Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-11 / 238. szám
cÁ időszerű rnun k á Méhpempő itt, méhpempő ott... Soha ekkora érdeklődést és izgalmat egy szépészeti és fiatalító szer körül! Róla beszél mindenki, aki valaha is hallott létezéséről. Vajon indokolt-e ez a lázas hajsza • a méh- pempőért? Mik a tapasztalatai azoknak a kozmetikusoknak, akik nálunk, Magyarországon is meghonosították már a méhpempős arckezeléseket? — A méhpempőért való lelkesedés nem oktalan — mondják. — De nem az a varázsa, hogy eltünteti a meglévő ráncokat, erre nincs mód. A méhpempő hatása az, hogy fiatalítja, ruganyosítja az arcbőrt, megszünteti a petyhüdfséget, lazaságot, fáradtságot. Valóságos izomerősítónek bizonyult az iontoforézises kezelések eredményeképpen. — S mi a módja a méhpempő kozmetikai háziszerként való alkalmazásának? — A hazai gyártmányú, kitűnő méhpempős krém a nők mindennapi arckrémét is pótolja. A fontos az, hogy tiszta arcbőrre kenjük. Vagyis: az arcot langyos, szappanos vízzel alaposan mossuk le, ha zsíros a bőr, utána még arcszesszel is letöröljük, ha száraz, akkor hideg vízzel is leöblítjük. Amikor ez megtörtént, a méhpempős kenőccsel nagyon vékonyan, egyenletesen bekrémezzük az arcot, de semmiesetre se dörzsöljük, vagy masszírozzuk. A hosszú évek külföldi tapasztalatai szerint, ez a leghelyesebb alkalmazási módja. A legjobb, ha este, lefekvés előtt egy fél órával kenjük be arcunkat, mert akkor a krém tökéletesen beszívódik a bőrbe és még a párnán sem hagy nyomot. Ha valaki ugyanezt a műveletet reggel is meg akarja ismételni, nem lényeges, hogy újra szappannal tisztítsa meg az arcát, elegendő, ha langyos kamillateával mossa le. A méhpempős krémre, miután beszívódik a bőrbe, ráteheti azt a leheletnyi aircrúzst, amelyet nappal használ. Ä méhpempős krémmel takarékoskodhatunk, csak annyit tegyünk arcunkra, amennyit a bőr megkíván: letörölni, mint a többi arckrémet, nem kell. — Mi a hatása az úgynevezett masaknak? — A méhpempős maszk háziszer is lehet. . Koncentráltabb és sűrűbb, mint a krém és nagyobb százalékban tartalmaz méhpempőt. Nálunk egyelőre nem gyártják még, de ha valaki mégis hozzájut, hetenként egyszer alkalmazza csak. A letisztított arcra maszkszerben tegye rá, úgy, hogy mindenütt, hófehéren fedje a bőrt. Ha van otthon hősugárzója, vagy soluxlámpája, üljön eléje tíz percre, de ezt megelőzően helyezzen szemére bórvizes vattát. Ha nincs efféle melegítő lámpája, akkor a maszk 30 percig maradjon az arcán. Utána langyos vízzel, vagy kamillateás vattával mossa le, kenje be a szokásos módon méhpempős krémmel. A maszk hatására kisimul, kipirul és felfrissül a bőre, s ha esti program előtt használja, igen csinos lesz tőle. — Milyenek azok a méhpempős szerek, amelyeket a kozmetikusok külföldön szájon át adnak a páciensnek? — Ezek kúraként alkalmazhatók. Egy-egy sorozat 12 ampullát tartalmaz. Egy-egy ampullára 12 egymás után következő napon kerül sor. Reggeli előtt egy fél órával egy negyed pohár vízben. Ugyanezt tabletta és drazsé formájában is gyártják. KINEK MI TETSZIK, VÁLASSZON • Hóéi SÜSSÜNK - FŐZZÜNK Vargányagoniba rántottával, uborkával: 50 deka vargányagombát 3 deka asírban, kevés vöröshagymával puhára párolunk, megsózzuk, kevés paprikát és tört borsot teszünk rá. Hat tojásból rántottét készítünk és azt a lapos tálra helyezett forró gomba körül koszorúformában hegyezzük el. Uborkát szolgálunk fel hozzá. Ördögpirulák: Fél liter vizet, melybe tojásnagyságú vajat, kevés sót teszünk, felforralunk. Ha forr, folytonos keverés mellett 35 déka lisztet főzünk bele. Azután keverjük, amíg a tészta az edény falától elválik. Majd a tűzről levesszük és kihűlésig tGvább keverjük. Ha kihűlt, egyenként 2 egész tojást és 3 tojás sárgáját keverünk hozzá, l'gy elkészítve, kávéskanállal gömbölyű tésztákat szaggatunk belőle, melyeket azután forró zsírban megsütünk. A megsült pirulákat reszelt csokoládéban meghem- pergetjük. Sonkás makaróni: Vízben puhára főzött makarónit tejfellel elkevert, vagdalt sonkával elkeverjük. Habüstben verjünk habosra tojásokat, s könnyödén adjuk a makarónira. Kikent, kihintett formában süssük pirosra. Hozzávalók négy személyre: 40 dóka makaróni, 1 deci tejfel, 20 deka vagdalt füstölthús, 3—4 darab tojás. Töltött tojás vajmártásban: Szép, friss, keményre főzött tojásokat hosz- szában kettészelünk, sárgájukat kivéve, azokat kevés vajjal, áttört szardellával, zöldpetrezselyemmel, sóval, borssal ízesítve, jól kikavarva a fehérjékbe visszatöltjük. Vajjal készült sárgarántást tejfellel felengedve, kissé sózva felfőzünk, a felét tűzálló edénybe töltjük, ebbe állítjuk a tojásokat, a mártás másik részével a tetejét bevonjuk, kevés finom zsemlemorzsával megszórva kissé átsütjük és forrón tálaljuk. (Takaréklángon 15 perc.) Borjúpörkölttel rakott palacsinta: Kisütött palacsintákat és egy finom borjúpörköltet készítünk, mely utóbbit, ha kész, apróra vagdalunk. Tűzálló tálat kivajazunk, palacsintával fedjük, pörkölttel megszórjuk, palacsintával takarjuk és így tovább, míg kész. Tetejét tejfelei meglocsoljuk és az egészet átsütjük. Az őszi idő beálltával a szabadból a kukásba kell vinnünk szobanövényeinket. A szabadból a lakásba Vitt virágféleségeket ablakba helyezzük, hogy fokozatosan szokják meg a szoba hőmérsékletét. Jó szolgálatot tehet a kettős ablak, ahol rendkívül sokáig nyílnak a virágok. A MOSOGATÁSRÓL Nem tartozik a legkellemesebb munkák közé. Nem is kellemes zsíros edényt tisztává varázsolni, az ételmaradékokat eltüntetni a tányérokról, vagy a fazekak alját ragyogóra sikálni. De... még ezen is segíthetünk, ha ügyeskedünk egy kicsit. Ha leszedtük az asztalt, a tányérokról papír segítségével minden ételmaradókot letörölünk. Azután az edényt a csap alatt tartva, nagyjából lemossuk. Csaik azután tesszük á mosogatóvfzbe, amely olyan meleg legyen, amennyire csak kezünk kibírja, szóda és szappan ázzon benne. A mosogatóronggyal alaposan lemossuk az edény minden oldalát és átrakjuk a hideg öblítővízbe. Onnan egyenként kiborítgat juk a szárítóra, vagy egy tálcára és azután eltörölgetjüik. A főzőedényt mosogatás előtt ugyancsak megtisztítjuk az ételima- radéktól, kiöblítjük és úgy kezdjük mosogatni, die ehhez már jófajta súrolóport és súrolócsutakot is hasz máAumk. Ezzel metgisúroljuk az edény alját, kívül-belül úgy, hogy egyetlen szem maradók se ragadjon rajta. Ha az étel odasül, ne Veszítsük el türelmünket, súroljuk csak addig a súrolócsutaikkal, amíg lejön az edényről. Ha nagyon reménytelennek látszik az eset, akkor az edénybe meleg vizet teszünk és egy fél napig ázni hagyjuk. A szép konyhaedény titka a jó súrolópor, a jó szódás mosogatóvíz és a türelmes munka. A főzőedényt ugyanúgy elöblítjük, mint a porcelán edényt, leborítgatjuk és ha a víz lecsöpögött róla, akkor szárazra töröljük. Állandó, gondos mosogatás mellett az edény sohasem feketedik meg. A faedónyt, a gyúródeszkát soha ne mossuk abban a vízben, amiben a többi edényt. A faedényniek mindig tiszta, szódás, vagy lúgos, szappanos vizet készítsünk, elmosásához használjunk súrolóport , és edénysúroló kefét, amelyet soha sem miféle más célra nem szabad használni. Az evőeszközöket, különösen az ezüstöt, nem szabad forró vízben mosni, a víz jó meleg legyen, de ne forró. Az ezüst evőeszközt ne mossuk súrolóporral, mert összekarcolja, hanem csak szappanos vízben. Ha az ezüstre vigyázunk, mindig külön mossuk, jó szárazra töröljük, szinte fényesítve, akkor fényét nem veszti el és mindig szép marad. A kések lapját súrolóporral tisztítjuk úgy, hogy ruhára öntjük és erősen áttöröljük vele a kést, így a smirglizés legtöbbször elmaradihat. IIIHII!ll!!lillll!!l!!l!l!!lllllllll!lllll!lllllll!!llll!í!ll!llll!ll!l!!l!l!!l!l!l!llll!llll!l!l!l|i||l!ll!;!llll!!!!!l!lllll!l!!!l!!!llíl|l!ll!í!!!!IH|||||li||||||l||||!|||!!!l!||ll||||!|||)! Ha szép is még a muskátli ágyunk, most már ne sajnáljuk a muskátli ágyait megbontani. A muskátli töveket szedjük föl és azokat friss, trágyás földdel keverve ültessük a cserepekbe. De a cserépbe ültetett muskátlit ne vigyük be azonnal a lakásunkba, hanem mindaddig hagyjuk kint, amíg jó idő van. A szabadban az átültetett muskátli gyorsabban magához tér, tehát jobban meggyökeresedik. A muskátli töveket telelhetjük cserép nélkül is, a pincében. Olyan módon, hogy a fagy beállta előtt felszedett, fold nélküli muskátlit a levegőn megszárítjuk, majd a gyökerénél összekötjük és a pincében szegre akasztjuk. Persze nem minden pince alkalmas a virág teleltet ésér e. A meleg pince nem jó telelőhely, mert 6—10 foknál meleg-ob helyiségben megsárgul, megnyurgul a növény. A hagymás virágok ültetése is esedékes. A tulipánt 7—12, a jácintot, a nárciszt 12—18 cm mélyre ültetjük. A dália, a cána felszedésének ideje akkor következik be, mikor a leveleket a dér megcsípi. Ekkor szedjük föl, majd hagyjuk egy pár napig jól megszikkadni, aztán tövenként csomagoljuk újságpapírba és rakjuk ládába, vagy papírzacskóba. Fontos, hogy a dáliagumó párás, meleg levegőjű helyen teleljen. A kardvirág és a cána gumóját viszont száraz helyen kell teleltetni. A kardvirág (gladiolus) gumóját ásóval, földdel együtt emeljük ki a helyéről, hogy a rajta lévő apró fiók-gumók le ne szóródjanak, mert ezekből két év alatt virágzó- képes gumókat nevelhetünk. A gladiolus virág szárát a gumó felett 2—4 cm-re kell visszavágni, majd megszárítva rakjuk ládákba és 8—10 fokos száraz, meleg he'yen teleltetjük. »»»»»«•«»* »' AZ ELŐKELŐ CICA Meg kel1 hagyni, hogy Nóraci nem volt akármilyen közönséges macska. Fehér, selymes bundájában ha elkeveredett- a díványpárnák között, inkább szobadísznek látszott, mint állatnak. Csak az volt a baj, hogy ő maga még szebbnek és előkelőbbnek hitte magát, mint amilyen a vakságban volt. Szívesen nézett a tükörbe és elvárta, hogy mind, nki őt becézze, simogassa, h'.ita is volt a végtelenségig. Éppen ezért állandóan kényeskedett. Reggel Iáiig 'akart felkelni puha fekhelyéről, az ablakba is csak akkor ugrott fel, ha a nap sütött, a konyha előtti kis nyitott folyosóra is csak akkor ment ki, ha nem esett az eső. Enni is csak a ttniivo- mabb ételeket akarta. Már az sem tetszett neki, ha gazdái a földre tették virágos tányérját egy kis csibemara- dékkal, ő legszívesebben az asztalon ette volna meg az egész rántottcsibét. Nóraciék az első emeleten laktak, s a nyitott folyosóról le leheteti látni az udvarra, ahol szintén megjelent egy cica. Ez viszont igazán közönséges macska volt. Szürkecsíkos bundáját ugyan mindig tisztán tartotta, viszont gazdái egész nap távol volak, s addig ő kereste meg a saját cleségét. Hol ígéret fogott, hol valamelyik lakótól kapott egy kis alamizsnát kedves nyávogásáért. A neve is közönséges iXolt — egyszerűen csak Micinek hívták. Mikor először látta meg Nóráéit az emeleti folyosón, őszintén megbámulta, azután barátságos »Mi- au-x-i'al köszönt neki. De Nóraci felhúzta az orrát ós köszönésre sem méltatta jói e litéktelen macskatársát. Úgy tett, mintha nem vette volna észre, vagy nem értené a. közönséges macs- kinyeivet. — Csak nem fogom magam ilyen Mici-félék- hez Iralacsonyítani? — gondolta gőgösen, mert hallotta már, hogy azt a szürke közönségeset Micinek hívják, azután inkább visszament a perzsaszőnyeggel leterített díványra heverészni. Megesett, hogy Mici látogatókat kapott. Hasonló, rövidszőrű macskák jöttek hozzá vizitbe, akik beszélgettek is magi k az emeleti előkelőségről. de miután őszintén elmondták véleményüket N'Jrr.ci gőgjéről, nem is törődtek többé vele. Történt pedig egyszer, hogy Nóraci gazdasszonya gyanús zajt hallott Ijedten szaladt be, hogy megnézze, mi van ott? Hát egy szemtelen egér sétált a polcokon. — Nosza, rajta, megfogjuk! — gondolta magában, de az egér gyorsabb volt és úgy eltűnt, hogy hiába kutatott utána. Csak a nyomát találta meg — itt egy kirágott liszteszacskó, ott egy megtépdesett kolbászdarab tanúskodott arról, hogy az egér máskor is bent járhatott. — Veszünk egérfogót! — határozta el nyomban a gazdasszony. — Dehogy veszünk, miJcor van macskánk! Majd az megfogja! i— mondta lelkesen a férje, aki éppen erre a riadalomra ért haza. Már ment is Nórádért s hozta ki az éléskamrába egeret fogni. Ez kellett csak az előkelő cicának. Sértődötten vette tudomásul a család szándékát. El is tökélte, hogy nem ala- csonyítja le magát ilyen közönséges munkákkal és dacosan ii-lt le az éléskamra sarlcába. Közben azonban jó szagokat érzett és ráeszmélt, hogy nem lesz oktalan dolog itt maradni. Bizony, éppen annak a kolbászdarabnak az illata csiklandozta meg az orrát, amelybe az egér beleharapott. De úgy látsz'k a gaz- dáék nem bíztak Nóraci jellemében, mert sietve összeszedtek minden élelmet, amely egy macska számára kívánatos lehet s átvitték a konyhába, ott sem tették az asztalra, hanem jól bezárták az edényes szekrénybe. Nóraci mindezt mély sértődéssel vette tudomásul és elhatározta, hogy most már csak azért sem fogja meg az egeret! Hiába csukták rá a kamra ajtaját, hiába hallotta, hogy a család a konyhából figyeli az ő ténykedését, bizony egy lépést sem tett a rágcsáló után. így ment ez néhány napon át. Nóracit többször bezárták a kamrába, de mindig eredménytelenül. Az egér pedig szemmel láthatólag visszatért és jól érezte magát. Ha a kolbászt és a liszteszacskót nem is találta meg, kirágta az állványok papírját, belekóstolt néhány szem ottfelejteti héjasdióba és közben nem is törődött a sarokban gubbasztó fehérszőrű cicával. Lassanként elfogyott azonban a család türelme. Elhatározták, hogy egy estére kölcsönkérik gazdájától Micit, a közönséges macskát. így is történt. Nagyot nézett Nóraci, mikor m g- látta Micit az ő asszonya karjában. Merges »miau«-t fújt feléje, mire az is visszafújt egy »miau«-t, s talá.n egymásnak is ugrottak volna, ha a gazdáék nem óvatosak. De őt bevitték gyorsan a díványra, Mici pedig kikerült az éléskamrába. Alig múlt el fél óra, máris csörömpölés hallatszott. A család kíváncsian futott össze, s igaz, hogy Mici az égérwidászaiban egy kis üres üveget is lelökött, viszont szájában ott tartotta a remek zsákmányt. Nóraci is kidugta orrát a konyha felé és iparkodott lekicsinylő dörmögéssel illetni Mici egérfogási műveletét, Mici azonban nem törődött vele. Ö volt a nap hőse. Büszkén vitte szájában az egeret, s rá sem hederített beképzelt macskatársára. Nóracit ak'tor fogta el igazán az irigység, mikor gazdasszonya nemcsak hogy megsimogatta az idegen macskát, de becsomagolta neki a kolbásznak azt a részét, amelyet az egér ugyan megrágott, Idei amit ő, Nóraci is nagyon szívesen megevett volna. Mérgében ismét neki akart ugrani Midnek, de gyors kezek máris belökték a szobába. Mit tehetett mást, visszaballagott nagy dühösen kényelmes fekhelyére, s úgy tett, mintha aludna. Közben azonban elgondolkodott a történteken is be kellett látnia, hogy valóban Mici érdemeltz meg a kolbászt és nem ő. A közönséges kis Mid ezalatt vígan falatozott a finom csemegékből. Azután pedig a környék összes macská’nak elmesélte, hogy: képzeljétek, az a felfuvalkodott szőrpamacs még egeret sem tud fogni! És az egész cic ihad jót nevetett az előkelő Nóracin. Szabó Ibolya
