Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-11 / 238. szám

Péntek, 1957. október 11. Mffineí&v*. SOMOGYI NÉPLAP 3 KÉT NAP a Leányai k&z&tt... Bevezető helyett Nem egyszerű. dolog 17—20 éves lányok problémáit, lelkivilágát meg­ismerni. ügy érzem, két nap alatt — amíg inkognitóban közöttük éltem és kutattam .sziveiket, gondolataikat — nem sikerűit vállalt feladatom tö­kéletes megoldása. Arra azonban ta­lán elég lesz írásom, hogy eloszlassa a kósza és rosszindulatú" híreket és bemutassa őket, milyenek a valóság­ban. Reggel az öltözőben kedvesen fo­gadtak. Két kislány örömmel adott szekrényében helyet holmimnak, munkájukból néhány percet késtele, nem akartak egyedül hagyni az előt­tem ismeretlen labirintusban. Nagy­sokára megtaláltam az elvtársnő író­asztalát, akinél felvételi lapommal jelentkeznem kellett. Ö még nem volt benn. Munkatársai megmutat­ták, mit kell tennem. B. Erzsi, a gyű­rűsfonó minőségi ellenőre, mikor megjött, kicsit csodálkozott, hogy hozzá osztottak be tanulónak. Nem értettem szomorú mosolyát, bánatos, szemrehányó hallgatását. Magyará­zatát sem találtam a lányok oknél­küli kíváncsiskodásának, az »irodis­ták« kedves előzékenységének. Mű­szak után felvittem a kölcsönkapott munkaköpenyt és érdeklődésükre be­vallottam: nehéz napom volt, kicsit elfáradtam. Vigasztaltak, ne búsul­jak, biztos, nem leszek ott sokáig. Jó magam tisztában voltam ezzel, de megjegyzésüket nem tudtam mire vélni. Bruckner elvtárs, a fonoda ve­zetője a következő szavakat intézte hozzám: »Az elvtársnő az, akit a fő­mérnök elvtárs ide tett?« A vállam vonogattam. Nem tudtam válaszolni. Kicsit megdöbbentem, mert megér­tettem a dolgot. A. textilüzemben a korszerű techni­kai berendezések ellenére is sok a munkában megbetegedett dolgozó. A fülledt, porral telített levegő a tbc- bacilusok melegágya. Nagy probléma a megbetegedett emberek könnyebb munkakörbe helyezése. A lányok di­lemmája ezt tükrözte: ha B. Erzsi nem felel meg munkakörében, miért kell ide új embert hozni, hisz va­gyunk itt elegen. Magamban igazat adtam ezeknek a sorsukért aggódó, önérzetükben megsértett leányoknak. Csak azt nem tudom, miért nevezik B. Erzsi munkakörét könnyebbnek. Nekem elég nehéznek bizonyult a pergő orsók leszedése, visszarakása, a szálak megvizsgálása. A munkahely Hatalmas teremben szünet nélkül csak a gépek zúgása hallik. Nincs egy percnyi csend. Egy-egy rosszul feltett orsó sivítása töri meg a mo­noton zajt. Itt a gyűrűsfonóban lesz hajszálvékony fonallá a vastag gya­potszál. Igen sek lány, asszony dol­gozik. Ügyeskezű fonónők, virgonc orsócserélő lányok, s felsorolásomból nem maradhatnak ki a gépeket javí­tó technikusok, s a szigorú szemmel «(járkáló művezető. A levegő portól, fülledt melegtől terhes. Vizet csak néha lehet inni, mert négy kút közül egyetlenből csordogál szegényesen a hűsítő lé. A gépek mellett dolgozó lányoknak alig van annyi idejük, hogy reggelijüket egyhelyben fo­gyasszák el. A nyolc óra megfeszí­tett, idegileg kimerítő munkával te­lik el. A művezetőnek senkit sem kell figyelmeztetni, mindenki tudja a feladatát. A kivétel én vagyok, mert ahol tehetem, igyekszem szót válta­ni, amennyire ez az örökös zúgás en­gedi. Láttam, a művezető nem szí­vesen nézett el szabálysértésem fe­lett. Két órakor, a műszak végén, porosán, a rekkenő hőségtől átizzad­va mindenki a fürdő felé tart. Ahova egy tisztességes fiú nem kísérne el A leányotthon lakói hazáfelé igye­keztek. Fáradt lépésük, a szemük körüli karikák árulkodnak csupán a korai kelésről, a munkáról. Velük megyek. Délelőtt, barátságunk szüle­téséneit első perceiben már figyel­meztettek. Ha el . tudom kerülni, ne menjek oda lakni. Csodálkozásomra igen nyomós okot mondtak: egyetlen tisztességes fiú nem fog hazakisérni, legfeljebb az utcasarokig. Gondolko­dóba estem, de az eredeti szándé­komtól nem tágítottam. Első utam a portásszobába vitt. Beutalólapom fel­mutatása után letelepedtem. Néztem a hazatérőket. Valamennyien, fiata­lok és idősebbek egyaránt, levelet vártak. Alig érkezett egy-kettő. A várt örömről való lemaradás csaló­dásával távoztak. Kitől várhatnak levelet? Fiatal szőke kislány az ud- varlójától, alá ott maradt a faluban. Másik szüleitől. Van, aki a barátnő­jétől, vagy a vőlegényétől. Akad, aki a férjétől várja jövő életüket ^^meg­formáló sorokat, s emiatt vett a'gpf ’ó pillantást az ügyeletes nevelőre. Rend és fegyelem A házban tisztaság, otthonos leve­gő árad szét. A földszint és az emelet valamennyi terme, szobája szépen van berendezve. Általában négyen laknak egy szobában, amit a lányok tartanak rendben, ők takarítják. Gondos női kezek nyoma mindenütt. A parkett ugyan nem valami szép, s itt-ott nagy tintafoltok éktelenked­nek. A folyosón, főleg az ételszobá- ban eldobált almacsutkák, szőloszá- rak hevernek. A fegyelmezetlenség­hez tartozik, hogy a táppénzen lévő betegek idejük legtöbb részét a vá­rosban töltik. .Sok esetben megsértik az otthon házirendjét, kimaradnak, nem vigyáznak eléggé a kollégium berendezésére. Az sem tartozik a lá­nyok, asszonyok legszebb erényei közé, hogy egymás holmijában jár­nak, s az utóbbi időben többször elő­fordult kiáebb-nagyobb lopás is. A rendhez tartozik a fekhelyek ízléses elhelyezése. A párnák alatt csodálko­zásomra nemcsak hálóruhák, hanem egyéb ruhadarabok is találhatók. Van tehát bőven csinosítani való az ott­honon belül. Köszönni is szokás Feltűnő jelenség, hogy az egymás iránti tiszteletadás legelemibb kife­jezési módja, a köszönés szinte ter­mészetesen elmarad. A lányoknak három nagy csoportja van, a változó műszakok szerint. Különböző idők­ben jönnek-mennek. Állandó a for­galom. Illene, csupán munkatársi szeretetből és a nevelőknek kijáró tiszteletadás jeléül köszönni. A lá­nyok beszélgetés közben sokszor durva szavakat használnak. Rövid ett-tartózkodásom alatt többször el­hangzott a »ne pofázz!« Ez a hang nem illik az emberekhez, fiatal lá­nyokhoz pedig különösen nem. Hova kerül a fizetés A felvételi szobában, annak ide­jén, kopottasán jelentkeztek ezek a lányok. Ma az öltözködés területén Néhány napja taggyűlést tartottak a Kaposvári Ruhaüzem kommunis­tái. Sok mindenről szó esett a tag­gyűlésen, pl. arról hogyan készül­hetnek legméltóbban november 7-re, s mit kell tenniük annak érdekében, hogy az évet eredményesen zárhas­sák. Indítsunk munkaversenyt! Valamennyi kommunista helyes­léssel fogadta Csonka elvtarsnak, az üzemi pártszervezet titkárának ja­vaslatát, hogy indítsanak november 7 tiszteletére munkaversenyt. Ezt ja­vasolták a felszólalók is, akik az előző munkaverseny tapasztalatairól és az új munkaverseny feladatairól beszéltek. Igen, az előző munkaver­seny tapasztalatai, melyet augusztus 20-ra indítottak, azt mutatja, hogy a Ruhaüzem dolgozói becsülettel eleget tettek vállalt kötelezettségüknek. Ha megnézzük a különböző mű­szakokat, azt tapasztaljuk, hogy sok olyan dolgozó van, aki 200 százalé­kon felül teljesítette tervét. Horváth József terrmmester műszakjában Ba- !ásító Rozália 217,9, Gyimesi István­ná 200,7, Dómján József teremmes­ter műszakjában Bocska Lajos 213, Bocska Lajosné 200, Borsosföldi Jó­zsef 212, Bognár Mária és Gyurákii Györgyné pedig 213 százalékra telje­sítette tervét a munkaverseny ideje alatt. Az új munkaverseny célja: csök­kenteni az önköltséget, tovább javí­tani a munkafegyelmet és a minősé­get. De nemcsak munkaversennyel készülnek november 7-re. Elhatároz­ták, hogy az üzem egyik dolgozóját, aki bátran helytállt az ellenforrada­lom alatt, kormánykitüntetásre java­solják. A. legjobb dolgozókat a no­vember 7-i ünnepségen juta­lomban részesítik. A munkaverseny ideje alatt jó munkát végzőidet pe­dig az üzemi rádióban indulókkal, hanglemezekkel köszöntik. Eredmények, feladatok A Ruhaüzem dolgozóinak eredmé­nyét mutatja az is, hogy minden vo­natkozásban elérték az ellenforrada­lom előtti termelési szintet. Az üzem gyártmányainak minőségével a ke­reskedelem is elégedett. Ha megné­zünk néhány tervszámot, azt láthat­juk, hogy ha darabszám kevesebbet is termelnek, mint 1956-ban, a ter­melési érték mégis magasabb. 1956. harmadik negyedében 35 304 darab kis öltönyt gyártottak, 1957 harma­dik negyedében pedig 32 565 darab nagy öltöny készült a Ruhaüzemben. A darabszám-különbséget az okozza, hogy a kis öltönyök elkészítési nor­maideje kisebb, mint a nagy öltö­semmivel sem különböznek a városi lányoktól. Hosszú volt eddig az út. Aki nem járta végig, ivem is tudja. Egyszerű falusi lányként bekerülni városba és ott a megváltozott körül­mények közé beilleszkednek. Ruháik szépek. S van belőle jócs­kán. Némelyiknek alig fér a szekré­nyébe. Itthon legtöbben hosszú, sely­mesfényű matlaszépongyolában jár­kálnak. Van olyan kislány, akinek nemcsak magáról kell gondoskodni, öreg szüleit, tanuló testvérét támo­gatja. Egynek-egynek már a kelengyéje is szépen összegyűlt. Akadnak persze olyanok, akik nem tudják pénzüket beosztani. Fizetési napon van min­den, amit szem-száj megkívánhat, pár nap múlva azonban társaitól kell kölcsönkérniük, hogy a következő fizetésig ne legyenek pénz nélkül. Szórakozás, tanulás Nézegetem a kimenő könyvet. Ho­va írják be távozásukat a lányok és vajon hova mennek? Ki tudná ezt ellenőrizni?! Nem is akarom. Leg­többen moziba mennek. Partnereik jöttek értük. Kíváncsi vagyok, kik ezek a »nem tisztességes fiúk«. Egy­től egyig becsületes kinézésű, jól köl­tözött fiatalemberek. Akikért nem jöttek, azok az étterembe mennek filmet nézni. Sokan kézimunkáznak. Pár hét múlva az elkészített csip­kékből, hímzésekből kiállítást ren­deznek. Itt az étteremben szoktak es­ténként összejönni, ahol mindenki­nek elhangzik a legkedvesebb nótá­ja, vagy éppen táncraperdülnek, ha kedvük szottyan. Kultúrcsoportja is működik a leányotthonnak. Most szervezik az általános iskolát, mert a lányok 50 százalékának még nincs meg a nyolc általános iskolai vég­zettsége. Tóth Ilona (Folytatjuk.) nyöké. 1956 harmadik negyedében 8 millió, 1957 harmadik negyedében pedig 11 millió forint volt az. üzem termelési értéke. A 'termelési érték emelkedése számottevő, hiszen a gyártmányok. elkészítési értéke mindkét negyedévben változatlan áron van számolva. A taggyűlésen beszélték meg az üzem kommunistái a negyedik ne­gyedév feladatait is. E három hónap alatt is sok tennivaló vár az üzem valamennyi dolgozójára. A negyedik negyedévben 32 270 darab öltönyt kell elkészíteni. 9 763 000 forint ér­tékben. December 20-ig teljesíteni akarják a tervet Nemcsak arról beszéltek a kom­munisták, hogy e feladatokat teljesí­teni keil, hanem arról is, hogy a ne­gyedik negyedévi tervet, s a gazda­sági évet december 20-ig be kell fe­jezni. A nyereségrészesedés is szóba 'került a taggyűlésen. Nem számíta­nák sokra, úgy tervezik, hogy 8—9 napi fizetést kapnak a dolgozók, ami kb. 400 forintot tesz ki. Persze, ez függ a terv teljesítésétől. Az üzem kommunistái, a vállalat vezetősége, a szakszervezet olyan határozatot hozott, amelynek értelmében a nye­reségrészesedés 20 százalékát azok között a dolgozók között osztják szét, akik öt évnél régebben dolgoz­nak az üzemben. Az a dolgozó pedig, aki hat napnál többet hiányzott iga­zolatlanul, nem részesülhet nyere­ségrészesedésben. Az a dolgozó pe­dig, aki három napot hiányzott iga­zolatlanul, csak a nyereségrészesedés felét kapja meg. Új gépek, új eljárások Sok újítást alkalmaztak, amelyek megkönnyítik, meggyorsítják a mun­kát. A ruhákra a gombokat eddig kézzel varrták fel, most gép fogja végezni. A szabászatnál az anyag- felterítést is géppel végzik. Ez anyag- és időmegtakarítást is jelent, negyedévenként kb. 30 000 forintot. A műszakiak feladatul kapták, hogy a szabászatnál új eljárásokat dol­gozzanak ki. Cél itt is az anyagmeg- takarítAs, persze úgy, hogy az ne rontsa a gyártmányok minőségét. Rövidesen megkezdődik az üzem­ben a november 7 tiszteletére indí­tott munkaverseny. Ez a munkaver­seny, eltérően az előzőektől, nem .egyéni lesz, hanem üzemrészek tesz­nek kollektív vállalásokat november 7 tiszteletére, annak érdekében, hogy a negyedik negyedévi tervet, s a gazdasági évet eredményesen tud­ják befejezni. Szalai László November 7-re, s az év eredményes befejezésére készülnek a Ruhaüzemben AZ EZREDÉV UTCÁBA valaki hazatért A Z ALACSONY KIS EMBER ■*’*- besántikál a rendőrségi szobába. 2800 kilométerre hagyta el hazáját és visszafelé szökése közben a Stájer-Alpokon, az eső­től ázott sziklák között repedt meg bakacsontje. Most ott ül a rendőrhadnagy előtt. Mi lesz a sorsa? Izgatott. Pirosán tüzel az arca, fészkelődik. Gyorsan beszél, száraz a torka az izgalomtól. Tudja, hogy bűnt követett el, illegálisan hagy­ta el az országot, s ugyanígy ér­kezett haza is. Mentőkörülménye, hogy önként jelentkezett a hegyes­halmi határállomáson. Akikor is ilyen izgatott volt, 1956. december 7«én, amikor násza biz­tatására elment szerencsét próbál­ni. Az unszolta őt. »Dekát mit ke­ressek én ötven évles fejjel Oda- fcinn?« i— ellenkezett. »Mit törődsz vele, én is ötvenkettő vagyok, ■mégis megyek ... Hát élet ez itt?« — mondotta amaz. És Horváth János, meg felesége összecsomagoltak. Még egyszer végignéztek a szegényes kis szo­bán, amely egyben a konyhájuk is volt. Ott állt a stelázsi, edények lógtak a falon, a tükör elhomályo­sult az idők folyamán és a 'kifeszí­tett kötélen ruhák lógtak lefele. Minden zsúfolt, minden régi. Mit veszíthetünk? — gondolták, megcsókolták a koraérett, értel­mes nagylányukat, a Máriát. S mentek, el az Ezredév utcából, el Ausztriába. Mi történt közben, hogy Hor­váth János görcsös erőlködéssel, lázas türelmetlenséggel, makacs elhatározással hazafelé tört, csak hazafelé? Az osztrák lágerből, ahol még áprilisban is rostokoltak, haza­küldte az asszonyt. Majd ő maga megy... Már észrevette, hogy nem úgy van minden, ahogyan elképzelték. Rossz volt a táplál­kozás, a táborvezetők elloptak a rájuk fordítandó összegből ameny- myit csak tudták. Az emberek egy­más hegyén-hátán, a hirtelen emelt spanyolfalak sem rejtették a züllést, az erkölcstelenséget. Tovább, tovább... Franciaor­szágban rendőrkordon, zsuppkocsi várta őket és ilaktanyaélet... S mint a rabokat: fényképezés min­den oldalukról. Aztán Montpellierben segéd­munkás a " Peugeot-gyárban. Ezt franciák nem csinálták, csak ide­genek ... Három hét múlva fize­tés: 19 800 frank... Kifizette 3 szállást, a kosztot, s maradt 1300 frankja. Akkor már ismerte a franciák életét. Egy doboz legol­csóbb cigaretta 95, a kenyér kiló­ja 190. egy kiló zsír 1200, egy ol­csó mozijegy 600 frank ... Vissza a táborba... S ott azt mondja a kecskeszakállas magyar táborparancsnok: »Hát jó, vissza­jöhetnek lakni, de munkára a leg­közelebbi hónapokban ne számít­sanak.« Hogy micsoda? Hirtelen nem hitt a fülének. Hát akkor hogyan fog gyűjteni, gazdagodni, hisz itt még élni sem lehet! Már a gyár­ban érezte a szervezett munkások irántuk érzett rosszallását. Látta a koldusokat az utcán, tudta, hogy ott munkanélküliség van ... Pénz nélkül meg se vizsgálják az or­vosok, megdögölhet. Itt élni? Hát haza lehet ez számára valamikor? Előző éjjel hetvenkét magyar szökött meg Montpellierből. S rá- kövjetkező éjszaka Horváth János is átmászott a négyméteres tégla­bástyán a többi negyvenöt csato- dott, elszánt sorstársával... Irány: hazafelé, ez dobolt Horváth agyá­ban marsot... Itt élni? — Soha, soha, soha ... S a 2800 kilométerből legalább ezret gyalogoltak, hol ketten, hol hárman, mikor ki verődött egy­máshoz ebben a nagy, zavaros népvándorlásban ... Svájcból egy pap. Nyugat-Németországból ma­gyarok segítették haza . .. Dolgo­zott, vándorolt éjszaka, esőben, fá­radtan, lucskosan, présházak földjén aludt, kerülte a hivatalo­kat, a nagy városokat, néha vonat­ra ült, ha kis pénzre tett szart. Ausztriában illegálisan dolgoztat­ták, mert papír nélkül nem lehe­tett volna alkalmazni... De ott, Hochíilzenben volt egy magyar mérnök, aki kőművesként dol­gozott a bányaépítkezésen, az pártfogásba vette... S a kis ke­resményből Becsbe ment, a ma­gyar követségre... Kitöltötte a lapokat, s várakozóan hallgatta a tisztviselőt: »Pár hetet várni kell, amíg visszaérkezik kérelme...« Elfehéredett: »Na, de konzul úr kérem, hát semmi kitartásom, én menni akarok, megyek, bármi tör­ténik«. .. ' S ment. A tizenhét szerencsés hazatérő közé furakodott, leszállt az osztrák vizsgálatnál, átjátszotta őket... S most ott ül a rendőrhadtíagy előtt... Mi lesz a sorsa? Füleben ott vannak a sötét jóslatok, de volt társai kérése is, írja meg, mi történt vele... Mert ha nem úgy v)an, akkor ők is jönnek, csapatos­tul, úgy mint a hatezer Ausztrá­liából, Kanadából, még Svédor­szágból is... A rendőrhadnagy olvas: ».. .Te­kintve, hogy munkásember a cu­korgyárban, az októberi esemé­nyekben semmilyen része nem volt, őszintén elmondta körülmé­nyeit, a külföldi tartózkodás ese­ményeit, megbánást tanúsított, így a vele kapcsolatos eljárást megszüntetem, büntető eljárást lellene nem foganatosítok, az azonnali szabadlábra helyezését elrendelem...« Horváth János ül a széken, szemei megfényesednek. »Köszö­nöm, hadnagy úr, köszönöm, töb­bet Soha, én többet soha...« Zsebkendőjéhez nyúl. Az irodában ülők nem néznek oda ... Aztán kiengedik. Kis batyuját a vállára veszi. Kislányának ho­zott egy télikabátra valót. Ez az egész, amit szerzett, odakinn. Sántít, de szaporán siet. Reszket a szíve az otthoniakért. Vajon mi lesz otthon, hisz nem is tudják. Mária alszik, s bódultán éb­red. Éjszaka dolgozott. »Kislá­nyom, édes kislányom« — susog­ja neki. Aztán leül, várja az asszonyt. A lakás ugyanaz. A fon- csor -lassan lekopik a tükörről, ott lógnak az edények a falon, a kifeszített spárgán két ruhadarab szárad, az asztalon köcsögök. Minden zsúfolt, minden -a régi. »Óh, csak egy kicsit szebb volna a lakás, hisz mindenünk megvan. Előteremtünk mi mindent az asz- hzotnnyal. A taValyi liszt még a padláson van, amit aratásban szereztünk.« Gondolkodik, csapong a fantáziája. C AKKOR MEGJÖN AZ u ASSZONY. Félre tolja az avítt függönyt az ajtóban. S meg­áll. Cekkerje lehanyatlik a kezé­ből. Csak sóhajt egyet: »Jaj, Is­tenem, jaj Istenem«... Teleszív­ja a tüdejét, mint aki sírással küszködik. S akkor Horváth János oda­megy hozzá és a valamikor na­gyon szép asszony a vállára bájt­ja fejét. Úgy zokog... Csende­sen. Akkor az ember azt mondja: »Soha, soha, soha«... S értik mi­re gondol... Igazi asszonya és igazi hazája csak egy lehet a becsületes em­bernek. .. CSÁKVÁRI JÁNOS Mit kel! tudói a holttányilvánítási kérelmekről? Az utóbbi időben a második világ­háború idején eltűntekkel kapcsolat­ban a bíróságokhoz több holttá­nyilvánítási kérelem érkezett az or­szág különböző részeiből. Minthogy általában nem csatolják a kérelmekhez a szükséges iratokat, az ügyintézés körülményes és elhú­zódik. A kérelmek intézésének gyor­sítását segíti, ha a kérelmezők min­den esetben közük az eltűnt szemé­lyi adatait — nevét, korát, utolsó lakhelyét, és foglalkozását —, szülei­nek és esetleges házastársának ne­vét, gyermekeinek (törvényes képvi­selőjének) nevét és lakását, az eltű­nés idejét és körülményeit. Közölni kell a kérelemben azt is, hogy mi­lyen jogcímen kérik a holttányilvání­tási. Az esetben, ha az eltűnt kato­nai, vagy munkaszolgálatot teljesí­tett, fel kell tüntetni a kérelemben az erre vonatkozó adatokat is. Ki kérheti a holttányilvánítási, ki jogosult erre? Házastárs, az örökös, általában minden olyan személy, aki­nek jogi érdeke fűződik a holttányil- vánításhoz. Mindenkor annak a járásbíróság­nak a területén kell benyújtani a ké­relmet, ahol az eltűnt utolsó belföl­di lakhelye volt, ennek hiányában az utolsó állandó belföldi tartózkodási helye szerint illetékes járásbíróság­nál. Az előbbiek hiányában pedig ahhoz a járásbírósághoz, amelynek területén az eltűnt személy vagyona, vagy annak túlnyomó része volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom