Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-07 / 261. szám
.YEI LÁSZLÓ: rok a szocializmusról 1957. NOVEMBER 7.-ÉN t ember, ki gőggel szemet huny, pilláit dehogy nyitja fel, : Igazság dorgál és visszaüt: agyar ügy, mi éled s újra kel! zmus? __Ady és Petőfi! é v dörögte: véres, magyar, ősi?... iák lenni itt e földi létben, énytől szédül a piciny bogár —, ncs ember, ez az élet célja: ilpa hág, csak tüske, bogáncs?... 1 ábránd, a legjobbak vágya: boldog mind, s ember sorsát áldja! ek benne, hiszek az emberben, tudás — nem vezet vakhit —, k útja szabályos ellipszis: >s az ész, fénye nem vakít, ztjuk majd el, mit a föld megterem, k sorsa áll, vagy bukik ezen. tán nyúlsz, tövisek szúrnak meg, az égen, lábad a porban, /eken összecsuklik térded: uradalmak reménye hol van? irma építése nehéz, így célra, le a porba ne nézz! boldog a család, a nemzet, ;ttek kedvelt gyermeki, I mellett kevesen laknak jól: jajja sír, mért nem jut neki? cs pirkad — fának árt az árnyék —, ag korszak, ami reánk vár még. igyar földön ember vagy és magyar, : a holnap, a nagy alkalom, ítheted a jövő új rendjét: múltunkhoz, csak ezt akarom! mus? . .. Izzó magyar agyak: nevükben, amit ők akartak! JÓZSEF: iy orosz mezők feleit... így orosz mezők felett árög a szép kikelet, adság nyílt a hó alatt, len szegény muzsik szabad. íny cári trón már nincsen, suj sem ül itt a kincsen, nutató pópák földjén munista lett a törvény. s zászló a Kreml tornyán, sviki most a kormány. a nép! Éljen a jog! ek a bolsevikok! Yl PÁL: ^ Nagy Október sda elmarta :ados bilincseket, vert őserő ivára megmozdult, ú szívek szent lángra gyúltak, végzetlavina úzta sagos, vénhedt gátakat. olt már a seb nnál türelmesebb ember os hévvel törte igáját remtő tavaszi vihar söpört, te egéről 2s felhőket, /ogott a szabadság napfénye: któber. FRANKL JÓZSEF: LENIN Gyakran állottam képei előtt; kialakult bennem: megismertem őt. ívelő arcéi, domború homlok; mögötte sötét múlt, örökös gondok: évszázak óta állati sorba’ vergődő muzsikok kietlen sorsa, proletár kezek ólom-munkája, száműzöttek kínja, elnémult szája, cári uralom botja-börtöne, rendőrök, kémek és kopók özöne, hivatalokban züllött szolga-had, hazug és hízelgő, sokszínű csapat. — A fényes tűzű, sugárzó szemek a jövőbe néznek, áttekintenek évtizedeken, hogy mi lesz, látják, a szocializmus jövő világát: kolhozparasztot közös munkában, anyagi jólétben és kultúrában, élen haladó proletárokat, akiknek ajakán vidám dal fakad, rabmunka helyett zúgó gépeket, melyeket a munkás tudása vezet, önkormányzatot, bolsevik pártot: emeli, ki használt, sújtja, ki ártott, orvost és tanárt, ki gyógyít-tanít, a néphadseregben a nép fiait, olyan államot, hol egyet akar és egyért dolgozik ész, erő és kar, hol a fejlődés fel nem mérhető és a lehetetlen is elérhető! — Szája mosolyog, mint tavaszi fény, jelzi, hogy kél a nap, az örök remény. Keze mereven előre mutat: erre haladj, népem, járd ezt az utat, mely jogra épül, a nép jogára, s biztos jövőt épít a nép javára. Szép, jó és igaz lesz a tartalom, s a világszabadság, jog és hatalom: ez teszi szilárddá ezt az új világot, melyet a nagy Lenin már előre látott! lámpái" világítanak a pusztán A tőkés világ rozzant épületére negyven esztendővel ezelőtt égő kanócot dobott az orosz proletár. Azóta lobog ez a tűz, emésztve az úri rend ernyedt eresztékeit, megvilágítva a történelem széles, jövőbe vezető útját, melegével felszárítva a szegényszemek folyvást-folyt, keserű könnyeit. Hevít, perzsel, éget e láng nálunk is. A magyar munkáshatalom minden sikere a Nagy Orosz Október tetteinek, eszméinek emlőjéből szívta az éltető nedvet. A negyvenedik évforduló előestéjén azt fürkészem egy pusztán, mivel jutott előbbre az itt lakók élete, mióta a nép szab irányt sorsa alakulásának. A cáfolhatatlan igazságot lehelik a való élet hétköznapjából vett szürke színfoltok ... Tátom-puszta. Valamikor úrhízlaló paradicsom, cselédsanyargató pokol volt. Akiokban háltak a sommások, zsúfolt odúkban húzták meg magukat a kom- menciósok. Kacskovics uraság nem a föld ro- botosaival, hanem az istálló jószágaival osztotta meg a cukorgyártól kapott Villanyenergiát, amit kastélyának izzói nem tudtak elfogyasztani. Ma járd be a pusztát, ami már nem is puszta többé . ■. Két modern munkásszállás marad el melletted — az időszakiak lelnek bennük otthont. Most meszelték' hófehérre az ebédlő falait, itt eszik meg a főtt ételt a múlt éhezői, vagy az egykor szárazkoszton tengődött napszámosok. Amott meghitt kettesben új épületek hirdetik: nemcsak mondott szó a dolgozók életkörülményeinek javítása. Mindegyikben négy család számára teremtett lakást a Cukorgyári Célgazdaság az állam pénzén. De milyen lakások ezek! Ha Mézmer András hároméves kislánya, Erika elbújna a házban, ugyancsak nem egykönnyen találnánk meg. Először a konyhában, majd a kamrában keresnénk. Aztán az előszobának is beillő benyílóba kellene bekukkantani utána. De nincs itt sem, meg a két padlás szoba egyikében sem. Most már csak egy helyiségben rejtőzködhet, nyissuk rá gyorsan az ajtót, nehogy a vízcsappal játszva, megfürdesse a fürdőszobát... Két szobás összkomfortos lakás egy fogatos háromtagú családjának — valaha utolérhetetlen álomnak tűnt, ma beszédes valóság... A szomszédban Marton Ferencné így fogad, kérdő tekintetet vetve rám: »Talán az új lakót tisztelhetem a kartárs- ban?« Mert öltözködés előtt állnak. Férjét, a másfélezer forintos átlagkeresetű, szorgalmas zetorost áthelyezték másik üzemegységbe, traktoros brigádvezetőnek. Igaz, pár száz forinttal nő a havi bére, de olyan nehéz megválni ettől a három éve megszokott, meleg otthontól. A nagyobbik leánykájuk, a nyolcadikos Giziké most éppen az algebra házifeladatával bajlódik, s ha netán al- konyodásig nem találná meg az x értékét, nem kellene vakoskodnia, hiszen egy kattintás a kapcsolón és máris fényözön ömlik szét a szobában. Na, azért # döntött már a család: elmennek Cserepes- pusztára. A ház harmadik lakója Korb György kormánykitüntetéses traktoros. Kényelmesen elfér a két szobában a háromtagú család. Végül Harbak Gyula zárja be a sort. A felszabadulás előtt üzemi munkásként kereste meg kenyerét. A hatvannégy esztendő, meg a betegség kivette már kezéből a szerszám nyelét. Dolgoznak helyette fiai: János fogatos, Béla pedig hízómarha gondozó itt. Ferencnek másik állami gazdaság a munkaadója, Gyulából pedig járási tanácstitkárt nevelt a néphatalom. A legkisebb, a 17 éves Márton harmadikos gimnazista — tanárnak készül. Gondját viseli az állam a kollégiumban. íme, feltárult az érvényesülés kapuja a nép tehetséges fiai előtt. Négy dolgos kezű család — mindegyik tiszta, rendes otthonban lakik. A ház ikertestvérének födele szintén kétkezi munkásokat véd az időjárás viszontagságüitól. Ám mi van a régi cselédházakkal? Ezek sem a múltat idézik ma már, mert átalakítottálc mindhármat. Huszonnégy családi fészket formált belőlük a nép igazságtevő keze. »lljics lámpács- kái« hintik szét áldott fényüket a kicsiny, de emberhez méltó lakások valamennyijében. Kont- li József, Czipót Ferenc, Vízvári György, Szmo- lár József, Borsi Imre, Szűcs Ferenc, Bakos István és Lovász István részére jelöltek ki egy- egy otthont a száraz falak az egyik régi cselédház dohos testéből. A közös, füstös konyhák csak az emberek emlékezetében élnek, a mostani különbejáratú lakások mindegyike egy-egy családé. Idézzünk meg tanúként néhány számadatot és apró észrevételt is. Harmincnégy család lakja a pusztát — harmincnégy lakás ablakán szűrődik ki esténként a villany világossága. Kettő híján minden otthonban szól a rádió. A kas- télyi kultúrteremben hetenként pereg a vándormozi keskeny filmje, s hatvan belépőjegy minden alkalommal elkel. Több mint húsz újságból tájékozódik a puszta az ország—világ dolgairól. Van úgy, hogy egyszerre mind az öt motorkerékpár után porzik a pár éve épített bekötő út. A négy Csepelnek és az egy K-55-ösnek a gazdái — egykori cselédek. Túli Lajos gépesítési brigádvezető mondja: »Ha tizenhét éve halott cseléd-apám sírjából felkelne, beállítana lakásomra, biztosan azt vélné, hogy az intéző úr házába vitték lábai. El- ámulna azon is, hogy kisfiamnak, Lacikának hintalova, kisautója, puskája és még hányféle játékszere van. Mi négyen voltunk testvérek, de négyünknek egész életünkben nem jutott annyi játékra, mint a három és fél éves kisfiamnak.« Csupa jól öltöztetett, leginkább kék melegítőben játszadozó gyermekeket lát az ide tévedt idegen. Mezítlábas nincs köztük. Mondják, hogy legtöbbjük nyáron is csak akkor meri lehúzni a lábbelijét, ha anyja, apja nem látja. (Ma már mindez terméfszétesnek tűnik, miritha sohsem lett volna 1másképpen.) A hajdani uraság mit- sem - törődött azzal, hogy a pusztai ember- palánták miképp verekszik át magukat a sáron, havon az iskoláig. Ma a gazdaság egy fogatának csupán laz a dolga, hogy a tizennyolc nebulót bevigye Ma- gyaratádra meg vissza — külön a délelőttösöket, és külön a délutá- nosokat. Régen a cselédhajlékok sötétjének elűzésén is csak petróleumlámpák fáradoztak, ma pedig Péter Imre állatgondozó kéri az igazgatót: adjon 15-ősnél erősebb égőket az istállóba. Mozaikokból áll össze a teljes kép: a puszta embere {kiegyenesítette görnyedt gerincét. Sötéthez szokott, hunyorgó szeme megbarátkozott a fénnyel — a Nagy Október nemzetek történelmének or- szágútját elárasztó, ki-, bontott fénykévéjével. KUTAS JÓZSEF 'YYYYTT*YYYYTTYTVYYYYVTYTTyVYTT7yTTTTYTTYYYTYTTTTTTTYVTYYYTTYYYYTYV,rTTTTYTYYTYYTTTTYT7YTYTTYTTYYTYT7YYTTT* lom szovjet irodalmában ánafc, életformáié szándé- laadó támogatásában. Az al- ni ujja érintésétől minden té válik. A Nagy Forrada- jén szenvedélyesen állást indennel szemben, ami régi, 1 mindenért, ami új és jó. vörös sapkáról című versé:sak ananászt, sászármadarat. uj, megérted égső napodat! uló balra című költemónyé- szólít, ahol nők hegyein túl végtelen és napos a tájék«. adalmi művészet feladatai- tt nézetét a Napiparancsok tét hadseregéhez című kőiben fejti ki. zik a vének gyáva brigádja, ilmát csépelni kár, k, a barrikádra: is lélek barrikádja vár ... « ;etek köpjetek rímekre, t áriákra, : o rózsabokorra ... erek ek most s nem hosszúfülű •édikátorok ... « us költeményeivel meg- i a szovjet szatírát, a ból- critika hatásos fegyverét, nül ostorozta a múlt mait, a bürokratizmust, kar- t, önzést. A söpredékről c. írja: tlapács nélkül nem mutatkozom, n minden ruhámon, Dk ma szerepelni, i-szovjetben a bálon? ... A forradalmat behálózta a hínár, Szörnyűbb Vrangelnél a nyárspolgári lót, Üssétek le a kanári fejét már, hogy ők ne üssék le a kommunisták fejét. Igen tanulságos, amit a ma költőiről mond: A mai költő ritmusában itt van a bece, a jelszó, a szurony és ostor. Költői szerénységéből meríthetnek művészeink. Nem vágyott költői dicsőségre, de életformáló eredményeire gondolt: »Vörös emlékműként hadd álljon ragyogva, harcokban izmosult szocializmusunk«. Az epika a nyugodtabb korszak műfaja. Az Októberi Forradalom eseményei csak nyolc-tíz év után jelennek meg nagy alkotásokban. Furmanov: Csapajev, Gladkov: Cement című regénye az első jelentős mű a polgárháború után fellépő íróktól a Nagy Októberről. Solohov: »Csendes Don«-ja 1928-ban jelent meg. Ugyancsak ebben az évben adták ki Alexej Tolsztoj: Golgota trilógiája második kötetét, Ezerki- lencszáztizennyolc címmel. A harmincas években jelenik meg Osz- trovszkij: Az acélt megedzik c. regénye. A legnagyobb érdeklődéssel Solohov és Alexej Tolsztoj művei felé fordultak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeit búvárkodó olvasók. Solohov Csendes Donja méltán tart számot az érdeklődésre. Témája a doni kozákság életénei!: alakulása a Nagy Októberi Forradalom alatt és után. Ezt egy olyan ember tragikus sorsában mutatja be, aki nem találja meg a helyes utat, s ezzel pusztulásra ítéli saját magát. Solohov regényciklusában a polgárháború idejebeli falu átalakulásáról, a kozákfalu jellegzetes vonásairól ad igazi képet. A Tolsztoj Golgota c. műve az író világnézeti fejlődésének is hű tükre. Hat évet ölel fel a trilógia az orosz társadalom történetéből: az 1913—1919-ig tartó időszakot. A mű témája az értelmiség út.ia a forradalomban, mondhatnánk úgy is, a forradalomig. Már a mű címe is utal arra, hogy az az út szenvedésekkel teli, fáradságos út volt. A szovjet valóságnak az értelmiség is része volt, s Tolsztoj azt ábrázolja, hogyan viselkedett ez az értelmiség a legkritikusabb időben, a . forradalomban. Az orosz értelmiségnek döntenie kellett, hogy a forradalom mellé áll, vagy ellene fordul. Tolsztojt ez a kérdés közelről érintette, hisz maga is értelmiségi, maga is végigjárta a »-kínok útját". A művet gyakrabban kellene forgatnia a fiatal értelmiségieknek, akik gyakran csak az SZKP történetének megállapításait ismerik, s nem sokat tudnak arról az útról, amelyet a szovjet értelmiség megiárt, míg a forradalom mellé állt. A Csendes Don paraszttípusai, a Golgota értelmiségi alakjai mellé állíthatjuk Az acélt megedzik harcosát, a párt által nevelt bolsevik alakját. Pártmunkásainknak nem is állíthatnánk szebb példát, mint. Pável Korcsaginét, a regény főhő- séét. Osztrovszkij Az acélt megedzik c. művében azt mutatja meg, hogyan teszi a kommunista világnézet a hőst a munkásosztály ügyének rendíthetetlen harcosává. Úgy áll előttünk Pável Korcsagiin, mint aki boldogságát csak a nép ügyéért, a szocializmusért vívott harcban találja meg. A társadalmi kötelesség volt számára mindig az első és legfontosabb kötelesség. HORVÁTH JANOS Ünnep a börtönben... SZÁZHÚSZ KOMMUNISTÁT tartóztattak le ezen a napon, 1930. március 21-én. Tüntetés volt ekkor Budapesten. Tűntettek a kommunisták a Horthy-terror nyomorpolitikája ellen, s emlékeztek a dicsőséges Tanácsköztársaság kikiáltásának napjára. A Markó utcai, a pesthidegkúti fogház, a Gyűjtőfogház (kisfogház) cellái megtelteik kommunistákkal, s a kommunistákkal rokonszenvező munkásokkal. A tüntetéskor lefogott kommunisták között ott volt Kiss Károly elvtárs, ott voltak a Fürst-testvérek és két somogyi kommunista, Molnár János és Vigh Pál elvtársak ... Őszbe fordult már az idő, de a lefogott kommunisták ügyének tárgyalását egyre csak halogatták. — Hadd tanuljanak, hadd menjen el a kedvük — gondolták Horthy ügyészei, s az eléjük kerülő aktákat, amelyek a kommunisták elleni vádakat tartalmazták, egyre csali félretolták. így teltek a napok, s közeledett egyre jobban november 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe... Nem beszélhettek egymással, de a sétákon, a szemek összevillanásá- ból, s az esténként meginduló kopogásokon keresztül celláról cellára járt az üzenet: Ünnepelni fogunk! Igen ám, de hogyan? Hosszú ideig, sok éjszakán keresztül törték a fejüket, hogyan tudnának legméltóbban együtt ünnepelni a szovjet emberekkel __ A sok töprengésből megszületett az ötlet. Ki gondolta ki először, kinek az agyában született meg, ezt ma már nem tudni. Egyszer csak a kopogások ezt az üzenetet vitték el a cellákban lévő kommunistákhoz: éhségsztrájkkal ünnepelünk. S az ötlet megszületése utáni sétákon a tekintetekben, egy-egy lopva ejtett kézszorításban ott volt az ígéret: ünnepelni fogunk, ha bármi is lesz... ELÉRKEZETT NOVEMBER 7. A politikai foglyok — bár tilos volt — már kora reggel felkeltek és várták a reggeli osztását. Hozzák a szegényes reggelit, majd nemsokára az edényeket akarják összeszedni. Az őr először csak a fejét csóválta: — Mi az, nincs étvágyatok, vagy talán teleettétek magatokat este? — tette hozzá gúnyosan. Csak akkor gondolt valami rosszra, amikor az ösz- szes politikai fogoly cellájában érintetlenül találták az ennivalót. Izgatott futkosás támadt, jelentették a börtön parancsnokának az esetet. Az rövidesen a börtönben termett, s néhány kommunistának megpróbált a lelkére hatni... — Egyenek addig, amíg baj nem lesz — próbált fenyegetőzni. Amikor látta, hogy a fenyegetőzés nem használ, kérelemre fogta a dblgot. Hiába, ez sem hasnzált. Megérkezett az ügyész, ő is hiába próbált eredményt elérni. Ezen a napon érintetlenül maradt a kommunisták cellájában a reggeli, ebéd és a vacsora is. Aznap nem engedélyezték a sétát, s megduplázott őrség vigyázott a kommunistákra. Este, amikor nyugovóra tértek a foglyok, s ritkán hallatszott a folyosókon a sétáló őrök lépte, újra felhallatszott a cellákban a kopogás. Vitte a hírt, az üzenetet: sikerült... MÁSNAP A SÉTÁNÁL vidámabban csillogott, fényesebben ragyogott a sétáló politikai foglyok szeme és valamennyien büszkén, emelt fővel jártak. Igen, amit nem értettek meg az őrök, a fogházparancsnok és a kétségbeesett ügyész sem: 120 kommunista tegnap gondolatban kezet szorított szovjet barátaival és gondolatban velük együtt ünnepelte november 7.-ét..: Szajai László
