Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-07 / 261. szám

teSöKSOgcí-QSOgi Eg y emberöltő mérlegén... A LENIN MÚZEUMBAN Beszélgetés egy cukorgyári munkással A hogy itt áll Mike János 57 éves turbinaszerelő homlo­kára csúszó, magas, sültös sapká­jával, olyan, mintha az 1919-es pro­letárforradalom újságjának egyik lapjáról vágták volna ki, mint vö­röskatonát. A késő őszi napfényben egy pillanatra lehunyja a szemét és amikor felnéz, az első szava, mint­ha nagyon-nagyon messziről csen­gene. —... Akkor Kolarics suszter fel­állt a gyűlésen és azt mondta: (per­sze a gyűlés este volt és titokban. 1917-et írtak.) — Kaposvári munkások! Csend lett. A szívünk a torkunk­ban vert. A szó hallatán éreztük, hogy vagyunk. Erőt képviselünk. Szólítottak bennünket: »Munká­sok!« —... Oroszország Hát ott lehet? Döbbent csend. Aztán a sarokból jön egy hang: —... Az orosz nép annyit szenve­dett, hogy már elfelejtette azt is, hogy van halál... —... És a magyar nép? zott valaki. kcntrá­— Majdnem annyit — feleltek egyszerre többen is. Aztán mintha már túljutottak volna minden kor­láton. a forró hangulatban valaki felkiáltott: — Adjanak földet annak, aki megműveli! — Oroszországban ezt teszik! — szólt a pipa mögül Pálinkás Péter bácsi hangja. Valahogy így történt, ez volt az első üzenet, amely orosz földről, a forradalomról eljutott hozzánk. Olyan üzenet volt ez, amely soha­sem hagyott nyugtot és mindig eszünkbe jutott, valahányszor kéz­hez kaptuk hetenkénti bérünket, amely csali annyi volt, hogy pipa­dohányra már négyen adtunk össze hatvan fillért. Akkor is a fülünk­ben, a szívünkben zakatolt ez az üzenet, amikor a gyár kapitalista vezetője egyszerre kilenc társamat bocsátotta el mellőlem. Akkor is, amikor munkásgúnyám és kezem miatt lenéztek és akkor is erőt adott ez az üzenet, amikor mint vöröskatona néhány évvel később a magyar proletárhatalcm országha­tárait védtem északon, délen, nyu­gaton . .. Nem lehet tagadni, mi tudjuk, akik az akkori idők felelő­sei voltunk, hogy a magyar mun­kások előtt a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom volt az egyetlen iránytű 1919 előtt, alatt és jóval ké­sőbb is... Aztán az akkori életkörülmények­re, az akkori gyárra terelődik a szó. _—... Nem szívesen beszélek erről, hiszen könyvből, újságból a nyomo­rult viszonyok, a munkanélküliség ismertek. A régi cukorgyár kapacitása jó­val kisebb volt. A tulajdonos nem igen törődött a gyár teljesítőképes­ségének növelésével, hiszen annyit, amennyiből a saját zsebe megtelt, az évi ötszáz vagonos répafeldolgo­zással is megtermeltünk. A legfon­tosabb szempont a lakosság cukor­igényének kielégítése, hetedrendű kérdés maradt. — Emlékszik-e olyan esetre, ami­kor még ez a termelés sem volt meg a gyárban? — 1919 telén. A munkások ellen­állásán megtört a gyárosok erőfe­szítése. A 10,4 százalékos cukortar­talmú répából mindössze 3,19 száza­lék cukrot tudtak kivenni és értő­mét, amivel sajnos nem mindig di­csekedhetnek a fiatalok. — Tudja, én tegnap is elnéztem őket, amikor ebédeltek a ragyogó­an tiszta étkezdében. És azt gondol­tam magamban, hogy ezeknek a fia­taloknak fogalmuk sincs, mit kö­szönhetnék a népi hatalomnak. Ol­dalba böktem a szomszédomat: megmozdult. —•. ■ Az