Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-29 / 280. szám

Péntek, 1937. november 28. SOMOGYI NÉPLAP AHOL MEGÁLLT A KÖZÉLET... A járási az ókhelyen, Siófokon szó ,esett ,a községek problámúirdl.. \— Zamárdi, az a mi legnagyobb gon­dunk — mondta a járás egyik veze­tője. — Úgy tűnik, nincs ott semmi, ami a közéletre emlékeztetne leg­alább. .:. Van egy pártszervezet, igyekszik is valamit tenni, de egye­lőre kevés sikerrel. De hogyan is mehetne gyorsan, amikor csupa al­kalmazott a tagja és a parasztok távol tartják magukat tőle. Nem is tudjuk, mi van ott Igazán... Kimentünk oda. A valóság tény­leg ez volt. Nincs ifjúsági- és nő­mozgalom, a Hazafias Népfront fél- oszlott, nem járnak tanácsülésre. De miért van ez így? Miért kell így lennie? Hisz nem volt ez min­dig jellemző Zamárdira. A helyzet Azt mondják a faluban, hogy az üdülőtelep az oka mindennek, ahol sok a régivágású úriember, s ezek hatnak a falura. De ez egymaga nem lehet ok. Va­lami más is emészti a falut... A tanácstagok többsége nem jár ta­nácsülésre, a falu egy része lenézi a kívülről jöttékét, a KISZ meg sem alakult, itt volt a járásban a legnagyobb megmozdulás október­ben, a legtöbb kispap innen indul ■pályájára, igen erős a termelőszö- vetkazet-elienesség, a volt párttagok egy része megfélemlítés miatt nem lép vissza a pártba... és még so- irolhatnánk., Az értelmiségről pél­dául az a hír járja, hogy lenézik, aki vissza akar a pártba lépni, a kis- parasztságról pedig, hogy utálják a kommunistákat. Meghökkentő ez mind első hallás­ra. De csak félig igaz, némelyik egyáltalán nem felel meg a való­ságnak. E helyzetnek ugyanis okai van­nak. Lássunk hát tisztán... Beszélnek a község vezetői — Úgy néz ki ez a község, mintha egy esztendőt átaludt volna — mond­ja Nagy elvtárs, a tanács elnöke. — Egy esztendeig nem történt itt sem­mi. Nem folyt jóformán semmi politikai élet. A pártszervezetnek nincs paraszt párttagja. A aazdák nem ismerik a párt agrárpolitiká­ját. fVz emberek nem ismernek, még bizalmatlanok velem szemben. Az a néhány hónap, amióta itt dol­gozom, még nem győzte meg őket. Pedig Nagy elvtárs dolgozik, nem­csak a tanácsnál, hanem tagja a pártszervezet vezetőségének Is. Var­ga elvtárs, a pártszervezet új Útim­ra csak arról tud beszélni, hogy mit kellene és mit fognak tenni... — Három hete vagyok a pártszer­vezet titkára és mindent elölről kei’ kezdenünk. Nincs KISZ-szervezet. A névsort ugyan már összeállítottuk azokról a fiatalokról, akikre szá­míthatunk és ezekkel (beszélni is fogunk. A Nőtanácsot is meg akar­juk alakítani. A Hazafias Nép­frontot is fel szeretnénk élesztem. Uj elnököt választunk, olyan em­bert, akit ismernek és szeretnek a községben. Rengeteg a tennivaló, de hát egyik napról a másikra nem le­het pótolni egy esztendő mulasz­tását. .. Mi van az ifjúsággal? Esténként — különösen nyáron — benépesül Zamárdiban a vasútállo­más környéke. Itt találkoznak a fia­talok egymással, s cserélik ki gon­dolataikat. Ilyenkor ősszel, amikor már hűvös az idő, csak néhány per­cig beszélgetnek, aztán elválnak... Ki háza, ki pedig a »Dühön tart. Dühöngőnek a vendéglőt ne­vezik. Miért? Azért, mert a késő esti, vagy éjszakai órákban gyak­ran verik fel a falut részeg emberek ördítozása, 1 verekedése, akik .• -a vendéglő bezárása ntán az utcán folytatják szórakozásukat. S ezek között szép számmal találni fiatalo­kat is... Hát így »nevelődnek« a serdi’1-’ emberek Zamárdiban. Pedig az el­lenforradalom után itt is volt ifjú­sági ■ szervezet. Megalakult az EPOSZ, s mintegy 80 fiatal lépett be oda. Színdarabot tanultak, ame­lyet a községben kétszer adtak elő, de ébnentek a szomszédos közsé­gekbe is vendégszerepelni. Helyisé­gük a kultúríházban volt,.. Nem bizonyult megfelelőnek és ezért el­határozták. hogy az előadásokból szerzett pénzzel, s a Megyei Ta­nács segítségével kibővlük leg­alább egy helyiséggeL.. Az építkezés el is kezdődött. T*» sadalmi munkában hordták a fia­talok a homokot, oltották a me­szel. De aztán abbamaradt az épít­kezés, s széthullt az ifjúsági szerve­zet is. Miért?... Azért, mert két részre szakadt a falu ifjúsága, s nem volt, aki összefogja, a helyes útra vezesse őket. Az ifjúság egy része, a józanul gondolkodó fiatalok helyesléssel fo­gadták a KISZ zászlóbontását. A klerikálisok kétségbeesetten lát­ták, hogy elvesztik befolyásukat az ifjúság között és megindították a támadást. A »szentes« fiatalok hús­vét egyik napján megverték az EPOSZ elnökét, aki tényleges ka­tonaidejét az Államvédelmi Ható­ságnál szolgálta le. A kultúrház akadékoskodó veza- tőjét áprilisban leváltották, de ügye szeptemberig elhúzódott. Per­sze, ezalatt a kisujj át sem mozdí­totta a fiatalok összefogása, a kul­túráiét előmozdítása érdekében. Hiányolják a fiatalok Zamárdiban íz ifjúsági szervezetet. Néhány fia­tallal beszélgettünk, akik elmondot­ták, hogy szívesen lépnének be a KISZ-be, ha egyelőre másért niem is, csak azért, hogy szórakozzanak. Végre néhány héttel ezelőtt új ve­zetőt kapott a kultúrotthon Zoltán Jenő pedagógus személyében, aki nemcsak a kultúrának, hanem a fiataloknak az ügyét is szívén vi­sel5. Maga köré gyűjti a fiatalokat, színjátszó csoportot, támccsoportot, a lányok részére varrósziakkört alakí­tanak feleségével. Igaz, hogy egye­lőre ' mindezt ifjúsági szervezeten kívül csinálják... Megmozdultak tehát a község fia­taljai, lányok és fiúk, mutatva, hogy élni és dolgozni akarnak. Segítse­nek a község kommunistái, a tanács vezetői és a pedagógusok, hogy mi­nél előbb egy erős, jól dolgozó if­júsági szervezetben tevékenyked­hessenek. .. A múltbanéző nőmozgalom Már másodszor hívták össze az asszonyokat a nőtanács megalakítá­sa ügyében. Először tizenöten vol­tak és arról vitáztak, kik le?venek a vezetők. Senki sem vállalta a megbízatást, illetve csak egy peda­gógus felesége. Dehát ez kevés. Úgy döntöttek, hogy másodszor még több meghívottal véglegesen pontot tesznek a megalakulás ügyére. Má­sodszor azonban már csak heten voltak. Az egyik régi vezetőségi tag ezt mondja: — Volt itt nőmozgalmi élet, de csak úgy, hogy egyesek halálra dol­gozták magukat, mások a sikerekben sütkéreztek... Aztán kevesen is voltunk.... Hirtelen a kezébe temeti az ar­cát. Sír. Megtudjuk, hogv' nagyon gyengék az idegei. Tavalv október­iben letartóztatták a helybeli el­lenforradalmárok. — S kétségbe is vagyok esve — mondja. — Mivelünk, akik sokat dol­goztunk az ügyért, egyénileg senki sem itörődik, csak a feladatokkal, hogy azt hogyan hajtjuk végre... De egyéni életünk: az nem érdekes. A gróf sógornője lehet alkalmazott, nekem sehol sem jut állás, foglalko­zás. .. Nem, én többé nem tudok semmit vállalni... És sír tovább... Népfront-mozgalom, papíron — Ez igen. Itt nagyszerű a Haza­fias Népfront összetétele — mond­hatta bárki, aki a tanácskázán meg­nézte a népfront bizottság tagjainak foglalkozását, vagyoni helyzetét. Sze­gényparaszt, tsz-tag, középparaszt, (munkás és értelmiség megfelelő arányban mindenki szerepelt ben­ne. De ha már ennél is tovább ment az illető és beszélgetett a Népfront valamelyik tagjával, vagy részt vett a népfront bizottság egy ülésén, ak­kor már csak a fejét csóválta. Amikor annak idején megválasz­tották a községi népfront bizottsá­got, kidoboltatták, hogy vasárnap délután választói gyűlést tartanak. De az emberek nem jöttek össze. Még azok sem, akiket meghívóval hívtak, mivel a bizottságba jelölték. Néhány nap múlva ismét megkísé­relték a választói gyűlést, de akkor sem sikerült. Ekkor a tanácstitkára elkészítette a választói evűlés he­lyett a jegyzőkönyvet, s beírta, hogy kiket »választottak« meg. Ki jelöl v a népfront elnökét is, aki nem ör­vendett túl nagy népszerűségnek a községben. így »alakult« hát meg, s kezdett munkához a Hazafias Népfront Za­márdiban. Ne is csodálkozzunk azon, hogy gyűlései nem sikerültek, s az akkori tanácstitkár által »megválasz­tott« népfront-bizottsági, tagok nem sok segítséget nyújtottak a község fejlesiztéséhcz, ahhoz, hogy a gaz­dákat is bevonják a község irányí­tásába ... A tanácstagok — két tűz között — Megállítanak az utcáa »éhé- nyan — mondja az egyik értelmes, aktív tanácstag «— ás felelősségre vonnak, hogy miért szavaztuk meg a mocsárlecsapoláshoz való hozzájá­rulást ... És sok mindenért támad­nak bennünket... — Csak ez az oka a tanácsülések sikertelenségének? — kérdezzük. — Hát tudják, azt hosszú lenne elmondani... Itt négy év alatt nyolc tanácselnök váltogatta egymást. Ugye, érthető a bizalmatlanság? Azt mondják az embereik: ez is jött, majd egyszer elmegy és nyakunkban •hagy valamilyen adósságot... Sérel­mezik, hogy közülünk nem találnak elnököt, de tudom, ha arra kerülne sor, senki nem merné vállalni a fele­lősséget ... Pedig ez az elnök is jó, j ár-kel köztünk, elintéz mindent, most is utat javíttat..; De hát a bi­zalom, az nem alakul ki máról hol­napra ... A másik tanácstag így beszél: ™ Ha régebben elmondtuk a (hi­bákat a tanács működésében, a hi­vatal vezetői ezt személyeskedésnek tartották és valamivel éreztették, visszavágtak. Sokszor nem hívtak vb-ülésre, nem íratták alá a jegyző­könyveket hitelesítés végett. Igen sok esetben nem tudjuk, milyen ki­adásai vannak a községfejilesztésnek, mi mibe került... Pedig nemcsak mi vagyunk kíváncsiak, a választóink is. Amikor nem tudunk nekik vá­laszolni, gúnyolódnak: »Na, szép kis tanácstagok vagytok ti is .,.« Megsértett értelmiség Öt pedagógus párttag volt az e ^enfo rr ad alom előtt a községi pár szervezetben. Most egyetlen e* sincs. Mit mondanák a pedagógusok? Kosárral a kezünkben jártu a falut, gyűjtöttük a tojást, agitá ttik az embereket az aratásra, írtu össze a vetési területet. Társadaln okában papírt vonalaztunk, t; nácsülésefcre, s különböző gyűlései re mi értesítettük ki az embere5« .mondják keserűen a megkérdeze pedagógusok. — Bizony az elrnú esztendők alatt nem egyszer mej sértették emberi önérzetünket Azért, már ők is látják, hogy ; e.muit esztendő alatt milyen nagyi változott a helyzet. — Helyesek a párt éé a kormán ímezfcedesei — mondják —, de nei mindig jutnak le a falvakba. Ezzel a megállapítással vitázj kell. Hiszen a falvakban és így Z; mardiban is már másként folyik i elet, másképpen folyik a politlk munka, a pedagógusokat nem has: nalják fel olyan munkára, ami sér emberi önérzetüket, s elvonja őki feladatuktól. Nem léptek be ugyan a pártba, c monóják — ez nem jelenti parttól való elszakadást. Szívese segítik a párt politikájának végri hajtását, mint ahogy segítenek a fi; talok összefogásában, a kultúrél« meguKiításában. Segítenek a Nőtt ones, a Hazafias Népfront és a t; nacs munkájában is. — Csak ne várják azt tőlünk, hoj mi alakítsuk meg a KISZ-t, a N< tanácsot és a többi tömegszervezete Mit kellene tenni ? tűnik, mintha itt mindent élőiről kellene kezdeni, mintha az ellenforradalom óta egy év el sem múlt volna. Pedig a gátak világosan látsza­nak, és nem áttörhetetlenek. Min­den esetre nagyon nehéz munka vár azokra az emberekre — főleg kom­munistákra —, akik jószándékkal akarnak élénk (közéletet teremteni Zamárdiban. A faluban a régi bizalmatlanság Tn.?„ ^ ^«ítéletek, a közügyek iránti közömbösség és rosszindulat is ta­lálható. Sok a politikai ellentét is, amely a klerikalizmus álarcát ölti magára, s a háttérben valóiban ott él és működik a valóságos osztály­ellenség. A pártszervezetnek kezébe kell venni az ügyeket, rendezni saját so­rait és a közélet összekuszált front­jait. A falu minden rétegében és ut­cájában talál kipróbált szövetsége­seket. Ezek most figyelnek rájuk, de ha jói dolgoznak és nem esnek meg­gondolatlan túlzásokba, vagy önelé­gült túlkapásokba, ha a falu gondjait nyíltan a nép elé tárják, ha elsők lesznek a munkában és a példamu­tatásban — biztosan segítenek majd. Természetesen egyoldalú dolog mindent a kommunistákra hárítani. A falu élete, békéje és fejlődése kö­zös ügy — így a falu népének is van elgondolkodni valója a kialakult helyzeten. ^ Rosszindulat helyett bizalmat, a régi hibákon való rágódás helyett jószándékú segítést, tespedés helyett felbuzdult közéletet — ez a ma és a jövendő korszak parancsa min­denütt a szocialista világban. For­málja ki saját szocialista közössé­gét, társadalmát Zamárdi is! Csákvári János — Szalai László 3 EGY Ú) MEGYEI TANÁCSTAG A legutóbbi részleges tanácsvá­lasztáskor lett megyei tanácstag Pavlekovics János tóiújfalui kisipa­ros. Szemben ülünk Pavlekovic s Jánossal és beszélgetünk. A beszél­getés során feltárul előttünk egy ember élete, munkája. — 1909-ben születtem Tótújfalun. Tizenöt éves koromban mentem el asztalos inasnak. Keserves, nehéz volt az életem. Három évi tanonc- kodás után felszabadultam — asz­talos segéd lettem. Jártam az or­szágot, dolgoztam Szigetváron, Pé­csen, Sümegen, Nagyatádon. Végre 1937-ben sikerült letennem a mes­tervizsgát. — És a felszabadulás után? 1945 óta részt veszek a mozga­lomban. Tagja voltam a nemzeti bizottságnak. Megalakítottam köz­ségünkben a pártszervezetet. Főleg politikai vonalon tevékenykedtem. Kát esetben voltam Kaposvárott pártiskolán. Az iskolában és a mozgalmi életben sok tapasztalatot szereztem. Később gazdasági vona­lon dolgoztam. A balatonkiliti er- dőgondnokságon. mint helyettes ve­zető, a kaposvári erdészetnél, mint helyettes vezető, a kaposvári er­dészetnél mint műszaki osztályve­zető helyettes dolgoztam, s 1955- ben a zamárdi erdőgazdaság igaz­gatója voltam. Mindig szem előtt tartottam a nép érdekeit. 1952-ben elkerültem Baranyába dolgozni. 1956-ig a pécsi 73/7 segédipari vál­lalatnál dolgoztam, először mint művezető, később mint üzemveze­tő helyettes. A múlt évben önálló­sítottam magam, azóta mint aszta­losmester dolgozom községünkben. Az ellenforradalom után részt vettem a pártszervezet újjászerve­zésében, s azóta mint községi párt­titkár dolgozom a nép ügyéért. Községünkben is nagy változás történt a felszabadulás óta. Kap- twrik villanyt, kultúrházat, iskolai berendezést. Hetenként van közsé­günkben filmvetítés. — A célkitűzései? — Nagyon örülök, hogy mint me­gyei tanácstag dolgozhatom a nép ügyéért. A falu és a város fel­emelkedését segíti elő a mezőgaz­daság szocialista átszert/ezése. E fontos feladat végrehajtására nagy gondot fordítunk. Hurcolunk a tör­vényesség további megszilárdítá­sáért. Mi/nden erőmmel támogatom a dolgozók jogos kérelmeinek or­voslását. Járásunk több községének nehézséget jelent a bekötőutak hiá­nya. Ez olyan kérdés, amit nép­gazdaságunk erejéhez mérten meg kell oldanunk. Ha összefogunk a néppel, tervünk valóra válik. Úgy véljük, hogy a 71-es válasz­tókerület dolgozói jól választottak.- i k ­TYYTYVYYVVVYVYYyVYY7VVV7Y7VYfT77T7VY7YVfY7VYYVYYYYYVVVVVVTVT»Y?VY?7YYYTTY PANASZOK. SÉRELMEK.NYOMÁBAN... A SZERKESZTŐSÉGBE érkező levelek egy része különböző szer­vek, emberek mulasztásai következ­tében történt sérelemről, panaszról íródik. Sérelemről, amit sokszor nem is rosszindulat okozott, hanem egyes emberek figyelmetlensége, vagy feledékenysége, s amely látszó­lagosan kicsinek, jelentéktelennek tűnik, de az, akit károsodás, bosszú­ság ért, a legnagyobb sérelemnek, megbántásnak könyveli el. Ilyen, kí­vülről jelentéktelennek látszó dolog­ban fordult hozzánk »türelemből ki­fogyva« segítségért Világos István Rácegresről. Azt panaszolja, hogy félhavi fizetése — az Útfenntartó Vállalatnál dolgozik —, amit azelőtt mindig pontosan kézbesített a pos­ta, most valahol érthetetlen módon elkallódott, mégpedig azért, mert a magyaratádi posta akkori alkalma­zottja, Szabó Anna, rossz helyre to­vábbította. Világos István mindjárt hozzáteszi az elmondottakhoz, va,- jon mit szólna Szabó Anna, ha ő is tíz napi késéssel kapná meg a fizeté­sét. Bizony, ezt a panaszt figyelme­sebb munkával meg lehetett volna előzni. Vajon tanult-e ebből a hibát vétő? A Csorna és Vidéke Körzeti Föld­művesszövetkezet elnöke arra kér •bennünket, működjünk közre a Ka­posvári Sütőipari Vállalatnál, hogy körzetük községeit: Kapospulát, Cso­rnát, Szabadit és Kercseligetet, úgy ahogy másfél hónappal ezelőtt, most is lássák el elegendő kenyérrel. »A sütőipar vezetői mindannyiszor azzal utasítják el kérésünket — írja az elnök —, nincs szállítóeszközük, fogadjunk fuvarost. Igaz, hogy fuva­rost lehet kapni, de fuvarra olyan kevés összeget fizet a vállalat, hogy ezért a pénzért egyetlen fogattal ren­delkező ember sem vállalja a kenyér kiszállítását. Bosszantó, hogy amíg az attalai pékség magánkisiparos ke­zelésében volt, addig a Sütőipari Vál­lalat gépkocsival szállította ki a 27 kilométer távolságú Kaposvárról az említett falvakba a kenyeret, most azonban, hogy ismét a vállalat üze­melteti a pékséget, s a távolság csak egyharmada a kaposvárinak, most a vállalat nem hajlandó a kenyeret kiszállítani. Azért fordultunk a szer­kesztőséghez, mert . már mindent megtettünk, eredmény mégsincs, ugyanakkor a fogyasztók jogosan kérik számon rajtunk a kenyeret mind a négy községben. Úgy gon­doljuk, ezt a panaszt kétoldalú jó­akarattal, megértéssel ugyancsak minden »külső beavatkozás« nélkül már eddig is meg lehetett volna oldani. Ám jobb később, mint soha. Kicsit nehezebb dolog elé állít bennünket egy kaposvári »S. A.« alá- írású levél. Küldője szintén így kez­di a levelet: »A végkifakadásom késztetett arra, hogy a szerkesztő­séghez forduljak.« Levélírónk re­ménykedik, hogy ilyen módon talán eljut illetékesek fülébe a panasz, s ezentúl tartósabb zseblámpaelemeket gyártanak. Mert bizony amit most hoznák forgalomba, jó, ha 15 percig •áramot szolgáltat az égőnek. Sok dol­gozó társam nevében kérdem: miért nem törődnek a minőséggel, mert ez nemcsak pocsékolás, egyben pénz­csalás is — a mi rovásunkra. Bár levélírónk nem közölte velünk — ugyan miért, mi félnivalója van an­nak, aki felemeli szavát egy-egy hi­ba ellen — teljes nevét és lakcímét, mi mégis bizalommal vagyunk irán­ta • és helyt adunk panaszának. Mi is vele együtt követeljük a gyártó üzemtől, legyen tekintettel ne csak a saját, de a dolgozók zsebére is. NAPONTA JoNNEK LEVELEK hozzánk. Szerkesztőségünk nagy fon­tosságot, jelentőséget tulajdonít nemcsak az eredményt, hírt tucuul- adó levelekre, ugyanilyen becsben részesíti a vélt, vagy valódi sérelem tisztázását, segélytkérők írásait is. Tudjuk, hogy ezzel tovább javítjuk, szélesítjük lapunk és az oüva r közti kapcsolatiam srt valljuk, enélkül mi sem tudnánk meglenni. Szívesen intézzük a hozzánk fordu­lók ügyes-bajos dolgait; ahol lehet, ahol mód van rá, segítünk. Mégis arra kérjük az emberekkel foglal­kozó legkülönbözőbb szervek mun­katársait, vezetőit: dolgozzanak úgy, hogy minél keveset*« legyen a jogos panasz, s több az elégedett emoér. A Kossuth Könyvkiadó újdonságai a téli könyvvásárra Marx—Engels Műveinek I. kötete Politikai és kulturális életünknek jelentős eseménye, hogy megkezdő­dik Marx-—Engels összegyűjtött mű­veinek 30 kötetes kiadása. Az első kötet- azokat az írásokat öleli fel, amelyeket együttműködésük kezde­téig, 1844-ig írtak, s melyeknek túl­nyomó többsége most jelenik meg először magyar nyelven. A fordítások az eredeti szöveg alapján készülnek. A sorozat díszes kék vászonkötésben jelenik meg. Lenin: A nemzetköziségről és a ha­zafisáírról A kötet Leninnek azokat a beszé­deit és cikkeit gyűjti egybe, amelyek a nemzetköziség és a hazafiság kér­déseivel foglalkoznak. A kötetnek több mint a fele az 1917 utáni írá­sokat tartalmazza, amikor már lét-! rejöttek szocialista köztársaságok. A I gyűjteményben helyet kaptak azok | a levelek is, melyeket első ízben az elmúlt évben tettek közzé. Ellenforradalom Magyarországon 1956. (I. kötet) A tanulmánygyűjtemény az eddigi népszerű kiadványoknál sokkal ma­gasabb színvonalon elemzi az ellen- forradalom okait, mozgató erőit, be­folyását és követelményeit. Az első kötetben szereplő hét tanulmány az ellenforradalom előtörténetével és kirobbanásával foglalkozik. A tanul­mánykötet a Párttörténeti Intézet szerkesztésében jelenik meg. — Meladur elnevezésű anyagból gyártják ezentúl a termoszok poha­rait. Az új műanyag sokkal nagyobb szilárdságú és a hőt is jobban bírja, mint az eddig gyártott termoszok te­teje.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom