Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-08 / 262. szám

SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1957. november 8. Büszkén járjuk a Nagy Október útját Díszünnepség az Operaházban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóján A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Taná­csa szerda este díszünnepséget ren­dezett az Állami Operaházban. Az ünnepségen részt vettek a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának és Központi Bizottságá­Kommunisták és nem kommunis­ták, haladó emberek, mindenki, aki­nek drága hazája függetlensége, az emberi szabadság, a kizsákmányolás- mentes élet, egyszóval, az emberies­ség eszméje, aki híve a társadalmi és kulturális haladásnak, a népek békés együttélésének, a földkerekség minden országában, hálával és sze­retettel emlékezik meg e napon a Szovjetunió fennállásának, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének negyvenedik évfordu­lójáról. Mi valamennyien úgy tanultuk az iskolában, hogy a XVIII. század vé­gén lezajló és győzedelmeskedő fran­cia forradalom volt a «-nagy« forra­dalom. Ez igaz is abban az értelem­ben, hogy a francia polgári demok­ratikus forradalom valóban forrada­lom volt, amelyben mint motor és hajtóerő, részt vettek a francia nem­zet dolgozó milliói. De a forradalom céljait, feladatait tekintve, számbavéve azoknak a nép­tömegeknek érdekeit és aktivitását, amelyeket a forradalom vihara fel­kavart és cselekvő, teremtő erőként a történelem színpadára szólított, valóban nagy, valóban népi forrada­lom az októberi szocialista proletár­forradalom volt, amelyhez képest nagyságukban és a néptömegekre vi­lágméretekben gyakorolt hatásukban eltörpülnek az összes addigi forradal­mak. Az Októberi Szocialista Forrada­lom nagysága és népi jellege éppen abban áll, hogy világraszóló bizonyí­tékot szolgáltatott a néptömegek le- .bírhatatlan erejére és arra a képes­nak, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának, valamint a forra­dalmi munkás-paraszt kormánynak tagjai. Megjelent a társadalmi, poli­tikai, tudományos, kulturális és gaz­dasági élet több kiváló személyisége, munkások, parasztok, értelmiségiek. Részt vett az ünnepségen a ha­zánkba érkezett szovjet kormánykül­döttség valamennyi tagja, Komarov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nem­Az elmúlt 40 esztendő alatt új la­pok íródtak az emberiség történel­mébe. Negyven év aránylag rövid idő az emberi történelem sok évez­redes nagy folyamában, de a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme óta eltelt 40 év valóban sors­fordulót hozott. Megváltozott a világ és az emberiség arculata, az addig megbéklyózott emberek tíz- és száz­milliói álltak talpra 1917. november 7. óta és hajtottak végre olyan ha­talmas tetteket, amelyekre addig nem tartották képesnek önmagukat. ségükre, hogy a társadalmat, az ál­lamot, a gazdasági életet, az orszá­got, a nemzetet a tőkések és földbir­tokosok nélkül is tudják vezetni, sőt nagyobb tehetséggel és nagyobb hoz­záértéssel tudják vezetni, mint a tő­kések vagy a földbirtokosok. A 40 éves Októberi Szocialista For­radalom egyik legnagyobb tanulsága — sőt talán' a legnagyobb tanulsága éppen az —, hogy bebizonyította, mi­re képes az a nép, amely lerázza a fcldesurak és a tőkések igáját. A másik nagy tanulság, amely szerves kiegészítő része az előbbi­nek: hogy világot átformáló, hatal­mas történelmi tettekre csak a nép képes, amelyet a forradalmi munkás- osztály vezet. A szocialista forradalom négy év­tizedes győzelmének azt a döntő ta­nulságát, hogy az a munkásosztály, amely megteremtette a maga álla­mát, a proletárdiktatúrát, csodálatos alkotó munkára tudja mozgósítani, példátlan teremtő cselekedetekre tud­ja vezetni a dolgozó néptömegeket, ha a munkásosztályt a marxizmus— zetiségi Tanácsának elnökhelyettese vezetésével. Jelen volt a diplomáciai testület számos vezetője és tagja. Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke mondott megnyitót. Ezután Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese mon­dott ünnepi beszédet. leninizmus tanításaihoz hű forradal­mi párt vezeti, immár négy évtizede igyekszik elsajátítani, megtanulni, valóban magáévá tenni a világ egész munkásosztálya, közöttük a magyar munkásosztály is. Mi, magyar kom­munisták mindig példaképünknek, tanítónknak tekintettük a szovjet munkásosztály pártját. Mivé fejlődött a négy évtized alatt a marxizmus—leninizmus forradalmi tanításai által nevelt és szervezett szovjet munkásosztály vezetése alatt az a régi Oroszország, amely társa­dalmilag, gazdaságilag, de kulturáli­san is a világ legelmaradottabb or­szága volt? Köztudomású, hogy a Szovjetunió fő törekvése — a forradalom győzel­mének első pillanatától kezdve — az volt, hogy felépítse a szocialista tár­sadalom gazdasági alapjait, aminek viszont feltétele volt, hogy biztosítsa a kapitalista világ' gazdaságától való függetlenségét és önállóságát. Nehéz, bonyolult és nagy áldoza­tokat követelő feladatokat kellett a szovjet népnek megoldani, hogy e célkitűzéseket elérje. A Szovjetunió 40 évvel ezelőtt a primitív kispa­raszti mezőgazdaság országa volt, amelyet a szocializmus országává csak a legfejlettebb technikára épü­lő nagyipar megteremtésével lehetett fejleszteni. Ezt a feladatot, a Szov­jetunió termelő erőinek, technikai bázisának kifejlesztését, a modern nagyipar megteremtését, a Szovjet­unió népeinek történelmileg igen rö­vid idő alatt kellett elvégezniük, mert az idő nem várt, mert a szo­cializmus országának élet-halál kér­dése volt, aránylag rövid idő alatt behozni azt a gazdasági és kulturá­lis lemaradást, amelyet a szocializ­mus a régi világtól örökségbe kapott. követelését. A Szovjetunió rendíthe­tetlenül harcol a békéért, a külön­bőz» rendszerű államok békés egy­más mellett éléséért, a két rend­szer gazdasági versengéséért.. Le­het-e tagadni, hogy ez a harc fel­tétlenül összhangban áll a népek békeakaratával, hiszen a tartós bé­ke megfelel az emberiség létérde­keinek. A békéért folyó harcban a Szov­jetunió körül tömörülnek a szocia­lista tábor tettrekész népei, vala­mint azok az országok, amelyeket a Szovjetunió békepolitiikája és az imperialista hódítás nemzeti elnyo­mása a háború ellenségeivé tett. A Szovjetunió segíti az olyan országo­kat; amelyek őszintén vállalják a semlegességet, .elutasítják a hábo­rút és a katonai tömböket, óvják nemzeti önállóságukat, népük sza­badságát az imperialista agresszo- roktól. A semlegesség ilyen felfogásának arculcsapása volt az a fajta »sem­A mi népünk most különös sze­retettel és hálával, a meghatottság érzésével ünnepli az Októberi For­radalom 40. évfordulóját. A 39. évfordulót nem ünnepelhettük mag. Pusztító ellenforradalom söpört vé­gig hazánkon. Az ellenség akna­munkája, külső és belső ellenforra- idalmi összfejesküvés kövétkeztéibein fegyverrel a kezünkben védelmez­tük tavaly ilyenkor, néphatalmunk létét, eredményeit. S ha nem sietnék segítségünkre az októberi forradalmat dicsősége­sen megvívó szovjet barátaink ka­tonái, ma talán a fasizmus ülne tort népi demokratikus államunk romjain, vagy egy harmadik világ­háború színtere Lenne hazánk. A Szovjetunió segítsége mind 1945-ben, mind 1956-ban