évszázadokig agyonnyo- morított muzsikok száguldanak fegyverrel a kezükben az orosz ró­nán, munkások indulnak rohamra a paloták ellen. Gondolkoztatok ezen? Ott miért lehet ezt megtenni és mi­ért nem ostromoljuk meg mi a kas­télyokat? ... — Miska — mondtam —, emlék- szel-e, amikor úgy ebédeltünk itt a gyárban, hogy kint a hidegben megálltunk Valamelyik sarokban, aztán a könyökünkre akasztva az edényt, majszoltuk el a gyengekaló- riájú kis menázsit. Hogy ne kelljen félmeztelenül járni, fizetéskor el­mentünk az ócskáshoz. Már ismert bennünket és a lomtárból előkapart valami kimustrált öltönyt, amiről azt mondta: ezt bátran megveheíi- telc, kitart a következő elsejéig. Soleszor gondoltam arra, milyen ér­zelmeket váltott volna ki bennünk, akkori fiatalokban, ha egy mai fia­tal hirtelen közénk tévedt volna. Mert ugye nem titok, hogy ezek a mai fiatalok sokszor azt sem tud­ják, hányféle öltönyt, kendőt, cipőt, blúzt, meg szoknyát vásároljanak össze a legjobb minőségben. Hát így van. — A fiam orvos lett, úgy, hogy szinte észre se vettem. Mindössze kétezer forintomba került évenként az egyetemi taníttatás, a többit az állam állta. Itt vannak például ezek a lakatosok. 20—21 éves gyerekek. Cselédek, meg napszámosok voltak. Itt a gyárban átképezték őket, jó fizetést kapnak és olyan egyenlete­ket oldanak meg, hogy csak bámu­lok. Mindenhez értenek. Tanulni akarnak, jelentkeznek tanfolyamra, iskolákra és mindezt az állam in­gyen biztosítja nekik. Mindig emlé­kezni fogok egyik szegény kollé­gámra. Buzgó, törekvő ember volt, de nem volt lehetősége, hogy vala­mit is fejlődjön a gyárépítészet te­rén. Egyszer azt a parancsot kapta, hogy építse át az egyik kéményt. De nem tudta szegény feje megraj­zolni. Dekát hogyan is tudta volna? Kétségbeesett, hogy a gyáros el fog­ja bocsátani és a kollégáihoz fordult segítségért. Közösen persze meg­mentettük a helyzetet. — No és csak a fiatalokhoz lenne szava, ha a régi és a mai viszonyok­ról beszélne? — Legalább annyit tudnék mon­dani az idősebbeknek is, főleg azok­nak, akik olyan könnyen, olyan ha­mar felejtették a régi nyomort, a céltalan küzdelmet. Még jó, hogy ilyenek ritkán akadnak. A gyár mai idősebb dolgozói fiatalos lendülettel végzik munkájukat. Nem egy öreg A KÜLDÖTTSÉG — melynek tagja voltam — Za­kopanéban tartózkodott. A nap ragyogóan sütött. Las­san gyülekeztünk: magyarok és svájciak, franciák és olaszok, lengyelek és spanyolok. Programunk a Lenin Múzeum megtekintése volt. Egy kis falucskához érkez­tünk autóbuszunkkal. Poronin, olvastuk a jelzőtáblá­ról. — Megérkeztünk — közölte velünk tolmácsunk. Tekintetünk megakadt egy fából épült, egyszerű, emeletes épületen. Az épület bejáratától balra egy Lenin-szobor. Megilletődve léptem át a múzeum küszöbét. Egy hang sem hallatszott. Ünnepélyes, néma csend honolt. Szinte percekig álltunk némán és mozdulatlanul. Vár­tunk. A tolmács halk hangja törte meg a csendet. A múzeum vezetője kalauzolt bennünket. Röviden ismertette a Lenin Múzeum történetét. — Lenin az 1913—1914-es években Poroninban élt és dolgozott. Ebben a házban sok fontos megbeszélés, tanácskozás történt, a felszabadulás után a Központi Bizottság határozata alapján hoztuk létre a Lenin Mú­zeumot. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a mú­zeum anyagában elsősorban Lenin itteni tevékenysé­gével kapcsolatos anyagok szerepeljenek. Ma így is van az anyag összeállítva. A cári rendőrség üldözte a munkásmozgalom ve­zetőit, elsősorban Lenin elvtársat. V. I. Lenin kényte­len volt emigrációba menni. így érkezett Poroninba. Rendőrségi bejelentőlapján foglalkozásának az újság­írást jelölte meg. A községben való tartózkodás cél­jául pedig a parasztkérdés tanulmányozását írta. Ille­galitásban dolgozott. Ennek ellenére alaposan ismerte a politikai helyzetet, mert levelezés és személyes ta­lálkozások útján szoros kapcsolatot tartott fenn a munkásokkal, parasztokkal, a párt vezetőivel. Az akko­ri postamester szerint, áki még jelenleg is él (1956 szeptember hó második feléről van szó), Lenin egye­dül több levelet kapott, mint a falu összes lakói együtt­véve. Elméleti munkásságát tekintve behatóan tanul­mányozta a munkásosztály, a parasztság helyzetét, a nemzeti kérdés elméleti és gyakorlati oldalait. Külön­böző kérdésekről cikkeket írt a párt akkori lapjai és folyóiratai részére. Levélben arra kérte A. M. Gor­kijt, hogy írjon egy cikket, vagy elbeszélést a »Prosz- vescsenyije« című folyóirat 1913. májusi számába. Szervezte, irányította a Központi Bizottságon keresz­tül a párt egész tevékenységét. írásaival, levelezéseivel segítette a duma bolsevik képviselőinek munkáját. Többek között beszédterveze­tet írt az 1913. évi állami költségvetés vitájához; az oktatásügyi minisztérium politikája; a cári kormány általános agrárpolitikája; a nemzeti kérdésről; a föld­művelésügyi minisztérium költségvetésének kérdései­hez. Lenin ezekben az írásokban is leleplezi a cári kor­mány népellenes politikáját, elemzi a közoktatás el­szomorító állapotát, a tanítók, a parasztok nyomorúsá­gos helyzetét, életét. S megmutatja a kivezető utat. Lenin poroninoi munkásságában kiemelkedő he­lyet foglal el az OSZDMP Központi Bizottságának 1913. »Augusztus« (»Nyári«) tanácskozása a pártfunk­cionáriusokkal. Milyen kérdések szerepeltek napiren­den? Beszámolók a helyi szervezetek és a Központi Bizottság munkájáról: az agitáció feladatai, szervezeti kérdés a pártkongresszusról, a sztrájkmozgalomról, a pártsajtóról, a bolsevik duma frakció munkájáról, a nemzeti kérdésről, a legális egyesületekben végzett munkáról, a küszöbönálló (bécsi) nemzetközi szocia­lista kongresszusról. A kilenc napig tartó tanácskozá­son Lenin elnökölt. Beszámolót tartott. Felszólalt a vi­tában. Ö szövegezte meg a tanácskozásról kiadott köz­leményt, a napirendi pontoknak megfelelő határozato­kat. A közlemény hangsúlyozta, hogy a forradalmi jelszó követelés továbbra is: 1. Demokratikus köz saság; 2. A földesúri földek elkobzása; 3. Nyolc < munkanap. A tanácskozást mindig éjszaka tartották, a jé légi múzeum épületében. Mint érdekességet emlí meg, hogy az épület szemben volt a rendőrség ép tével. Ez nagyszerű taktika volt Leninék részéről rendőrségnek eszébe sem jutott, hogy a szemben épületben tanácskoznak az orosz munkásmozga vezetői. — Hogyan emlékeznek vissza azok az embe akik személyesen látták Lenint? — kérdezte küld ségünk egyik tagja. — Él még néhány ember, aki személyesen 1 Lenint. Elsősorban az akkori postamester és a mos múzeum akkori tulajdonosának a fia. ügy emlékez Leninre, hogy nagyon közvetlen, szerény, . baráts; ember volt. Gyakran látták sétálni Krupszlsajá Táblák jelzik, hogy Lenin merre szokott sétálni. A tulajdonos fia gyakran elmondotta, hogy amikor a i ri tanácskozás volt, alig győzték főzni a teát, me tanácskozás részvevői olyan nagy mennyiségben gyasztották. — Hogyan fogták el Lenint? — érdeklődik harmadik. — Lenin sokat dolgozott. Itteni tartózkodása jén többször járt Krakkóban és külföldön. Sok lev kapott. Vendégei is voltak. Kezdett gyanússá váll hatóságok előtt. 1914. augusztus elején az osztrák h ságok házkutatást tartottak Lenin lakásán. Mon< sem kell, hogy nem találtak semmit. Ezt követő mégis letartóztatták Lenint. Azzal vádolták, I orosz kém. Mintegy tíz nap múlva szabadon engedték Lei Egy héttel később megkapta az engedélyt, hogy Svá utazhasson. Augusztus végén utazott el feleség együtt. A haladás ellenségei hiába üldözték Lei nem tudták megtörni akaraterejét. Lenin tovább i tatta harcát a dolgozó nép felszabadításáért, bold« lásáért. Néhány órát töltöttünk a Lenin Múzeumban, mindent láttunk és hallottunk. Láttuk a Lenin rés küldött leveleket. Lenin beszédeit, cikkeit, lev« amelyeket a párt vezetőinek küldött. Láttuk a d bolsevik képviselőinek arcképét, az üléstermet, arr ben lezajlott a történelmi jelentőségű tanácski Láttuk a Leninről szóló feljegyzéseket, amelyelo környékbeli dolgozók készítettek személyes é nyeikről. Kollektíván fogalmaztuk meg a látogató kön; általunk írt szöveget. Utána valamennyien bei nevünket a látogató könyvbe. Sokáig néztük a szü táblájú látogató könyvet. A könyv arról tanúsko hogy nagyon sokan járnak a Lenin Múzeumban. / lág minden tájáról felkeresik az emberek azt a he ahol Lenin életének és munkásságának egy idejét tötte. LÁTOGATÁSUNK VÉGET ÉRT. Megület hagytuk el a történelmi jelentőségű helyet. ÍVJ közben vissza-visszanéztem. Az 1913. évi tanácski ról kiadott közlemény utolsó sorai jutattak esze: »A legnehezebb időn túl vagyunk elvtársak. Uj kezdődnek. Óriási fontosságú események követke; amelyek eldöntik hazánk sorsát. Munkára fel!« E lenini látnoki szavak valóra váltak: Az < munkásosztály, a dolgozó nép a bolsevikok vezeté végrehajtotta a polgári demokratikus átalakulást, zelemre vitte a szocializmus ügyét. Uj korszak ki dött az emberiség történetében. Megkezdődött a 1 talizmus bukásának korszaka, a szocializmus gy mének, az emberiség igazi történetének korszaka. Suri Kár harcos ment nyugalomba az idén ÍS,TTVTTTTTTyTTYVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVYVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVWVVVWYW YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY1 becsület, tisztelet az osztályrészük. ► — És Mike bácsi? E Az Októberi Forradalom irodalma. — Még néhány évem van itt a* Mily sokat és mégis keveset tu- gyár falai között. Addig nem me-E úunk róla. Talán csak az utóbbi gyek el innét, míg 60 esztendős nem ►évek heves hazai irodalmi vitai er-- leszek. Bár beteg vagyok kissé, E zékeltették velünk, mit jelent egy nemrég operált a fiam. De hát mitEorszó<g életében, ha a szocializmus tegyek, ha az embernek egyszerE építésének útjára lép, de az előző élete lett a gyár. És ha már olyanE társadalom örökségével kall raknia letűntE az alapokat, s győzelemre vinni az Lapozgatás az Októberi F kevés jót élhettem a régi, világ egykori cukorgyárában, mostE újat. A szovjet irodalom harcban, igyekszem habzsolni a hátralévő E polgárháborúban született, amikor éveket, amelyeknek eljöveteléértE az írók nagy része nem alkotó há- egykor annyit küzdöttem. Ezakban, hanem a fronton, a fiatal nagyon akarok dolgozni. Meg aztán féltő» . , .. , , . , , gond is vezet. Nem akarok addig le-tvarto1- tükrözi azt a küzdelmet, mely lépni a porondról, míg a megfelelő»a re°1 es aZ UJ kozott ^ult' _ utánpótlást nem látom mögöttünk.» 40 év, még egy emberöltő sincs. Mi át akarjuk adni a tudásunkat,»Az irodalom fejlődésében, új irány - mielőtt elmegyünk. A mai 16 000» zat megszületésében is csak rövid vagonos répafeldolgozással nagyot J idő. Néha annyit sem jelent, hogy fejlődött ez a gyár, de még mindig £ említeni érdemes volna. A kritikai fejlődhet. A kormány a legjobb» realizmus — Mérimée, Stendhal, Bal­etton halad, van perspektívánk, van-J zac óta napjainkig tart. A szociális­nak lehetőségeink arra, hogy alkos-Eta realizmus — Gorkijtól a mai he- sunk. ► vés vitákig még csak kibontakozás­Mike János egyszerű szavai el-»ban van- Csak a cél vilá5°s' ► A szovjet irodalom módszere a » szocialista realizmus. Ennek a lányo­sok vita már leszűrt: a vesznek a lázasan folyó munka zs-E jában. De úgy érzem, mindegyikt Se. mit a kesiteni. Ez az adat azt mutatja, szó mögött öröm és bizakodás rej-E művészetben a legfontosabb az éle hogy rengeteg répa megromlott és ™— —>---*>** «»*>-- ---- =-.E .•------c~- --------hí­v es zendőbe ment. lile. Egy emberöltő. Mike János 57» igazsága, a maga fejlődésében néz- éve a mérleg, amelyen ezek a sza-S ve. Az olvasó az irodalmi művön IVTike bácsi itt mélyet lélegzik vak »játszanak«. A múlt keserveit,» ^resztül a jóságot, a tórsacami és nagy munkáskezével meg- a íe]en örömeit mutatia a »mérleaE er??i. muteo^es,et ^smerje fel. E,ybe. ragadja a vaskorlátot. Mintha csak , ‘* f 1 ,, ® E sa.látos utat jelöl meg a szocialista nyelve«. A Nagy Szocialista Szov-» realizmus. Kifejezd egy osztály tő­jét Forradalom, a magyar proletár-» rekvéseit. ideológiáját, hőse az újért forradalom nem volt hiábavaló. A» harcol, nyíltan tendenciózus, nem .. - .. £ tagadja, sőt vallja irányzat ossága t. gyümölcs megerett. E szovjet kaimat vesz kezé­üeltolja keménysiltes sapkáját! be, ezeket tudnia kell. Hiszen ez az 1 és megtörli homlokát. Fölöt-» irodalom nem is lehet független a tünk két csille kerüli egymást. Mint» proletariátus egyetemes ügyétől. A most érzékelné, hogy zúgnak körü­lötte a gépek, hogy gőz tör elő a rejtett csövekből, hogy erőlködnek a motorok és áramlik a répaszelet, a melasz, a cukor. Néhány perc el­kalandozás után ismét itt vagyunk a jelenben. Persze, Mike bácsi már nem mint fiatal vöröskatona, ha­nem mint egy kicsit megtört és min­den reggelen az 57. életévhez köze­lebb jutó idős munkás beszél. En­nek az 57 évnek azért vannak elő­nyei is. Többek között talán az, hogy Mike János ősz fejjel olyan tisztán látja a mai élet célját, értel­a világ, amely jön a múltból és ha-» nép aktuális kérdésinek megoldá- lad a jövőbe. Mike bácsi nagyot só-Esában a szocialista állam születésé­hajt: ► nek első percétől kezdve segítséget — Hei csak most mé« eevszerE Ugyanakkor nem közömbös a lehetnék^ fiatal ’ ° t szovjet író a magánélettel szemben ienetmeK tiatai... ► sem, mert az a nép. a szocialista ál­Szegeui Nándor» lám nagy kérdéseivel is kapcsolat­ban van. Az írók útkeresését segíti a párt, amikor a társadalom fejlő­désének törvényeit tárja fel, a töme­gek .nevelésének feladatát jelöli meg. E néhány gondolat után lapozzunk bele a szovjet irodalomba, mely a Nagy Október eseményeit örökítette meg. A 40 éves évforduló alkalmá­val felidéződnek az emlékezetünk­be vésődött regényhősök, lüktető verssorok, mélységében, valóságá­ban tárva elénk a Nagy Október eseményeit. Hatással volt ránk egy vers, egy regényhős, mely nemcsak tudatúinkra, hanem érzelmeinkre is hatott. Marx mondotta, hogy Bal­zac művedből jobban megismerte a kapitalizmust, mint a kor történet- írásából. Vajon mi is elmondhatjuk, hogy az orosz proletariátus harcát, a szovjet állam születését jobban megismerhetjük Gorkij, Majakov­szkij. Alex ej Tolsztoj. Solohov, a szovjet írók műveiből, mint a kü­lönböző történelmi írásokból? A polgárháború éveiben — mint az elsőnek reagáló műfaj — a líra volt az uralkodó műfaj. A szovjet írók többsége a fronton volt, majd az újjáépítésből vette ki részét. Mindez gazdag élményanyagot nyúj­tott nekik, s ez növelte művük meg­győző erejét. Egy részűik már a for­radalom előtt is szerepelt, más ré­szük a forradalom viharában edző­dött íróvá. Gyemjan Bednij a régiek közül vált szovjet íróvá, költészete a for­radalomban teljesedett ki. Fő utca c. költeménye az Októberi Forrada­lomból szól. Témája: a forradalmá­rok egy orosz város főutcáját el­foglalják. E versében igen érzéklete­sen mutatja be a nép erejét, és a előtt rettegő e forradalmárok mókát: Csapatok, csapatok, csapatok, csa; vasláncok csörögnek, hullanak lal félelmes robajjal dörögve lép, lép, lép, hatalmas útján a nép. Emitt egy bankvezér, amott egy uz élelmiszer üzér, spekuláns, valutái birtokos, kaszinós. árureitegetö riadtan, remegve tódulnak mind e Hiába hullott a gyárnak füstje rá eljött az utca igazi gazdája. Szatirikusán ábrázolja a 1 osztály tagjait, akik érzik sei vő életük összeomlását, s »«< gyáván babrálnak kulcsokon, rognak mint a légy a vízzel teli sóban.« A régi lírikusok közül Alexander Biok is, aki az éri ség forradalom mellé állásáért dött verseivel, s éberségre inti proletariátust. Tizenkét aposto versében írja: Fel a fejjel — érts a szóból, nem ezt vártuk tetöled, nem érünk rá nyavajogni, más dolgunk is van nekünk rajta hát, csak összefogni, ki nincs velünk — ellenünk. A szovjet korszak legt she sebb költője Majalcovszkij, a lom és a forma forradalmi ú a flurzsoálzia <i nozszt e Illet et le lensége, a harc, a munka, a dalom és a szovjet hazmzerete tője. Alkotó tevékenységének gazdagabb korszaka az Ok Forradalom dicsőséges idejére Egy hazug és embertelen világ jain hirdeti egy új világ szoc igazságát és szépségét. A har költészetének éltető eleme. Föl tókat szerkesztett, feliratokat, mondatokat, agitációs és raklá saket írt a párt célkitűzései

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom