Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-07 / 261. szám

Csütörtök, 1957. november 7. SOMOGYI NÉPLAP 3 Harcunkban nem vagyunk egyedül5 mellettünk áll a hatalmas Szovjetunió Díszünnepség a Kaposvári Csiky Gergely Színházban ZsúföijJásig megtpii [November 6-án este a Csiky Gergely Szín­ház ünneplő közönséggel. Forró taps köszöntötte a díszelnökségben helyet foglaló eluKársakatEmelte az ünnepség fényét, hogy a hazánk­ban tartózkodó szovjet kormányküldöttség két tagja, Arhipova, a kurszkí területi pártbizottság első titkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, valamint Kozsár elvtárs, a Szovjetunió Hőse, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének küldötte, Nagy Józsefné, könnyűipari miniszter, a á MSZMP Központi Bizdttsága,. tagjának kíséretében részt vett az ünnepségen. A díszelnökségben helyet foglalt Szirmai Jenő elvtárs, az -MSZMP Megyei Pártbizottsá­gának első titkára, László István elv társ, a Megyei Tanács elnöke, Mat­ties Pál ezredes elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a szovjet katonai parancsnokság képviselői, valamint { idős, 19-es kommunisták, közöttük Somogyi Pál, Bizvurm Antal. Kőszegi Mi­hály elvtársak. Helyet foglaltak még a díszelnökségben az üzemek, vállalatok, hivatalok, tömegszervezetek vezetői, képviselői. Az ün­nepséget, melyet műsor követett. László István elvtárs nyitotta meg, majd Szirmai Jenő elvtárs mondotta el ünnepi beszédét. SZIRMAI JENŐ ELVTÁRS ÜNNEPI BESZÉDE Elvtársiak! Negyven éve, 1917. no­vember 7-én az Auróra ágyúinak dörgése új, fényes korszakot nyitott az emberiség történetében. A Neva partján fellobbanó torkolattűz fé­nyénél a cári Oroszország elgyötört népei, munkások és parasztok — ki­zsákmányolt tömegvek a lenini bol­sevik párt vezetésével megrohamoz­ták és megdöntötték a cári önkény­uralmat. az imperialista kizsákmá­nyoló világ egyik bástyáját és győ­zelemre vitték a nép ügyét. Győ­zött a szocialista forradalom. Egy ország kilépett a homályból és a földkerekség agyhatodámaik né­pei a szovjet- hatalom formájában létrehozták a világ első szocialista államát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ú,j korszakot, a pro­letár forradalmak korszakát, a kapitalizmus és imperializmus megsemmisítése, a kommuniz­mus győzelmes korszakát nyitot­ta meg az emberiség történeté­ben. De nemcsak új korszakot nyitott meg, nemcsak fordulópontja az emberiség sok évezredes történeté­nek, hanem az Októberi Forrada­lommal kezdődött az emberiéiig igazi története. Most 40 éve, hogy egy hatalmas országban örökre megszűnt az em­bernek ember által való kizsákmá­nyolása és először a történelemben az el­nyomottak, a kisemmizettek vet­ték kezükbe a hatalmat, s nemcsak kezükbe vették, hanem ezt meg is tartották, bebizonyítva, |hogy nincs (szükség kizsákmányo- lókra és naplopófcra. A munkásosz­tály, szövetségben a dolgozó pa­rasztokkal, fel tud' építeni egy új társadalmi rendszert, egy új gaz­daságot — a szocialista társadalmi, gazdasági rendszert. Az elmúlt 40 év alatt a Szovjetunió egy gazdasá­gilag elmaradt országból, népből, a világ egyik legfejlettebb ipa­rával és mezőgazdaságával ren­delkező országgá és művelt, kul­turált néppé változott. A Szovjetunió nagyipari hata­lom. Ipari termelése 1957-ben 33- iszor jakkora, mint 1913-iban vc?,t. A termelő eszközök gyártása 74-sze- resére, a gépipar és fémfeldolgozó ipar termelése pedig az 1913. évinek 200-szorosára nőtt. Nincs olyan be­rendezés, gép, műszer, vagy fontos vegyiamyag, amit a Szovjetunió ipa­ra gyártani ne tudnia. Elismerik , a Szovjetunió ellenségei is, hogy tu­dományos munkások és műszaki szakemberek kiképzése tekintetében a Szovjetunió megelőzte a tőkés országokat. Ennek számos bizonyítéka van. Ilyen többek között az, hogy 1954 óta működik a Szovjetunió­ban a világ első, atomenergiával dolgozó villanytelepe. A szovjet ipar építette a világ leghatalmasabb »gyorsítóját« az atomenergia tanulmányozására. A szovjet tudomány megalkotta az első irányítható interkontinentális rakétát. S éppen az utóbbi időben lettek láthatóvá a repülés techni­kájában és a repülőgép építésében eílért óriási eredmények. Nemrégen bocsátották fel a mes­terséges holdat, amely a szovjet tu­domány nagy sikere és napjainkban bocsátották fel a második séges holdat. S ahogyan Marosán elvtárs mondotta a budapesti gyű­lésen, ennek a fénye a miénk és árnyéka az imperialistáké. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja felfedte a mezőgazdaság és ipar fejlődése közötti, bizonyos fokig egészségtelen aránytalanságot, s ha­talmas küzdelmet folytat, hogy megszüntesse a mezőgazdaság el­maradását. Ismeretes hogy í három év alatt 35,9 millió hektár szűzföidet szántottak fel. Válto­zásokat hajtottak végre a mező­gazdasági árpolitikában, a be- szoigáltatási politikában, s mindezzel már eddig is nagy ered­ményeket érték el. Ezért tűzhette ki a Szovjetunió Kommunista Pártja nemrégiben azt a célt, hogy az egy főre eső hús-, vaj- és tej­termelésben már a legközelebbi 2— 3 évben elérjék és túlhaladják az Egyesült Államokat. A Szovjetunióban 40 év alatt fel­számolták a cári Oroszország örök­ségét, a súlyos kulturális elmara­dottságot, megteremtették a töme­gek magasfokú kultúráltságát, sőt ezen a téren már túlhaladták a vezető kapitalista országokat. A cári Oroszország a néptömegek kulturális fejlettsége szempontjából a világ egyik legelmaradottabb or­szága volt. A lakosság 73 százaléka nem tudott írni—olvasni. Ma a Szovjetunió különböző okta­tási intézményeiben 50 millió ember tanul. 1952-ben a XIX. kongresszus ha­tározatára megkezdték az áttérést az általános, kötelező, ingyenes, 10 osztályos iskolai oktatásra. Hol van ma a világon ország a szocialista Szovjetunión kívül, amely a felnövekvő nemzedéket 10 évig, az egyetem kapujáig kötele­ző érvénnyel ingyenesen iskoláztat­ja? Nincs sehol. Az imperialisták mindent meg­próbállak, Ihogy megdöintsék . la munkások és parasztok hatalmát. A több éven keresztül folyhatott in­tervenció. gazdasági blokád, a hit­leri fasizmus támadása és egyebeik bizonyítják, hogy élezték, tudták, hogy a Szovjetunió győzelme nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész emberiség győzelme, hogy az el­nyomottak reménysugarát jelenti és az emberiség figyelő szemét Moszkvára veti. És éppen ebben van a forradalom­nak az a jelentősége, hogy gyöke­res fordulatot jelent az emberiség történetében, gyökeres fordulatot a világ,kapitalizmus sorsában, gyökeres fordulatot a világ proletariátusának szábadságmoz'ijal’m.ában, gyökeres fordulatot az egész vilá,g kizsákmá­nyolt tömegeinek harci módszerei­ben. szervezeti életében, hagyomá­nyaiban és ideológiájában. A szónok ezután az Októbert Forradalom nemzetközi jelentőségé­ről beszélt, mlajd rátért a tjéke kérdésére: \ A szocializmus és a béke elvá­laszthatatlan egymástól, mert a szocializmus építéséhez, a népek boldogulásához békés alkotó munkára van szükség. Lenin kidolgozta a két rendszer békés egymás mellett élésének és békés versengésének az elvét. Ez a mester-politika tette lehetővé, hogy világ­méretekben növekedett a Szovjet­unió és a szocialista béketábor te­kintélye és befolyása. Nemcsak óhajtja a békét — van ereje azt megvédeni is. Nemcsak gazdaságilag erősödött, hanem a világ legkorsze­rűbben felszerelt hadseregét is ma­gáénak mondhatja — amely az atomfegyverekkel éppúgy rendelke­zik, mint rakéiafogyverekikel. Ezért mondjuk, hogy a Szovjetuniónak a béke kérdéséiben nemcsak igazsága, hanem ereje is van azt mindenkivel szemben megvédeni. Sokat beszél­nek arról, hegy a kapitalista or­szágokban az életszínvonal maga­sabb, mint a miénk. Ez így nem igaz. Az igaz, hogy némely kapitalista országban az életszínvonal maga­sabb, mint nálunk, de akik ezzel kérkednek és mindjárt hozzáteszem, gyalázzák is a mi népi demokratt- kus hatalmunkat;—szem elől tévesz­tik; hogy ezek az országok népeket rabolnak és zsákmányolnak ki. A Szovjetunió és a szocialista or­szágok puszta jelenlétükkel is se­gítik és támogatják a tőkés or­szágok munkásait az életük meg­javításáért folytatott küzdelem­ben. A tőkések számolnak azzal, hogy a munkások látják: van más út is, mint szolgálni az urakat, és ezért — tartva attól, hogy az Októberi Forradalom útját járják, bizonyos morzsákat juttatnak saját országuk m u nikásoszt ály ánaik. Túlzás nélkül állíthatjuk azt, hogy egyetlen nép sorsa sem fonódik olyan szorosan össze a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom népeinek sorsával — s egyetlen nép fejlődésére sem gyakorol az olyan hatást, mint a magyar nép sorsára, mint a mi népünk fej­lődésére. Nem véletlen az, hogy a cári Oroszországban lévő különféle nem­zetiségű hadifoglyok közül 1917- és 18-ban éppen a magyar 'hadifoglyok voltak azok, akik az első sorok­ban és tömegesen csatlakoztak a győzelmes orosz munkások és pa­rasztok vörög gárdájához. A magyar vörösigárdistá'k egyben az orosz polgárháború hőseivé váltak, pl. Zalka Máté, Gavró, Varga és a többi elvtársak. Büszkeség tölt el bennünket azért, mert 1919-ben a Szovjetunió példája nyomán elsőnek valósítottuk meg hazánkban a proletariátus dik­tatúráját és 133 napon át a magyar nép legjobbjai harcoltak e hatalom megtartásáért. Tisztelt Elvtársak! 1945-ben a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom szülöttei, a Vörös Hadsereg hős harcosai el­hozták népünk számára az igazi és végleges felszabadulást. Nemink bebizonyította, hogy tud élni a kapott szabadsággal. Az ered­mények, amit 12 év alatt elértünk, méltán hirdetik a magyar munká­sok, parasztok és értelmiség alkotó készségét és méltán lehet arra büszke hazánk minden becsületes fia. 1956 októberében halálos veszély fenyegette a munkás-paraszt ha­talmat, népünk függetlenségét és szabadsását. A külső és belső el­lenség kihasználva éls felnagyítva azokat a hibákat, amelyeket a párt és a kormány vezetésében és gaz­dasági téren, elkövettünk — általá­nos támadásra indult a népi ha­tálom ellen és nem a hibák kijaví­tásáért. Az imperialistáknak, a külső és belső ellenségnek szövetségesük akadt: Nagy Imre és áruló barátai személyében. A külső és belső el- jlelnség aízonban most e,lszámította magát. Most nem álltunk egyedül, mint 1919 augusztusában. A proletár internacionalizmus szellemében, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány kérésére a Szovjetunió másodszor is segít­séget adott a munkás-paraszt ha­talom visszaállításához és az el­lenforradalom leveréséhez. Ezért mondjuk, hogy a 40. év­fordulón kettős ünnepet ünnepe­lünk. Ünnepeljük a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győ­zelmét és ünnepeljük a magyar munkás-paraszt hatalom vissza­állításának évfordulóját is. Megfogadjuk, hogy Október szel­lemében tevéikiemytkedünlk és dol­gozunk, védjük ezt a hatalmat, mint a szemünk fényét és többé nem lesz 1956. október 23.-a. Nagyon megtanultuk, hogy a íor- iradialmároiknak, hazafiaknak, ha magúikat ennek akarják nevezni, tűzzel-vassal védeni kell ezt a ha­talmat. S aki fegyvert emel e ha­talommal szemben, az felver ál­tal vész el. Nagy Imre áruló bandája és az ellenforradalmi erők áruba bocsá­tották hazánkat. Semlegességről, függetlenségről beszéltek, valójában nemzetünk pusztulását, országunk, népünk rabszolgaságba döntését akarták és annak velejáróját, az öz­vegyek,. árvák ezreit. Örök megbe­csülést érdemelnek azok az elvtár­saik, élükön Kádár elvtárssal, akik barátunkhoz, a Szovjetunióhoz for­dultak segítségért. Az ellenforradalmár urak minden tette arra irányult, hogy félrevezes­sék népünket, kisebbítsék eredmé­nyeinket, hogy saját hatalmával ál­lítsák szembe a népet. Miről is beszéltek ezek az urak? Valami tiszta, igazi demokráciáról. Itt éltünk 1945 előtt is, amikor de­mokrácia volt, de csak a tőkéseknek és földbirtokosoknak. A nép részére féktelen diktatúra volt. Ha kinyi­tottuk a szánkat, csendőr-verés, börtön, bitófa volt osztályrészünk. Meg kell mondani, hos»v a népi de­mokráciában, a legsúlyosabb tör­vénysértések idején is — bár eze­ket a törvénytelenségéket mi elítél­jük, s mindent megteszünk, hogy többé ne fordulhassanak elő — na­gyobb demokrácia volt, mint a Hort- hy-időkben bármikor. Beszéltek ezek az urak arról, hogy a szovjet nép, a Szovjetunió kizsák­mányol bennünket. Mi az igazság? Az, hogy ilyen önzetlen, igaz ba­rátunk, mint a Szovjetunió, soha nem volt. 1945-ben, amikor kenyér nem volt, a Szovjetunió volt az, aki ke­nyeret adott, pedig neki is szűkösen volt. Amikor az ország romokban hevert, gazdasági segítséget adtak, pedig a fasiszták egész Moszkváig felégették a városokat, falvakat. 1956 októberében, amikor újból segíteni kellett, akkor segítettek ka­tonailag, majd gazdaságilag. Az az igazság, hogy sajnos mi kérünk mindig a Szovjetuniótól. Mi kötöt­tünk szamunkra előnyös kereske­delmi szerződést. Egy példa; az im­portunk 80 százaléka nyersanyag. Csak a Szovjetunió folytat ve­lünk ilyen, számára előnytelen ke­reskedelmet, mert ezzel ís segít -bennünket, mert alkarja, hogy nép­gazdaságunk fejlődjön és népünk jól éljen. Egyesek ki akartak ok­tatni bennünket a hazafisásról. Be­széltek nemzeti függetlenségről és úgy állították fel a kérdést, mintha mi, kommunisták elárultuk volna nemzetünket, mintha nem lettünk volna magyarok és megtagadtuk volna magyarságunkat. Jól emlék­szünk a Horthy-időkre. a fehérlovas vezérre ég társaira. Elárulták a nemzetet, létrehozták Trianont, el­árultak fügjstetlleínsiégünket, sztabad'- ságumkat. S emlékezzünk a féktelen nacionalista-soviniszta uszításokra. Gyűlöletet keltettek más népek Uránt. Úgy tüntették félj mintha minden bajinak az oka más népek lennének. Ezzel akarták leplezni népellenes tetteiket. Kik harcoltak a magyar néo füg­getlenségéért és szabadságé ért 1919-ben az imperialista batail,mak­kal szemben, s a Horthy-fasizmus idején a német hódítókkal szemben? A nép legjobbjainak élén a ma­gyar kommunistáik harcoltak. Változatlanul valljuk, hogy nem az az igaz hazafi, aki a leg­hangosabban tud kiabálni és köz­ben egy szalmaszálat sem tesz arrébb a nép boldogulása érde­kében. Az az igazi hazafi, aki azért dolgozik, hogy jobb életkö­rülményt, emberibb megélhetést biztosítsunk egész népünk szá­mára. Mi jó hazafiak és proletár inter­nacionalisták is vagyunk. Barátaink a munkások és parasztok az egész világon, de nem barátunk a gróf Festetich több tízezer holdjával. Kedves Elvtársak! Nagyok az eredmények, amelyeket 1956 novembere óta elértünk. Ma junk előre némely feladat megoldás sával Somogy megyében. Mik a legfontosabb teendőink? A párt ideológiai, szervezeti egysé­gét tovább kell szilárdítanunk és vezető szerepét meg kell erősí­tenünk az élet minden területén. Ezért változatlanul arra kell tö­rekedni, hogy párttagságunk tanul­jon az elmúlt évek tanulságaiból és vigyázzon pártunk egységére, mint szemünk fényére. i Feladatunk, hogy tovább szilár­dítsuk a párt akarati és cselek­vési egységét. Aki nem harcol a párt politikájának végrehajtásá­ért, nem ért vele egyet, nincs helye a mi pártunkban. Tekintettel, hogy a nép pártj-a vagyunk, továbbra is legfőbb tör­vényünk a nép jólétének állandó emelése. A fő figyelmet most a gazdasági feladatok megoldására kell irányítani. Azt mondjuk, a kommunistáknak és nártonkívüliek- nek egyaránt, ha őszintén követni akarják pártunk útmutatását. Köz­ponti Bizottságunk iránymutatásót, akikor a termelés területén kell el­érni jelentős eredményeket. Nagy gondot kell fordítani a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésére. A legtöbb termelőszövetkezet So­mogy megyében oszlott feL Jelen­leg 102 termelőszövetkezet van. A megye ossz szántóterületének 4.1 százalékén gazdálkodnak. A har­madik negyedévben 10 új tszcs ala­kult. Jó szóval és gyakorlati példán keresztül be kell bizonyífeni me­gyénk dolgozó parasztságának, hogy életkörülményei további javítását, népünk életszínvonalának további /amefjás^t csak nagyüzemi gazdál­kodás útján lehet megvalósítani. Ar­ra kérjük az elvtársakat, győzzék meg ennek helyességéről a pa­rasztságot. ELvtéirsak! Ha előre akarunk jutni a szocia­lizmus építése területén, ennek előfeltétele a párt és tömegek kapcsolatának további megszi­lárdítása. Véget kell szakítani az egyes kommunistáknál még ma is je­lentkező olyan jelenségeknek, amely nem egyetnjogúként és nem egyen- ramigúkémt kezeli a péirtomikájvülí dolgozót. Nagyok az eredmények, amelyeket egy év .alatt Somogybán elértünk. Engedjék meg, hogy ezen ünnepé­lyen a Megyei Párt VB nevében megköszönjem a munkások, parasz­tok és értelmiség munkáját, amelyet az elmúlt 12 esztendő és különösen a legutóbbi egy év alatt végeztek. Külön üdvözöljük a KISZ-t, a taná­csokat, a szakszervezeteket, a nőta­nácsokat munkájukban elért eredmé­nyekért. Ma már nemcsak igazságunk, ha­nem erőnk is van mindenkivel szem­ben megvédeni a népi hatalmat. Erő­södtek a fegyveres testületeink. Mel­lettük, velük együtt éberen őrködik hazánkban a rend fenntartásán a nép legjobb fiaiból alakult munkás­őrség. A külső és belső ellenség za­vart akart kelteni az idén október 23.-a és november 4.-e között. El­mondhatjuk, hogy az országban, a megyében meg sem mertek mukkan­ni. A fegyveres testületeknél, a munkásőrségnél szilárdítani kell » forradalmi fe­gyelmet. A párt politikájával el­lentétes a túlkapás és törvényte­lenség és ha ilyen előfordul, kárt okoz a párt és a tömegek kap­csolatában, ezzel szemben na­gyon határozottan felléptünk és fel fogunk lépni. Volt idő az 1917-es Októberi Szo­cialista Forradalom után, amikor a kapitalizmus, fasizmus átmenetileg vereséget mért ügyünkre. Ez tör­tént 1919 augusztusában és 1956 ok­tóberében is Magyarországon. De mi kommunisták, ügyünk igazá­ban bízva, a legnehezebb hely­zetben, az árulás ellenére is ren­díthetetlenül bíztunk, bogy a népi demokratikus hatalom vé­gül is győzni fog. Fogadjuk meg, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom szelle­mében fogunk élni és dolgozni ha­azonban már nem elégségeseik ezek. Szükséges, hogy gyorsabban halad- dóséért. zank — népünk további íelemelke

Next

/
Oldalképek
Tartalom