a magyar munkásosztály, a magyar szocializ­legesség«, amelyet az áruló Nagy Imre és társai a tavalyi ellenforra­dalomban hirdettek. Az ő semle­gességük a szocialista tábor orszá­gainak hátbatámadása volt, behó- dolás az imperialisták előtt és ez akkor elősegítette a nemzetközi fe­szültség fokozódásét, a háború ki­robbantásának lehetőségét. A népek még emlékezetükben őr­zik, hogy a Szovjetunió vére áldoza­tos hullatásával szabadította meg az emberiséget a fasizmus rémétől, a második világháborúban. A szov­jet fegyverek világraszóló győzelme tette lehetővé, hogy Kelet-Európá- ban és Ázsiában létrejöjjön az új népi demokratikus államok egész sora, hogy három évtizedes, fegyve­res harc után Kínában a kommunis­ta párt vezetésével győzzön a kínai nép forradalma, s a 600 milliós nagy kínai nép na győzelmesen hajthassa végre a szocializmus fel­építésének gigászi feladatait. mus ügyének felbecsülhetetlen, kel­lőképpen meg nem hálálható támo­gatása volt. Jogos nemzeti büszkeséggel gon­dolunk arra, hogy a magyar mun­kásosztály már 38 esztendővel ez­előtt örökre és visszavonhatatlanul eljegyezte magát a szocializmussal. Magyarországon immár 38 esz­tendeje folyik a harc a szocialista iíorradalcin és az ellenforradalom erői; a proletariátus és annak el­lenségei; a hazafiak és a magyar nép árulói között. Rágalmaz tehát, aki azt állítja, hogy Magyarorszá­gon csak azért van proletárdiktatú­ra, ment a szovjet katonák segítet­tek a magyar népnek. A szocializmusért folyó harcot, a szocialista Magyarország felépíté­sét a magyar nép maga választotta és végig is harcolja. A Magyar Szocialista Munkáspárt nemzeti párt, mert a néppel együtt megvédte a hasa függetlenségét Apró Antal ünnepi beszéde Október megmutatta: mire képes a forradalmi munkásosztály vezette nép A szocializmusért folyó küzdelmet a magyar nép maga választotta és végig is harcolja Új feladat: a termelésben elérni és túlszárnyalni a legfejlettebb tőkés országokat Ma már új feladatokat tűz maga elé a Szovjetunió. A termelés szá­mos területén utói akarjak érni és túl akarják szárnyalni a világ legfejlettebb tőkés országát. Semmi kétség, a Szovjetunió ezt a célkitű­zését is meg fogja valósítani. A szocialista építés halaszthatat­lan és sürgős gazdasági feladatainak elvégzésére, elsősorban az ipar meg­teremtésére így alig több mint há­rom évtized jutott. És a Szovjetunió népei Lenin nagyszerű útmutatásai alapján, a hatalmas ország kimerít­hetetlen természeti erőforrásaira, •roppant pyersanyaetartialékaira tá­maszkodva, dicsőséggel elvégezték ezt a feladatot. ' A Szovjetunió iparosítási prog­ramja magiában foglalta azt a fel­adatot is, hagy a termelőeszközö­ket .gyártó iparágaikban sokkal gyorsabb ütemben kellett fejleszteni, njint a fogyasztási cikkeket termelő iparágakat. Ez art jelentette, hogy a Szovjetunió néipraimek gazdasági függetlenségét és az önvédelemhez szükséges katonai erőt biztosító ne­hézipar elsődleges fejlesztésié érde­kéiben önként keltett vállalniek az elkerülhetetlen áldozatokat, a növek­vő szükségleteik kielégítését szolgá­ló iparágak fejlődésének viszonylag lassúbb ütemét és az ezzel járó ideiglenes lemondást. Másrészt nyilvánvaló, hogy csak az iparfejlesztésnek ez a m(írtja teremtette meg a bővített újraterme­lés feltételeit, csak a fejlett nehéz­ipar alapján vált ^tehetővé, hogy Miben lelhetjük annak magyará­zatát, hogy Lenin tanításai világot formáló anyagi erővé váltak és át- . hallották, játjjanrr^ájlták a dolgozó ■néptömiegeket ? Mit adott Lénin a világ dolgozói­nak, • á haladó emberiségnek? A le- nimizmus elméleti fegyvereit adta, a marxizmus alkalmazását és to­vábbfej leszitósét a kapitalizmus im­perialista korszakában. — mint napjainkban látjuk — a Szovjetunió gazdasági építő munká­jában napirendre kerüljön a fogyasz­tási cikkeket gyártó iparágak ‘és a mezőgazdaság viszonylagos iel­maradásának .gyors felszámolása is. A Szovjetunió gazdasági fejlődésé­vel együtt hatalmas mértékben nö­vekedett a nemzeti jövedelem és vele a munkások és alkalmazottak reálbére, valamint a dolgozó parasz­tok jövedelme. Ami pedig a termelés növekedés sének ütemét illeti, nincs olyan tőkés ország, amely versenyezhetne a Szovjetunióval. 1929-től 1956-ig például a Szovjetunió ipari termelé­se több mint tizenlkilencszeresére, az Egyesült Államoké pedig csak 2,4- szeresére nőtt. Ma a szocializmus nagy országa a legfejlettebb ipari államok győzelmes versenytárs®. Napjainkban tanúd vagyunk, mi­lyen pánikot, félelmet, zűrzavart okozott a burzsoák között a szov­jet interkontinentális rakéta, s a földünk körül keringő két mestersé­ges hold. Pedig ezek a világraszó’ó eredmények teljesen törvényszerűek. A gazdasáigi fejlődés .meggyorsulá­sa, a népjólét emelkedése tette le­hetővé a kultúra és a tudományok ilyen hatalmas arányú fejlődését. Azzal a mennyiségi és minőségi fejlődéssel, amelyet a szocialista ál­lam a tudományos és technikai ká­derek nevelésével elért, sem Ame­rika. sem Anglia nem versenyez­het. De nemcsak új elméletet adott a munkásosztálynak, nemcsak arra tanította meg, hogyan kell győzni. Arra is megtanította a munkásosz­tályt, hogyan kell megtartani a ha­talmat. Örökül hagyta a világ dolgozóira Lenin a szocialista Szovjetuniót, s az októberi győzelem legélesebb fegyverét, a bolsevik pártot. E két nagy művének, a Szovjetuniónak és a bolsevik pártnak a megteremtése, már születése pillanatában azt je­lentette, hogy a kapitalizmus fölött megkend ült a lélekharang: nem­csak Oroszországban, de az egész világon. A szovjet állam létrejötte nemcsak a szovjet dolgozókat ébresztette úi életre, de a világ minden dolgo­zóját küzdelemre sarkallja, harcra ösztönzi a szabadságjogokért., a füg- igetlenségért, az imperialista hábo­rúk ellen, ja békéért. Ebben rejlik Lenin elvének vilá­got átformáló történelmi jelentősé­ge. Lenin tanításai nyomán a szov­jet nép, a világ történelmében példa nélkül álló munkával, hősiességgel megváltoztatta országa arculatát és felépítette a szocialista társadalmat. Ezek az évtizedek a szovjet nép helytállásának, lelkesedésének, mun­kabírásának, nagy kezdeményezései­nek évtizedei voltak. Errfberfetetti erőpróbák, nélkülözések, a külső ellenség ellen, a fasizmus hordái ellen, viselt* (flleit-ltlaCléfjháiic totóik próbára a szovjet embereket. De a párt Lenin, majd a lenini Közpon­ti Bizottság vezetésével mindig meg­találta a lelkesítő szót, a kapcsolatéi a néppel. Szétzúzta a szocializmus építését akadályozó jobboldali és baloldali frakciókat. Megvédte a párt egységét és megvalósította a szocializmus fel­építésének lenini programját, A Szovjetunió negyvenéves fenn­állása és fejlődése azt a hatalmas tanulságot rej-ti magában, hogy az az ország, amelynek ura a dolgozó nép, .rövid idő alatt gyökeresen új­já tud születni. A Szovjetunió az elmúlt negyven év alatt a nemzetközi politika dön­tő tényezőjévé vált. Szilárd nem­zetközi pozíciói nem csupán katonai és gazdasági erejében rejlenek. A sikereket inkább az magyarázza, hogy a szovjet álláspont a nemzet­közi ügyekben mindig azonos volt minden ország nagy néptómegeinek alapvető érdekeivel és álláspontjá­val. A Szovjetunió követeli az atom­fegyverek betiltását. Ki tagadná, hogy a világ minden haladó gon­dolkodású embere támogatja ezt a A Szovjetunió 1945-ban felszabadí­totta hazánkat, 1956-ban újabb »se­gítséget adott talpraállásunkhoz. így a magyar nemzeti függetlenség, az önálló magyar államiság visszaállí­tásának ténye összeforrott a ma­gyar-szovjet barátsággal, szövetség­gel. Hiába ágálnak külföldi vagy ha­zai ellenségeink! Hiába szítják or­szágunkban a nacionalizmus tüzét. Az igazság az, hogy történelmileg egyetlen helyes tett volt, amikor a magyar nép szabadsága érdekében a munkás-paraszt kormány a Szov­jetunió segítségét kérte az ellenfor­radalom leveréséhez. Ma már minden, hazáját szerető ember megérti, hogy a magyar nemzeti és állami függetlenségnek igazi biztosítéka a magyar,—szovjet barátság és együttműködés. Nem pedig a kapitalista Nyugattal eim- (boráló Nagy Imre-féte »semleges­ség«. Mi a magyr nép érdekében tart­juk tiszteletben a varsói szerződés­hez való tartozásunkat, amelyet or­szággyűlésünk törvényerőre emelt, mert tudjuk, hogy csak a Szovjet­unió és a kelet-európai népi demok­ratikus országok összefogása, ereje Ma a nemzetközi politikában az emberi haladásért küzdelem, harc van a szocialista és kapitalista vi­lágrendszer között és éles osztály- harc folyik ma még az elnyomott, népek és a kizsákmányolók között. A XX. században, a mi életünkben az emberiség harcának, küzdelmé­nek !<%főbb tartalmát a kapitaliz­musból a szocializmusba való át­menet adja. A kizsákmányoló rend urai az emberiség többsége felett már elvesztették uralmukat. Az erő­viszonyok az elmúlt negyven év alatt mind jobban a szocializmus javára tolódtak el. A Szovjetunió­vezette szocialista világrendszer ereje, fölénye, tekintélye mind job­ban nő és az elnyomott népek von­zódása, harca a jobb életért, a szo­kópes megakadályozni Európában az újra talpraállított német imperializ­mus agresszióját, A tavaly októberi ellenforradalom inépellenes vólf azért is, mert a nép szabadságának elárulása mel­lett kockára tette népünk nemzeti függetlenségét is. S azért nemzeti párt a Magyar Szocialista Munkás­párt, mert szervezte, vezette a ma­gyar dolgozók harcát, a munkások­kal, parasztokkal együtt megvédte hazánk függetlenségét, s a magyar népi demokráfciá tizenhárom éve alatt elért vívmányait. Az októbert ellenforradalom ide­jén világosan megmutatkozott: ki a barátunk, ki az ellenségünk. A proletár internacionalizmus, a mun­kásosztály .nemzetközi összefogása mellettünk, magyarok mellett — fé­nyes bizonyíték arra, hogy a szo­cialista táborban a kisebb és na­gyabb országok népei hogyan segitík egvroásit. De kiállt mellettünk a vi­lágon mindenki, aki őszinte hívle a békének. Hazánk megmaradt szo­cialista országnak, s ha valaki meg­tanulta, akkor a magyar nép saját tapasztalatából tanulta meg, hogy becsülni, védeni, erősíteni kell a munkás nemzetköziség nagy eszmé­jét. eializimusént, világméreteikben ki­bontakozik. Példaképüknek a Szov­jetuniót tekintik. Ezen a nagy ünnepen meghajtjuk zászlóinkat az emberi szellem óriá­sa, a nemzetközi munkásmozgalom vezére, a nagy Lenin előtt. Éljen a Szovjetunió népeinek ve­zetője, a nemzetközi kommunista mozgalom élcsapata, a Szovjetunió Kommunista Pártja és annak Köz­ponti Bizottsága! Éljen a béke hatalmas védelmező­je, minden szabadságot, embert éle­tet és függetlenséget akaró dolgozó reménysége: a hatalmas Szovjet­unió! Éljen a magyar és a szovjet nép barátsága! A szovjet nép 40 esztendeje rendíthetetlenül küzd a világbékéért Felszámoljuk az ellenforradalom kártevéseit és felépítjük a szocialista Magyarországot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom