőg, irigység tartotta féken az erekben feszülő lázat, s késett, egyre késett az ódon, vad vármegyeháza, a feudális Magyarország lángbaborulása. Ezt támadja Ady: a magyar ugart, a lelkek temetőjét, a mocsaras rónát, a szárnyakat lenyeső halottas estéket, a tegnaphoz húzó rcngy pulyákat, a mindent elemésztő grófi szérűket meg-meginogó s egyre erősödő elszá- nással. Ezért átkozta, ezért akarta máglyára vinni őt egy Irán-szagú szittyaseieg s tömjénjüket gőgösen rázó papok. S ezért maradt egyedül, nagyon egyedül, sokkal inkább, mint más: északfok, titok, idegenség. Soha senki nem vágyott úgy az élet-csúcsra, mint ő, az új nagy látások királyfia, a Dal és Szépség nyugtalan magyarja, az embersors titkának kutatója, s nem jutott neki élet. Élet helyett csak órák. A nagy nyíl hányszor kilőtte alóla az Élet lovát, de mindig új s új lóra ült, s táplálta az Ember Szépbe-szőtt hitét. Lelkében égő kis rőzsedalokkal s a gondolat-manók csodatáncával élesztgette az ifjúi hiteket, a hó alatt megmozdult magot. Hitte és hirdette, hogy él az Élet, s az Élet nem beteg, s míg ember él, minden győzve halad a teljesülésig. EZZEL A HITTEL már a mi hitünket hitte, harcaival a mi harcunkat harcolta, mert igyekezett megsemmisíteni az ósdi, elavult régit, hogy megszülethessél! az új: az urak Magyarországa helyén a nép millióinak boldog Magyarországa. Ezért emlékezünk rá büszke hálával születésének nyolcvanadik évfordulóján. Boros Dezső — Megállj csak! Jössz te még a mi utcánkba! Ezt a fenyegetést Péter sziszegte a szomszédja felé nyelvtan órán a negyedik osztályban. Ferkó egy kicsit lekushadt a padra, hogy a tanító néni észre ne vehesse és az iskola törvényes rendjének védelme alatt tömören visszasuttogott: — Megyek is! Amibe aztán beleérthető az is, hogy fütyülök rád, nem félek tőled. Persze, előzménye is van a párbeszédnek. Nem sok, csak annyi, hogy Péter gyufásdobozából kimászott a legszebb cserebogár és nagy zúgással felrepült. Öra közben! Amikor a tanító néni a legszebb példáit mondta az! óhajtó mondatra. A dolog nem maradhatott következmények nélkül. Péter arca sütött a pirongatástól és legalább öt percig állt a sarokban. Akkor helyre küldték, mert nem tudta volna másképp az újabb példa-mondatot a füzetébe beírni. Mindez még elviselhető, hanem amíg künn állt. Az osztály a füzetekre hajolt és írt, de Ferkó... Ferkó nevetett! őrajta! Ahogy a nagy tábla mellett lesütött fejét egy kicsit megemelte és összehúzott szemöldöke alól morcosán végiglesett az osztályon, világosan látta: Ferkó vigyorog. Még a fogai is idelátszanák. Pétert majd szétvetette a méreg. Hát ez a barátság? A szünetben nem szégyell játszani az ő cserebogaraivá^, most meg kineveti! Dühösen sandított a szomszédjára és megemelte a könyökét. De cselekvésre már nem volt idő, a csengő megszólalt. Vtolsó óra volt. A gyereksereg ellepte az utcát. Péter még egyszer keresztül döfte pillantásával a melléje sodródott Ferkót és szó nélkül faképnél hagyta. Pedig máskor együtt szoktak hazamenni. 2. — Ferkó! Ferkó! <%C%C)r<S}aj0P^0gC)r<9C)3c}rG§0g0H^0gCíi<§CSÖ!<g0gdP^C%dptg0g0r<23050^^ De ilyen is volt. A harmincas években a nagy munkanélküliség idején mint fiatalembert szanálták a vasúttól, s akkor elment egy gyorstalpaló mozigépész tanfolyamra. Fél év múlva elvégezte s egy évre rá, egy fizetéskor azt mondta a mamának: — Mama, mától fogv£ nem jár sehova, se mosni, se vasalni... Jó? Majd itthon viseli a gondját a családnak ... Ettől kezdve a mama otthon maradt. Ideje volt már. Egyenes, sudár teste lassan összeesett és féloldalasán járt, mint akiket a súrolás begörbített. Jani meg csak dolgozott. Szerette a filmeket. Eleinte felhangzott hozzá a kísérő rezesbanda muzsikája. Látta, amint az első hangosfilmnél a közönség visszaparancsolta helyére az óvatosságból a nézőtéren elhelyezett zenekart. Aztán jött a hangosfilm. Elégedett volt, ha nevettek, vagy sírtailc az emberek és nem szakadt el a film vetítés közben. A szerelem’ Arra nem is gondolt. Nagyon sokáig. Pedig a Donnerben csodálatosak a tavaszok. Egy kőhaj ításnyira a dombtetőn rügyeznek a fák, illatoznak az akácok, a kis kert ösvénye mellett, a domb tetején, lila színben pompáznak az orgonák. Jani mindig az anyjára gondolt, s magában azt mondta: ugyan miért, ugyan minek? D e egyszer eljött egy tavasz, s Jani válaszút elé került. Piroskának is vidor tekintete volt, félrecsapott svájcisapkát viselt és Jani azt hitte, ez is csak olyan, mint a többiek. De az mégsem olyan volt egészen... Egyszer megszólította. Akkor ki- osit. szórakozott volt, kicsit szomorú, kicsit hitetlen is, mint a harmincon túli fiatalemberek. Piroska elpirult. — Mit akar tőlem? — kérdezte. — Amit akarok, amit mások is akarni szoktak — szólt Jani. Piroska akkor megállt. Éppen a jenki olajfák alatt. Hamvaspiros volt az arca és barnák a szemei... — Nézze Jani, mielőtt folytatná, ■mondani szeretnék valamit. Én nagyon szegény lány vagyok, nincs másom, csak a szívem, meg a becsületem és kilenc testvérem, meg a rokkant anyám. így kezdjen velem, Jani.., Ugye, megért engem, Jani- kám... És megfogta kezét a fiúnak, aki hirtelen az ő barnaszemű, édes nővéreire gondolt és megcsókolta Piroska kezét, a puha lánykezeket. így kezdődött és úgy végződött, hogy megállapodtak: mindketten megmaradnak a szülők utolsó támaszául. Kegyetlenül marták egymást, hogy könnyebb legyen a keserű búcsúzás, s még kezet sem fogtak, nehogy az is kapoccsá váljék. J áni ezután megbújt a gépházban, belevetette magát a munkába, hadd felejtsen. Precíz és pontos ember volt, délelőtt tízkor bement körülnézni, délben megjelent a központi irodában, két órára várta haza a mama ebédelni és négy órától már fehér köpenyben járt-kelt, készítette elő a közönség szórakozását. Az ország első sztahanovistái közé tartozott, a szaklapok írtak róla. Az idő múlt, Jani megtestesedett, lassan mindenki Fehér Jánosnak nevezte. Csak a mamának maradt Jani, a jó gyerek, aki még a gondolatát is ellesi. Meg is adta neki mindazt a szeretetet, ami járt neki. Csakhát még mindig maradt, ezenkívül is. Mikor a Jani elmegy, a mama lassan megeteti a jószágot és este hat óra tájban átmegy a városba, ahol a Margiték együtt laknak a Rózsiék- kal. A lányok már meglett asszonyok, a férjek komoly pozíciókat töltenek be, és mindig ovációval fogadják őt. Sokszor össze is szólal- koznák, miért nem náluk vacsorázik a mama. Ö csítítgatja őket, eljátszik az unokákkal, megfürdeti, ha szükséges, segít a házimunkában. Aztán tízkor hazatér és várja a Janit, aki úgy éjfél felé mindig megérkezik. Egyszer aztán nagy vígan jött haza a János. — Építünk mama, építünk... Lebontjuk azt a vert falat... Csinálunk magának egy szép világos szobát, majd abba elüldögél... özvegy Fehér Flóriánné kőtelke-^ dett. — Nem lesz abból semmi, fiam .. .£ Szegények vagyunk mi ahhoz... — Majd meglátja mama, majd| meglátja — biztatta a fiú, a majd§ ötvenéves nagy gyerek. S így is történt. Jani beszerezte, ami csak kellett.^ Egyedül szállított mindent haza, aj meszet, a homokot, táglát, a csere-? pet, hogy olcsóbb legyen. Egyedül is építkezett, csak szombaton és vasárnap jött egy kőművesismerős, szívességből és olcsón, meg? néha a sógorok és a testvérek. Ilyenkor megtelt az udvar zajjal,? nevetéssel, kopácsolással. A mama kinn állt az udvaron, vigyázott a gyerekekre, néha felkiabált, hozzon-e vizet, segítsen-e valamit. De azok ott nem engedték! semmihez nyúlni. Már kész volt a£ konyha, épült a fürdőszoba, a kis'Q folyosó és a mamának szánt kis! szoba is. A János fenn állt a bakon. Me-t leg volt, borotválatlan arcáról csur-4 gott, csepegett a veríték. Fütyöré-«i szett és leszólt neki. — Na, mama, ugye meglett a szó-? bája? Lája, majd ebben a sarokban! lesz az ablak, mellette a fotel, majd? ott fog üldögélni... A mama bólogat. Nézi a Janit, a? térdén lyukas munkanadrágját, az| arcát, amely úgy hasonlít egy másik kőművesre. Egészen olyan, mintjj az apja, gondolja és majdnem elsírja magát. De inkább felszól neki: — Úgy van, meglesz fiam, amit te^ akarsz. S a Jani nagyot nevet, fütyö-5 rész tovább. Néha odapillantj a mamára, örökké fekete ruhájára,? esett alakjára, végigráncos, piros-'? fonnyadt arcára. Eszébe jut még? gyermekkora, amikor elbámult, milyen szép anyukája van. De nem szól neki. Csak fütyörészjJ tovább. Nem mondhatja, hogy négy életei is kevés lenne, visszahálálni, amit tő-| le kapott. Csákvári János LAJOS BÉLA: Vágylak újra látni, Vágylak újra látni, Mint rab a kék eget, Ügy vágyom csodálni Tengerkék szemedet. Még egyszer, egyszer még, Egy nyári délután... Ügy vágylak, vágylak rég, Ügy -uágylak kisleány... Még egyszer, egyszer még .. Nem éltet már a nyár, Komor, borús az ég: Elmentél messze már __ A kiáltás végigúszott a hosszú utcán. Nem sokra rá megérkezett a válasz is: — Tessék! — s egy perc múlva ott állt az édesanyja előtt a kócost csillogó szemű gyerek. — Szaladj el a boltba, hozzál élesztőt — görbítette rá a gyerek ujjait a mama egy fényes forintosra. Ferkó vidáman trappolt lefelé az esti utcán, de egyszer csak hirtelen megcsendesedett. El kell menni Péter ék háza előtt! Fejét válla közé húzta és ugrásra készen sompoly- gott a nevezetes kerítés árnyékán ban. A világért be nem nézett volna, de féü szemével azért látta, hogy Péter igyekszik a kapu felé. Uccú! Lobbot vetett benne a felszt úgy vágtázott a boltig az alkonyodó utcasoron, mintha ördögök lettek volna a sarkában. Péter kedélyesen ballagott utána és a bolt-ajtónál megállapodott. A délelőtti kellemetlenséget rég el- fielfedtstte vele, hogy ma délután talált egy szép szarkafészket. Nem tudta eldönteni, hogy kiszedje-e belőle a tojásokat, vagy megvárja, amíg kikelnek. Gondolta, megbeszéli a dolgot kenyeres pajtásával. 3. Ferkó rég megkapta már az élesztőt, de nem aikaródzott neki kimenni. Kint sötét van, titokzatosan suttognak a lombok, köztük denevérek kapkodják a zúgó cserebogarakat, s az ajtóban ott áll Péter. Nem lehet innen bentről világosan látni, de talán bot is van nála... Vagy kés!... Uramisten, mi lesz itt! Ferkónak izzadni kezd a tenyere. Mindegy, csak haza kell menni! Enyhe hasfájással szédeleg az ajtó felé, kilép a sötétbe, és vak rémületében irtózatos pofont akaszt le a hozzálépő Péternek, aztán uzs- gyi! Fél perc múlva már az utca végén mutatja útját a szálló porfelhő. Péter meg kerekre tágult szemmel bámul utána. VARGA SZ. SÁNDOR MÓRICZ BÉLA: TILALOMFA VAGYOK... Tilalomfa vagyok. Tetthatár, ki ha rossz úton jársz, utadba áll és visszatart, ha lejthez érsz. A kéz vagyok, a titokzatos kéz, ki falra írja bűneid ha magadra maradsz. Akitől menekülsz, szaladsz, de aki követ, mint néma csendes árny és kényszerít, hogy arra járj, amerre az igaz út vezet. Igen, az vagyok: a lelkiismeret, akit eldobtál, — de aki mégis itt maradt veled. (1937.) Török Zsófi Elbotorkált a nap Elbotorkált a nap, hóna alá csapva sok százezer nyilát, s az égre felhúzta fekete ernyőjét az éj, s a fél világ alárejtőzködött, mint kotlósszámy alá a csipogó sereg... S a széltől tisztított makulátlan égre csillag telepedett! Millió! S hány fajta: finom, sunyi, kacér, merész, hegyes fényű, sárgát, vöröst szóró, zöld udvart kerítő, aranyló kék élű. Mind szikrákat fröccsent, ragyogással öntöz, s az égi freskóra ezüst utat pingál, — ábrándokat, álmot halmozva csomóra. Azt mondtad a minap: — zafír, gyémánt, rubint, mézszínt ontó topáz csak hitvány utánzat! Mindennél tündöklőbb a csillagragyogás! — Elnézőn mosolygok! Oh, te megcsalt szemű, rövidlátó férfi! Láttál-e gyermeket mesét leső arccal messzeségbe nézni? Pillants csak szemébe, e végtelen mélyít két, kis kerek tóba, miben álomvilág tükörképe vibrál, szó — képpé oldódva. Elismered akkor, (bár e tételről a könyvek mitsem írnak), hogy a mesét látó, szomjas gyermekszemnél nincs tündöklőbb csillag.
