Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-13 / 266. szám
Szerda, 1937. november 13. SOMOGYI NÉPLAP 5 Nagysikerű estSZOMBATON ESTE nagy örömmel köszöntötte városunk zenekedvelő közönsége csehszlovák vendégművészünket, Éva Bemaioya-t. Az Európa-szerte ismert zongoraművésznő szólóestjén vérbő temperamentumát, brjlliáns technikai felkészültségét csillogtatta meg előttünk. Bernatovának az egyszerűség és közvetlen tolmácsolási mód a legfőbb jellemzője, aki átszellemült előadásával szinte tálcán nyújtja át művészetét a zene rajongóinak. Művészi élményt nyújtott — a pianista elfogódottsága ellenére is — Smetana Álmok, Consolation, A régi vár és Falusi mulatság című sorozatának előadása. Az utóbbi egészen felfokozta a hangulatot, s a loezdeti zavar is eltűnt már. Mégis úgy éreztük, visszaesést jelentett Mozart: B-dur szonátájának előadása. Talán azzal magyarázható, hogy itt nem érvényesülhetett Bernatova túlfűtött temperamentuma. A mű értelmezése sem volt egészen elfogadható, s ami a legfőbb kifogásunk: a felröppenő hangok mögött nem éreztük Mozartot, a bájos könnyedséget. Mozart művészetének jól ismert hangulatát. A halványabb kezdet után azon-' ban egyre inkább felfelé ívelő' koncertet hallottunk. Különösen1 tetszett, s ia közönség is hálás vas-' tapssal jutalmazta Janacek: Ködben című művének előadását. Ügv) éreztük, ez sokkal közelebb állt, Bernatova szívéhez, mint Mozart. Művészetén át sikerült tökéletesenj elénk varázsolni a ködös táj, o,. vigasztalan szürkeség nyomasztó, hangulatát, melyen [egyre inkább áttört, s v\égül diadalmaskodott a | ragyogó napsugár. Bernatova lágy, | egészen sejtelmes pianissimoi szin-( te a telkekig hatoltak, s a diadal- < ittas érzést a megnyugvás légv csilingelőse zárta le. Bernatova szé-1 les érzelmi skálájának úgyszólván minden árnyalatát megszólaltatta, feltárta e műben, mely koneerrje-1 •rfek egyik magaisan kiemelkedő száma volt. A HANGVERSENY második re szében Fauré: Nocturne-jét és lm promptu-gét hallottuk hiteles tolmácsolásban, majd befejezésként a p zongora-est legnagyobb művészi él- ' menyét, Liszt: FI-mofl szonátáját. A művész átszellemültem, mélyről fakadóan idézte nagy zeneköltőnk szellemét, s azonosult vela a műben, a H-moll szonáta hangulatában. Az előbb említett Janatek kompozíción kívül et volt az egyet- # len mű, melyben Bernatova elénk? tárta őszinte érzéseit, művészi szívét, mely — úgy éreztük — kicsit hiányzott a többi zongoramű előadásából. Vendégünk együtt ieöny- nyezett Liszttel, a zongorával és közönségével. És ez a művészi azonosulás, eggyéforrottság tett koronát a nagysikerű hangversenyre,, ez volt legfőbb értéke... Talán nem kívánltozik ide, mégis hozzáfűzzük: felesleges volt a Filharmónia kiküldöttének közönséget és az est kitűnő művésznője£ lebecsülő megjelenése és tapsot követelő szavai. Ehelyett inkább a közönségszeri'ezésre kellene nagyobb gondot fordítani, hogy »telt ház« hallgassa végig külföldi vendégeink, de meghívott hazai szólistáink estjét is... — Ti — VTTVTTVVVTTVTTTVTTTTTTTTVWTVTVTVT» — Az ország első műszálgyára énül Nyerges-újfalun. A gyár mellett lakótelepet is lótesíteMefc az üzem szakmunkásai részére. Most kezdték meg a negyvén lakást magában foglaló első házak építését. Három és féi év alatt 200 ezer kötetet olvastak a marcali járásban (Tudósítónktól.) Ila arra a kérdésre kellene válaszolni, mi a népművelés legfontosabb ága, nehéz lenne a döntés. Ki a filmet, ki a könyvterjesztést, másik az ismeretterjesztő előadásokat, tanfolyamokat, felnőtteknek szervezett különféle iskolákat ajánlanák. Én a legfontosabbnak a könyvolvasást, illetve a könyvolvastatást tartom a felnőttek látókörének, gondolatvilágának kiszélesítése, érzelmeik finomítása és nem utolsó sorban politikai fejlődésük szempontjából a legfontosabb nevelő eszköznek. Hogyan fejlődött az utóbbi években a könyvolvasás ménnyiségileg és minőségileg? Hogyan támogatják a hivatalos szervek a falusi nép- könyvtárosokat? E kérdésekre kereste a választ a minap a marcali járás könyvtárosainak értekezlete. 1953. július 1-én, amikor a marcali járási könyvtár megalakult, 10 könyvtár volt a járásban. 1955 végén ez a szám 27-re emelkedett. Ugyancsak kedvező képet kapunk, ha az olvasók és az olvasott könyvek számát hasonlítjuk össze. 1953- ban 2112 olvasó 18 174, 1956-ban CSAK A FELE VOLT TRÉFA... 3 Hétfőn este a kiadós, őszi eső ellenére is telt házzal köszöntötte városunk könnyűműfaj-kedvelő közönsége a rádióból közismert Zsoldos Imre tánczenekarának és szólistáinak vendégszereplését a színházban. A »Csak a fele tréfa« című esztrádmüsort tetszéssel fogadta a kaposvári közönség, ami egyrészt a vendégművészeket dicséri, másrészt kulturális életünknek egy hiányosságát fedte fel. Ez pedig az, hogy hiányzik a könnyű műfaj. Sokan szeretik — még az idősebbek között is — a. jól tolmácsolt tánczenét, az ízlésesen előadott táncdalokat, sanzonokat, bperettrészleteket és vidám jelenetelvet. Nem tudni miért, az Országos Filharmónia elég ritkán gondol ránk hasonló műsorokkal. Pedig, mint hétfőn mindkét előadás alkalmával kiderült, a kaposvári közönség szívesen lát vendégül fővárosi művészeket. Osztatlan tetszést, sikert aratott a kitűnő Zsoldos-zenékar minden müsorszáma. A közönség leginkább az ízlésesen és mégis modemül előadott zenekari számokért volt hálás. Nyugodtan leszűrhetjük, hogy: Zsoldos Imre zenekarát bármikor szívesen látjuk Kaposvárott. Az előadó művészek közül legtöbb tapsot egy eddig ismeretlen nevű táncdal-énekesnő, Kovács Er-! zsébet kapott és az örökfiatal Rá-! tonyi Róbert, a Fővárosi Operett-! színház tagja. Ugyancsak szeretet-! tel fogadta a közönség Serfőző Ilo-Jj nát, színházunk új primadonnáját, aki a színházi évad második felére] szerződött Kaposvárra. Sokat derültünk a Horváth Tivari dar és Balogh Erzsébet által elő-l adott szellemes Karinthy-jeleneten.l Csak azt sajnáltuk, hogy a prózai mindössze egy ízben kapott helyet} a másként remekül összeállította műsorban. ? Végül Homokay Pál konferanszié-# járói kell szólnunk. Igen bátran, a# műsorközlés eddig bevált módszeré-? nek ellenére, unalmas vagy ízlés-# sértő tréfák helyett rövid Holtai-# versekkel kötötte össze a müsorszá-# molcat. Uj volt és helyénvaló! Ho-# mokay Pál bebizonyította, hogy jól r összefér Heltai halk lírája, fi morgó# bölcsessége még a vérforraló tánc-# zenével is. # S most, hogy elmondtuk, mi tét-# szett, hadd mondjuk el, hogy sokat# bosszankodtunk a rossz mikrofon# miatt. Igazán jó lenne hasonló mű-# sorok fogadásakor megfelelő mikro-# font szerelni fel a vendégművészek# számára. # — li — # 3495 olvasó 65 159 kötetet olvasott el. Az utolsó három és fél év alatt közel 200 000 kötet könyv szórakoztatta és nevelte a járás betűszeretőit. A falusi emberek lelkivilágát ismerni kell, hogy ízléseikhez megfelelő könyvet adjunk a kezükbe. De nemcsak az ízlések kutatása a feladat, hanem fejlesztése is. A parasztemberek nagy része még megelégszik a Kincses Kalendárium történeteinek böngészésével. Ez önmagában nem baj, hiszen egyik sem káros hatású. A hiba az, hogy nemigen lépnek tovább. Talán éppen azt olvassák legkevésbé, ami életükhöz, gondolkodásmódjukhoz legközelebb áll, mint például Móricz Zsigmondot. Hogy még tovább menjünk: az olvasók nagy többsége csak magyar könyvet olvas és ezért bizonyos mértékig a könyvtárosokat is hibáztatni kell. Adják bátran a kezükbe a szovjet és népi demokratikus országok kiváló alkotásait. No meg a mai magyar irodalom termékeit is. Persze, éhhez is szükséges, hogy a könyvtárosok ismerjék a könyvtárban lévő könyveket. A Kincses Kalendárium és meséskönyv után a következő láncszem inkább a könnyű, vidám, de művészi regények, , elbeszélések megszerettetése lenne. Igen ám, de éppen ezekből van olyan kevés a falusi könyvtárakban. Ez év szeptember 1-ig a könyvekért az anyagi felelősség a községi tanácsokat terhelte. Eddig az időpontig a járás területén 623 köayv veszett el. A 9753 forint kár megtérítésére a járási tanács vb határozatot hozott. Sajnos, a határozat végrehajtásáért a községi tanácsok vajmi keveset tettek. Miért? Valahogy távol áll a népművelés segítése a tanácsvezetőktől. Ugyancsak az olvasók érdekében született meg az a rendelkezés is, hogy a lakosság létszámától függően 1000—2000 forintot kell a községfejlesa&ési alapból könyvtárfejlesztésre fordítani. Ehhez ugyancsak a tanácsszervek népművelés iránti segítőkészsége szükséges. Szorít a falusi népkönyvtáraknál is a helyiséghiány. Jelenleg a 26 népkönyvtárból 9 működik »íyan helyiségben,, ahol csupán egyetlen könyvszekrényt lehlet elhelyezni; 16 faluban az iskolában vertek tanyát a könyvtárosok. Természetes, 'hogy így a könyvtárosi munka legfeljebb heti egy alkalommal, gyors ütemű könyvcserében merül ki. Petiig az igények nőnek. Több faluban megszületett már az olvasókör létesítésének gondolata. Különösen att, ahol ennek a mozgalomnak hagyományai vannak. Ennek megszervezéséhez elengedhetetlen egy barátságos, fűthető helyiség biztosítása, ahol az olvasók kicserélik véleményeiket a könyvekről és nyugodtan válogathatnának a művek között. Paál László Bemutatkozott az ÄKÖV újjáalakult kultúrgárdája A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából, szinte valamennyi üzemnél-kultúrműsorral egybekötött ünnepségek voltak. A 23. számú Autóközlekedési Vállalat dolgozói — miután november 7. munkanap volt, november 9-én ünnepeltek. Magáról az ünnepségről talán annyit: a nagy nap jelentőségét Hoffman Sándor igazgató és Tóth Károly SZB-elnök helyettes rövid, de keresetlen szavakban méltatták. Ezután került sor a jutalmazásra, melynek keretében 15 000 forintot, osztottak ki a legjobb dolgozók iközött. Az est műsorában bemutatkozott a vállalat újjáalakult kultúrgárdája, amelynek színjátszói ez alkalommal a »Szabin nők elrablása« című vígjátékot mutatták be. Tegyük hozzá — nagy sikerrel. A jól sikerült előadás méltán váltotta ki a vállalat kultúrtermét zsúfolásig megtöltő nézők tapsait, mert az AKÖV kultúrosai olyan élményt nyújtották, amely helyenként nemcsak a műkedvelő, színjátszóknak, hanem a hivatásos színészeknek is dicséretére válna. Külön ki Kell emelni Landa Józsefet, aki nemcsak a darab egyik főszerepét játszotta, hanem rendezte is azt, sőt saját maga készítette el az igen impozáns díszleteidet is. A többi szereplő: Barta. Józs.etfné, Horváth Katalin, Harsányi Edit, Schweier A ndrásné, Lafkics 'Idfivármé, Toldi Lajos, Vince Kálmán, Bánlcuti Béla, Kátai Pál és Kása Sándor is rászolgált a tapsra, az elismerésre. Sok ilyen üzemi kultúrgárdát zeretnénk minél gyakrabban látni. JVéhény nappal ezelőtt mutatták J ^ be a Csiky Gergely Színházban Szirmai Albert: IMágnás Miska című operettjét, nagy közönségsikerrel. Az előadás, a látottak azt bizonyították, hogy a színház operett gárdája ezúttal is lelkesen dolgozott, lelkiismeretesen készült fel a Szirmai Alberttól szemben lévő adósság törlesztésére, arra, hogy Kaposvár közönségét is megismertesse a még ma is munkálkodó zeneszerző egyik, eddigi bemutatói alkalmával legnagyobb sikert aratott művével. Az operett előadása kellemes, vidám .szórakozást nyújt a színház kedvelőknek, három órán át bonyolódó szerelemről, a letűnt világ urainak kigúnyolásáról, nevetségessé tételéről szóló meséjével. Mégis, mivel az úji évadban ez a harmadik operett, amit a kaposvári színház. színpadán játszanak, egv-kát elgondolkoztató hiányt nem lehat figyelmen kívül hagyni. Vegyük elsősorban a rendezés munkáját. Miszlay István tehetséges, fiatal rendező, aki mór sok kaposvári sikerrel dicsekedhet.. A Mágnás Miska azonban nem számítható legsikerültebb rendezései közé. Talán a felkészülési idő rövidsége okozta. IjOgy ezen az előadáson nem érződött olyan mértékben az egyes szereplőket együttessé kovácsoló rendező keze, mint az kívánatos lett volna. Ez a lazaság végigvonult a három felvonáson, a főszereplőktől egészen a karig, s néha a művészi mértéktartás rovására ment. Megtalálható volt a címszereplő Gálfy Lászlónál, aki a szánházi est egyik legkiemelkedőbb alakítását nyújtotta ugyan, mégis több esetben — különösen az első felvonás »Hopsza Sári« számánál, s a második, felvonás Ro),la—Miska kettősénél túlzásba vitte a lovászlegény figurájának megfcrmátását. Nemaz' 3 hibája. A rendezőnek kellett volna észrevenni, mi az. az említett számok előadásában és másutt is, ami már a népM ág n á sM színmű figura felelevenítése felé hajlik, e ebből kellett volna annyit lefaragni, hogy Miska lovász — még ezeknék az észrevételeknek ellenére is kitűnő tolmácsolása, teljesen hibátlan legyen. ’C'ark.as Army — Gálfy László A partnere — mint Marosa nagyon kedves. Sokoldalú művészetét bizonyítja, hogy mind a három felvonásra tartogat valami kedveset, újat, ami viel még jobban belopja magát a közönség szívébe. Sajnos, azonban az ő alakítása sem mentes némely helyen a túlzásoktól. Itt elsősorban az első felvonás Marcsa belépője alatt sokszor ismétlődő evőeszköz köpködésre, a második felvonás ugyancsak sok köpködésé- re. valamint a harmadik felvonás Marcsa—Miska között lezajló vízes- íruha dobáló játékóra gondolunk. Nem vitatható, a közönség az első pilla” átokban hagyat- kacag ezeken. de később ez a nevetés már nem szívből jövő. mert 'az ismétlés túl sok. hosszú ideiig tart, s így sérteni kezdi a 'jóízlést. Farkas An- nyt pedig sokkal nagyobb művészi »kelléktárral« rendelkező színésznek tartjuk annál, hogy ilyen olcsó eszközökre legyen szüksége a siker eléréséhez. Ha egy kis rendezői segítséget kan, minden bizonnyal színesebbé tudta volna tenni Marcsa figuráját, hiszen önmdl nehezebb feladatokat is megoldott már — könnyedén. Az operett másik szereim espá rjárói, Baracs mérnökről és Rolláról szilva, csaknem az ellenkezőjét kell megállapítani. Szépek, érzésekkel téliek az énekszámok, de mihelyt a .zni i elhlallgátt, nem érezzük azt, hogy ez 'a két ember Vneg.smerk dett egy falusi vásárban, s \így megszerették egymást, hogy a lány, — Soltész Mária — például hajlandó a mérnök kedvéért odahagyni családját, rangját, vagyonát. Kiszely Lajos Baracs mérnök szerepében, aki, már az első felvonásban bebizonyítja, kihez húz a szíve, nem eléggé határozott, kemény. Elmondja, hogy nem hajlandó a gróf kedvéért, a vasutat a kastély közelében megépíteni, de nem tűnik ki viselkedéséből, keménység híján való tetteiből, hogy amit mondott, szívből gondolta. S itt jön megint elő a rendező formáló kezének hiánya. E két szereplőből — mindketten tehetséges művészek — ki lehetett volna hozni a szívet, érzelmeket, a határozottságot. s ez pótolta volna mindazt a hiányt, amit a szövegkönyv, a gyengén megírt két szerep maga után hagy. Az operett két érdekes figurája ^ Pixi és Mixi gróf. A szövegírók nyilvánvaló szándéka az volt. hogy ->e két, egyformán öltözködő piperkőc majom bemutatásán keresztül szemléltessék a nézőkkel, milyen üresek, gondolatnélküliek, degene- ráltaik, dologtalanok voltaik a letűnt világ főurai. Pusztai Péter és Filláv István alakítása azonban ezúttal halványabban elkerült, imint azt már megszoktuk. Az általuk életre- keltett két gróf nem volt eléggé hihető. Csak harsány tréfákkal, ,játékokkal mutatták be Pixit és Mi- xit, akiken mindenki nevet és akiket mindenki két jókedvű fiatalembernek néz, mert nem hitetik el velünk, hogy cselekedeteik agybeli képességeik csekélységének következményei — annyira külsőségesek. S éppen az a bántó, hogy Pusztai Péter is. Pillar István is azok közé tartoznak, akik nem szoktak ilyen alakítást nyújtani, sőt nagyon kidolgozzák szerepeiket. Itt és a Korláthy-házaspár figuráinál mutatkozik meg tehát a legjobban: színházunknak a jövőben nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy több idő álljon a szereplők és a rendező rendelkezésére egy-egv bemutatóra való felkészüléshez. Ha ez meg lett volna, nyilvánvalóan másként sikerül Remete Hédi Stefániája és Homcskay Pál Korláthy grófja is. Remete Hédi ugyanis érzésünk szerint szintén abba a hibába esett, mint a Pixi és Mixi alakítói, teljesen külsőséges eszközökkel (ideges futkosás, hadonászás, zsebkendő morzsolgatás, szemeresztge- tés stb.) oldotta meg feladatát. Ho- mekay Pál Korláthy grófjának végig ravasz, számító és előítéletekkel teli zsarnoknak kellene lenni, aki, ha érdekei úgy kívánják, mosolyt parancsol családja minden tagjának arcára, s ha számítása nem válik be, egy szóval le is törli azt. Ilyennek azonban mindössze az első felvonásban, Baracs érkezése előtt és kidobásakor látjuk. "V/egteie-niil kedves perceket szev- ’ zett G áibor Mara nagymamája. Erről az idős néniről elhisszük azt, hogy valamikor ő is volt szerelmes, s szívesen emlékezik vissza a falusi vásárban megismert segéd- jegyzőre. Az ő szájából szívbőljövő- en hangzik a szó: de szép is a szerelem! Igazi nagymama. Hangja, viselkedése — még »kleptomanias« pillanataiban is — mindvégig melegen érző, mértéktartó. Ennél szebb szóval item is lehet megköszönni azt az áldozatkészséget, amivel az utolsó néhány napban készült fel beugrásszerűen szerepére. Rövid szerepe van Eleméri grófnak és Leopold inasnak. E két szerepet Komlós István és Tóth Bé’a játsszák — sikerrel. Komlós István afrikai vadásza egy olyan embert mutat be. akiről elhihető, hogy nem szükségből, csupa kedvtelésből és unalomból járta évekig az őserdőt. Tóth Béla Leopoldja a nyugodt, mindenről tudó inas példája. Egyszerű, sallangmentes eszközökkel játszik, jól látja el feladatát. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk a karról, amelynek a finálék kórus-részletek éneklésén kívül az is feladata lenne, hogy jelenlétével mintegy aláfestést adjon a színpadon zajló cselekménynek, segítse a főszereplők munkáját. Ezt a Mágnás Miskában nem tapasztalhattuk úgy, mint szerettük' volna — az előadás érdekében. A kar nem élt kellő mértékben együtt a cselekménnyel, ha nem volt ének. álltak, vagy előléptek, mikor kellett, minden indok, belső indíték hatása nélkül. Ezért van az, hogy a finálék kidolgozottak ugyan énekkarilag, de mint tömegjelemetekből hiányzik belőlük a rendezés, az élettel telítettség. Zavarólag hat az előadás alkalmával több esetben, hogy például, amikor el kell sülnie egy puskának. az1 a színpadi szereplő mozdulata előtt, vagy után jóval történik meg. Talán Lehetne találni vala milyen megoldást, hogy az ilyen-k a jövőben minél ritkábban forduljanak elő, ne rontsák .az előadás színvonalát. Elismeréssel kell szólni Bures^ Jenő díszleteiről. Szép, levegős volt mind a három felvonás képe. ©lég mozgástér áll a színészek rendelkezéséire és mind a szobadíszlet, mind pedig az első és harmadik felvonás képe kellemes, szép -környezetet varázsol a színpadra. TJ1 sfcéről estére telt ház előtt játsz- szák a Csiky Gergely Színházban a Mágnás Máskát. Ez Wá* kötelezze a színészeket, raftri ezőt: a lehető legmagasabb színvonalú előadásokkal szerettessék meg még jobban a kaposvári közönséggel a művészetet hogv továbbra is sok estién át. csattanjon fel az elismerő taps. a felvonások végén a nézőtéren. A megfelelő tehetséges művészgárda minden bizonnyal be is váltja a hozzáfűzött reménvefeet. Weidinger László
